Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-21 / 300. szám

a ­ Soron kívüli, előbbre hozott kongresszust hívnak össze jövő tavaszra a fogyasztási szövetkeze­tek. Erről is tárgyalt szerdán Bu­dapesten a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsa. A ta­nács döntött az országos szövet­kezeti vagyonkezelő szervezet létrehozásáról. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa Szlameniczky István főtitkárt sa­ját kérésére, nyugállományba vo­nulása miatt december 29-i ha­tállyal felmentette tisztségéből, egyúttal megbízta a jövő évi kongresszust előkészítő munkabi­zottság vezetésével. Az 1990 áp­rilisában esedékes kongresszusig Szilvasán Pál főtitkárhelyettes látja el a SZÖVOSZ főtitkári te­endőit.­­ A reálértelmiségnek olyan érdekvédelmi szervezetre van szüksége, amely nem a tradicio­nális szakszervezeti érdekképvi­seletet vállalja fel, ellenben meg­teremtheti a műszaki alkotáshoz nélkülözhetetlen felételeket a munkahelyeken, mondotta Bihari István, a Chinoin vezérigazgatója, az MTESZ új elnöke, akit a szö­vetség legutóbbi országos elnök­ségi ülésén választottak meg a lemondott Fock Jenő helyére. — MEGJELENT AZ ÉDES ANYA­NYELVÜNK I. száma. Sokoldalúan foglalkozik az anyanyelvi konferen­ciával, amelyet Pozsgay Imre állam­­miniszter nyitott meg. A lap beszá­mol a Kazinczy-alapítványról, és közli a jutalomban részesült Beszél­ni nehéz­ körük és a közvezetők név­sorát. Grétsy László Baj van Szi­­szüphosszal című cikkében a görög mondás alakkal kapcsolatos torzult kifejezésekre hívja fel a figyelmet Benczédy József a frázisok és köz­helyek kérdésével foglalkozik Lő­rin­cze Lajos Kányádi Sándor versei kapcsán a Kosztolányi teremtette fo­galomról, a körömversről szól. Ráca Endre a birtokosjelző -nak, -nek rag­ja elhagyásának következményei­ről Ír. Halász Géza a mozaikszavak­ról, Szathmári István a halázsolás­ról, Lengyel Zsolt a gyermeknyelvi kutatásokról, Rapcsák Lajos a füg­gő kérdésről. Helyesírási tanácsok, olvasóknak adott válaszok, nyelvi játékok, könyvismertetések és ka­rikatúrák teszik még gazdagabbá az Édes Anyanyelvünk legújabb szá­mát A színházak csütörtöki műsora Operaház: A lombardok (3. béri. 3. ea., 7) — Erkel Színház: Carmen (3. béri. 4. ea., 7) — Nemzeti Színház: Erdő (Gellért béri. 2. ea., 7) — a Bu­dai Vigadóban: Döglött aknák (előbemutató, 7) — Katona József Színház: A mizantróp (7) — Madách Színház: Nyitott házasság (nyilvános főpróba, 7) — a Stúdióban: Lear (este lé) — Vígszínház: A nép ellensége (Latcinovits bért.­­ ea., 7) — Pesti Színház: Boldogháza (XIX. bért. 1. ea., 7) — Fővárosi operettszínház: Ének az esőben (7) — Thália Színház: Big love (7) — József Attila Színház: Sok hűhó, semmiért! (H/2. bék­, 7) — Radnóti Miklós Színház: Nóra (7) — Vidám Színpad: Délután a legjobb (7) — Mikroszkóp Színpad: Gyilkos­ság a szeretettotthonban (fél 8) — Józsefvárosi Színház: Búzakalász (7) — Karinthy Színház: Meseautó (be­mutató: 7) — Állami Bábszínház — a Jókai téren: Játékok, zenére (de. 10) — a Népköztársaság útján: A re­pülő kastély (du. 3) — Ódry Színpad: Julie kisasszony (a Rákóczi úton, 7) — Egyetemi Színpad: Fidesz-filmklub (du. 6) — Budapest Kongresszusi Köz­pont: A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye (fél 8) — Pesti Vigadó hangversenyterem: A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (fél 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkusz ABC (7). IMPO K13©G3t)(m 1 — Progressz M—2 jelzéssel te­herűrhajót állítottak Föld körüli pályára szerda reggel a Szovjet­unióban. A teherűrhajó utánpót­lást — tudományos berendezése­ket, üzemanyagot, vizet és oxi­gént —, továbbá karácsonyi-újévi ajándékokat szállít a negyedik hónapja a Mir űrállomáson dol­gozó Alekszandr Viktorenkónak és Alekszandr Szerebrovnak.­­ Felújította a debreceni Lá­bas-házat a KSH Számítástech­nikai és Ügyvitelszervező Vál­lalat debreceni számítóközpontja, több mint 10 millió forintos költ­séggel. A Rickl-háznak is neve­zett épület azé a kereskedő di­nasztiáé­ volt, amelyik többször szerepelt Szabó Magdának a ré­gi Debrecenben játszódó regé­nyeiben. OLD-TIMER GYŰJTŐ — Dehogy vagyok hálátlan, Freddy bácsi, de csak úgy nem ajándé­kozhatom neked a Zsigulimat! (Lehscaki Katvna rajz) A KÖZEPES ERŐSSÉGŰ FÖLDMOZ­GÁS okozott riadalmat szerdán reggel Dél-Spanyolországban. A Richter­­skála szerint SJ erősségű, öt percen át tartó rengések személyi sérülést nem okoztak. A földmozgás közép­pontja a Cadizi-öbölben volt. Ki tud róla? URBÁN ATTILA BÉLA 27 éves, Bu­dapest, IV., Papp J. tér 2. sz. alatti lakos, 1889. december 8-án, 17 órakor munkahelyéről, a Széchenyi fürdőből eltávozott, azóta ismeretlen helyen tar­tózkodik. Személyleírása: kb. 166—170 cm magas, sportos testalkatú, sötét­barna hajú, alacsony homlokú, bősz­­szúk­ás arcú, szögletes ágú, nagy gé­gefővel rendelkezik. Ruházata: Sötét­kék bársony farmernadrágot, zöld pólót, krémzöld vattadzsekit, szürke cipőt viselt eltűnésekor. A rendőrség leéri, hogy aki Urbán Attila tartózko­dási helyéről tud, eltűnése óta látta, vagy a fénykép, illetve személyleírás alapján felismeri, értesítse a IV. Ke­rületi Rendőrkapitányságot, a 169- 3500 telefonszámon, vagy bármelyik rendőri szervet. A televízió és a rádió műsora 00R 8.00—8.50: Szünidei matiné 8.55: Az Országházból jelentjük 16.45: Pannon Krónika 17.05: Hármas „Csatorna” 17.05: A bolygó, ahol élnünk kell. 19.15: Lottósorsolás 20.05: Annus Jó­zsef: Kánon 21.10: Foglalkozása: ope­ratőr Sven Nykvist 21.40: Hazai tükör 28.00: Híradó 3.­ ­ 17.15: Tv2 16.00: Telesport 19.00: Dempsey és Makapeace (angol bűn­ügyi film) 20.13: Magyarok London­ban 21.00: Híradó 2. 22.15: Belfegor, avagy a Louvre fantomja 22.40: Néző­pont kb. 23.10: TV2. SZLOVÁK 1. 18.20: Kék fény 19.30: Híradó 20­ 00: Tévéjáték 21.10: Autósok, motorosok magazinja 21.50: Szelekció (lengyel tévésorozat). SZLOVÁK/2. 17.40: Arany a kéményben (svájci film) 19.30: Híradó 20.35: Tengeri megegyezés (angol tévésorozat) 21.30: Híradó 22.15: Portréfilm. SZOVJET 17.30: Tíz év múlva 19.00: Híradó 20.10: Szeret és fájdalom (film 3. rész) 21.15: Világhíradó 22.00: Örök­ség (film) 23.25: Hírek 0.35: Nosztal­gia. OSZTRÁK!. 18.00: Mi, a szünidőben 18.00: Tes­testül, telkestül 19.30: Tv-híradó 20.00: Sporthírek 20.15: Sieben­tünk úr és a dolog Caroliimes (film) 22.15: Video­téka 23.16: Ház a csatorna mentén (film) 0.15: Hírek. OSZTRAK/L 19.00: A tartományok mai napja 19.30: Tv-híradó 20.15: Belpolitikád magazin 21.05: Spektrum 22.25: Klub 2. Hírek. A SKY-EUROSPORT MŰSORA 19.00: Mobil autó- és motorsport hír­adó 10.30: . Széllovas-magazin 20.00: Műkorcsolya Kupa 21.00: Golf — Ryder Kupa 22.00: Sí-Világkupa 23.00: Jégkorong 2.00: Műsorzárás. A SUPER CHANNEL MŰSORA 16.30: Nino Firetto klipműsora 20.00: Egymásnak születtünk. Amerikai vi­dám filmmusical. 22.00: Hírek 22.15: Út Babba (kalandfilm) 0.10: Hírek. Időjárás. Egyveleg 2­00: Műsorzárás. A TV 5 MŰSORA 16.35: Falu a felhőik között 19.30: Hírek. Időjárás 20.00: Riportok 21.00: Észak—Dél 21.25: Találkozás. Hír­magazin 22.00: Tv-híradó 23.46: Kultu­rális magazin 0.45: Műsorzárás. KOSSUTH 4.30: Jó rege­k­!­8.50: Külpolitikai figyelő 9.00: Napközben 11.25: Szabó család 12.00: Déli krónika 12.45: Vá­laszolunk hallgatóinknak 13.00: Klasz­szikusok délidőben 14.05: Lakáshely­zetek 15.00: Szóról a szóra 16.00: Ti­zenhat óra 16.19: Neked szól 17.00 Ütközőpontok 18.05: Láttuk, hallot­tuik, olvastuk 18.30: Esti magazin 19.30 Sportvilág 19.50: Nemeskürty István Mi magyarok 20.00: Háló 22.00: Hír­világ 23.00: Zenekari muzsika 0.15—­ 4.20: Éjfél után. PETŐFI 4.30—6.00: Reggeli zenés műsor 6.05: Reggeli csúcs 7.33: Sportreggel 8.05: Rivaldafényben éneklő filmsztárok­kal 9.05: Idősebbek hullámhosszán 10.05: Hajszálgyökerek 10.20: Opera­slágerek 11.00: Hírek. Időjárás. Út­közben 11.05: A mi korunkban 12.10: Muzsikánál nincs jobb barát 13.00: Hírek 13.05: Nosztal­giai Hillám 14.00: Lelátó 16.07: Élő hanglemezek 17.30: Gordiusz 18.30: Pop-regiszter 19.30: A Pop tarisznya dalaiból 21.00: Hírek. Időjárás. Lottó. Útközben 21.05: A csatlós 22.00: A rádió kabarészínpadán „ÚJ”-hang 23.10: Sporthíradó 0.15— 4.20: Éjfél után. BARTÓK 6.00: Muzsikáló reggel 9.15: Zene­kari muzsika 10.22: Hogyan ismertem meg nagyapámat 12.00: Hírek. Időjá­rás 12.05: Kamarazene 13.00: Hallgas­suk újra: Agora 14.00: A Csehszlovák Rádió Énekkarának­ és Szimfonikus Zenekarának hangversenye 15.21: Ma­gyar művészek operafelvételeiből 19.08: Leonard Bernstein zongorázik és vezényel 19.05: Romantikus mu­zsika 19.35: Kapcsoljuk a Pesti Vi­gadót 22.22: Napjaink zenéje 23.20: Dzsessz a 80-as években 0.10: Szózat. Magyar Nemzet — A Magyar Köztársaság al­kotmányára tettek esküt a me­gyei főügyészek, a katonai veze­tőügyészek, a Legfőbb Ügyészség és a Katonai Főügyészség ügyé­szei Fodor István, az Országgyű­lés megbízott elnöke jelenlétében szerdán, a Legfőbb Ügyészségen. — A temesvári atrocitások miatt a Hanuka-bált, amelyet de­cember 22-én az Óbudai Műve­lődési Házban rendeztek volna a Magyar Zsidók Kulturális Egye­sülete szervezésében, nem tartják meg. — HALÁLOZÁS: Konch­ky Ferenc­től december 21-én, csütörtökön 13.30 órakor vesznek végső búcsút felesé­­­ge és szerettei a Farkasréti temető­­ben. j . x — Mély fájdalommal tudatjuk­ mind­azokkal akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy december 17-én, 78 éves korában elhunyt Harmat Lász­ló az OSZK tánczenei stúdiójának nyugalmazott igazgatója, a zenész­világ ismert és szeretett Laci bácsija. Utolsó útjára december 29-én, pén­teken 14 órakor kísérjük a Farkasré­ti temető központi ravatalozójából. A gyászoló család, rokonság és a bará­tok. X — Tudatom azokkal, akik szerették, hogy édesanyám dr. Pór — Hecht Katalin december 10-én Bécsben meg­halt. Pór Péter. X — Szomorúan tudatjuk, hogy özv. Lakatos Gyuláné szül.: An­dó Gizella a Nemzeti Színház volt számviteli osztályvezetője 1969. december 3-án rövid szenvedés után családja köré­ből örökre eltávozott. Gyászolják: gyermekei, unokái, testvére és rokon­sága. Temetése 1989. december 27-én, 10.30 órakor a pesterzsébeti temető­ben (Bp. XX., Temető u.). X — Köszönetnyilvánítás: Ezúton mon­dunk köszönetet mindazoknak, akik Szép József (1913.) körmendi lakos elhunytakor gyászunkban osztoztak a temetésen megjelentek, mély fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek. A gyá­szoló család. X — TEMETKEZÉSI IRODA VIII., MÁTYÁS TÉR 4. 133-2960. X — KEGYELET TEMETKEZÉSI SZOL* SARAT GMR 1081 JOUt Art. 49. 141« »11. 164-919«. It la dán tsmattssel kap* ssalates Uffiaitáeál. Mi vas kopjafák, választékot síremlékek, brena sírkő* kellékek, sírfeliraton! X — Az épülő kelenföldi Szt. Gellért­­templom altemplomában továbbra is váltható 8 és 4 férőhelyes urnafülke. Az altemplom megtekinthető XI., Bartók Béla út 149. hétfőn, kedden, pénteken, és szombaton du. 3—fél fi-ig Érdeklődni egész nap: 186-4779. X ÁPRILISI IDŐ Továbbra is az enyheség jellem­zi Közép-Európa időjárását. Nyu­gat, délnyugat felől mind a ma­gasabb, mind pedig az alacso­nyabb szintekben szokatlanul enyhe, és viszonylag száraz lég­hullámok tartanak Európa közép­ső területei fölé. Időnkénti kisebb felhősödésre inkább csak az észa­ki megyékben lehet számítani, legfeljebb egy-egy jelentéktelen zápor fordulhat elő. Az ország nagy részén a napsütés lesz a jel­­lemző. A nyugati, délnyugati szél főként a Dunántúlon erősödik meg. A legmagasabb nappali hő­mérséklet, az ilyenkor szokásos­nál mintegy 10—14 fokkal lesz magasabb, általában 16 és 21 fok között alakul, tehát április végé­nek felelne meg. A Duna vízállása Budapestnél 289 cm, 4 fok volt. — Olyan diszkont élelmiszer üzletet nyitott a pécsi Fellbach Részvénytársaság, amelyben min­den áru legalább öt százalékkal olcsóbb, mint másutt. Abban bí­zik, hogy a sűrű fillér legalább akkora hasznot hoz, mint a ritka forint. — A Magyar—Finn Társaság pályá­zatot hirdet a társaság eszméit, tö­rekvéseit kifejtő olyan embléma megtervezésére, amely alkalmas Jel­­■ vényként való felhasználásra is, a amely esetleg a társasághoz tartozó körök, illetve azok testvérvárosainak nevével is bővíthető. A pályázaton bárki részt vehet. A beküldött pályá­zatokat a Minerva Kiadó figyelembe veszi a kiadás alatt álló Max Jacobsson: Finnország: Mítosz és va­lóság című könyvének borítója grafi­kájának kiválasztásánál. A beadási határidő: isidé, január 31. A pályáza­tot a következő címre kérik, jeligé­sen : Révay Valéria. Bessenyei György Tanárképző Főiskola, 4400 Nyíregy­háza, Sóstói u. 31 b. — A Szépművészeti Múzeum decem­ber 24-én­ és 31-én 10-től 14 óráig, de­cember 26-án. 27-én és 30-án 10-től 16 óráig tart nyitva, december 25—28-án és 29-én zárva tart, január 1-jén 14 órától 18 óráig, 2-től 7-ig fél 10-től 17 óráig tart nyitva. Január 6-tól már­cius 6-ig zárva tart a múzeum.­­ Új Skoda-szaküzletet nyi­tott Budapesten a Ráday utca 31. szám alatt az Autó- és Alkatrész­­kereskedelmi Vállalat, amely a jövő évtől Autoker Kiskereske­delmi Kft.-ként működik. Az új szaküzlet a Skoda típuscsalád teljes alkatrészválasztékát kínál­ja, természetesen a gyári szállí­tásoktól függően. — a BUDAPESTI KATONAI ÜGYÉSZSÉG FELHÍVÁSA: Budapes­ten, 1989. október 23-án 10.50 órakor, a II. kerület, Mártírok útja és Szász Károly utca kereszteződésében egy katonai gépjárműoszlop tagját képező autóbusz a villamossíneken haladva a kijelölt gyalogátkelőhelyen elütött egy gyalogost. A baleset áldozata a kór­házba szállítás után elhunyt. A Buda­pesti Katonai Ügyészség kéri, hogy a nyomozás érdekében jelentkezzenek személyesen Vagy telefonon azok a szemtanúk, akik látták a balesetet, dm: Budapesti Katonai Ügyészség, Budapest, II., Fő u. 70—78. Telefon­szám : 135-3970 246, vagy 118-as mellék. Érdeklődéssel figyeltem a te­levízióban a Magyar Zenemű­vész Társasággal készült Néző­pont című műsort. A beszélge­tésből egy mozzanatot ki kell ra­gadnom. Ez körülbelül úgy hang­zott el Ella István, orgonaművész véleményeként, hogy zenei éle­tünket az elmúlt harminc évben olyanok irányították, akik teljes szakmai hozzánemértésről tanús­kodtak. Így exponálta Ella Ist­ván a moszkvai rádió valamikori bemondónőjét, mint zenei életünk egyik tönkretevőjét. Minden muzsikus tudja, hogy a valamikori moszkvai rádióbemon­dó Lakatos Éva volt. Hogy Ella Istvánnak ilyen elmarasztaló véleménye van Lakatos Éváról, ennek sok oka lehet. Ez az ő ügye. Megdöbbentett viszont, hogy a résztvevők közül senki nem szólt ehhez semmit. (Csak emlékezte­tőül, az elnökség adásbeli közre­működői: Durkó Zsolt, Bozzay Attila, Balassa Sándor, Ella Ist­ván és Kovács Dénes). Én úgy emlékszem, hogy Laka­tos Éva 30 éves igazgatása ide­jén a magyar hangversenyélet és zeneszerzés virágkorát élte. Fia­tal előadóművészeink kezdték hazai, később nemzetközi karrier­jüket. Igaz, mindez nem kizáró­lag Lakatos Éva érdeme. Úgy tudom, hogy a műsorban szereplők közül senki, de más te­hetség sem volt mellőzött, sőt, műveik rendre megszólaltak az Országos Filharmónia rendezte hangversenyeken. Így nagy költ­séget igénylő oratóriumaink: Durkó Zsolt Halotti beszéde, Ba­lassa Sándor Kassák-oratóriuma vagy az én Orogenesisem. Úgy­szólván minden darabunk. A rosz­­szak is. Lakatos Éva idején indult el a Korunk zenéje sorozat például, és a fiatal Kovács Dénes egyik leg­­ünnepeltebb szólistánk volt. Ta­lán sokan emlékeznek még arra, hogy a moszkvai rádióbemondó estéről estére figyelemmel és érdeklődéssel ült a Zeneakadémia nagy- és kistermében, tanulva minden mozzanatból. Igaz, nem volt muzsikus, de hallgatott ránk, szakemberekre. Becsüle­tes, egyenes embernek ismertük, az „ügyet” lelkiismerettel szol­gáló vezetőnek. Azt kérdezhetném: miért nem szólalt meg senki sem Ella István inszinuációja halla­tán Miért nem szólt a műsort ve­zető Czigány György sem? Más világot élünk manapság, de annyit talán tisztességes lett volna elmondani ott és akkor, hogy művészi pályánk és karrie­rünk segítője egy zenét szerető asszony volt. Ebből a „nézőpontból" épp az hiányzott, ami a Magyar­­ Zene­művész Társaság erénye (lehet­ne) : a múlt tisztelete, az érté­kek megőrzése. Lakatos Éva ér­ték volt. De úgy látszik, éles vé­leménykülönbség van a moszk­vai r­údióbemondó életműve meg­ítélésében. Lendvay Kamilló Csütörtök, 1989. december 21. Mese a képmutatásról­­ és a sztálini alkotmányról — Az alábbi történet, megkésett vi­dám szamizdatként, egy olyan utazásról szól, amelytől a jövőben óvjon meg bennünket az Isten. 1968 nyarán, mint újságíró egy magyar­­kormányküldöttség tagja­ként baráti látogatásra a Szov­jetunióba utaztam. Utunk célja a távoli Kazahsztán volt, a virágzó sivatag földje. (Egyike vagyok azoknak, akik ma is fejből tud­ják Dzsambul Dzsabájevnek a sztálini alkotmányt köszöntő ver­sét.) Küldöttségünkben a magyar köz- és szellemi élet második vo­nalának kiválóságai kaptak he­lyet. Vezetőnk X. megye pártbi­zottságának első titkára volt, az­óta már szocialista nyugalomba helyezték. Orosz nyelvű szónokla­tokban neve után mindig a per­­voj szekreter megjelölés szere­pelt, ezért engedjék meg, hogy a következőkben Szekreter elvtárs­nak nevezzem. Komoly ember volt, sokat pró­bált. Mindig ment oda, ahová pártja küldte. Küldöttségvezető­ként a szocialista férfiideált tes­tesítette meg: pontosan tíz évvel azelőtt divatos alpakka öltönye enyhén pocakos kemény törzsön feszült, nejloningének gallérja bevágott vastag nyakába, és emiatt tokája hurkákat vetett. Az Aeroflot gépén utaztunk Moszkváig. Ott ebédet adtak a tiszteletünkre: „Vadat, halat, s mi jó falat, szem-szájnak inge­re ...” Csajka gépkocsikon, moto­ros rendőri kísérettel vittek ki bennünket a repülőtérre, ahonnan öt óra alatt Alma-Atába repül­tünk. Szálláshelyünk ott egy ma­gas, őrtornyos fallal körülvett park közepén állott. Oszlopcsar­nokát délszaki növények díszítet­ték. Szobám egy hatszor hat mé­teres, tölgyfával burkolt terem volt, kristálycsillárral, baldahinos ággyal, olajfestményekkel és kézi perzsákkal. Aznap tizenkét fogásos vacso­rát adtak a tiszteletünkre, ame­lyen rajtunk kívül a helyi párt- és állami vezetők vettek részt, mintegy hetvenen. Volt kaviár, tok és lazac, császárgombával töl­tött fürj, vadnyúlpástétom és fia­­­­tal bárányok pofahúsából készült piláf. Grúz bort, pezsgőt és ör­mény konyakot szolgáltak fel fe­hér­­bóbitás komszomolkák; negy­venegy teszt hangzott el orosz nyelven, melyekre Szekreter elv­társ magyarul felelt, éltetve a ma­gyar és kazah nép megbonthatat­lan örök barátságát. .Palotánk­ klubtermében egy ha­talmas biliárdasztalon tálalták­ fel másnap a reggelit: hideg lazacot, kaviárt, szalonnával és áfonyá­val meghintett apró madárkákat, pástétomokat, olajbogyót, sózott mandulát, konyakot, pezsgőt, ká­vét, friss teát. Kilenckor kezdődött a nagy­gyűlés a sportcsarnokban; kül­döttségünk minden tagját a­­szín­padon, az elnökségben helyezték el, ahol vörös drapériáik lobogtak Lenin felhőtlen homloka körül. A lépcsőzetes emelvényen rajtunk kívül a kazah köz- és szellemi élet kiválóságai ültek, mintegy százhúszan. A nézőtér első tíz sorát kitüntetéssel tökéletesen be­borított nők és férfiak töltötték meg; dús keblek, széles mellka­sok. Az első sor közepén egy ka­zah népviseletbe öltözött, tősgyö­keres anyóka ült, s áhítattal né­zett ránk. Ez az áhítat engem zavart, bár kétségkívül uraltuk a sportcsarnokot... A zsúfolásig megtelt teremben nem volt egyet­len alternatív személy. Amikor az Internacionálé kezdő taktusára a kitüntetett tömeg felemelkedett, hatalmas csörrenés hallatszott, mint amikor egy tank elindul. Szónokok léptek egymás után a mikrofonhoz és orosz nyelven él­tették a magyar és kazah nép megbonthatatlan örök barátságát. „Mi ismerjük a magyar nép ered­ményeit — hangsúlyozták. — Tiszteljük nagy fiait, íróit, mű­vészeit: Vörösmarty Mihály elv­társat, Bartók Béla elvtársat, Ko­dály Zoltán elvtársat, Kerekes Ödön elvtársat és Dazsó Lajos elvtársat." (Ez utóbbiak költött nevek, a valódiakat elfelejtettem. Később megtudtam, hogy egyikük párttitkár, másikuk személyzeti főnök volt valaha a magyar mű­vészeti alapnál.) Szekreter elvtárs frappánsan felelt a kazah fél részéről elhang­zott valahány üdvözlő beszédre. A háromórás ünnepség után díszebéd következett: „Sürgő cso­port száz szolga hord, hogy nézni is tereh...” A tósztek most is az örök barátságot hirdették. Innen azonnal egy peremkerületi nagy­gyűlésre mentünk, ahol a néző­tér első sorában örömmel fedez­tem fel a népviseletbe öltözött kazah anyót. Az aznapi díszvacsora harminc­négy tesztja éjjel kettőig tartott, utána rövid, nyugtalan álom kö­vetkezett, majd reggel hatkor a különgép Csimkentbe repült ve­lünk. A gépen arra kértem Szek­reter elvtársat, hogy nekem mint újságírónak többé ne kelljen az elnökségben ülnöm, ő ezt kerek­­perec megtagadta. Erre hányni kezdtem, s hánytam folyamato­san a csíkkenti repülőtérig, ahon­nan egy nyolcszemélyes Csajka a szokásos, magas fallal körülvett palotába vitt. Ott orvosok vettek körül, ágyba fektettek, pihenést és teljes nyugalmat rendeltek el. Két napot töltöttem egyedül a palotában, míg küldöttségünk négy nagygyűlést és több dísz­evést abszolvált. Rövid idő múlva lett egy betegtársam, az olasz nyelv népfrontaktivista professzo­ra, tromboflebitiszt kapott, szere­tett volna azonnal hazautazni, de Szekreter elvtárs azt mondta, be­csület kérdése azt a néhány na­pot valahogy kihúzni. Az ősparkban sétálva, csobogó patakok hídján meg-megállva nyugalom fogott el. Elbeszélget­tem az őrszemélyzettel, három­méteres dákókkal játszottunk a cári nagyságot idéző biliárdaszta­lon. Egészségem a második nap végére helyreállt. A harmadik na­pon már szívesen ettem egy kis pírítóst. Ugyanakkor küldöttsé­günk tagjain a heveny gyomor­hurut és életundor jelei mutat-­­koztak. Szekreter elvtárs egyszer a szónoki emelvényen éltetés köz­ben hangosan büfizett. Kazah kísérőink — újságírói voltomra való hivatkozásomnak engedve — kivittek a helyi piac­ra, hogy ott szóba elegyedjek a kazah föld egyszerű gyermekei­vel. Egy padon népviseletbe öltözött ismerős anyókát pillantottam meg. Mielőtt bármit kérdezhet­tem volna, elmondta, hogy elhalt férje a Szovjetunió Hőse volt, na­gyobbik fia a Szovjetunió Hőse, három fia elesett a Nagy Hon­védő Háborúban, lánya Komszo­­mol-titkár, ő maga a Szocialista Munka Hőse. Megköszöntem a interjút, majd folytattam a ka­zah valóság megismerését: a piac hentesboltjának­­kirakatában hosszasan csodáltam egy zsírból kifaragott Lenint. Ezután visszaültem a Csajkába azzal, hogy most már nem akarok látni egyszerű kazah embereket De mégis láttam ... Aznap este egész küldöttségün­ket kivitték egy közeli kolhoz­faluba. Ez a falu megszólalásig úgy nézett ki, mint az általam jól­­ismert­­kiskundorozsmai cigányte­lep. Míg a kolhoz elnöke a kor­szerű nagyüzemi termelés ered­ményeiről adott tájékoztatót, ben­nünket mezítlábas kazah kisgye­rekek vettek körül, ruhánkat ta­pogatták, és rajongva néztek ránk antracit szemükkel. Kísé­rőnk, a helyi párttitkárnő, ami­kor úgy vélte, hogy nem nézünk oda, a kezükre vert és sziszegve a bokájukba rúgott. Csimkentből Dzsambulba repül­tünk, ahol a nagygyűlés után ki­vittek bennünket a kazah pusztá­ba. Ott, egy hatalmas, aranyszí­nekben pompázó jurtában, egy tisztavizű csatorna partján ren­dezték meg a díszvacsorát. Lankadt küldöttségünket pihent gyomrú dzsambuli erők vették körül, elölről kezdődött az etetés­itatás, jött a tósztek sora. Ott a csillagfényes kazah éjszakában magyaros virtus fogott el, egy­­szercsak úgy éreztem, meg kell dorgálnom ezt a zabáló, tiszta lelkiismeretet, amelyet számomra igazából Szekreter elvtárs teste­sített meg. Éjféltájt, amikor a kazahok már a protokoll szerint annyiba hagyták volna a dolgot, én kezdtem el tósztokat mondani. Csak a legelitebb dolgokra ittunk: Leninre, az Aurórára, Szekreter elvtársra, az aggszakállra, a Kremlre, az életadó csatornákra. Mondtam­­tizenhét tósztot, s ko­nyakot ittunk rá fenékig. Hajnali kettőkor szóba hoztam, hogy Szekreter elvtársnak mint dísz­vendégnek kijár a kazah megtisz­teltetés, a főtt birkaszem. Be is hozták neki egy ezüsttálon. Szek­reter elvtárs zöld lett, elnézést kért és kiment a jurtából. Hajnal­ban ott találták meg a csatorna partján. Másnap visszarepültünk Alma- Atába. Küldöttségünk a gépen teljesen lerobbant. Szekreter elv­társ epegörccsel ágyba került, a többieket kólika kínozta. Így aztán egy másik épségben maradt magyarral, a szombathe­lyi tanácselnök helyettesével, ket­tesben mentem el a kazah tudo­mányos akadémiára, hogy ott kül­döttségünk képviseletében meg­hallgassuk a kazah vízügyi hely­zetről szóló tájékoztatót. A tájékoztató végén kazah pro­fesszorok hosszan éltették meg­bonthatatlan barátságunkat, majd hozzánk fordultak, hogy most ők szeretnének valamit a magyar vízügyi helyzetről hallani. A szombathelyi tanácselnök-he­lyettes hosszú töprengés után így szólt: „Nálunk sok az eső..." A kazah tudósok együttérzően bólogattak. Én megkérdeztem: — Hol sok az eső? — Nálunk, Szombathelyen — felelte a tanácselnök-helyettes. Ez volt a kb. tízmillió rubel­be kerülő kazahsztáni látogatá­sunk legfőbb tanulsága. Ezután Moszkvába repültünk, majd haza. Az év őszén a baráti tankok bevonultak Csehszlovákiá­ba. Kristóf Attila

Next