Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-20 / 299. szám

Szerda, 1989. december 20. Ellentétes képviselői vélemények GARBACZ KATALIN (Fejér m., 9. vk.) szerint az előterjesz­tés alkalmatlan a lakásgazdálko­dás reformjára. Bár a mostani koncepció nem reformértékű, csak egy kiigazító lépés, a képviselő mégis elfogadhatónak ítélte, mert mint kifejtette: az ország nincs abban a helyzetben, hogy a költ­ségvetés egyensúlyát, és ezzel együtt az ország hitelképességét is kockáztassa. KOVÁCS LÁSZLÓ (Pest m., 20 vk.) úgy vélte, hogy a beter­jesztett javaslatok közül egyik sem fogadható el nyugodt szív­vel. A bérlakásszektorban ki­alakítandó önkormányzatok jó megoldásnak tűnnek, s ennek jo­gi és működési feltételeit miha­marabb meg kell teremteni. Enélkül ugyanis csak a népsze­rűtlen feladatok átadása történ­ne meg. A kedvezményes kama­tozású hitelekkel kapcsolatos el­képzelések közül szerinte egyet­len elfogadható megoldás a törlesztés gyorsítása lenne. ANGYAL IMRE (Veszprém m., 4. vk.) rámutatott, hogy az 1990-es évre előterjesztett lakás­gazdálkodási intézkedések dön­tően a költségvetési hiány mér­séklésére irányulnak. A lakás­­helyzetben javulást nem hozhat­nak, a lakással rendelkezők ter­heit pedig növelik. A­­képviselő határozottan ellenezte az állami bérlakások értékesítésének gyor­sítását, hiszen, mint mondta, el­döntetlen, mennyi bérlakásra lesz a jövőben szükség, önkor­mányzati törvény még nincs, az állami­­bérlakások tulajdonjogi rendezése sincs megoldva. Ezek a feladatok már az új parlament hatáskörébe tartoznak. MAGYAR PÁL (Békés m., 3. vk.) választóinak véleményét összegezve a kormány által be­terjesztett lakásgazdálkodási re­formkoncepciót e formájában el­fogadhatatlannak tartotta. Indok­lásképpen emlékeztetett arra hogy az építőanyagok ára drasz­tikusan­­emelkedett az elmúlt években. A jelenlegi lakásárak­ban az anyagköltség megközelí­tőleg mintegy 70 százalékot tesz ki, tehát az áremelkedések je­lentős terheket rónak az építők­re. A nagymérvű anyagárak mi­att volt szükség arra, hogy a la­kásépítéshez biztosított hitelek összegét, felső határát állandóan növelje a kormányzat. ÖRDÖG FERENC (Zala m., 7 vk.), azt kifogásolta, hogy a kor­mány olyan családok számára kívánja előírni a kamatadó be­fizetését, akiknek annak idején reményük sem volt arra, hogy tanácsi bérlakáshoz jussanak, s maguknak kellett megteremteni­ük az otthonukat. Különösen igaz ez a vidékiek esetében, akik monopolárakon kényszerültek megvásárolni a harmadosztályú lakásokat. Így szerinte szó sincs nagyfokú kamatkedvezményről, s különösen azok esetében nem, akik nem kapta­k szociálpolitikai kedvezményt. _ HELLNER KÁROLY (Buda­pest, 32. vk.) kijelentette: már megbánta, amikor novemberben ő is azt támogatta, hogy a kor­mány gazdaságpolitikai prog­ramjától elkülönítve tárgyalják a lakáskérdést. A most benyújtott javaslat ugyanis véleménye sze­rint nélkülözi a koncepciót, és mindössze az a célja, hogy jö­vőre csökkentse a költségvetés nehézségeit. Mint mondta, a több rossz változat közül a kevésbé rosszat, az építési és közlekedési bizottság javaslatát tudja csak elfogadni. NAGY ENDRÉN is (Heves m., 12. vk.), csatlakozva Ördög Fe­renc gondolataihoz, hangsúlyoz­ta: a vidéki emberek más válasz­tási lehetőség hiányában, kény­szerből építkeznek. Ugyanakkor megjegyezte, ha a falun élők számára még rászorultsági ala­pon sem volt állami lakás, azért az állami és pártvezetőknek ez az ország mindig juttatott megfelelő otthont. Véleménye szerint a javasolt új támogatási rendszer sem sok­kal igazságosabb a réginél, mindössze a költségvetés szem­pontjából jelent sokkal jobbat. TÓTH KÁROLYNÉ (Hajdú- Bihar m., 9. vk.) választópolgárai véleményére hivatkozva a kama­tok és a lakbérek drasztikus fel­emelését a kormány „durva, egy­oldalú szerződésszegésének” mi­nősítette, amely mélységes ellen­kezést vált ki a lakosságból. Megrendíti az emberek bizalmát, fokozza a kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzését, csökkenti a munkakedvet, társadalmi és szociális feszültségeket gerjeszt. Hangoztatta, hogy a lakásprob­léma nem oldható meg kizárólag a lakásgazdálkodás rendszerének változtatásával, s nem lehet azo­nos lakáspolitikát folytatni a kü­lönböző típusú településeken. Csaknem egyórás szünet után, néhány perccel este 6 óra előtt az elnöklő Fodor István bejelentette: az építési és közlekedési bizott­ság ülésén időközben jó néhány módosító indítvány született, ezek megvitatása még legalább egy órát vesz igénybe. Az elnök sza­vazásra tette fel a kérdést, meg­­várják-e még aznap, amíg a bi­zottság jelentése elkészül, vagy szerdán hozza meg határozatát a lakásgazdálkodási javaslatokról az Országgyűlés. A képviselők ez utóbbi megoldás mellett döntöt- t­tek. Ezzel az Országgyűlés második munkanapja — amelyen Fodor István, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt — be­fejeződött. Az Országgyűlés szerdán újabb nagy horderejű témát tűz napi­rendjére: várhatóan ezen a napon kerül sor az 1990. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslat meg­tárgyalására. Elnapolták, a döntést ZSIGMOND ATTILA (Buda­pest, 5. vk.) ugyancsak úgy fog­lalt állást, hogy — bármilyen ár­nyalt magyarázat, logikus indok­­­lás ellenére is — az otthonépítési kölcsön kamatainak megemelése, illetve adóztatása szerződéssze­gés. Az állam lassan látta be, hogy az állampolgárok igényét nem tudja kielégíteni, és az álla­mosított lakásokat nem tudja fenntartani. A képviselő kijelentette: ebben a szerződésmódosításban nem kí­ván részt venni, a megemelt ka­matterheket, mint a másik fél képviselője, nem tudja és nem akarja elfogadni. Zsigmond Attila azt nem vitatta, hogy ebben a kérdésben megoldást kell találni, de szerinte nem a javasolt módon. A kieső milliárdok pótlására a tervezetet ugyancsak elutasító Magyar Demokrata Fórum elkép­zeléseit ajánlotta a kormány szakembereinek figyelmébe. KOVÁCS KÁROLY (Budapest, 40. vk.) tiltakozott a­­lakbérek és a hitelkamatterhek tervezett fel­emelése ellen, mert a kormány — tervezett intézkedéseivel — a bu­dapesti lakosság anyagi terheit végsőkig fokozza. A családok fél­nek a létbizonytalanságtól, mind többen tiltakoznak a tervezett in­tézkedések ellen. A képviselő kedden délben ilyen értelmű til­takozó jegyzéket vett át, s azt 872, lakástörlesztést fizető állam­polgár írta alá. SEBES LÁSZLÓNÉ (Békés m., 6. vk.) ellenérzését fejezte ki a lakáshitelek kamatadóinak eme­lésével kapcsolatban. Miként fo­galmazott, ily módon a tisztes­séges adósok adósságát sújtanák adóval. SOMLAI GYULA (Vas m., 6. vk.) egyértelmű választ kért a kor­mánytól arra, hogy jövőre is meg­marad-e a lakáshitel összegének teljes visszafizetése esetén a 45 százalékos­­kedvezmény. Ezt a la­kosságnak tudnia kell — mondot­ta —, hogy dönthessen: az adót fizeti-e jövőre, vagy megszabadul, ha tud, hitelétől. SZABÓNAI DR. KAKAS IRÉN (Vas m., 8. vk.) arra kérte a tár­ca vezetőjét, hogy a lakásgazdál­kodást érintő jövő évi intézkedés­­tervben összegszerűen, pontosan határozzák meg a létminimumot, hiszen a tervezet több helyütt is utalt erre, s ennek összegéről el­térő számok láttak napvilágot. A képviselőnő hiányolta azt is, hogy az intézkedés bevezetését nem előzte meg széles körű társadalmi vita. Ennek hiányában — mint mondta — nem tudja jó lelkiis­­merettel vállalni a döntést. TALLÓSSY FRIGYES (Buda­pest, 24. vk.) úgy vélte: a lakás­­gazdálkodás rendkívül szerteága­zó problémáit törvényben kellene szabályozni, s ehhez egy széles körű, átfogó elemzőmunkára len­ne szükség. A képviselő állás-, pontja szerint az állami bérlaká­sokkal kapcsolatos kormánykon­cepció még nem érett meg a dön­tésre. Azt ajánlotta a kormány­nak, hogy ezt a javaslatát vonja vissza. VARGA SÁNDOR (Bács-Kis­­kun m., 6. vk.) arra hívta fel a figyelmet, hogy a parlament dön­tésének a társadalmi igazságos­ságot kell szolgálnia. A közelmúlt egyenlőséget hangoztató társa­dalmában az igazságérzetet mé­lyen sértő egyenlőtlenségek szü­lettek, kétes egzisztenciák, ért­hetetlenül meggazdagodott szemé­lyek tűntek fel, s a fekete va­gyonok a piacgazdaság „szent tü­­zében” most tisztákká, tisztessé­gesekké válnak. Indítványozta, hogy az arányos teherviselés szel­lemében az Országgyűlés módosít­sa az adótörvényt, s tegye kötele­zővé a vagyonbevallást. Fizesse­nek, akik gazdagok — hangoztat­ta a képviselő. SZALAI GYULA (Fejér m., 1. vk.) véleménye szerint elkerülhet­nék a lakosság megterhelését, s előteremthetnék az új lakásgaz­dálkodási programtól remélt költ­ségvetési bevételt, ha a bős- nagymarosi helyreállításra szánt 5 milliárd forintot, valamint a világkiállításhoz szükséges telkek kijajításának 5 milliárdosra ter­vezett finanszírozását átcsoporto­sítanák. BALOGH ANDRÁS (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk.) a tör­vénytervezetet a más felszólalókhoz hasonlóan azért tartotta igazság­talannak, mert ha az Országgyű­lés elfogadná, akkor az a koráb­ban kötött szerződések egyoldalú felmondását jelentené. ZSÓKA ENDRE (Borsod-Aba­­új-Zemplén m., 9. vk.) sem fo­gadta el, hogy azokat az állam­polgárokat, akik vállalták a la­kásépítés nehéz, fáradságos mun­káját, és ezzel az ország lakás­gondjainak megoldását segítették, most visszamenőlegesen kamat­adóval terheljék. VARGA LAJOS (Pest m. 26. vk.) a kétségek eloszlatása érde­kében kérte a miniszterelnököt: olvassa fel az IMF-fel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvének azon részét, amelyből egyértel­műen kiderül, miszerint a képvi­selők előtt e témában egyetlen döntési lehetőség áll, az IMF-nek ugyanis feltétele, hogy az Ország­­gyűlés rendezze a lakásgazdálko­dással kapcsolatos ügyeket. Ezután az elnöklő Horváth La­jos kérte, hogy a vitában is el­hangzott és írásban benyújtott módosító javaslatokat vélemé­nyezze az építési és közlekedési bizottság. A testületi tanácsko­zás idejére, délután öt órakor, az ülést felfüggesztették. Magyar Nemzet A bizottsági ülés a lakbérekről­­és a hiteladókról A részleteken vitatkoztak Jegyzőkönyvi kivonat szerint a tegnap késő este megtartott épí­tési és közlekedési bizottsági ülést Nagyiványi Pál vezette. A kor­mány részéről felszólalt Kem­en­es Ernő, a Tervhivatal elnöke és Bé­kesi László pénzügyminiszter. A vitában szót kért Vass Józsefné Békés megyei, Dauda Sándor bu­dapesti, Bodonyi Csaba Borsod megyei, Fu­ló Pál budapesti, Hor­váth Jenő budapesti, Kiscelli László győri, Bedőné Rózsa Edit Csongrád megyei, Lékai Gusztáv Hajdú-Bihar megyei képviselő. Annak ellenére, hogy meglehe­tősen parázs hangulatban ült ösz­­sze a bizottság, ahová több, más bizottságban dolgozó képviselői is érkezett vendégként, a lényegi kérdésekről jóval kevesebb vita bontakozott ki, mint a részletek­ről. Következésképp ma délelőtt, szavazás előtt a kialakított közös vélemény szerint elfogadják a hi­telek megadóztatását. Lényegileg a létminimum havi összegének háromszorosát kitevő egy főre ju­tó nettó jövedelem utáni adóköte­lezettséget pontosították, valamint kiigazították a jogi fogalmazást. A mindössze egy esztendőre be­vezetendő törvény 1990. december 31-ig hatályos.­ Vagyis: az adó — ebben a fogalmazásban! — utána is behajtható. Hosszú és eredmény nélküli vita alakult ki Vass Józsefné és Kemenes Ernő között. A képvi­selő­­indítványozta, hogy akik ko­rábban nem részesülhettek, szo­ciálpolitikai , kedvezményben, amikor építési hitelt vettek fel, ne adózzanak. Ebben az ügyben nem állt ki mellette a bizottság, tehát, a ple­náris ülés elé kerül majd. Ugyancsak nyitott kérdés ma­radt Lékai Gusztáv javaslata. Ő indítványozta, hogy szabjanak meg egy limitet, azok számára, akik egy összegben visszafizetik a hitelt. Eddig ugyanis nekik 45 százalékot elengedtek. Hogy a jö­vőben ez mennyi lesz, azt — az ígéret szerint —, majd megtud­hatjuk a pénzügyminisztertől... még ma! Általános vélemény volt a bi­zottságban, hogy a kormány ugyan engedett a T. Ház szoron­­gatásának, de végül is olyan tör­vény alakult ki ma reggelre, ami ismét és elsősorban a vidékieket, azokat az állampolgárokat sújtja, akik saját erőből építkeztek, akik mindenkinél nehezebben terem­tették meg az otthonukat. Már a Kossuth téri metrómeg­állóban a szegfű helyett csillag­­szórót áruló néni figyelmeztet rá: ez az ülésszak bizony a karácsony ünnepének jegyében zajlik. Fo­kozza ezt a hangulatot a Parla­ment kupolája alatt díszelgő óriá­si, feldíszített fenyő, amelynek te­tején ezúttal is csillag ragyog — igen ám, de hány ágú? Feltehetően nem volt könnyű eldönteni ezt a kérdést, ötágú nyilvánvalóan számításba sem jöhetett. Hatágú? Senkinek sem hiányzik néhány baráti nagykövetség újbóli tilta­kozása, meg hát határainkon be­lül sem mindenhol helyeslik ezt a túlzott külpolitikai kapunyitoga­­tást. Nem csigázzuk tovább a T. Ol­vasó kíváncsiságát. Napjaink plu­ralista parlamenti karácsonyfájá­nak csúcsán h­é­t á­g­ú csillag fénylik. Csomagot kaptak a honatyák, s benne egy Szilágyi Domokos er­délyi költő gondolatát is sugalló levelet, mely szerint: nem szabad feladni sohasem. A feladó levelé­ben arra biztatja a honatyákat, ők se adják fel a harcukat, s ne oszlassák föl önmagukat, hiszen beláthatatlan következményekkel járhat az, hogy különféle érdekek elnapolták a köztársasági elnök megválasztását, a kormánynak éppen ez a parlament adhat le­gitimitást, a kormányzópárt el­vesztette ezt a képességét, az el­lenzék nem képes a kormányzás­ra. Eközben ugyanis agresszív cso­portok gyengítik a működő stráik­, túrát, s tehetnek szert hatalom­ra. S aki ezt írja, nem más, mint a Népi Demokratikus Szövetség egyik vezéregyénisége, Dubcsi Lajos. S ha már levelével meg­tiszteli a honatyákat, hát mellé­kelt is nemrégiben megjelent könyvéből és szövetségének ala­pító dokumentumából egy-egy példányt, meg egy csekket, mely­­lyel a Magyar Művészetért Ala­pítványra hívja fel a honatyák becses figyelmét... így kapcsolódik tehát egymás­hoz művészet, kereskedelem és politika. Mi meg csak arra hívnánk fel a tisztelt feladó figyelmét, hogy az árukapcsolás nemcsak a keres­kedelemben, hanem a közéletben is a nemkívánatos jelenségek kö­zé tartozik... Fizessenek a gazdagok — java­solta Varga Sándor, Bács-Kiskun megyei képviselő, arra számítva, hogy felszólalásával sok leendő választójának kegyét nyerheti el. E „fegyver” azonban meglehető­sen veszélyes. Hiszen nem kevés tapasztalatunk van arra, hogy az ilyesféle akciók a szegényeket nem tették gazdagabbá és a gaz­dagabbakat szegényekké, hanem csak az indulatokat korbácsolták fel. Varga Sándor véleménye sze­rint egyébként a lakásreformmal összefüggő többletterheket azokra kellene hárítani, akik képesek el­viselni. Na, de ki fogja eldönteni és milyen mérlegre lehet tenni a teherviselő képességet. Ahogy minden közlekedő mellé nem le­het egy közlekedési rendőrt állí­tani, úgy minden állampolgár mellett sem képzelhető el egy-egy APEH-ellenőr. Hacsak nem arra gondolt a tisztelt képviselő, hogy egymást ellenőrizzék a polgárok­ , Biszku Béla, Korom Mihály és Kárpáti Ferenc. Miként kerültek egymás mellé ezek a nevek? Nos, a Bokor Imre könyve kapcsán in­dított vizsgálatot végző parlamenti bizottság e politikusokat kívánja meghallgatni, legközelebbi ülésén. — Meggyőződésem — állítja Raffay Ernő, a bizottság vezető­je —, hogy a­­hadsereg anomáliái­nak egyik legfőbb oka az, nem volt megfelelő a politikai irányí­tás az MSZMP részéről. Erről szeretnénk megkérdezni a politi­kusokat. A honvédelmi miniszter válaszát várjuk azokkal a szemé­lyéhez kapcsolódó állításokkal kapcsolatban, amelyek a Bokor­könyvben is olvashatók, de azok­ról a dolgokról is, amelyekről Bo­kor Imre a parlamenti meghall­gatásán számolt be. (Csak emlé­kezteül néhány: Miért kapott kü­­ ­­ lön parabolaantennát a minisz­ter? Illetve Kárpáti Ferenc gyer­mekei lakáshoz jutását is firtatta a kényszernyugdíjazott ezredes.) Ezenkívül kérjük majd, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálja meg 1980-tól a hadsereg költség­­vetését, a katonai ügyészségtől pe­dig azt, hogy számoljon be azok­ról a korrupciós ügyekről, melye­ket eddig nem hoztak nyilvá­nosságra. — Mi a véleménye arról, a hon­védelmi miniszteri jelentésről, amelyet az ügy kapcsán készítet­tek és most osztottak ki a képvi­selőknek? — Először is szeretném elmon­dani, hogy két miniszteri jelentés készült. Az egyik az amelyiket ki­osztották, a másik pedig titkos — bár bizottságunk tagjai megis­merhették ezt is. A kiosztott je­lentés nagy segítséget jelent ne­künk Czinege Lajos ügyeinek fel­derítésében, és a lakásügyek megismerésében. Ugyanakkor nem válaszol mindenre. De hát majd megkérdezzük a miniszter­től, amire még kiváncsiak va­gyunk. S hozzá tartozik az igaz­sághoz, mióta tudják az embe­rek én vagyok ennek a bizottság­nak a vezetője rengeteg telefont kapok, nagyon sokan ajánlanak fel bizonyítékokat. És több magas beosztású tábornok is segíti a vizsgálatunkat. A Parlament Duna-parti folyo­sóján a szünetekben eleddig csak a T. Ház postahivatala tartott rendkívüli szolgálatot: például alkalmi bélyegzővel látták el az ott vásárolt, szebbnél szebb bélye­geket. Most, a decemberi üléssza­kon ez a szolgáltatás — vajh' miért? — szünetel, viszont az IBUSZ pultja változatlanul ott ta­lálható. Amikor az útlevéltör­vényt tárgyalták a honatyák, ak­kor kvártélyozták be magukat nagy leleménnyel a patinás falak közé, ha már úgy is utazással kapcsolatos jogszabályról esett szó, hát mindjárt kedvet is csi­náljanak hozzá. Kis azóta is, minden egyes ülés­szakon színes prospektusok gaz­dag kínálatával kedveskednek a képviselőknek. Épp a napokban jelent meg a bel- és a külföldi katalógusuk, ezeknek van a leg­nagyobb keletjük. És méltán. Ám már most szeretnénk egy speciális túraötlettel szolgálni, talán a kö­zeljövőben meg is valósítható. A 1989. december túra a pénzügyi kormányzat ha­talmasságai részére szervezendő, a következő elnevezéssel: „Mátyás király — álruhában” ... Miután Kemenes Ernő előter­jesztette a kormány jövő évi programját és az elnök átadta a szót Gágyor Pálnak, hogy bizott­sági elnökként véleményezze a meglehetősen ingatag koncepciót, a budapesti képviselő az emel­vényhez lépve első mozdulattal a vizespohárért nyúlt, mondván, in­kább csak magának motyogva: „Először leiszom magam." Nem is megy ez másképp, Gá­gyor úr! A kormány gazdaságolitikai programjának megtárgyalásán már túl jutott a parlament, a költségvetésről pedig mielőbb dönteni fog. Mindkettőnek hátte­rében a jelenleginél sokkal na­gyobb pénzügyi szigornak kell megjelennie, amit a vállalatok alighanem sikerrel ki tudnak ját­szani, melyhez az egyik eszköz az, hogy a banki főszámlájukon nem tartanak pénzt, i°h­onnan a tartozásokat sem tudják leemel­ni a bankok, ám az alszámláik­­kal lehetőség van arra, hogy egy­másuk fizessenek, de a több­séget sorban állásra kényszerít­sék. Így végső soron a rossz haté­konyságú vállalatok is életben tarthatják magukat. Vajon mi­ként vélekedik erről Bartha Fe­renc államtitkár, a Magyar Nem­zeti Bank elnöke? — Ez egy alapvető probléma. A vállalat így többet tud költeni, mint amennyi forrása van. Nincs pénze, nem kap hitelt, de ugyan­úgy bért emel, vásárol, készletet termel, mintha mégis­­keletkezne saját munkája nyomán elégséges forrása minderre. Ezért akarjuk a felszámolásokat felgyorsítani, végrehajtani. — Legalább ilyen veszélyesnek tűnik, hogy késedelmi kamatot fizetni talán még mindig „kelle­mesebb" meg olcsóbb, mint hitelt felvenni. — Ez is valóság, s márciusban nyúlnak csak hozzá a Ptk.-hoz, ami itt változtatást eredményez­ne. Ezért megnézünk most egy másik módszert, hátha azzal előbb tudunk eredményt elérni. Mert itt is be kell avatkozni sürgősen. Meglehet, e lépések megtétele nélkül a költségvetés is olyan lesz jövőre, mint eddig: Isten tervez, v­állalat végez... Tegnapi számunkban megszó­lalt Szabó Miklós Békés megyei képviselő, aki bőséges informá­cióira és a lakosságtól szerzett tapasztalataira hivatkozva figyel­meztetett: a határ menti lakosság fél.­­ Mire számíthatunk Európa és a világ más országai részéről, ha a temesvári és az aradi ese­mények kiterjednek a határzóná­ra is? — fordultunk Kárpáti Fe­renc honvédelmi miniszterhez. — Többször felhívtam már a figyelmet arra, hogy a két ország között nagyon sok a súlyos prob­léma. Az utóbbi idők eseményei nemhogy oldották, hanem fokoz­ták ezeket. A nálunk és a többi kelet-európai országban végbe­ment gyors változások még in­kább elszigetelik Romániát a szomszédaitól, és Európától. A jó­zan ész szerint ott is elkerülhetet­lenek a reformok. Ezeknek garan­tálniuk kell az emberi jogokat, meg kell indítaniuk a demokra­tikus folyamatokat. Kérdésére vá­laszolva, hogy van-e veszélye egy a határokat túllépő provokáció­nak, azt tudom mondani, felké­szült a védelmi erőnk. De én na­gyon bízom benne, hogy ennek alkalmazására nem kerül sor. To­vábbá bízhatunk abban, hogy ha a románok fegyveres erővel sértik meg a magyar államhatárt, azt nem csupán a Varsói Szerződés­­ államai, hane­m egész. Európa ha­­tározottan és keményen elítéli. Nem maradunk tehát egyedül. .. A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének I. kongresszusa és a Történelmi Igazságtétel Bizott­ság együttesen azzal a felhívás­sal fordul a jelenleg ülésező Tisz­telt Házhoz, hogy soron kívül és haladéktalanul tűzesse napirend­re az Egyesült Nemzetek Bizton­sági Tanácsában, az általános em­beri és nemzetiségi jogok csúfos és folyamatos romániai megsér­tését, különös tekintettel a nép­irtás bűnét kimerítő temesvári tö­megterrorra. Határozatunkat egyidejűleg eljuttatjuk Mihail Gorbacsovhoz, a Szovjetunió ál­lamfőjéhez és George Bushhoz, az Egyesült Államok elnökéhez. Mostanában nagyokat hallgat Czoma László hévízi képviselő. A korábban, szinte minden lényegi kérdéshez hozzászóló honatya, csupán a szavazataival jelzi, hogy mi a véleménye egy-egy törvény­­tervezetről, mire adja voksát. Mi történt? Miért vonult vissza Czoma László? — Töprengésre késztetnek a változások. Nem mindig vagyok biztos, hogy megfontoltan cselek­szünk. Ezt a kételyemet egyaránt elmondhatom a kormányról, a parlamentről, de a pártokról is. Sőt, ez utóbbiakról a legteljeseb­ben. Hiányzik a társadalmi­­béke. A pártok és szervezetek egymás torkának estek. Az ellenzék már­­már minden kérdésben összekap. A baloldal elolvadt. A szocialista párt csak fantomként létezik. Az MSZMP újjáéledése viszont meg­lehetősen agresszív módon megy végbe, ami miatt még a velük szimpatizálók jelentős részét is el­riasztják maguktól. Példa erre, hogy Grósz Károly úgy beszélt ezen a furcsa XIV. kongresszuson, mintha az elmúlt hónapokban semmi sem történt volna. És ami a legfelháborítóbb: mindenki a nép nevében beszél. De mit szól ehhez a nép? Ezek a tények és kérdések tesznek töprengővé. Fé­lek, hogy túlszaladunk a méltósá­gon, a higgadságon és az önmér­sékleten. Félek, hogy végleg el­veszítjük a belső békénket, ami nélkül hiába minden erőlködés, hiába minden áldozat. Merthogy ebből, vagyis áldozatból kell a legtöbbet hozni, amint azt pél­dázzák az éppen most tárgyalt törvények is. Parlamenti tudósítóink: Bognár Nándor, Császár Nagy László, Déri János, Km­ód Pál, Gergely László, Gyulay Zoltán, Kertész Péter, Szend­­rei Lőrinc, Szék­yi Gábor és Weyer Béla. RÖVID TÁVÚ PROGRAM — Januárig tele kell ennünk magunkat a fixáras disznó­­hússal ... (Brenner György Imixs)

Next