Magyar Nemzet, 1989. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-01 / 257. szám

3 taluk befizetett pénzből is csak kevés jut az üdülőhelyi infra­struktúra fejlesztésére. Békesi László pénzügyminisz­ter elmondotta, hogy a kormány több területen tervez változtatást. Így ennek eredményeként az idén a gyógy- és üdülőhelyi dí­jakból 400 millió forint bevétel­hez kívánják juttatni a kiemelt üdülőkörzeteket. Jövőre pedig minden egyes forint gyógy- és üdülőhelyi díjhoz két forint ál­lami támogatást adnak, s az eb­ből származó fejlesztési forrás elérheti a másfél milliárd forin­tot. 1991-ben a pénzügyi kor­mányzat törvényjavaslatot ter­jeszt a parlament elé a helyi adóztatás rendszeréről. A képviselő és az Országgyű­lés a pénzügyminiszter válaszát elfogadta. A kékestetői gyógyintézet rekonstrukciója 1991-ben várható DOBOS JÓZSEFNÉ (Heves m., 6. vk.) a szociális és egészségügyi miniszterhez interpellált a Mátrai Állami Gyógyintézet kékestetői egysége rekonstrukciójának tár­gyában. Részletesen beszámolt a meg nem valósult felújítás okoz­ta károkról, a rekonstrukció mielőbbi megkezdését sürgette, s kérte az egészségügyi kormány­zatot, valamint a segíteni tudó minisztériumokat, hogy az ehhez szükséges, 1991-re megígért anya­giakat már 1990-ben biztosítsák. Válaszában Csehák Judit el­mondta, a gyógyintézet felújítá­sára feltehetően csak 1991-ben nyílik lehetőség. A tárgyalások a külföldi partnerekkel eddig nem vezettek eredményre. Azonban a jövő évi költségvetés összeállítá­sakor Mátraházát besorolták a rekonstrukciók közé. Kihasznál- t­va az alkalmat mindezzel össze­függésben megjegyezte: a felújí-t tást meggyorsíthatja, ha a parla­ment jóváhagyja majd, hogy­­ az egészségügyet a társadalombizto­sítás finanszírozza. Az interpelláló képviselő nem,­ az Országgyűlés viszont elfogadta­ a választ. Egyre rosszabb a kistelepülések közlekedése DR. KARVALITS FERENC (Zala m., 1. vk.) a helyi közleke­désben­­bevezetett forgalmi jutta­tás és a helyközi közlekedés tá­mogatási rendszere ügyében in­terpellált a közlekedési, hírköz­lési és építésügyi miniszterhez. Elégedetlenségének adott hangot, mivel a kistelepülések közlekedé­si feltételei egyre rosszabbak. Hibának nevezte, hogy a­­kistele­püléseken dolgozó szolgáltató vál­lalatoktól nyereséges gazdálko­dást várnak, illetve a közszolgál­tatás támogatását az önkormány­zatokra hárítanák. A minisztérium nevében Ud­vari László államtitkár kérte, hogy a tárcát érintő interpellá­ciókra a bős-nagymarosi beru­­­­házás vitája után válaszolhasson.­­ Információs hézag a külkereskedelmi kapcsolatokban BÖRCSÖK DEZSŐ (Budapest 38., vk.) a külügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszterhez in­terpellált. Arra kért választ: mit tesznek annak érdekében, hogy a külképviseletek és a kereskedel­mi kirendeltségek megfelelő in­formációkkal láthassák el a ma­gyar gazdasági élet és a hivata­los szervek vezetőit a hazánkba érkező üzletfelekről. Nehezmé­nyezte ugyanis, hogy az utóbbi időben hazánkban magas szinten számos olyan „üzletembert” fo­gadtak, aki sem a megfelelő gaz­dasági háttérrel, sem a szüksé­ges morális tartással nem rendel­kezett. Beck Tamás­­kereskedelmi mi­niszter válaszában rámutatott :­a külképviseleteken és kereskedel­mi kirendeltségeken dolgozók ki­választásában mindinkább a rá­termettség, az idegennyelv-tudás, a szakmai képzettség és gyakorlat szempontjai érvényesülnek. A gondot azonban nem az infor­máció megszerzése okozza, ha­nem az, hogy nem tudják, milyen információkra van szükség itthon. Ráadásul az egyes vállal­atok az állami szervek közvetítése nél­kül építik kapcsolataikat, s ez in­formációs hézagot hoz létre a külképviseletek számára. A miniszteri válasszal a kép­viselő egyetértett, és azt az Or­szággyűlés is elfogadta. Ipari benzin csak dollárért FEHÉRNÉ EKE KATALIN (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 23. vk.) és SIMON PÉTER (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 10. vk.) a perol­kémiai benzinellátásról szó­ló jogszabály érvényesítését szol­gáló intézkedésekről kért tájékoz­tatást interpellácójában a minisz­terelnöktől. Az interpellációra a kormány megbízásából Beck Tamás vála­szolt. Mint mondotta, a külke­reskedelem a hiányzó vegyipari benzinmennyiséget — miután a kormány döntése alapján a la­kossági benzinfogyasztás elsőbb­séget élvez , cseik tőkés import­ból tudta és tudja pótolni. A kül­kereskedelmi szervezetek fel­­ajánlották a dollár elszámolású ipari benzin importját, s erre most is lehetőség van, igaz, a hazainál jóval magasabb áron. Egyelőre más megoldási lehetőség nincs. A miniszteri válasszal az in­­­­terpelláló képviselők egyetértet­tek, és az Országgyűlés is elfo­gadta. Szűnjön meg a lakossági valutacsekk SZIGETHY DEZSŐ (Győr- Sopron m., 14. vk.) a lakossági valutacsekk mielőbbi megszünte­tését, egy igazságosabb lakossági valutaellátási rendszer bevezeté­sét szorgalmazta a pénzügymi­niszterhez intézett interpelláció­jában. Az interpellációra Tarafás Im­­­re, a Magyar Nemzeti Bank el-­­nökhelyettese — élve a Házsza­bály adta lehetőséggel — har­minc napon belül írásban vála-­ szol. Pártvagyonból segítik a nemzetiségi oktatást BÁNFFY GYÖRGY (Budapest, 4. vk.) a Magyarországon műkö­dő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyében in­terpellált a művelődési miniszter­hez. Nehezményezte, hogy évek­kel ezelőtt megszüntették a nem­zetiségi iskolákban az anyanyelvi oktatás lehetőségét, megkérdezte a minisztert, hogy mit szándéko­zik tenni a tárca e kérdés meg­oldása érdekében. Glatz Ferenc elismerte az in­terpellációban foglaltak jogossá­gát. Mint mondta, az elmúlt negyven év kisebbségi politikájá­nak teljes újragondolására van szükség ahhoz, hogy megfelelő módon rendeződhessen a nemze­tiségi oktatás kérdése.­­Glatz Fe­renc bejelentette: a Pénzügymi­nisztériumtól ígéretet kapott ar­ra, hogy a hazai kisebbségek is­koláztatásának megoldására jut­tatnak a szétosztandó pártvagyon­­ból. Az interpelláló Bánffy György köszönettel elfogadta a miniszte­ri választ, s az Országgyűlés is egyetértett azzal. Német nemzetiségi diákotthon két-három éven belül JUHÁSZ FERENC (Budapest, 62. vk.) ugyancsak a művelődési miniszterhez intézett interpellá­ciót az önálló igazgatású német nemzetiségi gimnázium és diák­otthon létesítése ügyében. A kép­viselő elmondta ,hogy a főváros XX. kerületében 1970. óta mű­ködik német nemzetiségi tagozat, ám ez a növekvő igényeket nem képes kielégíteni. A kerületi ta­nács egy 16 tantermes általános iskolát és egy bölcsődét ajánlott fel egy német nemzetiségi gim­názium, illetve kolégiumok létesí­tésére. Az átalakításhoz azonban — bár a fővárosi Tanács is tá­mogatja ezt az elképzelést — nincs elegendő pénz. Glatz Ferenc kedvező választ tudott adni a képviselőnek. El­mondta, hogy mind az általános iskola, mind pedig a bölcsőde át­építéséhez a szükséges összegek rendelkezésre állnak. A bölcsőde kollégiummá alakításához a mi­nisztérium 20 millió forintot adott. Véleménye szerint 2-3 év alatt megvalósul a képviselő ál­tal felvetett elképzelés. Az inter­pelláló képviselő is es az Ország­­gyűlés is elfogadta a miniszteri választ. Ki védi a mundér becsületét? DR. KIRÁLY FERENC (Szol­nok m., S. vk.) katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában interpellált a honvédelmi minisz­terhez. Véleménye szerint Bokor Imre Kiskirályok mundérban cí­mű könyve megdöbbentő képet fest azokról az anomáliákról,­ amelyek Czinepe Lajos miniszter­sége alatt a hadsereg felső veze­tését jellemezték. Utalt arra is, hogy a könyv negatív hősei közül so­kan jelenleg is vezető pozíció­ban vannak, illetve „élvezik az összeharácsolt javakat”, mint pél­dául Czinege Lajos hadseregtá­bornok, volt honvédelmi minisz­­ter, nyugdíjas miniszterelnök-he­lyettes. A képviselő elmondta: a könyv szerzőjét Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi minisz­ter parancsára 1989. november 1- jétől nyugállományba helyezték. Király Ferenc véleménye szerint ez a minősíthetetlen eljárás jog­gal vonja kétségbe a tárca veze­tőjének nemegyszer hangoztatott megújítási szándékát. Az ügy ta­nulságait levonva célszerű lenne olyan parlamenti bizottságot ala­kítani, amely a közelmúltban nyugállományba vonult, illetve az aktív párt- és kormányhivatal­nokok törvényes jövedelmükkel arányban nem álló vagyoni gya­rapodását felülvizsgálná. Ezek után a képviselő egyértelmű vá­laszt kért a minisztertől: nem lát-e ellentmondást a parlament­ben tapasztalt rokonszenves re­formista, liberális magatartás és Bokor Imre ellen alkalmazott „merev retorzió" között, a feltárt tények alapján milyen szervezé­si és személyi konzekvenciákat kíván levonni? Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter Németh Miklós miniszterelnöktől hiteles, objektív­­ vizsgálat lefolytatását kérte. A miniszterelnök felkérte a honvédelmi bizottság elnökét,­­ néhány tagját erre a munkára amely megkezdődött. Kárpáti Fe­­renc kijelentette: Bokor Imre jó szándékában nem kételkedik, mert meggyőződött róla, hogy a könyv kiadása előtt magas beosz­tású, a hadseregen kívül álló po­litikai és állami vezetőktől kért véleményt. Sajnos, érdemi vá­­­laszt nem kapott, Kár — tette hozzá a miniszter. Sajnálatos, hogy a közelmúlttal a szerző nem foglalkozik behatóan, illetve csak negatív megítéléssel, így a hadse­reg jelenlegi helyzetét is úgy ál­lítja be a közvélemény előtt, mint amilyen korábban volt. Mindezek alapján kérte a minisz­ter az említett vizsgálatot. Véleménye szerint a bizottság­nak módjában áll az interpelláló képviselőnek azt a megállapítását is megvizsgálni, hogy Bokor Im­re nyugdíjaztatása „reflexszerű­, beidegződött retorzió-e". A mi­niszter úgy ítélte meg, hogy tör­vényes, kellően körültekintő, mindent mérlegelő intézkedés volt. Egyébként a nyugdíjkorha­tár elérése után még négy évet tovább szolgált. „Elöljáró pa­rancsnoka kellő körültekintéssel ajánlotta föl számára a nyugdí­jazást, amelyet Bokor Imre egyet­értéssel tudomásul vett.” A könyvben sajnos, olyan kitételek is szerepelnek — mondta Kárpáti Ferenc —, amelyek a „katonai függelemsértést érintik, katonai fügyészi eljárást igényelnének". Beszámolt arról is, hogy a könyv szerzője néhány napja vette át­­tudományos tevékenységéért a honvédelmi miniszter által oda­ítélt Stromfeld Aurél-díjat. Mind­ezek után a miniszter — tekintet­tel a még folyamatban lévő vizs­gálatra —, kérte a képviselőt és az Országgyűlést: a Házszabály értelmében tegye lehetővé, hogy az interpellációra harminc napon­­­elül térjenek vissza. Az elnöklő Jakab Róbertné a Házszabály értelmében nem kért szavazást. Pályázat a gázszolgáltatás bővítésére MOLNÁR FERENC (Szolnok m., 11. vk.) az ipari miniszter­hez interpellált Karcag gázellá­tásának helyzete, a további fej­lesztés akadályai, valamint Szol­nok megye négy, illetve az ország tizenöt hasonló helyzetben lévő települése tárgyában. Beszámolt­­arról, miként alakult Karcagon az utóbbi években — kifejezetten önerőből a gázfejlesztés. Ezt a fellendülést a város határában lé­vő gázfogadó-állomás kapacitásá­nak hiánya megállapította, így a jövő évtől a Tiszántúli Gázszol­gáltató Vállalat több engedélyt nem ad ki, pedig egyre többen szeretnék lakásukba bevezetni a gázt. Horváth Ferenc ipari miniszter kijelentette: Nem hátrányos hely­zetben van Karcag, hanem a ko­rábbi előnyös helyzetéből illesz­kedik be az ország gazdasági le­hetőségeibe. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt valóban meg­termeli a képviselő által említett jövedelmeket, de azokból a meg­lévő hálózat működését, a kuta­tás feltételeit kell biztosítani. Fontos az is, hogy 1992-re jelen­tős mennyiségben legyen ólom­mentes benzin, illetve csökkent­sék a benzin ólomtartalmát. Ezek­re a körülményekre hivatkozva jelentette ki a miniszter, hogy az OKGT-nek nincs lehetősége saját erejéből fejleszteni a meglévő gázátadó-állomásokat. Továbbra is igénybe véve a lakosság és a felhasználók pénzét, olyan pályá­zati rendszert lehet működtetni a jövőben, amelyben a legnagyobb áldozatot vállaló települések és vállalatok közösen pályázhatnak a gázszolgáltatás bővítésére. A miniszter­­válaszát a képvi­selő és az Országgyűlés is eluta­sította. Magyar Nemzet KÉRDÉSEK A parlamentnek a program sze­rint még négy interpellációt kell­­ett volna megtárgyalnia, de mi­vel az interpelláló képviselők­­ még a szakbizottságok ülésein vettek részt, áttértek a kérdések tárgyalására. Csökkentik a vásárolható részvények alsó értékhatárát BÁNFFY GYÖRGY (Budapest, 4. vk.) azt tudakolta az igazság­ügy-minisztertől, hogy miért 10 ezer forint a vásárolható részvé­nyek alsó értékhatára. Szerinte ez túl magas. Ezzel a kispénzű töme­gek nagy részét fosztják meg et­től a befektetési lehetőségtől. Kulcsár Kálmán igazságügy­­-miniszter elmondotta: egyetért a felvetéssel, s e téren változás vár­ható. Most elkészült az érték­papírtörvény, s ez már újra sza­bályozza a mértéket, jóval ala­csonyabb összegben határozva meg a vásárolható részvény mi­nimális értékhatárát. Négy község ésszerűbb ügyintézése MÉSZÁROS GYŐZŐ (Somogy m., 8. vk.) azt kérdezte a bel­ügyminisztertől: Lengyeltóti, Bu­­zsák, Öreglak, Somogyvár és kör­zetének lakosságának miért az 50 kilométerre lévő Siófokon kell bírósági, ügyészségi, rendőrségi ügyeit intéznie, miért nem a 20 kilométerre lévő Marcaliban. Horváth István belügyminisz­ter ígéretet tett arra, hogy a hely­zetet megváltoztatják. Január 1- jétől az érintett térség lakossága Siófok helyett Marcaliban intéz­heti ügyeit. Halaszthatatlan a közszolgálati munkajog felülvizsgálata BÖRÖSÖK DEZSŐ (Budapest, 38. vk.) a választások személyi, anyagi feltételeiről kérdezte a belügyminisztert. A tanácsok je­lenlegi apparátusa felkészületlen erre a megnövekedett munkára, s a tanácsi dolgozók létszáma sem elegendő. Ennek kapcsán ar­ról érdeklődött, a tanácsok, külö­nösen a kisebb települések önkor­mányzatai milyen segítséget kap­nak feladatuk ellátásához. Horváth István belügyminiszter osztotta Börcsök Dezső aggodal­mait. Mindez égetően szükséges­sé teszi a közszolgálati munkajog teljes körű felülvizsgálatát. Ami a választásokat illeti, a belügy­miniszter, utalt arra, hogy egy­­egy népszavazási akció lebonyo­lítása mintegy 200 miliós forintba kerül. Ez az összeg viszont nem tartalmaz számos olyan költséget, amely a helyi tanácsokat terheli majd. Új érdekeltség a vérkészítmények előállításában DR. FODOR ERZSÉBET (Haj­­dú-Bihar m., 16. vk ) az önkén­tes véradás feltételeinek javítá­sáról kérdezte a szociális és egész­ségügyi minisztert, a pénzügymi­nisztert, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét. A képviselő utalt arra, hogy a munkahelyi vezetők nem alkal­mazzák egységesen azt a Munka Törvénykönyvében rögzített ked­vezményt, miszerint a munkaidő­ben történő véradás idejére a dolgozóknak átlagbér jár. Azt tu­dakolta a pénzügyi tárca vezető­jétől, hogy a gazdálkodó egységek a véradás támogatására fordított összegek után nem kaphatná­nak-e adókedvezményt. Csehák Judit elmondta, hogy a tárca végre kívánja hajtani azt a parlamenti bizottság által is jó­váhagyott határozatot, amely tel­jesen új ár- és térítési rendszer kidolgozását, a vérkészítmények előállításával foglalkozó kórházak érdekeltté tételét szorgalmazza. Az egészségügyi minisztertől Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke vette át a szót. A dolgozó mentesül a munkavégzés alól a véradás miatt távol töltött időre. Másrészt a jogszabály egyértelműen kimond­ja: „a véradásra történő rendkí­vüli berendelés esetén a teljes mulasztott időre, nem rendkívüli berendelés esetén pedig legfel­jebb négy munkaórára jár az át­lagkereset”. Nemzetiségi oktatóközpont NSZK segítséggel? FETTER GYULA (Pest m., 23. vk.), a pilisvörösvári német nyel­vű nemzetiségi oktatóbázis tár­gyában tett fel kérdést a műve­lődési miniszternek.. Mivel a te­lepülés anyagi ereje egy ilyen lé­tesítmény megvalósításához ke­vés, az iránt érdeklődött, hogy NSZK segítséggel vagy magyar anyagi forrásból miként kaphat­nának több száz millió forintot az építkezéshez. Glatz Ferenc művelődési mi­niszter kifejtette: az NSZK tar­tományi képviselőivel tárgyalva szóba hozzák — ígérte — a pi­lisvörösvári német nyelvű nem­zetiségi oktató bázis ügyét is, s keresik a lehetőséget ennek a fontos létesítménynek a megépí­tésére. Még az idén a Parlament elé kerül a tájékoztatói törvény BÁNFFY GYÖRGY (Budapest, 4. vk.) két kérdést is feltett. El­sőként a miniszterelnökhöz intéz­te szavait. A kulturális bizottság megbízásából arra kért választ, hogy miként védhető meg nem­zeti identitásunk, kultúránk, rá­diónk, televíziónk közszolgálati szelleme a rövid távú érdekek ki­szolgálásától, az üzleti vállalkozá­soktól. A nemzeti érdekeink vé­delmében életbe léptetett úgyne­vezett frekvencia moratórium el­lenére úgy érzékeli — mondotta —, hogy a színfalak­­ mögött egyezkedés folyik értékeink ki­árusítására. A kormány megbízásából Ud­vari László közlekedési, hírköz­lési és építésügyi államtitkár vá­laszolt. A kormány elkötelezett az állami rádió és televízió nemzeti jellegének, kulturális értékeinek megvédése iránt. " A hazai és a külföldi tőkebe­fektetőket ugyanakkor érdekli ez­­ az üzleti lehetőség, nagy az igény a különböző vételkörzetű rádió- és tévétársaságok alapítására, mű­sorszóró frekvenciák felhasználá­sára. Jogszabályaink, intézmé­nyeink­ ugyanakkor nem garan­tálják — a műsorszórás egészére vonatkozóan —, hogy megfelelően kezeljék ezt kérdéskört. Ezért ke­rült sor a nyáron a stúdióalapí­tást és a frekvenciakijelölést tiltó moratórium elrendelésére. Azóta senki sem kapott engedélyt új adóra, adó létesítésére, vagy a meglevő adókon a szabad műsor­idő bérbe adására. A kormány­nak nincs tudomása a színfalak mögötti titkos megállapodásokról, s határozottan meg kíván akadá­lyozni minden ilyen akciót. A moratórium elejét vette a kaoti­kus helyzet kialakulásának, a nemzeti értékek kiárusításának, viszont nem helyettesítheti a megfelelő szabályozást. Ezért még idén a Parlament elé kerül a tájékoztatási törvény és a pos­tatörvény módosítása. Ezután Bánffy György a köz­lekedési, hírközlési és építésügyi miniszternek tett fel kérdést ar­ról, miként növelhető a Magyar Rádió és Magyar Televízió adás­erőssége, illetve kivitelezhetők­-e az irányított adások. Kérdezte ezt különös tekintettel a határainkon túl élő magyarság millióinak hi­teles tájékoztatására. Udvari László válaszában el­mondta, hogy az idegen nyelvű nemzetiségi műsorok csak a ma­gyar adások terhére növelhetők. Az adáserősségről, az irányított adásokról tájékoztatva a képvi­selőket rámutatott, hogy mindez a műsorszóró műholdak műkö­désétől fü­gg. Az első műholdas adásra az anyagi lehetőségeket figyelembe véve leghamarabb 1992-ben kerülhet sor. Más, ha­gyományos megoldások több mil­liárd forintot igényelnének. Az adáserősség növelése ugyanakkor a környező országoktól, a nemzet­közi egyezmény szabályaitól is függ. A módosításokhoz szüksé­ges a szomszédos államok egyet­értése. A menekültek országos segítséget igényelnek LÉKAI GUSZTÁV (Hajdú-Bi­­har m., 13. vk.) soron kívül szót kérve, a Magyarországra mene­kültek ügyére kívánta felhívni képviselő­társai figyelmét. Drá­mai szavakkal ecsetelte az erdé­lyi menekültek helyzetét. Mint mondotta: igaz, hogy már meg­nyílt a hajdúszoboszlói befogadó­állomás, s a költségvetésből 300 millió forintot különítettek el a menekültek megsegítésére, ügyük még sincs rendezve. Ma már az erdélyi menekültek ügye nem le­het csupán Hajdú-Bihar megye, s a Belügyminisztérium gondja. Országos összefogásra szólított fel mindenkit a képviselő. Az elnöklő Jakab Róbertné ja­vaslatára a képviselők közfelkiál­tással egyetértettek az országos összefogásra buzdító felhívással. ­ Parázs vita a népszavazásról és a köztársasági elnökválasztásokról A jelölések befejeztével folyta­tódott a népszavazások elrende­léséről, illetve a köztársaságiel­­nök-választás kiírásáról hétfő délután­ megszakadt plenáris vi­ta. A jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság több ülésen kiala­kított állásfoglalását az állampol­gári kezdeményezésre kiírandó népszavazásról Kereszti Csaba, a bizottság előadója ismertette. Mint mondotta: az SZDSZ alá­írásgyűjtő ívein feltüntetett négy kérdést egyetlen szövegszerű vál­toztatással, és más sorrendben ja­vasolja a szavazólapon feltüntet­ni. A kérdések után zárójelben magyarázó szövegek szerepelnek annak érdekében, hogy az állam­polgárok egyértelmű választ ad­hassanak. E magyarázatok szöve­gére több módosító javaslat ér­kezett a jogi bizottsághoz. Az el­ső kérdéshez — Csak az ország­gyűlési választások után kerül­jön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? — öt szövegsze­rű indítványt nyújtottak be a kép­viselők. A bizottság elutasította azt a javaslatot, hogy a népszavazást és az elnökválasztást egy idő­pontban tartsák meg. Egyetértett viszont azzal, hogy az­ állampol­gári kezdeményezésre kiírandó népszavazást az SZDSZ négy kérdésében november 28-án, a Magyar Köztársaság címeréről a kormány kezdeményezésére ki­írandó népszavazást, valamint a köztársaságielnök-választást egy időpontban, 1990. január 1­7-én tartsák meg. Az esetleges máso­dik elnökválasztási forduló idő­pontjául január 14-e megjelölését támogatja. A bős-nagymarosi vízlépcső­rendszer sorsának alakulásáról, a nagyberuházás nemzetközi jogi, ökológiai, műszaki hatásait fel­táró vizsgálatok eredményeiről szóló beszámolót Németh Miklós miniszterelnök terjesztette a par­lament elé. KÜRTI LÁSZLÓ (Borsod-Aba­új-Zemplén m. 2. vk.) református püspök a bizottsági tájékoztatót követően fenntartotta azt a javas­latát, amely szerint a kérdést úgy kell feltenni: a köztársasági elnö­köt népszavazással kell megvá­lasztani, illetve a köztársasági el­nököt a következő Országgyűlés válassza meg. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő­riportere a népszavazásról szóló törvénynek arra a passzusára hív­ta fel a képviselők figyelmét, hogy a népszavazás elrendelésé­ről szóló országgyűlési határozat­nak tartalmaznia kell a kezdemé­nyezésben megfogalmazott kér­dést (kérdéseket). Ennek alapján pedig a törvény szövegének el­lentmond Fekete János (Békés m., 11. vfl.) hétfőn elhangzott ja­vaslata, hogy az eredeti kérdés­ből — „Csak a szabad országgyű­lési választások után kerüljön sor a köztársasági elnök megvá­lasztására” — maradjon ki a „szabad" jelző. Mint mondotta, ő alkotmányjogászok véleményére alapozva javasolja, hogy az Or­szággyűlés ragaszkodjék az ere­deti megfogalmazáshoz. Ugyan­ilyen megfontolásból indítványoz­ta azt is, hogy­ a szavazólapon csupán az SZDSZ kérdései szere­peljenek, s ehhez külön lapon mellékeljék a magyarázatokat. NAGYIVÁNYI ANDRÁS (Bu­dapest, 19. vk.), a Villanyszerelő­ipari Vállalat vezérigazgatója el­engedhetetlennek tartotta viszont, hogy a parlament már most, a népszavazás elrendelésével egy időben tűzze ki a köztársasági el­nök választásának napját is, va­­■lamint a címer kérdésében a népszavazás időpontját. Az ülésszak soros elnöke, Fo­dor István Király Zoltán felveté­sére reagálva elmondta, hogy a jogi bizottság vállalta a népszava­zásról szóló törvény értelmezését, és annak alapján döntött. Kéré­sére a bizottság nevében Kereszti Csaba megerősítette: a népszava­ Szerda, 1989. november 1. Javaslatok a számvevőszék vezetőire Az elnöklő Fodor István javas­latára ezt követően Horváth La­jos (Baranya m. 3. vk.), az Álla­mi Számvevőszék tisztségviselői­nek jelölésére alakult bizottság állásfoglalásáról tájékoztatta az Országgyűlést. Elmondta, hogy a bizottság elsősorban azt tartotta szem előtt: olyan vezetőket kell választani, akik kiállják a poli­tikai és a tágabb közvélemény minden próbáját. A jelölő bizott­­­ág húsz számításba jöhető je­löltről érlelte ki végső javaslatát, amelyet végül az befolyásolt, hogy az utolsó pillanatban nem vállalta a jelöltségét Szálkai István, akit elnöknek és Puskás Sándor, akit elnökhelyettesnek jelöltek volna. Horváth Lajos kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelöltjeit vegye szavazó­lapra, majd titkos szavazással döntsön. Ezután Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 10. vk.), a terv- és költségvetési bi­zottság tájékoztatóját ismertette. Mint mondotta, a bizottság meg­hallgatta az Állami Számvevő-­­­szék tisztségviselőinek , javasolt személyeket, s véleményt alko­tott. Mindezek alapján a bizott­ság állásfoglalást fogalmazott meg. Mindenekelőtt leszögezték: ahhoz, hogy az Állami Számve­vőszék mihamarabb megkezdhes­se működését, szükség van a Számvevőszék elnökének és két helyettesének egyidejű megvá­lasztására. A bizottság az Állami Számvevőszék elnökének Hagel­­mayer Istvánt, elnök­helyettesei­nek pedig Kupa Mihályt és Sán­dor Istvánt javasolta. A Ház megbízott elnöke külön­­külön szavazásra tette fel, hogy az említett nevek felkerüljenek-e a szavazólapokra. Hagelmayer István és Sándor István jelölésé­vel az Országgyűlés egyetértett, ugyanakkor azonban Kupa Mi­hály neve nem került fel a sza­vazólapra, mivel ehhez nem kap­ta meg a képviselők többségének jóváhagyását. Fodor István ezt követően be­jelentette, hogy a mostani ülés­szakon nem tudják megválaszta­ni az Alkotmánybíróság tagjait, ugyanis az előkészítő bizottság nem fejezte be az ezzel kapcsola­tos munkáját Emiatt értelemszerűen az Ál­lami Számvevőszék teljes tiszti­karát is csak azon ez ülésen vá­laszthatják meg. Tekintettel azon­­ban arra, hogy az Állami Szám­vevőszéknek minél előbb el kell kezdenie munkáját az elnök ja-j­vasolta a két elfogadott jelölt­ről még ezen az ülésen döntsön az Országgyűlés.

Next