Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-10 / 134. szám

i­a. Ia®ar Nemzet : A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR · Illúzió η 4* I kit! Egy választópolgár vélemé­nyét idézték a múlt héten a parlamentben. A képviselőhöz írt levelében a védelmi, a ka­tonai költségvetés további megnyirbálását szorgalmazta, mivel szerinte ablakon kido­bott pénzről van szó. „Ki akar bennünket elfoglalni — érvelt —, hogy azután helyettünk le­gyen kénytelen kifizetni a fel­halmozott adósságunkat?" De­rültség a padsorokban. Lám, mennyire nem tabu ma már a fegyveres testületek élete, működése. Ezt megelőző­en talán csak a felszabadulást követő koalíciós években be­széltek ilyen nyíltan a had­sereg ügyeiről. Akkor is sú­lyos gazdasági gondokkal küz­döttünk, és megkérdőjelező­dött a honvédségre fordított költségvetési hányad szüksé­gessége. Szent-Györgyi Albert is elmondta erről a véleményét 1947-ben a parlamentben. Nem nagyon idézgettek eddig ebből a beszédből, mert az el­múlt évtizedekben az a jelszó volt érvényben: ha békét akarsz, készülj a háborúra. így érvelt jeles tudósunk: „Mai szegénységünkben, amikor igen ,kevésre telik, kétszere­sen meg kell vizsgálnunk, hogy azt a keveset mire költjük. A honvédelmi költségvetés nyolc­vanmilliót tesz ki, ugyanakkor amikor egyetemeink munka­­képtelenek, az egész felső tu­dományos kultúra anyagiak híján a pusztulás legszélén áll, ifjúságu­nk, diákságunk nyomorban sínylődik . ... Tudós volt, s így érthető, hogy paci­fista is, így folytatta: „Ki el­len kell nekünk a katonaság? Ki ellen akarunk mi háborút viselni? Talán valamelyik nagyhatalom ellen? Vagy a szomszédok ellen, akikkel bé­kességben akarunk együttél­ni, és akikkel meg akarjuk egymást érteni?” A háborút a középkori barbárság marad­ványának tartotta, és a ma­gyar seregek számos dicstelen szereplésére emlékezve, így fakadt ki: „És ha egyszer olyan világ lenne, hogy a mi életünk majd ettől a mi kato­naságunktól függ, akkor ne­künk úgyis végünk van . . . Semmi akadályát nem látom tehát annak, hogy a kezdődő militarizmus útjáról letérve, kijelentsük katonai semleges­ségünket, és hadseregünket végérvényesen leszereljük." Akkor is, ma is tetszéssel fo­­gadta-fogadja az ilyen érve­lést a közvélemény. Noha a he­lyeslők nagy része tisztában van vele, egyelőre illúzió az ilyen igény. Napjainkban sem­milyen államformáció nem lé­tezhet bizonyos nagyságú hon­védelmi erő nélkül. Még az európai semleges országok is cipelnek ilyen terheket, pe­dig szívesen besorolnánk közéjük. Az európai ré­gi semlegesek például költ­ségvetésük tíz-húsz százalé­kát, nemzeti termelésük 1,5— 3,5 százalékát költik katonai célra. (Más kérdés, hogy egy esetleges háborúban, a kívülről jövő, nagy erejű támadásnak nem tudnának ellenállni.) A nemzeti össztermékből Magyarország 4,5 százalékot fordít katonai kiadásokra. Rendes gazdasági, pénzügyi viszonyok közepette ez az arány semmiféle feszültséget nem okozna. De hol vagyunk mi a rendes viszonyoktól? Ezért üdvözlendő a takaré­kossági törekvések a védelmi kiadásoknál. Jóllehet, eddig sem kényeztettük el a hadse­reget. A stockholmi Nemzetkö­zi Békekutató Intézet adatai szerint például Kelet-Európá­ban a lakosság számarányát tekintve, mi költünk legkeve­sebbet fegyverkezésre. Nemrég a magyar minisz­terelnök a néphadseregnél tett látogatása során azt hangsú­lyozta: az országnak a jelenle­ginél kisebb, de szervezetében, fegyverzetében korszerűbb hadseregre van szüksége. Egy szerény mértékű korszerűsí­tést helyezett kilátásba, de fel­tehetően sokan erre is fel­szisszentek. „Ismét elúsznak majd a milliárdok — hallgat­tam másap kertszomszédom mozgását —, hogy legyen jobbra át meg balra át, dísz­fityegő a zubbonyon ..." Az­zal próbáltam megnyugtatni, amíg e fejlesztésből valóság lesz, másfajta vezetés, más összetételű parlament ellenőr­zi a költségvetést. Számos alternatív­­szervezet fórumán megfogalmazták az utóbbi időben azt is: ki kell dolgozni az új katonapolitikát, a hadsereg irányításának új elveit, módszereit. Meg kell határozni, milyen legyen az MSZMP és a többi párt viszo­nya a fegyveres testületekhez. A kérdés felvetése jogos, de úgy vélem, nem szükséges mindent újból feltalálni. Gyor­síthatja a megegyezést, ha visszapillantunk a koalíciós évekre. Akkor is téma volt a hadsereg demokratizálása, an­nak értelmezése. Veres Péter honvédelmi miniszter székfog­laló beszédében hangoztatta: a honvédség nem egyik vagy másik pártjé, még csak nem is a koalícióé, a honvédség az egész nemzeté. Arra a kérdés­re, politizáljanak-e a katonák, ezt válaszolta: ,,A honvédség­nek politikai lelkiismerete és politikai hitvallása kell, hogy legyen. A napi­ pártpolitika azonban a honvédség lényegé­vel és hivatásával nem fér össze.” Tény: az emberekben van bizonyos félelem a hadsereg­től. Nálunk is, másutt is. Ne­héz ugyanis megjósolni, hogy mikor csinál jobbra átot vagy balra átot. A magyar főtisz­tek ugyan ma meggyőződéssel vallják: a hadsereg reform­párti. Mégis van kétely, bi­zonytalanság. Sok állampolgár fejében megfordul: nem hasz­nálják-e fel a reformok leállí­tására, nem lesz-e támasza a visszarendeződést akaróknak? Eddig csak a lengyel példa kí­sértett, most itt van a kínai is. A változó belpolitikai élet, az erőviszonyok átrendeződése nyilván a hadsereget sem hagyja érintetlenül. Ahhoz azonban időre van szükség, hogy a vezetés elveiben, a sze­mélyi állományban olyan vál­tozás menjen végbe, amely jobban megfelel az új politikai felállásnak. Azt azonban szem előtt kellene tartani: a hadse­reg alapját képező és jól ki­képzett tiszti, tiszthelyettesi állományt aligha volna okos dolog meggyengíteni, leépíté­sekkel megingatni biztonságát, aláásni hivatásérzetét. Együtt kell élnünk ezzel az erővel és áldozni rá. Bizakod­va abban, hogy a nép, a nem­zet érdekeit megtestesítő fo­lyamatok szolgálója, nem pe­dig eltiprója lesz. A magam részéről nagyra tudom érté­kelni az MDF-nek a fegyveres testületekről szóló egyik má­jusi állásfoglalását, amelyet a realitás, a józanság hat át: „Tudjuk, hogy a hagyományos védelmi szervezetekben számos vitathatatlan tisztességű és szaktudású személy dolgozik. A XX. századi történelmi ese­mények tanulságai is azt bizo­nyítják, hogy a magyar fegy­veres testületek legjobb kép­viselői nehéz sorsdöntő helyze­tekben egy utat jártak a nem­­­zet és a demokrácia ügyét fel­vállaló társadalmi erőkkel." Nincs más választásunk, mint ebben hinni, bízni. Támo­gatva mindazt, ami ma az át­alakulásnak stabilitást ad. S kerülve mindazt, ami okot adhat az erőszakra. Keserű Ernő Teng beszédét bemondó tolmácsolta a tévében Katonák a pekingi egyetemeken, letartóztatások a nagyvárosokban Gorbacsov összegezte a szovjet parlamenti vita tanulságait A külpolitikai helyzet MEGJELENTEK . A TELEVÍZIÓBAN — Csao Ce-jang főtitkár ki­vételével — a kínai párt és állami vezetők, Teng Hsziao-ping beszédét azonban nem közvetítették egyenesben, az „ellenforradalmi lázadást” kemény szavakkkal elítélő nyilatkozatot a pekingi televízió bemondója tolmácsolta. A 84 éves politikus, akinek az elmúlt napokban többször is halálhírét keltették, méltatta a hadsereg fellépését, mondván „el­évülhetetlen szolgálatot tettek az országnak.” A hírügynökségi jelen­tések szerint a kínai fővárosban a katonaság most már teljesen ura a helyzetnek, megkezdődött a hajtóvadászat a többhetes tiltakozó ak­ció szervezői, résztvevői után: amerikai szakértők szerint az elkövet­kező napokban véres leszámolás várható a hatalmas ázsiai országban. A hel­színi tudósításokból kiderül, hogy a fiatalok menekülnek a fő­városból, a diákvezetők illegalitásba vonultak, míg Fang Li-csin is­mert ellenzéki asztrofizikus az amerikai nagykövetségen keresett me­nedéket. A katonaság elfoglalta a pekingi egyetem, sőt a tudományos akadémia épületét is. Neves amerikai sinológusok azzal magyarázzák a hadsereg fellépését a párt keményvonalasainak oldalán, hogy a re­formok kedvezőtlenül befolyásolták a katonatisztek helyzetét, akik szinte mindannyian tagjai a kommunista pártnak. A sorkatonák dön­tő többsége pedig fel sem fogta a demokratikus mozgalom céljait, nagy részük írástudatlan. Egy pekingi kormányzati tisztségviselő ugyanakkor azt próbálta bizonygatni, hogy az ország nyitott gazdaság­­politikája — „az átmeneti nehézségek ellenére" — nem változik meg. Japán és dél-koreai üzleti körök azonban már bejelentették, hogy kor­látozni fogják a Kínával folytatott kereskedelmet. A Rudé Privo a pekingi eseményekről beszámolva jobbára a hiva­talos kínai nyilatkozatokat­ ismertette az elmúlt napokban. Ugyanak­kor két kommentárban is bírálta Washingtont, először a Kelet-Európa politikája miatt, majd a Peking-ellenes szenátusi döntés ürügyén. Mint a csehszlovák párt lapja megállapította, más országok megbé­lyegzésére jogot formálni „politikai csökevény" az új nemzetközi kapcsolatokban. Az NDK sajtója szinte teljesen magáévá tette a KKP helyzetelemzését, s egyértelműen az „ellenforradalmi zendülőket ” tartja felelősnek a „rendőrök és katonák kifolyt véréért”. Ám a ber­lini lapok egy szót sem szólnak arról, hogy a diákok a Tienanmen té­ren demokráciát, szólás- és sajtószabadságot követeltek. A SZOLIDARITÁS EMLÍTÉSE NÉLKÜL számoltak be pénteken a vasárnapi lengyel választásokról a Német Demokratikus Köztársaság tömegtájékoztatási eszközei. Valóságos zsurnalisztikai „bravúr", hogy a jelentésekből nem derül ki a Szolidaritás elsöprő sikere, s az sem, milyen arányban jutott parlamenti képviselethez. A Reuter megálla­pította, hogy Berlin a független lengyel szakszervezet megszületésé­nek első pillanata óta élesen bírálja a Szolidaritást, s a brit hírma­gyarázó úgy véli, az NDK-ban ugyancsak tartanak a szomszédos or­szágban zajló reformfolyamatoktól. Szembetűnő, hogy mennyire más megközelítésben elemezte a Pravda a lengyelországi helyzetet. Az SZKP KB lapja megállapította, hogy a választások új társadalmi-poli­tikai viszonyokat alakítottak ki, „fájdalmasnak nevezte” a LEMP ve­reségét, de a választás eredményét a kerekasztal-tárgyalásokon elér­tek megerősítéseként értékelte. A Szovjet szakíró szerint jelenleg egyetlen politikai erő sem képes egyedül kivezetni az országot a vál­ságból. Kiszczak belügyminiszter és Walesa ellenzéki vezető nyolc­órásra sikeredett, éjszakába nyúló csütörtöki találkozóján megegyezés született, hogy az országos listán indult és kudarcot vallott 33 párt- és állami vezető számára új mandátumokat írnak ki, amelyekről jú­nius 18-án döntenek a választók. A tárgyalások után a rendkívül fá­radtnak tűnő Walesa egyik kijelentése azt sugallta, hogy a Szolidari­tás „nem teljesen önzetlenül” segített a koalíció váratlan gondjának megoldásában. A Trybuna Ludu a LEMP vasárnapi kudarcát elemezve megfonto­lásra ajánlotta, hogy tartsanak rendkívüli pártkongresszust. „Itt az ideje felébredni az évtizedes álomvilágból és újragondolni a LEMP társadalmi szerepét, a lengyel szocializmus jövőjét” — írta a pártlap. Jaruzelski államfő pénteken Belgiumban tárgyalt, s szombaton Lon­donba érkezik. A LEMP első titkára egy belga lapnak nyilatkozva elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy késik a nyugati országok se­gítsége a lengyel gazdaságnak. A brit elemzők is foglalkoztak e kér­déssel, megállapítva: Thatcher asszony novemberben Varsóban gya­korlati segítséget ígért a lengyel vezetésnek, ha az párbeszédet kezd az ellenzékkel. Mint a The Independent cikkírója leszögezte, Jaru­­zelski államfő most figyelmeztetheti ígéretére a brit miniszterelnököt. (P. T. R.) ­ í­*WíSC$e£'*y Tömeges megtorlás kezdődött Kínában A kínai televízió péntek esti híradójában beszámolt arról a találkozóról, amely pénteken délután zajlott le a pekingi Csungnanhajban, a Kínai Kom­munista Párt és az Államtanács főhadiszállásán. Május 16. óta első ízben jelent meg a televízió nyilvánossága előtt Teng Hsziao-ping, a központi katonai bizottság elnöke, hogy üdvözöl­je a Pekingbe bevonult katonai egységek tábornokait és magas rangú tisztjeit. Teng Hsziao-pinggel együtt a következő kínai párt- és állami vezetők vettek részt a találkozón: Jang Sang-kun államelnök, Li Peng miniszterelnök, Csiao Si, a Politikai Bizottság állandó bizott­ságának tagja, Jao Ji-lin minisz­terelnök-helyettes, Van Li parla­menti elnök, Li Hszien-nien, a népfront elnöke, Peng Csen, a parlament volt elnöke, Vang Csen, a KNK alelnöke és Po Ji ■po nyu­galmazott pártvezető. Csen Jün, a központi tanácsadó bizottság el­nöke levélben mentette ki magát, de üdvözölte a katonákat. nép nem valódos” A 84 éves Teng Hsziao-ping a televízió bemondója szerint a ka­tonai vezetők előtt mondott beszé­dében egyebek között a követke­zőket fejtette ki: Egy nagyon kis számú elem za­vargást idézett elő Pekingben, s ez a zavargás a későbbiek folya­mán ellenforradalmi lázadássá fejlődött. Ezt a helyzetet nem a nép akarta. A lázadás célja az volt hogy megdöntsék a kommu­nista pártot, felszámolják a szo­cialista rendszert és a Kínai Nép­­köztársaságot burzsoá köztársa­sággá változtassák. Az ellenforradalmi lázadás le­ verésével a hadsereg, a karhata­lom és a rendőrség egységei óriási és elévülhetetlen szolgálatot tettek az országnak. A rendkívül súlyos, élethalálharcot jelentő helyzetben sem feledkeztek meg a nép egy­öntetű elvárásáról, a párt irány­­mutatásáról és az ország alapve­tő érdekeiről. Örök időkre bebi­zonyították, hogy a hadsereg és a karhatalom a nép fegyveres ere­je, acélból készült nagy fal, az egész ország, a szocializmus és a nép érdekeinek szilárd és megbíz­ható támasza. A nép nem csaló­dott bennük. Teng Hsziao-ping a továbbiak­ban hangoztatta: ezt az ügyet hi­deg fejjel kell megvizsgálni, hideg fejjel kell értékelni az előzménye­ket és ugyancsak hideg fejjel kell a jövő elé nézni. Azért, hogy a szocializmus ügye még sikereseb­ben és gyorsabban haladhasson előre Kínában, még gyorsabban lehessen kijavítani a hibákat és feltárni a perspektívákat. Teng Hsziao-ping hangsúlyozta, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1978. de­cemberében megtartott 3. plénu­mán kijelölt fő irányvonal helyes volt. Helyes továbbra is a kitartás a négy alapelv :a szocialista út, a kommunista párt vezető szere­pe, a népi demokratikus dikta­túra, valamint a marxizmus—le­­ninizmus és a maocetungi esz­mék), illetve a reform és a kül­világ felé nyitás politikája mel­lett. Mindezt változtatás nélkül folytatni kell. Az alapvető irány­vonalban és politikában nem le­het változás. Felszl­ntve telefonon Pekingben folytatódik a helyzet normalizálása, ami elsősorban azt jelenti, hogy a kínai főváros köz­pontjában és belső kerületeiben tartózkodó katonai erők megszi­lárdították pozícióikat, hatéko­nyan ellenőrzik a lakosságot. A város fontosabb útvonalain járőr­­szolgálatot és ellenőrzést teljesítő motorizált és gyalogos katonai egységek tagjai időnként meg­eresztenek egy-egy géppisztoly­sorozatot. Nem azért, mintha bár­ki is megtámadná őket, hanem, hogy éreztessék a lakossággal: a hadsereg immár ura a helyzetnek. A megszálló egységek tekintélyét szilárdította az az új rendelet is, amely lehetővé teszi, hogy a helyszínen végezzék ki azokat, akik bármiféle ellenállást tanúsí­tanak a katonasággal szemben. A katonai helyzet megszilárdu­lásával párhuzamosan megkezdő­dött Pekingben a tömeges megtor­lás azokkal a diákokkal, értelmi­ségiekkel, munkásokkal és kom­munista párttagokkal szemben, akik részt vettek, szervező, vagy vezető szerepet játszottak a hat héten át tartó békés hazafias és demokratikus mozgalomban. A pekingi városi tanács és a meg­szálló katonai erők parancsnok­sága ellenforradalmi szervezetnek nyilvánította a diákok és a mun­kások autonóm szervezeteit ame­lyek jelentős szerepet játszottak az alapvetően békés mozgalom irányításában. A televízióban te­­lefonszámokat is megadtak, ame­lyeken feljelentést lehet tenni az illegálisnak minősített diák- és munkásszervezetek vezetői és tagjai ellen. A hadsereg egységei körülzár­ták a mozgalom fő központját, a Peking Egyetemet és egyidejűleg kijárási tilalmat rendeltek el a főváros egyetemeinek és főisko­láinak körzetében. Pénteken kato­nák hatoltak be a kínai Társada­lomtudományi Akadémia épületé­be, hírek szerint azért, hogy le­tartóztassák a diákok mozgalmát támogató tudósokat és kutatókat. Menedék a követségen Hírek szerint a Csiao Si vezette Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottság felszólítása nyomán megkezdődött a tisztogatás a Kí­nai Kommunista Párton belül is. A bizottság arra szólította fel a pekingi pártszervezteket hogy a legszigorúbb fegyelmi módszerek­kel járjanak el azokkal a párt­tagokkal szemben akik részt vet­tek, szervező, vagy irányító szere­pet játszottak az utólag ellenfor­radalminak minősített hazafias és demokratikus mozgalomban, sőt cselekvően felléptek Peking kato­nai megszállása ellen is. Megfi­gyelők értékelése szerint a kínai fővárosban sok ezer párttag ellen folytatnak majd fegyelmi eljárást. A jelek szerint kellemetlenül érintette a statáriális hatóságokat az a tény, hogy Fang Li-cse pro­fesszor, a demokratikus jogokért küzdő kínai értelmiségiek vezér­alakja az Egyesült Államok pe­kingi nagykövetségén keresett menedéket. A kínai kormány kü­lön nyilatkozatban fejezte ki til­takozását és közölte: az ameri­kaiak, azáltal, hogy menedéket és védelmet biztosítottak a profesz­­szornak és feleségének, durva és leplezetlen módon beavatkoztak Kína belügyeibe. Pénteken, helyi idő szerint éj­szaka, hosszú harckocsikonvojt láttak Pekingben a Tienanmen tértől kelet felé vonulni. A Reu­ter brit hírügynökség úgy véli, hogy talán az a páncélososzlop vonul ki Pekingből, amely múlt szombaton végrehajtotta a Tie­nanmen téri mészárlást. Nyugati hírügynökségi jelenté­sek szerint Kína-szerte több nagyvárosban voltak pénteken tüntetések a pekingi véres ese­mények elleni tiltakozásul. Sang­hajban pénteken több tízezer diák tartott békés tüntetést annak a hat személynek az emlékére, aki az elmúlt napok kormányellenes tiltakozó akcióiban vesztette éle­tét. A kínai központi televízió ki­égett épületeket mutatott a sze­ Csuáni tartomány , fővárosából, Csengtuból. A tévé Sanghajból, Csangsából, Vuhanból és Harbin­­ból is mutatót képeket tiltakozó akciókról. A Pekingben tanuló 19 ösztön­díjas magyar diák közül öten péntek délben megérkeztek Buda­pestre, a többiek az esti Malév­járattal indulnak Zürichből haza — mondta az MTI munkatársá­nak érdeklődésére a Külügymi­nisztérium kínai referatúrájának illetékese. Elmondta azt is, hogy a Tiencsinben tanuló négy ma­gyar diák már Moszkvában tar­tózkodik, s valószínűleg szomba­ton érkezik Budapestre. A sang­­haji öt magyar ösztöndíjas pedig vasárnap este Rómán keresztül jön haza. Washingtoni tudósítónk (m­ex jelen­­ése ) Feh­ér Ház fenntartja a kapcsolatokat, de elítéli az erőszakot Washington, június 9. Szeretné megőrizni a kapcsola­tokat Kínával az amerikai elnök, de jelezte: a viszony nem nor­malizálódhat, amíg a pekingi ve­zetés el nem ismeri a diákok de­mokratikus vágyainak e jogossá­gát. George Bush első, főműsor­időben közvetített televíziós sajtó­értekezletét a kínai eseményeket érintő kérdések uralták, s az el­nök világosan kifejtette, hogy el­ítéli az erőszakot, mindazonáltal a távol-keleti országokhoz fűző­

Next