Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-20 / 299. szám
Szerda, 1989. december 20. Ellentétes képviselői vélemények GARBACZ KATALIN (Fejér m., 9. vk.) szerint az előterjesztés alkalmatlan a lakásgazdálkodás reformjára. Bár a mostani koncepció nem reformértékű, csak egy kiigazító lépés, a képviselő mégis elfogadhatónak ítélte, mert mint kifejtette: az ország nincs abban a helyzetben, hogy a költségvetés egyensúlyát, és ezzel együtt az ország hitelképességét is kockáztassa. KOVÁCS LÁSZLÓ (Pest m., 20 vk.) úgy vélte, hogy a beterjesztett javaslatok közül egyik sem fogadható el nyugodt szívvel. A bérlakásszektorban kialakítandó önkormányzatok jó megoldásnak tűnnek, s ennek jogi és működési feltételeit mihamarabb meg kell teremteni. Enélkül ugyanis csak a népszerűtlen feladatok átadása történne meg. A kedvezményes kamatozású hitelekkel kapcsolatos elképzelések közül szerinte egyetlen elfogadható megoldás a törlesztés gyorsítása lenne. ANGYAL IMRE (Veszprém m., 4. vk.) rámutatott, hogy az 1990-es évre előterjesztett lakásgazdálkodási intézkedések döntően a költségvetési hiány mérséklésére irányulnak. A lakáshelyzetben javulást nem hozhatnak, a lakással rendelkezők terheit pedig növelik. Aképviselő határozottan ellenezte az állami bérlakások értékesítésének gyorsítását, hiszen, mint mondta, eldöntetlen, mennyi bérlakásra lesz a jövőben szükség, önkormányzati törvény még nincs, az államibérlakások tulajdonjogi rendezése sincs megoldva. Ezek a feladatok már az új parlament hatáskörébe tartoznak. MAGYAR PÁL (Békés m., 3. vk.) választóinak véleményét összegezve a kormány által beterjesztett lakásgazdálkodási reformkoncepciót e formájában elfogadhatatlannak tartotta. Indoklásképpen emlékeztetett arra hogy az építőanyagok ára drasztikusanemelkedett az elmúlt években. A jelenlegi lakásárakban az anyagköltség megközelítőleg mintegy 70 százalékot tesz ki, tehát az áremelkedések jelentős terheket rónak az építőkre. A nagymérvű anyagárak miatt volt szükség arra, hogy a lakásépítéshez biztosított hitelek összegét, felső határát állandóan növelje a kormányzat. ÖRDÖG FERENC (Zala m., 7 vk.), azt kifogásolta, hogy a kormány olyan családok számára kívánja előírni a kamatadó befizetését, akiknek annak idején reményük sem volt arra, hogy tanácsi bérlakáshoz jussanak, s maguknak kellett megteremteniük az otthonukat. Különösen igaz ez a vidékiek esetében, akik monopolárakon kényszerültek megvásárolni a harmadosztályú lakásokat. Így szerinte szó sincs nagyfokú kamatkedvezményről, s különösen azok esetében nem, akik nem kaptak szociálpolitikai kedvezményt. _ HELLNER KÁROLY (Budapest, 32. vk.) kijelentette: már megbánta, amikor novemberben ő is azt támogatta, hogy a kormány gazdaságpolitikai programjától elkülönítve tárgyalják a lakáskérdést. A most benyújtott javaslat ugyanis véleménye szerint nélkülözi a koncepciót, és mindössze az a célja, hogy jövőre csökkentse a költségvetés nehézségeit. Mint mondta, a több rossz változat közül a kevésbé rosszat, az építési és közlekedési bizottság javaslatát tudja csak elfogadni. NAGY ENDRÉN is (Heves m., 12. vk.), csatlakozva Ördög Ferenc gondolataihoz, hangsúlyozta: a vidéki emberek más választási lehetőség hiányában, kényszerből építkeznek. Ugyanakkor megjegyezte, ha a falun élők számára még rászorultsági alapon sem volt állami lakás, azért az állami és pártvezetőknek ez az ország mindig juttatott megfelelő otthont. Véleménye szerint a javasolt új támogatási rendszer sem sokkal igazságosabb a réginél, mindössze a költségvetés szempontjából jelent sokkal jobbat. TÓTH KÁROLYNÉ (Hajdú- Bihar m., 9. vk.) választópolgárai véleményére hivatkozva a kamatok és a lakbérek drasztikus felemelését a kormány „durva, egyoldalú szerződésszegésének” minősítette, amely mélységes ellenkezést vált ki a lakosságból. Megrendíti az emberek bizalmát, fokozza a kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzését, csökkenti a munkakedvet, társadalmi és szociális feszültségeket gerjeszt. Hangoztatta, hogy a lakásprobléma nem oldható meg kizárólag a lakásgazdálkodás rendszerének változtatásával, s nem lehet azonos lakáspolitikát folytatni a különböző típusú településeken. Csaknem egyórás szünet után, néhány perccel este 6 óra előtt az elnöklő Fodor István bejelentette: az építési és közlekedési bizottság ülésén időközben jó néhány módosító indítvány született, ezek megvitatása még legalább egy órát vesz igénybe. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést, megvárják-e még aznap, amíg a bizottság jelentése elkészül, vagy szerdán hozza meg határozatát a lakásgazdálkodási javaslatokról az Országgyűlés. A képviselők ez utóbbi megoldás mellett döntöt- ttek. Ezzel az Országgyűlés második munkanapja — amelyen Fodor István, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt — befejeződött. Az Országgyűlés szerdán újabb nagy horderejű témát tűz napirendjére: várhatóan ezen a napon kerül sor az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. Elnapolták, a döntést ZSIGMOND ATTILA (Budapest, 5. vk.) ugyancsak úgy foglalt állást, hogy — bármilyen árnyalt magyarázat, logikus indoklás ellenére is — az otthonépítési kölcsön kamatainak megemelése, illetve adóztatása szerződésszegés. Az állam lassan látta be, hogy az állampolgárok igényét nem tudja kielégíteni, és az államosított lakásokat nem tudja fenntartani. A képviselő kijelentette: ebben a szerződésmódosításban nem kíván részt venni, a megemelt kamatterheket, mint a másik fél képviselője, nem tudja és nem akarja elfogadni. Zsigmond Attila azt nem vitatta, hogy ebben a kérdésben megoldást kell találni, de szerinte nem a javasolt módon. A kieső milliárdok pótlására a tervezetet ugyancsak elutasító Magyar Demokrata Fórum elképzeléseit ajánlotta a kormány szakembereinek figyelmébe. KOVÁCS KÁROLY (Budapest, 40. vk.) tiltakozott alakbérek és a hitelkamatterhek tervezett felemelése ellen, mert a kormány — tervezett intézkedéseivel — a budapesti lakosság anyagi terheit végsőkig fokozza. A családok félnek a létbizonytalanságtól, mind többen tiltakoznak a tervezett intézkedések ellen. A képviselő kedden délben ilyen értelmű tiltakozó jegyzéket vett át, s azt 872, lakástörlesztést fizető állampolgár írta alá. SEBES LÁSZLÓNÉ (Békés m., 6. vk.) ellenérzését fejezte ki a lakáshitelek kamatadóinak emelésével kapcsolatban. Miként fogalmazott, ily módon a tisztességes adósok adósságát sújtanák adóval. SOMLAI GYULA (Vas m., 6. vk.) egyértelmű választ kért a kormánytól arra, hogy jövőre is megmarad-e a lakáshitel összegének teljes visszafizetése esetén a 45 százalékoskedvezmény. Ezt a lakosságnak tudnia kell — mondotta —, hogy dönthessen: az adót fizeti-e jövőre, vagy megszabadul, ha tud, hitelétől. SZABÓNAI DR. KAKAS IRÉN (Vas m., 8. vk.) arra kérte a tárca vezetőjét, hogy a lakásgazdálkodást érintő jövő évi intézkedéstervben összegszerűen, pontosan határozzák meg a létminimumot, hiszen a tervezet több helyütt is utalt erre, s ennek összegéről eltérő számok láttak napvilágot. A képviselőnő hiányolta azt is, hogy az intézkedés bevezetését nem előzte meg széles körű társadalmi vita. Ennek hiányában — mint mondta — nem tudja jó lelkiismerettel vállalni a döntést. TALLÓSSY FRIGYES (Budapest, 24. vk.) úgy vélte: a lakásgazdálkodás rendkívül szerteágazó problémáit törvényben kellene szabályozni, s ehhez egy széles körű, átfogó elemzőmunkára lenne szükség. A képviselő állás-, pontja szerint az állami bérlakásokkal kapcsolatos kormánykoncepció még nem érett meg a döntésre. Azt ajánlotta a kormánynak, hogy ezt a javaslatát vonja vissza. VARGA SÁNDOR (Bács-Kiskun m., 6. vk.) arra hívta fel a figyelmet, hogy a parlament döntésének a társadalmi igazságosságot kell szolgálnia. A közelmúlt egyenlőséget hangoztató társadalmában az igazságérzetet mélyen sértő egyenlőtlenségek születtek, kétes egzisztenciák, érthetetlenül meggazdagodott személyek tűntek fel, s a fekete vagyonok a piacgazdaság „szent tüzében” most tisztákká, tisztességesekké válnak. Indítványozta, hogy az arányos teherviselés szellemében az Országgyűlés módosítsa az adótörvényt, s tegye kötelezővé a vagyonbevallást. Fizessenek, akik gazdagok — hangoztatta a képviselő. SZALAI GYULA (Fejér m., 1. vk.) véleménye szerint elkerülhetnék a lakosság megterhelését, s előteremthetnék az új lakásgazdálkodási programtól remélt költségvetési bevételt, ha a bős- nagymarosi helyreállításra szánt 5 milliárd forintot, valamint a világkiállításhoz szükséges telkek kijajításának 5 milliárdosra tervezett finanszírozását átcsoportosítanák. BALOGH ANDRÁS (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk.) a törvénytervezetet a más felszólalókhoz hasonlóan azért tartotta igazságtalannak, mert ha az Országgyűlés elfogadná, akkor az a korábban kötött szerződések egyoldalú felmondását jelentené. ZSÓKA ENDRE (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 9. vk.) sem fogadta el, hogy azokat az állampolgárokat, akik vállalták a lakásépítés nehéz, fáradságos munkáját, és ezzel az ország lakásgondjainak megoldását segítették, most visszamenőlegesen kamatadóval terheljék. VARGA LAJOS (Pest m. 26. vk.) a kétségek eloszlatása érdekében kérte a miniszterelnököt: olvassa fel az IMF-fel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvének azon részét, amelyből egyértelműen kiderül, miszerint a képviselők előtt e témában egyetlen döntési lehetőség áll, az IMF-nek ugyanis feltétele, hogy az Országgyűlés rendezze a lakásgazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Ezután az elnöklő Horváth Lajos kérte, hogy a vitában is elhangzott és írásban benyújtott módosító javaslatokat véleményezze az építési és közlekedési bizottság. A testületi tanácskozás idejére, délután öt órakor, az ülést felfüggesztették. Magyar Nemzet A bizottsági ülés a lakbérekrőlés a hiteladókról A részleteken vitatkoztak Jegyzőkönyvi kivonat szerint a tegnap késő este megtartott építési és közlekedési bizottsági ülést Nagyiványi Pál vezette. A kormány részéről felszólalt Kemenes Ernő, a Tervhivatal elnöke és Békesi László pénzügyminiszter. A vitában szót kért Vass Józsefné Békés megyei, Dauda Sándor budapesti, Bodonyi Csaba Borsod megyei, Fuló Pál budapesti, Horváth Jenő budapesti, Kiscelli László győri, Bedőné Rózsa Edit Csongrád megyei, Lékai Gusztáv Hajdú-Bihar megyei képviselő. Annak ellenére, hogy meglehetősen parázs hangulatban ült öszsze a bizottság, ahová több, más bizottságban dolgozó képviselői is érkezett vendégként, a lényegi kérdésekről jóval kevesebb vita bontakozott ki, mint a részletekről. Következésképp ma délelőtt, szavazás előtt a kialakított közös vélemény szerint elfogadják a hitelek megadóztatását. Lényegileg a létminimum havi összegének háromszorosát kitevő egy főre jutó nettó jövedelem utáni adókötelezettséget pontosították, valamint kiigazították a jogi fogalmazást. A mindössze egy esztendőre bevezetendő törvény 1990. december 31-ig hatályos. Vagyis: az adó — ebben a fogalmazásban! — utána is behajtható. Hosszú és eredmény nélküli vita alakult ki Vass Józsefné és Kemenes Ernő között. A képviselőindítványozta, hogy akik korábban nem részesülhettek, szociálpolitikai , kedvezményben, amikor építési hitelt vettek fel, ne adózzanak. Ebben az ügyben nem állt ki mellette a bizottság, tehát, a plenáris ülés elé kerül majd. Ugyancsak nyitott kérdés maradt Lékai Gusztáv javaslata. Ő indítványozta, hogy szabjanak meg egy limitet, azok számára, akik egy összegben visszafizetik a hitelt. Eddig ugyanis nekik 45 százalékot elengedtek. Hogy a jövőben ez mennyi lesz, azt — az ígéret szerint —, majd megtudhatjuk a pénzügyminisztertől... még ma! Általános vélemény volt a bizottságban, hogy a kormány ugyan engedett a T. Ház szorongatásának, de végül is olyan törvény alakult ki ma reggelre, ami ismét és elsősorban a vidékieket, azokat az állampolgárokat sújtja, akik saját erőből építkeztek, akik mindenkinél nehezebben teremtették meg az otthonukat. Már a Kossuth téri metrómegállóban a szegfű helyett csillagszórót áruló néni figyelmeztet rá: ez az ülésszak bizony a karácsony ünnepének jegyében zajlik. Fokozza ezt a hangulatot a Parlament kupolája alatt díszelgő óriási, feldíszített fenyő, amelynek tetején ezúttal is csillag ragyog — igen ám, de hány ágú? Feltehetően nem volt könnyű eldönteni ezt a kérdést, ötágú nyilvánvalóan számításba sem jöhetett. Hatágú? Senkinek sem hiányzik néhány baráti nagykövetség újbóli tiltakozása, meg hát határainkon belül sem mindenhol helyeslik ezt a túlzott külpolitikai kapunyitogatást. Nem csigázzuk tovább a T. Olvasó kíváncsiságát. Napjaink pluralista parlamenti karácsonyfájának csúcsán hét ágú csillag fénylik. Csomagot kaptak a honatyák, s benne egy Szilágyi Domokos erdélyi költő gondolatát is sugalló levelet, mely szerint: nem szabad feladni sohasem. A feladó levelében arra biztatja a honatyákat, ők se adják fel a harcukat, s ne oszlassák föl önmagukat, hiszen beláthatatlan következményekkel járhat az, hogy különféle érdekek elnapolták a köztársasági elnök megválasztását, a kormánynak éppen ez a parlament adhat legitimitást, a kormányzópárt elvesztette ezt a képességét, az ellenzék nem képes a kormányzásra. Eközben ugyanis agresszív csoportok gyengítik a működő stráik, túrát, s tehetnek szert hatalomra. S aki ezt írja, nem más, mint a Népi Demokratikus Szövetség egyik vezéregyénisége, Dubcsi Lajos. S ha már levelével megtiszteli a honatyákat, hát mellékelt is nemrégiben megjelent könyvéből és szövetségének alapító dokumentumából egy-egy példányt, meg egy csekket, melylyel a Magyar Művészetért Alapítványra hívja fel a honatyák becses figyelmét... így kapcsolódik tehát egymáshoz művészet, kereskedelem és politika. Mi meg csak arra hívnánk fel a tisztelt feladó figyelmét, hogy az árukapcsolás nemcsak a kereskedelemben, hanem a közéletben is a nemkívánatos jelenségek közé tartozik... Fizessenek a gazdagok — javasolta Varga Sándor, Bács-Kiskun megyei képviselő, arra számítva, hogy felszólalásával sok leendő választójának kegyét nyerheti el. E „fegyver” azonban meglehetősen veszélyes. Hiszen nem kevés tapasztalatunk van arra, hogy az ilyesféle akciók a szegényeket nem tették gazdagabbá és a gazdagabbakat szegényekké, hanem csak az indulatokat korbácsolták fel. Varga Sándor véleménye szerint egyébként a lakásreformmal összefüggő többletterheket azokra kellene hárítani, akik képesek elviselni. Na, de ki fogja eldönteni és milyen mérlegre lehet tenni a teherviselő képességet. Ahogy minden közlekedő mellé nem lehet egy közlekedési rendőrt állítani, úgy minden állampolgár mellett sem képzelhető el egy-egy APEH-ellenőr. Hacsak nem arra gondolt a tisztelt képviselő, hogy egymást ellenőrizzék a polgárok , Biszku Béla, Korom Mihály és Kárpáti Ferenc. Miként kerültek egymás mellé ezek a nevek? Nos, a Bokor Imre könyve kapcsán indított vizsgálatot végző parlamenti bizottság e politikusokat kívánja meghallgatni, legközelebbi ülésén. — Meggyőződésem — állítja Raffay Ernő, a bizottság vezetője —, hogy ahadsereg anomáliáinak egyik legfőbb oka az, nem volt megfelelő a politikai irányítás az MSZMP részéről. Erről szeretnénk megkérdezni a politikusokat. A honvédelmi miniszter válaszát várjuk azokkal a személyéhez kapcsolódó állításokkal kapcsolatban, amelyek a Bokorkönyvben is olvashatók, de azokról a dolgokról is, amelyekről Bokor Imre a parlamenti meghallgatásán számolt be. (Csak emlékezteül néhány: Miért kapott kü lön parabolaantennát a miniszter? Illetve Kárpáti Ferenc gyermekei lakáshoz jutását is firtatta a kényszernyugdíjazott ezredes.) Ezenkívül kérjük majd, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálja meg 1980-tól a hadsereg költségvetését, a katonai ügyészségtől pedig azt, hogy számoljon be azokról a korrupciós ügyekről, melyeket eddig nem hoztak nyilvánosságra. — Mi a véleménye arról, a honvédelmi miniszteri jelentésről, amelyet az ügy kapcsán készítettek és most osztottak ki a képviselőknek? — Először is szeretném elmondani, hogy két miniszteri jelentés készült. Az egyik az amelyiket kiosztották, a másik pedig titkos — bár bizottságunk tagjai megismerhették ezt is. A kiosztott jelentés nagy segítséget jelent nekünk Czinege Lajos ügyeinek felderítésében, és a lakásügyek megismerésében. Ugyanakkor nem válaszol mindenre. De hát majd megkérdezzük a minisztertől, amire még kiváncsiak vagyunk. S hozzá tartozik az igazsághoz, mióta tudják az emberek én vagyok ennek a bizottságnak a vezetője rengeteg telefont kapok, nagyon sokan ajánlanak fel bizonyítékokat. És több magas beosztású tábornok is segíti a vizsgálatunkat. A Parlament Duna-parti folyosóján a szünetekben eleddig csak a T. Ház postahivatala tartott rendkívüli szolgálatot: például alkalmi bélyegzővel látták el az ott vásárolt, szebbnél szebb bélyegeket. Most, a decemberi ülésszakon ez a szolgáltatás — vajh' miért? — szünetel, viszont az IBUSZ pultja változatlanul ott található. Amikor az útlevéltörvényt tárgyalták a honatyák, akkor kvártélyozták be magukat nagy leleménnyel a patinás falak közé, ha már úgy is utazással kapcsolatos jogszabályról esett szó, hát mindjárt kedvet is csináljanak hozzá. Kis azóta is, minden egyes ülésszakon színes prospektusok gazdag kínálatával kedveskednek a képviselőknek. Épp a napokban jelent meg a bel- és a külföldi katalógusuk, ezeknek van a legnagyobb keletjük. És méltán. Ám már most szeretnénk egy speciális túraötlettel szolgálni, talán a közeljövőben meg is valósítható. A 1989. december túra a pénzügyi kormányzat hatalmasságai részére szervezendő, a következő elnevezéssel: „Mátyás király — álruhában” ... Miután Kemenes Ernő előterjesztette a kormány jövő évi programját és az elnök átadta a szót Gágyor Pálnak, hogy bizottsági elnökként véleményezze a meglehetősen ingatag koncepciót, a budapesti képviselő az emelvényhez lépve első mozdulattal a vizespohárért nyúlt, mondván, inkább csak magának motyogva: „Először leiszom magam." Nem is megy ez másképp, Gágyor úr! A kormány gazdaságolitikai programjának megtárgyalásán már túl jutott a parlament, a költségvetésről pedig mielőbb dönteni fog. Mindkettőnek hátterében a jelenleginél sokkal nagyobb pénzügyi szigornak kell megjelennie, amit a vállalatok alighanem sikerrel ki tudnak játszani, melyhez az egyik eszköz az, hogy a banki főszámlájukon nem tartanak pénzt, i°honnan a tartozásokat sem tudják leemelni a bankok, ám az alszámláikkal lehetőség van arra, hogy egymásuk fizessenek, de a többséget sorban állásra kényszerítsék. Így végső soron a rossz hatékonyságú vállalatok is életben tarthatják magukat. Vajon miként vélekedik erről Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke? — Ez egy alapvető probléma. A vállalat így többet tud költeni, mint amennyi forrása van. Nincs pénze, nem kap hitelt, de ugyanúgy bért emel, vásárol, készletet termel, mintha mégiskeletkezne saját munkája nyomán elégséges forrása minderre. Ezért akarjuk a felszámolásokat felgyorsítani, végrehajtani. — Legalább ilyen veszélyesnek tűnik, hogy késedelmi kamatot fizetni talán még mindig „kellemesebb" meg olcsóbb, mint hitelt felvenni. — Ez is valóság, s márciusban nyúlnak csak hozzá a Ptk.-hoz, ami itt változtatást eredményezne. Ezért megnézünk most egy másik módszert, hátha azzal előbb tudunk eredményt elérni. Mert itt is be kell avatkozni sürgősen. Meglehet, e lépések megtétele nélkül a költségvetés is olyan lesz jövőre, mint eddig: Isten tervez, vállalat végez... Tegnapi számunkban megszólalt Szabó Miklós Békés megyei képviselő, aki bőséges információira és a lakosságtól szerzett tapasztalataira hivatkozva figyelmeztetett: a határ menti lakosság fél. Mire számíthatunk Európa és a világ más országai részéről, ha a temesvári és az aradi események kiterjednek a határzónára is? — fordultunk Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterhez. — Többször felhívtam már a figyelmet arra, hogy a két ország között nagyon sok a súlyos probléma. Az utóbbi idők eseményei nemhogy oldották, hanem fokozták ezeket. A nálunk és a többi kelet-európai országban végbement gyors változások még inkább elszigetelik Romániát a szomszédaitól, és Európától. A józan ész szerint ott is elkerülhetetlenek a reformok. Ezeknek garantálniuk kell az emberi jogokat, meg kell indítaniuk a demokratikus folyamatokat. Kérdésére válaszolva, hogy van-e veszélye egy a határokat túllépő provokációnak, azt tudom mondani, felkészült a védelmi erőnk. De én nagyon bízom benne, hogy ennek alkalmazására nem kerül sor. Továbbá bízhatunk abban, hogy ha a románok fegyveres erővel sértik meg a magyar államhatárt, azt nem csupán a Varsói Szerződés államai, hanem egész. Európa határozottan és keményen elítéli. Nem maradunk tehát egyedül. .. A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének I. kongresszusa és a Történelmi Igazságtétel Bizottság együttesen azzal a felhívással fordul a jelenleg ülésező Tisztelt Házhoz, hogy soron kívül és haladéktalanul tűzesse napirendre az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában, az általános emberi és nemzetiségi jogok csúfos és folyamatos romániai megsértését, különös tekintettel a népirtás bűnét kimerítő temesvári tömegterrorra. Határozatunkat egyidejűleg eljuttatjuk Mihail Gorbacsovhoz, a Szovjetunió államfőjéhez és George Bushhoz, az Egyesült Államok elnökéhez. Mostanában nagyokat hallgat Czoma László hévízi képviselő. A korábban, szinte minden lényegi kérdéshez hozzászóló honatya, csupán a szavazataival jelzi, hogy mi a véleménye egy-egy törvénytervezetről, mire adja voksát. Mi történt? Miért vonult vissza Czoma László? — Töprengésre késztetnek a változások. Nem mindig vagyok biztos, hogy megfontoltan cselekszünk. Ezt a kételyemet egyaránt elmondhatom a kormányról, a parlamentről, de a pártokról is. Sőt, ez utóbbiakról a legteljesebben. Hiányzik a társadalmibéke. A pártok és szervezetek egymás torkának estek. Az ellenzék mármár minden kérdésben összekap. A baloldal elolvadt. A szocialista párt csak fantomként létezik. Az MSZMP újjáéledése viszont meglehetősen agresszív módon megy végbe, ami miatt még a velük szimpatizálók jelentős részét is elriasztják maguktól. Példa erre, hogy Grósz Károly úgy beszélt ezen a furcsa XIV. kongresszuson, mintha az elmúlt hónapokban semmi sem történt volna. És ami a legfelháborítóbb: mindenki a nép nevében beszél. De mit szól ehhez a nép? Ezek a tények és kérdések tesznek töprengővé. Félek, hogy túlszaladunk a méltóságon, a higgadságon és az önmérsékleten. Félek, hogy végleg elveszítjük a belső békénket, ami nélkül hiába minden erőlködés, hiába minden áldozat. Merthogy ebből, vagyis áldozatból kell a legtöbbet hozni, amint azt példázzák az éppen most tárgyalt törvények is. Parlamenti tudósítóink: Bognár Nándor, Császár Nagy László, Déri János, Kmód Pál, Gergely László, Gyulay Zoltán, Kertész Péter, Szendrei Lőrinc, Székyi Gábor és Weyer Béla. RÖVID TÁVÚ PROGRAM — Januárig tele kell ennünk magunkat a fixáras disznóhússal ... (Brenner György Imixs)