Magyar Nemzet, 1989. szeptember (52. évfolyam, 205-230. szám)

1989-09-01 / 205. szám

2 Ausztria vízumkönnyítése Bonnból jelenti az MTI. Jür­gen Chrobog, az NSZK külügyi hivatalának szóvivője a segítő­­készség igen szép megnyilvánu­lásaként üdvözölte azt az osztrák intézkedést, amellyel Bécs ideig­lenesen felfüggesztette a vízum­­kényszert az SVDK-val a mene­kültkérdés megoldásáról. Utalt mindazonáltal arra, hogy ez önmagában még nem oldja meg a Magyarországon tartózko­dó és kiutazni szándékozó kelet­német állampolgárok problémá­ját, mert ez nem Ausztriától füg­gött. A Deutschlandfunk rádióállo­más jelentése szerint a külügyi hivatal egyik szóvivője nem volt hajlandó állást foglalni a Frank­furter Rundschau című lapnak a menekültkérdés megoldására vo­natkozó értesüléseivel kapcsolat­ban, miszerint állítólag a magyar hatóságok készek lennének a be­utazási vízummal ellátott NDK-útleveleket kiutazásra jogosító okmánynak elfogadni, így az NSZK-ba áttelepülni szándékozó keletnémetek Magyarországot el­hagyhatnák nyugati irányban. Ebben az esetben nem játszana semmiféle szerepet a budapesti nyugatnémet nagykövetség által kiállított nyugatnémet útlevél.­­Az AFP prágai jelentése sze­rint az NDK prágai nagykövete büntetlenséget ígért azoknak a kivándorolni szándékozó kelet­német állampolgároknak, akik hajlandóak elhagyni az NSZK különböző nagykövetségeit, ha­zatérnek, és a kivándorlás törvé­nyes útját keresik. Helmut Ziebart nagykövet — csehszlovák újságírókkal beszél­getve — kijelentette: „Az NDK azt kívánja, hogy a külföldi nagy­­követségeken tartózkodó állam­polgárai térjenek vissza hazájuk­ba, és kérjék törvényes úton a kivándorlási engedélyt.” Kohl és Mazowiecki telefonbeszélgetése A Szolidaritás kezdeményezi a szovjet csapatok jelenlétének felülvizsgálatát Bonnból jelenti az MTI. Szep­tember közepén Varsóban foly­tatják majd azokat a tárgyaláso­kat, amelyeken a nyugatnémet és a lengyel kormánymegbízottak — Helmut Kohl szövetségi kancel­­logatásának előkészítéseként is már hivatalos lengyelországi lá­­, véglegesíthetik a gazdasági­­hitel-nyújtási, valamint a nem­zetiségi-kulturális megállapodá­sokat. Ebben egyezett meg egymással Kohl és Tadeusz Mazowiecki len­gyel miniszterelnök csütörtök dél­ben az előbbi kezdeményezésére folytatott telefonbeszélgetésen. Erről délután tájékoztatta a saj­tót Hans Klein, a bonni kabinet szóvivője. Közlése szerint a kan­cellár a véleménycserére tudato­san választotta a második világ­háború kirobbantásának évfordu­lója előtti napot. Ebből az alka­lomból Kohl kiemelte a háborút megért nemzedék különleges fe­lelősségét azért, hogy soha ne is­métlődhessék meg a háború ször­nyűsége. Megállapította, hogy az ötvenedik évfordulón eljött a megbékélés ideje. Lech Walesa, a Szolidaritás el­nöke részvételével — immár ki­lencedszer — emlékeztek meg Gdanskban az elesett gdanski ha­jógyári munkások híres emlék­művénél az 1980-ban aláírt tár­sadalmi megállapodásokról, ame­lyek lehetővé tették a Szolidaritás megszületését. A munkások küldöttei a tiszte­let virágait helyezték el az em­lékműnél és — ugyancsak a szo­kásoknak megfelelően — misét is tartottak. A Szolidaritás képviselői kez­deményezni fogják a lengyel par­lamentben az országban állomá­sozó szovjet csapatok jogi státu­sának felülvizsgálatát — jelen­tette be csütörtökön Janusz Onyszkiewicz, a Szolidaritás szó­vivője a Szolidaritás parlamenti csoportja most megalakult kül­ügyi bizottságának első ülése után. Onyszkiewicz szerint a Len­gyelországban tartózkodó szovjet csapatok helyzetét szabályozó törvények megértek a felülvizs­gálásra, mivel „nagyon régiek”, több mint 30 évesek. A Szolida­ritás képviselői meg akarnak győ­ződni: nem szorulnak-e a törvé­nyek némi felújításra. Világmise Lengyelországban Varsóból jelenti az MTI. Var­sóban a lengyel főváros egyete­mének nagytermében Wojciech Jaruzelski lengyel köztársasági el­nök és Józef Glemp bíboros, len­gyel prímás üdvözlő beszédével ünnepélyesen megnyitották a II. világháború ötvenedik évforduló­jára emlékező világvallási talál­kozót, amelynek résztvevői szep­tember 1-jén­ egyórás közös imát mondanak a varsói királyi vár előtti téren a háborúban eleset­tek emlékére, a béke érdekében. A keresztény egyházak mellett más felekezetek képviselői is a háború nélküli világért, a béké­ért mondanak majd közös imát. Az eseményen részt vesz Paskai László bíboros, esztergomi érsek, aki csütörtökön érkezett Varsó­ba. Csád és Líbia szándéknyilatkozatot írt alá a béke helyreállítására Algírból jelenti a Reuter. Csád és Líbia külügyminisztere csütör­tökön békeszerződést írt alá Al­gírban, lezárva ezzel a két ország közötti tizenöt éves háborúsko­dást — vált ismerté hivatalos for­rásból az algériai fővárosban. A megbékélésben jelentős közvetí­tő szerepet játszott Algéria, ezt jelezte az is, hogy a megállapo­dás aláírásán jelen volt Bualem Beszaieh algériai külügyminisz­ter. Csád és Líbia között az ellen­ségeskedés 1973-ban robbant ki, amikor Tripoli megszállta a ha­tára mentén húzódó, uránércben gazdag Aouzou-övezetet. 1987- ben újabb öszecsapásokra került sor a térség hovatartozása miatt Akkor a francia erők támogatá­sát élvező csádi erők vereséget mértek a líbiai katonákra. A vi­szályt tűzszüneti megállapodás zárta le, s javulni látszott a vi­szony azzal, hogy a két állam ta­valy októberben helyreállította diplomáciai kapcsolatait. A múlt hónapban az Afrikai Egységszer­vezet (AESZ) négy tagországának államfője — köztük Sadli Ben­­dzsedid algériai elnök — próbál­ta rábírni a két viszálykodó or­szág vezetőjét, hogy Mali fővá­rosában békeszerződést írjon alá. Ez a kísérlet azonban kudarcot vallott. A most aláírt egyezményben a két ország abban állapodott meg, hogy az Aouzou-övezet kérdésé­ben a hágai nemzetközi bíróság döntsön. A kokainellenes háború miatt éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el Kolumbiában Bogotából jelenti az AFP. Éj­szakai kijárási tilalmat vezettek be Medellínben és kilenc másik kolumbiai városban, hogy ily módon is csökkentsék a kábító­szer-maffia és a kormány közöt­ti háború nyomán magasra csa­pott erőszakhullám terjedését. Az este tíz órától reggel hat óráig érvényben levő kijárási ti­lalmat Orlando Vasquez belügy­miniszter jelentette be, s kihir­detésekor azonnal hatályba is lé­pett. Még a bejelentés előtt a me­­dellini polgármester élesen bírál­ta Virgilio Barco elnököt, amiért az úgy hirdette meg a harcot a kábítószerkereskedők ellen, hogy nem készítette fel az országot a csempészek ellentámadásának ki­védésére. Ugyanakkor bejelen­tette, hogy városában a kijárási tilalom mindaddig érvényben lesz, amíg­ „Medellínben az éj­szakák nem lesznek nyugodtak”. A Bogotától 245 kilométerre fekvő Medellin az ország máso­dik legnagyobb városa, és a világ legnagyobb kokainkartelljének központja. Innen szállítják az Egyesült Államokba az­ ott for­galmazott kokain 60 százalékát. A kábítószercsempészek az utób­bi időben már nappal is bom­batámadásokat hajtottak végre a városban. Életveszélyes fenye­getések miatt Medellinben újabb három bíró mondott le tisztsé­géről. Időközben az amerikai kor­mányzat felszólította a bogotai nagykövetségen dolgozó diploma­ták hozzátartozóit, hogy hagyják el Kolumbiát, és térjenek vis­­­sza az Egyesült Államokba. A rendelkezés mintegy 40-50 em­bert érint. A washingtoni kor­mány nyilvánvalóan attól tart, hogy a kábítószercsempészek tá­madást intézhetnek amerikai ál­lampolgárok ellen is. A külügyminisztérium még a múlt héten arra kérte az ameri­kai turistákat, hogy kerüljék el Kolumbiát. A washingtoni veze­tés ugyanakkor a többi amerikai állampolgárnak is azt javasolta, hogy ha „nem különösen fontos jelenlétük”, akkor utazzanak el az országból. Magyar Nemzet Moszkvában tanácskoztak a VSZ vezérkari főnökei Moszkvából jelenti az MTI. A hagyományos fegyverzetekről, va­lamint az európai biztonsági és bizalomerősítő intézkedésekről folyó bécsi tárgyalások harmadik fordulójával kapcsolatos kérdé­sekről tárgyaltak augusztus 29-én és 30-án Moszkvában a Varsói Szerződés Szervezete leszerelési különbizottságának soros ülésén a tagállamok képviselői. A küldöttségekben a tagálla­mok bizottságainak képviselői, a bécsi tárgyalóküldöttségek veze­tői, a külügyminisztériumok és a honvédelmi minisztériumok fe­lelősei kaptak helyet. Véleményt cseréltek az európai taktikai atomfegyverek problémájáról és más időszerű leszerelési kérdé­sekről. Ugyancsak leszerelési kérdé­sekről, a bécsi tárgyalások har­madik fordulójának időszerű fel­adatairól tárgyaltak Moszkvában a Varsói Szerződés Szervezetének vezérkari főnökei. Mint a TASZSZ kiadott jelentése hangsúlyozza, a napirenden szereplő minden kér­désben a szövetséges államok egy­séges álláspontot dolgoztak ki. A találkozó építő szellemben és elvtársi légkörben zajlott le. Pocsék József vezérezredes, ve­zérkari főnök, honvédelmi mi­niszterhelyettes, aki küldöttség élén a magyar felet képviselte a moszkvai tanácskozáson, az esti órákban a delegációval együtt ha­zaérkezett Budapestre. A moldovai parlament elfogadta a nyelvtörvényt Az orosz közvetít Moszkvából jelenti az MTI. A moldovai Legfelső Tanács csü­törtökön kis változtatásokkal megszavazta a moldován nyelv­törvényt. A Szovjetszkaja Molda­­va szerkesztőségétől ,a helyszín­ről kapott értesülések szerint a moldovai parlament hivatalos nyelvként egyedül a moldován nyelvet ismerte el. Ugyanakkor a törvény megfogalmazása szerint a Szovjetunió népei közötti érint­kezés nyelve az orosz, amely azonban nem kapott hivatalos státust a köztársaságban. A Szovjetszkaja Moldavia mun­katársa elmondta, hogy a szava­záson a nyelvtörvény ebben az új, körültekintőbb megfogalma­zásban többséget kapott, még a parlament hetven orosz anyanyel­vű képviselője közül is voltak, akik mellette szavaztak. Az eredeti törvénytervezet, amely a nemzetiségek közötti érintkezés nyelveként is a mol­dován nyelvet ismerte­ el, nagy felháborodást keltett a szövetsé­gi köztársaság orosz és más anya­nyelvű népeinek körében. Kisi­­nyovban, a fővárosban és a mol­dovai nagyvárosokban tiltakozó tömeggyűlésekre, sztrájkokra ke­rült sor. A köztársasági Legfelső Ta­nács az alkotmány módosítására érkezett javaslatok megvitatásá­val folytatja munkáját. A KGB és a sztálinizmus áldozatainak közös sajtóértekezlete Folyik a rehabilitálás Moszkvából jelenti az MTI. A sztálinizmus áldozatainak moszk­vai szövetsége a KGB (Állambiz­­tonsági Bizottság) székházában rendezett összejövetelt, amelyen főként a rehabilitálásról, az el­tűntek sorsának kiderítéséről volt­zó.Moszkvában alig egy hónapja alakult meg a szövetség, amely­nek eddig 500 tagja van, napról napra mind többen jelentkez­nek felvételüket kérve. A szövet­ség elnöke, Nyikolaj Numerov, aki 10 évet töltött büntetőtábo­rokban a sztálini érában, s há­romszor zárták ki, majd vették vissza a pártba. Mint a tévének nyilatkozva elmondta: a szerve­zet konkrét kérdésekkel foglalko­zik, így egyebek között a ma ne­héz körülmények között élő áldo­zatok támogatásával, segítségé­vel, ápolásának megszervezésé­vel. A sajátos sajtóértekezleten a KGB képviselői elmondták, hogy megkezdődött és folyik a represz­­szió idején ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata, s erről folyamatosan értesítik az érin­tetteket, illetve családtagjaikat. A vasatok rossz munkája miatt A Szovjetunióban­ kétmillió tonna olaj szállításával maradtak el Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunióban több mint 2 millió tonna olajtermék, így 513 ezer tonna gépkocsibenzin és 478 ezer tonna dízelüzemanyag le­szállításával maradtak el augusz­tus végéig — közölte csütörtökön Pavel Mosztovoj szovjet minisz­terelnök-helyettes, az Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bi­zottság (GOSZSZNAB) elnöke. Különösen feszült helyzet alakult ki a benzin- és dízelüzemanyag­ellátás területén az Orosz Föde­rációban, Tádzsikisztánban és Ukrajnában, ahol jelenleg is fo­lyik a termés betakarítása. Az olajtermék-ellátásban ta­pasztalható hiányosságok okaként Mosztovoj elsősorban a vasútak rossz szállítómunkáját nevezte meg. A Közút- és Vasútközleke­­dési Minisztérium összes elma­radása már mintegy 10 ezer va­­gonnyi benzinből és 8 ezer dízel­üzemanyagból. A szállítási prob­lémákat súlyosbítja egyes olaj­feldolgozó vállalatok rossz mun­kája is — mondta. Vita a Pravda hasábjain A helyi hatalom akadályozza az ufai tragédia hátterének feltárását Moszkvából jelenti az MTI. Úgy látszik, a transzszibériai vas­út ufai szakaszán sok száz em­ber halálát okozó robbanás sem volt elég erős ahhoz, hogy meg­bénítsa a hivatalnoki hatalomfél­tés reflexeit, s ez az igazi fele­lősök megbüntetésének egyik fő akadálya. Ez derül ki a Pravda csütörtöki számának írásából, amely egy július elejei tudósítás­ra tér vissza. Az SZKP központi lapja a nyár közepén arról írt, hogy a tyumenyi területi ügyészség egyik vezető vizsgálója tíz hónappal a szerencsétlenség előtt részletes vizsgálati anyagot tett le főnökei asztalára, s ebben tételesen bi­­zonyított, hogy a gázvezeték meg­építésénél milyen súlyos követ­kezményekkel fenyegető selejtes munkát végeztek. Akkor, majd később is elmaradt a felelősségre vonás. A jelek szerint az ufai kataszt­rófa sem térítette jobb belátásra, Szmirnov ügyészségi vizsgáló fő­nökeit. A tyumenyi főügyész — derül ki a Pravda tudósításából — a jól bevált recept szerint meg­írt levelében „természetesen” a Pravda újságíróját és az igazság feltárásához ragaszkodó Szmir­­novot kiáltja ki fekete bárány­nak. A Pravdának azt rója fel V. Bagin területi főügyész, hogy — a vizsgálati jelentéseket elfekte­tő — ügyészségi kollégium he­lyett a tényeket feltáró Szmirnov pártjára állt. Bagin azt is nehez­ményezi, hogy Szmirnov és mun­katársa az ő személyes engedélye nélkül bocsátott az újságíró ren­delkezésére dokumentumokat. Az a főügyész leveléből nem derül ki, hogy a dokumentumokban foglaltak tényszerűsége kifogá­solható lett volna. A reagálást ismertető írásban a csütörtöki Pravda idéz Szuhar­­jovnak, a Szovjetunió legfőbb ügyészének augusztusi Pravda­­interjújából. Itt a vezető jogi szakember egyértelműen elma­rasztalta tyumenyi kollégáit. Elgondolkodtatónak tartja a tu­dósító a területi pártbizottság magatartását is, hiszen a testü­let mindmáig hallgat az ügyről. Ami pedig a tyumenyi ügyészség vezetőit illeti, amint ez a Prav­da minősítéséből kiviláglik, mi­közben a mundér vélt becsüle­tét akarják megóvni, a Bagni-fé- re reagálásokkal csak újabb fol­tokat ejtenek rajta.­­ (Párizs, MTI) Michel Rocard francia­­ miniszter­elnök csütörtökön ebéden látta vendégül Ifj. Rajk Lászlót, a ma­gyar Szabad Demokraták Szö­vetségének ügyvivőjét és Adam Michniket, a lengyel Szolidaritás tanácsadóját.­­ (Moszkva, MTI) Tizenkét év szabadságvesztésre ítélték a ferganai zavargások egyik részt­vevőjét Taskentben. Habibullo Abdurahmanov húszéves fiatal­ember büntetéséből két évet bör­tönben, tizet pedig munkatábor­­ban tölt le. Péntek, 1989. szeptember 1. , VILÁGGAZDASÁG Átalakul a tőzsdebarométer A kapzsiság egészséges, hirdette életfilozófiáját a nagyra törő, kö­nyörtelen tőzsdeügynök szerepé­ben — az alakításáért egyébként Oscar-díjat kapott — Michael Douglas az 1987-es sikerfilmben, a Wall Street-ben. A mondás azonban attól az Ivan Boeskytől ered, aki kétségtelen ihletője volt a douglasi figurának. Csakhogy mire a Wall Street a mozikba ke­rült, a makkegészséges Boesky már rács mögött volt. Rettegett Iván ugyanis túlzottan kapzsi volt: megsértette a tőzsdei etiket­tet, visszaélt a birtokába jutott , vagy inkább juttatott — bizal­mas­­ információkkal. A Wall Street varázsát azonban nem tud­ta megrendíteni Iván bukása, a filmnek köszönhetően még inkább az új kor új hősei lettek a fel­pörgetett életvitelű, a komputer­­képernyőt figyelő, egyszerre két telefonon tárgyaló huszonéves dealerek, akik villámkarriert be­futva mesés vagyonokat zsebel­tek be. A varázst az 1987 októ­beri krach törte meg: a „fekete hé­tfő” és a­­ „rettenetes kedd” után hiába csörögtek a telefonok a broker-irodákban, eltűntek a hősök, legalábbis egy időre. A műst kísérlete Szinte hajszálra a két évvel ez­előtti augusztus 25-i Dow Jones­­rekord után — a Wall Street-i árfolyammozgás fokmérőjének számít a Dow Jon­es, mivel a har­minc legnagyobb ipari részvény árfolyamának változásait hivatott mérni —, most augusztus 24-én új csúcs született a New York-i bör­zén. Az árfolyamok a krachot kö­vetően szép egyenletesen kúsztak felfelé, túlszárnyalva azt a 87-es magasságot, mely a krach-elem­­zők szerint akkor túlzottan, irreá­lisan magas volt, szinte kikény­szerítette a bukást. (A teljes kép­hez azonban az is hozzátartozik, hogy az új rekord az inflációval korrigált részvényárfolyamokat nézve, már valamivel alacso­nyabb, mint a 87-es érték, ugyan­akkor azt is tudni kell, hogy a Dow meglehetősen konzervatív mérce, a sokkal több részvényen alapuló más piacjelzők szerint az értékpapírok árfolyamai valóban rekordmagasságokban vannak.) Talán éppen az árfolyamnöve­kedés egyenletessége miatt ma­radt el a „déja vu" pánik. A múlt kísértete ugyan nem ijesztet­te meg a tőzsdét, de a Dow-re­­kord mindenesetre elgondolkod­tatta az elemzőket­, változott-e a Wall Street, és egyáltalán,a mi befolyásolja az árfolyamokat, mit jelez változásuk. Arra egyszerű a válasz, hogy mi okozza a részvé­nyek áringadozásait: jószerivel minden. A japán kormánybot­rány, a Tienanmen téri vérengzés, az amerikai jegybank elnökének gyengélkedése vagy éppen a szaú­­di olajminiszter elleni merénylet hírei ,szinte azonnal megkeverik a kártyákat. Az elemzőket azon­ban inkább a hosszú távú hatá­sok érdeklik — bár éppen a krach mutatta, hogy a pillanatnyi bajok a változatlan trendek mel­lett is okozhatnak tartós zavaro­kat, melyek csak idővel „korrigá­lódnak”. A tartós árfolyamvál­toztató okot is egyszerűen meg lehet fogalmazni: a „tankönyvi” definíció szerint a várakozások a meghatározók, tehát, hogy a­ je­lenlegi jövedelmekhez képest mi­lyen jövendő profitra számítanak a tőzsdei „játékosai". Tiszta modell? A bonyodalmat persze az okoz­za, hogy a „várakozás”­­ nem kézzelfogható gazdasági tényező. Az elemzők klasszikus példái sze­rint, ha a részvényesek nagyon borúlátók, akkor a gazdaságról szolgáltatott, a várakozásokhoz képest jobb mutatók — melyek önmagukban még igen rossz ered­ményeket takarhatnak — bizako­dóvá tehetik a részvényeseket. Másrészt a várakozások bajt okozhatnak azzal is, hogy önger­jesztő folyamatot indítanak el: az árfolyamesésre számítók szaba­dulni igyekeznek a részvényektől így azok kínálata nő és a klasz­­szikus kereslet-kínálat szabályok szerint esik is az árfolyam. Tőzsdévé azonban éppen ez te­szi a tőzsdét. Az elemzőket inkább az zavarja, hogy a tiszta modellt befolyásoló, túlzottan nagy kilen­géseket, illetve a spekulációt mi­ként lehetne valamelyest szabá­lyozni, hogy elkerülhető legyen a 87-es pánikhoz hasonló „látszat­­krach”. Az elmúlt két év ugyan­is bizonyította, hogy az akkori „si­koly" alaptalan volt, nem követ­kezett be a megjósolt­ recesszió, melyet a krach volt hivatva elő­jelezni. Az tagadhatatlan, hogy a visszaesést olyan makroökonómiai tényezők is befolyásolták, mint a tartósnak bizonyuló amerikai ket­tős deficit, a protekcionista keres­kedelmi elképzelések erősödése, a Washington—Bonn—Tokió pénz­ügyi tengely bizonytalan egyezte­tései. A fő gond azonban inkább az volt, hogy néhány nagy tőzsde­cég egyszerre akart szabadulni nagyobb mennyiségű részvényei­től, magával rántva a többi tulaj­donost is, különösen az öngerjesz­tő komputerizált részvénykeres­kedelemmel. A krachot követően a tőzsdefelügyeletet gyakorlók egyrészt a Bocsky-féle tiltott nye­részkedést akarták csírájában el­fojtani nagyszabású nyomozóak­cióikkal — amelyek egyébiránt a chicagói árutőzsére is kiterjed­tek — másrészt keresték a módját annak, hogy éppen ezt az önger­jesztő­ pánikot megregulázzák. A tekintélyes tőzsdei alkuszcé­gek, persze, minden kísérletnek ellenálltak, mondván, a nagyobb beavatkozás, az eladás-vevés kor­látozása elidegenítené a részvé­nyeseket, a központi beavatkozás a korporatista állam rémét hozná magával, mely a kapitalizmus és a szocializmus legrosszabb elemeit egyesítené. Végül csak azt sike­rült elérni, hogy katasztrófába árfolyamzuhanáskor két órára fel­függeszthető az üzletkötés, s a komputerizált adás-vételt egy idő­re ugyancsak elüldözték. A mostani Dow-rekord azon­ban arról tanúskodik, vége az óvatoskodásnak. Egyfelől némi bizakodásra enged következtetni, hogy a kisrészvényesek újra meg­jelentek a piacon, másfelől az elemzők szerint a vállalati profi­tok is indokolják a magas árfo­lyamokat. A derűlátó várakozá­sok pedig arra utalnak, hogy az óvatos lassulás helyett inkább nyugodt gazdasági növekedésre számítanak a tőzsdén. Csakhogy a Wall Streeten újra megjelent az „elektronikus varázslat”, ismét hódít a komputerizált kereskede­lem — a broker cégek előreprog­ramozott üzletkötéssel használják ki a kínálkozó árfolyamnyeresé­geket. A Harvard­ egyetem pro­fesszora, Lawrence Summers a The New York Timesban az árfo­lyamok magasra szökését nemcsak a gazdaságba vetett bizakodó ki­látásokkal indokolja, hanem az­zal is, hogy a bőségesen rendelke­zésre álló japán tőke egyre erő­teljesebben van jelen a Wall Streeten, mivel Tokióban túlzot­tan magasak a részvényárak. Páratlan fellendülés Summers szerint a fő hajtóerők közé tartozik a felvásárlási má­nia, tehát a különféle kevésbé nyereséges vállalatok megvétele — akár a saját dolgozók által, akár úgy, hogy más cégek ezeket bekebelezik. Ez pedig magasan tarthatja a még megvételre váró cégek részvényeit. — A felvásár­lások próbatétele azonban a jövő évre várható. Kétségtelen, hogy a bekebelezett vagy kiárusított cé­gek magas profitokat ígérnek, bíz­va az irányítási átszervezésekben. A gond azonban az, hogy szinte minden esetben óriási, magas ka­matozású hitelekkel hajtják vég­­re ezeket az akciókat, ami azt je­lenti, hogy kedvezőtlen gazdasá­gi környezetben, akár egy kisebb recesszió idején a hitelkonstruk­ciók miatt kártyavárként omol­hat össze a rendszer. A visszaesés mellett azonban egyelőre csak az siól, hogy túl hosszan tart a je­lenlegi fellendülés: nyolc éven át, ami páratlan ebben az évszázad­ban. A tőzsdei árfolyamok alakulá­sát árgus szemekkel figyelők, p­er­­sze, éppen arra kíváncsiak, hogy mennyiben őrizte meg „baromé­ter" szerepét a börze, milyen mértékben függetlenedtek a nem­zetközi pénzmozgások a valós gazdasági szférától. Hosszú távon bizonyosan figyelemreméltó a kapcsolat. Csakhogy a gazdaság­­politikát „csinálók" ezzel nem so­kat tudnak kezdeni. Az árfolyam és kamatpolitika bűvöletében lévők számára vi­szont állandó a „munkakapcso­lat” — az oda- és visszajelzés — a börzével. A Dow-rekord egyik oka ugyanis éppen a dollár ma­gas árfolyama. A határokat nem tűrő pénzmozgások viszont mind inkább befolyásolják a hagyomá­nyos fizetésimérleg-egyensúlyo­­kat előtérbe helyező gazdaságpo­litikákat. Az ennek pártját fogók nem véletlenül kardoskodnak egy új, a stabilitást biztosító Bretton Woods-i rendszer életrehívásán, amely, mint mondják, csak akkor lenne életképes, ha éppen ezeket a pénzügyi tranzakciókat is sza­bályozná. A közgazdászok egy másik csoportja viszont úgy véli, végérvényesen szakítani kell a fi­­zetésimérleg-egyensúly- bűvölet­­iágban a nemzeti többletek és hiányok ugyanis a magánszféra beruházási igényeinek alakulását jelzik, és nem okvetlen a hibás kormányzati gazdaságpolitikákat, hiszen a Wall Street újra a csú­cson van, a kettős deficit viszont maradt. Tisovszky János 0 (Ulánbátor, TASZSZ) Csü­törtökön hivatalos látogatásra Ulánbátorba érkezett Csien Csi­­csen, kínai külügyminiszter. 0 (Buenos Aires, AP) Josef Schwammberger náci háborús bűnös kiadatása mellett döntött eg­y argentin fellebbviteli bíróság. A jelenleg 77 éves Schwammber­­ger kiadását az NSZK kérte, mert a második világháborúban a megszállt Lengyelországban ezrek haláláért felelős.

Next