Magyar Nemzet, 1989. november (52. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-01 / 257. szám
Szerda, 1989. november 1. zásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi állampolgár egyértelműen tudjon válaszolni. Fodor István tájékoztatta a parlament tagjait, hogy a népszavazás elrendelésének tényéhez kétharmados többség, azaz 252 képviselő igenlő szavazata szükséges. Részkérdésekben elegendő a Ház-tagok ötven százalékának plusz egy képviselőnek az egyetértő szavazata. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a képviselők először a módosító javaslatokról határoztak. Elfogadták Filló Pálnak a köztársaságielnök-választással kapcsolatos kérdéshez fűzött magyarázatjavaslatát, továbbá a bizottságnak azt az indítványát, hogy e kérdés szövegében ne szerepeljen a „szabad" jelző. Ezután következett a Minisztertanács kezdeményezte népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozattervezet tárgyalása. E népszavazás célja a Magyar Köztársaság címerének ki-X7Q1 O C?m QQ SARLÓS ISTVÁN (országos lista) Javasolta, hogy a szavazólapon csak a koronás kiscímert és a Kossuth-címert tűntessék fel, ugyanis az alkotmány szerint már nincs értelme a jelenlegi címerről szavazni. A javaslatot a kormány nevében Kulcsár Kálmán támogatta, s azt az Országgyűlés is elfogadta. BÁNFFY GYÖRGY arra hívta fel a figyelmet, hogy a szavazólapról nem derül ki egyértelműen, hogyan kell megjelölni a kiválasztott címert. Ezt követően az Országgyűlés elrendelte a népszavazást a köztársaság címeréről. E napirend tárgyalása utolsó pontjához, a köztársasági elnök választásának kitűzéséről és a választási eljárás egyes kérdéseiről szóló határozat megvitatásához elérkezve az Országgyűlés úgy döntött — élve az alkotmányban biztosított lehetőséggel —, hogy a köztársasági elnököt az állampolgárok közvetlen választással, az országgyűlési választások előtt válasszák meg. Ezután határozott a népszavazások, illetve az elnökválasztás időpontjáról is. DR. BÁLLA ÉVA (Budapest, 46. vk.) gyermekorvos azt javasolta, hogy takarékossági okokból a kétféle népszavazást együttesen tartsák meg. Ugyanis, ha a nép úgy döntene, hogy nem akar köztársasági elnököt választani, az legalább 200 millió forintos megtakarítást jelentene. A képviselőnő javaslatát hangos ellenzés fogadta. SZIRTESNÉ DR. TOMSITS ERIKA (Budapest, 22. vk.), a SOTE II. Számú Gyermekklinikájának tanársegéde tájékoztatta az Országgyűlést: 69 képviselő egyetértésével népszavazást kívánnak kezdeményezni a nemzeti ünnepekről. Ha ezt a parlament döntésével is megerősíti a következő ülésszakán, akkor az általa javasolt népszavazást együttesen lehet lebonyolítani a címer kiválasztásával. BODONYI CSABA (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 3. vk.) Balla Éva képviselőnő takarékossági javaslatán felháborodva indítványozta: amennyiben pártok kisebbségben maradnak bizonyos politikai alkuban, de mégis, a népszavazás formáját felhasználva, kiskapukat keresnek, akkor ezt csak saját költségvetési támogatásuk rovására tehessék. A plénum nagy tapssal fogadta ezt az indítványt. Végezetül a parlament úgy határozott: az állampolgári kezdeményezésű népszavazást november 26-án, a címer kiválasztására vonatkozó népszavazást és a köztársaságielnök-választást 1990. január 7-én kell megtartani. A köztársaságielnök-választás esetleges második fordulójának időpontjaként január 14-ét jelölte meg. • Ekkor következett a nagy érdeklődésre számot tartó téma: Németh Miklós a bős—nagymarosi erőműről. NÉMETH MIKLÓS:A vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti üzembe helyezésével ökológiai szükséghelyzet keletkezne Az 1989. májusi kormánydöntés óta végzett munkáról, az azóta bekövetkezett fejleményekről az írásos tájékoztató ad képet, és bemutatja a kormány álláspontját a tájékoztató címében felsorolt kérdésekben. Ezért erről nem kívánok részletesen szólni. Az írásos beszámoló csak a legutóbbi kormányfői tárgyalás ismertetésével adós. Ennek végeredményét ugyan ismerik, de mi azt is megígértük legutóbb Adamec miniszterelnöknek,hogy a csehszlovák álláspontot korrekten ismertetni fogjuk a magyar parlamenttel. Ezt Udvari László kormánybiztos fogja megtenni. Összefoglalóan annyit mondanék el, hogy a magyar kormány álláspontja kialakításánál abból indult ki — s ezt az elvégzett vizsgálatok alátámasztották —, hogy a vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti üzembe helyezésével mindkét ország területei ökológiai szükséghelyzetbe kerülnének. A szükséghelyzetet mindenekelőtt az ivóvízellátás veszélyeztetése; a Duna vízminőségének romlása, a szennyezettség fokozása, az Öreg-Duna és a mellékágrendszerek funkcióinak bizonytalansága hozná létre. A kormány az ökológiai szükséghelyzet megelőzésére a csúcsrajáratásos üzemmód kiiktatását és az alapüzemmódban rejlő kockázatok minimalizálását tartja szükségesnek, és ennek megfelelő kezdeményezést tett a csehszlovák félnél. Ebből következően az alapüzemmódban rejlő kockázatok minimalizálására a kormány a dunakiliti—hrusovói tározóra, a dunakiliti duzzasztóműre, a bősi vízerőműre, az üzemvízcsatornára és a Duna Nagymarosig terjedő szakaszára kiterjedő komplex vízminőség-védelmi, műszaki üzemeltetési, ökológiai garanciarendszer kidolgozására kormányközi megállapodás megkötését tartja szükségesnek. A magyar kormány álláspontja szerint az ökológiai szükséghelyzet megelőzése a csúcsrajáratásos üzemmód lehetőségeinek kiiktatásával; a nagymarosi vízlépcső megépítésének végleges elhagyásával; a bősi erőmű 3—5 évi alapüzemmódban való üzemelésével érhető el. Erre vonatkozóan a kormány — a fentiekből kiindulva — kezdeményezi „A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között, a gabcikovoi nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés" módosítását a csehszlovák fél felé. Ugyancsak kezdeményezi a kormány a csehszlovák fél felé azt is, hogy az 1989. februárjában aláírt jegyzőkönyv Nagymarosra vonatkozó részét érvénytelenítsük. Az elmúlt időszakban lefolytatott vizsgálatok, a korábbi vizsgálatok eredményeinek újraelemzése nagy munkát jelentett. Köszönetet szeretnék mondani ezért a parlamenti bizottságoknak, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Minisztertanács Tanácsadó Testületének, a különböző környezetvédelmi mozgalmak szakértőinek, a társadalmi bizottságoknak, minden résztvevőnek. Sokan mondják, hogy az aggályok, a kockázatok, a félelmek nem kellően bizonyítottak, s hogy itt inkább politikai kényszerhelyzet van, és nem ökológiai. Ez fordított gondolkodást Itt ugyanis nem úgy van, mint a büntetőbíróságon, hogy a gyanúsított mindaddig ártatlan, amíg bűnösségét be nem bizonyítják. Itt az ártatlanságot, tehát az abszolút veszélytelenséget kell bizonyítani, az aggályokat és félelmeket vitathatatlanul megcáfolni azoknak, akik azt állítják, hogy nem kell semmitől tartani. És ezt nem tudják bizonyítani. A kormány a rá háruló felelősséget vállalja, nem kívánja azt a parlamentre hárítani. Ezért a tisztelt Háztól — összhangban az Országgyűlés ez év június 13-án kelt határozatával — három dolgot kérek. Vegye tudomásul a beszámolót. Adja meg a felhatalmazást a kormánynak, hogy a csehszlovák szerződő félnél a magyar kormány kezdeményezhesse az 1977-es szerződés módosítását. E felhatalmazás megadásával az Országgyűlés lehetővé teszi a kormány számára, hogy a helyzetéből szükségképpen fakadó felelős lépéseket megtegye. Az Országgyűlés egyetértőleg vegye tudomásul, illetve kötelezze a kormányt arra, hogy a Duna országhatártól Nagymarosig terjedő szakaszára kiterjedően, a helyi és területi tanácsok részvételével új, komplex regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervet dolgozzon ki. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a nagymarosi műhöz közvetlenül nem kapcsolódó tervezett, és már folyamatban levő infrastrukturális fejlesztések a lakosság terhei arányának növelése nélkül maradéktalanul valósuljanak meg. Másfelől jelenti azt is, hogy a kormány azonnal tegyen intézkedéseket Dunakiliti térségének árvízvédelme érdekében, vagyis tegyen meg mindent a Szigetközt és lakosságát fenyegető ökológiai és egyéb veszélyek elhárítására. Magyar Nemzet s UDVARI LÁSZLÓt . A magyar fél lépései nem minősülnek szerződésszegésnek Ezután Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár, a bős—nagymarosi beruházás kormánybiztosa, a napirend előadója tájékoztatta a képviselőket. Mint mondotta: A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése környezeti szempontból egyértelműen kockázatos. A prognosztizáláshoz szükséges vizsgálatok hiányosak, így az esetleges kár nagysága csak becsülhető. Különösen nagy az ivóvízkészlet veszélyeztetettsége, egyrészt a parti szűrésű víznyerésnél, másrészt a Kisalföld alatti, az Európában egyedülálló édesvízi készletnél. Ennek a vízkészletnek a minőségét Magyarország és Csehszlovákia érdekében egyaránt meg kell őrizni. A vízlépcsőrendszer eredeti koncepció szerinti megépítése esetén Budapest lenne a világon az egyetlen olyan város, amely felett csúcsrajáratott vízerőmű működik, miközben a ivóvíz 85 százalékát parti szűrésű kutakból nyerik. A kizárólag ökológiai szempontok szerint a legkedvezőbb megmegoldás az lenne, ha a bős- nagymarosi vízlépcsőrendszert egyáltalán nem helyeznék üzembe. A dunakiliti tározó, a bősi erőmű viszont csaknem teljesen kész. Így a műszaki, gazdasági meghatározottság miatt az ökológiai kockázat minimalizálása tűzhető ki reális célként. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagymarosi létesítmény elhagyása egy sor kiegészítő intézkedést tesz szükségessé, így például a hajózás feltételeinek fenntartását. A bősi erőművet alapüzemmódban kell használni, s ezen túl egy részletes ökológiai garanciarendszerre vonatkozó kormányközi megállapodás megkötése is szükséges. Szabályozni kell, hogy az Öreg- Duna megőrizze határfolyó és élővíz jellegét, ehhez megfelelő vízmennyiség szükséges. A gazdasági szempontokra kitérve rámutatott, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása, illetve a vízlépcsőrendszer eredeti program szerinti továbbépítése egyaránt veszteséges. A beruházási költségeket tekintve a továbbépítés kis mértékben előnyösebb lenne, a következő három évet illetően viszont a leállítás jár kisebb költséggel, változatlan áron, mintegy 5 milliárd forintot nyer az ország ebben az időszakban. A térség infrastrukturális fejlesztéseiről a kormánybiztos elmondta: a Minisztertanács abból indult ki, hogy a régóta ígért közműfejlesztéseket itt meg kell valósítani az előirányzott ütem szerint. Meg kell építeni azokat az árvízvédelmi műszaki létesítményeket is, amelyek évek óta a nagymarosi beruházás miatt halasztódtak. Az államközi szerződés módosításával kapcsolatban kitért arra, hogy ez a kötelezettégek jogszerű és jóhiszemű megváltoztatásának kezdeményezését jelenti. Mivel, ökológiai szükséghelyzetbe kerülnénk, a nemzetközikörnyezetvédelmi) jog az ilyen helyzetekre a munkálatok felfüggesztését, a tárgyalások megkezdését és a szerződés olyan módosítását követeli meg mindkét féltől, amely az ökológiai kockázatokat megfelelő szinten tartja. Ebből következően a magyar fél lépései nem minősülnek szerződésszegésnek, hanem követik a nemzetközi jog előírásait, s egyebek mellett nem szolgálnak alapul a csehszlovák kártérítési követeléseknek. Ezután arról tájékoztatta az Országgyűlést, hogy hétfőn délután a Külügyminisztérium diplomáciai jegyzékben foglalta öszsze a magyar javaslatokat. Ezt , követően még az esti órákban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Külügyminisztériuma jegyzékben ismételte meg korábbi, a kormányfői tanácskozásokon kifejtett álláspontját. Ennek lényege: ragaszkodnak a nagymarosi vízlépcső felépítéséhez, az eredeti koncepcióhoz és csak e feltételek megléte esetén készek a garanciarendszerre vonatkozó megállapodások megkötésére. A jegyzékből megismerhető a csehszlovákiai oldalon megvalósítandó elterelés, mint ellenlépés. Egy ilyen megoldás a Szigetközben ökológiai katasztrófaveszélyt jelentene. A közös határfolyó egyoldalú elterelése súlyosan sértené nemcsak az államközi szerződést, hanem a két ország közötti határokra, határvizekre, valamint a Dunán való hajózásra vonatkozó egyezményeket, ideértve a párizsi békeszerződést is. Szükségesek tehát a megfelelően higgadt diplomáciai lépések. A magyar—osztrák vállalatközi, magánjogi szerződésekről Udvari László elmondta, hogy ezek a nagymarosi létesítmény építésére, az áramszállításra, és távvezeték létesítésére vonatkoznak. E szerződések szorosan összefüggnek. A szerződésekre az osztrák jog az irányadó, a jogvitákat Berdár Béla, az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának előadója bevezetőben összefoglalta mindazokat a körülményeket, amelyek a témakörben született előző parlamenti döntés óta megváltoztak. Elmondotta: nyilvánvalóvá vált Bős—Nagymaros ügyében a társadalom megosztottsága. 140 ezer aláírás gyűlt össze, kérve az erőművel kapcsolatos népszavazás megrendezését. Az újabban kidolgozott energiakoncepció energetikai szempontból már nem igényli a vízlépcsőt, az építkezés gazdaságosságának megítélése is megkérdőjeleződött időközben. Berdár Béla beszámolt arról is, hogy a szennyvíztisztítással kapcsolatos adatokat eddig a csehszlovák féltől nem kapták meg. A parlament nem vállalkozhat arra, hogy a tudományos vitákban döntőbíró legyen, az ökológiai szükséghelyzet feloldásának módszereit és eszközeit meghatározza. És arra sem vállalkozhat, hogy parlamenti határozattal oldjon fel olyan kötelezettségeket, amelyeknél a nemzetközi jog játékszabályai az irányadók. Ugyanakkor a parlamentnek meg kell ítélni: megtett-e a kormány mindent annak érdekében, hogy a vízlépcsővel kapcsolatos különféle álláspontok és nézetek, tudományos vélemények felszínre kerüljenek; a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalásokon a kormány a nemzeti érdekeket megfelelően képviselte-e, a térség természeti erőforrásai és értékei a legkisebb károkat szenvedik-e el. Elmondotta, hogy mindezek alapján a kormány nem marasztalható el még akkor sem, ha tevékenysége esetenként tétovának bizonyult, s időnként vargabetűkkel jutott el a megfelelő intézkedés meghozataláig. Javasolta, hogy az Országgyűlés vegye tudomásul a kormány tájékoztatóját, adjon felhatalmazást az 1977- es szerződés módosításának kezdeményezésére, ám részletkérdésekben ne foglaljon állást. ZSIGMOND ATTILA (Budapest, 5. vk.), a nagymarosi gát megépítését ellenőrző képviselők nevében kijelentette: egyetértenek a miniszterelnök és a kormány azon erőfeszítéseivel, amelyek a nagymarosi gát építésének végleges elhagyására és az ökológiai kockázatok minimálisra csökkentésére irányulnak. Ugyanakkor hangoztatta: „nem érthetünk egyet azzal a szakszervezeti véleménnyel, amely el akarja hárítani a parlament felelősségét, mert úgy véli, csak a kormányra tartozik a döntés. Pedig az, hogy Lázár György kormánya nem kérte az akkori Országgyűlés véleményét, nem ment fel bennünket mai felelősségünk alól.” Megütközéssel fogadták a kormánybiztos jelentésében azt a mondatot, miszerint a kormány döntése egyhangú volt, kivéve a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot — mondotta Zsigmond Attila, majd feltette a kérdést: „Egy tárca az egész kormány ellen?" Az építést ellenző képviselők csoportja nyomatékkal javasolja a szükséges következtetések levonását, beleértve az intézményi szerkezetre vonatkozókat és a személyi konzekvenciákat is. A csoport sokkal határozottabb, egyértelmű megfogalmazást igényel két kérdésben. Először: a nagymarosi építkezés végleges leállítását, az építkezés teljes elhagyásának szándékát ki kell nyilvánítani. Másodszor: az a véleményük, hogy a Dunakiliti— Hrusovo—Bős további építését három-öt évre fel kell függeszteni, hogy az érintett tudományok valóban vizsgálatokon alapuló döntési alternatívákat adhassanak, s a kockázati tényezők értékelhetők legyenek. BUBLA GYULA (Budapest, 3. vk.), a Ganz Villamossági Művek központi forgácsoló gyáregységének vezetője leszögezte: nem szabad a tározótavat feltöteni addig, ameddig nem tudjuk biztosan, hogy lesznek-e komolyabb károsodások. Sajnálatos, hogy északi szomszédunk szerződésszegésnek minősíti a legkisebb lépésünket is, s még mindig nem mondott le a nagymarosi gát megépítéséről, holott elismeri, hogy a csúcsüzem ökológiai károkat okoz. KÁLDI ENDRE (Győr-Sopron m., 9. vk.), a halászi Zöld Mező Mgtsz elnöke Szigetköz lakóinak véleményét tolmácsolva kérte: bármilyen döntés szülessen is, a szigetközi lakosok ne kerüljenek rosszabb helyzetbe a jelenleginél. A képviselő ehhez országpedig választott bíróság dönti el. A kártérítési öszegek megállapítása bizonyítási eljárást igényel. Fizetési kötelezettségeinket várhatóan áramszállítással ellentételezzük. Amennyiben az Országgyűlés felhatalmazza a Minisztertanácsot az 1977-es államközi szerződés módosításának kezdeményezésére, a kormány — a szerződésnek megfelelő jogi eljárás szerint — rövid időn belül átadja a csehszlovák félnek a szerződésmódosítási javaslatot. Intézkedik a nagymarosi vízlépcső megépítésére vonatkozó külkereskedelmi magánjogi szerződés felmondásáról az osztrák szerződő félnél gyűlési, illetve kormányzati garanciákat igényelt. Sürgős óvintézkedéseket követelt a Szigetközt fenyegető árvízveszély azonnali felszámolására. Végezetül aggodalommal szólt azokról a ma már befejezett ténynek látszó csehszlovák tervekről, miszerint egyoldalú lépésként kettéosztják a dunakiliti-hrusovói tározót. Ez katasztrofális helyzetet okozna Szigetköz térségében, és mintegy 250 ezer ember kerülhetne veszélybe. BALOGH LÁSZLÓ (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy a térség lakosságának meglehetősen rossz a hangulata, az immáron évtizedek óta húzódó beruházás körüli huzavona miatt. Több évtizedig tudatosan visszafogták a térség fejlesztését. A vízlépcső-beruházás felcsillantotta a lakosság előtt a fejlesztés reményét, most azonban nem látják biztosítottnak e tervek megvalósítását. RAFFAY ERNŐ (Csongrád m., 1. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem adjunktusa a műemlékek védelméről beszélt, hivatkozva arra, hogy a tárgyi emlékek megőrzése elengedhetetlen a nemzeti tudat fenntartásához. Győrtől nyugatra például még a régészeti kutatások is hiányoznak, így csak feltételezhető, milyen nagy értékek mehetnek itt veszendőbe. Villanyáram bármikor vásárolható, de ezeket az emlékeket nem lehet megfizetni. Az esztergomi középkori városfal például egyedülálló érték. BODONYI CSABA (Borsod- Abaúj-Zamplémi m., 3. vk.) az Észak-magyarországi Tervező Vállalat főépítésze hangsúlyozta, hogy nemcsak a határtól Nagymarosig tartó, hanem az egész magyarországi Duna-szakasz megérdemli a környezetvédelmi szempontok érvényesítését. Ez ügyben az előterjesztés szövegmódosítását is javasolta. NEMES TAMÁS (Komárom m., 6. vk.),az Esztergomi Városi Tanács Egyesített Kórházainak főorvosa véleménye szerint a képviselőknek állást kell foglalniuk, támogatva ezzel a kormányt. Ugyancsak nem értett egyet a gázellenző csoport képviselőjének előterjesztésével: a kormány munkáját valóban az ökológiai szemléletnek kell áthatnia, ez azonban nem jelenti azt, hogy a konkrét lépéseket is meghatározza a parlament. KULCSÁR SÁNDOR (Komárom m., 1. vk.), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára elmondotta, hogy a parlament szakszervezeti csoportja javaslatot dolgozott ki a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban, s azt 75 képviselő aláírásával együtt eljuttatták az Országgyűlés elnökének. Azt szorgalmazzák, hogy aparlament a vízlépcsőrendszer kérdésében ne bonyolódjék szakmai és tudományos vitákba, ehelyett fogadják el a kormány beszámolóját, és adjanak felhatalmazást az 1977-es államközi szerződés módosítására. Ezután — mert több képviselő nem jelentkezett felszólalásra — a soros elnök a vitát lezárta. Mivel a vitában a képviselők a határozattervezethez szövegmódosító javaslatokat nyújtottak be, ezért felkérte a településfejlesztési és környezetvédelmi, valamint a bős—nagymarosi ad-hoc bizottság tagjait, tartsanak ülést, véleményezzék a javaslatokat. Egy tárca az egész kormány ellen? A társadalombiztosítás idei, egyszeri kiegészítése A bizottsági ülések idején az Országgyűlés személyi javaslatok, illetve különféle állásfoglalások, interpellációk megtárgyalásával folytatta munkáját. Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a titkos szavazás eredményét, amelynek során megválasztották az Állami Számvevőszék tisztségviselőit. Az Országgyűlés tagjai közül 317-en szavaztak. Az érvényes szavazatok száma 308, az érvényteleneké 9 volt. A jelöltek ellen 8-an voksoltak. A plénum az Állami Számvevőszék elnökévé 281 szavazattal dr. Hagelmayer Istvánt, elnökhelyettesévé 282 szavazattal Sándor Istvánt választotta meg. Az Állami Számvevőszék tisztségviselői az Országgyűlés előtt letették a hivatali esküt. Az eskütételt követően — az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának állásfoglalása alapján — a társadalombiztosítás irányításáról és a társadalombiztosítási bizottság létrehozásáról szóló határozattervezetről döntöttek a képviselők. A képviselők nagy többsége elfogadta a határozattervezetet. Ezután — ugyancsak a szociális és egészségügyi bizottság, továbbá a terv- és költségvetési bizottság együttes javaslata nyomán — a társadalombiztosítási ellátások 1989. évi egyszeri kiegészítéséről hoztak határozatot a képviselők. Az állásfoglalással egyhangúan egyetértett az Országgyűlés. A javaslat egyébként azt tartalmazza, hogy a 6 ezer forint alatti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjsszerű ellátásokat 2000 forinttal, a 6 és 7 ezer forint közötti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat fejenként ezer forinttal, az első-második fokozatba tartozó 6000 forint feletti rokkantsági nyugdíjakat 2 ezer forinttal egészítsék ki ebben az évben. Továbbá kapjanak fejenként 2-2 ezer forintot a házastársi pótlékban részesülők, a 7 ezer forint alatti jövedelempótlékban részesülők, valamint a gyesre jogosultak. A családi pótlékban részesülők számára a javaslat gyermekenként ezer forintos kiegészítést tart indokoltnak. Az interpellációk sorát megszakítva Fodor István rendhagyó módon előrehozta az elnöki zárszót. Tájékoztatta a törvényhozókat arról, hogyha következő ülésszak november 21-én, kedden kezdődik. Az ülésszak napirendjén tíz törvényjavaslat és két tájékoztató szerepel. Ezután Török Mihály, a honvédelmi bizottság titkára kért szót. Bejelentette, hogy a testület elvégezte a munkát Szilágyi Gábor (Hajdú-Bihar m. 3. vk.) képviselő júniusban elhangzott interpellációjával kapcsolatban. Mint emlékezetes, a 11 képviselő akkor azt kérte a honvédelmi minisztertől, hogy szüntessék meg a debreceni katonai repülőteret. Az interpellációra adott választ akkor sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, ezért a Házszabályoknak megfelelően a honvédelmi bizottságot bízták meg a további vizsgálatokkal. A testület helyszíni vizsgálódásai nyomán úgy találta, hogy a lakossági panaszok jogosak. A zajterhelés jelentősen meghaladja a környezeetvédelmi előírásokban elfogadhatónak ítélt értékhatárokat. A honvédelmi bizottság ezért azt javasolja a kormánynak, hogy a debreceni szovjet katonai repülőtér jelenlegi célokra történő felhasználását — figyelembe véve ennek nemzetközi katonapolitikai összefüggéseit is — 1990. december 31-ig szüntesse meg. A honvédelmi bizottság jelentését az interpelláló képviselő elfogadta, s az Országgyűlés is megerősítette azt. Hámori Csaba (országos lista) arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportja felhívással fordult az Országgyűléshez, a pártokhoz, a társadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz, az ország sorsáról felelősen gondolkodó valamennyi magyar állampolgárhoz, amelyben a demokráciába való békés politikai átmenet feltételeinek biztosítására szólítanak fel mindenkit. INTERPELLÁCIÓK Ezután ismét interpellációkkal folytatta munkáját az Országgyűlés. Anyagilag is támogassák a gyakorlati oktatást TORÖK SÁNDOR (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Városi Tanács elnöke intézett interpellációt a művelődési miniszterhez a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvénnyel kapcsolatban. Elmondotta a képviselő, hogy a térség kilenc termelőszövetkezete a Jászapáti Szakmunkásképző Intézettel együttműködési szerződést kötött, hozzájárulva a szakmunkásképzés feltételeinek javításához. A képviselő szerint a törvény szövege nem, csak szelleme teszi lehetővé, hogy a termelőszövetkezetek a közvetlen gyakorlati oktatást anyagilag támogassák. Stark Antal művelődési államtitkár szerint szükség van a törvény módosítására, a jogszabályt