Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-01 / 283. szám

2 Mami­val tadén­ténk telexe­­Moszkvában tájékoztatja a szovjet elnök a VSZ-tagállamok vezetőit Moszkva, november 30. December elején Moszkvában találkozót tartanak a Varsói Szer­ződés tagállamainak vezetői — jelentette be csütörtöki sajtótá­jékoztatóján Jurij Gremitszkih. A szovjet külügyi szóvivő el­mondta, hogy Mihail Gorbacsov ezen tájékoztatni fogja a szövet­séges országok képviselőit George Bush-sal folytatott eszmecseréi eredményeiről. Az egyeztető meg­beszélésekre feltehetőleg hétfőn kerül sor, Gorbacsov és Mitter­rand kijevi találkozóját megelő­zően. A kelet-európai helyzet, amelyről minden bizonnyal a VSZ-tárgyalásokon is bőven esik majd szó, egyébként a szovjet tö­megtájékoztatásban egyre na­gyobb teret foglal el, szinte már a közelgő csúcstalálkozóval egyenértékűt. December elején, mint Moszkvában is bejelentet­ték, a szovjet fővárosba várják hivatalos látogatásra Petar Mla­­denovot, a bolgár kommunisták új vezetőjét. A dolgok állása sze­rint ez ígérkezik a „legsimább­nak” a peresztrojka útjára lépett országok vezetőivel folytatandó egyeztetések közül — ahogy a szovjet sajtó értelmezi a Kelet- Európában végbemenő drámai folyamatokat. Időről időre kitű­nik azonban, hogy az események kezdenek túllépni azokon a kere­teken, amit a tömegtájékoztatás még a szocialista megújulás vele­járójaként magyarázhat. Szerdán Gremitszkih Kohl kancellár „szakaszos egységtervét” utasítot­ta el egyértelműen, csütörtökön pedig a szóvivő a 68-as bevonu­lásról fogalmazott óvatosabban, mint arra Dubcek szólította fel, töb­bek között, a Szovjetuniót. (A Moszkovszkije Novosztyi legfris­sebb száma közli is a „hazájában 21 éve emigráns" politikus felhí­vását, hogy az NDK, Bulgária és főként a Szovjetunió is kérjen bocsánatot a bevonulásért.) Gre­mitszkih Adamec kormányfő sza­vaira reagálva fejtette ki, hogy a prágai események akkori értéke­lését sokban a konkrét nemzetkö­zi helyzet határozta meg, a két blokk szembenállásának szintje. Azóta a Szovjetunióban megvál­tozott a szocializmusról, az ál­lamközi kapcsolatok jellegéről kialakított felfogás, s Moszkva egyértelműen elutasítja az erő­szak alkalmazását, vagy az avval való fenyegetést, úgy a szövetsé­gi rendszerek között, mint azo­kon belül. Adamec azon kijelen­tésével kapcsolatban, hogy Cseh­szlovákia tárgyalásokat akar kez­deni az ott tartózkodó szovjet csapatokról, Gremitszkih csak annyit mondott: hivatalos meg­keresés még nem volt ez ügy­ben. A­­ reformsajtó számos esetben egyértelműbben fogalmaz, mint a hivatalos szóvivő, s a lehetséges állásfoglalásokat sem kerüli meg. A Lityeraturnaja Gazeta kelet­európai tudósításaiban például Berlin és Prága kapcsán is meg­jegyzi: itt is és ott is heves vi­ták, tömegkövetelések tárgya, hogy töröljék az alkotmányból a párt vezető szerepét rögzítő cik­kelyt. (A téma a Szovjetunióban is napirenden van, többek között ez volt a vorkutai bányászok egyik követelése. Magyarország­gal kapcsolatban a szovjet sajtó óvatosabbá vált az utóbbi időben. A pozitív példa helyett a politi­kai és gazdasági gondokra tere­lődött a hangsúly. A Pravda csü­törtöki elemzése mérsékelt opti­mizmussal zárul ugyan, ám, előt­te az olvasók a széthulló baloldal képét kapják, és egy olyan or­szágét, ahol „a nyugati tőke be­hatolása a tömegtájékoztatási eszközökbe, támogatásuk számos pártnak, társaságnak, csoport­nak, valamint a külföldi tarto­zások egyértelműen meghatároz­zák számos folyamat, döntés jel­legét, »stílusát«.” Lambert Gábor A Vörös Hadsereg Frakció lenne az elkövető? Gyilkos merénylet az NSZ­ ú-ban a Deutsche Bank elnöke ellen Bonnból jelenti az MTI. Hel­mut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja gyáva és kegyetlen gaztettként bélyegezte meg Alf­red Herrhausennek, a Deutsche Bank elnökének meggyilkolását. A merénylők — mondotta — a haza egyik legkiválóbb fiát sze­melték ki bűncselekményük áldo­zatának. A kancellár csütörtök délelőtt Düsseldorfban nyilatko­zott, ahol beszédre készült a fém­ipari munkáltatók közgyűlésén. A kormányfő azonban nem mondta el tervezett beszédét, hanem azonnal visszautazott a fővárosba, hogy kifejezhesse részvétét Herr­­hausen családjának. „Wolfgang Bähr rohamosztag" aláírással jelentkezett gyilkos merényletének elkövetése után a Vörös Hadsereg Frakció, a RAF. Ezt Förster, a karlsruhei főállam- Ügyészség szóvivője jelentette be csütörtök délután. Herrhausen merénylőinek rövid levelét ISO méterre a tetthelytől találták meg egy robbanószerkezet alatt. A papíron a gyilkosok a RAF jelvényét tüntették fel, vagyis egy csillagot és egy Kalasnyikov tí­pusú géppisztoly ábráját. Az ál­lamügyész azonban úgy véli, hogy a levél rövidsége elüt a RAF eddigi gyakorlatától, s így egyál­talán nem jellemző a vörös had­seregbeli gyilkosokra: ők ugyan­is korábbi rajtaütéseik alkalmá­val mindig terjedelmes írásban fejtették ki merényleteik célját, Indokait. Herrhausen Bad Homburgban levő családi házából szolgálati gépkocsiján a majna-frankfurti bankközpontba igyekezett. Az út szélén egy kerékpárhoz erősítve elhelyezett pokolgépet a tettesek távirányítással, mintegy 150 mé­ter távolságból hozták működés­be. A robbanás ereje teljesen szétroncsolta a bankelnök páncé­lozott autóját. Gépkocsivezetője — súlyos sebesülésekkel — az első jelentésekkel ellentétben mégis túlélte a gyilkos merényle­tet, s a körülményekhez képest jól van. A bankár testőrei, akik két másik autóban követték a szolgálati kocsit, sértetlenek ma­radtak. A távirányító robbanó­szerkezetet megtalálták annak a termálfürdős szabaidőközpontnak a parkjában, amelynek közelében az eset történt. Az egész országot megrendítő merénylet hírét a televízió nyil­vánossága előtt, a Szövetségi Gyű­lés, a Bundestag költségvetési vi­táját megszakítva Wolfgang Schäuble belügyminiszter jelen­tette be. Hangsúlyozta, hogy az 58 éves, üzem- és közgazdasági végzettségű, kiemelkedő képessé­gű bankszakember, az NSZK egyik legfiatalabb és legjobb ké­pességű gazdasági menedzsere, egyebek között mértékadóan köz­reműködött a Szovjetunióhoz, Ma­gyarországhoz és a Varsói Szer­ződés más államaihoz fűződő gaz­dasági kapcsolatok megalapozá­sában. Budapest nem szorul háttérbe Washington keleti politikájában - jelentette ki a Fehér Ház helyettes szóvivője Washingtonból jelenti az AFP. A felmerült nehézségek ellenére is jól haladnak és várhatóan még az év vége előtt befejeződnek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Magyarországgal és Lengyelor­szággal folyó tárgyalásai a két országnak nyújtandó gazdasági segélyről — vált ismertté megbíz­ható washingtoni forrásokból. Az IMF küldöttségei jelenleg Buda­pesten és Varsóban vannak. Nem tudjuk, mikor térnek vissza, ezért még "nem vonható meg a tárgya­lások mérlege — közölte az IMF szóvivője, Graham Newman. „— Magyarország egyike a leg­nehezebb eseteknek, mert a ma­gyarok azt gondolják, hogy gyors előrelépéseket tettek" — jegyezte meg egy szakértő. „Olyan ország ez, ahol normális körülmények között nagyon brutális intézkedé­seket kellene hozni, s éppen e felemás helyzet, értelmezésbeli eltérések miatt olyan nehezek a tárgyalások" — mutattak rá a Valutaalap tárgyalóküldöttségé­hez közeli források. A hírügynök­ség megfigyelők véleménye alap­ján úgy értékeli, hogy a magyar kormány habozik népszerűtlen intézkedéseket hozni, a liberális ellenzék azonban támogatja a ke­ményebb intézkedéseket. Magyarország távolról sem szo­rul háttérbe az Egyesült Államok kelet-európai politikájában — je­lentette ki szerdán az MTI tudó­sítójának kérdésére a Fehér Ház helyettes szóvivője. Roman Popa­­ciuk arra a kérdésre, válaszolt, hogy olyan nagyobb, földrajzi helyzetük, gazdaságuk miatt fon­tosabb országok, mint az NDK és Csehszlovákia megindult Át­alakulása nem szorítja-e háttér­be a kisebb Magyarországot. „Ép­pen ellenkezőleg, hangoztatta a fehér házi szóvivő: a magyarok, akárcsak a lengyelek, büszkék lehetnek arra, hogy kezdeménye­zőként a változások élvonalában voltak, s éppen az ő példájukat követi az NDK, Csehszlovákia és — kisebb mértékben — Bulgária. Az amerikai politika nem emel ki egyetlen országot sem a tér­ségben.” 0 (Kairó, MTI) Az Arab Liga rendkívüli külügyminiszteri ta­nácskozása csütörtök este befe­jezte a PFSZ kérésére tartott kétnapos tuniszi ülését. A 22 tag­állam képviselői felhívással for­dultak Gorbacsovhoz és Bush­­hoz. Magyar Nemzet Csehszlovákiában is bontják a vasfüggönyt Prága, november 30. Csehszlovákiát két évtizeden át olyan politikai maffia tartotta ha­talmában, amelynek urallmát Franco, spanyol fasiszta rendsze­rének utolsó tizenöt évéhez­­lehet hasonlítani — jelentette ki prá­gai nemzetközi sajtókonferenciá­­ján Valtr Komarek akadémikus, a Prognosztikai Intézet igazgató­ja. A Polgári Fórum fő gazdasági szakembere és a kormányfői poszt egyik legvalószínűbb várományo­sa elmondotta: az 1968. után ura­lomra jutott szűk csoport mint­egy négyszázezres elnyomó párt­os állami apparátust épített ki, ezzel, valamint Brezsnyev és a szovjet tankok támogatásával fé­lemlítettek meg tizenötmillió em­bert. Gorbacsov főtitkárrá vá­lasztása után a csehszlovák veze­tés nehéz helyzetbe került, a ha­talom pánikba esett, reagálásai egyre görcsösebbek lettek, a ko­rábban bevált politikai és gazda­sági elnyomást a fizikai váltotta fel, az egész rendszer egyre in­kább fasiszta diktatúrához kez­dett hasonlítani, magyarázta az akadémikus. Komarek a hatalmi maffia tipikus képviselőjének ne­vezte Miroslav Stepan prágai pártvezetőt, aki mint mondotta, egy év óta modern fegyveres har­cot indított a lakosság ellen. Az akadémikus szerint a csehszlová­kiai folyamat történelmileg visz­­szafordíthatatlanná vált, de mi­vel a hatalmi struktúra egyelőre érintetlen, s csupán a háttérbe szorult, megkísérelheti, hogy­­ visszaszerezze uralmát. Megfigyelők egyetértenek Ko­marek helyzetértékelésével és ép­pen a visszarendeződés megaka­dályozása szempontjából tartják jelentős lépésnek, hogy a parla­ment, teljesítve a Polgári Fórum követeléseit, törölte az alkotmány­ból a CSKP vezető szerepére, a marxizmus-lenini­zmus mono­póliumára vonatkozó részeket. Azt is biztató jelként értékelik, hogy Adamec kormányfő szerda esti televíziós beszédében az érintett VSZ-tagországoknak az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatko­zás közös megvitatását és a kér­dés politikai lezárását, saját kor­mányának pedig azt javasolta, fogadjon el elvi állásfoglalást a két évtizeddel ezelőtti lépéssel kap­csolatban. És végül még egy, a valóban új Csehszlovákiáról ta­núskodó fejlemény: a prágai ka­binet csütörtökön úgy döntött, hogy azonnali hatállyal megkez­dik a műszaki zár felszámolását a csehszlovák—osztrák határon ... Láng Péter­­ Párizsból jelenti az MTI. Ale­xander Dubcek fontos szerepet tölthet be a csehszlovák politikai életben, akár az ország elnöke is lehet, „ha az ország népe is úgy akarja”. Ezt Vagyim Zaglagyin, Gorbacsov külpolitikai tanács­adója jelentette ki egy interjúban, amelyet Olaszországból adott csü­törtökön a monte-carlói rádió­nak. Visszatér a román exuralkodó? Washington csökkenti érintkezéseit Bukaresttel Bécsből jelenti a Reuter. Mi­hály volt román király kijelen­tette, hogy helyreállítaná a de­mokráciát hazájában, ha vissza­térhetne. Az exkirály a bécsi Ku­rierben csütörtökön megjelent in­terjújában azt mondta, hogy Ni­­colae Ceausescu román államfőt csak saját hatalmának megőrzése érdekli, a román nép szükségle­teivel nem törődik. „Szomorúság fog el a román nép elnyomása miatt” — tette hozzá. Románia legutolsó királya, akit 1947-ben kényszerítettek lemon­dásra, kizártnak nevezett egy Ceausescu-ellenes pucc­sot. Visz­­szatérésének lehetőségeiről a je­lenleg Svájcban élő volt román uralkodó nem tudott nyilatkozni. Azt azonban elmondta, hogy ha­zájában alkotmányos monarc­itát, politikai szabadságot és piacgaz­daságot teremtene. Mihály a hét elején arra szólította fel a nagy­hatalmak vezetőit, hogy máltai csúcstalálkozójukon ne felejtsék el a románokat. Az amerikai kormány csökken­tette kapcsolatait a román kor­mánnyal, mert kilátástalannak bizonyultak erőfeszítései az em­beri jogi helyzet javítására. Erről beszélt csütörtökön az MTI tu­dósítójának kérdésére Raymond Seitz, az európai kérdésekért fe­lelős külügyminiszter-helyettes. Mint mondotta, az emberi jogok súlyos helyzetét ismételten fel­vetették a román kormánynál, ám semmiféle változást nem sikerült elérni, így a diplomáciai érint­kezések csökkentek. Kevésbé az egyes kelet-európai országokról kívánatos tárgyalni a csúcstalálkozón, mint a nagyobb összefüggésekről, jelentette ki George Bush amerikai elnök. Bush röviddel Máltára való el­utazása előtt néhány amerikai új­ságírónak nyilatkozott, a beszél­getésről csütörtökön a The Wall Street Journal számolt be. Bush az interjúban kijelentette: Csehszlovákiában elkerülhetetle­nek a választások, de az ország még nem alakult át eléggé ah­hoz, hogy olyan amerikai támo­gatást kapjon, mint Lengyelország és Magyarország. Szeretném, ha Románia is a (kelet-európai) új világhoz tartozna, s nem tagadná meg népétől a függetlenséghez és a szabadsághoz való jogot.” Vezető amerikai személyiség hosszú idő után először bírálta nyilvánosan a román vezetést. A moszkvai törvényhozók döntését követően ismét éleződik a feszültség Karabahban Moszkvából jelenti az MTI. A Karabahról hozott moszkvai leg­felső tanácsi döntés változatlanul feszültségben tartja Örményor­szágot és hatalmas tiltakozást vált ki. A szerdai 300 ezres nagygyű­lést követően az események súly­pontja az örmény parlamentre te­vődött át, amely csütörtökön fel­újította szeptemberben félbesza­kított üllészakát. Az Örmény Leg­felső Tanács épülete előtt csütör­tökön tízezrek hallgatták a han­gosbeszélők közvetítette vitát, de másutt szüneteltek a nagygyűlé­sek, mert a tévé egyenesben köz­vetítette a Karabah-vita törvény­hozási fejleményeit. Az MTI-nek az Armenpresz ör­mény hírügynökségtől kapott in­formáció szerint a jereváni par­lamentben felszólalók élesen el­ítélik a moszkvai határozatot, amely megítélésük szerint nem jelent kiutat a kialakult helyzet­ből. A Moszkvából visszaérke­zett képviselők arról számolnak be, hogy e dokumentumot szinte puccsszerűen, zárt ajtók mellett fogadták el, közvetlenül az ülés­szak vége előtt. A képviselőknek nem volt lehetőségük előzetesen tanulmányozni a dokumentum­tervezetet. Az Armenpresz munkatársai­nak értékelése szerint e sietség kizárólag azzal magyarázható, hogy Gorbacsovnak valamit fel kell mutatnia Kara­bah kapcsán a Bush elnökkel való találkozása­kor, hiszen a szovjet külügymi­nisztérium a közelmúltban éle­sen elítélte a washingtoni szená­tus karabahi állásfoglalását. Örményországban már szer­dán részleges sztrájkok voltak, s az Örmény Nemzeti Mozgalom kezdeményezésére szervezett nagygyűlésen országos sztrájkra hívtak fel. A csütörtökön kezdő­dött munkabeszüntetés «- csak a létfontosságú közüzemek, folya­matos termelési technológiával működő gyárak dolgoznak —■ ad­dig tart, amíg a köztársaság Leg­felső Tanácsa nem hoz megfelelő határozatot a Karabah-hegyvidék hovatartozását illetően. Eközben változatlanul tart az azerbajdzsá­­ni blokád. Harmadik napja egyet­len teherszerelvény sem érkezett a szomszédos köztársaságon ke­resztül. Az Armenpresz tájékoztatója szerint Karabahban változatlanul tartanak az összecsapások, mi több, Jerevánba olyan hírek ér­keznek, hogy az azerbajdzsániak katonai erődemonstrációt tarta­nak a két köztársaság határán. A CIA szerint aktívabb lett a szovjet hírszerzés Washingtonból jelenti a Reuter. A szovjet hírszerzés Mihail Gor­bacsov hatalomra kerülése óta ke­vésbé konfrontációs jellegű, vi­szont aktívabb, és nagy éberséget követel az amerikai hírszerzés részéről — jelentette ki szerdán William Webster, az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) főnöke. Webster szerint a CIA a világ minden részében azt tapasztalja, hogy a szovjetek sokkal nagyobb erőfeszítést tesznek az amerikai diplomaták és hírszerzők beszer­vezésére. Viszont kerülik az olyan durva dolgokat, amelyekből nagy botrányok lehetnének a saj­tóban. Az AP megjegyzi, hogy Webster több kijelentése — amelyek az amerikai országos sajtóklubban hangzottak el­­— nyilvánvalóan azt a célt szolgálják, hogy meg­óvják a CIA-t a költségvetési tá­mogatás csökkentésétől, ami most reálisan fenyegeti. Reformtár Sok és kevés Egyszerre túl sok és túl kevés a reform Kelet-Európában. Len­gyelországot és Magyarországot, a „bezzeg államokat” még mindig példaként idézik a nyugati elem­zések, de a napi tudósítások el­mossák a különbségeket. Ismét csoporttá gyúrják a keleti töm­böt, mint forrongó reformközös­séget, szenzációként tálalva Zsiv­­kov megbuktatását, a berlini fal­törést, a prágai tavaszköszöntőt. Minden változásnak reformként való feltüntetése azonban értel­mezhetetlenné teszi magát a re­formot, amelyet az elmúlt negy­ven év gazdaságpolitikai mutat­ványai is eleve lejáratott foga­lommá tettek. M­ég nem, már nem Szó sincs reformról, véli Ro­bert Samuelson a The Washington Postban. Szerinte az, ami Kelet- Európában történik, már régen nem reform, hanem forradalom, még akkor is, ha mindez béké­sen zajlik. A kettő különbsége nemcsak a folyamat kimenetelé­nek a bizonytalanságában van; az utóbbi jóval több meglepetést tartogat. Az eltérést ő sokkal in­kább abban leli, hogy a reform „könnyedebb folyamat”, amely a meglevő politikai és gazdasági rendszeren belül próbálja feldol­gozni, kezelni, asszimilálni az új , realitásokat. Samuelson megíté­lésében immár ennél többről van szó régiónkban: a kelet-európai országok nemcsak az egypárti uralmat cserélik fel a demokrá­ciára, nem egyszerűen csak a központosított gazdaság­irányí­tás rendszeréből haladnak a piac­­gazdaság felé, vagy netán csak kulturális, gazdasági, fizikai el­szigeteltségüket adják fel a Nyu­gattal szemben, hanem mindezt egyszerre teszik. E három válto­zás egyidejűsége teszi Samuelson számára forradalmivá a kelet­európai változásokat. Mindez azonban még távolról sem ilyen kristálytiszta, egyelőre inkább a „még nem, már nem" helyzet a jellemző. Csakhogy éppen a reform és a forradalom tusája határozhatja meg Kelet-Európa jövőbeni sor­sát, elsősorban is egységét, part­neri vagy periférikus bekapcso­lódását egy sokkal átfogóbb vi­lággazdasági, világpolitikai „for­radalomba”. Nemcsak a kapita­lizmusnak vannak még tartalé­kai, hanem a szocializmusnak is, így a reformpróbálkozások, a samuelsoni értelemben vett, alap­vetően a rendszeren belüli vál­toztatások lehetősége még alter­natíva maradhat néhány kelet­európai ország számára. A Szov­jetunió, nemcsak birodalmi gör­csei miatt kénytelen ezt az utat választani, hanem azért is, mert ellentétben Kelet-Európával, a szocialista politikai, gazdasági rendszert nem külső hatalom okt­rojálta Moszkvára. Csak álom A samuelsoni különbségtételt még inkább időszerűvé teszik az NDK jövőjét firtató találgatások. Berlin ugyanis úgy maradhat „Kelet-Berlin”, ha a végsőkig ki­tart csak a reformok mellett. A csehszlovák változások jövőjét ugyancsak ez a dilemma határoz­za meg. Prágai vezető közgaz­dászok szerint, országuk gazda­sági helyzete egyelőre jobb mint a szomszédoké, így rövid távon nem a gazdasági változások lesz­nek napirenden. Ráadásul a helyi peresztrojka, a prestavica eddigi tétova lépéseit amennyiben egy erőteljesebb, felpörgetett reform váltja fel, netán csak az eddig szavakban, vagy papíron megle­vő intézkedések válnak valóban gyakorlattá, úgy látványosan ja­vulhat a csehszlovák gazdaság helyzete. Komarek, a prognosz­tikai intézet vezetője, akit Prá­gában a kormányfői poszt egyik igen esélyes várományosának tartanak, azonban inkább a ha­gyományos reformerekhez tarto­zik, aki megrekedhet az „ember arcú szocializmus" határain be­lül. A tradicionális jelző — amely kelt-európai közgazdászoktól szár­mazik — a samuelsoni értelem­ben vett reformert takarja, aki a gazdaság vertikális kapcsolatai­ban gondolkodik, számára a re­form elsősorban a centralizáció­­decentralizáció kérdése, amelynek a végeredménye egyfajta irányí­tott, szocialista piacgazdaság. Ilyen ugyan még nem volt, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is lehet. Kérdés, hogy ez hosz­­szú távon életképes-e, és mit tud kezdeni vele a világgazdaság. A kelet-európai változások, el­sősorban is a gazdaságban így vélhetően, a közép távon tovább­ra is aszinkronban maradnak. A régió politikai együttműködését pusztán a reformok is erősíthetik, alapvetően megváltoztatva a Var­sói Szerződés jelleget, ugyanak­kor a gazdasági együttműködés a KGST dinamizálása csak diám maradhat. Annál is inkább mert, ezek az országok immár csak a Nyugathoz való kapcsolódástól remélhetik a sikert reformjaik, vagy forradalmaik számára. Eb­ben a vonatkozásban viszont egy­mással szemben is versenyhely­zetben vannak, éppen akkor, ami­korra politikai-gazdasági elemzők vészterhes jövőképeket is felvá­zolnak. Felidézik a körzet fejlő­désbeli megtorpanásához vezető múltbéli árnyakat. Ráadásul ezek az országok kénytelenek úgy keresni a kapcsolódási pontokat a világgazdasághoz, hogy közben hasonló exporttermékszerkezet­tel rendelkeznek: a KGST anti­­integrációja ugyanis sikeresen akadályozta a komparatív elő­nyök kifejlődését. Felix Rohatyn, New York-i bankár, akinek átfogó segélyter­vét nemrégen ismertették az amerikai lapok, éppen azért tart­ja lényegesnek a nyugati támo­gatások összehangolását, mert különben csúfos vetélkedés indul­hat meg Keleten. Szerinte a fej­lesztési bank létrehozása, a for­rások átgondoltabb allokációjával ezt a veszélyt is kivédené. Robert Moshbacher az európai körútról hazatérő amerikai keres­kedelmi miniszter, a The Wa­shington Post hasábjain azt hang­súlyozta, hogy a kelet-nyugati kereskedelemnek valós gazdasági kapcsolatokon kell alapulnia, nem ösztönözhetik a nyugati kormá­nyok üzletembereiket a végtelen­ségig. Ezt a serkentést sokkal in­kább a kelet-európai kormányok­nak kell megtenniük, olyan gaz­dasági környezetet teremtve, amely biztatja a működőtőke-be­ruházásokat. Központi helyzet Mosbacher azonban hiába ágál a nyugati ösztönzés ellen­, jelen­leg Kelet-Európa egyetlen orszá­ga sincs olyan gazdasági helyzet­ben, amely tisztán gazdasági meg­fontolások alapján nagyobb mennyiségű működőtőke becsalo­gatására lenne alkalmas. Reform és forradalom egyelőre még ösz­­szemosódik a hitelezők és a be­fektetők szemében. A középtávú aszinkronitás előnyeit átszövik a hosszú távú gazdasági megfon­tolásokon túl a politikai elképze­lések is. Így válik több szempont­ból is kulcsfontosságúvá Len­gyelország — kataszrofális gaz­dasági helyzete ellenére —, az NSZK számára az NDK, vélhe­tően Csehszlovákia is, és majdan a Baltikum. Leszakadva marad Európa lágy alsó teste: Bulgária, Románia és Jugoszlávia, amelyek külön versenyt vívhatnak a Nyu­gathoz tartozó fejletlenül­ fejlett szomszédaikkal. Magyarország így kerülhet vagy központi hely­zetbe, vagy kiszorulhat a jelen­téktelen végvidékre. Az Európai Közösséghez való szerves, tagszerű bekapcsolódás egyelőre még túlzottan a bizony­talan jövő kérdése. Minden ellen­kező elképzelés ellenére még az előszobába való bejutásunk is gond. Éppen a The Economist elemzése mutat rá arra, hogy az EFTA-hoz való kapcsolódás bo­nyolultabb lehet mint az EK-tag­­ság, hiszen az EFTA-országok sok­kal inkább homogénebbek, mint a tizenkettek, gazdaságuk, piacuk fejlettebb, erősebb. Biztatást egyelőre az jelent, hogy a garanciák sorozatával si­kerül Magyarországra csalogatni az átfogóbb kelet-európai üzletek­ben gondolkodó befektetőket, pénzügyi és egyéb szolgáltatáso­kat nyújtó külföldi cégeket, hogy itt nyissák meg helyi irodáikat, amelyek e későbbi kelet-európai központjaikká válhatnak. Hosszú távú és biztos garanciákat, ösz­tönzőket azonban éppen azzal adhatunk, ha jelenlegi lépéselő­nyünket kihasználva, átfogó és átlátható egységes koncepcióként tudjuk tálalni „forradalmi vál­tozásainkat” magunk és a kül­világ számára. Tisovszky János Péntek, 1989. december 1. 0 (Buenos Aires, MTI) A Szov­jetunió mérsékletességre intette Kubát és Nicaraguát a Salvador­ Farabundo Marti frontnak nyúj­tott fegyveres támogatásukkal kapcsolatban — jelentette csütör­tökön a Buenos Aires-i Clarín. A Szovjetunió képviselői szerdán halasztást nem tűrő, titkos tár­gyalásra hívták össze Kuba és Nicaragua megbízottait Managuá­­ban. Az argentin lap szerint Ku­ba vállalta, hogy Nicaraguán át többé nem küld fegyvert Salva­dorba.­­ (Szófia, Reuter) A kommu­nista párt vezető szerepét rögzí­tő­ cikkely eltávolítását követel­ték a bolgár alkotmányból ellen­zéki csoportok szerdán éjjel Ruszéban több ezer ember rész­vételével megtartott gyűlésükön.­­ (Manila, Reuter) Katonai zendülőik — páncélosok támoga­tásával — elfoglalták a manilai légitámaszpont egy részét, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy állam­csínyt hajtsanak végre Aquino elnökasszony ellen — jelentette be Ramos Fülöp-szigeteki védel­mi miniszter.

Next