Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)

1989-08-29 / 202. szám

Politikai Irányzatok Magyarországbol K­it támogat majd a társadalom ? Az elmúlt évben a társadalom korábban lappangó ideológiai ta­goltsága nyíltabbá vált. Ma már nemeik eltérő eszmekörökről, értékrendszerekről beszélhetünk, hanem politikai irányzatokról is. Véleményem szerint a mai Ma­gyarországon hét fontosabb po­litikai áramlat figyelhető meg. A hadiállapot logikája A politikai szélsőbaloldalon je­lenleg a bolsevista konzervatív erők állnak. Modelljük a lenini- sztálini típusú politikai rendszer, a centralizált tervgazdaság, az egypárturalom, amelyben az ál­lami és pártfunkciók szorosan egybefonódnak, s ahol a polgári társadalom önszerveződésének he­lyét a társadalom központi vezér­lése, mozgósítása veszi át. A po­litikai berendezkedés a hadiálla­pot logikáját követi, amely sze­rint a társadalom önmagában a zűrzavar, a káosz állapotában él­ne, ezért szükség van egy­ felső konszolidáló hatalomra, egy irá­nyító élcsapatra. A bolsevista konzervativizmus mindenek elé helyezi a rend és fegyelem köve­telményét, mert a konfliktusokat nem a társadalom működésével együttjáró jelenségnek, hanem társadalmi anomáliának, funkció­­zavarnak tekinti. Híve a fennálló gazdasági és politikai szövetségi rendszer fenntartásának, a nyu­gati piactól való elzárkózásnak, mert ezzel megőrizhetőnek véli a korábbi stabilitást. Itt említhető a Münnich Ferenc Társaság és az MSZMP ún. marxista centruma, vagyis a párt leninista—kádárista körei. Társadalmi bázisa van en­nek az irányvonalnak mindazok körében, akik a sztálini—poszt­sztálini rendszer haszonélvezői voltak, de hatalmuk, befolyásuk az MSZMP 1988. májusi pártkon­ferenciája óta csökkent. Koruk és ideológiai elkötelezetségük miatt már nem tudnak és nem is akar­nak „átállni" egy pragmatikus vagy reformista irányzathoz." Úgy vélik, hogy mindenekelőtt hatá­rozottságot kell tanúsítaniuk, mert minden más magatartás „fellazító", revizionista, a „restau­­rációs erők" számára kedvező volna. Feltételezhető, hogy köve­tőik aránya az apparátus idősebb korosztályában, a belső rendfenn­tartó erőknél meghaladja a társa­dalmi átlagot., , A második áramlatot a prag­matikus technokraták képviselik. Ezt a csoportot már nem kötik a fenti ideológiai elkötelezettsé­gek, inkább értéksemlegesség, konformizmus, igazodási készség jellemzi őket. Számukra legfon­tosabb a stabilitás, hatalmuk át­mentése — ezen az áron korrek­ciós reformlépésekre is hajlandók. Ők azok, akik korábban az egy­­pártrendszer fenntartása mellett nem ideologikus, hanem prakti­kus alapon érveltek, de az ese­mények nyomása alatt — ugyan­csak praktikus okokból — skru­­pulusok nélkül feladták ezt. Fon­tosnak tartják a pártegységet, a demokratikus centralizmus lenini elvét. Kisebb rossznak tekintik a társadalom, mint az MSZMP plu­­ralizálódását, mert ez utóbbi szá­mukra közvetlenebb veszélyt je­lenthet. Ide tartozik a pártbü­rokrácia és az államigazgatás leg­nagyobb része, a szélesebb érte­lemben vett káderelit. Értéksem­­legességük miatt nehezen képzel­hető el, hogy pártszerűen tudná­nak működni: egy esetleges párt­szakadásnál egy részük a­ refor­mistákhoz, másik felük pedig a konzervatívokhoz csatlakozna. Döntésüket elsősorban az határoz­hatja meg, hogy melyik irányzat bizonyul erősebbnek. Idegen azon­ban tőlük mind a korábbi dikta­túra, mind pedig az alulról szer­veződő reformmozgalom. Hajla­nának a reformdiktatúrára, de nincsenek abban a­­helyzetben, hogy ezt elfogadtassák a társada­lommal. Hatalmuk átmentése árán szolgálhatják a reformot, de a részleges visszarendeződést is. A harmadik irányzatot a re­formkommunisták, a demokrati­kus szocialisták képviselik. Alap­értékük a szocialista demokrácia, mert úgy vélik, hogy szocializmus és demokrácia összeegyeztethető, s a rendszer reformálható. Ennek érdekében radikális reformokat sürgetnek, amíg nem késő. Úgy vélik, hogy nem az államszocia­lizmus az egyetlen megvalósítha­tó formája a szocialista berendez­kedésnek: helyi önkormányzato­kat, közvetlen demokráciát, tehát mindenekelőtt társadalmasítást követelnek. A létező szocializmus­sal szemben egy antietatista „ideális" szocializmus képét vá­zolják fel, s ehhez részben a fia­tal Marxhoz, részben a nem marxista szocialista tradíciókhoz nyúlnak vissza. Elképzelésük arra irányul, hogy a demokratikus el­járások ne csak a politikai, ha­nem a gazdasági szférában is ér­vényesüljenek (munkástanácsok, szövetkezetek, önigazgató közös­ségek). A többpártrendszert ter­mészetesen támogatják, de hozzá­teszik, hogy az csupán versengő eliteket hoz létre, és nem bizto­sítja a társadalom valódi részvé­telét a döntéshozatalban. Élesen elutasítják a sztálinizmus szük­ségletdiktatúráját, ám idegenked­nek a kapitalizmus kompetitív rendszerétől is. Elfogadják a ve­gyesgazdaságot, de megkérdőjele­zik a pusztán gazdasági raciona­litást — hajlandók korlátozni a hatékonyságot a szolidaritásért. Ide sorolandók az MSZMP re­formkörei, a Baloldali Alternatíva Egyesülés (BAL), valamint a De­­misz tagszervezeteinek többsége. A reformkörök inkább politikai, míg a BAL inkább ideológiai ala­pon szerveződött. Ez az irányzat politikailag még hitelképes veze­tőkkel rendelkezik, ami a válasz­tásokon értelmiségi-középosztályi tömegeket vonzhat. Aktív bázisa az MSZMP csalódott, de tenni­­akaró csoportjai, akik nem mond­tak le a párt megújításáról. Ide sorakozik fel a lelkifurdalásos szocialista értelmiségi elit egy be­folyásos csoportja, az Új Márciusi Front is. Alapérték a jóléti állam A negyedik irányzat a szociál­demokrácia, amely ma megosz­tott, tudathasadásos állapotban él. A szociáldemokraták alapértéke a jóléti állam, mintájuk azok a nyu­gati államok, ahol ez megvaló­sult. Ehhez szerintük a többpárt­rendszeren, a vegyesgazdaságon és egy erős kompenzatív jellegű szociálpolitikán keresztül vezet az út. A hasonlóságok és átfedések ellenére a reformkommunisták­tól több tekintetben különböznek. Egyrészt nem ragaszkodnak a szocializmus társadalmi rendsze­réhez, sőt többségük tőkés típusú termelést, polgári demokráciát látna szívesen, másrészt pedig közvetlen társadalmasítás helyett képviseleti rendszerben és szak­­szervezetben gondolkodnak.­­ A szociáldemokrácia mai iden­titásválságát az okozza, hogy két­féle, egymással ütköző elképzelés él bennük pártjukról: egy hagyo­mányos és egy mai nyugati típusú „image”. A hagyományos felfo­gás szerint a Magyar Szociálde­mokrata Párt (MSZDP) marxista osztálypárt, a munkásság auten­tikus képviselője, amelynek mű­ködését ott kell folytatnia, ahol az 1948-as pártegyesítéskor abba­­hagyatták vele. A másik megkö­zelítés úgy véli, hogy a pártnak a nyugati szociáldemokrácia útjá­ra kell térnie, vagyis demokrati­­kus néppárttá kell válnia. Ennek alapján a szociáldemokrácia egy olyan polgári demokratikus­ moz­galom, amely marxista elkötele­zettségétől megszabadulva a kapi­talista társadalom keretei között képviseli a társadalmi egyenlő­ség, társadalmi igazságosság gon­dolatát. A szociáldemokrata eszmeiség nemcsak az önmagukat szociál­demokratának valló szervezetek­ben jelenik meg, hanem — a fenti megosztottságnak megfelelően —, felbukkan az MSZMP és a Demisz, vagy más oldalról az SZDSZ és a Fidesz nézeteiben is. Választói bázisát a városi középosztályi és munkás­rétegek képezhetik. A politikai színkép következő áramlatát a radikális és liberális demokraták alkotják. Nézeteik középpontjában a polgári szabad­ságjogok állnak. Ezek lényege a többszektorú piacgazdaság, a par­lamentáris képviseleten nyugvó többpártrendszer és a minden em­bert egyenlő mértékben megillető alapjogok elismerése. Ez a cent­­rumjellegű irányzat egyaránt ma­gába foglalja a centrumtól kissé balra álló szociáldemokrata szim­patizánsokat és az attól jobbra elhelyezkedő angolszász típusú szabadelvű konzervativizmust, mint szélső kereteket. A külön­böző eltérő platformok abban is megegyeznek, hogy nem fogadják el a kapitalizmus és a létező szo­cializmus közötti „harmadik út" gondolatát, s a magyar jövő kö­vetendő útját az Európához való felzárkózásban, a nyugati érték­világ elmélyítésében látják. Az irányzat legismertebb repre­zentánsai a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), de a gazdasági liberalizmus elemei jelen vannak a Független Kisgazdapártban (FKGP) is. A következő politikai erő a de­mokratikus­­ népiesség, amelynek kiindulópontja a „harmadik út" eszmeköre. A népi ideológia a pe­­­­rifériára szoruló országok, ország­részek, társadalmi jellegzetessé­ge, lényegében a térség elmaradt társadalomfejlődéséből adódó hát­rányok leküzdésére tett sajátos modernizációs javaslat, amely többnyire különböző rétegeket át­fogó jellegzetes politizálási stí­lussal párosul. A népi, vagy más szóval populista értékrendet a szerves fejlődés igénye és kö­vetelése hatja át: a nemzetnek nem globális eszméket kell — ön­magától elidegenedve — követ­nie, hanem saját, kollektív iden­titásának megfelelő, abból kinö­vő ideológiát kell kikovácsolnia. A népiek szerint a társadalom alapvetően morális jelenség, és a gazdasági vagy politikai változá­sok is elsősorban a morális érté­kek szűrőjén méretnek meg. Mi­vel a gazdasági és politikai szféra szerintük önmagában nem érinti a nemzeti lét morális alapokon nyugvó mélyrétegeit, az erre ref­lektáló ideológiák (liberalizmus, szocializmus) számukra fontos, de mégiscsak kívülről jövő, a nem­zeti lét lényegéig le nem hatoló eszmék maradnak. Hasonlóképp a reformkommunistákhoz, a de­mokrácia itt sem formális, hanem tartalmi: a nemzeti alkatnak kell megfelelnie. Ott szocialista de­mokráciáról, itt pedig magyar de­mokráciáról van szó. A demokratikus populizmus el­fogadja a többszektorú gazdasá­got, a piacot. Ideálképe a „Kert­­magyarország”, szövetkezetek, egyéni gazdálkodók, munkástaná­csok — egy közösségigényű tár­sadalom. A többpártrendszer szá­mukra szükséges, de nem elégsé­ges: a helyi közösségekre támasz­kodó, azokból alulról kinövő népi önkormányzatoknak nagyobb fon­tosságot tulajdonítanak a politi­kai rendszer felépítésében. Ez az irányzat megkülönböztető figyel­met fordít a határainkon túl élő magyar nemzeti kisebbségre, kü­lönösen az erdélyi­­ magyarság helyzetére. A népiek minden kor­mányzattal ambivalens — egy­szerre kritikai és kompromisz­­szumra hajló — viszonyban áll­nak, lévén a politikához, mint el­különült társadalmi szférához va­ló viszonyuk ambivalens. Isten—haza—család Itt említhető elsőként a Magyar Demokrata Fórum (MDF), amely önmagát kezdetben a hatalom és az ellenzék között helyezte el és tagsága nyomására csak március óta vállalja az ellenzékiséget. Ha­sonló beállítódás figyelhető meg a Független Kisgazdapártban is, amely azonban már megalakulá­sakor egyértelműen döntött a „párt vagy mozgalom" sokat vi­tatott kérdésében. Az irányzat harmadik jelentős képviselője a Magyar Néppárt, végül kisebb súllyal ugyan, de szintén ide so­rolható a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság. A demokratikus népies­ség társadalmi bázisa lehet első­sorban a vidéki városi értelmi­ség és középosztály, a vállalkozói rétegek és általában a vidéki la­kosság. Az­­ MSZMP-n és az MSZDP-n kívül feltehetően ezek a szervezetek számíthatnak leg­inkább a középosztály alatti ré­tegek szavazataira. Az utolsó jelentős áramlat a centrumtól egyértelműen jobbra helyezkedik el: a populista és val­lásos konzervativizmus. Itt nem­zet és közösség romantikus fel­fogása áll a középpontban. Reto­rikájukban a demokrácia helyét inkább a tekintély és a történeti hagyományok előtérbe állítása veszi át. A társadalom különböző egységei tradicionálisan kollektív egységek, amelyekhez képest az individuális jogok másodlagosak. A nemzet itt is értékközösség, mo­rális egység, amelynek tengelyé­ben az „Isten ,család­­haza” ér­tékei állnak. Ők is szükségesnek tartják a parlamentarizmust és a többpártrendszert, Erdély prob­lémáját pedig többnek tekintik puszta kisebbségi vagy emberjogi kérdésnél — számukra ez sors­­kérdés. Napirenden tartják az ur­banizáció, az iparosítás, a túlmun­ka káros következményeit, a né­pességszám csökkenését, a válá­sok növekedését, a családok szét­hullását, a korai halálozásokat, az abortusz problémáját és általá­ban a társadalmi devianciákat. Nézeteikben olykor cigányellenes­ség, antiszemitizmus és naciona­lizmus jelenik meg. Természetesen ez az irányzat sem egységes: a népi-populista, il­letve a keresztény konzervativiz­mus között lényeges hangsúlyel­tolódások vannak, konzervativiz­musukban azonban megegyeznek. Itt említhető az MDF és a Kis­gazdapárt jobbszárnya, valamint a Magyar Függetlenségi Párt (MFP). Feltehető, hogy a Keresz­ténydemokrata Néppárt egy része is ezt az értékrendszert képviseli. Az irányzat társadalmi bázisát in­kább a nem városi rétegek ké­pezhetik. A szélsőbalos konzervatívoktól eltekintve külpolitikai kérdések­ben nincs jelentős eltérés az irányzatok között. Általában egyetértenek a szovjet csapatok kivonásában és a semlegességet tartják Magyarország számára a legmegfelelőbbnek. De ezt inkább hosszú távú, stratégiai program­nak tekintik; olyannak, ami nagy­részt a világpolitikai tényezőkön múlik. A legnagyobb nyitott kérdés az egyes pártok, irányzatok társa­dalmi támogatottsága. A rendel­kezésre álló közvélemény-kutatá­si adatok sokszor ellentmondóak, s ezek alapján csak feltételezé­sekbe lehet bocsátkozni. Bizonyos­ságot ebben csak a szabad válasz­tások hozhatnak majd.. . Bozóki András Magyar Nemzet Az újságírók kitiltalnak• Gyógyítás helyett műszaki vita (MTI) A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem új klinikáján hétfőn délelőtt is­mét összeültek­­ az építkezésben érintett szakemberek, hogy meg­beszéljék az újabb próbaüzemmel kapcsolatos teendőket. Az augusz­tus elején tartott első próbaüzem során ugyanis olyan hibákra és hiányosságokra derült fény, ame­lyek miatt a klinika nem fogadja a betegeket, még a részleges mű­ködést sem kezdheti meg. Akkor az egyetem, a kivitelezéssel meg­bízott Dél-magyarországi Építő Vállalat és a fővállalkozó Medin­­vest megállapodott abban, hogy a hibák kijavítása, a hiányossá­gok pótlása után augusztus 23-án újabb megbeszélést tartanak, s az egyetem saját költségén ismét próbaüzemet tart, hogy ellenőriz­ze, valóban rendben működik-e minden. Ezen a megbeszélésen elsőként a Medinvest műszaki igazgatóhe­lyettese, Bauer György kért szót. Felszólította a sajtó jelen levő képviselőit, hogy „jegyzőkönyvi­leg" nyilatkozzanak, tudósításukat bemutatják a Medinvestnek el­lenőrzésre. Amennyiben erre nem hajlandók, hagyják el a termet. A korábban megjelent, az igazgató­­helyettes szerint pontatlan és rosszindulatú írásaikkal ugyanis jelentős kárt okoztak a fővállal­kozónak, amely két megbízástól elesett, ezzel több mint egymil­­liárd forintot veszített. A távozni készülő újságírókat Bodosi Mihály egyetemi tanár tartotta vissza. . Kijelentette, a cikkek nem állítottak valótlansá­got, csak olyan információkat kö­zöltek, amelyeket az újságírók az ügyben érintett szakemberektől hallottak. A professzor hangsú­lyozta, vádaskodásnak nincs he­lye. Ehelyett inkább arra kell a figyelmet fordítani, hogy a klini­ka minél előbb a betegek rendel­kezésére állhasson, méghozzá megfelelő minőségben. Szilárd János, az egyetem rek­tora megerősítette Bodosi Mihály véleményét, majd a vállalatok képviselőit is meghallgatva, sor­ra vették a hibákat, a javítások lehetőségeit. Ezek szerint van reá­lis esélye annak, hogy­ a korrek­ciók és a háromnapos próbaüzem után, legalább részlegesen meg­kezdődjön a klinika működése. A megbeszélés résztvevői szer­dán délután ismét találkoznak. 4e Köszönjük, professzor urak, hogy megvédték a sajtót. Köszön­jük, hogy nem hagyták „jegyző­könyvileg" kitessékelni kollégáin­kat, s tudtára adták Bauer Györgynek: nem a cikkek okoz­zák a kivitelezési hibákat. Aligha a sajtó által nyilvánosságra ho­zott információk miatt keletkezett a Medinvestnek az egymilliárd forintos vesztesége. Csupán kér­dezzük: mennyi a nyeresége azok­nak, akik a nyilvánosságnak kö­szönhetően nem azoknak adnak megbízást, akik miatt ennyire ne­hezen megy a szegedi klinikai objektum műszaki átadása? Min­denesetre úgy gondoljuk, a Med­invest vezetőinek nem az újság­írók kéziratait, hanem alvállal­kozóinak munkáját kéne ellen­őrizniük ... (g.l.) Baranya nem lelkesedik a világkiállításért (MTI) Fagyos fogadtatásban ré­szesült Somogyi László, a Buda­pest—Bécs világkiállítás előké­szítő bizottságának vezetője Pé­csett. A vidéki „agitációs kör­úton” levő kormánybiztos — a Magyar Gazdasági Kamara dél­dunántúli bizottságának szervezé­sében — hétfőn tájékoztatta a kiállításról a baranyai szakembe­reket, a politikai pártok és moz­galmak képviselőit. Az MDF egyik baranyai veze­tője szerint a közvélemény egy­oldalú tájékoztatást kap az 1995- ös világkiállításról. Félő, hogy megismétlődnek a bős—nagyma­rosi beruházással kapcsolatos in­formációs hibák. Amikorra eset­leg kiderülnek a kiállítás bukta­tói, már olyan mértékű lesz az ország erkölcsi és anyagi elköte­lezettsége, hogy nem lehet vissza­lépni. A Mecsek vidékén, ahol kü­­szöbönáll az uránbányászat meg­szüntetése és a szénbányászat visszafejlesztése, emberek ezreit fenyegeti a munkanélküliség, ne­hezen lehet elvárni, hogy a lakos­ság lelkesedjék egy kolosszális költségű budapesti kiállításért — hangzott el a továbbiakban. Meg kellene tehát fontolni, hogy a tíz­­milliárdokat ne inkább a jelenle­gi gondok megoldására fordít­­sák-e? A Janus Pannonius Tu­dományegyetem egyik oktatója az ellen tiltak­ozott, hogy Budapest az ország hozzájárulása nélkül csináljon v­ilágkiállítást. Kis idő­­s jelöltnek választották Pozsgay Imre vállalja a debreceni megméretés! (MTI) Kongresszusi küldöttje­­lölt-állító tanácskozást tartott Debrecenben az MSZMP Városi Bizottsága. A debreceni reformkö­rök képviselője a küldöttjelölt­listára javasolta Pozsgay Imre ál­lamminisztert, az MSZMP elnök­ségének tagját. Ám többen kifo­gásolták a jelölés módját — Pozs­gay Imre neve ugyanis nem sze-­­ repelt az előzetes jelöltlistán —, s szóvá tették azt is, hogy az ál­lamminiszter nem vett részt a je­löléséről döntő tanácskozáson. Szép számmal akadtak, akik po­litikai programja miatt támad­ták a pártvezetőt, míg a párt re­formpolitikáját vállaló kommu­nisták egyértelműen mellette ér­veltek. Végül szavazással döntött a testület, s nagy többséggel a kongresszusi küldöttjelöltek kö­zé választotta Pozsgay Imrét. Az MTI debreceni tudósítójá­ ■ nak Pozsgay Imre elmondta: ő maga csak a Hajdú-Bihari Napló hétfői tudósításából értesült ar­ról, hogy kongresszusi küldöttje­löltnek javasolták Debrecenben. A reformkörök javaslatáról előző­leg nem tudott, azt ő nem kez­deményezte. Pozsgay Imre sze­rint, akik ezt tették, bizonyára jó szándékkal tették. Az eljárás módja és a személye körül ki­bontakozott vita természetesnek, a mai nyílt közéletet tükrözőnek tartja. — Szerencsésebb lett volna azonban, ha tudok a jelölésről — mondta az államminiszter —, s a debreceni jelölőfórumon is ki­fejthetem az egyébként eléggé is­mert nézeteimet. Szívesen részt vettem volna a tanácskozáson azért is, mert a kongresszusi fel­készülésben a párttagság közvet­len megnyilatkozásait egyetlen or­szágos vezető sem nélkülözheti. Pozsgay Imre a bizalom jele­ként értékelte, hogy az elektorok nagy többsége jelölése mellett szavazott, s ennek tudatában vál­lalja a debreceni megméretést. Szavazással ítélje meg a város párttagsága: alkalmasnak tartja-e őt arra, hogy méltóképpen képvi­selheti Debrecen kommunistáit a pártkongresszuson. , Nem Pozsgay Imre az egyetlen országos vezető, akit helyi fóru­mokon kívántak az MSZMP ok­tóberi kongresszusának küldötté­vé választani. Nyers Rezsőt Szol­nok, Berecz Jánost Szabolcs- Szatmár megyében, Németh Mik­lóst Budapesten, az V. kerületben, Horn Gyulát a Külügyminiszté­riumban, Szűrös Mátyást Hajdú- Bihar megyében és Kovács Jenőt Szabolcs-Szatmár­ megyében vá­lasztották meg küldöttnek, illet­ve küldöttjelöltnek. A HM képviselői a Zsinati "Augusztus 28-án az elnökség megbízásából dr. Aranyos Zoltán főtanácsos a Zsinati Irodán fo­gadta Kelemen József ezredest, a vezérkari főnök helyettesét és Ko­vács Zoltán ezredest, a Honvé­delmi Minisztérium nevelési és politikai ügyekkel foglalkozó munkatársát. A megbeszélés ke­retében a minisztérium képvise­lői tájékoztatást nyújtottak a teo­lógiai akadémiára felvételt nyert leendő hallgatók katonai szolgá­latának jövőbeni alakulásával kapcsolatos elgondolásokról­­ és tervekről. A tárgyalás során a felek egyetértésre és megegyezés­re jutottak. Ennek értelmében a teológiai akadémiára felvett s­ze­­mélyek a tizenkét ,havi sorköte­les időből három hónapot az ál­talános fegyveres kiképzés kere­tében töltenek el, a fennmaradó kilenc hónap alatt pedig a Nép­hadsereg egészségügyi intézmé­nyeiben teljesítenek szolgálatot. Szóba került annak lehetősége is, hogy rendkívüli és indokolt egye­di esetekben a kormányzat nem zárkózna el az illetékes egyházi hatóságoknak arra vonatkozó kez­deményezése és kérése elől, hogy a három hónapos általános fegy­veres kiképzés után fennmaradó kilenc hónapot egyházi intézmé­nyek körében végzett szolgálat formájában is le lehessen tölteni. Ugyancsak szó volt a hadsereg intézményeiben, valamint a hi­vatásos és sorkatonák körében a vallásgyakorlat lehetőségeiről és módjairól. Ennek értelmében a jövőben a vallás gyakorlása min­denki személyes ügyének tekin­­tődik, megkötöttség nélkül. Irodán További könnyítések a leendő teológiai hallgatók katonai szolgálatában Csak a nyilvánosság adhat bizalmat Feszítő az ellentmondás: a vegyipari termékekre elengedhe­tetlenül szükség van, de a gyár­tási folyamatok, a hulladékok és melléktermékek nagyon sok eset­ben ártalmasak mind a vegyi üze­mek dolgozóira, mind a környe­zetre. Az esetleges kockázatok előzetes felméréséről, a veszélyek kiküszöböléséről tart tudományos tanácskozást augusztus 28—31. között Budapesten a Szociális Biztonsággal Foglalkozó Nemzet­közi Egyesülés (IVSS) vegyipari tagozata. Dr. Galliker, az IVSS vegyipari szekciójának vezetője elmondta, hogy a szervezet csak­nem 20 éve küzd a vegyipari üze­mekben a munkabiztonság foko­zásáért, különös tekintettel a mű­anyag-, robbanó-, kőolaj- és gu­miiparban. Ez a törekvés egyre fontosabb, hiszen az Európai Kö­zösségek tagországait e téren is közelíteni kívánja egymáshoz, s a Kelet—Nyugat között erősödő gazdasági kapcsolatok is szüksé­gessé teszik a szélesebb körű ta­pasztalatcserét. A tudományos kollokviumon 19 országból mintegy háromszá­zan vesznek részt, köztük 44 ma­gyar szakember. Az előadások két fő témakör köré csoportosul­nak: egyrészt az egészséget ve­szélyeztető anyagokkal való biz­tonságos bánásmódról és az ezek­kel kapcsolatos előírásokról lesz szó, másrészt pedig a munkavé­delem és a környezetvédelem kétoldalú kapcsolatát tárgyalják. A lokális gondok megoldása, a munkahelyi körülmények javítá­sa ugyanis nem mehet a tágabb környezet rovására. Jelen konfe­rencia a problémák közös megol­dására tesz kísérletet a legújabb kutatási eredmények és gyakor­lati tapasztalatok bemutatásával. Náray Szabó Gábor, a Magyar Kémikusok Egyesülete főtitkára azt hangsúlyozta: a vegyiparral szembeni társadalmi bizalmatlan­ság felszámolására a szakembe­rek lelkiismeretes munkáján túl a veszélyes anyagokkal kapcsola­tos információk nyilvánosságára is szükség van. (m. é.) Afrikáról Gödöllőn­­ rablógazdálkodás (MTI) Hagyomány és moderni­záció a mai Afrikában címmel nemzetközi konferencia kezdő­dött hétfőn a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen. A tanács­kozáson 34 országból csaknem 600 szakember vesz részt. A progra­mot az ELTE-n évekkel ezelőtt megalakult Afrika-kutatási Prog­ram szervezte. Egy héten át hét szekcióban, az afrikai földrész or­szágainak társadalmi, közgazda­­sági, agrár-, műszaki, egészség­­ügyi, földrajztudományi és folk­lórkérdései szerepelnek a napi­renden. A konferenciára jelezte részvételét Adebayo Adedeji professzor, az ENSZ főtitkárhe­lyettese, az ENSZ Afrikai Gazda­sági Bizottságának ügyvezető itt- megakadályozásáért kara. A tanácskozást Petrasovits Imre, a gödöllői egyetem rektora, a konferencia elnöke nyitotta meg.­­Amint az előadásokból is ki­tűnt, a konferenciának az ad kü­­■­lönös jelentőséget, hogy a környe­zetvédelemben a világ tudósainak figyelme Afrikára irányul, ahol a természettel való rablógazdál­kodás káros hatásai az egész földkerekség természeti egyensú­lyát veszélyeztethetik. Mindin­kább nemzetközi összefogásra van szükség e nemkívánatos hatások mérséklésére, az elsivatagosodás folyamatának megállítására, az őserdők pusztításának meggátlá­­sára. Tavasszal megnő a (MTI) Még nincs nagy érdek­lődés az újabb háztáji földek iránt, bár már három hónapja a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény elfogadásával a parlament felszabadította azt a korábbi kötöttséget, hogy a téesz­­tag meghatározott nagyságú — egy kataszteri hold — háztáji föl­det kaphat, háztáji iránti igény? Az új jogszabály nem korlá­tozza a háztáji föld mértékét. An­nak meghatározását a szövetke­zetek közgyűlésére bízza. A Ter­melőszövetkezetek Országos Ta­nácsánál elmondották: várha­tóan majd csak a jövő év elején, a kertészeti és a szántóföldi nö­vények vetését, ültetését megelő­zően jelentik be földigényüket a téesztagok. Kedd, 1989. augusztus 29.

Next