Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)
1989-08-29 / 202. szám
Politikai Irányzatok Magyarországbol Kit támogat majd a társadalom ? Az elmúlt évben a társadalom korábban lappangó ideológiai tagoltsága nyíltabbá vált. Ma már nemeik eltérő eszmekörökről, értékrendszerekről beszélhetünk, hanem politikai irányzatokról is. Véleményem szerint a mai Magyarországon hét fontosabb politikai áramlat figyelhető meg. A hadiállapot logikája A politikai szélsőbaloldalon jelenleg a bolsevista konzervatív erők állnak. Modelljük a lenini- sztálini típusú politikai rendszer, a centralizált tervgazdaság, az egypárturalom, amelyben az állami és pártfunkciók szorosan egybefonódnak, s ahol a polgári társadalom önszerveződésének helyét a társadalom központi vezérlése, mozgósítása veszi át. A politikai berendezkedés a hadiállapot logikáját követi, amely szerint a társadalom önmagában a zűrzavar, a káosz állapotában élne, ezért szükség van egy felső konszolidáló hatalomra, egy irányító élcsapatra. A bolsevista konzervativizmus mindenek elé helyezi a rend és fegyelem követelményét, mert a konfliktusokat nem a társadalom működésével együttjáró jelenségnek, hanem társadalmi anomáliának, funkciózavarnak tekinti. Híve a fennálló gazdasági és politikai szövetségi rendszer fenntartásának, a nyugati piactól való elzárkózásnak, mert ezzel megőrizhetőnek véli a korábbi stabilitást. Itt említhető a Münnich Ferenc Társaság és az MSZMP ún. marxista centruma, vagyis a párt leninista—kádárista körei. Társadalmi bázisa van ennek az irányvonalnak mindazok körében, akik a sztálini—posztsztálini rendszer haszonélvezői voltak, de hatalmuk, befolyásuk az MSZMP 1988. májusi pártkonferenciája óta csökkent. Koruk és ideológiai elkötelezetségük miatt már nem tudnak és nem is akarnak „átállni" egy pragmatikus vagy reformista irányzathoz." Úgy vélik, hogy mindenekelőtt határozottságot kell tanúsítaniuk, mert minden más magatartás „fellazító", revizionista, a „restaurációs erők" számára kedvező volna. Feltételezhető, hogy követőik aránya az apparátus idősebb korosztályában, a belső rendfenntartó erőknél meghaladja a társadalmi átlagot., , A második áramlatot a pragmatikus technokraták képviselik. Ezt a csoportot már nem kötik a fenti ideológiai elkötelezettségek, inkább értéksemlegesség, konformizmus, igazodási készség jellemzi őket. Számukra legfontosabb a stabilitás, hatalmuk átmentése — ezen az áron korrekciós reformlépésekre is hajlandók. Ők azok, akik korábban az egypártrendszer fenntartása mellett nem ideologikus, hanem praktikus alapon érveltek, de az események nyomása alatt — ugyancsak praktikus okokból — skrupulusok nélkül feladták ezt. Fontosnak tartják a pártegységet, a demokratikus centralizmus lenini elvét. Kisebb rossznak tekintik a társadalom, mint az MSZMP pluralizálódását, mert ez utóbbi számukra közvetlenebb veszélyt jelenthet. Ide tartozik a pártbürokrácia és az államigazgatás legnagyobb része, a szélesebb értelemben vett káderelit. Értéksemlegességük miatt nehezen képzelhető el, hogy pártszerűen tudnának működni: egy esetleges pártszakadásnál egy részük a reformistákhoz, másik felük pedig a konzervatívokhoz csatlakozna. Döntésüket elsősorban az határozhatja meg, hogy melyik irányzat bizonyul erősebbnek. Idegen azonban tőlük mind a korábbi diktatúra, mind pedig az alulról szerveződő reformmozgalom. Hajlanának a reformdiktatúrára, de nincsenek abban ahelyzetben, hogy ezt elfogadtassák a társadalommal. Hatalmuk átmentése árán szolgálhatják a reformot, de a részleges visszarendeződést is. A harmadik irányzatot a reformkommunisták, a demokratikus szocialisták képviselik. Alapértékük a szocialista demokrácia, mert úgy vélik, hogy szocializmus és demokrácia összeegyeztethető, s a rendszer reformálható. Ennek érdekében radikális reformokat sürgetnek, amíg nem késő. Úgy vélik, hogy nem az államszocializmus az egyetlen megvalósítható formája a szocialista berendezkedésnek: helyi önkormányzatokat, közvetlen demokráciát, tehát mindenekelőtt társadalmasítást követelnek. A létező szocializmussal szemben egy antietatista „ideális" szocializmus képét vázolják fel, s ehhez részben a fiatal Marxhoz, részben a nem marxista szocialista tradíciókhoz nyúlnak vissza. Elképzelésük arra irányul, hogy a demokratikus eljárások ne csak a politikai, hanem a gazdasági szférában is érvényesüljenek (munkástanácsok, szövetkezetek, önigazgató közösségek). A többpártrendszert természetesen támogatják, de hozzáteszik, hogy az csupán versengő eliteket hoz létre, és nem biztosítja a társadalom valódi részvételét a döntéshozatalban. Élesen elutasítják a sztálinizmus szükségletdiktatúráját, ám idegenkednek a kapitalizmus kompetitív rendszerétől is. Elfogadják a vegyesgazdaságot, de megkérdőjelezik a pusztán gazdasági racionalitást — hajlandók korlátozni a hatékonyságot a szolidaritásért. Ide sorolandók az MSZMP reformkörei, a Baloldali Alternatíva Egyesülés (BAL), valamint a Demisz tagszervezeteinek többsége. A reformkörök inkább politikai, míg a BAL inkább ideológiai alapon szerveződött. Ez az irányzat politikailag még hitelképes vezetőkkel rendelkezik, ami a választásokon értelmiségi-középosztályi tömegeket vonzhat. Aktív bázisa az MSZMP csalódott, de tenniakaró csoportjai, akik nem mondtak le a párt megújításáról. Ide sorakozik fel a lelkifurdalásos szocialista értelmiségi elit egy befolyásos csoportja, az Új Márciusi Front is. Alapérték a jóléti állam A negyedik irányzat a szociáldemokrácia, amely ma megosztott, tudathasadásos állapotban él. A szociáldemokraták alapértéke a jóléti állam, mintájuk azok a nyugati államok, ahol ez megvalósult. Ehhez szerintük a többpártrendszeren, a vegyesgazdaságon és egy erős kompenzatív jellegű szociálpolitikán keresztül vezet az út. A hasonlóságok és átfedések ellenére a reformkommunistáktól több tekintetben különböznek. Egyrészt nem ragaszkodnak a szocializmus társadalmi rendszeréhez, sőt többségük tőkés típusú termelést, polgári demokráciát látna szívesen, másrészt pedig közvetlen társadalmasítás helyett képviseleti rendszerben és szakszervezetben gondolkodnak. A szociáldemokrácia mai identitásválságát az okozza, hogy kétféle, egymással ütköző elképzelés él bennük pártjukról: egy hagyományos és egy mai nyugati típusú „image”. A hagyományos felfogás szerint a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) marxista osztálypárt, a munkásság autentikus képviselője, amelynek működését ott kell folytatnia, ahol az 1948-as pártegyesítéskor abbahagyatták vele. A másik megközelítés úgy véli, hogy a pártnak a nyugati szociáldemokrácia útjára kell térnie, vagyis demokratikus néppárttá kell válnia. Ennek alapján a szociáldemokrácia egy olyan polgári demokratikus mozgalom, amely marxista elkötelezettségétől megszabadulva a kapitalista társadalom keretei között képviseli a társadalmi egyenlőség, társadalmi igazságosság gondolatát. A szociáldemokrata eszmeiség nemcsak az önmagukat szociáldemokratának valló szervezetekben jelenik meg, hanem — a fenti megosztottságnak megfelelően —, felbukkan az MSZMP és a Demisz, vagy más oldalról az SZDSZ és a Fidesz nézeteiben is. Választói bázisát a városi középosztályi és munkásrétegek képezhetik. A politikai színkép következő áramlatát a radikális és liberális demokraták alkotják. Nézeteik középpontjában a polgári szabadságjogok állnak. Ezek lényege a többszektorú piacgazdaság, a parlamentáris képviseleten nyugvó többpártrendszer és a minden embert egyenlő mértékben megillető alapjogok elismerése. Ez a centrumjellegű irányzat egyaránt magába foglalja a centrumtól kissé balra álló szociáldemokrata szimpatizánsokat és az attól jobbra elhelyezkedő angolszász típusú szabadelvű konzervativizmust, mint szélső kereteket. A különböző eltérő platformok abban is megegyeznek, hogy nem fogadják el a kapitalizmus és a létező szocializmus közötti „harmadik út" gondolatát, s a magyar jövő követendő útját az Európához való felzárkózásban, a nyugati értékvilág elmélyítésében látják. Az irányzat legismertebb reprezentánsai a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), de a gazdasági liberalizmus elemei jelen vannak a Független Kisgazdapártban (FKGP) is. A következő politikai erő a demokratikus népiesség, amelynek kiindulópontja a „harmadik út" eszmeköre. A népi ideológia a perifériára szoruló országok, országrészek, társadalmi jellegzetessége, lényegében a térség elmaradt társadalomfejlődéséből adódó hátrányok leküzdésére tett sajátos modernizációs javaslat, amely többnyire különböző rétegeket átfogó jellegzetes politizálási stílussal párosul. A népi, vagy más szóval populista értékrendet a szerves fejlődés igénye és követelése hatja át: a nemzetnek nem globális eszméket kell — önmagától elidegenedve — követnie, hanem saját, kollektív identitásának megfelelő, abból kinövő ideológiát kell kikovácsolnia. A népiek szerint a társadalom alapvetően morális jelenség, és a gazdasági vagy politikai változások is elsősorban a morális értékek szűrőjén méretnek meg. Mivel a gazdasági és politikai szféra szerintük önmagában nem érinti a nemzeti lét morális alapokon nyugvó mélyrétegeit, az erre reflektáló ideológiák (liberalizmus, szocializmus) számukra fontos, de mégiscsak kívülről jövő, a nemzeti lét lényegéig le nem hatoló eszmék maradnak. Hasonlóképp a reformkommunistákhoz, a demokrácia itt sem formális, hanem tartalmi: a nemzeti alkatnak kell megfelelnie. Ott szocialista demokráciáról, itt pedig magyar demokráciáról van szó. A demokratikus populizmus elfogadja a többszektorú gazdaságot, a piacot. Ideálképe a „Kertmagyarország”, szövetkezetek, egyéni gazdálkodók, munkástanácsok — egy közösségigényű társadalom. A többpártrendszer számukra szükséges, de nem elégséges: a helyi közösségekre támaszkodó, azokból alulról kinövő népi önkormányzatoknak nagyobb fontosságot tulajdonítanak a politikai rendszer felépítésében. Ez az irányzat megkülönböztető figyelmet fordít a határainkon túl élő magyar nemzeti kisebbségre, különösen az erdélyi magyarság helyzetére. A népiek minden kormányzattal ambivalens — egyszerre kritikai és kompromiszszumra hajló — viszonyban állnak, lévén a politikához, mint elkülönült társadalmi szférához való viszonyuk ambivalens. Isten—haza—család Itt említhető elsőként a Magyar Demokrata Fórum (MDF), amely önmagát kezdetben a hatalom és az ellenzék között helyezte el és tagsága nyomására csak március óta vállalja az ellenzékiséget. Hasonló beállítódás figyelhető meg a Független Kisgazdapártban is, amely azonban már megalakulásakor egyértelműen döntött a „párt vagy mozgalom" sokat vitatott kérdésében. Az irányzat harmadik jelentős képviselője a Magyar Néppárt, végül kisebb súllyal ugyan, de szintén ide sorolható a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság. A demokratikus népiesség társadalmi bázisa lehet elsősorban a vidéki városi értelmiség és középosztály, a vállalkozói rétegek és általában a vidéki lakosság. Az MSZMP-n és az MSZDP-n kívül feltehetően ezek a szervezetek számíthatnak leginkább a középosztály alatti rétegek szavazataira. Az utolsó jelentős áramlat a centrumtól egyértelműen jobbra helyezkedik el: a populista és vallásos konzervativizmus. Itt nemzet és közösség romantikus felfogása áll a középpontban. Retorikájukban a demokrácia helyét inkább a tekintély és a történeti hagyományok előtérbe állítása veszi át. A társadalom különböző egységei tradicionálisan kollektív egységek, amelyekhez képest az individuális jogok másodlagosak. A nemzet itt is értékközösség, morális egység, amelynek tengelyében az „Isten ,családhaza” értékei állnak. Ők is szükségesnek tartják a parlamentarizmust és a többpártrendszert, Erdély problémáját pedig többnek tekintik puszta kisebbségi vagy emberjogi kérdésnél — számukra ez sorskérdés. Napirenden tartják az urbanizáció, az iparosítás, a túlmunka káros következményeit, a népességszám csökkenését, a válások növekedését, a családok széthullását, a korai halálozásokat, az abortusz problémáját és általában a társadalmi devianciákat. Nézeteikben olykor cigányellenesség, antiszemitizmus és nacionalizmus jelenik meg. Természetesen ez az irányzat sem egységes: a népi-populista, illetve a keresztény konzervativizmus között lényeges hangsúlyeltolódások vannak, konzervativizmusukban azonban megegyeznek. Itt említhető az MDF és a Kisgazdapárt jobbszárnya, valamint a Magyar Függetlenségi Párt (MFP). Feltehető, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt egy része is ezt az értékrendszert képviseli. Az irányzat társadalmi bázisát inkább a nem városi rétegek képezhetik. A szélsőbalos konzervatívoktól eltekintve külpolitikai kérdésekben nincs jelentős eltérés az irányzatok között. Általában egyetértenek a szovjet csapatok kivonásában és a semlegességet tartják Magyarország számára a legmegfelelőbbnek. De ezt inkább hosszú távú, stratégiai programnak tekintik; olyannak, ami nagyrészt a világpolitikai tényezőkön múlik. A legnagyobb nyitott kérdés az egyes pártok, irányzatok társadalmi támogatottsága. A rendelkezésre álló közvélemény-kutatási adatok sokszor ellentmondóak, s ezek alapján csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni. Bizonyosságot ebben csak a szabad választások hozhatnak majd.. . Bozóki András Magyar Nemzet Az újságírók kitiltalnak• Gyógyítás helyett műszaki vita (MTI) A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem új klinikáján hétfőn délelőtt ismét összeültek az építkezésben érintett szakemberek, hogy megbeszéljék az újabb próbaüzemmel kapcsolatos teendőket. Az augusztus elején tartott első próbaüzem során ugyanis olyan hibákra és hiányosságokra derült fény, amelyek miatt a klinika nem fogadja a betegeket, még a részleges működést sem kezdheti meg. Akkor az egyetem, a kivitelezéssel megbízott Dél-magyarországi Építő Vállalat és a fővállalkozó Medinvest megállapodott abban, hogy a hibák kijavítása, a hiányosságok pótlása után augusztus 23-án újabb megbeszélést tartanak, s az egyetem saját költségén ismét próbaüzemet tart, hogy ellenőrizze, valóban rendben működik-e minden. Ezen a megbeszélésen elsőként a Medinvest műszaki igazgatóhelyettese, Bauer György kért szót. Felszólította a sajtó jelen levő képviselőit, hogy „jegyzőkönyvileg" nyilatkozzanak, tudósításukat bemutatják a Medinvestnek ellenőrzésre. Amennyiben erre nem hajlandók, hagyják el a termet. A korábban megjelent, az igazgatóhelyettes szerint pontatlan és rosszindulatú írásaikkal ugyanis jelentős kárt okoztak a fővállalkozónak, amely két megbízástól elesett, ezzel több mint egymilliárd forintot veszített. A távozni készülő újságírókat Bodosi Mihály egyetemi tanár tartotta vissza. . Kijelentette, a cikkek nem állítottak valótlanságot, csak olyan információkat közöltek, amelyeket az újságírók az ügyben érintett szakemberektől hallottak. A professzor hangsúlyozta, vádaskodásnak nincs helye. Ehelyett inkább arra kell a figyelmet fordítani, hogy a klinika minél előbb a betegek rendelkezésére állhasson, méghozzá megfelelő minőségben. Szilárd János, az egyetem rektora megerősítette Bodosi Mihály véleményét, majd a vállalatok képviselőit is meghallgatva, sorra vették a hibákat, a javítások lehetőségeit. Ezek szerint van reális esélye annak, hogy a korrekciók és a háromnapos próbaüzem után, legalább részlegesen megkezdődjön a klinika működése. A megbeszélés résztvevői szerdán délután ismét találkoznak. 4e Köszönjük, professzor urak, hogy megvédték a sajtót. Köszönjük, hogy nem hagyták „jegyzőkönyvileg" kitessékelni kollégáinkat, s tudtára adták Bauer Györgynek: nem a cikkek okozzák a kivitelezési hibákat. Aligha a sajtó által nyilvánosságra hozott információk miatt keletkezett a Medinvestnek az egymilliárd forintos vesztesége. Csupán kérdezzük: mennyi a nyeresége azoknak, akik a nyilvánosságnak köszönhetően nem azoknak adnak megbízást, akik miatt ennyire nehezen megy a szegedi klinikai objektum műszaki átadása? Mindenesetre úgy gondoljuk, a Medinvest vezetőinek nem az újságírók kéziratait, hanem alvállalkozóinak munkáját kéne ellenőrizniük ... (g.l.) Baranya nem lelkesedik a világkiállításért (MTI) Fagyos fogadtatásban részesült Somogyi László, a Budapest—Bécs világkiállítás előkészítő bizottságának vezetője Pécsett. A vidéki „agitációs körúton” levő kormánybiztos — a Magyar Gazdasági Kamara déldunántúli bizottságának szervezésében — hétfőn tájékoztatta a kiállításról a baranyai szakembereket, a politikai pártok és mozgalmak képviselőit. Az MDF egyik baranyai vezetője szerint a közvélemény egyoldalú tájékoztatást kap az 1995- ös világkiállításról. Félő, hogy megismétlődnek a bős—nagymarosi beruházással kapcsolatos információs hibák. Amikorra esetleg kiderülnek a kiállítás buktatói, már olyan mértékű lesz az ország erkölcsi és anyagi elkötelezettsége, hogy nem lehet visszalépni. A Mecsek vidékén, ahol küszöbönáll az uránbányászat megszüntetése és a szénbányászat visszafejlesztése, emberek ezreit fenyegeti a munkanélküliség, nehezen lehet elvárni, hogy a lakosság lelkesedjék egy kolosszális költségű budapesti kiállításért — hangzott el a továbbiakban. Meg kellene tehát fontolni, hogy a tízmilliárdokat ne inkább a jelenlegi gondok megoldására fordítsák-e? A Janus Pannonius Tudományegyetem egyik oktatója az ellen tiltakozott, hogy Budapest az ország hozzájárulása nélkül csináljon világkiállítást. Kis idős jelöltnek választották Pozsgay Imre vállalja a debreceni megméretés! (MTI) Kongresszusi küldöttjelölt-állító tanácskozást tartott Debrecenben az MSZMP Városi Bizottsága. A debreceni reformkörök képviselője a küldöttjelöltlistára javasolta Pozsgay Imre államminisztert, az MSZMP elnökségének tagját. Ám többen kifogásolták a jelölés módját — Pozsgay Imre neve ugyanis nem sze- repelt az előzetes jelöltlistán —, s szóvá tették azt is, hogy az államminiszter nem vett részt a jelöléséről döntő tanácskozáson. Szép számmal akadtak, akik politikai programja miatt támadták a pártvezetőt, míg a párt reformpolitikáját vállaló kommunisták egyértelműen mellette érveltek. Végül szavazással döntött a testület, s nagy többséggel a kongresszusi küldöttjelöltek közé választotta Pozsgay Imrét. Az MTI debreceni tudósítójá ■ nak Pozsgay Imre elmondta: ő maga csak a Hajdú-Bihari Napló hétfői tudósításából értesült arról, hogy kongresszusi küldöttjelöltnek javasolták Debrecenben. A reformkörök javaslatáról előzőleg nem tudott, azt ő nem kezdeményezte. Pozsgay Imre szerint, akik ezt tették, bizonyára jó szándékkal tették. Az eljárás módja és a személye körül kibontakozott vita természetesnek, a mai nyílt közéletet tükrözőnek tartja. — Szerencsésebb lett volna azonban, ha tudok a jelölésről — mondta az államminiszter —, s a debreceni jelölőfórumon is kifejthetem az egyébként eléggé ismert nézeteimet. Szívesen részt vettem volna a tanácskozáson azért is, mert a kongresszusi felkészülésben a párttagság közvetlen megnyilatkozásait egyetlen országos vezető sem nélkülözheti. Pozsgay Imre a bizalom jeleként értékelte, hogy az elektorok nagy többsége jelölése mellett szavazott, s ennek tudatában vállalja a debreceni megméretést. Szavazással ítélje meg a város párttagsága: alkalmasnak tartja-e őt arra, hogy méltóképpen képviselheti Debrecen kommunistáit a pártkongresszuson. , Nem Pozsgay Imre az egyetlen országos vezető, akit helyi fórumokon kívántak az MSZMP októberi kongresszusának küldöttévé választani. Nyers Rezsőt Szolnok, Berecz Jánost Szabolcs- Szatmár megyében, Németh Miklóst Budapesten, az V. kerületben, Horn Gyulát a Külügyminisztériumban, Szűrös Mátyást Hajdú- Bihar megyében és Kovács Jenőt Szabolcs-Szatmár megyében választották meg küldöttnek, illetve küldöttjelöltnek. A HM képviselői a Zsinati "Augusztus 28-án az elnökség megbízásából dr. Aranyos Zoltán főtanácsos a Zsinati Irodán fogadta Kelemen József ezredest, a vezérkari főnök helyettesét és Kovács Zoltán ezredest, a Honvédelmi Minisztérium nevelési és politikai ügyekkel foglalkozó munkatársát. A megbeszélés keretében a minisztérium képviselői tájékoztatást nyújtottak a teológiai akadémiára felvételt nyert leendő hallgatók katonai szolgálatának jövőbeni alakulásával kapcsolatos elgondolásokról és tervekről. A tárgyalás során a felek egyetértésre és megegyezésre jutottak. Ennek értelmében a teológiai akadémiára felvett személyek a tizenkét ,havi sorköteles időből három hónapot az általános fegyveres kiképzés keretében töltenek el, a fennmaradó kilenc hónap alatt pedig a Néphadsereg egészségügyi intézményeiben teljesítenek szolgálatot. Szóba került annak lehetősége is, hogy rendkívüli és indokolt egyedi esetekben a kormányzat nem zárkózna el az illetékes egyházi hatóságoknak arra vonatkozó kezdeményezése és kérése elől, hogy a három hónapos általános fegyveres kiképzés után fennmaradó kilenc hónapot egyházi intézmények körében végzett szolgálat formájában is le lehessen tölteni. Ugyancsak szó volt a hadsereg intézményeiben, valamint a hivatásos és sorkatonák körében a vallásgyakorlat lehetőségeiről és módjairól. Ennek értelmében a jövőben a vallás gyakorlása mindenki személyes ügyének tekintődik, megkötöttség nélkül. Irodán További könnyítések a leendő teológiai hallgatók katonai szolgálatában Csak a nyilvánosság adhat bizalmat Feszítő az ellentmondás: a vegyipari termékekre elengedhetetlenül szükség van, de a gyártási folyamatok, a hulladékok és melléktermékek nagyon sok esetben ártalmasak mind a vegyi üzemek dolgozóira, mind a környezetre. Az esetleges kockázatok előzetes felméréséről, a veszélyek kiküszöböléséről tart tudományos tanácskozást augusztus 28—31. között Budapesten a Szociális Biztonsággal Foglalkozó Nemzetközi Egyesülés (IVSS) vegyipari tagozata. Dr. Galliker, az IVSS vegyipari szekciójának vezetője elmondta, hogy a szervezet csaknem 20 éve küzd a vegyipari üzemekben a munkabiztonság fokozásáért, különös tekintettel a műanyag-, robbanó-, kőolaj- és gumiiparban. Ez a törekvés egyre fontosabb, hiszen az Európai Közösségek tagországait e téren is közelíteni kívánja egymáshoz, s a Kelet—Nyugat között erősödő gazdasági kapcsolatok is szükségessé teszik a szélesebb körű tapasztalatcserét. A tudományos kollokviumon 19 országból mintegy háromszázan vesznek részt, köztük 44 magyar szakember. Az előadások két fő témakör köré csoportosulnak: egyrészt az egészséget veszélyeztető anyagokkal való biztonságos bánásmódról és az ezekkel kapcsolatos előírásokról lesz szó, másrészt pedig a munkavédelem és a környezetvédelem kétoldalú kapcsolatát tárgyalják. A lokális gondok megoldása, a munkahelyi körülmények javítása ugyanis nem mehet a tágabb környezet rovására. Jelen konferencia a problémák közös megoldására tesz kísérletet a legújabb kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok bemutatásával. Náray Szabó Gábor, a Magyar Kémikusok Egyesülete főtitkára azt hangsúlyozta: a vegyiparral szembeni társadalmi bizalmatlanság felszámolására a szakemberek lelkiismeretes munkáján túl a veszélyes anyagokkal kapcsolatos információk nyilvánosságára is szükség van. (m. é.) Afrikáról Gödöllőn rablógazdálkodás (MTI) Hagyomány és modernizáció a mai Afrikában címmel nemzetközi konferencia kezdődött hétfőn a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A tanácskozáson 34 országból csaknem 600 szakember vesz részt. A programot az ELTE-n évekkel ezelőtt megalakult Afrika-kutatási Program szervezte. Egy héten át hét szekcióban, az afrikai földrész országainak társadalmi, közgazdasági, agrár-, műszaki, egészségügyi, földrajztudományi és folklórkérdései szerepelnek a napirenden. A konferenciára jelezte részvételét Adebayo Adedeji professzor, az ENSZ főtitkárhelyettese, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának ügyvezető itt- megakadályozásáért kara. A tanácskozást Petrasovits Imre, a gödöllői egyetem rektora, a konferencia elnöke nyitotta meg.Amint az előadásokból is kitűnt, a konferenciának az ad kü■lönös jelentőséget, hogy a környezetvédelemben a világ tudósainak figyelme Afrikára irányul, ahol a természettel való rablógazdálkodás káros hatásai az egész földkerekség természeti egyensúlyát veszélyeztethetik. Mindinkább nemzetközi összefogásra van szükség e nemkívánatos hatások mérséklésére, az elsivatagosodás folyamatának megállítására, az őserdők pusztításának meggátlására. Tavasszal megnő a (MTI) Még nincs nagy érdeklődés az újabb háztáji földek iránt, bár már három hónapja a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény elfogadásával a parlament felszabadította azt a korábbi kötöttséget, hogy a téesztag meghatározott nagyságú — egy kataszteri hold — háztáji földet kaphat, háztáji iránti igény? Az új jogszabály nem korlátozza a háztáji föld mértékét. Annak meghatározását a szövetkezetek közgyűlésére bízza. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál elmondották: várhatóan majd csak a jövő év elején, a kertészeti és a szántóföldi növények vetését, ültetését megelőzően jelentik be földigényüket a téesztagok. Kedd, 1989. augusztus 29.