Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)
1989-06-10 / 134. szám
ia. Ia®ar Nemzet : A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR · Illúzió η 4* I kit! Egy választópolgár véleményét idézték a múlt héten a parlamentben. A képviselőhöz írt levelében a védelmi, a katonai költségvetés további megnyirbálását szorgalmazta, mivel szerinte ablakon kidobott pénzről van szó. „Ki akar bennünket elfoglalni — érvelt —, hogy azután helyettünk legyen kénytelen kifizetni a felhalmozott adósságunkat?" Derültség a padsorokban. Lám, mennyire nem tabu ma már a fegyveres testületek élete, működése. Ezt megelőzően talán csak a felszabadulást követő koalíciós években beszéltek ilyen nyíltan a hadsereg ügyeiről. Akkor is súlyos gazdasági gondokkal küzdöttünk, és megkérdőjeleződött a honvédségre fordított költségvetési hányad szükségessége. Szent-Györgyi Albert is elmondta erről a véleményét 1947-ben a parlamentben. Nem nagyon idézgettek eddig ebből a beszédből, mert az elmúlt évtizedekben az a jelszó volt érvényben: ha békét akarsz, készülj a háborúra. így érvelt jeles tudósunk: „Mai szegénységünkben, amikor igen ,kevésre telik, kétszeresen meg kell vizsgálnunk, hogy azt a keveset mire költjük. A honvédelmi költségvetés nyolcvanmilliót tesz ki, ugyanakkor amikor egyetemeink munkaképtelenek, az egész felső tudományos kultúra anyagiak híján a pusztulás legszélén áll, ifjúságunk, diákságunk nyomorban sínylődik . ... Tudós volt, s így érthető, hogy pacifista is, így folytatta: „Ki ellen kell nekünk a katonaság? Ki ellen akarunk mi háborút viselni? Talán valamelyik nagyhatalom ellen? Vagy a szomszédok ellen, akikkel békességben akarunk együttélni, és akikkel meg akarjuk egymást érteni?” A háborút a középkori barbárság maradványának tartotta, és a magyar seregek számos dicstelen szereplésére emlékezve, így fakadt ki: „És ha egyszer olyan világ lenne, hogy a mi életünk majd ettől a mi katonaságunktól függ, akkor nekünk úgyis végünk van . . . Semmi akadályát nem látom tehát annak, hogy a kezdődő militarizmus útjáról letérve, kijelentsük katonai semlegességünket, és hadseregünket végérvényesen leszereljük." Akkor is, ma is tetszéssel fogadta-fogadja az ilyen érvelést a közvélemény. Noha a helyeslők nagy része tisztában van vele, egyelőre illúzió az ilyen igény. Napjainkban semmilyen államformáció nem létezhet bizonyos nagyságú honvédelmi erő nélkül. Még az európai semleges országok is cipelnek ilyen terheket, pedig szívesen besorolnánk közéjük. Az európai régi semlegesek például költségvetésük tíz-húsz százalékát, nemzeti termelésük 1,5— 3,5 százalékát költik katonai célra. (Más kérdés, hogy egy esetleges háborúban, a kívülről jövő, nagy erejű támadásnak nem tudnának ellenállni.) A nemzeti össztermékből Magyarország 4,5 százalékot fordít katonai kiadásokra. Rendes gazdasági, pénzügyi viszonyok közepette ez az arány semmiféle feszültséget nem okozna. De hol vagyunk mi a rendes viszonyoktól? Ezért üdvözlendő a takarékossági törekvések a védelmi kiadásoknál. Jóllehet, eddig sem kényeztettük el a hadsereget. A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatai szerint például Kelet-Európában a lakosság számarányát tekintve, mi költünk legkevesebbet fegyverkezésre. Nemrég a magyar miniszterelnök a néphadseregnél tett látogatása során azt hangsúlyozta: az országnak a jelenleginél kisebb, de szervezetében, fegyverzetében korszerűbb hadseregre van szüksége. Egy szerény mértékű korszerűsítést helyezett kilátásba, de feltehetően sokan erre is felszisszentek. „Ismét elúsznak majd a milliárdok — hallgattam másap kertszomszédom mozgását —, hogy legyen jobbra át meg balra át, díszfityegő a zubbonyon ..." Azzal próbáltam megnyugtatni, amíg e fejlesztésből valóság lesz, másfajta vezetés, más összetételű parlament ellenőrzi a költségvetést. Számos alternatívszervezet fórumán megfogalmazták az utóbbi időben azt is: ki kell dolgozni az új katonapolitikát, a hadsereg irányításának új elveit, módszereit. Meg kell határozni, milyen legyen az MSZMP és a többi párt viszonya a fegyveres testületekhez. A kérdés felvetése jogos, de úgy vélem, nem szükséges mindent újból feltalálni. Gyorsíthatja a megegyezést, ha visszapillantunk a koalíciós évekre. Akkor is téma volt a hadsereg demokratizálása, annak értelmezése. Veres Péter honvédelmi miniszter székfoglaló beszédében hangoztatta: a honvédség nem egyik vagy másik pártjé, még csak nem is a koalícióé, a honvédség az egész nemzeté. Arra a kérdésre, politizáljanak-e a katonák, ezt válaszolta: ,,A honvédségnek politikai lelkiismerete és politikai hitvallása kell, hogy legyen. A napi pártpolitika azonban a honvédség lényegével és hivatásával nem fér össze.” Tény: az emberekben van bizonyos félelem a hadseregtől. Nálunk is, másutt is. Nehéz ugyanis megjósolni, hogy mikor csinál jobbra átot vagy balra átot. A magyar főtisztek ugyan ma meggyőződéssel vallják: a hadsereg reformpárti. Mégis van kétely, bizonytalanság. Sok állampolgár fejében megfordul: nem használják-e fel a reformok leállítására, nem lesz-e támasza a visszarendeződést akaróknak? Eddig csak a lengyel példa kísértett, most itt van a kínai is. A változó belpolitikai élet, az erőviszonyok átrendeződése nyilván a hadsereget sem hagyja érintetlenül. Ahhoz azonban időre van szükség, hogy a vezetés elveiben, a személyi állományban olyan változás menjen végbe, amely jobban megfelel az új politikai felállásnak. Azt azonban szem előtt kellene tartani: a hadsereg alapját képező és jól kiképzett tiszti, tiszthelyettesi állományt aligha volna okos dolog meggyengíteni, leépítésekkel megingatni biztonságát, aláásni hivatásérzetét. Együtt kell élnünk ezzel az erővel és áldozni rá. Bizakodva abban, hogy a nép, a nemzet érdekeit megtestesítő folyamatok szolgálója, nem pedig eltiprója lesz. A magam részéről nagyra tudom értékelni az MDF-nek a fegyveres testületekről szóló egyik májusi állásfoglalását, amelyet a realitás, a józanság hat át: „Tudjuk, hogy a hagyományos védelmi szervezetekben számos vitathatatlan tisztességű és szaktudású személy dolgozik. A XX. századi történelmi események tanulságai is azt bizonyítják, hogy a magyar fegyveres testületek legjobb képviselői nehéz sorsdöntő helyzetekben egy utat jártak a nemzet és a demokrácia ügyét felvállaló társadalmi erőkkel." Nincs más választásunk, mint ebben hinni, bízni. Támogatva mindazt, ami ma az átalakulásnak stabilitást ad. S kerülve mindazt, ami okot adhat az erőszakra. Keserű Ernő Teng beszédét bemondó tolmácsolta a tévében Katonák a pekingi egyetemeken, letartóztatások a nagyvárosokban Gorbacsov összegezte a szovjet parlamenti vita tanulságait A külpolitikai helyzet MEGJELENTEK . A TELEVÍZIÓBAN — Csao Ce-jang főtitkár kivételével — a kínai párt és állami vezetők, Teng Hsziao-ping beszédét azonban nem közvetítették egyenesben, az „ellenforradalmi lázadást” kemény szavakkkal elítélő nyilatkozatot a pekingi televízió bemondója tolmácsolta. A 84 éves politikus, akinek az elmúlt napokban többször is halálhírét keltették, méltatta a hadsereg fellépését, mondván „elévülhetetlen szolgálatot tettek az országnak.” A hírügynökségi jelentések szerint a kínai fővárosban a katonaság most már teljesen ura a helyzetnek, megkezdődött a hajtóvadászat a többhetes tiltakozó akció szervezői, résztvevői után: amerikai szakértők szerint az elkövetkező napokban véres leszámolás várható a hatalmas ázsiai országban. A helszíni tudósításokból kiderül, hogy a fiatalok menekülnek a fővárosból, a diákvezetők illegalitásba vonultak, míg Fang Li-csin ismert ellenzéki asztrofizikus az amerikai nagykövetségen keresett menedéket. A katonaság elfoglalta a pekingi egyetem, sőt a tudományos akadémia épületét is. Neves amerikai sinológusok azzal magyarázzák a hadsereg fellépését a párt keményvonalasainak oldalán, hogy a reformok kedvezőtlenül befolyásolták a katonatisztek helyzetét, akik szinte mindannyian tagjai a kommunista pártnak. A sorkatonák döntő többsége pedig fel sem fogta a demokratikus mozgalom céljait, nagy részük írástudatlan. Egy pekingi kormányzati tisztségviselő ugyanakkor azt próbálta bizonygatni, hogy az ország nyitott gazdaságpolitikája — „az átmeneti nehézségek ellenére" — nem változik meg. Japán és dél-koreai üzleti körök azonban már bejelentették, hogy korlátozni fogják a Kínával folytatott kereskedelmet. A Rudé Privo a pekingi eseményekről beszámolva jobbára a hivatalos kínai nyilatkozatokat ismertette az elmúlt napokban. Ugyanakkor két kommentárban is bírálta Washingtont, először a Kelet-Európa politikája miatt, majd a Peking-ellenes szenátusi döntés ürügyén. Mint a csehszlovák párt lapja megállapította, más országok megbélyegzésére jogot formálni „politikai csökevény" az új nemzetközi kapcsolatokban. Az NDK sajtója szinte teljesen magáévá tette a KKP helyzetelemzését, s egyértelműen az „ellenforradalmi zendülőket ” tartja felelősnek a „rendőrök és katonák kifolyt véréért”. Ám a berlini lapok egy szót sem szólnak arról, hogy a diákok a Tienanmen téren demokráciát, szólás- és sajtószabadságot követeltek. A SZOLIDARITÁS EMLÍTÉSE NÉLKÜL számoltak be pénteken a vasárnapi lengyel választásokról a Német Demokratikus Köztársaság tömegtájékoztatási eszközei. Valóságos zsurnalisztikai „bravúr", hogy a jelentésekből nem derül ki a Szolidaritás elsöprő sikere, s az sem, milyen arányban jutott parlamenti képviselethez. A Reuter megállapította, hogy Berlin a független lengyel szakszervezet megszületésének első pillanata óta élesen bírálja a Szolidaritást, s a brit hírmagyarázó úgy véli, az NDK-ban ugyancsak tartanak a szomszédos országban zajló reformfolyamatoktól. Szembetűnő, hogy mennyire más megközelítésben elemezte a Pravda a lengyelországi helyzetet. Az SZKP KB lapja megállapította, hogy a választások új társadalmi-politikai viszonyokat alakítottak ki, „fájdalmasnak nevezte” a LEMP vereségét, de a választás eredményét a kerekasztal-tárgyalásokon elértek megerősítéseként értékelte. A Szovjet szakíró szerint jelenleg egyetlen politikai erő sem képes egyedül kivezetni az országot a válságból. Kiszczak belügyminiszter és Walesa ellenzéki vezető nyolcórásra sikeredett, éjszakába nyúló csütörtöki találkozóján megegyezés született, hogy az országos listán indult és kudarcot vallott 33 párt- és állami vezető számára új mandátumokat írnak ki, amelyekről június 18-án döntenek a választók. A tárgyalások után a rendkívül fáradtnak tűnő Walesa egyik kijelentése azt sugallta, hogy a Szolidaritás „nem teljesen önzetlenül” segített a koalíció váratlan gondjának megoldásában. A Trybuna Ludu a LEMP vasárnapi kudarcát elemezve megfontolásra ajánlotta, hogy tartsanak rendkívüli pártkongresszust. „Itt az ideje felébredni az évtizedes álomvilágból és újragondolni a LEMP társadalmi szerepét, a lengyel szocializmus jövőjét” — írta a pártlap. Jaruzelski államfő pénteken Belgiumban tárgyalt, s szombaton Londonba érkezik. A LEMP első titkára egy belga lapnak nyilatkozva elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy késik a nyugati országok segítsége a lengyel gazdaságnak. A brit elemzők is foglalkoztak e kérdéssel, megállapítva: Thatcher asszony novemberben Varsóban gyakorlati segítséget ígért a lengyel vezetésnek, ha az párbeszédet kezd az ellenzékkel. Mint a The Independent cikkírója leszögezte, Jaruzelski államfő most figyelmeztetheti ígéretére a brit miniszterelnököt. (P. T. R.) í*WíSC$e£'*y Tömeges megtorlás kezdődött Kínában A kínai televízió péntek esti híradójában beszámolt arról a találkozóról, amely pénteken délután zajlott le a pekingi Csungnanhajban, a Kínai Kommunista Párt és az Államtanács főhadiszállásán. Május 16. óta első ízben jelent meg a televízió nyilvánossága előtt Teng Hsziao-ping, a központi katonai bizottság elnöke, hogy üdvözölje a Pekingbe bevonult katonai egységek tábornokait és magas rangú tisztjeit. Teng Hsziao-pinggel együtt a következő kínai párt- és állami vezetők vettek részt a találkozón: Jang Sang-kun államelnök, Li Peng miniszterelnök, Csiao Si, a Politikai Bizottság állandó bizottságának tagja, Jao Ji-lin miniszterelnök-helyettes, Van Li parlamenti elnök, Li Hszien-nien, a népfront elnöke, Peng Csen, a parlament volt elnöke, Vang Csen, a KNK alelnöke és Po Ji ■po nyugalmazott pártvezető. Csen Jün, a központi tanácsadó bizottság elnöke levélben mentette ki magát, de üdvözölte a katonákat. nép nem valódos” A 84 éves Teng Hsziao-ping a televízió bemondója szerint a katonai vezetők előtt mondott beszédében egyebek között a következőket fejtette ki: Egy nagyon kis számú elem zavargást idézett elő Pekingben, s ez a zavargás a későbbiek folyamán ellenforradalmi lázadássá fejlődött. Ezt a helyzetet nem a nép akarta. A lázadás célja az volt hogy megdöntsék a kommunista pártot, felszámolják a szocialista rendszert és a Kínai Népköztársaságot burzsoá köztársasággá változtassák. Az ellenforradalmi lázadás le verésével a hadsereg, a karhatalom és a rendőrség egységei óriási és elévülhetetlen szolgálatot tettek az országnak. A rendkívül súlyos, élethalálharcot jelentő helyzetben sem feledkeztek meg a nép egyöntetű elvárásáról, a párt iránymutatásáról és az ország alapvető érdekeiről. Örök időkre bebizonyították, hogy a hadsereg és a karhatalom a nép fegyveres ereje, acélból készült nagy fal, az egész ország, a szocializmus és a nép érdekeinek szilárd és megbízható támasza. A nép nem csalódott bennük. Teng Hsziao-ping a továbbiakban hangoztatta: ezt az ügyet hideg fejjel kell megvizsgálni, hideg fejjel kell értékelni az előzményeket és ugyancsak hideg fejjel kell a jövő elé nézni. Azért, hogy a szocializmus ügye még sikeresebben és gyorsabban haladhasson előre Kínában, még gyorsabban lehessen kijavítani a hibákat és feltárni a perspektívákat. Teng Hsziao-ping hangsúlyozta, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1978. decemberében megtartott 3. plénumán kijelölt fő irányvonal helyes volt. Helyes továbbra is a kitartás a négy alapelv :a szocialista út, a kommunista párt vezető szerepe, a népi demokratikus diktatúra, valamint a marxizmus—leninizmus és a maocetungi eszmék), illetve a reform és a külvilág felé nyitás politikája mellett. Mindezt változtatás nélkül folytatni kell. Az alapvető irányvonalban és politikában nem lehet változás. Felszlntve telefonon Pekingben folytatódik a helyzet normalizálása, ami elsősorban azt jelenti, hogy a kínai főváros központjában és belső kerületeiben tartózkodó katonai erők megszilárdították pozícióikat, hatékonyan ellenőrzik a lakosságot. A város fontosabb útvonalain járőrszolgálatot és ellenőrzést teljesítő motorizált és gyalogos katonai egységek tagjai időnként megeresztenek egy-egy géppisztolysorozatot. Nem azért, mintha bárki is megtámadná őket, hanem, hogy éreztessék a lakossággal: a hadsereg immár ura a helyzetnek. A megszálló egységek tekintélyét szilárdította az az új rendelet is, amely lehetővé teszi, hogy a helyszínen végezzék ki azokat, akik bármiféle ellenállást tanúsítanak a katonasággal szemben. A katonai helyzet megszilárdulásával párhuzamosan megkezdődött Pekingben a tömeges megtorlás azokkal a diákokkal, értelmiségiekkel, munkásokkal és kommunista párttagokkal szemben, akik részt vettek, szervező, vagy vezető szerepet játszottak a hat héten át tartó békés hazafias és demokratikus mozgalomban. A pekingi városi tanács és a megszálló katonai erők parancsnoksága ellenforradalmi szervezetnek nyilvánította a diákok és a munkások autonóm szervezeteit amelyek jelentős szerepet játszottak az alapvetően békés mozgalom irányításában. A televízióban telefonszámokat is megadtak, amelyeken feljelentést lehet tenni az illegálisnak minősített diák- és munkásszervezetek vezetői és tagjai ellen. A hadsereg egységei körülzárták a mozgalom fő központját, a Peking Egyetemet és egyidejűleg kijárási tilalmat rendeltek el a főváros egyetemeinek és főiskoláinak körzetében. Pénteken katonák hatoltak be a kínai Társadalomtudományi Akadémia épületébe, hírek szerint azért, hogy letartóztassák a diákok mozgalmát támogató tudósokat és kutatókat. Menedék a követségen Hírek szerint a Csiao Si vezette Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottság felszólítása nyomán megkezdődött a tisztogatás a Kínai Kommunista Párton belül is. A bizottság arra szólította fel a pekingi pártszervezteket hogy a legszigorúbb fegyelmi módszerekkel járjanak el azokkal a párttagokkal szemben akik részt vettek, szervező, vagy irányító szerepet játszottak az utólag ellenforradalminak minősített hazafias és demokratikus mozgalomban, sőt cselekvően felléptek Peking katonai megszállása ellen is. Megfigyelők értékelése szerint a kínai fővárosban sok ezer párttag ellen folytatnak majd fegyelmi eljárást. A jelek szerint kellemetlenül érintette a statáriális hatóságokat az a tény, hogy Fang Li-cse professzor, a demokratikus jogokért küzdő kínai értelmiségiek vezéralakja az Egyesült Államok pekingi nagykövetségén keresett menedéket. A kínai kormány külön nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását és közölte: az amerikaiak, azáltal, hogy menedéket és védelmet biztosítottak a profeszszornak és feleségének, durva és leplezetlen módon beavatkoztak Kína belügyeibe. Pénteken, helyi idő szerint éjszaka, hosszú harckocsikonvojt láttak Pekingben a Tienanmen tértől kelet felé vonulni. A Reuter brit hírügynökség úgy véli, hogy talán az a páncélososzlop vonul ki Pekingből, amely múlt szombaton végrehajtotta a Tienanmen téri mészárlást. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint Kína-szerte több nagyvárosban voltak pénteken tüntetések a pekingi véres események elleni tiltakozásul. Sanghajban pénteken több tízezer diák tartott békés tüntetést annak a hat személynek az emlékére, aki az elmúlt napok kormányellenes tiltakozó akcióiban vesztette életét. A kínai központi televízió kiégett épületeket mutatott a sze Csuáni tartomány , fővárosából, Csengtuból. A tévé Sanghajból, Csangsából, Vuhanból és Harbinból is mutatót képeket tiltakozó akciókról. A Pekingben tanuló 19 ösztöndíjas magyar diák közül öten péntek délben megérkeztek Budapestre, a többiek az esti Malévjárattal indulnak Zürichből haza — mondta az MTI munkatársának érdeklődésére a Külügyminisztérium kínai referatúrájának illetékese. Elmondta azt is, hogy a Tiencsinben tanuló négy magyar diák már Moszkvában tartózkodik, s valószínűleg szombaton érkezik Budapestre. A sanghaji öt magyar ösztöndíjas pedig vasárnap este Rómán keresztül jön haza. Washingtoni tudósítónk (mex jelenése ) Fehér Ház fenntartja a kapcsolatokat, de elítéli az erőszakot Washington, június 9. Szeretné megőrizni a kapcsolatokat Kínával az amerikai elnök, de jelezte: a viszony nem normalizálódhat, amíg a pekingi vezetés el nem ismeri a diákok demokratikus vágyainak e jogosságát. George Bush első, főműsoridőben közvetített televíziós sajtóértekezletét a kínai eseményeket érintő kérdések uralták, s az elnök világosan kifejtette, hogy elítéli az erőszakot, mindazonáltal a távol-keleti országokhoz fűző