Magyar Nemzet, 1989. augusztus (52. évfolyam, 178-204. szám)

1989-08-07 / 183. szám

Hétfő, 1989. augusztus 7. ____________SPORT________' Ifjúsági evezős-vb — Ki legyen bizakodó, ha nem a szövetségi kapitány? — kérdezte Kovács Imre, utalva arra, hogy számításai szerint négy magyar egységnek kellett volna a döntőben eveznie Szegeden, a Matyéri gróf Széchenyi István regattapályán. Bizakodás ide, remények oda végül csak a Dávid Dorottya, Fodor Ágnes kormányos nélküli női kettes lehetett ott a legjobbak között. Szombaton a legtöbb várakozás Prokop Margit szereplését kísérte, okkal, hiszen ő tavaly bronzérmet szerzett egypárevezősben. Nos, Prokop az elődöntőben már az első 500 métert a hatodik helyen zárta, s itt maradt egészen a célbaérkezésig. Amihez neki ötven másodperccel több idő kellett, mint a futamgyőztes nyugatnémet társának. Maradt tehát vasárnapra, a döntőkre Dávid és Fodor, s maradt a szél is. A szél olyannyira, hogy a fiúk döntőit estére halasztották, ők csak fél hétkor kezdték el küzdelmüket az érmekért — három óra helyett. Ami Dávidot és Fodort illeti. A hozzáértők a negyedik-ötödik helyre várták őket — hatodikak lettek. Mint elmondták, különösen a harmadik 500 méter esett nehezükre a két kilométer alatt. Igyekeztek, küzdöttek, de ahogy Dávid Dorottya a döntő után sportszerűen megfogalmazta: — Erőnkből most csak ennyire futotta... A magyar evezősök tehát mindössze egy hatodik hellyel dicsekedhetnek az ifi Eb-n. Hogy ez szakmailag mit jelent, az ítéljék meg a hozzáértők. Ami viszont talán még egy esetleges éremnél is nagyobb siker: Szeged remek házigazdája volt a versenynek, a szervezők kezdeti óvatos optimizmusa vasárnap estére diadalérzéssé változhatott, ugyanis valamennyi résztvevő elégedett volt a körülményekkel. A szigoráról híres Thomas Keller úr, a nemzetközi szövetség elnöke például csak a szelet , kifogásolta ... Ez pedig ugyebár kívül esik az emberi szándékon, akaraton. Az MTI-nek adott nyilatkozatában egyébként Keller úr elmondta, hogy Magyarországnak pontosabban Szegednek jó esélyei vannak felnőtt világbajnokság rendezésére is, ha nem is mint szeretnénk, 1995-ben, hanem inkább 1997-ben... A győzteseik. Nők: Kormányos nélküli négyes: Ausztrália. Kétpárevezős: NDK. Kormányos nélküli kettes: NDK. Egypárevezős: Julija Olejnyik (Szovjetunió). Négypárevezős: NDK. Nyolcas: NDK. Férfiak. Kormányos nélküli kettes: Jugoszlávia. Egypárevezős: Vlagyimir Fialko (Szovjetunió). Kormányos négyes: NDK. Kétpárevezős: NSZK. Kormányos kettes: NDK. Kormányos nélküli négyes: Nagy-Britannia. Négypárevezős: NDK. Nyolcas: Szovjetunió. Közbeszólt a szél A dánok verhetetlenek Egy eltaktikázott lehetőség Eltaktikázták a sommázható egyébként kiváló vaspapucsosaink, Adorján Zoltán és Kócsó Antal szereplése szombaton a lengyelországi Lesznóban, a páros világbajnokság fináléjában. A salakmotorozás történetében harmadik alkalommal húzta a gázt magyar kettős a páros vb. döntőjében. 1972-ben Perényi és Radácsi tört be a legjobbak közé. Tavaly Adorjánnak és Kócsónak sikerült ugyanez. Harmincötezer néző — köztük több ezer magyar — volt kíváncsi a világ legjobbjaira. Nemcsak autókaravánok, hanem különjáratú autóbuszok is indultak Lengyelországba a hazai salakmotoros fellegvárakból. Megőrzi-e veretlenségét a dán Hans Nielsen, Erik Cundersen páros? Megtartja-e a világranglistán elért tavalyi hatodik helyét a magyar kettős, netán előbbre rukkolnak fiaink? — mindenki erre volt kiváncsi. A dánokat egyszerűen lehetetlen utolérni. Zsinórban ötödik világbajnoki győzelmét ünnepli Nielsen és Candersen. A mieink győzelemmel kezdtek az angolok és az NSZK ellen. Soha rosszabb rajtot! Ám azután kikaptak a svédektől és a dánoktól, majd egy jóvátehetetlen taktikai hiba következett: Adorján megkérte Kócsót, késleltesse kissé a rajtot, amíg ő csizmája orrával mélyít starthelyét magának. Kócsó úgy is tett, Adorján megásta az árkocskát, mire a vezető bíró a késlekedő Kócsót kizárta a futamból. Pontosan az a biztos négy pont úszott el, ami elég lett volna a csehekkel szemben és az idén is a tavalyi helyzést biztosította volna. A kizárás miatt érzett keserűség szárnyakat adott Kacsónak! A rájátszásban — éppen a 13. futamban — úgy verte meg egyedül a svédeket és a cseheket, hogy a profik világában jártas nézőknek is tátva maradt a szájuk. A szegedi fiú tavaly ugyanígy mutatta meg hátsó kerekét az amerikaiaknak, úgyhogy m mostmár nyugodtan elmondhatjuk: ha elkapja a rajtot, a világot legyőzi! Nemhiába edződött tavaly a dán, idén az angol profiligában. Innentől leszálló ágba került a magyar kettős. Az NSZK-tól és a finnektől elszenvedett vereség, a pontveszteség azt jelenti, hogy az idén a tavalyinál eggyel lejjebb csúsztunk a rangsorban, meg kellett elégednünk a 7. helyivel. Szomorkodni persze kár volna, hiszen immár második évben vbdöntős a magyar párost Egyébként közeleg az újabb bizonyítási lehetőség: szombaton Debrecenben, az egyéni vb. kontinentális döntőjében csapódik fel a rajtszalag. A magyar indulók: Adorján, Kócsó, Petrikovics és Tihanyi. A szombati páron vb-döntőn a forróvérű olaszok fokozták az izgalmakat. Előbb teljesen ártatlan helyzetben azutolsó helyeken motorozva mindketten elcsúsztak. Szerencsére sérülés nélkül megúszták. Majd Furlanetto olyan keményen elrajtolt, hogy a beszállóban fellökték, s az angol Paul Thorpe — más választása nem lévén — keresztülmotorozott rajta. Ő is bukott. A csodával határos módon mindketten saját lábukon hagyták el a pályát. Igaz, Thorpe az utolsó futamában már nem vállalta a rajtot. — E — Kormányjelentés a katasztrófáról·· (DPI) A héten közreadott brit kormányjelentés a rendőrséget és a Hillsborough-stadion rendezőgárdáját tette felelőssé az április 15-i tömegszerencsétlenségért. Emlékezetes, hogy ezen a napon, a Liverpool—Nottingham Forest angol labdarúgókupa-elődöntőn 95 szurkoló vesztette életét az állóhelyi tolongásban. A katasztrófát szervezési hiányosságok és a futballrajongók vadsága okozta. A sheffieldi aréna állóhelyi részére ugyanis gondatlanságból akkora tömeget engedtek be, hogy az amúgy is telített lelátón az újonnan érkezettek nyomása miatt sok nézőt maga alá tiport a tömeg. A jelentés több pontban hívja fel a szervezők figyelmét a jövőbeni vészhelyzetek elhárítására. Nem kevesebb, mint 43 óvintézkedést javasolnak, s ezeket az ajánlásokat eljuttatták az angol ligához tartozó klubokhoz, a rendőri szervekhez és a helyi hatóságokhoz. Megállapították, hogy a sheffieldi Hillsborough-stadionban bekövetkezett katasztrófához ugyan az ittas szurkolók magatartása is hozzájárult, de a szerencsétlenséget közvetlenül nem ez váltotta ki. Ennek ellenére az alkohol árusítását a jövőben sem engedélyezik az angol labdarúgópályákon. Alejnyikov a Juventusban A Dinamo Minszk és a szovjet labdarúgó-válogatott erőssége, Szergej Alejnyikov három évre szóló, 2 millió 850 ezer dolláros szerződést kötött az olasz Juventusszal — jelentette szombaton a TASZSZ. A szovjet hírügynökség ugyanakkor hozzátette: azt nem tudni, hogy ebből az összegből mekkora rész illeti meg a játékost Totóeredmények 1. Karlsruhe-Bayer Uerdingen x t. FC Homburg—Kaiserslautern x 3. Mönchengladbach— Bayern München x 4. Nürnberg—Bayer Leverkusen x 5. Werder Bremen—Düsseldorf x 6. Waldhof Mannheim— VfL Bochum 1 1. Blau-Weiss 90—Freiburg l 9. Hannover—Aachen l 9. Duisburg—Saarbrücken x 10. Stuttgarter Kickers— Wattenscheid 2 11. Unterhaching—Osnabrück x lt. Münster—Kassel x 13. Meppen—Essen 1 14. Darmstadt—Hertha BSC x 15. Mönchengladbach— Bayern München I. félidő x 14. Karlsruhe— Baybr Uerdingen I. félidő x Magyar Nemzet Junior birkózó-vb Egy ezüst, egy bronz — és sok tapasztalat Körcsarnok, vasárnap délután. Döntő a junior kötöttfogású birkózó-világbajnokságon. Huszonnyolc ország 168 versenyzőjéből 11 nemzet adja az aranyért versengő húszat. Egy közülük magyar, a 100 kg-ban Bartal Péter. Hiába a szurkolás, a tucatnyi jobbnál, jobb taktikai tanács, a szovjet Dvalidze legyőzhetetlen. A birkózás régi ismerője megjegyzi: ez az első szovjet fiú, akiben benne van a régi világhírű szovjet birkózók zsenialitása... Megegyezünk hát abban, hogy az ezüst is szépen csillog, a bronznak is van patinája, s értékes pontokat hoznak a 4., 5. helyezettek is. A magyar mérleg: 1—1 ezüst- és bronzérem, egy negyedik és három 5. hely. Sok? Kevés? Elég? A fiatalokat két régi neves birkózónk, Torna Mihály és Rácz Lajos készítette fel a nagyszabású versenyre, a kluboknál végzett szakvezetői munkájuk mellett — társadalmi munkában. — Hallatlanul kiegyensúlyozott volt a mezőny, mi sem mutatja ezt jobban, mint az aranyérmek elosztása. Régen egy-egy ilyen ifjúsági, vagy junior mezőnyben arattak a szovjetek, most négyen győztek, s mellettük világbajnok lett két bolgár, egy-egy lengyel, NSZK-beli, francia és kubai fiatal —, mondja Torna Mihály. — Az az igazság, hogy mi — versenyzőink képességeit felmérve —, többre számítottunk, öt birkózónkat tartottuk éremre esélyesnek, háromban bíztunk, kettő lett belőle. De talán a lebonyolítás rendszeréhez elég annyit mondanom: Garamvölgyi súlycsoportjában egyetlen vereséggel ötödik, a szovjet Balamutov egy vereséggel aranyérmes lett... De, az egyre nehezedő gazdasági helyzetünkben érdemes-e, szabad-e anyagi sikert eleve nem ígérő versenyt rendezni? Erre a kérdésre már Orbán Ferenc főtitkár válaszol: — Úgy érezzük, egy-egy ilyen ifjúsági viadal ösztönzőleg hat a sportágba most bekapcsolódó gyerekekre,, sikerélményt,jelent a versenyben jól. 'szereplőknek'is tapasztalatot 'szerezhetnek azok, akiknek ma még nem sikerült az előrelépés. A birkózó szövetség még nem teljesen önálló, de erre halad a világ és nekünk is fel kell készülnünk a teljes önfenntartásra. Ilyenkor az ember első reflexe, ne csináljon semmit, abból nem lehet baj. Aki azonban leáll, visszahúzódik a nemzetközi kapcsolattartástól, lépést veszít, önkéntelenül kikerül a sodrásból. Bennünket pedig köteleznek a hagyományaink. Egy versenyt sokféleképpen lehet megrendezni, pénzpocsékoló, pazarló módon, s tisztességes takarékossággal. Úgy, hogy vendégek szállása, élelmezése kifogástalan legyen, megismerjenek valamit a fővárosunkból, ne legyen fennakadás a verseny rendezésében, s a külföldről érkezők jó érzéssel menjenek vissza hazájukba, s emlékezzenek a nálunk töltött napokra. Úgy érzem, ez egy jól sikerült világbajnokság volt, legalábbis csak dicséretet hallottunk az ittlévő nemzetközi vezetőktől, versenyzőktől. Szerencsére mindig találunk szponzorokat, akik szeretik ezt a sportágat. Most például az Artextől, a Migérttől, az Immobiliától és az Interragtól kaptuk a legnagyobb anyagi támogatást. Nem kis kockázatot vállalva —, szponzoraink további segítségében bízva — elvállaltuk a jövő évi serdülő világbajnokság megrendezését... A sportág vezetői szerint ez a világbajnokság kétszeresen is sikeres volt. Az eredmények mellett biztatást és tapasztalatot adott arra nézve is, hogyan kell a sportban felkészülni a holnap gazdasági megméretéseire is... (bajnál) át A világbajnokok és magyar helyezettek (48 kg-tól felfelé): Czyzewski (lengyel) ... 4. Weiszer Zsolt, Szamszurdinov (szovjet), ... 5. Hamzők József, Kissner (NSZK-beli); Szavov (bolgár); Almante (kubai); Riemer (francia); Balamutov (szovjet); ... 5. Garamvölgyi Gábor; Kogttasvili (szovjet) ... 5. Hackenmüller Károly; Dvlidze (szovjet); Bartol Péter; Murejko (szovjet) ... " Mucsi Zoltán. " Aki befut, jól megél Idegenlégiós Dömsödi József, a szegedi vízi-labdacsapat gólerős csatára közel egy esztendeje az olasz Catania Posseidon együtteséhez szerződött. Dömsödi rövid idő alatt népszerű lett a szicíliai városban, csapatát a A 2 ligába segítette. Ez a siker részben neki is köszönhető, hiszen gólkirály lett az olasz másodosztályban. Nyári szabadságát a Tisza-parti városban töltötte és felhasználva az alkalmat, arra kértem, mondja el véleményét az olasz vízilabdázóiról. — Én voltam a második pólós vidékről, akinek sikerült profiszerződést kötni Nyugaton. Az olasz csapatomban mindössze három fizetett játékos szerepel, a többi diák vagy tisztviselő és hobbyból fizi a pólót. — Hány edzést tartanak naponta? — Az egyiket délután 2-től 4- ig, a másikat este fél 10-től 11 óráig. Aki dolgozik, az is valahogy kiszorítja magának a szabadidőt. Ugyanis az első edzést a pihenő időben tartják, amikor az emberek a munkahelyről ebédelni mennek. Ez a sport rendkívül népszerű Olaszországban, egyre több fiatal kap kedvet a vízilabdázáshoz. Aki befut, jól megél a pólóból. A legtöbb idegenlégiós Jugoszláviából jön, ők tarolják a mezőnyt. Sajnos, egyre kevesebb a magyar vendégjátékos, a jugoszláv játékosdömping miatt. De ez érthető, a plávik a legjobbak most a világon. Én Kenéz helyére mentem, és nem volt könnyű a beilleszkedés, hiszen az olimpiai bajnok utódjaként kellett megállni a helyemet. — Olaszországban más a felkészülés rendje, mint Itthon? — Ott többet úszunk, kevesebb a labdázás, általában az edzők nem törődnek annyit a technikával, mint a magyar trénerek. A bírók pedig nem léphetnek a magyar sípmesterek nyomába, mert hangulatemberek. Szerintem a magyar játékvezetés — s erre külföldön kellett rájönnöm — világszínvonalú. Az olasz pólóban sokkal több a pénz, mint a magyar vízilabdázásban. Azt hiszem ezzel nem mondok újat. Megveszik a legjobb külföldieket, és így évek óta a klubcsapatok ott vannak az európai kupák döntőjében. De az olasz utánpótlás en a vidékről nők ellenére sem éri el a magyar színvonalat. Annyi fiatal tehetség egész Olaszországban nincs, mint itthon. Egy dolgot azonban mi is tanulhatunk. A mérkőzés előtt és alatt a csapattársakbiztatják egymást, szinte belehergelik a társakat a győzelembe. Ez nagyon tetszett, és ha egyszer itthon edző leszek, ezt a szellemet beleoltom a magyar fiatalságba. — Hogyan változott meg az élete, mit jelent profinak lenni? — A pénzről ne beszéljünk, az sokkal jobb mint itthon. Lakást, autót kaptam használatra, de nemcsak ez a fontos. Rendkívül jól esik, az a figyelmesség, a törődés, amivel a klub vezetői kitüntetik játékosaikat. Az egyesület elnöke egy gazdag építész, ő a saját vagyonából finanszírozza a vízilabdázást. Ez az úr rendkívül közvetlen, és kedves ember, és majd leestem az ágyról, amikor az egyik reggel gyümölcsöt hozott a lakásomra. Otthonomban felkeresve aziránt érdeklődött, elégedett vagyok-e az olasz konyhával, eszem-e elég vitamint és jól érzem-e magam Itália földjén. Nálunk, Magyarországon egy elnök mikor törődne így egy játékosával, pedig az a sportból él? — Hogyan tovább? — Nézze, én névtelen vidéki játékosként karriert csináltam Olaszországban. Olyan lehetőséget kaptam, amire régen vágytam. Külföldön a medencében dől el egy játékos sorsa, s nem a vízparton — mint itthon oly nagyon sok esetben. Huszonkilenc éves vagyok, és úgy érzem most érkeztem el sportpályafutásom csúcsára. A póló mellett tanulok, a József Attila Tudományegyetem jogi karán. Egyéni hallgatóként most fejezem be a negyedik évet. Köszönet azért, hogy az egyetem ezt lehetővé tette. Sajnos, azt látom itthon, egyre kevesebb élsportoló tanul tovább. Nem tudom, miért? Tóth Pistával, volt szegedi játékostársammal, mi vagyunk az utolsó mohikánok a szegedi egyetemen. Ha sikerül, néhány szép szezont szeretnék még eltölteni Itáliában, utána pedig itthon akarom a vízilabdázásra tanítani a gyerekeket. (halász) Vita a szörfcsaládban Önmaga ellen is óvott — bronzérmes lett Az alábbiakban egy különös történetet olvashatnak a saját maga ellen is protestáló sportolóról, aki utóbb — a többiek eltiltása miatt — érmet kapott, s ekkor már nem is volt olyan elégedetlen. A szokatlan eset Balatonfüreden, az országos szörfbajnokságon játszódott. A szörfösök hazai versenyeit rendre családi körben, családias hangulatban tartják. Az idei viadalt akár népesnek is nevezhetjük, hiszen az egyes kategóriákban 14—17 versenyző próbált szerencsét, ez pedig — az elmúlt évek visszaesése után —, kifejezetten örömteli létszám. Az örömnek azonban nagyjából itt vége is lett. Ám mielőtt részletesen megismernék az esetet, álljon itt egy kis szabálymagyarázat. A Nemzetközi Vitorlás Szövetség szörf bizottsága az elmúlt esztendőben egy új szabályt fogadott el, maximálta a vitorlák felületét. A Divízió I-esek között indulók legfeljebb 6 négyzetméteres vitorlát használhatnak. Az újfajta előírásból már tavaly is volt némi nézeteltérés, merthogy a legnagyobb egyesület, a Triál szörfösei 6,3 négyzetméteres Mistral típusú versenyeszközzel rendelkeztek. A zsűri tagjai akkor szemet hunytak a szabálytalanság fölött, mondván, mindössze hárman maradtak volna a Divízió I. nehézsúlyú osztályában. Így pedig nem lehet bajnokságot rendezni. Ebben az esztendőben — maradjunk továbbra is a fent említett osztálynál a 17 nevező közül 16-nak túlméretezett volt a vitorlája. Ezúttal azonban nem intézték el családiasan a nézeteltéréseket, pontosabban komoly perpatvar lett a „többletből”. Az egyik versenyző, Haraszti Zsolt ugyanis óvott. Bár, ő is „sáros" volt, de azért csak protestált. Az első futamban még második helyen ért célba, ám aztán folyamatosan hátrább szorult a rangsorban, nem volt esélye a dobogós helyezésre. Úgy gondolta, ha neki nem jó, akkor más se örüljön. Tudni kell,hogy az egyetlen szabályos vitorlával rendelkező szörfös azt utolsó előtti helyen érte meg azóvást Hosszan ülésezett, s méricskélt a zsűri. Az elnök Tuskai Gabriella volt, az MVSZ-t a szörfbizottság vezetője, Mihály László képviselte. A gyári felírás szerint 6,3 négyzetméteres Mistral vásznakat az ítészek 6,53 négyzetméteresnek találták. Egy másik típust — ezeknél 6,4 a gyári adat —, 6,9 négyzetméteresnek határozták meg. Az első és második helyezetté volt ilyen.) Ezek után megszületett a rendkívül furcsa határozat: az első helyen végzett Bákóczy Kálmánt (Triál) és a második helyezett Bacsó Bélát (Építők) kizárták a versenyből. A zsűri szerint az ő vitorlájuk feltűnően nagy volt. A többieké is meghaladta az előírt méretet, de az nem volt „feltűnően nagy”. Nyilván azért született az ugyancsak megkérdőjelezhető döntés, hogy ne legyen túl nagy a felháborodás. Vagyis, elkerülték azt a látszatot, hogy nem foglalkoznak az óvással. Egyébiránt az óvást benyújtó Haraszti Zsolt, amikor végül is harmadiknak hirdették ki, már nem is volt olyan elégedtelen. Bronzérmesként már másként gondolkodott. Érdekes volt az eredményhirdetés. A Triálosok — miután győztes csapattársukat kizárták — nem akarták átvenni az érmeket. Amikor eltiltással fenyegették őket, kötélnek álltak. Az átadást füttyszó kísérte. A Divízió I-ben történtek után megjött az óvási kedv a Divízió II-esek között is. Itt előbb súly miatt, utóbb vitorlanagyság miatt óvtak. A Divízió T. könnyűsúlyban csend volt, itt senki nem óvott, így aztán nem volt gond, hogy a győztes vitorláján a készítő cég 7,3 négyzetméteres vitorlanagyságot tüntetett fel... További két vitorlás volt ebben a kategóriában, amilyen használatáért a másik osztályban Rákóczyt és Bacsót „partra küldték”. Az már nem tartozik szorosan a bajnoksághoz, hogy a két kizárt versenyző rengeteget tesz azért, hogy Magyarországon ne szűnjön meg a versenyszerűen űzött szörfözés. Bakóczy például nem kis energiával hozta létre az ország talán legjobban menő szörfegyesületét, a Triált. Bacsó pedig, mint az Autó Magazin című havilapot kiadó Kreatív Kft. egyik vezetője a lap égisze alatt versenyt finanszírozott. Azért, mert ennek hiányában elmaradt volna egy ekkorra meghirdetett viadal. Végtére is lehetne csupán amatőr versenyeket is megrendezni, jóval kevesebbe kerülne. Nem kellene ugyanis a „profi” versenyeken meghatározott — pénzt is igénylő —, előírásoknak eleget tenni. S akkor vélhetően nem lennének óvások sem. Mert azt még az amatőrök is tudják, hogy nem azon a néhány tized négyzetméteren múlnak a helyezések. Iglói Nagy István 9 . Öttusa-csb: 1. V. Dózsa Szombaton a lovaglással zárult az öttusázók idei csapatbajnoksága. Ezt a számot a Csepel nyerte meg, a végeredmény pedig: 1. V. Dózsa (Mizsér, Kálnoki, Madaras, Balaska) 20 684 pont, 2. Bp. Honvéd 20 331, 3. Csepel 20 106. Az egyéni minősítő versenyben Fábián László volt a legjobb (5350 pont), Mizsér Attila (5243) és Kálnoki Kis Attila (5222) előtt. Martinék János hatodik lett (5092). A világbajnoki csapat tagjai (Martinék, Mizsér, Fábián) helytálltak a versenyen, főként ha figyelembe vesszük, hogy „edzésből”, azaz pihenő nélkül vágtak neki az öttusának. Külön örvendetes, hogy Fábián László sérülését érezve is remekelt. Feljutottak az atléták Az atléta EK-ban a magyar csapatok a B-csoportban versenyeztek a hét végén. A férfiak Brüsszelben itt Szalma nyerte meg a távolugrást 7,95 méterrel, a nők Strasbourgban lettek másodikak (Bulgária illetve Franciaország mögött), így feljutottak az A-csoportba. Kovács Irén ezüstérmes Bécsújhelyen a női öttusa-világbajnokságon Kovács Irén ezüstérmet szerzett, győzött az amerikai Lori Norwood. Csapatban Lengyelország volt a legjobb, Magyarország az 5. helyen végzett. Van miit tanulnunk A közelmúltban Karlsruhében rendezték meg a Világjátékokat (World Games), azaz a nem olimpiai sportágak hagyományos nemzetközi vetélkedőjét. A versenyen ott volt Patakfalvy Miklós, az MTK-VM karatézóinak vezető edzője. " Néhány társammal megfigyelőként voltunk jelen, azzal a céllal, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatainkat az WTF-fel, azaz a taekwondósok világszervezetével. Természetesen nemcsak a karateversenyeket láttuk, ott voltunk olyan sportágak küzdelmein, mint például a vízisí, a kötélhúzás, az akrobatikus ugrás, a görkorcsolya, a horgászcélbadobás — és még sorolhatnám. Nagy ünnepe volt ez a nem olimpiai sportágaknak, s ami külön meglepett: a nyugatnémet szervezők alaposan felkészültek ezekből az Európában többnyire ismeretlen sportágakból, zökkenőmentes volt a rendezés. — A taekwon-do WTF-irányzata nemrég alakult meg nálunk. Milyen a kapcsolatuk a világszervezettel? — Egyre szorosabb. Eddig főként telefonon, telefaxon cseréltünk információkat, most beszélgethettem a szervezet alelnökével, Chon Woo Lee-vel és főtitkárhelyettesével Song Sang Keun-nal. Ezek a koreai urak rendkívül szívélyesek voltak, sok hasznos tanáccsal szolgáltak, hogyan építsük ki itthon a szervezetünket. — A versenyek alapján hol tart nálunk a WTF-irányzat. — Legyen elég annyi, hogy a Világjátékokra az elmúlt világversenyek legjobbjai kaptak meghívást. Így aztán képzelheti a színvonalat... Mindenesetre nagy dolog volt, hogy a versenyzők testközelből láthatták, mennyi erőt, energiát igényel ez a sportág. A férfiaknál hatalmas volt a koreai fölény, nyolc súlycsoportból hétben ők győztek. A nőknél már volt amerikai, kanadai és tajvani aranyérmes is. — Magyarán: van mit tanulniuk? — Van. És, ha minden jól megy, már ősszel a szöuli világbajnokságon testközelből mérhetjük le, hol is tartunk. (m. p.) Párizsi győzelme óta nem megy az amerikai Michael Changnak. Legutóbb a Stratton Mountain-i teniszversenyen második kiemeltként honfitársától, Jim Grabbtól kapott ki, 6:2, 6:4-re. Sátor László csaknem félóra különbséggel utasította maga mögé a mezőnyt a Strasbourgban megrendezett ötnapos szupermaratoni (364,3 km) gyaloglóversenyen..