Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)
1989-06-01 / 126. szám
~ Madarented & Csendesen folyik a vita a Parlamentben Ma dönt a T. Ház a termelőszövetkezeti és a földtörvény módosításáról A javaslat szerint feloldják az ingatlanszerzési korlátozást — Véleménykülönbségek a közös tulajdonba adott földek sorsáról — Az erdő és vadgazdálkodás fölött nem nyitottak részletes vitát — Miniszteri válasszal folytatódik az ülésszak — Új vezetőséget választ az Interparlamentáris Unió magyar tagozata PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ HÁROM TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS megvitatásávalkezdte harmadik munkanapját a parlament ülésszaka. Már Szűrös Mátyás bejelentéséből értesülhettünk róla, hogy a kedden előfordult végtelennek tűnő szünetre — amelyet magunk is kifogásoltunk — ezúttal semmiképp sem kerülhet sor: ha egy óra alatt nem sikerül elkészíteni az illetékes bizottság jelentését, akkor befejezik a szünetet. Az együttes tárgyalást pedig az indokolta, hogy a törvényjavaslatok több ponton egymáshoz kapcsolódtak. A vita, amely Hütter Csaba miniszter előterjesztését követte, annyira szerteágazó és éles volt, hogy szinte lehetetlen tömören összefoglalni. Az előadó magát Móricz Zsigmondot citálta, aki az idézet szerint a jövő gazdálkodási rendszerének nevezte a szövetkezeteket — de a képviselők jelentős része ezt másként látta. Valamennyi észrevétel féltőn beszélt a földről, a faluról, a parasztokról, a vidékről — jóllehet, a megoldást már korántsem látták ilyen egységesen. Szabó István országos listán megválasztott képviselő például kiemelte: arra kell ügyelnünk, hogy a nehéz munkával, esetenként a saját belső indíttatásunkkal is viaskodva alapvetően a nagyüzemekre épülő mezőgazdaságunk teljesítménye ne törjön meg. A TOT elnöke erőteljesen hangsúlyozta: nem mehetünk vissza a Rákosi-rendszer jogon kívüli eszközökkel való földfoglalásának rendezéséig. Módosító javaslatokat, szám szerint tizenkettőt terjesztett elő dr. Tallóssy Frigyes, aki jogászi megalapozottsággal tett helyre néhány, a demagógia ködébe burkolózó megállapítást is. Lehet ugyanis szemérmeskedésből megváltásról beszélni, de végső soron ez nem más, mint a parasztoknak a tulajdontól való megfosztása. A parlamenti eseményeken túlmutató tanulságok ezek: ideje lenne már — és nemcsak a képviselői, vagy éppen államigazgatási vezetői retorikában — a dolgokat nevükön nevezni. Miért fordul elő, hogy a parasztot hibáztatják, ha drága az élelmiszer; miért emlegetik még mindig a téeszszervezés kapcsán az önkéntességet; miért hivatkoznak napnál világosabb ügyek eltussolása érdekében bizonyos iratok elveszettségére — és így tovább. Pontosításra szorult a Móricz-idézet is: aligha akarta nemzetünk egyik íróóriása elvenni a parasztoktól a földet... SOK KÉPVISELŐ fogadhatta meg a több ízben elhangzott óhajt: jó lenne tiszta lelkiismerettel elhagyni az üléstermet, jó lenne úgy állást foglalni, úgy szavazni, hogy utána ne kényszerüljön senki választóinak szemrehányásait elviselni. Ez vezetett oda, hogy az idő múlásával mind élesebb megfogalmazásban került szóba a vidék temérdek gondja. A Hajdú-Biharból érkezett képviselő szinte vég nélkül sorolta: a vidéki háziasszony olykor drágábban vesz zöldséget, mint a fővárosi, drágább a víz, a Villány, a közlekedés, a közművek, tartós fogyasztási cikkekért messze kell utazni. Ha lakni akarnak, építenek, ha járdát akarnak, megépítik, ráadásul sok helyen „fegyelmezetten" még mindig fizetik a tehót. Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat RÉSZLETES VITA végül csak a mezőgazdasági szövetkezetekről és a földről szóló törvénymódosításokról folyt, az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitáját a képviselők nagy többséggel elutasították. Így aztán jó néhány módosító javaslatot kellett az ülés bezárása után „egybegyúrni" a mezőgazdasági, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak, hogy ma már új anyagot terjeszthessen elő, a mezőgazdasági minisztertőt tárgyalja a parlament. Mivel az előterjesztésekhez számos képviselői módosító javaslat érkezett, a vitában elhangzott további indítványokkal együtt, ezeket külön-külön is megvitatja majd a plenáris ülés szünetében a szakbizottság. Az eddigi gyakorlattól eltérően azonban — az idővel való jobb gazdálkodás érdekében — egy óránál hosszabb szünetet nem tartanak. Amennyiben a bizottsági jelentés elkészítése ennél több időt vesz igénybe, a szünetet befejezve, a plenáris ülést folytatják, s míg a bizottság álláspontját nem ismerhetik meg a képviselők, interpellációkat tárgyalnak. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztankó Tódorov, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket a továbbiakban elmondta, hogy a három törvényjavaslatot, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint az igazságügy-miniszter együttesen terjesztette elő. Mindhárom törvényjavaslat összefügg a már elfogadott átalakulási törvénnyel, de számos más módosító rendelkezést is tartalmaz. A törvényjavaslatok több pontos egymáshoz is kapcsolódnak. Ezért az előterjesztőkkel egyetértésben javasolta, hogy az Országgyűlés együttesen tárgyalja a törvényjavaslatokat A javaslatot az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét, hogy ez az út még járatlan, magában hordozza a tapasztalatok hiányával járó kockázat veszélyét is. Még jelentősebb, hogy a szövetkezetek jelenlegi vagyonát nemzedékek hozták össze, gyarapították, működtették. A vagyon megalapozói és gyarapítói közül sokan már nem élnek. S jöttek, jönnek utánuk az újabb nemzedékek, akiket tulajdonosként ugyancsak érdekeltté kell tenni. A törvénytervezetben javasolt változások hatását szemléltetve, számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség , fontosságát. Mint mondta: az egy aktív és nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az osztatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók — a termelőszövetkezetek közgyűlései — a gazdasági korlátok miatt dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogosságát — elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg. Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot. Azok jogait vennénk el, akik a döntések következményeit viselik. Íróasztal mellől nem lehet kiszámítani, hogy a kötelező előírások hatását miként élnék meg egyes termelőszövetkezetek, hol találkoznak és hol ellenkeznek a tulajdonossá váló tagság érdekeivel — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett, a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező minimumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg, és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt. Érthető, hogy ez keserű igazság, és sebezhető pontja is a törvénymódosítási javaslatnak — jegyezte meg a miniszter. Mégis arra kérte a vitában részt vevő képviselőket, hogy javaslataik megtételekor vegyék figyelembe: a tsz-ek működőképességének fennmaradása az aktív korú és a nyugdíjas tagság elemi érdeke, a falu jövőjének kulcsfontosságú kérdése. Oldva a kötöttségeket A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdonviszonyok kérdéséről. Elmondotta: a mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött. Két-három év alatt alakultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után, földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkezeten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után, 1967-ben módosították az első földtörvényt, amely a szövetkezetek használatában levő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti tulajdon mellett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is előremutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987- ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek megszerezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban levő földek, ingatlanok elidegenítése — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdonának szerzésénél meglevő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlanvásárlásokat a személyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk. A második nap LUTTER CSABA : A föld csak gazdatudati emberrel együtt igazi érték A három törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé — mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: " A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az előterjesztést megelőző viták tapasztalatait hasznosítva, a javaslatainkban arra törekedtünk, hogy a jog sajátos eszközrendszerével is elősegítsük a piachoz igazodó, a valós tulajdonosi viszonyokra épülő mezőgazdaság kialakítását. Megtorpanás, visszaesés A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló, 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évtized alatt többször módosították — mondta ezután, majd rövid történelmi áttekintést adott erről. Utalt arra, hogy az 1980-as évek elejéig a szövetkezetek gazdasági fejlődése töretlen volt, erősödött a Vállalkozási szellem. Dinamikusan nőtt az ipari tevékenység. Viszont 1983-tól napjainkig a termelőszövetkezetek fejlődésében több helyütt megtorpanás, jelentős visszaesés tapasztalható. Figyelmeztető, hogy egyre veszélyesebben növekszik az egyszerű újratermelésre sem képes üzemek száma. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltjának összességében kedvező tapasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalkozás lehetőségében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeiben végbemenő változásokat. Hangsúlyozta ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már korábban is több előremutató reformra lett volna szükség. — A beterjesztett törvényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú, vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek előnyeit élvező — szövetkezeti tag eszménye valóság lehet. Az önkormányzati erősítésével A miniszter ezután a törvénymódosítás körülményeiről, részleteiről szólt. Elmondta: a tervezet kialakítását sok vita, egyeztető tárgyalás előzte meg. A vagyoni kapcsolatok kialakításával összefüggésben vissza-visszatérően felmerült, hogy a szövetkezeti vagyonnak 100 és nem az 50 százalékát kellene feloszthatóvá tenni. Az átmeneti és látszólagos korlátozás azonban két ok miatt tűnik szükségesnek. Az egyik.