Magyar Nemzet, 1989. október (52. évfolyam, 231-256. szám)
1989-10-02 / 231. szám
ér A Kereszténydemokrata Néppárt küldöttgyűlése A választásokig konstruktív ellenzékben .. világnézeti alapon álló politikai párt vagyunk, de nem egyházi vagy felekezeti párt. Az egyházaknak nincs és soha nem is volt politikai pártja... Életünket a szociális és demokratikus eszmék jegyében, a magunk sajátos hagyományaira és adottságaira építve, szabadon akarjuk berendezni. Eszményképünk a szabadság és egyenlőség elvű demokrácia, amely a népi önkormányzatban valósul meg és a parlamentáris demokratikus kormányformában csúcsosodik.” A fenti mondatot a kereszténydemokraták programtervezetéből idéztük. A többi közt ez a dokumentum került a budapesti országos gyűlés elé, amelyet szombaton rendeztek a József Attila Gimnáziumban. Az Ünnepi beszédet dr. Keresztes Sándor, a szervezőbizottság elnöke, az egykori Barankovics-féle Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője tartotta. A párt célját egyrészt a demokratikus többpártrendszer megteremtésében jelölte meg, másrészt az európai népek közösségébe való beilleszkedésben. A néppárt nem nosztalgiapárt, hanem olyan eszmék letéteményese, amelyek révén a fenti célok megvalósíthatók — hangoz* tatta. A szabad választásokig a kereszténydemokraták a konstruktív ellenzék szerepét vállal* ják— a többi majd a voksoktól függ. Ezután sorra álltak föl a külföldi vendégek, az újjáalakuló testvérpártot üdvözlendő. Ezután következett a viharos sajtótájékoztató. A BBC riportere azt tudakolta, miért csak szakmai tanácsokkal segítik a kereszténydemokratákat, miért nem ajánlanak pénzt is nekik a gazdag nyugati pártok? Wim van Weizen szerint most egy párt szárnyra keléséhez nagyobb szükség van például szedő- és nyomdagépekre, mint dollárra. Szinte meghőköltek a nyugati küldöttek attól a kérdéstől: miért nem zár a Kereszténydemokrata Unió és az Európa Parlament ajtót-ablakot a magyar testvérpárt előtt? Talán nem bíznak abban, hogy a demokratizálódás végleges?... A pártok működése Magyarországon még nem rendezett — hangzott a válasz —, a választásokat meg kell várni, az Európa Parlament véglegesen csak akkor dönthet. Többször is felmerült az egyházak szerepe. Kap-e segítséget a párt, s egyáltalán hajlandó-e együttműködni a negyven év során súlyosan kompromittálódott egyházakkal? Keresztes doktor erre azt mondta: Nem, a néppárt nem felekezeti párt, az egyházaktól semmilyen anyagi térítést nem kap, nem is fogad el. A kérdés második felére Goják János, a Magyar Kurír című katolikus lap főszerkesztője felelt A kommunistákkal való együttműködés elsősorban az intézményes egyházra, a hierarchiára igaz — mondta. — De az egyházat nemcsak a püspökök alkotják, hanem az alsó papság és a hívek is. „Bizton állíthatom, hogy a papok zöme és a hívőközösség nem kompromittálódott a diktatúra esztendejében. A küldöttgyűlés megválasztotta a párt tisztségviselőit és vezető szerveit. Az elnök dr. Keresztes Sándor, a főtitkár Ugrin Emese lett, B. B. A. Hárompárti kezdeményezés Véget ért a szakértői konferencia (MTI) Pénteken, késő este az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal pártjainak vezető tisztségviselőitől a magyar belpolitikai élet aktuális kérdéseire kértek választ azoknak a nyugat-európai pártoknak a képviselői, akik a hárompárti kezdeményezés néven ismertté vált többoldalú konzultációs fórum soros tanácskozására érkeztek Budapestre. Az atomfegyver nélküli országok összefogását szorgalmazó hárompárti kezdeményezés kétnapos szakértői konferenciája — a konzultációt elindító szervezetek, az MSZMP, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt, valamint a meghívott hazai és külföldi pártok képviselői részvételével — pénteken kezdődött az MSZMP Politikai Főiskoláján.* Eredményes munkát végzett az atomfegyver nélküli országok öszszefogását szorgalmazó hárompárti kezdeményezés budapesti szakértői konferenciája — ezt hangsúlyozták szombaton a kezdeményező szervezeteik, , az MSZMP, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt vezető tisztségviselői a találkozó befejeztével tartott sajtótájékoztatójukon, amelyen jelen voltak a tanácskozásra meghívott magyar ellenzéki pártok s a finn, olasz, NSZK-beli és lengyel politikai szervezetek képviselői is. Elmondták, hogy az értekezleten a delegátusok az európai országok szorosabb gazdasági és politikaiegyüttműködéséről, a hagyományos fegyverzet csökkentéséről, az ilyen kérdéssel foglalkozó bécsi leszerelési találkozóról, az atomfegyverek továbbterjesztésének megakadályozásáról folytattak véleménycserét. S bejelentették, hogy a Finn Szociáldemokrata Párt meghívására 1990 tavaszán megrendezik a háromoldalú kezdeményezés negyedik konferenciáját, amelyre a szervezők meghívták a budapesti értekezleten is képviselt pártokat és szervezeteket. Provokáció, zaklatás, fenyegetés Tőkés László levele a nagyváradi Református Püspöki Hivatalnak A múlt hét folyamán felhívta lelkészi hivatalunkat egy Stancuta nevű mérnök, aki a nemrég, tragikus körülmények között elhunyt Újvárossy Ernő testvérünk munkatársaként mutatkozott be, és arra kért, hogy szíveskedjem fogadni őt az elhunyttal kapcsolatban, nem jelölve meg jövetelének tulajdonképpeni célját. Készségesen beleegyeztem látogatásába. Tegnap, szeptember 25-én, reggel újból telefonált valaki Újvárossy úr vállalatától, és megegyeztünk, hogy déli 12 órakor eljönnek hivatalunkba. Tizenkét óra körül megjelent hivatalunkbankét ismeretlen személy. Az egyik Újvárossy Ernő igazgatójának mondotta magát, a másik pedig Varga néven mutatkozott be. Előzékeny tiszteletük és barátságos magatartásuk addig tartott, amíg bevezettem és hellyel kínáltam őket. Ettől a pillanattól kezdve viselkedésük gyökeresen megváltozott, minősíthetetlen szavakkal és hangnemben vádaskodni és szidalmazni kezdtek amiatt, hogy — úgymond — „hazugságokat terjesztek a nyugati sajtóban, közelebbről a France Presse-ben Újvárossy Ernő halálával kapcsolatban, és rágalmazom vállalatukat". Párbeszédről, vagy tisztázásról szó sem lehetett. Megszakítás nélkül gyaláztak, nyomást igyekeztek gyakorolni rám, hogy — úgymond — „vonjam vissza hazugságaimat", mert ellenkező esetben a vállalat pert indít ellenem. Szóáradatukat egy ideig türelemmel hallgatva, később mégiscsak sikerült néhány pillanatig szóhoz jutnom. Higgadtan visszautasítottam rágalmaikat, s leszögeztem, hogy vállalatukat még csak szóba se hoztam, semmi közöm hozzájuk, viszont teljes mértékben fenntartom és vállalom a nagyváradi püspökséghez e haláleset tárgyában írott két levelemet. Látnivalóan nem érdekelte őket, amit mondok, hanem egyre csak a magukét hajtogatták, és hangvételük mind fenyegetőbbé vált. • Sértegették egyházunkat, mondván, hogy a mi templomunkban csupán hazugságokat hallanak a hívek. Azt állították, hogy vállalatuk dolgozói fel vannak háborodva — úgynevezett — „hazugságaimon". A Varga nevezetű idegen — úgymond — „a magyar dolgozók felháborodását" is tolmácsolta, és „becsületes magyarságával” hivalkodott ellenemben. Még a magyar televízió Panoráma adását is előhozta, s az igazgatóval együtt elítéltek tevékenységemért. Mikor teljes bizonyossággal meggyőződtem provokatív szándékaikról, civilizált módon felszólítottam őket, hogy hagyják el hivatalunkat. Kelletlenül, ráérősen távoztak, egyre emeltebb hangon szidalmazva engem, s még azt sem átallották, hogy a közben, egy haláleset ügyében az irodán megjelent ismeretlenek előtt kipellengérezzenek. Ezt követően még erélyesebben kitessékeltem őket. Kötelességemnek és célszerűnek tartom ismertetni ez újabb esetet is egyházi főhatóságaimmal, ezúton is visszautasítva a püspök úr által előidézett, tarthatatlan temesvári helyzet következményeként személyemet és gyülekezetünk egyes tagjait ért zaklatásokat és fenyegetéseket. Ismételten követelem ezek beszüntetését, a temesvári helyzet törvényes megoldását és a közegyház védelmét súlyos fenyegetettségünkben. A kialakult állapotokért elsősorban a püspök urat terheli a felelősség. Temesvár, 1989. szeptember 26. Tőkés László Magyar Nemzet Kisgazdák a földtulajdonról (MTI) A Kisgazdapárt mindig mentes volt a szélsőségektől, ma is harcol a szélsőjobb és a szélsőbal nézetek ellen, amelyeknek nincs helyük a demokráciában — jelentette ki Boross Imre, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt főügyésze a Csongrádi Ifjúsági Házban vasárnap megtartott gyűlésen. A mintegy 150 főnyi hallgatóság előtt a szónok kifejtette: pártja nem volt híve a tsz-ek erőszakos megalakításának, éppígy ellenzi az adminisztratív feloszlatást is. Sokkal célravezetőbbnek tartják a tulajdonformák szabad versenyét, amelyben meggyőződésük szerint a magántulajdon hozhat eredményt, ,Földet vissza akarunk” — hirdette a transzparens; ezen a kisgazdák azt éritik, hogy bármikor felosztható legyen a közös földtulajdon. A gazdálkodásban olyan típusú termelőket képzelnek el, akiket támogatólag vesznek körül a hitelt, gépet és egyéb szolgáltatást nyújtó szövetkezetek. A háromoldalú egyeztető tárgyalások eredményeiről szólva azt hangoztatta, hogy pártja a cél érdekében alapvetően kompromisszumokra hajlamos. A köztársasági elnök személyét illetően úgy fogalmazott a főügyész, hogy Pozsgay Imrét semmiképpen sem támogatják, szükség esetén választási bojkottra szólítják fel a tagságot. Fejezetek a népfront történetéből I. Megfoganunk és Togliatti gondolatai A Hazafias Népfront Országos Tanácsa néhány hónappal ezelőtt bizottságot küldött ki a mozgalom történetének feldolgozására, megírására. A rendelkezésünkre álló idő azonban jószerivel csupán a munkálatok előkészítését, egyes tanulmányok megírását és ezek valamiféle első öszszegzését tette lehetővé. Ezért elöljáróban mindjárt azt kérjük a kongresszustól, hogy a szerzők körének kiszélesítését, s a várható új, a történeti források hozzáférhetőségét kitágító levéltári törvény előnyeit kihasználva folytathassuk kutató, elemző és feltáró munkánkat. Csak ilyen módon születhet meg a magyar népfrontmozgalom több mint ötven esztendejét átfogó, sokoldalú monografikus igényű, összefoglaló munka. Ugyanakkor a saját múlt éppen ellentmondásossága miatt értékeket is rejteget egy mozgalom, sőt, ezen túlmenően egy nép, egy nem-nszet számára. Különösen, ha túléli múltbeli viszontagságait. Ha múltjának tanulságaiból okulva rácáfol a herderjóslatra. Ha akarjuk, ha nem, a múlt-jelenlövő hármas, egymástól elválaszthatatlan egységében élünk. Életünk e könyörtelen realitásai közepette nézünk vissza múltunkra, elhatárolódva a vissza-visszaeső hibáktól, bűnöktől, ugyanakkor erőt, optimizmust, tenni akarást merítve mindabból, amit élő, eleven történelmet formáló erővé alakíthatunk a jövőben. S miután a népfrontmozgalom legújabb kori történetünk szerves részévé vált, időnként nemzeti létünk fennmaradásában, megőrzésében is számottevő szerepet játszott, nemcsak bevalljuk, hanem vállaljuk ennek a mozgalomnak a múltját. Nemzetközi tényezők Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a józan, higgadt, nemzeti önismeretből kiindulva készítettük el az alábbi, egyelőre vázlatos összegezésünket a népfrontmozgalomról s egyben közelmúltunk lényeges fejezeteiről. A népfronteszme gondolatvilágának jelentkezése nemzetközileg a húszas—harmincas évtizedek fordulójára tehető, kovácsolásáról pedig az 1930-as évek közepétől beszélhetünk. Ebben az időszakban már megmutatkoztak a fasizmus, és más, a tekintélyuralom több vonását is magukon viselő új típusú diktatúrák súlyos társadalmi és politikai jegyei. A progresszió erői erre különbözőképpen reagáltak. Ennek megfelelően többféle antifasiszta stratégia és szövetségi elgondolás született, amelyek közül csak az egyik — bár a legelterjedtebbé vált — volt a Kommunista Internacionálé 1934—35-ös belső vitáiban formálódó (főleg a francia, az osztrák, a spanyol, a jugoszláv és az olasz pártokban kibontakozó), majd az 1935. július—augusztusi VII. kongresszuson útjára bocsátott népfrontpolitika. A kongresszuson a nagy tekintélyű Georgi Dimitrov — 1934 tavaszától, a KI főtitkára — saját, a lipcsei perben szerzett tapasztalatai mellett főleg az említett pártok tevékenységének a tanulságait összegezte. A szociáldemokrata mozgalom jelentős része — különösen, ahol közvetlenül nem fenyegetett a fasizmus felülkerekedése — a polgári demokrácia védelmét tartotta legfőbb feladatának. Ennek természetesen elsősorban antifasiszta tartalma volt, de határozott elhatárolódást jelzett a kommunistáktól és a forradalmi baloldal más csoportjaitól is. A Komintern népfrontpolitikájának egyik fő sajátsága egyfelől az volt, hogy a fasizmus elleni fellépést összekötötte a polgári demokrácia védelmével, és ebben a munkásságnak jelentős szerepet szánt. Másfelől távlati célként fenntartotta ugyan a proletárforradalom és a proletárdiktatúra megvalósítását, ám eltávolította ezt közvetlen stratégiai tervéből és széles társadalmi bázisra épített. Már a kongresszuson, majd az utána következő hónapokban a népfronteszme további, a történelmi körülmények diktálta elvi jelentőségű kiszélesítését jelentette az antifasiszta, háborúellenes összefogás gondolata, amelyet Dimitrov, különösen pedig Palmiro Togliatti dolgozott ki. A Komintern nemcsak lehetségesnek, de szükségesnek is tartotta a fasiszta hatalmak részéről fenyegetett országok kommunistái részére saját kormányaik támogatását. A progresszív nemzeti mozzanat kiemelése a kommunista stratégia előremutató, igaz, csak rövid távon ható elemének bizonyult. A háborúellenes front eszméjének másik fontos elemét a demokratikus rendszerű államok összefogása jelentette a fasiszta hódítás elleni harcban. Ez a gondolat magába rejtette a második világháború különböző társadalmi rendszerű államait tömörítő Hitler-ellenes nagyhatalmi koalíció koncepcióját. A Komintern népfrontpolitikáját ugyanakkor kezdettől súlyos ellentmondások terhelték. A népfront átütő erejű eszmék például éppen azokban az években, amikor a világközvélemény a legfogékonyabbá vált a befogadásukra, részben megfosztotta hitelüktől az a körülmény, hogy a Komintern kritikátlanul azonosult a Szovjetunióval, ahol pedig épp az 1930-as évek második felében a társadalom minden területére kiterjedt a sztálini deformáció és mind nagyobb méreteket öltött az esztelen terror. Ráadásul a Komintern moszkvai székhelyű világpártként működött, és nehezítette a kommunista pártok autonóm nemzeti politikáját, csökkentette kezdeményező erejüket. Homályban maradt a demokrácia és a nemzeti felelősségvállalás sorsának alakulása is a háború utáni időszakban. Mindazonáltal a népfront kezdeti időszaka dogmákat oszlató, alkotó időszaka volt a munkásmozgalom történetének. Tapasztalatai óriási erejű progresszív hagyományt örökítettek meg. A fejlődésnek ez a progresszív vonulata a szovjet külpolitika 1939— 1941 közötti súlyos kitérője, és az ebből levont, elhibázott konzekvenciák révén törést szenvedett. 1941 után azonban a népfrontmozgalmak új élettel teltek meg és utat nyitottak a háború alatti ellenállás kiszélesítéséhez. Megteremtették az új kormánykoalíciók politikai bázisát is. Rátérve immár a magyar népfrontmozgalom kezdeteire, elöljáróban mindjárt megállapíthatjuk: eredménnyel hasznosította a nyugati országok népfrontjainak jó hagyományait, továbbá — ha megkésve is — a Komintern 1935. évi VII. kongresszusának előremutató határozatait. Ám lényeges vonásait tekintve, nem követte a moszkvai centrum sok vonatkozásban hibás, az egyes országok nemzeti és társadalmi sajátosságait figyelmen kívül hagyó, uniformizáló elméleti és politikai felfogását s cselekvési elgondolásait. Kapcsolata is laza maradt vele, az áttételek láncolatán gyakran megváltoztak, új tartalmat és formát nyertek az eredeti szándékok és instrukciók. A hazai népfrontmozgalomban ezért — amint erre röviden majd utalunk — nagyobb, gyakran meghatározó szerepet kaptak a polgári, paraszti, értelmiségi irányzatok, s kezdettől szerves egységbe fonódtak a progresszív társadalmi és nemzeti célkitűzések. Vagyis a magyar népfrontmozgalom a hazai sajátosságoknak megfelelően bontakozott ki, s természetesen a külső és belső körülmények által is befolyásolva, de mégis a maga által választott úton haladt, ezért alig-alig hordta magával a Kominternre főleg az 1930-as évek végén jelentkező, már jelzett tehertételeket. A népfrontpolitika bázisa szélesítésének az 1930-as évektől össztársadalmi politikai értelemben is megnövekedtek a lehetőségei. Az 1929—33. évi gazdasági válság során ugyanis felgyorsult Bethlen egységes pártjának bomlása, s ezzel nemcsak a konszolidáció ért véget, hanem az ellenforradalmi rendszer tartóoszlopai is megrendültek. Előtérbe kerültek a szociális kérdések, ami lehetőséget teremtett az új demokratikus politikai irányzatok kialakulására is. Az új felnövekvő, generáció egy része, amelyik legfeljebb gyermekfejjel élte át az 1918—19-es forradalmakat és az ellenforradalom hatalomra kerülését, már a társadalmi megújulás új forrásvizeit kereste. A gyúanyag a magyar társadalom számos területén halmozódott, amit a szakszervezeti baloldal felerősödése, az Országos Ifjúsági Bizottság megélénkülő tevékenysége, a valóságfeltáró szociográfiai irodalom fellendülése, a szegedi fiatalok mozgalma, a különféle demokratikus és szocialista művészeti irányzatok megjelenése, és a parasztság demokratikus útkeresése példáz. Szükségessé vált a visszanyúlás az 1848—49-es forradalom és szabadságharc szelleméhez. 1848 márciusa így a független demokratikus Magyarországért megteremtésének, a fasizmus elhárításának, a nemzeti összefogásnak a szellemi erőforrásává vált. A mozgalom 1937-ben vezetett először konkrét eredményre. A baloldali erők egy csoportjának — a kommunisták, népi írók, ifjúsági szervezetek — összefogásából született meg a Márciusi Front. Résztvevői olyan Magyarország létrehozásán fáradoztak, amelyben „az alulról felépített politikai nemzet tudja képviselni", „önmagát kormányozva” „a széles néprétegek érdekeit”. Követelték az összes Duna-völgyi államok népi erőinek összefogását és együttműködését. A Márciusi Front a magyar progresszió értékes hajtása, rövid másfél éves működése pedig politikai és eszmei előkészítője, kovásza lett a később kiteljesedő népfrontmozgalomnak. A Magyar Front szerepet vállalt a Horthy-féle kiugrás előkészítésében, majd annak kudarca után lényegében az összes Hitlerellenes erőket tömörítő Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának létrehozásában. Az antifasiszta népfrontos erők közel egy évtizedes küzdelme alapot és jogfolytonosságot biztosított ahhoz, hogy 1944 őszén a felszabadított területeken létrejött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja s a nemzeti megújulásnak, a népi demokratikus átalakulásnak kiindulópontja lett. A háborús évek során bebizonyosodott, hogy tartós, népfront jellegű politikai szövetség csak akkor, s olyan módon hozható létre, ha a benne részt vevők sajátos érdekeit tekintetbe veszik, de a nemzet egészét érintő kérdésben nem tesznek engedményt egyetlen résztvevő óhajának, követelésének sem. (Folytatjuk) Sajátos hazai úton !! A fasizmus elleni összefogás A II. világháború kitörése után, Magyarország hadba lépésének idejére a baloldali erők olyan programot dolgoztak ki, amely az összes Hitler-ellenes erő — beleértve a hagyományos uralkodó osztályok egy részét is — összefogását, a független, szabad, demokratikus Magyarország célkitűzését foglalta magában. Az 1941- es antifasiszta megmozdulások, a Népszava karácsonyi száma, majd a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulása ennek eredményeit rögzítette. Az emlékbizottság még nem jelentette ugyan az összefogás szervezeti keretét, de képes volt a háború során legnagyobb antifasiszta megmozdulás szervezésére, az 1942. március 15-i Petőfi-szobornál rendezett tüntetésre. A mozgalom azonban, mielőtt politikailag és szervezetileg is megerősödhetett volna, a kormány egyrészt terrorral, másrészt egyesek megnyerésével megosztotta, illetve felszámolta az egyre ígéretesebb antifasiszta összefogást. A háborúban beállott fordulat következtében a fasizmus elleni harc mellett, esetenként helyette, előtérbe került az ország háború utáni átalakulásának kérdése. Az első világháborút követő forradalmak megismétlődésétől való félelem, amit a Szovjetunió felmérhetetlen áldozatok árán kivívott, növekvő nemzetközi szerepe és földrajzi közelsége tovább erősített, jelentős szerephez jutott egy, a kommunisták, illetve a velük szimpatizálók elszigetelődéséből fakadó liberális Magyarország megteremtésének célkitűzése. A baloldal változatlanul a fasizmus elleni aktív harcot szorgalmazta, szerves egységben a háború utáni mélyreható demokratikus átalakulás programjával. Ez a kettősség nyilvánult meg az antifasiszta világkoalíció egyes tagjai szerepének megítélésében, a rendszer átmentésén fáradozó kormányhoz való viszonyban, az 1943-ban létrejött politikai szervezkedésekben és tanácskozásokon — többek között a kisgazda, szociáldemokrata pártszövetségben, a szárszói találkozón stb. Így az antifasiszta erők megosztottsága, gyengesége miatt a mozgalom nehezen talált utat a háborúval szemben álló, de a cselekvésre készületlen tömegekhez. Megváltozott a helyzet az ország német megszállása után. 1944 májusában — kommunista kezdeményezésre — létrejött a Magyar Front —, az illegalitásba kényszerített demokratikus pártok és néhány polgári csoport politikai szövetsége. Zászlajára a háborúból való kiválást, az ország demokratikus átalakítását írta. Az ellenállás első ízben a Magyar Front révén talált kapcsolatot a hadsereghez és a kiugrást latolgató horthysta csoportokhoz. * Az összegzést készítette Fölöskei Ferenc és Vass Henrik; munkájukhoz felhasználták Harsányi Iván, Pintér István, Izsák Lajos, Zelenka Magda, Kiss Dezső, Vass Henrik, Szeredi Pál, Bogár László, Horváth László tanulmányait. (Készfüt a Hazafias Népfront IX. kongresszusára, 1989. október 14—15.) Hétfő, 1989. október 2. r 21-es parcella Október 23-ra rendbehozzák Az elmúlt harminc esztendőben vajmi kevés figyelem, tisztelet jutott az 1956. októberében - novemberében az utcai harcok során elesettek, vagy véletlenül lelőtt járókelők emlékének, sőt már-már kegyeletisértő volt sírjaikat teljes mértékben az enyészet pusztítására kárhoztatni. A nemzeti sírkertnek tekintett, s ennek megfelelően hatalmas parkká alakított Kerepesi temető legelhanyagoltabb részeivé, szégyenfoltjává vált a 21-es parcella: a kidőlt sírköveket benőtte a gaz, s a múló évek során mindent elborított a vadon burjánzó gyomnövényzet, még néhány méterre a munkásmozgalmi panteon mögött, ahol nap mint nap kertészek szorgoskodnak fáradhatatlanul. A hatalmas árnyat vető gesztenyefa derekára kézzel írt felirat került: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottai nyugszanak itt.” Odébb, egy másik fatörzsre nemzetiszínű szalagot kötöttek. Ezek voltak talán a feleszmélő utókor gondoskodásának első jelei. De most gyökeresen megváltozik a helyzet. Október 23-ára, állampolgári kezdeményezésre, méltó módon rendbe hozzák a 21-es parcellát erről tartottak sajtótájékoztatót szombaton délelőtt a helyszínen. Tavasszal kegyeleti bizottságot alakított a Magyar Demokrata Fórum és a POFOSZ, s ezt követően szombat délelőttjeiket erre áldozva tagjaik társadalmi munkában láttak neki a 30 éves elhanyagoltság fokozatos megszüntetéséhez. Hamarosan segítséget kerestek és találtak a temető vezetőjének személyében, aki szerszámokat bocsátott az önkéntes sírkertszépítók rendelkezésére, a fővárosi tanács pedig anyagilag támogatta, hogy a hősi hallottak nyugvóhelye méltó legyen 56-hoz, s eltűnjön az óriási kontraszt a barikád egyik és másik oldalán elesettek végső nyughelyeinek állapota, látványa között. Ugyanis nem lehet politikai kérdés: mindenkinek jár a kegyelet, ■a halottakat egyformán tiszteletben kell részesíteni. A társadalmi munkásokat az a cél vezérli, hogy ez a parcella is olyan nemzeti emlékhely legyen, mint a 301-es a rákoskeresztúri Új köztemetőben, ahol a fáradalmat követő megtorlás áldozatai aluszszák örök álmaimat a föld alatt. A VII. kerületi MDF képviseletében Maróti László arról szólt: a közelgő évforduló tiszteletére mindenképpen méltó állapotba szeretnék nézni a sírokat, s a későbbiekben obeliszket is szándékoznak állítani ide. Ennek alapkövét — ünnepélyes keretek között — október 22-én délután négy órakor teszik le. Az emlékmű megvalósulása érdekébenalapítványt hoznak létre, amelyre az adakozók egységes, tízforintos befizetését várják. A paracella két szélére díszsövényt ültetnek, két sarkába kopjafát helyeznek el. Nagy gondot fordítanak a meglevő sírkövek megtisztítására, helyrehozására; hantot formálnak a lesüllyedt sírokon, s táblával jelölik meg valamennyit. A fővárosi tanács osztályvezetője, Schneider Péter bejelentette: vb-határozat nyomán — a rendelkezésükre álló eszközöketátcsoportosítva — félmillió forintot áldoznak a 21-es parcella rendezésére, hogy ezzel is hozzájáruljanak a nemzeti megbékéléshez. (kurcz)