Magyar Nemzet, 1989. május (52. évfolyam, 100-125. szám)
1989-05-02 / 100. szám
Kedd, 1989. május 2. Meg kell érteni mindenkinek, s konkrét, tényleges változásokra és eredményekre van szükség — emelte ki a SZOT főtitkára a budapesti nagygyűlésen KÖZÉLETI HÍREK Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Beatrix holland királynőt Hollandia nemzeti ünnepe alkalmából. Vasárnap hazaérkezett Pekingből Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, a magyar—kínai gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, aki a kínai fővárosban részt vett a bizottság 4. ülésszakán. A megérkezéskor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Zszu Ankang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetetekkel, tehát a dolgozókkal szemben csörgeti. Emlékeztetett arra, hogy az országos szakszervezeti ifjúsági konferencián megfogalmazottak találkoztak a fiatalok akaratával. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ezen a májuson még itt vannak azok, akik hisz- - nek abban, hogy egy érdekeit érvényesíteni nem tudó fiatal is részese lehet egy békés nemzeti megegyezésnek. A továbbiakban arról szólt, hogy a válságba jutott gazdaság terheit csak azokra lehet rakni, akik cipelni is képesek azokat. A fiataloknak az előző kormányok is csak ígértek, akkor is, amikor volt miből. Ígérni most is tudnak, pedig mindenki tudja, hogy nincs miből kérte a vezetőket, hogy a fiataloknak többet ne ígérjenek. Kijelentette: az jelentkezzen választási voksukért, aki adni is tud. Az ifjúság követelni sem akar többet, emberhez méltó életet kíván élni. Ez ma Magyarországon a társadalmi akarat. Ennek feltételét kell megteremteni a vezetőknek, azoknak, akik ezt emberileg, erkölcsileg vállalni tudják. Akik nem tudják vállalni, álljanak félre, adják át helyüket a fiatal szakembereknek — hangsúlyozta. A legsürgetőbb kormányzati döntések közöt sorolta a családi pótlék július 1-jétől gyermekenként 300 forinttal történő felemelését, szeptember 1-jétől a mindenkori létminimum szintjén és az az alatt élő családok gyermekeinek ingyenes napközi ellátását az óvodákban és az iskolákban; a gyermekek ellátásához szükséges javak árának reális, megállapítását, ezek általános forgalmi adójának megszüntetését; olyan családközpontú adórendszer bevezetését január 1- jétől, amely a társadalmi minimum mértékén felül adóztatja az állampolgárokat. Szorgalmazta: meg kell teremteni a lehetőségét, hogy az első lakást építő és vásárló fiatal családok a mindenkori hitelkamatláb feléért kapják a kölcsönt, s a szerkezetátalakításra felvett hitelekből a kormány 1995-ig évente legalább 30 ezer új, korszerű munkahelyet teremtsen a fiatal szakemberek számára — az ország jövője érdekében. Végezetül a szervezett fiatalok nevében ajánlotta az országgyűlésnek: olyan kormányt válasszon, amelyik képes az ifjúság programját is megvalósítani, s akkor — mint hangsúlyozta — van kire építeni a holnapot. MÁJUS ELSEJÉT ÜNNEPELVE (MTI) Május 1-jén, a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepén hétfőn reggel katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Ugyancsak katonai tisztelgéssel vonták fel a Magyar Népköztársaság állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. ■ ..: Hétfőn délelőtt, a korábbi külsőségekkel szakítva, mindenfajta hivalkodást mellőzve kezdődött meg a fővárosi dolgozók hagyományos felvonulása a Dózsa György úton és környékén. A politikai tömegdemonstráció ■résztvevői — a munkahelyi kollektívák képviselői, és családtagjaik— többségükben a kerületek régi találkozóhelyein gyülekeztek. A menet első oszlopai tíz óra után néhány perccel indultak el a felvonulási térre, hogy részesei legyenek az ottani nagygyűlésnek. A formaságokkal való szakítás jeleként, a társadalmi, politikai élet vezető személyiségei nem a dísztribünön fogadták a felvonulókat, az ünneplőkkel együtt haladva érkeztek a felvonulási térre. A nemzetiszínű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott téren — a korábban dísztribünként szolgáló mellvéd alatti emelvényről — a Himnusz hangjait követően Gál János, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezetőtitkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, s az állami, a politikai, és a társadalmi élet vezető személyiségeit. Az emelvényen ott volt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a főváros vezetését Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első titkára és Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke képviselte. A nagygyűlésen elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára szólt a demonstráció résztvevőihez. Őt követte Tatár Alpár, a SZOT ifjúsági tanácsának tagja és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Nagy Sándor: Hagyhassunk gyermekeinkre • ..... . elvállalható örökséget Nagy Sándor elöljáróban utalt arra, hogy Magyarország sokat próbált lakói, dolgozói olyan változásokban, olyan végeredményben érdekeltek, amelyek az élet új minőségét hozzák létre. — Érdekeltek vagyunk abban, hogy , jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldoguljunk, hogy tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egészséges nemzeti önbecsülésünk, hogy életünkből száműzzük a hazugságokat, így gyermekeinkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhassunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok millióinak érdekében, még kevésbé csupán rájuk hivatkozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciája a változások valódiságának — szögezte le a SZOT főtitkára. _ A hazánkban végbemenő történelmi léptékű átalakulásról szólva rámutatott: e változásokfeltétlenül helyes irányba mutatnak, a közvélemény, a társadalom széles rétegei azonban türelmetlenül, indulatoktól sem mentes, feszült légkörben élik meg mindezt. Ennek okai között sorolta, hogy a ma is elvállalható eredmények mellett súlyos hibák, tévedések terhelik az elmúlt évtizedek politikáját, hogy nem egyszerűen az illúziók, sokkal inkább a gazdasági, politikai rendszer objektív hibái, fogyatékosságai a személyi-hatalmi érdekek túltengése, az elvtelen összefonódások, a vezetők tévedései, és mindezek be nem ismerése, sok esetben egyszerűen a hazugságok juttatták idáig az országot, s emiatt rendült meg mélyen a bizalom. Széles tömegek ma is úgy érezhetik: a nyitás politikája közepette a fejük felett folynak a csatározások. Miközben nagyszabású politikai és gazdasági reformprogramok rajzolódnak ki, aközben egyre nehezebben tekinthetők át a társadalmi, politikai viszonyok, egyre súlyosabbak a gazdasági állapota miatt támadó szociális feszültségek. Meg kell értenie őt mindenkinek: végre konkrét, megfogható, tényleges változásokra és eredményekre van szükség; a korszakos politikai változások sem leplezhetik el, hogy válsággal küzd a gazdaság, s nemzeti összefogásra van szükség az összeomlás elkerülése érdekében. — A magyar szakszervezetek nem kívánják irreális követelésekkel lehetetlen helyzetbe hozni a kormányt. A szakszervezetek vezetői, képviselői, nem politikai ambícióktól sarkallva, és nem az ország csődjére spekulálva fogalmazzák meg álláspontjukat — emelte ki a továbbiakban. — Olyan gazdaságpolitikát támogatunk, amely a gazdasági ésszerűség, a gazdasági szükségszerűség és a társadalmi tűrőképesség szempontjait a lehető legjobban képes' 'összeegyezteti ki, ammely épít az emberek alkotóerejére, értékén kezeli az elvégzett munkát, s számol azzal, hogy a nagyobb, a jobb teljesítményt meg is kell fizetni. A magyar szakszervezetek támogatják a gazdasági és politikai reformokat, a tulajdonreformot,a szerkezetváltást, a piaci viszonyok megteremtését. A reformra hivatkozva sem támogatják azonban a kapkodást, a végig nem gondolt intézkedéseket, s azt sem, hogy bárki úgy és azért árusítsa ki az állami tulajdont, hogy ellenértékével a költségvetés hiányait pótolja. Az eladósodottság súlyos teher. De az sem kevésbé súlyos, ha értékeinket áron alul, nemzeti önérzetünket pedig bármilyen áron áruba bocsátjuk. A szakszervezetek és a kormány együttműködéséről kijelentette: csak a kiegyensúlyozott együttműködés, valódi partneri viszony lehet célravezető. Megállapodásainknak a jövőben — ha kell — kemény eszközökkel is érvényt kívánunk szerezni. Végül a szakszervezeti mozgalom megújulása törekvéseiről, a közmegegyezés szükségességéről fejtette ki véleményét. Tatár Árpád: Szavahihető, erkölcsileg tiszta vezetőkre van szükség A fiatal szervezett dolgozók képviseletében Tatár Árpád, a SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja volt a nagygyűlés szónoka. Szenvedélyes hangú beszédében kijelentette, hogy az ifjúság nem a régi módon akar dolgozni és élni; olyan szavahihető, erkölcsileg tiszta vezetőkre van szüksége, akik „hétfői mondanivalójukat kedden is vállalni tudják és akarják”. Tolmácsolta társai véleményét, amely szerint a politika szinte tehetetlenül áll a tényleges társadalmi problémák előtt, fegyvereit pedig a szakszerveze Grósz Károly: Az MSZMP három kulcsszava : a szocializmus, a demokrácia, a fellendülés Grósz Károly, az MSZMP főtitkára lépett ezután a mikrofonhoz, s az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit, s hangsúlyozta:az MSZMP egyszerre nemzeti és internacionalista párt, az emberiség haladásáért, abékéért, a szocializmusért küzdő erőkkel ■ vállalt sorsközösséget, miközben nemzeti érdekeinket is maradéktalanul képviseli. A főtitkár kifejtette: a párt történetének új fejezete kezdődött el az 1988. májusi pártértekezleten, amikor lezárt egy nagyon fontos, de ellentmondásos korszakot. Az elmúlt több mint három évtized eredményeire emlékeztetett, majd aláhúzta: hosszú éveken keresztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatalmas feszültségek erjedtek. A párt akkori vezetése és a kormány a hetvenes évek elejétől — az egész politikai intézményrendszer hallgatólagos támogatását sem nélkülözve — fokozatosan elhanyagolta a konkrét helyzet konkrét elemzésének követelményét. Az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez vezetett. Tagadja a politika elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvények, érdekek ellenében akar hatni. .Ugyanakkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önmagukhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Figyelmünk, értékrendünk központjában a dolgozó, alkotó ember áll. Újat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létrehoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk. A múlt hibáiért nem személyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garanciákat akarunk kiépíteni arra, hogy a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — legyen az párttag vagy pártonkívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosszul működő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy politikai tévedésekért büntetőjogi elmarasztalást lehessen alkalmazni. Nincs nagyobb büntetés politikusok számára, mintha, a nép megvonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtörtént. A közelgő választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában kimondja: több év következetes,kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évtized” hiányainak pótlásához. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámítható politikai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát, fellendülést akar — ez programjának három kulcsszava. Határozottan vállalja a szocializmus ügyét, olyan eszményt lát benne, amelyet nem kitalált az emberiség, hanem valóságosan benne rejlik a mai viszonyokban. Az MSZMP helyes, jó politikájával képviseli a munkásérdekeket — szögezte le az előadó, emlékeztetve arra is, hogy a párt a szocializmusellenes erők támadásának kereszttűzében dolgozik. Reformtörekvéseit igyekeznek elferdíteni, őszinte szándékát kétségbe vonni. Az MSZMP marxista szellemű, reformpárt, konkrét társadalmi feladatokon munkálkodó akciópárt, a szocializmust akaró sokszínű erők,változatos formákban szerveződő közössége — jelentette ki, s meggyőződését fejezte ki hogy a pártnak nagyon széles a tömegbázisa. Azok alkotják, akik igénylik az értelmes fizikai és szellemi munkát, a hatékonyságot, a jobb megélhetést, akik másként akarnak dolgozni és élni mint eddig, akik elkötelezett hívei a reformfolyamatnak. Azokat ünnepeljük, akik — bármely poszton — tudásuk legjavát adva, szorgalommal, tisztességesen dolgoznak. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyűlés résztvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjaival ért véget. Magyar Nemzet Szűrös Mátyás: Mielőbb váljék az Országgyűlés a társadalmi, politikai érdekegyeztetés fő színterévé Vasárnap Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke Orosházára látogatott, ahol Békés megye és a város vezetői tájékoztatást adtak ezen országrész társadalmi, gazdasági életéről. Ezután a Békés megyei képviselőcsoport az országgyűlési munka időszerű kérdéseiről tanácskozott. Többek között szó esett arról, hogy az utóbbi időszakban több vezető politikus felvetette a választások esetleges előrehozásának lehetőségét. Szűrös Mátyás ezzel kapcsolatban kijelentette: az előrehozottválasztások lehetőségét elsősorban a politikai változások felgyorsult üteme, az ország helyzetének alakulása, a kormányzás nehézségei vetették fel. Ma ez még csak lehetőség, de nem eldöntött tény. Miben segíthetnének a választások? Mindeneklőtt világossá tennék, hogy az országban ténylegesen milyen politikai erőviszonyok alakultak ki, a különböző politikai pártoknak, csoportosulásoknak valójában milyen társadalmi bázisa, támogatottsága, elismertsége van. Az előrehozott választás értelme az lehet, ha esélyt kínál a mostaninál stabilabb kormányzás feltételeinek a megteremtésére. Szűrös Mátyás a megyei képviselőcsoport és mások álláspontjával egyetértve hangsúlyozta az Országgyűlés, a képviselők nélkül nem lehet a választásokról dönteni. A parlament szuverén joga, hogy döntsön arról: idő előtt feloszlatja-e magát, vagy sem. Ezt azonban nem teheti meg mindaddig, amíg új választási törvényt nem alkotott, illetve a pártokról szóló törvényt nem fogadta el. A tapasztalatok szerint a pártok, a mozgalmak még nincsenek kellően felkészülve a választások túl korai lebonyolítására. Az említett törvényeknek pedig széles körű, a parlament kereteit túlmutató konszenzusra kell épülniük. A pártok és mozgalmak érdemi érdekegyeztetésére és megállapodására van szükség, ami döntő fontosságú lehet a választások előkészítésében. A parlament legfontosabb feladata az elodázhatatlan gazdasági és politikai reform alapintézményének kodifikálása és a kormány tevékenysége feletti hatékonyabb ellenőrzés. Az Országgyűlés elnöke kiemelte: különösen a mi helyzetünkben kell egy erős, határozott és következetes kormány, hogy az elhatározott reformszándékokat maradéktalanul megvalósítsa. Az Országgyűlés mindinkább eleget akar tenni annak, hogy a társadalmi, politikai érdekegyeztetés fő színtere legyen. Ezt követően az orosházi művelődési központban május 1-je előestéjén nagygyűlésre került sor. Szűrös Mátyás beszédében többek között szólt arról, hogy sajnos különböző programokat különféle politikai szólamokba csomagolva hányszor, de hányszor hirdettek meg „személytelen” vezető testületek — még a közelmúltban is —, hogy aztán visszaéljenek az emberek jóindulatával, türelmével, jobbító szándékával. A politika gyakran fontosabb volt az embernél. Ha bármit is el akarunk érni, ezt a viszonyt a jövőben meg kell fordítanunk. Beszédének végén szólt a nemzetünket, a magyarságot érintő szomorú kérdésről is, s többek között kijelentette: az országnak ezen a táján talán még jobban érzik, mint máshol, hogy szomszédunkban, Romániában emberi tragédiákba torkolló eseményeknek vagyunk — nem csupán tanúi, de részesei is. Amikor az erdélyi magyarság sorsa iránti aggodalmat és a lehetséges politikai cselekvést elsőként említem — hiszen ott voltunk Aradon! —, hangomat felemelem, hogy messze hallassák: a román néppel szemben a magyar nép nem viseltetik barátságtalan érzelmekkel. Amit ma Romániában — a széles nemzetközi tiltakozással összhangban — elfogadhatatlannak tartunk, az a nemzeti kisebbség jogait, az európai kultúrörökséget figyelmen kívül hagyó, diktatórikus eszközöket alkalmazó hivatalos román politika. Szűrös Mátyás felszólította a nagygyűlés résztvevőit, és az ország lakosságát is, hogy adjon segítséget a magyar vagy más anyanyelvű és nemzetiségű menekülteknek, jó szóval és kenyérrel könnyítsenek nehéz életükön. A vendéglátók bemutatták az Országgyűlés elnökének a Darvas József-emlékház és a Boldizsár István-képtár gyűjteményét. Végül Szűrös Mátyás a helyi evangélikus műemlék-templomot tekintette meg, ahol Pintér János esperes, Gyarmati István és Győri Gábor lelkészek a város 245 évvel ezelőtti alapításáról, az egyházközösség és a helyi pártos államivezetés egyre érdemibb kapcsolatáról beszéltek. Fáklyás felvonulással zárult a vasárnapi program. (gy. m.) Pozsgay Imre: Nagyobb baj, ha egy hallgató néppel kell szembenézni (MTI) Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött meg a Duna—Tisza közén a kőolaj és a földgáz kutatása és kitermelése. A negyedszázados jubileum és egyben május 1. tiszteletére egész napos ünnepséget tartottak vasárnap Szánkon. Az ennek keretében rendezett nagy-,gyűlésen Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott beszédet. Az ünnepség szónoka szólt arról, hogy az olajbányászok és földművesek különösen mostoha körülmények között, nagy erőfeszítésekkel elért eredményei biztató példák. Azt tanúsítják, hogy okos ember a nehéz helyzetben — ha úgy tetszik, válságban — nemcsak feljajdul, hanem tervez és küzd is a jövő érdekében. Nagy vállalkozás előtt áll az ország is, új államiság létrehozásán munkálkodik. Olyan új állam megteremtésén, ahol a kormányzás a nép jóváhagyásával történik, ahol az állampolgári akarat nemcsak követhető, hanem követendő. A javakkal való gazdálkodásra, az önrendelkezés lehetőségeinek kiteljesítésére is kiterjedő demokrácia azonban — emelte ki Pozsgay Imre —, érzékelhetően viszályok, viták, a legkülönbözőbb szándékok összecsapása közepette születik meg. Remélhetően békésen, s remélhetően a nemzeti összefogás érdekében. Ne riadjanak meg a sok-sok igazságtalan érvet is hordozó, itt-ott viharos vitáktól — mondotta. — Hiszen kisebb baj a vitázó csetepaté, mint az, ha egy ország vezetése egy hallgató néppel néz szembe. Láttuk, hová vezetett a hallgatás, az ellenőrizhetetlen hatalom, a látszólagos társadalmi béke. Politikai névtelenekből nem lesznek állampolgárok, népakarat nékül pedig nincs tisztes, hiteles kormányzás. Ha a kavargás körülményei között folytatott viták viharai elvonulnak, helyükbe lép a higgadtabb párbeszéd, s a sokszínűséget, sokpártúságot tükröző nézetek a nemzeti összefogás jegyében cserélődnek ki, akkor remélhetően egy sodró lendületű ország polgárai lehetünk, ahol már csak rajtunk múlik, mit teszünk. 3 -----A NAP ---------------------------------Utólag, május elsejéről Az igazságokat nem szabadna alárendelni múló divatoknak. Voltaképpen nem is hagyják magukat, csak látszólag, és csupán ideig-óráig engednek az erőszaknak. Május elseje belefáradt volt a túlhajtottságba, a kötelező lobogásba — s most már-már ott tartunk, hogy elvitatjuk tőle azt is, ami elorozhatatlan. (Ha erőszak a disznótor, megcsömörlünk a kóstolótól is.) Május elseje régebbi, azaz öregebb a rendszernél, és mindünknél fiatalabb: túlél mindannyiunkat. Vörösben övé az elsőbbség — a többiek csak epigonok: követték vagy plagizálták. Színe oly vonzó volt, hogy ellenfelei is a zászlajukra lopták; ne feledjük, még a horogkeresztet is pirossal keretezték. Nemzetközisége eredendően sosem volt nemzettelen vagy nemzetellenes — szövetségese volt minden nemzeti önvédelemnek ; munkásünnep volt, de sosem értelmiségellenes — sörözött a tanítókkal, festették szegény festők, versekkel barátkozott és kórusokba karolva járta az erdei tisztásokat; szabad akart lenni igazán, szabad és művelt, fegyvertelen és világjáró, naiv utópista és buzgó majálisszervező, megszállott igazmondó és áhítatos ünneplő. Vallásosan hitt az összefogásban és a kollektív önzetlenségben; lelkesedése,ha olykor gyermekdednek látszott is, megbízható volt. Egyszóval ne hagyjuk végképp lejáratni őt. Ha százszor lejáratják is. Adjuk meg neki szívből, ami az övé. Kisajátíthatatlan, nem államosítható, s talán jókedve is viszszatérőben: ne feledjük, végső nyomorok idején is tudott ünnepelni. Van mit tanulnunk tőle. Akár jókedvet is, rossz időben. DIURNUS