Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)
1989-06-20 / 142. szám
Kedd, 1989. június 20. A RÁDIÓ MELLETT Végtisztesség és tisztesség A hét legnagyobb rádiós teljesítménye minden kétséget kizáróan Rapcsányi Lászlóé. Csaknem nyolc órán át kellett állnia a sarat olyan szituációban, amikor senkii nem tudta, mi történik a következő percekben, hiszen álandóak voltak a csúszások, s a rádiós szempontból üresjáratok. Végtére is valamit akkor is mondania kellett, amikor nem történt más, „csupán” éppen tíz- és százezrek álltak sorba némán, hogy egy virágszálat letegyenek a ravatal tövébe. De hát Rapcsányi igazi profi, a szó legeslegpozitívabb értelmében. Hiszen tudnia kellett, hogy milliókhoz viszi el e történelmi pénzek eseményeit. Milliók kezében, munkapadja mellett, hivatalában, lakásában, konyhájában, autójában szólt aznap a rádió, az utcán egyre-másra tünedeztek föl fülhallgatói járókelők — ezek mind-mind Rapcsányit hallgatták. S ő megmutatta, mit tud. Pedig nem volt könnyű dolga. Az elmúlt hetekben anynyi műsor foglalkozott 1956 vértanúival, a népfölkelés során meghaltakkal, a kivégzettekkel, a meggyilkoltakkal és felkoncoltakkal, a feledtetés dermedt-dermesztő hallgatásába burkolt sortüzekkel, hogy nagyon okosnak kellett lennie annak, aki el akarta kerülni az ismétléseket. S Rapcsányinak ez is sikerült, miként a nemzeti gyásznaphoz is a hangot is megtalálta, nem volt sem hűvösen tárgyilagos, sem patetikus, sem kenetteljes, soha egy szóval a kelleténél többet vagy kevesebbet nem beszélt, mindig tudta, mikor kell megszólalni és mit kell mondani. " Azon a napon a rádiót bekapcsolva tartva mégsem. Rapcsányi László volt a legmegrendítőbb élmény, s nem is a végtisztesség szónokai. Nagy Imre beszédrészlete keltette az egyik döbbenetét, nem az, amit mondott, hanem ahogy elmondta. Én először a negyedszázados évfordulón hallottam hazai rádióműsorban a hangját. (Akkor az „értelmezd” kommentárok persze mindig azt bizonygatták, mennyi elvetemültség és revizionista ellenforradalmár-hazaáruló fondorlat vehető ki szavaiból, de az akkoriban a hangarchívumból szintén előásatott Rákosi-, Cerő- és Hegedűs-beszédekkel összehasonlítva bizony nem ezek tetszettek meggyőzőnek, s aligha szegődtek sokan visszamenőleges hatállyal az utóbbiak híveiül.) Még ennél is iszonyatosabb volt a másik: három színművész olvasta az áldozatok névsorát, név, foglalkozás, kivégezték ekkor és ekkor, élt ennyi és ennyi évet. S amikor az ember a maga harmincnégy évével úgy a századik névnél rádöbbent, hogy az idősebb generációhoz tartozna egy újabb konszolidáció kivégzettjei között — hát futkosott a hideg a hátamon. De nem csak nekem, ez idő tájt az Oktogon környékén jártam, s minden harmadik-negyedik szembejövőnek a fülén rádió, szemében rettenet. Nagy Gáspár költő életét a véletlen — vagyis a történelem — fonta össze Nagy Imre nevével. Hiszen gyerek volt, amikor kezdetét vette az első szövetkezetesítés, a parasztok téeszcsébe kényszerítése, a „falu szocialista átalakítása", de azt már felfogta a felnőttek beszédjéből, hogy könnyebbséget hozott, amikor Nagy Imre meghirdette az új szakaszt. Egy új sorozat, a Mai reformerek beszélgetésében arról is mesélt Lengyel Annának, milyen sokat jelentett a faluja számára a miniszterelnök személye, s ezt a mítoszt — amelyhez csak hozzájárult a későbbi vértanúhalál — Nagy Gáspár megőrizte magában. Azzal a következetességgel, amellyel belénevelt tartását is meg tudta őrizni, amely erőt adhatott a számára megannyi viszontagság során. A pannonhalmi gimnazista érettségi után egy ideig Szombathelyen segédmunkáskodik, hogy legyen egy munkahely, amelynek jellemzését — a bencésekével ellentétben — felsőfokú tanintézetbe való jelentkezésnél elfogadhatták. Az írószövetség titkára lesz, s ott egymás után jönnek a „balhék”, az összeütközések a kultúrpolitika irányítóival, a „politikai engedetlensége" miatti pártközponti vagy minisztériumi villámok. A csúcsot, a botrányok non plus ultráját egy megírásakor és főképp megjelentetésekor magas helyen helytelenített vers hozza el, ez Nagy Imrére utaló sorokat, gondolatokat tartalmaz. A mennykő a közzétevő Tiszafába csap le, amelynek poharában ez az utolsó csepp, a szerkesztőséget elcsapják. (Milyen jó volna, ha az immáron „más fontos megbízatás” gyanánt nyugállományba vonult kultúrpolitikus, a Tiszatáj-ítelet fő végrehajtója megosztaná élményeit az ország nyilvánosságával!) Nagy Gáspár akkor már nem írószövetségi titkár, onnan távoznia kellett, ehelyett a Bethlen Gábor-alapítvány titkárságát válalja el, azét az alapítványét, amelynek engedélyezéséért hat értékes éven át kellett harcolni (a siker minden reménye nélkül, a reményt mégsem föladva), s amely így megkésetten is évekkel korábban vállalhatta, hogy odafigyel arra a határon kívüli magyarságra, amelyről a hivatalosság nem akar tudomást venni. Sok mindenről beszélt ebben a félórában Nagy Gáspár, nemcsak önmagáról, saját sorsáról (sőt, arról tulajdonképpen a legkevesebbet). Elvekről, tisztességről, értékekről, köpönyegforgatóktól való viszolygásról, a hallgatás vonzásáról és veszélyéről, kis- és nagypolitikáról egyaránt esett szó az interjúban, amelyért érdemes volt bekapcsolni a rádiót. A Gyermekrádió bemutatójaként hangzott el Szántó Péter Tündérsíp című mesejátéka. Az alapötlet idestova klasszikus (vagyis nem valami eredeti): gyermekfőhős elalszik, s álmában mindenféle kalandokon megy keresztül, melyeknek főszereplői a keretjátékban hús-vér emberekként hallhatók viszont. így volt ez most is, a főkisfiú lázasan feküdt otthon (ezért a szinte lázálomszerű álom), s álmában bátyja barátnője nagymamájának társbérlője (vagy albérlője) nagy varázslóként jelenik meg és így tovább ... Bizony olykor egy hajszálon múlt, hogy eltűnjék a dramaturgiai fonal, de aztán mindig kiderült, hogy ki kicsoda. A legjobbat Agárdi Gábor bolondozta Gyurgyalag szomszéd és nagy varázsló képében. Dobás Vilmos ezúttal megmaradt a tisztes rutinnál (ami nála persze igen élvezetes rendezést jelent). Rádiótörténeti érdekességű mű azonban nem született, ahhoz több eredetiség, több ötlet, megformáltabb karakterek, kerekebb történet szükségeltetik. (Józsa) Egy bemutató elé katonák a kápolnában A Kiscelli templommúzeum méltán érdemelte ki a nagyközönség elismerő jelzőjét: ékszerkápolna. Ebben a gyönyörű környezetben hangzik fel ma este hét órakor Igor Sztravinszkij: A katona története című balett zenéje — hosszú évtizedek után először —, amelyre a Malgot István rendezésében A Hold Színháza együttes készített egy káprázatos koreográfiát. A Selmeczy György vezette Camerata Transsylvanica együttes kíséretében látható tehát végre az a darab, amit a szerző az orosz balett nagymestere, Cyagilev felkérésére komponált. Abban az időben született ez a mű, Ramuz Svájcban élő költő tollából, amikor az első bemutatójában még közreműködhetett Picasso és Cocteau is. A Faust motívumot továbbgondoló alkotás a hatalom és az érzelmeivel birkózó egyes ember párviadalát példázza, amiben — máig tapasztalható úton — az egyén bukásához jutunk. A Soros-alapítvány támogatásával dolgozó színházi együttes olyan produkciót állított szín- padra, amiben a színek, fények kompozíciója dinamikus mozgásban és számos szimbólumot felsorakoztató, ötvöző szcenikai ötletben válik teljessé. Sztravinszkij darabjára rímel az este másik bemutatója, Vermesy Péter La Mascarada című műve, amit a próbák közben maguk között csak „ávós balettnek” neveztek a színészek, zenészek. A szerző jelenlétében már Párizsban bemutatott mű most kerül először a hazai közönség elé. A premiert követően még június 25-én, vasárnap, majd a szentendrei nyár rendezvényei keretében tekinthetik meg az érdeklődők. (■* L) Magyar Nemzet Ismét vetíthető a teljes film... Elutasították a „vizesek ” keresetét a Dunaszamisz-perben Hétfőn a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folytatódott az a polgári per, amelyet a Mafilm ellen indítottak, személyiségi jog megsértése címén. A felperesek, Szántó Miklós, az Oviber vezérigazgatója és Nagy László, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főosztályvezetője, keresetükben azt sérelmezték, hogy a Balázs Béla Stúdió által, a vízlépcsőről készített dokumentumfilm nyilvános vetítése sérti a személyiségi jogaikat. Arra hivatkoztak, hogy Csillag Ádám rendező alkotása, a Dunaszaurusz bemutatását ahhoz a feltételhez kötötték, hogy előzetesen megtekintik a kész művet. Ez meg is történt, de a felperesek szerint, a velük készült riportok mondanivalóját nem tükrözte híven a film, ezért nem egyeztek bele a sugárzásba. A bíróság az ügyben több tárgyalást tartott. Meghallgattáák tanúként a film rendezőjét is, és június 12-én helyszíni tárgyaláson a bíróságnak levetítették nemcsak a filmet, hanem azt a hosszabb anyagot is, amely teljes egészében tartalmazta a felperesekkel készült riportokat. Tegnap a bizonyítás befejezése után dr. Farkas Márta, a Mafilm jogtanácsosa kérte a kereset elutasítását és a zár alá vétel megszüntetését. (A bíróságkorábbi végzésében ugyanis ideiglenes intézkedésként elrendelte a Dunaszaurusz című film részleges zár alá vételét. Eszerint a filmet csak az inkriminált rész figyelmen kívül hagyásával szabad vetíteni. Ilyen előzmények után született meg az első fokú ítélet a nagy érdeklődéssel kísért perben. A dr. Gondos Gabriella bíró vezette polgári tanács a felperesek keresetét elutasította. A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy a film bemutatásával megsértették személyiségi jogukat, mert noha hozzájárultak ugyan a felvételek elkészítéséhez, ez a beleegyezés viszont — álláspontjuk szerint — nem jelentette azt, hogy ezzel a nyilvános vetítésre is áldásukat adták. A tanács elnöke a szóbeli indokolásában kifejtette: azt a tényt, hogy a felperesek kikötöttek-e ilyen külön hozzájárulást az alkotás bemutatásához, nekik kellett volna bizonyítaniuk. Ezt éppúgy nem sikerült Szántó Miklósnak és Nagy Lászlónak a perben igazolniuk, mint ahogy azt a tényt sem, hogy a hozzájárulásuk megvonása indokolt volt. Bár a mű kritikai elemzése nem a bíróság dolga, mutatott rá dr. Gondos Gabriella, a Dunaszaurusz című dokumentumom híven tükrözi a felperesek nyilatkozatait, az eredetileg felvett anyag rövidített változatában is. Így nem bizonyosodott be, az sem, hogy a hozzájárulások megtagadása a közérdeket szolgálta. Az alkotást egyébként a televízió június 21-re műsorra tűzte. Az ítélet ellen fellebbezni lehet, de ennek nincsen halasztó hatálya. Eszerint elhárultak a jogi akadályok a vetítés előtt, így a nézők már az eredeti, teljes változatot nézhetik meg. (kishallá) Miskolc bölcsészegyetemet kíván Néhány hete felhívást fogalmaztak meg és írtak alá azok az értelmiségi dolgozók, akik Miskolcon bölcsészegyetem létrehozását szorgalmazták. Ebben közük: Miskolc, Borsod megye, az északkeleti országrész ifjúsága és jövendő sorsa fölött érzett felelősség készteti őket arra, hogy fölemeljék szavukat a Miskolcon létesítendő bölcsészegyetem alapításáért. Meggyőződésünk, hogy a nemzet szellemi kincsének jelentős hányada megy veszendőbe azáltal, hogy a fiatalság színe-virága beiskolázatlanul marad, vagy uniformizált ismeretszerzésre kényszerül. Veszélyeztetett régiónak tekintik Borsod- Miskolcot. A bölcsészet, a szelíd tudomány meghonosítása eltérő, megmentő hatást gyakorolna a többszörösen hátrányos helyzetben élő népességre, s kibontakozásához az emberi oldalt erősítené. Egy új egyetem — bárhol létesüljön is — nem egy város, hanem a nemzet ügye, ezért kérik mindazokat, akik egyetértenek az egyetem létesítésével, támogassák ezt a kezdeményezést, járuljanak hozzá egy nehéz helyzetben lévő országrész sorsának meggyógyításához. A mozgalom elindítója, szervezője dr. Gyárfás Ágnes, a Borsod Megyei Kórház központi orvosi könyvtárának vezetője. Az ő nevéhez fűződik az egyetemet előkészítő tervezet. Eszerint a miskolci bölcsészegyetem a helybeli Nehézipari Műszaki Egyetem mellett, illetve annak kebelében működő univerzitást, amely működését az egyetemen már meglévő karokra, intézetekre és tanszékekre alapozza, amennyiben azok a bölcsészképzést is szolgálhatják: filozófia és társadalomtudományok, nyelv, nyelvészet, matematika, fizika és a jogi fakultás történet- és társadalomtudományi tanszéke. A tervezet szerint a bölcsészegyetem kétlépcsős rendszert követ, s e minőségében egyedülálló az országban. Az első lépcső hároméves időtartamú lenne, a hallgatók ez alatt elsajátítják az egyetemek hagyományos alaptárgyait, filozófiát, és társadalomtudományt, művelődéstörténetet, filológiát, pedagógiát. E tárgyakból egyetemi szinten abszolválnak. Aki tanári pályára kíván menni, felvehet egy szakot, a harmadik év végén, államvizsga után általános iskolai tanári oklevelet kap. A kötelező pedagógia tantárgy kulcsszerephez jut, az alapfokú ismeretek után a választott szakképzéshez ad módszertani oktatást. Minden hallgató köteles egy nyelvet is felvenni. A harmadik év után a bölcsészegyetemi diplomát nyújjtó felsőfokot lehet elvégezni, ami kétéves tanulmányt és egy vándorévet jelent. Ez alatt lehet megszerezni a szak felső fokát, a diplomásból lehet közíró, színházi szakember, pszichológus, könyvtáros, levéltáros, dokumentátor, politológus és sok egyéb. A vándornév alatt hazai, vagy külföldi Intézetben elismert szaktekintély mellett készül fel a hallgató szakdolgozatának megírására. Természetesen ez az előkészítő terv vázlatának is csak kivonatos ismertetése. Mint említettük, sokan csatlakoztak a felhíváshoz, s nem érdektelen az sem, miként vélekednek erről a helybeli illetékesek. A Nehézipari Műszaki Egyetem rektora — dr. Kovács Ferenc akadémikus — rádiónyilatkozatában igen jó szándékúnak minősítette e kezdeményezést, azonban úgy látja, hogy a megvalósulás elé anyagi korlátok sorakoznak. Ez több milliós, sőt , több százmilliós beruházást is jelenthet a rektor véleménye szerint, hiszen oktatói karral, új épületekkel, kollégiummal, menzával kell számolni. Mindez együtt akár 800 millió forintos költséget is igényelhet. Véleménye szerint a bölcsészegyetemet Miskolcon több lépcsőben, apróbb lépésekkel lehetne megvalósítani. A városi tanács elnöke, dr. Kovács László bátor és szükséges lépésnek tartja — egy ugyancsak a rádiónak adott interjúban —, és igen melegen támogatja a kezdeményezést, de véleménye szerint az ügy pártolóinak hosszú menetelésre kell felkészülni. A kulturális irányítás megnyerését tartja elsődlegesen szükségesnek, hiszen ebben az ügyben a város vezetése egyedül nem dönthet. A város sok áldozatot vállalt a vezédipari Műszaki Egyetemen a jogi kar és a közgazdasági intézet létrehozásában; természetszerűen vállalnia kell a bölcsészegyetem létrehozását követelő feladatokat. A tanácselnök szerint csak kiművelt emberfőkkel lábalhatunk ki a gazdasági válságból, és a városi tanács kész ezért áldozatokat is vállalni. A miskolci bölcsészegyetem létrehozását szorgalmazó felhíváshoz gyűlnek az aláírások. Az egyetem rektora a jószándék felismerése mellett a megteremtés nehézségeit látja, a városi tanács elnöke áldozatok vállalására tesz ígéretet.Vajon, mikor és hogyan születik ebből bölcsészegyetem Miskolcon? Benedek Miklós Megkezdődött a nemzetközi írótalálkozó (MTI) Nemzetközi írótalálkozó kezdődött hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. Itt tartják a New York-i Wheatland Alapítvány harmadik irodalmi konferenciáját, amelyen a világ irodalmának neves képviselői vesznek részt. Jelen van többek között Friedrich Dürrenmatt svájci, Alain Robbe-Grillet francia, Susan Sontag amerikai, Nadine Gordimer afrikai író. Lord Weidenfeld — aki Ann Gettyvel együtt 1984- ben létrehozta az alapítványt — megnyitójában elmondta: a világ íróinak, művészeinek kapcsolatát, párbeszédét kiváltják elősegíteni rendezvényeikkel.E tanácskozás alkalmat ad arra, hogy az európai, amerikai, afrikai, ázsiai országokból érkezett írók tájékoztassák egymást az irodalmi irányzatokról. Ί A Mindszenty-per (6.) A vádiratból „Az 1948. évi december hó 26. napjától rendőrségi őrizetben, december hó 29. napjától pedig előzetes letartóztatásban levő. Mindszenty József: 1892. évi március hó 23. napján Mindszent községben született, atyja: Pehm János, anyja: Kovács Borbála, esztergomi bíboros érsek ellen Egyrendbeli (...) folytatólagosan elkövetett, a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette; Egyrendbeli folytatólagosan elkövetett (...) hűtlenség bűntette; Egyrendbeli folytatólagosan elkövetett (...) fizetési eszközökkel elkövetett bejelentés elmulasztás, üzérkedés bűntette miatt (...) Mindszenty József bíboros érsek a felszabadulás után azonnal akcióba lépett hogy olyan szervezetet hozzon létre, amely a Habsburgok uralmát Magyarországon visszaállítja. A köztársasági államformát biztosító 1946: VII. tc.-ek életbelépése után, ezen tevékenységét nemhogy nem hagyta abba, hanem ellenkezőleg formális szervezkedésre tett lépéseket. Elgondolása szerint a köztársasági államforma, illetve a demokratikus rend megdöntése után, ő, Mindszenty József, mint hercegprímás, kiáltványt fog kibocsátani, melynek alapján a hatalmat átveszi. Ezen elhatározása jogi megalapozásának céljára Gruber Miklós tanárral történemi tanulmányt készíttetett, amely szerint hasonló helyzetekben a hercegprímás töltötte be az államfői szerepet. A kiáltvány kibocsátásának lehetőségét annyira közelinek vélte, hogy a Stephaneum Nyomdában megfelelő papírkészletet tároltatott erre a célra. Magával Habsburg Ottóval először ifj. Pallavinici György őrgrófon, majd Van Roy belga bíboroson és az ellene indított bűnvádi eljárás elől megszökött Közi- Horváth József volt képviselő, pápai prelátuson keresztül keresett és kapott összeköttetést. 1947 júniusában az ottawai Mária-kongresszus ürügyével kiutazott Kanadába, ahonnét az Észak-amerikai Egyesült Államokba ment, hogy Zsámboki Pál régi ismerőse, a Habsburg-ház gyóntatója útján, Habsburg Károly özvegyével, Zitával, majd Habsburg Ottóval találkozást hozzon létre (így!). Ezek a találkozások női zárdákban meg is történtek, és megállapodtak abban, hogy a köztársasági rend felborítása céljából miként szervezkedjenek, és abban is, hogy ezen politikai cél elérésére Seiden Chapin, az USA budapesti követével lépjen érintkezésbe. Ugyancsak tárgyalásokat folytatott ugyanezen célból dr. Zakar András prímástitkár jelenlétében Spellmann amerikai bíborossal, akit az egész akcióról tájékoztatott. De megbeszélést folytatott az USA titkos hírszolgálatának ismert ügynökével, Eckhardt Tibor magyar politikai kalandorral is. Budapestre visszatérve, létrejött a legitimista szervezet, melynek vezetői Mindszenty Józsefen kívül Baranyai Jusztin, Cziráky József és más legitimista politikusok lettek. Ezen vezérkar ismételt tanácskozásai alapján őrizetbevételük időpontjáig állandóan összeköttetésben maradtak az amerikai követtel, akinek segítségét igyekeztek megnyerni abból a célból, hogy Amerika beavatkozása útján a köztársasági rendet megdöntsék. A lefoglalt iratok tanúsága szerint tisztában voltak azzal, hogy a demokratikus köztársaság megdöntése csak háború útján lenne lehetséges, ezért Mindszenty az amerikai politika különböző vezetőihez írt leveleiben ilyen értelmű fellépést sürgetett. Legitimista akciójuk eredményét annyira közelinek vélték, hogy ugyancsak a lefoglalt iratok tanúsága szerint, a hatalom átvétele céljából kiszemelt kormány jegyzékét is összeállították oly módon, hogy ennek a kormánynak elnöke Rassay Károly vagy Baranyai Lipót legyen, az egyes tárcákat pedig különböző, legnagyobbrészt hazaárulásért már vád alá helyezett politikusokkal kívánták betölteni. A köztársaság megdöntésére irányuló akciójuk részét képezte az is, hogy a magyar királyi koronának külföldön való visszatartását biztosítsák. A Mindszenty vezette szervezkedésnek erre létfontosságú szüksége volt, mert a magyar királyi koronát a szervezet által tervbe vett, és a köztársaság megdöntése után visszaállítandó királyság királyának megkoronázásánál nem nélkülözhették. Ennek a célnak érdekében Baranyai Jusztin, Csáky Zoltán egy Nyugatról illegálisan visszatért személyt ajánlott Mindszentynek, aki Csákynak szóbeli utasításokat adott, hogy külföldön kiknél járjon el, és vezető egyházi személyekhez meghatalmazást és írásbeli igazolást állított ki részére. Csáky Zoltán illegálisan elhagyta az országot, Innitzer bécsi, Faulhaber müncheni és Rohracher salzburgi érseknél el is járt. 1948. január hó 14. napján ismét illegálisan viszszatért, és Mindszentynél jelentkezett, és szóban és írásban beszámolt eljárásáról és átadta Innitzernek a pápához, Faulhabernek és Rohbachennek Spellmann New York-i, politikai befolyással bíró bíboroshoz intézett leveleit, valamint azt a levelet is, amelyet Mindszenty utasításainak értelmében a fenti célból Horthy Miklós intézett a pápához. Spellmann el is járt és Kenneth C. Royal USA hadügyi államtitkárhoz fordult, aki ez ügyben megígérte eljárását, és erről Spellmannt értesítette is. Spellmann, Kenneth levelét Montini vatikáni helyettes államtitkárnak, Montini pedig Innitzer eljárásának következtében Mindszenty megnyugtatására 1947. szeptember hó 19. napján megküldötte. Mindszenty Csákyval további eljárásokat folytatott abból a célból, hogy a magyar koronát Európa területén ne hagyják, hanem a tengerentúlra szállítását is fontolják meg. Mindszenty tisztában volt azzal, hogy ez a kérdés számára rendkívül fontos, ezért maga is kezébe vette az ügyet, és Chapin USA-követhez közvetlen intézett egy levelet, amelyben hangsúlyozza, hogy az ügy mennyire fontos, külön is kiemeli: „Kikérés és háborús előnyomulás miatt, végzetes sorsra juthatna a szent korona", és a királyi korona hazaszállításának megakadályozására kérte. Chapin 1947. szeptember 21. napján kelt levelében megígérte Mindszentynek, hogy támogatja kérését és közbelép. A demokratikus rend megdöntésére irányuló politikájukhoz tartozott az is, hogy bár a zsidó származású Ullmann Györggyel szövetkeztek a királyság visszaállítása céljából, és ugyan őt a mozgalom támogatásához pénzbeli juttatásokra szólították fel, programot dolgoztak ki, amely szerint hatalomra jutásuk után a fasiszta zsidótörvényeket visszaállítják. E cél elérését annál inkább is remélték, mert miként egyik lefoglalt iratban Seiden Chapinhoz juttatott memorandumban kifejtik: »szerencsénk, hogy a galíciai és bukovinai nagy zsidó reservok a milliós gettó zsidó tömeg, a német pusztítás és háború következtében kb. 500 000 lélekszámra apadt.” A demokratikus államrend megdöntésére irányuló további cselekménye, hogy Lénárd Ödön dr. az A. C. (Actio Catolica), kulturális titkára által terjesztett, az iskolák államosítása kapcsán izgató tartalmú körleveleket Mindszenty fogalmazta és ellenőrizte, és terjesztésükre utasítást adott. A körlevelek tartalma miatt Lénárd Ödönt a budapesti népbíróság 6 évi börtönre ítélte. Végül, de nem utolsósorban a demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekedet, népi demokráciánk legfontosabb alapintézménye, a földreform ellen irányuló akciója, melynek során a bűnjelek között elfekvő fogalmazvány szerint iratot szerkesztett: »Magyarország bolsevizálása a végtelenbe megy címen, és ebben az új gazdákat becsmérli és kigúnyolja. Ez az állásfoglalása egyébként megfelel az iratoknál fekvő és Mindszenty József által megőrzött, tehát elfogadott Hagyó-Kovács Gyula által szerkesztett memorandum azon beállításának, hogy Magyarország földbirtok-tulajdoni viszonyai a Horthy-időben egészségesek voltak. Eszerint a földbirtok viszszaállítását tervezte, az eredeti tulajdonosoknak a föld visszajuttatásával 100 ház holdig, és az erdőbirtok korlátozás nélküli viszszaadásával. Mindszenty József felsorolt cselekedeteivel a demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekményeket követett el, az erre irányuló szervezkedést vezette, elkövette tehát az 1946: VII. tc. 1. § (1) bekezdésében meghatározott bűntettet. (Folytatjuk) (Gergely Jenő és Imák Lajos dokumentumkötete, A Mindszenty-per a Reform Bt. gondosásában hamarosan megjelenik.) Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát! MEGJELENT! OJ HACSEK És SAJÓ TÖRTÉNETEK Kapható az újságárusoknál!