Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-01 / 126. szám

Csütörtök, 1989. június 1. solta, hogy ne kerüljenek az er­dők a gazdálkodó szervezetek tulajdonába, s így azok szabad adás-vételére se kerülhessen sor. Kifogásolta azt is, hogy a tör­vényjavaslat előkészítése során nem került sor széles körű szak­mai vitára. VASS JÓZSEFNÉ (Békés m. 15. vk.), a sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyettese hangoztat­ta: korrekt módon, kölcsönös megbékéléssel kell a vadászati törvényt kialakítani. Véleménye szerint december 31-ig el lehetne készíteni a törvényjavaslatot. TORNAI ENDRE két percre kért szót, azt hangsúlyozta: In­dokolt hogy a vadászati terüle­teknek egy gazdája legyen, még­pedig a mezőgazdasági üzemek. Szavazás: legyen-e részletes vita? Mivel többen nem jelentkeztek hozzászólásra Szűrös Mátyás ja­vasolta az általános vita lezárá­sát, majd szavazásra tette fel, bocsássák-e részletes vitára a há­rom törvényjavaslatot. A mező­­gazdasági szövetkezetekről, vala­mint a földről szóló törvény mó­dosítása kapcsán a képviselők nagy többsége arra voksolt, hogy legyen részletes vita, az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló tör­vényjavaslat részletes vitáját azonban 175-en elutasították (87-en szavaztak mellette, 29-en pedig tartózkodtak), így az Or­szággyűlés úgy határozott, hogy e törvényjavaslat felett most nem nyitnak részletes vitát. Közös megegyezéssel GYÖRFFY LÁSZLÓ (Vas m. 7. vk.), az ostffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke kért szót a termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról foly­tatott részletes vitában elsőként. Azt­­taglalta, hogy miként kell m­egváltani a földet azok eseté­ben, akik kilépnek a közös gaz­daságokból, illetve akik elhuny­tak. Ezzel kapcsolatosan fontos­nak tartotta, hogy ne törvény szabályozza ezek módozatait, ha­nem bízzák ezt a kilépő, az örö­kös és a termelőszövetkezet k­ö­­zös megegyezésére. Véleménye szerint a megváltás miatti visz­­szamenőleges gondokra csak ké­sőbb, kedvezőbb társadalompoli­tikai és közgazdasági feltételek mellett lehet majd visszatérni. DR. TALLÓSSY FRIGYES írásban is benyújtott módosító indítványát igyekezett szóban is világossabbá tenni képviselőtár­sai előtt. Rámutatott: javaslata arra irányul, hogy akitől meg­váltással vették el a földet, an­nak vagy örököseinek vissza kell adni, ha ezt kéri. Ebben az eset­ben nincs szó a szövetkezetek vagy a nagyüzemek „szétcincá­­lásáról”, hiszen a változás csu­pán a telekkönyvben jelentkezik. Más kérdés viszont, hogy a kö­zös földhasználat változatlanul megmarad. Ez azt jelenti, hogy a tagnak vagy a tulajdonosnak abban kell megegyeznie a szö­vetkezettel, hogy a szövetkezet mennyi haszonbért fizet a föld­ért, ha ezt a tulajdonos kéri. Miután a tárgyalt törvényja­vaslatok részletes vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­ság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavasla­tok vitájában elhangzott módo­ 4 T'rá 1989. május Suttognak mostanában a Par­lament folyosóján arról is, va­jon a hatályos választójog sze­rint miként lehet visszahívni az országos listán megválasztott képviselőket? Ezt a kérdést to­vábbítottuk a tanácskozás szüne­tében két jogász képviselőnek. — Mind ez idáig a visszahí­vási eljárást a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa­ kezdetné-i ilyezhette — kezdi a választ dr. ’Horváth ‘ Jenő * budapesti ' szépvi-' kelő —,mert ez a ’testület volt­ a javaslattevő. A miniszterek megválasztásául azonban a népfront lemondott javaslat­tételi jogáról, ez értelem­szerűen azt jelenti, hogy ez a lépés a visszahívásra is vonat­kozik. Mivel a visszahívásra pil­lanatnyilag konkrét szabály hinne, az országos lista jelöltjei­re is vonatkozik az általános ren­delkezés. Vagyis Visszahívásukat a választók tíz százalékának kell kezdeményeznie. — Ez viszont az ország összes választójának tíz százalékát je­lenti — folytatja dr. Tardossy Fri­gyes — ami félmilliónál is­ tö­bb aláírás összegyűjtését je­lentené. Ez szin­te lehetetlen. Ilyen helyzetben csak a válasz­tójogi törvény módosítása­­ old­hatja föl ezt a joghézagot. En­nek a törvénynek a módosítását bárki kezdeményezheti. De kér­dés, hogy erre a rövid időre ér­­dem­es-e. Más­ megoldás nincs, azok az állampolgárok, akik al­kalmatlannak találják az orszá­gos listán szereplők bármelyi­két, akkor ők, indokaikkal együtt adjanak hangot ebbéli vélemé­nyüknek. Az eddigi tapasztalat az, ha alaposak az indokok, ak­­­kor az a képviselő rendszerint visszaadja madátumát... * Furcsa hírek szivárogtak ki az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának üléséről. Az elnök, Barcs Sándor meglepő indokkal mondott le tisztségéről. Az IPU munkájában részt vevő több szo­cialista ország delegátusát hibáz­tatta amiatt, hogy nem őt jelöl­ték a nemzetközi szervezet elnö­kének, hanem egy olyan bolgár képviselőt, aki aztán látványosan megbukott. Ezek után — ugye érthető? — nem vállalhatja a hazai szervezet vezetését sem. Akárhogy is, egy bizalmi vál­ságot ismert el ezzel az országos listán képviselővé választott Barcs Sándor. És itt érkezünk el egy másik ügyhöz. AZ MSZMP reformköraiból származó információ alapján ha­marosan kezdeményezik a Rajk­­perben népi ülnökként szerepet vállaló képviselők visszahívását. Csakhogy — miként azt másik cikkünkben is olvashatják — je­lenleg nincs jogi kerete, szabá­lyozása az országos listán válasz­tott honatya mandátumától meg­fosztásának. Tény,­­ hogy Barcs Sándornak a közeljövőben számot kell vetnie és­ adnia a körötte kialakult bi­zalmatlanság okairól — és le kell vonnia a következtetéseket... Ha, nem a jog, de legalább az etika szabályai szerint. A parton teherautók, nehéz munkagépek vonultak, a vízen, pedig hajók úsztak a Parlament elé kedden délidőben. A nagy­marosi építkezés dolgozóinak egy csoportja hangos dudaszóval pró­bált nyomatékot adni követelé­sének: a kormány rendelje el a munkák folytatását. Bubla Gyula képviselőnek, a nagymarosi épít­­kezés leállítását szorgalmazó ideiglenes képviselői csoport szó­vivőjének a véleményét tudakol-t •­tuk erről a 'demonstrációról..,‘ — Ha én tüntetni indulok, ak­kor a saját két lábamon megyek és nem állami munkagépeken, teherautókon. Vagy hajókon. Mi lenne ha követeléseiket a mun­kások mindig úgy akarnák elér­ni, hogy viszik a munkagépei­ket. Akkor például'.' az én dolgo­zóim az esztergagépet ráncigál­­nák magukkal az Utcán? — te­szi fel a költői kérdést a Ganz Villamossági Művek gyárvezető mérnöke. Különben Bubla Gyula, tanú­síthatom, gyalog jár a tünteté­sekre. Múlt pénteken, amikor az építkezés leállítását szorgalma­zók vonultak fel, velük tartott a sétán a Vörösmarty tértől, a Kos­suth térig. Legfeljebb, ha egy Duna-körös jelvény volt nála. A felvonulás törvényességét fe­szegeti a Bajcsy-Zsilin­szky Ba­ráti Társaság környezetvédelmi csoportja is. Mint nyílt levelük­ben írják, kérik, hogy a vízi jár­művek, munkagépek felvonulá­sára a menetleveleket az üzem­anyagjegyeket kibocsátó, továb­bá a munkaidő alatt a munkahe­lyüket elhagyó dolgozók részére a távozási engedélyt kiadó szemé­­lyek — a környezetvédelmi cso­port értesülései szerint az Észak­­dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetői — ellen a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság indítson vizsgálatot társadalmi tulajdon megkárosításának gyanúja mi­att. Mivel a tüntetés a parlamen­ti ülésszak idején, az Országház előtt zajlott — amit a gyüleke­zési törvény kifejezetten tilt —, kérik a KNEB vizsgálatát a BRFK vezetői ellen is, akik nem szereztek érvényt a törvénynek. 34. Megint megvádolták a sajtót. Az MSZMP budapesti XII/5. alapszervezete levelet küldött az MSZMP-tag képviselőknek, amelybe­n többek között arra szólítják fel őket, foglaljanak ál­lást a vízlépcső további építése mellett. E levél szerint a sajtó csak azoknak a csoportoknak a véleményét közli, amelyek a le­állítás mellett kardoskodnak. És így az újságírók is közreműköd­nek az emberek félrevezetésében — vélik a pártszervezet képvi­selői. Most, hogy jóvátegyük koráb­bi bűnünket megkérdeztük egy szakértő országg­yűlési képviselő véleményét. Dr. Medveczky An­­talné (Báránya 4. vk.) vízépítő mérnök: — őszintén szólva nem tudok véleményt mondani a kormány­nak az építkezés felfüggesztésére vonatkozó döntéséről, ugyanis nem ismerem az indokaikat. Azt egyáltalán nem kifogásolom, hogy most a két hónapos moratórium alatt mindenki vizsgálatokat vé­gez. Ez csak hasznos lehet. De ennek ellenére azt egyszerűen nem értem, miért döntött a fel­függesztés mellett a Miniszterta­nács. Októberben elég alaposan megtárgyaltuk a kérdést, azóta nincs tudomásunk alapvető vál­tozásról. Persze lehet, hogy akad ilyen, csak nekünk képviselők­nek nem mondták el. — Ön szerint elsősorban szak­mai vagy politikai indokok ve­zették a korm­ányt? — Valószínűleg politikaiak. Én egy szakmailap korrekt módon megtervezett is megépített víz­lépcsőrendszert támogatok. Hiszen rengeteg vízlépcső működik tö­kéletesen szerte a világon. — Mit szólt a kormány dönté­séhez? — Meglepett. Négynapos or­szággyűlési ülésszak után jelen­tették be. Legalább jelezhették volna az ülésen, hogy egy ilyen bejelentés várható. Mert így kí­nos helyzetbe hozták valameny­­nyi képviselőt, és Néhány képviselő nagyon meg­élénkült. Olyanoknál tűnik ez fel különösen, akik a korábbi években kényelmesen végig­ücsörögték a vitákat, nem zavar­ták a kormány tagjait kérdések­kel, interpellációkkal, de még a bizottsági üléseken is csak a sza­vazatukkal, s nem gondolataik­kal voltak jelen. Ilyen vélemény terjedt el La­dányi Józsefről is, aki civil ál­lásában a Borsod megyei tanács elnöke. Múltkor is, most is inter­pellációra jelentkezett, sőt kér­dést is fogalmazott Többen úgy vélik, aktivitása összefüggésbe hozható az ellene indított vissza­hívási kampánnyal. — Erről szó sincs. Választópol­gáraim bíztak meg Mezőköves­den, illetve Szentistván község­ben, hogy kérdéssel, interpellá­­cióval forduljak a kormány tag­jaihoz — hárítja el a feltétele­zést a képviselő. — Egyébként a múltkori in­terpellációm, hogy a mezőköves­di katonai repülőteret polgári cé­lokra is hasznosíthassuk, úgy lát­szik, értő fülekre talált Megin­dult a lehetőségek felmérése, a honvédelmi tárca nem zárkózik el a javaslat elől. Sőt tárgyalá­sok kezdődtek a térségben talál­ható katonai út civil használatá­ról is. Van remény. — Ami pedig a visszahívási kezdeményezést illeti, nem félek tőle. Jöjjön a szavazás! Tudni kell: nem csupán ellenem­, ha­nem mellettem is gyűlnek az alá­írások. És még valami. Hama­rosan nyugdíjas leszek. Borsod megyében új tanácselnököt vá­lasztanak a közeljövőben és ab­ból sem csinálok titkot hogy a képviselői mandátumom lejár­ta után visszavonulok a közélet­től. Kertészkedni és nem kérdez­getni akarok. ...Jó nekil­­c kerben van-e a Somogy me­gyei Néplappal dr. Horváth Fe­renc, csurgói képviselő, kérdez­tük tőle az ülésszak szünetében. A képviselő márciusi felszólalá­sa után ugyanis a lap egyebek között demagógnak nevezte a honiatyát. — Perben ugyan nem­ vagyunk — felelte a képviselő —, mert nincs kedvem pereskedni. Bár megvallom, ma sem értem, mi­ben voltam demagóg, hiszen azt mondtam: támogatom a világki­állítást, ha a beruházások vállal­kozásban valósulnak meg, ellen­zem akkor, ha ezek kiadásait a költségvetésből kell fedezni. Kap­tam ezért hideget, meleget. A tu­dósító emiatt szűk látókörűnek­ a „főváros—vidék ellentét" fel­­élesztőjének, meg „lekacsintó lói­kálpatriótának" is nevezett. Meg is kockáztatom, talán azért, hogy a választások közeledtével a vá­lasztópolgárok is tudják, egyes körökben miféle vélemények fo­galmazódnak meg rólam. Szóval egy diktatórikus időkből itt ki­fejtett jelzőkkel minősített a lap. Mindezek ellenére nem perel­tem, nyílt levelet írtam a lap­ban. Levelemben elnézést kér­tem a Kaposváron Hő tudósító­tól, amiért nem őt, hanem vá­lasztóimat képviseltem. Állás­pontom ugyanis a több fórumon elhangzott viták nyomán alakult, ki, így fogalmaztam meg. Fel­vetettem ebben a nyílt levélben azt is, sokat segítene, ha leg­alább a­ megyei lapban szó sze­rint közölnék minden megyei képviselő beszédét. Továbbá kér­tem azt is, hagyja meg nekünk annak jogát, hogy országos kér­désekről hadd legyen nekünk, csurgóiaknak is önálló vélemé­nyünk,­ m­­ég akkor is, ha az nem egyezik a kaposvári állásponttal. Kinek-kinek a tükörbe kel néz­ni, és­­tüstént kiderül, valójában ■ki a demagóg?..­. Ezt írtam hát a nyílt levélben. Ennek már két hónapja, a lap azonban eleddig nem talált módot a nyílt levettem közlésére... I I 4c Az Új Idő című lapban olvas­­­ható,­ h­ogy az Országgyűlésben kialakult egy lobby, ami a leen­dő Nemzeti Színház helyett, az arra­ fordítandó pénzből a tele­vízió Harmadik csatornáját indí­taná­ meg. Vajon kikből állhat ez a lobby? Hosszas keresgélés után kide­­rült, hogy ennek az érdekszövet­ségnek mindössze egyetlen tagja van: Bodonyi Csaba, Borsod me­gyei képviselő, építész, tervező mérnök. — Kicsit félreértettek Végh Antal lapjánál. Én valóban nem az­alja múlt századi, romantikus elképzeléssel közelítek a Nem­zeti Színház ügyéhez, ahogy azt egykoron, az eredeti épület meg­építése előtt kezelték. Akkor ugyanis a nemzeti színjátszás hírét a nemzeti nyelv ápolása érdekében építették fel. Ehhez indítottak gyűjtést. Csakhogy! Akkor a nemzetet még csak a ne­messég jelentette, ma pedig ti­zenötmillió magyar. Másrészt: már létezik nemzeti színjátszás, amit nem ismer a nemzet. Hi­­szen honnan ismernék Nyíregy­házán, Miskolcon, mit játszanak Győrött, Kaposváron? Ez oda­­vissza igaz. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a mai nemzeti színjátszás nem kapja meg az őt megillető anyagi támogatást. A koncepcióm innen ered. Fordítsuk a begyűj­tött pénzt egy televíziós hálózat kiépítésére, induljon meg a har­madik, kizárólag kulturális csa­torna. Ezzel az ország minden részére eljutna valamennyi szín­házi produkció és természetesen ebből válogathatnának a váro­sok: kiket akarnak élőben is lát­ni? De minderről részletes, szakmai véleményemet is elkül­döm majd az Új Idő című lap­nak — fejezte be rövidre fogott magyarázatát az egyszemélyes lobby. 4. Több képviselő telpesi a men­telmi bizottságot. Létezik ugyan­is ilyen testülete is a parlament­nek és napjainkban, amikor mind gyakrabban érkeznek a hí­rek a képviselők visszahívásáról, szeretnék hallani: mit szól ehhez e parlament önvédelmi intézmé­nye? Mert alapvetően ezt az önvé­delmet hiányolják. Nem elsősor­ban azok, akik ellen megindult a visszahívási procedúra, hanem akik talán még előtte állnak... Tőlük hallottuk, hogy elvárnák a mentelmi bizottságtól: foglaljon állást minden visszahívás ügyé­ben. Elemezze azokat a vádakat, kritikákat, amelyekkel megtá­madják a képviselőket és adjon választ a „kihívó" szervezetek­nek a lakossági véleményekre. Természetesen nem elvtelen, vak védelem hiánya miatt emelnek szót! Sőt! Ebben a bizottságban el kell, el kellene fogadni a jo­gos kritikákat is! Ezzel csak a tekintélye, általában a T. Ház presztízse növekedne. 4. Miközben hallgatom a földek és erdők újraosztásáról szóló törvénytervezet vitáját a nem ti­pikusan királyfaló családból származó író, Esterházy Péter ki­jelentése jár az eszemben: „Föl­det vissza nem veszek!” — adta hírül a közelmúltban a jeles szer­ző. Benne legalább megbízha­tunk! 4. Amióta a katonaság átvette a T. Ház étkeztetését, a menü olyan tömör, mint egy napiparancs. Mer harmadszor olvasom oda­­vissza a mindössze három tétel­ből álló kínálatot, amiből mind­össze egyetlen étel maradt az ebédidő végére, miközben türel­mesen várakozik asztalom mel­lett a szmokingba bújtatott had­fi:— Mit parancsol, uram? Nyu­godtan rendelje ezt a töltött csir­kecombot, uram! Remélem, ízle­ni fog, uram. Ha ízlésének meg­felel, ajánlom ezt az egyetlenegy desszertet is, uram. Legyen a vendégünk máskor is, uram! Vajon a Népstadion úti, na­gyon olcsó tiszti klubban is ilyen szűkös a választék? Ettől függetlenül, én sajnálom, hogy pincérem előbb-utóbb le­szerel. 4. Jó-jó, hogy az előadóterem ku­polája alatt keményen összecsap­nak érvek és ellenérvek — de mit érzékel ebből az állampolgár, egyáltalán, érdeklik-e ezek a vi­ták az utca emberét? Tudjuk, az emberek érdeklődése sokirányú, nehéz irányítani, kordában tar­tani. Saját megfigyeléseink is er­re utalnak. A kísérlet tárgyául választott átlag­ budapesti például könnyű v­íszondzsekiben, kezében akta­táskával ácsorgott a metró moz­gólépcsőjén, míg fel nem ért a megállóból. Hosszasan nézelődött az újságosnál. — Kérek egy Országgyűlési Tu­­dósításokat — szólt. Derék, mond­tuk magunkban. — Kérek egy Nagymarosi Tu­dósításokat is — szólalt meg is­mét. — Adhatok még valamit? — érdeklődött az újságos. A válasz hosszas tűnődés. — Talán ... talán adjon egy Szeretkezést... ! 4. Megurasodott a parlament. Ma már a legkevesebb, hogy kollégá­nak, vagy képviselőtársnak szó­lítják egymást a honatyák, de a többség következetes­en urazza a másikat, így a miniszter úr, úgy a képviselő úr, elnök úr, állam­titkár úr... ...A padsorokban meg ott ül­nek az elvtársak, és hallgatnak. Parlamenti tudósítóink: Bognár Nándor, Császár Nagy László, Gyulay Zoltán, Dósi János, Szendrői Lőrinc és Weyer Béla. Magyar Nemzet sító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Ország­­gyűlés ülésszakának második napja —, amelyen Szűrös Má­tyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befe­jeződött. Az ülésszak csütörtö­kön Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vála­szával folytatódik. A kétkamarás parlament jobban szolgálná Magyarország érdekeit (MTI) Az országgyűlési ülés­szak második napi munkájának megkezdése előtt ülést tartott az Interparlamentáris Unió magyar csoportja. A tanácskozáson értékelték a Budapesten márciusban megren­dezett 81. IPU-konferencia mun­káját, amelyben 94 országból mintegy 1000 küldött vett részt. A legfontosabb tapasztalatként emelték ki, hogy a külföldi kép­viselők pozitívan nyilatkoztak a hazánkban végbemenő politikai folyamatokról, a magyar parla­ment munkájáról. Egyúttal azon­ban megfogalmazták azon véle­ményüket, hogy a kétkamarás típusú parlament jobban szolgál­ná Magyarország érdekeit Az ülésen elfogadták Barcs Sándor lemondását az IPU ma­gyar csoportjának elnöki tiszt­ségéről. Barcs Sándor 1902 óta vesz részt az IPU munkájában, s 1908-tól töltötte be a magyar csoport elnöki tisztét. Az IPU magyar csoportjának tagjai határoztak arról is, hogy a mostani parlamenti ülésszak alatt 15 tagú ideiglenes vezető­séget választanak. Nehru, az etikus politikai magatartás példája (MTI) India népe Nehrutól egy erős, napjainkban dinamikusan fejlődő, a világ élvonalába törő országot, az emberiség pedig a globális egymásrautaltság és to­lerancia eszméjét, az etikus poli­tikusi magatartás példáját örö­költe — mondotta Medgyessy Pé­ter. A miniszterelnök-helyettes abból az alkalomból értékelte­ az Indiai politikus pályafutását, hogy a Nehru-centenáriumra az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Gáthy Vera: Nehru. A portrait című könyve, amelyet szerdán a budapesti Stúdium könyvesboltban mutattak be az érdeklődőknek. Az ünnepségen Hazai György akadémikus, az Akadémiai Kiadó főigazgatója arról szólt, hogy a kötettel a­­ magyar tudomány és könyvkiadás rója le tiszteletét Nehru, századunk e nagy alakja előtt. Majd Latiner Kumar Lam­­bah, az Indiai Köztársaság buda­pesti nagykövete mondott köszö­netet valamennyi közreműködő­nek a kiadvány megjelentetésé­ért. Ezután Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettes, a ma­gyar—indiai gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködési vegyes bizottság magyar tagoza­tának elnöke mutatta be a Nehru­­kötetet, felidézve az indiai poli­tikus alakját és pályáját. Jelző nélküli piacgazdaságot (MTI) A jelenlegi gazdasági helyzet értékelésével, s a kilábo­lás lehetőségeivel foglalkozott Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Közpon­ti Bizottsági titkára szerdán, a budapesti Kossuth Klubban meg­rendezett vitán. Az MTESZ, a Magyar Gazdasági Kamara, a Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényén, nagy számú ér­deklődő előtt rámutatott, hogy stagnálás, a nagy fokú teljesít­ményhiány, jellemzi régóta a ma­gyar gazdaságot, s mindez el­osztási zavarokhoz is vezetett. A konvertibilis piacokon egy­re nehezebb az értékesítés. A magyar ipar nem tud eleget ten­ni a gyorsan változó minőségi igényeknek,,­ mivel egyre jobban elmarad a technikai, technoló­giai fejlődésben. A dilemma ré­gi: mennyiben lehet alárendelni a pillanatnyi talpon maradás ér­dekeinek a hosszabb távú célo­kat. Ma már bizonyított tény, hogy az általános restrikció zsák­utcába vezet. A kiútról szólva rámutatott: egyszerűen piacgazdaságra van szükség, szocialista, s más jel­zők nélkül. Csakis nyitott piaci politikával lehet megtalálni a kitörési pontokat. Máig nem tisztázott a tulaj­donreform ügye. A megoldás elő­készítésén több műhely dolgozik, a munka várhatóan őszre fejező­dik be. Az már biztos, az elsze­mélytelenedett állami tulajdon­nak nincs hosszú távú tőkeérde­keltsége. Valószínű az is, hogy e tulajdon helyébe közösségi tu­lajdonnak kell lépnie, a magán­­tulajdonnak természetesen na­gyobb szerepet szánva. A Bős—Nagymaros Csehszlovák vélemények az építkezés folytatása mellett (MTI) A bős—nagymarosi víz­lépcsőrendszer problémakörét sok szempontból árnyaltabban vizs­gáló, de gyakorlatilag a létesít­mény változtatás nélküli felépí­tését javasoló szakértői cikket jelentetett meg­­ szerdán a Rudé Právo. A cikk szerzője, a cseh­szlovák tudományos akadémia Ceské Budejovice-i tájökológiai intézetének az igazgatója, Jaro­mi­r Pospisil­­ugyan elismerte, hogy a környezetvédelem politi­kai ügy és a bős—nagymarosi vízlépcső megépítéséről a mos­tanitól eltérő szociális, gazdasági és politikai feltételek között ha­tároztak, de azt hangoztatta, már akkor számoltak a környe­zetvédelmi problémákkal, nincs értelme a döntés megalapozott­ságát megkérdőjelezni, vagy bár­miféle korlátozásokat ajánlani, érintse az akár az energiaterme­lést vagy a hajózást. A Rudé Právo cikkével egy időben ugyancsak szerdán a csehszlovák szocialista párt lap­ja, a Svobodné Slovo interjút közölt, amelyben a bős-nagyma­rosi építkezéseket irányító cseh­szlovák kormánybiztos egyik ve­zető munkatársa, Magdaléna Sincova pontról pontra vissza­utasította a létesítménnyel kap­csolatos környezetvédelmi és földrengéstani aggályokat, s ál­lást foglalt a munkálatok válto­zatlan ütemű folytatása mellett.

Next