Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-03 / 128. szám

Szombat, 1989. június 3. Rizskov az egyetlen jelölt a kormányfői posztra Moszkvából jelenti az MTI. A Népi Küldöttek Kongresszusáról, valamint a Legfelső Tanács szombati üléséről tárgyalt pénteken este az SZKP Központi Bizottsága. A két témáról Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tartott beszámolót. Az SZKP Központi Bizottsága Nyikolaj Rizskovot jelölte a Szovjetunió miniszterelnökének posztjára. A kormányfő személyét a Legfelső Tanács szombati ülésén vállasztják meg. Az ülésen, amelyen huszonhat felszólalás hangzott el — köztük Nyikolaj Rizskové is — Mihail Gorbacsov mondott zárszót. A közlemény nyilvánvalóvá teszi : megdőltek azok a korábbi feltételezések, amelyek szerint az SZKP KB pénteki ülését azért hívták össze, hogy több kongreszszusi küldött követelése nyomán alternatív jelöltet is állítsanak a kormányfői tisztség betöltésére. Wosikwalandóatrénhelem Szaharov kijelentése ellen tüntetett a kongresszusi terem Moszkva, június 2. A szovjet küldöttkongresszus péntek délelőtti ülésszakán elhangzott egy felszólalás, amelynek tartalma és mindenekelőtt a fogadtatása valószínűleg még sokáig elgondolkodtató beszédtéma marad. Szergej Cservonopiszki ukrán komszomolista, a köztársasági tartalékosok tanácsának elnöke, afgán veterán elöljáróban felvetette, hogy az előző nemzedék, annak vezetői nem hagytak hátra olyan eszmét, amelynek szellemében nevelni lehetne a fiatalságot. A következőkben a terem többszöri tetszésnyilvánításától kísérve fellépett az ellen, hogy néhány sajtótermék — mint mondta — befeketíti a szovjet hadsereget. Tiltakozott az ellen, ahogyan Tbiliszi kapcsán a hadsereg szerepéről beszéltek a kongresszuson. Provokációt emlegetve arra hivatkozott, hogy az a kirovahádi deszantos ezred, amelyet néhány hozzászóló vérfürdővel vádolt, az utolsók egyikeként hagyta el Afganisztánt. „Azok a fiúk, akik még a harcban is mentették az afgán nőket és gyermekeket, soha se válhatnak gyilkosokká és megtorlókká, mint néhány grúz és baltikumi politikai törtető nevezte itt őket. Ezek maguk már régóta azzal foglalkoznak, hogy a saját rohamosztagaikat készítsék fel, amelyeknek a szerepét néhány állam történelméből már ismerjük. Ezek ma sem tűzték ki a szovjet népi küldöttek jelvényét, a saját népfrontjaik szimbólumait részesítve előnyben.” Ugyanakkor szóvá tette, hogy a hatóságok nem támogatják az Magyar Nemzet Bonni sajtóértekezlet a Hitler«»Sztalin mega Hapótlásról Eredeti térkép német—szovjet Bonnból jelenti az MTI. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár és államfő tavaly októberi kérésének megfelelően közbenjárt annak érdekében, hogy fény derülhessen az 1939 augusztusában létrejött Hitler— Sztálin-megállapodás hátterére. Ennek megfelelően okmányokat bocsátott rendelkezésre szovjet tudósoknak. Ezt pénteki sajtóértekezletén közölte Hans Klein szövetségi miniszter, a bonni kabinet szóvivője. Kohl bejelentette: ezekbe az okmányokba legutóbb a nyugatnémet Jakobson történész társaságában betekintést nyerhetett Lev Bezimenszkij, majd később Szmirnov professzor. Utóbbi ezekről másolatokat kapott. A nyugatnémet főváros újságíróköreiben nagy feltűnést keltő közlés szerint egyrészt egy eredeti térképről van szó, amelyet az NSZK külügyi hivatalában őriznek. Ez azért felbecsülhetetlen értékű történelmi bizonyíték, mivel a paktum titkos Kelet-Európa felosztásáról záradékához tartozik, és — a szóvivő megfogalmazásában — Kelet-Európa német—szovjet felosztását tünteti fel Sztálin és Ribbentrop birodalmi külügyminiszter aláírásával. Maga a titkos záradék — amelyben a szerződő felek egymás közti alkujának megfelelően — a balti államok és Lengyelország egy része szovjet birtok lett — eredeti okmány formájában nem kerülhetett elő. Az eredetit ugyanis — jelentette be Hans Klein szóvivő — megsemmisítették a háború végén a birodalmi miniszter irodájának más okmányaival együtt — előtte azonban mikrofilmre vették. Ezt a mikrofilmet egy német diplomata Türingiában elásta, majd kiadta az angoloknak. A mikrofilm így Londonon keresztül eljutott az Egyesült Államokba, ahonnan az ötvenes években rendelkezésére bocsátották a bonni külügyminisztériumnak. Más pénteki jelentések szerint maga az illető diplomata mentette meg és ásta el a térképet is, hogy Krjucskov hadseregtábornok nyilatkozata A KGB-t helyezzék a parlament ellenőrzése alá New Yorkból jelenti az AFP. A The New York Times jelentése szerint a szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) felvette a kapcsolatot az amerikai titkosszolgálattal (CIA) annak érdekében, hogy együttműködést alakítsanak ki a terrorizmus elleni harcban. Vlagyimir Krjucskov hadseregtábornok, az Állambiztonsági Bizottság elnöke, a tekintélyes lap hasábjain „építőnek” nevezte a kapcsolatfelvételt. Krjucskov, aki a Népi Küldöttek Kongresszusa (NKK) ülése alkalmából csütörtökön nyilatkozott nyugati újságíróknak, a cikk szerint síőraszállt azért is, hogy a KGB fölé rendelt minisztérium tevékenységét helyezzék a parlament ellenőrzése alá. A The New York Times beszámolója szerint a KGB vezetője annak a véleményének adott hangot, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa a CIA felügyeletét ellátó washingtoni kongresszusi bizottsághoz hasonló testületet fog létrehozni, s a szovjetbizottság megalakításakor figyelembe veszik az amerikai tapasztalatokat Fegyvertelen katonák megkíséreltek behatolni a Tienanmen térre Pekingből jelenti az UPI. A kínai hadsereg egységei szombaton hajnalban, magyarországi időszámítás szerint a péntek esti órákban megindultak a Tienanmen tér felé. Mintegy ezer fegyvertelen katona próbált behatolni a jelenleg is zsúfolt központi térre, de a keleti irányból érkezett alakulatot a tértől kétszáz méternyire a tömeg megállásra késztette. Tudvalevőleg ez a tér volt az elmúlt hetek milliós diáktüntetéseinek helyszíne. Későbbi jelentések szerint dulakodás tört ki a tömeg és az előrenyomuló katonák között, de sérülésről nem tudni. A Reuter hírügynökség azt írta, hogy nem volt világos: az alakultat eredetileg valóban a térre akart-e bevonulni, vagy pedig a tér keleti oldalán levő közbiztonsági minisztérium felé tartott? A helyszínen — szemtanúk szerint — ezekben az órákban teljes zűrzavar uralkodott el. Oslóban mondott misét a pápa Trondheimből jelenti az AP. Az anyagiasság elleni küzdelemre, az egyéniség és a szabadság megőrzésére szólította fel a keresztyéneket II. János Pál pápa azon az istentiszteleten, amelyet norvégiai látogatásának második napján tartott Trondheimben. A római katolikus egyház feje Oslóból utazott az északi nagyvárosba, ahol részt vett a norvég kereszténység bölcsőjének számító helyi katedrálisban, többségükben evangélikus hívők ökumenikus szertartásán. Beszédében sürgette a keresztény felekezeteket megosztó tényezők fokozatos felszámolását, s felszólította a hívőket, hogy a világ kihívásaira válaszul nyissanak új fejezetet a történelemben. A magas norvég életszínvonalra utalva a pápa külön is hangsúlyozta, hogy az anyagi javak hajszolása helyett a hívőknek az erkölcsiséget és az egyéniség megőrzését kell előtérbe helyezniük. Bush nem tervez tárgyalásokat Moszkvával Kelet-Európa jövőjéről Washingtonból jelenti az MTI. A kelet-európai változások most a legizgalmasabbak a világon, jelentette ki egy interjúban George Bush. Az amerikai elnök hangoztatta, hogy célja e politikai, gazdasági változások támogatása: ellátogat Lengyelországba, Magyarországra, hogy találkozzék a vezetőkkel, de nem tervez tárgyalásokat ezen országok jövőjéről a Szovjetunióval. A szovjetunióbeli jelentős változások azt is jelnthetik, hogy „csökken Kelet-Európa ellenőrzése és ezek az országok sokkal tovább haladhatnak a demokrácia útján" mondotta. A kérdésre, kíván-e tárgyalni a Szovjetunióval ezen országokról, az elnök nemmel válaszolt: nem célja, hogy tárgyaljanak a Szovjetunióval az egyes országok sorsáról, arról, mit szeretnének látni a különböző európai országok belpolitikájában. Bush kijelentette: egyetért azzal a véleménnyel, hogy a keleteurópai rendszerek megváltozásának belülről kell kiindulnia, „de továbbra is arra van szükség, hogy a Szovjetunió megengedje: a kelet-európai országok oly gyorsan haladjanak a demokrácia felé, ahogy szeretnének”. „Amennyiben azonban a Szovjetunió úgy látja, hogy a kelet-európai gazdaságok, a politikai rendszerek felszabadulása valamilyen módon fenyegeti őket — akkor ki tudja, mit tesznek? — tette fel a kérdést. Éppen ezért az elnök véleménye szerint állandóan „együtt kell dolgozni” a szovjetekkel, meggyőzve őket arról, hogy korábbi, a nagy háborús áldozataikon alapuló biztonsági igényeiknek ma nincs alapja. „Úgy hiszem, a rólunk alkotott szovjet kép változik, a mai Egyesült Államokkal kapcsolatban nem éreznek ilyen fenyegetést. „Nem érez Gorbacsov — talán éreznek a kemény vonal egyes hívei” mondotta. Az interjúban Bush ismételten rámutatott, hogy milyen nagy változások tapasztalhatók, hogy új feltételek alakultak ki, nemcsak a Szovjetunióban, hanem Lengyelországban, Magyarországon is. E helyzetben azt látja feladatának, hogy „óvatos kapcsolatokkal és — remélhetőleg — néhány további, merész javaslattal” tegyék próbára, mennyire valósak ezek a változások, illetve bátorítsák a változásokat. „Nem diktálhatjuk a változást egy országnak sem, akár kicsi, akár nagy, de megmondhatjuk, mi a véleményünk: világossá tehetjük, hogy ha nézeteinket elfogadják, kapcsolataink megjavulnak. S az a nagyszerű, hogy ezek az országok a mi irányunkba akarnak haladni” hangsúlyozta az elnök. Párizsból jelenti az MTI. Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter történelmi jelentőségűnek nevezte három szocialista ország átalakulási folyamatát az európai helyzet emberi dimenziójával foglalkozó párizsi értekezleten. (St. Louis, Reuter) A St. Louis-i Southwest Bank, amely az amerikai bankvilágban gyakran változtat elsőként bankkamatlábainak nagyságán, pénteken bejelentette, hogy hétfőtől 11,5 százalékról 11 százalékra csökkenti a legjobb ügyfeleinek felszámított kamatlábat. (Bécs, AP) A csehszlovák rendőrség csütörtökön este feloszlatott Prágában egy illegálisnak minősített gyűlést és előállította a résztvevőket. A DPA úgy értesült, hogy a rövid időre őrizetbe vett hetven polgárjogi aktivista között volt Václav Havel ismert drámaíró is, aki nemrégiben szabadult börtönéből. (Varsó, AFP) Egy lengyel származású amerikai milliomos asszony, Piasecka Johnson úgy döntött, hogy megmenti a felszámolás előtt álló gdanski Lenini hajógyárat. Ennek érdekében egy amerikai—lengyel vegyes vállalat alapításáról írt alá megállapodást a lengyel állam képviselőivel. (Szófia, Reuter) Szófia pénteken hivatalosan azzal vádolta Ankarát, hogy a török hatóságok lezárták a határt a Bulgáriából bevándorolni szándékozók előtt. Eközben a bulgár muzulmán hierarchia nyilatkozatban támogatta a szófiai vezetés álláspontját és elmarasztalta Ankara „pántörök" és expanzionista propagandáját. Rendkívüli tanácskozás a Kremlben A szovjet parlament tapasztalatait elemezte az SZKP plénuma Bizonyítékok Sztálin és Hitler titkos paktumáról A külpolitikai helyzet WASHINGTON KEZDEMÉNYEZÉSEIT elemzik a világsajtóban azt követően, hogy az amerikai elnök befejezte európai útját és látogatásának utolsó állomásáról, Londonból visszautazott az óceán túlsó partjára. Általában elismerően nyilatkoznak George Bush első európai szerepléséről, mondván a hónapokig határozatlannak tartott, a külpolitika felülvizsgálatába talán túlzottan is belebonyolódott elnök a vártnál határozottabb állásponttal, javaslatokkal állt elő a NATO- csúcson, így teremtve lehetőséget a „nagy konpromisszumra”. A tudósítók szerint Bush a nyugati világ „immár elismert vezetőjeként” utazhatott haza, és otthon is kedvező fogadtatásra számíthat, hiszen megfelelően válaszolt a gorbacsovi kihívásokra, sőt, külügyminisztere, Baker szerint most már a labda a szovjet térfélen van. Akadnak, persze, bírálók is, akik úgy vélik, Bush ugyan valóban jól szerepelt, de még mindig inkább a taktika szintjén mozog a fehér házi politika és hiányzik — szerintük — az átfogó stratégia. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott a BBC-nek Rowny, az elnök vezető fegyverzetkorlátozási tanácsadója, aki úgy vélekedett, hogy jelenleg valóban nem lehet Washingtonnak kész válasza a formálódó európai helyzetre, de mindenképpen a megfelelő kérdéseket teszik fel maguknak a Fehér Házban, arra nézve viszont világos elképzelések vannak, hogy milyen irányú változásokban érdekelt Washington. Rowny rövid nyilatkozatában példaként említette, hogy Magyarország esetében például az önrendelkezés jogának mind teljesebb gyakorlása a kívánatos cél. A keleteurópai változásokat és különösen a szovjetunióbeli átalakítást ismét kedvezően értékelte Londonban Bush és vendéglátója Thatcher. Mindketten egyébként igyekeztek hangsúlyozni az országaik közötti „különleges viszony" változatlan fennmaradását. Ezt ugyanis egyre több szakíró kérdőjelezte meg éppen a NATO-vita és kompromisszum kapcsán, mivel vélekedésük szerint Washington immár jobban hallgat Bonnra, mint többi szövetségesére. Az angol külügyminiszter igyekezett eloszlatni a kételyeket, mondván a sajátos történelmi, kulturális rokonság miatt is biztosan fennmarad a különleges viszony, ám ezzel párhuzamosan az amerikai fél immár más NATO-tagállammal is igyekszik — más alapokon ugyan — a sajátos kapcsolatok kialakítására. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK rendkívüli ülése hozta lázba a szovjet fővárosban tevékenykedő tudósítókat. Péntek délután, amikor bizonyossá vált, hogy a korábbi híreszteléseknek megfelelően estére valóban rendkívüli ülést rendelt el a kb, a tudósítók a találgatások özönével árasztották el a hírügynökségeket Az világos volt, hogy a népi küldöttek kongresszusán elhangzottak kerülnek majd napirendre, de éppen a lehetséges témák sokszínűsége táplálta a hírlapírók fantáziáját. A legtöbben úgy vélték, személyi kérdések is szóba kerülnek, különösen azt követően, hogy előző nap meglehetősen élesen bírálták a felszólalók Ligacsovot, mondván, szerencsésebb lett volna a mezőgazdasághoz értő politikust kinevezni az agrárszektor irányítására. A népi küldöttek kongresszusáról beszámoló tudósítások külön kiemelték Szaharov felszólalását, akit előzetesen megbíráltak, mert korábban egy kanadai lapnak úgy nyilatkozott, hogy a szovjet hadsereg helikopterei halomra gyilkoltak bekerített szovjet katonákat, hogy „megmentsék” őket a fogságtól Afganisztánban. Az akadémikus a küldöttek előtt azt hangsúlyozta, hogy őnem a katonákat bírálta, hanem magát az értelmetlen, kalandor akciót, az egész háborút és a még mindig ismeretlen felelősöket. A TÁVOL-KELETRŐL ÉRKEZŐ HÍREK elsősorban a japán hatalomváltásról számolnak be, valamint a kínai események újabb fejleményeiről. Tokióban a volt külügyminisztert, Unó Szószukét választották a kormányzó Liberális Demokrata Párt elnökévé, majd ezt követően a parlament őt emelte miniszterelnökké a lemondásra kényszerült Takesita helyére. Az elemzők máris azt találgatják, vajon Uno-e az a politikus, aki képes a pártot kimenteni a botrányból és túlzottan nagy szavazatvesztés nélkül túljuttatni az egy hónap múlva esedékes felsőházi választásokon. Vélekedések szerint Unó erkölcsileg ugyan tiszta, de kevés befolyással rendelkező politikus, pártján belül, így meglehet, csak kompromisszumos és átmeneti vezetőnek szánják az LDP politikacsinálói, akik mind erőteljesebb bírálatban részesülnek a párt fiatalabb generációjától. A kínai fővárosban tevékenykedő tudósítók tovább találgatják a belső hatalmi harc kimenetelét. Az újabb jelentések szerint ugyanis még mindig nem biztos Li Peng felülkerekedése. Egyes nyugati jelentések szerint a miniszterelnök összekülönbözött Tenggel, amikor megbírálta a gazdasági reformokat. A harc esetleges eldöntetlenségére utal, hogy a katonaság vonakodva avatkozik be az eseményekbe, egyes vélekedések szerint éppen azért, mert a hadsereg vezetői az egységes álláspontra várnak, nem óhajtanak egyik vagy másik frakció mögé felsorakozni, „hátha nem őket igazolják az események.” (T. J.) úgynevezett katonai-hazafias klubmozgalmat, amelyben az afgánok országszerte tevékenyen részt vesznek. A felszólaló rosszindulatú rágalmazásnak minősítette Szaharov akadémikus nyilatkozatát az Ottawa Citizen kanadai lapnak arról, hogy a bekerített szovjet katonákat felsőbb parancsra szovjet helikopterről lőtték volna. Az afgán veterán végül kijelentette: nehezményezi, hogy a kongresszuson, de az előadói beszédben sem fordult elő a kommunizmus szó. A három fogalom, amelyért szerinte küzdeni kell: államhatalom, haza, kommunizmus. A felszólalást fogadó viharos taps, miközben a lábán sérült Cservonopiszkij botjára támaszkodva a helyére ment, hosszas, ütemes tapssá erősödött, a küldöttek nagy része fel is állt hozzá, s a tömegpszichózis alól az elnökség sem vonhatta ki magát. Szaharov megpróbált válaszolni a felszólalásnak őt érintő részére, szavait többször is tüntető taps fojtotta el. Az akadémikus azt fejtegette, hogy nem a szovjet hadsereget akarta megsérteni, hanem azok felett ítélkezni, akik a parancsot adták. Nem vonta vissza állítását, hogy létezett volna ilyen titkos parancs, sőt hozzátette, hogy újabb és újabb tényekről szerez tudomást ezzel kapcsolatban. Mint mondotta, maga a háború volt bűnös, kalandor, amely majdnem egymillió afgánnak került az életébe, ő ez ellen lépett fel, és ez volt a fő ok, hogy Gorkijba száműzték. A szónoki emelvényen egymást váltották a rövid hozzászólások. Többségük keményen és szenvedélyesen elítélte Szaharovot, anélkül, hogy kiváncsi lett volna esetleges bizonyítékaira. Hozzászólt Szergej Abromejev marsall is volt vezérkari főnök, aki kijelentette, hogy teljes felelősséggel állítja: egyetlen hasonló parancsot sem adtak ki sem a vezérkarban, sem a Honvédelmi Minisztériumban. Nem kaptak egyetlen ilyen utasítást a politikai vezetéstől sem. „Mindez hazugság. És Szaharov akadémikus egyetlen dokumentumot sem talál hazugsága megerősítésére." Végül, mielőtt Anatolij Lukjanov szünetet rendelt volna el, egy üzbég küldöttnő ragadta magához a mikrofont: „Akadémikus elvtárs, egyetlen cselekedetével kitörölte egész eddigi tevékenységét. Megsértette az egész hadsereget, az egész népet, valamennyi elesettünket. Közös megvetésünk illeti önt.” A küldöttek nagy része hosszan, felállva tapsolt ismét Délután, mikorra már lehiggadt a terem, Jurij Karjakin tudományos munkatárs két levelet olvasott fel. Az egyik azt javasolta, hogy Szaharovot ismét száműzzék, akár az ország határain kívülre is, a másik pedig az életben maradott afgánok és szovjet katonák, családtagjaik és leszármazottaik nevében köszönetet mondott Gorbacsovnak és Szaharovnak. Karjakin kijelentette: a Brezsnyev-klikk, amely háborút kezdett Afganisztánban, most, hogy bűnös szerepét rejtse, megpróbálta a nép figyelmét elterelni magáról. Karjakin a továbbiakban Gorbacsovhoz fordulva kérte, hogy adják vissza Alekszander Szolzsenyicinnek a szovjet állampolgárságot. A televízió kamerája mutatta, hogy Gorbacsov valamit felírt jegyzetfüzetébe. A többi felszólaló közül említést érdemel egy grúz küldött, aki nem oroszul, hanem az anyanyelvén szólalt fel. Többek között elmondta, hogy csütörtökön este a grúz küldöttek találkoztak Mihail Gorbacsovval, és „egyenes beszélgetést” folytattak. Mint a képviselő mondta, Gorbacsov sok mindent megmagyarázott. Csingiz Ajtmatov hozzászólásában azt javasolta, hogy nagy nyugati kölcsön felvételével keressen a Szovjetunió kiutat nehéz gazdasági helyzetéből. Felvetette a krími tatárok és a Szovjetunióban élő német nemzetiségűek kérdését. Több felszólaló is az orosz föderáció különböző területeiről állást foglalt a párt és annak egyes vezetői védelmében. A krasznojarszki területi tanácselnök például kijelentette, hogy az alaptalan vádak, amelyeket csütörtökön Ivanov nyomozó intézett Ligacsov részére, több mint komolyak. Tényeket követelt, mert ellenkező esetben mint mondotta, a megszégyenítés nemcsak egy vezetőre, hanem a párt egészére vonakozik. A kongresszus vita nélkül fogadta el annak a bizottságnak az összetételét, amely politikai és jogi értékelést ad az 1939-es szovjet—német egyezménynek. A bizottság elnöke, Alekszander Jakovlev pb-tag, tagjai között pedig helyet kapott több baltikumi népfrontvezető is. Lambert Gábort Moszkvából jelenti az MTI. A tanácskozás szünetében nyilatkozott a sajtónak Nyikolaj Rizskov kormányfő, aki bejelentette: természetes jelenség, hogy a kb-ülésen elemzi a kongresszus menetét. Kitért arra, hogy a vb kész állást foglalni a Ligacsovot ért vádak kapcsán. „Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy az állítások nem felelnek meg az igazságnak" ’— jelentette ki. Gazdasági kérdésekről Rizskov megállapította, hogy a Szovjetunióban figyelmesen tanulmányozzák más szocialista országok, így Magyarország és Csehszlovákia tapasztalatait. Célszerűtlennek ítélte ugyanakkor a jelenleg folyó ötéves terv leállítását. Szólt arról is, hogy a vállalati önállóság kibontakozásával párhuzamosan esetleg további minisztériumokat szüntetnek meg. Novocserkasszkban 1962. június 2-án katonák tüzet nyitottak az áremelések miatt a helyi pártbizottság elé vonuló tömegre és 22-24 tüntetőt megöltek. Az áldozatokat másnap hajnalban titokban eltemették. A teret, miután a vérnyomokat nem tudták eltakarítani, újraaszfaltozták — közölte pénteki számában a Komszomolszkaja Pravda című napilap. A szovjet központi sajtó most első ízben számolt be a tragikus eseményről, amely a népi küldöttek kongresszusán a Tbilisziben történtek megvitatása során került az érdeklődés középpontjába, később jó pontokat szerezhessen magának a szövetségeseknél. Az MTI tudósítójának kérdésére a külügyminisztériumban közölték, hogy az illetőt Von Löschnek hívták. Klein megjegyezte, hogy az okmányokon Sztálin cirill betűvel, külügyminisztere, Vjacseszlav Molotov ellenben latin betűs írással írta alá nevét. Kohl kancellár az 1988-as szovjetunióbeli hivatalos látogatása során a házigazdája, Gorbacsov főtitkár dácsájában folytatott megbeszéléseken az 1939-es szerződésre vonatkozó okmányok kérdése volt az egyik központi téma. A másik az a nyugatnémet részről előterjesztett kérés: a Szovjetunió segítsen feltárni Raoul Wallenbergnek, a magyar zsidóság szovjet fogságban meghalt nagy jótevőjének, sokak megmentőjének sorsát. Gorbacsov pozitív és készséges választ adott — mondotta Klein. A szóvivő szerint az NSZK-ban most Gorbacsov főtitkárnak az a napokban elhangzott parlamenti beszéde irányította rá ismét a figyelmet a német—szovjet paktumra, amelyben a küldöttekhez fordulva azt mondta: most egy kis diplomáciai titkot fogok elárulni önöknek- Kohl kancellár segít a kérdéses szerződés ügyében. Gorbacsov megjegyzése azzal összefüggésben hangzott el, hogy észt kezdeményezésre bizottságot hoznak létre a paktummal és titkos záradékával kapcsolatos kérdések tanulmányozására.