Magyar Nemzet, 1989. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-01 / 152. szám

Pozsgay Imre a DMM sajtótájékoztatóján: Félelem nélküli életet szeretnénk teremteni A mai modell nem tudja biztosítani az utódnevelés feltételeit — állapította meg Gazsó Ferenc az ifjúsági konferencián KÖZÉLETI HÍREK Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban köszöntöt­te Jeanne Sauvé főkormányzót Kanada nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözölte Pierre Buyoya őrnagyot, a Bu­rundi Köztársaság elnökét, az or­szág nemzeti ünnepe alkalmából. Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözölte Habyarimana Juvénal vezérőr­nagyot, a Ruandai Köztársaság elnökét, az ország nemzeti ünne­pe alkalmából. Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára pénteken fogadta George F. Hemingway amerikai üzletem­bert, a Hemingway Unimpex Cor­poration elnökét. Horn Gyula külügyminiszter táviratban fejezte ki jókívánsá­gait Eduard Sevardnadzénak ab­ból az alkalomból, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa­­is­mét a Szovjetunió külügyminisz­terévé nevezte ki. Magyar—jugoszláv belügymi­niszteri tárgyalásra került sor pénteken a határ menti Becse vá­rosában. Horváth István belügy­miniszter delegáció élén tett hi­vatalos baráti látogatást Jugoszlá­­viában, és megbeszéléseket foly­tatott Petar Gracsanin jugoszláv szövetségi belügyi titkárral (mi­niszter). A londoni egyetem szláv- és kelet-európai tanulmányok Inté­zete, és az MTA Történettudomá­nyi Intézete pénteken egyezményt kötött a két intézmény együttmű­ködéséről. Glatz Ferenc művelő­dési miniszter fogadta az angol intézet igazgatóját M. A. Bran­­dhot, valamint J. Harvey brit kul­­túrattasét, a British Council kép­viselőjét. Derek Fraser, Kanada budapes­ti nagykövete hazája nemzeti ün­nepe alkalmából pénteken foga­dást adott a rezidenciáján. A fo­gadáson részt vett Kovács László külügyminisztériumi államtitkár, Baráth Etele közlekedési, hírköz­lési és építésügyi minisztériumi államtitkár, Raisz Gusztáv mező­­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, valamint társa­dalmi, politikai és kulturális éle­tünk számos más kiemelkedő sze­mélyisége. Megjelent a Budapes­ten működő diplomáciai képvise­letek több vezetője és tagja is. Nyers Rezső és Grósz Károly találkozója Alvaro Cunhallal (MTI) Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pénteken meg­beszélést folytatott Alvaro Cutb­­­allal, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Major László, a KB tagja, a KB-iroda vezetője és Albano Nunes, a PKP KB titkárságának póttagja, a külügyi osztály vezetője. Szeptemberben alakul meg a Demokratikus Magyarországért Mozgalom Elhalasztják a Demokratikus Magyarországért Mozgalom jú­lius elejére tervezett alakuló köz­gyűlését — jelentette be pénte­ken Pozsgay Imre államminiszter az előkészítő bizottság nevében a Magyar Újságírók Szövetségében tartott sajtótájékoztatón. A köz­gyűlést szeptember elején tart­ják meg, hogy a már csatlako­zottakkal közösen dolgozzák ki az alapító nyilatkozatot, mert a lát­szatát is kerülni akarják annak, hogy a leendő tagok véleményét figyelmen kívül hagyva születne meg ez a fontos dokumentum. Emlékeztetett arra, hogy a moz­galom nem a reformerők meg­osztására törekszik, hanem egye­síteni akar minden olyan erőt, amely a demokratikus intézmé­nyek megteremtésén fáradozik. A mozgalom integráló szerepet kí­ván betölteni, pártokon átnyúlva szervezi tagságát. Bizonyítani akarják, hogy a fásultságból ki­­mozdíthatók azok az emberek is, akik nem kívánnak pártokhoz tartozni, de igénylik a részvételt egy aktív politikai közéletben. Nem elitmozgalomnak szánják az új szerveződést, de programjukat az elitre jellemző igényességgel akarják közérthető formában megfogalmazni. Kérdésekre válaszolva Pozsgay Imre elmondta, hogy nem sze­mélyes ambíciói kiélésére hozta létre a mozgalmat, hiszen köz­életi szereplésre bőven adnak mó­dot meglevő funkciói. Ő a célokkal egyetértve tett eleget a szervezők felkérésének, hogy vegyen részt a Demokratikus Magyarországért Mozgalomban. Ezért nem függ össze a közgyűlés elhalasztása az­zal sem, hogy őt nemrégiben az MSZMP KB elnökségének tagjá­vá választották. A Tabajdi Csaba ellen kezdeményezett fegyelmi el­járásról elmondta, hogy a külügyi osztályvezető-helyettes munkavi­szonyával összefüggő eseménye­ket nem keverik össze a mozga­lomban betöltött szerepével. Ta­­bajdi remélhetőleg továbbra is meghatározó személyisége lesz a DMM-nek. Elmondta azt is, hogy a mozgalom bizonyos értékek mentén szerveződik, de bár ő az európai kultúra részének tekinti a szocializmus eszmekörét, nem feltétlen követelmény, hogy min­den csatlakozó tag ossza ezt a vé­lekedést, hiszen a közös összetar­tó elem a demokratikus berendez­kedés kialakításának szándéka. Ezért is elképzelhető olyan ellen­zéki szervezetek vagy ezek tag­jainak részvétele, amelyek ezzel a céllal egyetértenek, de a tár­sadalmi berendezkedésről más­ként gondolkodnak. Az előkészí­tésben szintén részt vevő Bihari Mihály politológus három jellem­ző vonását emelte ki a mozgalom­nak: az európai értelemben vett baloldaliságot, a szabadságelvű és demokratikus szocializmus mel­letti elkötelezettséget és a ma­gyarországi gyökerekből táplálko­zó demokrácia igenlését. Pozsgay Imre azon megjegyzé­sére reagálva, miszerint a mozga­lom ott kíván megjelenni, ahol a pártok a civil társadalomhoz nem tudnak hozzáférkőzni, elhangzott, hogy a csendes többség nem azért nem politizál, mert ez a mozga­lom eddig nem létezett, hanem, mert az elmúlt évtizedek tapasz­talatából okulva fél a „randalírozó kommunistáktól”. Megemlítve, hogy elterjedt a­­híre két másik platform közeli megszervezésé­nek — Ribárstzky Róbert, illetve Berecz János vezetésével — a kérdező arra volt kíváncsi, vala­kik ellen szerveződik-e ez a moz­galom. Pozsgay Imre tömören igennel felelt, hozzátéve, hogy va­cogni egyedül is lehet a sarok­ban, s egy ilyen mozgalomba be­lépés bátorságot is ad. Egy tár­sadalom nem csupa hősből áll, ám nemcsak bátor emberekre van szükség, de az embereket bátorí­tó körülményekre is. Félelem nél­küli életet szeretnénk teremteni — hangsúlyozta Pozsgay Imre. Ilyen értelemben ellenmozgalom is a DMM, mert ellene van azok­nak, akik még ma is proletárdik­tatúrát hirdetnek Magyarorszá­gon, azoknak, akik fenyegetőznek, ellene van az intoleranciának. Megjegyezte, hogy Európa hatá­rai nem ott húzódnak, ahol a geográfusok kijelölték, hanem ott, ameddig Európa kultúrájából elér a tolerancia. (J.­I.) Diplomaták a Munkásőrségnél (MTI) „A Munkásőrségnek nin­csenek titkai, ezért hívtuk meg önöket” — jelentette ki Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka pénteken, az intéz­mény központjában, a hazánkban akkreditált katonai és légügyi attasék csoportja előtt. Az or­ Ifjúság — 2000 Vágyálom a működőképes demokrácia a civil társadalom megteremtése nélkül Ifjúság — 2000 címmel kezdő­dött tegnap háromnapos országos ifjúsági konferencia a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Magyaror­szági Ifjúsági Szervezetek Orszá­gos Tanácsa rendezésében. Mint bevezetőjében dr. Sumpf István, a MISZOT elnöke a tanácskozás céljáról elmondta, Magyarország történetének új periódusába ju­tott, ezért is került az érdeklődés homlokterébe az ifjúság, hiszen az elmúlt évek társadalmi-gazdasági politikája nyomán ennek a nem­zedéknek kell a legnagyobb ter­het magára vállalnia. — Ha ebben a helyzetben nem lesz a generációk között össze­fogás — mondotta a MISZOT el­nöke —, akkor a kettészakadás veszélye fenyegeti az országot. Különösen a harminc év alattiak nemzedékét, amelynek gondját jól jelzi, hogy a munkát keresők fele ehhez a kortosztál­yhoz tar­tozik. Olyan ifjúságpolitikára van szükség, amely szervesen beépül a társadalompolitikai célokba. Ezt követően Pozsgay­ Imre ál­lamminiszter a kormány nevében köszöntötte a konferencia részt­vevőit, s mint mondta: a jöven­dő ifjúságpolitikája ugyanolyan tagolt és plurális lesz, mint a tár­sadalom egésze. Abban, hogy mi­lyen lesz a kormány ifjúságpoli­tikája, szükséges integrálni az e konferencián elhangzó vélemé­nyeket, különösen ezekben az időkben, amikor újra és újra na­pirenden van, hogy miért a po­litika kerül a társadalmi mozgás előterébe? — Azért — mondotta Pozsgay Imre —, mert ezt az országot a korábbi diktatórikus, bürokratikus vezetési stílus atomizálta, s a társadalmat e modell kereté­ben, nem lehet kivezetni a válság­ból. Addig nem lehet megterem­teni a gazdasági és szociálpoliti­kai tervekkel az új modellt, amíg ennek feltételeit a politikai átala­kulás nem teremti meg. Vágy­álom: az új intézményrendszert, működőképes demokráciát és va­lódi képviseletet elképzelni a ci­viltársadalom megszerveződése nélkül. Ez a kiindulópontja a de­mokratikus szocializmus megte­remtésének, s a valós társadalmi folyamatok, és a felismert tények juttatták az MSZMP-t erre a fel­ismerésre. Ha azonban e felisme­rés nyomán a társadalmi átala­kulás programja valamilyen oknál fogva nem valósulhat meg, akkor az MSZMP mint reális társadalmi erő, megszűnik. Ez a modellváltás elengedhetetlen tehát ahhoz, hogy a párt progresszív erő legyen egy valós politikai küzdelemben. Ehhez azonban, mint az állam­miniszter mondotta, alapvetően fontos, hogy mit is kezdünk saját történelmünkkel, lesz-e elegendő tolerancia a társadalomban ahhoz, hogy megteremtsük a jogállami struktúrára való békés áttérés út­ját. Nyilvánvalóan nem kerülhet­jük meg a felelősség tisztázását sem, ez az elszámolás azonban nem történhet meg leszámolással, az intolerancia ugyanis polgárhá­borúhoz vezet. Az utóbbi hónapok történései — amelyek akár példa­értékűek is lehetnek — reményt adnak arra, hogy a nemzet elke­rülje a leszámolást, így békés úton eljuthassunk a közmegegye­zéshez. Fontos azonban, hogy az összes valós politikai erő felelős­séggel vegyen részt ebben az át­alakulásban. Az ifjúság azonban nem vesz részt olyan mértékben ebben a folyamatban, mint erre képességei és lehetőségei predesz­tinálnak. Ezt követően Gazsó Ferenc egyetemi tanár arról­ beszélt, hogy a hetvenes évek közepén nem ifjúságpolitikai kutatások jelez­ték: adott keretek között nem va­lósulhattak meg a nemzedékvál­tás feltételei. Egyértelműen jelez­te ezt a testi és lelki betegségek számának emelkedése éppúgy, mint az, hogy az ifjúság egyötö­de funkcionális analfabéta, de másik egyharmada sem igen bol­dogul szakképesítésével, s egye­temekre, főiskolákra egy-egy nemzedéknek mindössze tíz száza­léka jutott el, ami európai mér­tékkel mérve igencsak rossz arány. A funkciózavarok jelezték azt is, hogy a születési arányszám az elmúlt harminc évből mind­össze öt esztendőben érte el a kí­vánt színvonalat. Napjainkra azonban az ellent­mondások elmélyültek, ám a fe­szültség mindaddig fennmarad, amíg a mait nem váltja fel egy új modell, amelynek megteremté­sében leginkább az ifjúság érde­kelt. — Szükséges ez azért is — mondotta Gazsó Ferenc —, mert a mai modell nem tudja biztosí­tani az utódnevelés feltételeit. Ez az a modell amely semmi mást nem tudott adni a fiatalságnak, csak egy olyan szükségállapotot, amelyben alapvető élménye az egyénnek a kilátástalanság. Ahhoz, hogy ebből a helyzetből kiléphessünk, Gazsó Ferenc sze­rint a mostani eszközhiányos álla­potból biztosítani kell a családi erőforrások átfogó feljesztését, a generációs érdekérvényesítést és a mielőbbi bérreformot. A délután a résztvevők a szek­ciók előkészítéséről tárgyaltak, majd közös fórumot rendeztek az ifjúságról a független szervezetek és pártok részvételével. Cs. N. L. Magyar Nemzet szágos parancsnokságon első íz­ben láttak vendégül nyugati ka­tonai szakértőket Borbély Sándor tájékoztatójá­ban emlékeztetett arra, hogy a Munkásőrség irányítását immár a Minisztertanács látja el. A szovjet katonai attasé helyet­tese az iránt érdeklődött, hogy a Munkásőrség miként éli meg a sajtó koncentrált támadásait A válasz: a sajtó munkatársaival természetesen vitatkozunk, ám adminisztratív intézkedésről szó sem lehet. Hogyan is kell Borbély Sándor adminisztratív intézkedéseit ér­telmezni? Nem hívja be a reni­tens újságírót­­ a seregbe, pon­tosabban: az δ seregébe? Vagy csak egyszerűen nem ír alá, nem adminisztrál egy parancsot: a ro­ham a sajtó ellen? Mindenesetre jó lenne a fegyverletételre töre­kedni: a munkásőrök a mundér­jaikat, a géppisztolyaikat, mi pe­dig a csőre töltött önvédelmi tol­lainkat dobnánk sutba — örökre. (g. 1.) A kormánybeavatkozás korlátozása Verseny és ártörvény európai mérce szerint (MTI) A kormány legutóbbi ülésén jóváhagyta az Országos Árhivatal elnökének előterjesz­tését a verseny- és árszabályozás előkészületeiről, továbbá felha­talmazást adott a verseny- vagy kartellhivatal megszervezésére. Az ezekkel kapcsolatos progra­mot az árhivatal őszre elkészíti, majd társadalmi vitára bocsátja, és előreláthatóan a jövő év első negyedében — a kormány jóvá­hagyását követően — az Ország­­gyűlés elé terjeszti. Mindezt Vissi Ferenc államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke pénteken, sajtó­­tájékoztatón közölte. Elmondta, hogy három-három és fél éve foglalkoznak a ver­senyjog szabályozásával, az ár­jog és az árszabályozás átalakítá­sával. Céljuk, hogy ezzel kapcso­latos új törvények és rendelkezé­sek európai mércével is elfogad­hatók legyenek, s a vállalkozni szándékozók, a gazdasági demok­rácia általános értékrendje sze­rint vállalkozhassanak. A készülő új verseny- és ártörvény intézmé­nyi változásokkal is járhat. Vissi Ferenc szerint az új sza­bályozás és a majdani verseny­vagy kartellhivatal egyik fontos feladata lesz a mai versenykorlá­tozások elleni küzdelem. Folya­matosan vizsgálni fogják a mo­nopolhelyzetet, s azt, hogy az ilyen irányú vállalati fúziók mennyire zárják ki és nyomják el a versenyt. (Ez utóbbira azért is szükség lesz, mert az iparválla­latok 30—50 százaléka várhatóan 2—4 év alatt valamilyen módon átalakul.) A verseny általánossá tételéhez, a felesleges korlátozá­sok kiiktatásához hozzájárul majd a privatizálási program is. Az államtitkár arról is szólt, hogy előreláthatóan vita kerekedik a létrejövő árszabályozásról is, de — ezzel kapcsolatban — most elő­ször nyílik mód arra, hogy a piac­tól elkülönült hatósági árszabá­lyozási mechanizmust felülvizs­gálják. A szabályozás során legalább 150 (!) törvényt, törvényerejű rendeletet és más jogszabályt kell megszüntetni vagy megváltoztat­ni, hogy összehangoltan működő­képessé váljon a verseny- és ár­­szabályozás. A készülő új versenytörvény — kapcsolódva az új alkotmányhoz — kimondja majd, hogy az álla­mi és a társadalmi szervezetek, és a gazdálkodók kötelesek tisz­teletben tartani a vállalkozás­­s a gazdálkodási verseny szabadsá­gát. (A verseny szabadságát csak törvényben lehet korlátozni.) A törvény szabályozza majd a ver­senyjogi magatartás kereteit. Az új szabályozással megszűnik a már 40 éve érvényesülő árszabá­lyozás és árellenőrzés, amely egy­értelműen hibásnak bizonyult: gazdaságpolitikai elgondolások szorításában az egész gazdaság­ban intézményesítette az árak alakulása feletti gyámkodást. Az állami árszabályozást szűk körre korlátozzák. Az ártörvény ki­mondja majd, hogy az árak ki­alakulásának alapja a felek kö­zötti megállapodás lesz. A kor­mánynak csak olyan körben, olyan feltételek között, és oly módon engedi meg a beavatko­zást, ami következik a verseny­­törvényből, illetve, ahol a piac nincs egyensúlyban. A létrejövő új hivatalnak a verseny szabad­ságának és tisztaságának a vé­delme lesz a legfőbb feladata. Mit akar a Marxista Egységplatform­? Nem a szélső- vagy az ultrabalt képviselik — állította a szóvivő A Marxista Egységplatform néven az elmúlt hónapban is­mertté vált tömörülés képvise­lői péntek délutánra hívták egy­be az újságírókat az MSZMP Villányi úti oktatási központjá­ba. A rögtönzött sajtóértekezle­ten Kádár János egykori szemé­lyi titkára, a volt pártmunkás és kínai nagykövet, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának nem­régiben felmentett titkára, a kor­­engedményes nyugdíjazásáért fo­lyamodott Ribánszki Róbert vitte a szót. Kifejtette álláspontjuk lényegi elemeit, miközben igyekezett magyarázni a róluk és törekvéseikről kialakult ked­vezőtlen bizonyítványt. A szó­vivő a rendhagyó sajtótájékozta­tón mindenekfölött azt hangsú­lyozta: ők nem csináltak platfor­mot, hanem kötelességüknek érezték, hogy a párttagokhoz forduljanak. Nem alkotnak kört, frakciót, sem vertikális, sem ho­rizontális szerveződést, hanem olyanok csoportját, akik komo­lyan akarják, hogy Magyarorszá­gon a szocializmus megújuljon. Céljaik közé tartozik a párt mar­xista alapon való megújítása, sürgetik működőképességének és akcióegységének megteremtését; szorgalmazzák a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a bér­ből és fizetésből élők, az állam­polgárok, az ifjúság érdekeinek képviseletét. Hisznek benne, hogy az MSZMP töretlenül töltheti be vezető szerepét népünk, nemze­tünk fejlődése érdekében. Visszatekintve rövid múltjuk­ra, azt bizonygatta a szóvivő, hogy színrelépésük kezdetén,­­ a pártegység mindenáron való megőrzése végett a centrumot tartották fontosnak. Ez a cent­rum közben sajnos elolvadt, most viszont újra létezik. Ezért egyet­értésükről biztosítják Nyers Re­zsőt, az MSZMP elnökét, támo­gatják a párt új vezetőségét. Ri­bánszki Róbert úgy vélte, először az egységet kell helyreállítani a párton belül, mert csak utána léphetnek előre. Ezért a párttag­ság széles rétegeihez fordulnak. Ezt követően olyan kérdésekről fejtette ki nézeteit, mint a tár­sadalmi-politikai rendszer meg­változtatására irányuló jobboldali törekvések, a szocialista tulaj­donviszonyok megsemmisítése, a szocialista országoktól való elfor­dulás, az 1956-os ellenforradalom népfelkeléssé való minősítése, a többpártrendszer deklarálása. Szerinte ezekben a kérdésekben dönteni nem a Központi Bizott­ság kompetenciája. „Mi nem a szélsőbalt, vagy az ultrabalt képviseljük. Csak kiki­áltottak ennek bennünket. Az országban a helyzet feszült. Min­denki aki fegyveres fellépéssel fenyegetőzik, olyasmitől tart, ami az országban nincs is jelen" — mondta emelt hangon a szóvivő, majd annak a véleményének adott hangot, hogy egyetlen ha­talmon levő ember sem szándé­kozik fegyverrel útját állni a de­mokratikus kibontakozásnak. Ez idegen tőlük is, ezzel szemben állnak. A Szabad Európa Rádió alaptalanul híreszteli ennek az­ ellenkezőjét róluk. Bár — elis­merte — közel állnak azokhoz a körökhöz, amelyeknek a kezében fegyverek vannak... Rámutatott: ők nem sztálinis­ták, nem ők a le­vitézlettek akik párnázott ajtók mögül, Mercede­­sekből szemlélték és irányították ezt az országot. De ők­­legalább nem köpönyegforgatók, kitarta­nak álláspontjuk mellett, a nem­zetköziség talaján állnak, s nem terheltek szociáldemagógiával. Mindig is a pártszakadás ellen emeltek szót, nem képviselnek szélsőséget. Kijelentette: tudo­mása szerint két év alatt 200 ezer­­ párttag lépett ki az MSZMP-ból. 100 ezer a májusi pártértekezlet óta, nehezen tudván elviselni a bizonytalanságot, s hogy a párt­vezetés nem áll a helyzet magas­latán. (szbp) IΨ A NAP Szomorú vasárnap Hazafiús szívem megdobbant, amikor a nyugatnémet kri­­misorozat rokonszenves öreg rendőrfelügyelőjének eszébe jutott a Szomorú vasárnap. Eszébe jutott? El is dúdolta az első, egy-két sorát. Igaz, nem tudta egészen pontosan, hogy szlovák nóta-e, avagy magyar — de valamit kapiskált. Az esze valahol itt matatott a Kárpát-medence környékén. Az intuíciója nyilván azt súgta, hogy ekkora szomorúság csak ezen a tájon teremhet, és nyilván csak valahol errefelé le­het sláger a tragédiából. Nem tudtam, most aztán büszke legyek, avagy zavartan vakarjam meg a fejem búbját. Voltaképpen örvendhetnék is, hogy olyan messziről nézve, olyan messziről dúdolva — ilyen könnyedén és barátságosan és szomorúan összemo­sódnak a dolgok, a magyarok és a szlovákok. Legalább egy krimiből nézve több bennüknk a közös, mint a különböző. Aztán meggondoltam egy kicsit az egészet. Hisz nyilván nem az öreget alakító színésznek jutott eszébe a régi nóta, hanem a forgatókönyv írójának, ő volt az, akit — valahon­nan az emlékezet alsó rekeszéből — megkísértett a szöveg és a dallam, ő az, aki nem tudta, hogy most már ez szlovák vagy magyar keserűség. Egy pillanatra átvillanhatott a fe­jén, hogy utána kellene nézni — vagy netán egy szerkesz­tő bökött rá a sorra piros ceruzájával, mert működött benne a német pontosság, s szerényen fölvetette: ne ellenőrizzük esetleg? Áh — legyintett valaki — nincs jelentősége. Szlovák, ma­gyar, egyforma. Hiszen ennél lényegesebb közép- és kelet­európai kérdésekben is kialakult már a nyugati gyakorlat, hogy kicsire nem nézünk. Kicsikre nem nézünk. Mit tehettem volna? Végigdúdoltam magamban az egész Szomorú vasárnapot. DIURNUS Szombat, 1989. július 1. Kitüntetések (MTI) Az Elnöki Tanács Nyúl István rendőr ezredesnek, a Bel­ügyminisztériumban végzett több évtizedes eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vo­nulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend ki­tüntetést adományozta. A Magyar Vöröskereszt meghí­vására Kiril Ignatov elnök veze­tésével június 26. és 29. között hazánkban tartózkodott a Bolgár Vöröskereszt küldöttsége. Han­tos János, a Magyar Vöröske­reszt Országos Végrehajtó Bi­zottságának elnöke, „Henry Du­­nant” kitüntető érmet és okle­velet adott át Kiril Ignatovnak, a két szervezet együttműködésé­nek fejlesztésében szerzett ki­emelkedő érdemeinek elismerése­ként.

Next