Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-27 / 303. szám

Szerda, 1989. december 27. Magyar Nemzet Nemzetközi segítségnyújtás „Románia szent földje a szabadság útján" — II. János Pál pápa áldása Hivatalt, és nem hivatalos nyilatkozatok egymást követik annak fényében, hogy Romá­niában érezhetően a végkifej­letéhez érkeztek az események. Mind több kormány ismeri el Bukarest új irányítóit, azzal egyidejűleg pedig segítségüket ajánlják a borzalmas véreng­zések és a még mindig fellob­banó harcok áldozatainak. Vatikánváros II. János Pál pápa, a római Szent Péter-bazilika erkélyéről hétfő délben elmondott, karácso­nyi n'Urbi et orbi”-áldásában kü­lön megemlékezett Romániáról. „Különösen áldd meg, ó Urunk, Románia szent földjét, amely ezt a karácsonyt félelemben és rette­gésben ünnepli — a sok, tragiku­san kioltott emberi élet fölötti fájdalommal, ugyanakkor azzal az örömmel, hogy ismét a szabadság útjára lépett” — hangoztatta a Szentatya. A karácsonyi nagymi­sét követő áldásosztást, amelyet 13 nyelven mondott el a pápa, 49 országban egyenes adásiban köz­vetítették — így például most először az NDK-ban is. Bonn Az NSZK kormánya a romániai Nemzeti­­Megmentés Frontjának Tanácsában a román nép jogos képviselőjét látja — közölték hi­vatalosan Bonnban. Ezt a Deutschlandfunk, az NSZK orszá­gos rádióállomása jelentette. Hans-Dietrich Genscher alkan­­cellár és külügyminiszter utasí­totta Terfloth nagykövetet, hogy ezt az elismerést közölje a buka­resti román testülettel. Az NSZK kész együttműködni a tanáccsal — jelentették be a nyugatnémet fővárosban. Párizs Michel Rocard francia minisz­terelnök védelmébe vette, de pon­tosította is kormánya külügymi­niszterének vasárnapi kijelenté­sét, miszerint Franciaország tá­mogatná a Szovjetuniót, ha az a romániai eseményeikbe való be­avatkozás mellett döntene. Rocard magyarázata szerint Roland Du­mas külügyminiszter szavait pon­tatlan úgy értelmezni: Franciaor­szág reméli, hogy a Varsói Szer­ződés Szervezetének haderői be­avatkoznak a romániai fejlemé­nyekbe. Csupán arról van szó, Franciaország szükségesnek talál­ja, hogy a nemzetközi közösség felajánljon mindennemű segítsé­get a román népnek, és képvise­lőinek, s pozitív lépésként érté­kelné a közeledést Moszkva és az új román vezetés között — mon­dotta Rocard. Dumas szerint arra is lenne le­hetőség, hogy Franciaországban hozzanak létre „önkéntes brigá­dot", részint az ország területén élő románokból, részint franciák­ból. Szófia * „A Bolgár Népköztársaság ál­lamtanácsa és minisztertanácsa üdvözli a népi forradalom győzel­mét Romániában. A BTA egy másik híre szerint a román főváros repülőterévé immár huzamosabb időre a pár­nái repülőtér vált, miután a buka­resti Otopeni repülőtér 700 dolgo­zóját a terroristák legyilkolták, radarberendezéseit szétrombolták, így egyelőre csak a kis gépek tud­nak leszállni itt. Egy román Boeing­ A—707 személyzete mondta ezt el Várnában, ahol Szingapúrból hazatérőben száll­tak le. Elmondták azt is, a ro­mán Tarom légitársaságnak hat ilyen gépe van, kettő belőlük Ceausescu számára volt fenntart­va. Kuvait Az Arab Hírszolgálati Ügynök­ségeik Szövetségének (F­AN­A) el­nöke azt állítja: cionisták sugall­ják azokat a híreket, amelyek szerint arab terroristák is harcol­nak Romániában, a Ceausescuhoz hű Securitate oldalán. Bargesz al- Bargesz a magyar hírközlő szer­vekre, így a Magyar Televízió hétfői adásaira akarja hárítani a felelősséget, amiért, a román te­levíziót idézve, általuk is nyilvá­nosságra kerültek azok a buka­resti értesülések, hogy állítólag arab terroristák, az említett hírek szerint líbiaiak, szíriaiak, palesz­tinok a Romániában harcolók kö­zött vannak. A hírügynökség emlékeztet ar­ra, hogy a Romániában tanuló Arab Diákok Szövetsége felhívá­sában támogatásáról biztosította a román népet, és visszautasította azokat a nyilatkozatokat, ame­lyek aláássák az arab—román ba­rátságot Aczél Endre, az MTV Híradó főszerkesztője ezzel kapcsolatban kedden a Híradó különkiadásá­ban kijelentette: a magyar tele­vízió arab erőket és arab kor­mányokat sohasem említett. Első­sorban román és nyugati forrá­sok alapján, amelyek ellenőrzése nem a televízió feladata, arról számolt be, hogy közép- vagy kö­zel-keleti eredetű személyek ke­veredtek a harcokba. A Magyar Televíziónak nem áll szándéká­ban arab kormányokat vagy arab népeket vádolni — mondotta. Teherán Ali Akbar Velajati iráni kül­ügyminiszter felmentette tisztsé­géből országa bukaresti nagykö­vetét, mivel Ceausescu iráni lá­togatása idején tájékozatlanságá­val félrevezette az iráni vezetést. A Tehran Times iráni lap keddi száma ismerteti: Mohammad Co­hort menesztéséhez az is hozzá­járult, hogy az iráni parlament­ben bírálták Velajatit, amiért a román diktátort fogadták Tehe­ránban. Irán hivatalosan cáfolta azokat a sajtójelentéseket, amelyek sze­rint országa részt venne a romá­niai harcok­ban. Tripoli Líbia, amelyre az elmúlt na­pokban szintén annak a gyanú­nak az árnyéka vetődött, hogy katonái segítséget nyújtottak Ceausescunak, hétfőn úgy hatá­rozott, hogy azonnal gyógyszerek­kel megrakott repülőgépet küld Romániába, „a Ceausescu-dikta­­túrát magáról lerázó román nép megsegítésére”. Moamer el -Kadhafi líbiai ve­zető­­ a jugoszláv televíziónak adott nyilatkozatában ismételten cáfolta, hogy líbiaiak segítették Ceausescu híveit, és egyúttal in­dítványozta: hozzanak létre jugo­szláv— jospán—szovjet— líbiai ve­gyes bizottságot, a kétes kilétű sebesültek azonosítása végett. Budapest Horn Gyula külügyminiszter kedden reggel kérésükre fogadta Algéria, Irak és a Palesztina­ Fel­­szabadítási Szervezet budapesti misszióinak vezetőit, akik a Bu­dapesti Arab Nagykövetek Ta­nácsa nevében kijelentették, hogy tudomásuk szerint arabok nem harcolnak Romániában­­s a népi forradalmi erők ellen. Egyidejű­leg kifejezték, hogy az arab né­pek a jövőben is ápolni fogják a baráti viszonyt Románia népei­vel.­ ­• Peking Külföldi tudósítók kérdéseire válaszolva a kínai külügyminisz­térium szóvivője kedden a követ­kezőiket jelentette ki azzal össze­függésben, hogy megalakult Ro­mániában a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa. A romániai eseményekkel pár­huzamosan az utóbbi napokban bizonyos,­­fajta feszültség tapasz­talható a pekingi lakosság köré­ben. Megfigyelők ezzel magyaráz­zák, hogy a megszokottnál sokkal nagyobb rendőri készültség ész­lelhető az utcákon, és különösen a kínai főváros egyetemein. Meg­bízható hír szerint a pekingi egye­temen nagybetűs faliújságot füg­gesztettek ki. A faliújság szerző­je üdvözölte Ceausescu megdön­tését, és azt követendő példának minősítette kínai tömegek szá­mára. , , Tirana Albánia a jó kapcsolatok foly­tatását kívánja Romániával — je­lentette az IATA tiranai hírügy­nökség. Az albán külügyminiszté­rium szóvivője ezzel egy időben azt mondta, hogy országa tiszte­letben tartja a román népnek azt a jogát, hogy maga határozza meg jövőjét és biztosítsa szabadságát. Phenjan A KCNA, a KNDK hírügynök­sége több mint egy hét elteltével, csak vasárnap tudósított a decem­ber 19—17-i temesvári tünteté­sekről — az Agerpres román hír­­ügynökségre hivatkozva. A KCNA a szűkszavú hírhez hozzáfűzte: „a kialakult helyzet komolyan meg­zavarja a társadalmi rendet”. A TASZSZ szovjet hírügynökség ez­zel­­kapcsolatban a KCNA híréből, s annak Ceausescu-párti hangvé­telét idézve, közvetetten bírálja a megkésett észak-koreai reagá­lást. Szöul A dél-koreai kormány üdvözölte a Causescu-rendszer összeomlá­sát, és annak reményének adott hangot, hogy a népellenes kom­munista önkényuralom megszű­nése, a nyitás és a demokratizá­lódás kihat Észak-Koreára is. Ha­sonlóképpen foglalt állást a kor­mánypárt és a három ellenzéki párt is. Hanoi A vietnami vezetés nem kom­mentálta a romániai eseménye­ket. Egyedül a Quan Dai Nhan Dan, a néphadsereg napilapja kö­zölt részleteket európai hírügy­nökségek jelentéseiből „Nicolae Ceausescu eltűnéséről”. Moszkvai tudósításunk A kivégzés belügy, a néphangulat követ­kezménye – mondta a szovjet szóvivő Moszkva, december 26. A Ceausescu-házaspár kivégzé­sét Románia belügyének nyilvá­nította sajtótájékoztatóján Va­­gyiim Perfiljev helyettes külügyi szóvivő. Az értékelést elhárító gesztust annyival toldotta meg, hogy a katonai törvényszék nyil­ván figyelembe vette a román nép akaratát és hangulatát döntésé­nek meghozatalakor, a kivégzést azonnal végrehajtva. A szovjet külügyminisztérium képviselője tájékoztatta a sajtót arról, hogy a Bukarestben dolgozó­­szovjet ál­lampolgárok, illetve családtagjaik — mintegy háromszázharmincan — elhagyták Romániát. Közülük senki sem sérült meg. Trazselnyi­­kov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete az evakulálás végre­hajtása után­ azonnal visszatért állomáshelyére néhány közeli munkatársával. Perfiljev elmondta azt is, hogy Szovjet-­Moldávia, Románia hatá­ron túli testvérköztársasága, mint­egy 35 vagonnyi gyorssegélyt in­dított útnak Ungeni határátkelő­­hely felé. Azt már a TASZSZ hozta nyilvánosságra, hogy a köz­társaságban folyamatos­ a gyűjtés Románia számára. A kötszert, élelmiszert, iparcikkeket szállító Vasúti kocsikon kívül vérkészít­­m­ényekkel már egy repülőgép is indult­ Moldáviából, ahol 1300 li­ter vért­ gyűjtöttek, és közadako­zásból 200 ezer rubelt is félre­tettek már a román népfelkelők számára. A Vöröskereszt és a Vö­rös Félhold itteni szervezetei a Szovjetunió más területein is eredményes gyűjtést folytatnak; egy segélyszállítmánnyal utolugig tömött repülőgép már várja ,aki Seremetyevói repülőtéren az inn­dítást, csak Romániától függ, hogy mikor száll fel. A Pravda Romániával foglalko­zó összeállításának élén közölte Nicolae és Elena Ceausescu ki­végzésének hírét, és közvetett kommentárnak tekinthető, hogy a hírt követő tudósításban Ceauses­­cut csak mint diktátort vagy zsar­nokot említi. Az SZKP központi lapjának hasábjain nagy jelentő­ségű ez a minősítés, tekintve, hogy a közelmúltban még terje­delmes interjút közöltek Ceau­sescu elnök-főtitkárral a szocializ­mus romániai építésének diadal­menetéről. A nyilvánvaló ellent­mondást áthidalandó, a TASZSZ tudósítója a Komszomolszkaja Pravdában elnézést kért a szov­jet olvasóktól, amiért az újság­írók eddig enyhén szólva féligaz­ságokat — azazhogy valójában kerek hazugságokat — írtak Ro­mániáról. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a román sajtó túlon­túl sokáig tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy a szocialista or­szágok életéről csak azok saját értékelését közli, de a román tá­jékoztatási gyakorlat is, miszerint feljelentésre kész tanúk nélkül csak Ceausescu nyilatkozhatott Romániáról. A szovjet újságírók még a KB-titkárokkal és a mi­niszterekkel készült interjúkhoz is román cenzorokat kaptak. A Conducator kivégzéséről szó­ló hírt csak a Komszomolszkaja Pravda kommentálta­­ néhány sorban. Kérdőjellel azt a régi köz­mondást idézte fel, amely szerint a „gyors ittlét egyben elsietett ítélet", és a szerkesztőség enyhe kétségét fejezte ki az iránt, hogy az igazságosság győzedelmeske­dett volna ott, ahol mindig gyor­san repült az elfogott királyok és diktátorok feje. Igaz, mindez Ro­mánia bel­ügye — írta a Komszo­molszkaja Pravda, de mégis, még­is ... A TASZSZ-hírügynökség az utóbbi napokban és Bukarestben, tőle megszokott gyorsasággal, ter­jedelemben, illetve a felkelők iránti nyílt szimpátiával számol be a történtekről. Bizonyos aggo­dalom csak azokból a tudósítá­sokból érződik, amelyek olyan gyűlésekről szólnak, ahol a tünte­tők a kommunisták azonnali eltá­volítását követelték a most alaku­ló hatalmi szervekből. A szovjet televízió esti informá­ciós műsorában a Ceausescu ki­végzését mutató képsorokat a Nemzeti Megmentés Frontjának elnökével készült interjú követte. Mint kiderült Iliescu kitűnően be­szél oroszul, csakúgy mint Petre Roman miniszterelnök, aki azon­ban a beszélgetés során anyanyel­vére váltott vissza. Románia új vesztői hangsúlyozták, hogy hazá­jukban elemi erejű nemzeti fel­kelés, népi forradalom győzött, amelynek nem volt szervezeti központja, és amelyhez semmi kö­ze­­sem volt a külföldnek. A zsar­nok olyan elnyomó rendszert ho­zott létre, amelynek működése maga váltotta ki a robbanást. Homlokegyenes ellenkező elője­lű vélemények­­röpködtek az SZKP Központi Bizottságának azon az ülésén, melynek témája a Litván Kommunista Párt kong­resszusának döntése volt arról, hogy a Litván Párt kiválik a Szovjetunió Kommunista Pártjá­ból. Nagy eredmény tehát, hogy Gorbacsov — a többség számára váratlanul — olyan határozatot tudott javasolni, amelyet min­denki egyhangúlag támogatott. A főtitkári indítvány mellett vok­solt az is, aki azonnali adminiszt­ratív intézkedéseket követelt a vilniusi pártvezetés leváltása és a litván pártszervezetek moszkvai kézi vezérlése miatt. De rá szavaz­tak azok is, akik szerint már nincs mit tenni: Moszkva bármi­féle reakciója csak olaj lehet a tűzre. A plénum úgy döntött, hogy valóságos ideológiai deszantot dob át Vilniusba, ahová el fog utazni a Politikai Bizottság minden tag­ja és minden központi bizottsági titkár, közöttük persze Gorbacsov is. Végső döntést pedig csak visz­­szatérésük után hoznak. A halogatásnak természetesen veszélyei is vannak, Gorbacsov azonban láthatóan most el akarta kerülni a nyílt ütközetet, vélhe­tően azért, mert — mint ez be­számolójából, és Vagyim Medve­­gyev előző nap megtartott sajtó­tájékoztatójából kiderült­­ —, a moszkvai vendégeknek olyan köz­lendőjük is lesz, amit Vilnius szí­vesen hall majd. Elmondják ter­mészetesen azt is, hogy a litván pártkongresszus döntését az SZKP Központi Bizottsága érvénytelen­nek tekinti, minthogy a párt szer­vezeti szabályzata alapján össze­hívott küldötteknek nem volt mandátumuk arra, hogy megszün­tessék választóik SZKP-tagságát és egy új párthoz igazolják át őket. Az elnök-főtitkár természe­tesen rájuk bízza azt is, amit a szovjet föderáció felbontásáról, vagy a pártszakadás lehetséges lavinájáról mondott. Szerinte ugyanis mindez az átalakítás, a peresztrojka végét jelentené. Gorbacsov ugyanakkor azt is kinyilvánította, hogy a Litvániá­ban történtek oka elsősorban az, hogy az SZKP leszakadt a fejlő­déstől, a szovjet párt nem elég demokratikus, a mélyreható át­alakítását nem lehet tovább halo­gatni. A „moszkvai deszantnak” alighanem fontos feladata, hogy megértesse a litvánokkal: a balti pártok eszméit Gorbacsov fel akarja használni a párt decent­ralizálásában, ám ez aligha lesz végrehajtható, ha d­urrel-durral épp a Baltikum vonul ki az SZKP-ból. Barát József Csehszlovákia: a szolidaritás gyertyái Prága, 1989. december 26. Ablakokba tett gyertyák re­megő fénye hirdette karácsony estéjén Csehszlovákia-szerte a szolidaritást Románia szenvedő népével. A temesvári vérengzés hírére már a hét elején felboly­­dult az ország: a Ceausescu-re­zsim újabb rémtettei hallatára napról napra fokozódott a tilta­kozás. A parlament után nyilat­kozatban ítélte el a prágai kor­mány is a román nép jogos ha­ragjának brutális elfojtását. A külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott a történtek miatt, a demokrácia útjára lépett Cseh­szlovákia szinte az első pillanat­tól morális és politikai támoga­tásáról biztosította a zsarnoki rendszer ellen felkelő romániai népet. A prágai televízió pénte­ken a magyar adást véve rend­­eseményekről. A szlovákiai magyarság az el­sők között volt, akik nagyszabá­sú gyűjtést kezdtek a sebesültek megsegítésére, a közvélemény az erőszak ellen és a szlovákiai füg­getlen magyar kezdeményezés du­­naszerda­helyi csoportjai már pénteken este négy mentőautót és egy kamiont indítottak útnak or­vosokkal, gyógyszerekkel és élel­miszerekkel Romániába. A CSE­­MADOK válságstábot állított föl, s arra szólította fel tagjait, pénz­adományokkal és véradással sies­senek a romániai nép megsegíté­sére. A csehszlovák politikai ke­­rekasztal-megbeszélések részt­vevői úgy döntöttek, hogy a nem­zeti front alapjából kétmillió koronát fordítanak a román nép megsegítésére. A kormány beje­lentette: katonai tábori kórháza­kat és egy kórházvonatot küld. Hétfőn reggel Prágából útnak indult az a tehervonat-szerelvény, amely a főiskolás diákok élelmi­szersegélyét szállította Romániá­ba. A prágai kabinet egyébként vasárnapra virradóra tartott rendkívüli ülésen gyakorlatilag a rom­án nép egyetlen kormányá­nak és képviselőjének ismerte el a román Nemzeti Megmentés Frontját, s az emberiség elleni bűntettként bélyegezte meg a Ceausescu-rezsim titkosrendőr­ségének a vérengzését. Prága úgy döntött, közvetlenül is felveszi a kapcsolatot a román Nemzeti Megmentés Frontjával. Pável Sadovsky külügyminiszter-he­lyettes kedden Bukarestbe repült. A karácsonyi szentmisén részt vett Vaclav Havel, a Polgári Fó­rum vezéregyénisége is. Havel a jelek szerint minden bizonnyal az ország új elnöke­ként üdvözölheti majd az óév vé­gén Csehszlovákia népét, hiszen a politikai kerekasztal-megbeszé­­lések résztvevői pénteken a drá­maírót államfővé, Alexander Dubceket pedig a parlament el­nökévé való választás mellett foglaltak állást. Dubcek szombat esti tévébeszédében egyértel­műen kijelentette, a szlovák és a cseh nép, a nemzetiségek egysé­ge jegyében együtt kíván mun­kálkodni Havellel az ország megújításán. A fő rivális tehát gyakorlatilag lemondott az elnök­jelöltségről, s mivel Cesimir Ci­­sar, 1968-as reformkommunista vezető már korábban visszalé­pett, Ladislav Adamec volt kor­mányfőt pedig a CSKP elnökévé választották. Václav Havel előtt egyértelműen megnyíltak az el­nöki rezidencia k­apui a Prágai Várban; a parlament a december 29-i rendkívüli ülésen a legna­gyobb valószínűséggel őt választ­ja meg az új államfővé. Láng Péter Noriega a panamavárosi vatikáni nagykövetségre menekült Panamavárosból jelenti az AP: Noriega tábornok politi­kai menedékjogot kért a pana­mavárosi vatikáni nagykövetsé­gen. Az ANSA jelentése szerint a panamavárosi pápai nuncius kijelentette, hogy nem adják ki Noriegát sem az Egyesült Álla­moknak, sem az újonnan alakult panamai kormánynak. Noriega jelentkezését megerősítette Mar­tin Fitzwater, a Fehér Ház szó­vivője is. Noriega nem tekinthető politi­kai menekültnek, hanem közön­séges bűnöző. Ezt mondotta ked­di tévényilatkozatában Richard Cheney, amerikai védelmi mi­niszter, aki megerősítette, hogy szoros gyűrűben tartják a Vad­­­amerikai csapatok változatlanul kán panamavárosi diplomáciai képviseletét, ahol Noriega mene­dékre talált. Amennyiben elhagy­ná az épületet, letartóztatnák. Cheney ugyanakkor nyitva hagy­ta a lehetőséget olyan megoldás előtt, hogy Noriega harmadik or­szágba távozzék. Cheney megerősítette, hogy Washington és a Vatikán között beható tárgyalások folynak No­riega sorsáról. Mint elmondotta, lehetséges, hogy a tábornok „hosszú ideig" tartózkodik majd a vatikáni képviseleten. Mint a Reuter jelenti, Kuba a Biztonsági Tanács sürgős össze­hívását kérte, mert a közép-ame­rikai ország panamai nagykövet­ségét veszélyeztetik az amerikai katonák, két napja gyakorlati­lag blokád alatt tartják. Megaka­dályozzák alkalmazottjainak mozgását, azonnali letartóztatás­sal fenyegetik azokat, akik el akarják hagyni a kubai képvise­letet. 5 Washingtoni tudósítónk telexjelentése Nem titkolt szégyenérzet Washington, december 26. Amerika is boldogan fogadta a Ceausescu-rezsim ellenállásá­nak megtörését. S ha a Bush­­kormány „sajnálta” is, hogy nem nyilvános perben vonták felelősségre a diktátort, tüstént elismerte az új bukaresti veze­tést, és támogatást ígért a „de­mokrácia eléréséhez”. Gerge Bush Camp David-i va­kációján is nagy figyelemmel kö­veti a romániai fejleményeket, amelyekről folyamatosan kap tá­jékoztatást — vált ismertté­­ked­den a Fehér­­Házból. Hétfőn este, a Ceausescu-házaspár kivégzésé­nek hírére ugyan azt nyilatkozta elsőre az elnöki szóvivő, hogy „sajnálják” a tárgyalások titkos­ságát, pontosabban azt, hogy „nem került sor rá nyilvánosan". Ám a Fehér Ház rögvest közölte azt is, hogy „az Egyesült Államok kor­mánya — az amerikai nép teljes támogatásával —, üdvözli a Nem­zeti Megmentés Frontját a romá­niai nép demokratikus akaratát kifejező kormány újjáalakulása­kor”. S az Egyesült Államok „megígéri az új romániai kor­mánynak a támogatást a meghir­detett demokratikus értékek el­érését célzó küzdelmében”. Ekként az amerikai vezetés tör­vényesnek ismerte el a bukaresti hatalmi változást. Megfelelően an­nak, amit vasárnapi tévéinterjú­jában James Baker külügymi­niszter már jelzett, utalt a kap­csolatfelvételre a romániai re­formmozgalom egyes vezetőivel. A külügyminiszter fontosnak tar­totta hangsúlyozni, hogy Wa­shington szerint Romániában „na­gyobb szabadságot és nagyobb po­litikai pluralizmust kell megva­lósítani”. Kedden ismertté vált, hogy a Bush-kormány mielőbb konkrét kapcsolatokat is ki akar építeni az új Bukaresttel. Állítólag már útnak is indult a State Depart­ment „felmérő csoportja”, meg­vizsgálandó, milyen amerikai se­gítségre van szükség és lehetőség; elsősorban élelmiszer- és gyógy­szersegélyre gondolnak, méghoz­zá értelemszerűen tisztában van­nak ennek a támogatásnak a sür­gősségével. A nagyobb igényű gazdasági támogatás megtervezé­se persze, csak most kezdődhet. Az új romániai kormány máris tárgyalt Green amerikai nagykö­vettel e kérdésről. A segélyügyet alighanem az Agency For Inter­national Development nevű kor­mányszerv fogja összehangolni. Mivel a nyugati fővárosokban, így Washingtonban is, nem titkolt korábban Ceausescu sokáig kelet­­szégyenérzet tapasztalható, amiért európai kedvencnek számított (er­re több vitaműsorban is, önkriti­kusan utaltak), érzékelhető volt az idegesség, nehogy a diktátor — jobban kiképzett és felfegyver­zett­­ janicsárjai felülkerekedje­nek. (A lapok beszámoltak róla, hogy Ceausescu valóban janicsá­rokat nevelt árva gyerekekből.) S ha utólag immár csak világpo­litikai epizódnak számít, vasárnap nagy szenzáció volt, hogy az NBC tévéhálózat vitaműsorában James Baker határozottan helyeselte szükség esetére a Varsói Szerző­dés beavatkozását a felkelők ol­dalán. A Time magazin ezért is minő­sítette szokásos év végi számában nemcsak az esztendő, hanem az évtized emberének Mihail Gorba­­csovot. S ha ezt némelyek vi­tatják is (George Will konzerva­tív közíró Walesát vagy Szaharo­­vot látta volna inkább a Time címlapján), a The New York Timesban R. W. Apple rámutat: ami Kelet-Európában történt, előbb-utóbb bekövetkezett volna, ám Gorbacsovnak köszönhető, hogy 1989-ben, és nem öt, tíz, ne­tán tizenöt év múlva. Ám ezért is bizakodik ugyanez a lap keddi vezércikke, hogy „Litvániának nem kell Romániává válnia. Sem a sokáig tartó ceausescu­ kivé­telként, sem a szabadságtörekvés tragikus útjaként, hiszen „Gorba­csov olyan vezető, aki­­békésen szeret alkudozni a nagyobb sza­badságot és autonómiát joggal akarókkal”. Avar János

Next