Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-27 / 303. szám

Fideszesek Tőkéséknél Németh Zsolt — a Fidesz választmányi tagja — Lovas Zoltánnal és Mészáros Viktorral együtt szervezetük küldöttségeként múlt pénteken-szombaton Romániában járt, ahol találkozott Tőkés Istvánnal, majd Tőkés Lászlóval is. „ Milyen célból kereste a Fidesz küldöttsége Tőkés Lászlót? — Azt szerettük volna, hogy a 24-ei ökumenikus istentiszteleten a református egyház részéről ők vegyenek részt. Természetesen számítottunk rá, hogy ez a kérés objektív akadályokba ütközik, ezért kamerát és magnetofont is vittünk magunkkal. Pénteken délután, már sötétedés után indultunk, és hajnali fél egyre értünk Kolozsvárra Tőkés Istvánékhhoz. Tőlük kora hajnalban indultunk Szilágymenyébe Tőkés Lászlóhoz. Velünk tartott Tőkés László öccse is, hiszen a családból egy hete senki sem látta őt és feleségét.— Ezek szerint a család kezdettől tudta, hogy oda vitték őket? — Úgy tűnik igen. Egyébként ez volt az a falu, ahová hónapokkal korábban át akarták helyezni. Szombaton reggel mi voltunk az elsők, akik az egyhetes fogvatartás óta találkoztak vele. — Mi történt velük ezalatt az egy hét alatt? — Amikor 17-én hajnalban betört hozzájuk a Securitate, átmenekültek a templomba, és onnan hurcolták el őket. Két külön autón szállították el a házaspárt Szilágymenyébe. Itt rendkívül szigorúan őrizték őket, még a vécére is csak kísérővel mehettek. Az őrizet alatt fizikailag nem bántalmazták sem a lelkészt, sem a feleségét. Nem tört el Tőkés László karja, és a felesége sem vetélt el. Ugyanakkor kedden, szerdán és csütörtökön is egész nap felváltva magas rangú tisztek hallgatták ki őket. Szemmel láthatóan egy koncepciós pert akartak előkészíteni ellenük. Hogy milyet, az jól érzékelhető Ceausescu csütörtöki beszédéből. Pénteken délben aztán, amikor a rádió bemondta a klán bukását, a secusok hirtelen mind eltűntek. Tőkés László először a Kossuth rádióból hallotta a hírt Tulajdonképpen szerencséjük volt, hogy ekkor a secu emberei nem bántották, és nem vitték magukkal őket. — Beszélt-e az elképzeléseiről Tőkés László? — Azt mondta, pap szeretne maradni. Ő is a rádióból értesült arról, hogy kinevezték a Nemzeti Megmentés Frontjának tagjává. Ez ügyben egyébként szombat délig nem keresték őt meg. Amennyiben papi hivatását össze tudja egyeztetn a társadalmi-po- l litikai szerepléssel, nem zárkózik el a közéleti tevékenységtől. — Mit tudtok róla azóta? — A hivatalos román szervek bejelentése szerint rejtekhelyen tartózkodik. — Mint a Fidesz választmányi tagjának, mi a véleményed arról, milyen erők húzódnak meg a Nemzeti Megmentés Frontja mögött? — Nyilvánvaló, hogy a katonaság a meghatározó erő. Ez pozitív a Secu végső megsemmisítése szempontjából. A távolabbi jövő felől nézve ebből esetleg problémák is származhatnak. A hadsereg most ugyanis rendkívül nagy legitimációs erővel rendelkezik. Ezért nem tudni, hogyan fog végbemenni a politika demilitarizálásának folyamata, a szabad választások megtartása, ha minden a hadsereg kommunista vezetőinek jó szándékán múlik. — Mit tanácsol a jelen helyzetben a Fidesz? — A további véráldozatok megakadályozása érdekében támogatjuk ENSZ békefenntartó csapatok küldését. Fontos a gyógyszer- és élelmiszersegélyek szállítása a távolabb eső, a székelyföldi és a román regáti területekre is. A hoszszabb távú gondolkodás jegyében azt javasoljuk, hogy minél több kulturális, szellemi terméket is vigyenek a kiutazók. Ezért kérjük a magyar fiatalokat, hogy aki teheti, töltse a szilvesztert a magyar lakta román területeken, és ne csak ennivalót, hanem könyveket, folyóiratokat, lemezeket is vigyenek magukkal. a.* A Fidesz-konvoj Temesvárról a következő híreket hozta: Temesváron megszűntek az utcai harcok, de a hadsereg éjszakára kijárási tilalmat rendelt el. Szürkület után minden mozgó célpontra tüzelnek. Kérik: akit elér a szürkület, az kéredzkedjen be a legközelebbi kórházba, plébániára. Senki ne közlekedjék éjszaka Romániában ! A Fidesz december 27-én élelmiszer-szállítmányokat indít útra Erdélybe. Csak élelmiszert szállít a konvoj. Kérik, hogy a lakosság az alábbi helyekre csak élelmiszer-felajánlásait juttassa el (lehetőleg vajat is). A főváros három pontján, a Déli pályaudvarnál, a Blaha Lujza téren és az Élmunkás téren reggel 7 órától várják fuvarexpress feliratú teherautók. Vidéki helyek: Kerepestarcsa, Dunakeszi, Maglód, 8-tól 8.45-ig, Gödöllő, Pécel 9-től 9.45-ig, Aszód, Szód, Gyömrő 10-től 10.45-ig, Bag, Vár, Monor 11-től 12-ig, Vecsés 12-től 13-ig. Nyalt levél Mircea Dinescuhoz Tisztelt Mircea Dinescu! Még tart a forradalom, még arat a halál Romániában, mikor e sorok megszületnek a minden idegszálával önökre figyelő Magyarországon. A janicsárok még gyilkolják a népet, s mi mégis — máris az elmúlt napok tanulságáról kívánunk gondolatot cserélni. Az ön felbukkanása a szabadságharc vezérkarában a számos örömhír közül is a legígéretesebbnek tűnik a számunkra, hiszen jól tudjuk, hogy ön a magyar nép jogfosztottságát ugyanúgy szívén viselte, mint saját népe mérhetetlen szenvedését, s a mi névadónkhoz hasonlóan a legsötétebb időkben állt ki az üldözöttek mellett. Ezért is reméljük, hogy velünk együtt, a nemzetek közti szolidaritás megdöbbentő példájának is tekinti Románia népeinek forradalmát A nemzete és vallása elnyomása ellen tiltakozó lelkész házát őrző románok, magyarok, szerbek és németek összefogódzkodásából nőtt ki a forradalom, s talán ott született meg a szabad és demokratikus Románia is. A közép- és keleteurópai kollektivista diktatúrák bukása ugyanis nem csupán az egyén jogainak szabad gyakorlását ígéri, hanem felkelti a reményt, hogy az emberi jogokra és a kultúrák közti tolerancia eszméjére alapozva alakul ki az oly sokszor egymás ellen uszított népek barátsága. Miközben őszinte csodálattal és megrendüléssel tekintünk a mártírok ezreit adó román népre, kérjük önt, hogy képviselje hazájában az emberláncnak ezt a számunkra oly fontos, üzenetét is, hogy soha többé ne lehessen senki szülőföldjén „ibozgor” , hazátlan. A Raoul Wallenberg Egyesület Ügyvivői Testülete nevében: Enyedi Zsolt Felajánlásokról, tudnivalókról A Szolnoki Cukorgyár vezetői és dolgozói nyereségalapjuk terhére nyolcvan tonna — kétmillió forint értékű — kristálycukrot szállítanak Romániába. A Magyar Vöröskereszt első segélyküldeménye biztonságosan megérkezett Bukarestbe repülőgépen. Az IDF és az MDF közleménye szerint csak Budapestről 132 teher- és 2€1 személygépkocsi indult Romániába a szervezet által gyűjtött adományokkal az elmúlt négy napon. Az SZDSZ közleménye szerint naponta indulnak konvojok segélyekkel Romániába. Érdeklődni lehet az alábbi telefonokon: 118-7733, 118-4788. A budapesti SZOT-székház Dózsa György úti ügyeletén éjjel-nappal várják a Romániába szánt adományokat. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa az NSZK-beli Johannita és a Holland Menekültügyi Tanács révén több százezer dollár értékű küldeményt indít útnak Romániába. A határőrség kéri az indulókat, hogy a segélyszállítmányok elindítása előtt szíveskedjenek a körülményekről az orosházi és nyírbátori kerületparancsnokságokon, vagy a központi ügyeleten (1760-764) érdeklődni. Felhívják a gépkocsivezetők figyelmét, hogy éjszaka elindulni továbbra sem biztonságos; a CB és egyéb rádiót a határsávban és román területen ne használják; ingyen üzemanyagot csak a megfelelő okmányokat felmutató vöröskeresztes, illetve a máltai szeretetszolgálati és az egyházi igazolással rendelkező járműveknek adnak. A román vasutak feloldották a december 18-án elrendelt utasforgalmi korlátozást. A román posta kézikapcsolású szolgálata nem jelentkezik, ezért a távhívásba be nem kapcsolt helységek nem elérhetők. A távhívó vonalak túlzsúfoltak. Kedd reggeltől nem akadt menekülő a zöld határon. Megkezdődött az ausztriai menekülttáborokban tartózkodó román állampolgárok visszatérése. A visszatérőknek a határőrség belépési engedélyt ad az országon való átutazáshoz. A hivatalos magyar szervek, pártok és egyházak képviselői kérik a romániai gyermekeket befogadni és örökbefogadni szándékozók türelmét a helyzet tisztázásáig. Az MSZP felhívására eddig több mint 1200 család jelentkezett, hogy vendégül látna romániai gyerekeket. Sokan jelezték örökbefogadási szándékukat is. Kedden délben a debreceni nagytemplomnál megemlékeztek az áldozatokról. Felolvasták a gyűlésen a nagyváradi kórház köszönőlevelét a korábban elvitt segélyekért. Az egybegyűltek éltették Tőkés Lászlót. Az MDF Érd és Vidéke szervezete javasolja az érdi városi tanácsnak, hogy kezdeményezte testvérvárosi kapcsolat felvételét Temesvárral. öt új nemzetközi távbeszélő-vonalat készített elő a Román Postával együttműködve a Magyar Posta. Az új vonalakat szerdán délelőtt helyezik üzembe. Magyar Nemzet Felavatták Mindszenty József szobrát (MTI) Karácsony második napján felavatták Mindszenty József egykori esztergomi érsek, bíboros, Magyarország hercegprímásának mellszobrát, amelyet ideiglenesen a fővárosi Jurta Színház falánál helyeztek el. Az elképzelések szerint Dákay Ferenc, Stuttgartban élő magyar szobrászművész alkotását a későbbiekben Esztergomban állítják fel. Az avatás alkalmából misét celebráltak az Üttői úti Szentkereszt templomban. Requiem az áldozatokért (MTI) A romániai forradalomban elhunytak emlékére, valamint a rászorulók megsegítésére hangversenyt rendeznek december 27-én, szerdán 19.30-kor a Budapest Sportcsarnokban. Verdi Requimje kerül előadásra az Operaház zenekara és énekkarai, valamint a Magyar Rádió és az Állami Énekkar részvételével. Szólisták: Tokody Ilona, Takács Tamara, Gulyás Dénes, Polgár László. Vezényel: Lukács Ervin. A jegyeket a helyszínen lehet vásárolni, mindenki annyit fizet a jegyért, amennyit jónak lát. — A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közli: az 51. játékhéten 5 találatot egy fogadó ért el, nyereménye 9 462 509 forint. Négytalálatos szelvénye 114 fogadónak volt, nyereményük egyenként 74 233 forint; 3 találata 7773 fogadónak volt, nyereményük egyenként 1089 forint. A 2 találatos szelvények száma 198 935 darab, ezekre egyenként 43 forintot fizetnek. Következő hétre átvitt jutalom nincs. — Értesítjük kedves olvasóinkat, hogy a karácsonyi számunkban közölt „A szocialista tőke története” című írásunkat anyagtorlódás miatt egy későbbi számunkban folytatjuk. — Televízió és rádióműsorunk anyagtorlódás miatt mai számunkból kimaradt. — Gyermekkarácsony színhelye volt kedden is a Parlament. Több ezer gyermek látogatott ide az ország minden részéből. Délelőtt Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke és Géczi István, az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának elnöke válaszolt a gyerekek kérdéseire. Délután Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökeköszöntötte a gyermekeket. A résztvevők0 egyperces csenddel adóztak a romániai áldozatok emlékének. Bihari Mihály terjedelmes cikkét közli keddi számában a Libération című tekintélyes párizsi napilap. „A diktatórikus szocializmustól a pluralista demokráciáig: a magyar út” című cikkében Bihari azt elemzi, lehet-e modell más országok számára a magyar fejlődés. A Malévtól kapott tájékoztatás szerint a forintleértékelés miatt december 27-től 10 százalékkal emelkednek a Budapestről kiinduló forgalomban érvényes forintban közzétett légiutas- és árudíjtételek. Kivételt jelentenek a szocialista országok állampolgárainak nyújtott kedvezményes tarifák, amennyiben az utas szocialista országba utazik. A Postán is elküldhetik a december 31-ig esedékes cégbírósági bejelentéseket az érdekeltek ajánlott levélben, tehát nincs szükség hosszadalmas sorállásra. A cím: Fővárosi Bíróság cégbírósága, Budapest 1399 Rózsa Ferenc utca 79. vagy Budapest Pf.: 669. — TEMETKEZÉSI IRODA VIII., MÁTYÁS TÉR 4. 133-2960. KÖD ÉS NAPSÜTÉS Igen hideg volt az éjszaka, és hideg lesz napközben is. Főleg ott, ahol nem szűnik meg a köd és nem szakadozik fel a felhőzet. Erre a legnagyobb esély a nyugati, délnyugati megyékben van. Arrafelé folytatódik a nyirkos idő, kora délutánra csupán —1, —2 fokig emelkedik a hőmérséklet. Ezzel szemben az ország nagyobbik részén ma már több órára kisüt a nap, amelynek hatására +2, +3 fokig is felmelegedhet a levegő. Számottevő csapadékra sehol sem kell számítani, de a ködös délnyugati megyékben továbbra is lehet páralecsapódás, ónos szitálás. A keleti megyékben egy-egy jelentéktelen hózápor sem kizárt. Ma tehát a december második felében megszokott hőmérsékletű idő várható. Európai városok szerdára várható maximumai: Athén 17, Belgrád 2, Berlin 5, Bécs1, Budapest 0, Bukarest 3, Kijev 1, Leningrád3, London 8, Madrid 10, Moszkva 0, Párizs 8, Prága 1, Róma 8, Szófia 5, Varsó 2 fok. 10 ÓRÁRA VARRATÓ IDŐJÁRÁS/ Szerda, 1989. december 27. A TÉVÉ MŰSORÁRÓL „Istent az embereken keresztül kell szolgálni” Arról a gazdag és méltó műsorösszeállításról készültem elismerőbírálatot írni, amellyel a lelkiismeret szabadságát évtizedek óta először elismerő állam televíziója köszöntötte a szeretet ünnepét. A tenger című, négyrészes ismeretterjesztő sorozatot méltattam volna, Pásztor Ferenc vietnami tengeröblökben forgatott, mesés filmjét, amely a teremtés, kifogyhatatlan nagyvonalúságát dicsérte és szemléltette káprázatos színekkel, formákkal és természetrajzi újdonságokkal. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkáját bemutató riportdokumentumot elemeztem volna, Osskó Judit és Kútvölgyi Katalin filmjét, amely a Mátrai Lovagrend hozzánk is eljutó, segítő erejével ismertette meg aközönséget. Bálint Ágnes és Beregszászi Mária elnyűhetetlenül remek gyermekmagazinját dicsértem volna, a Kuckó karácsonyi kiadását, amely Burgenlandba látogatott el, a „kígyókő" lelőhelyére, valamint a szalmaszálból Betlehemet készítő, szombathelyi leleményesek családjába. Téglásy Ferenc egyszer már bemutatott, de elégszer be nem mutatható filmfölvételét emeltem volna ki a műsorrengetegből, A bizalom zarándokútján címűt, amely a keresztény kiengesztelődés híveinek legelső, magyarországi jelenlétét követte nyomon ihletett képsoraival. A hit képzőművészeti megvalósulásait bemutató kisfilmekről szóltam volna, a zirci templom barokk díszeit fölsorakoztató munkáról — Ezsiás Anikó és Kútvölgyi Katalin művéről — valamint Olasz Ferenc filmjéről, amely Szent László hermáját járta körül kamerájával. És beszámoltam volna szívesen az immár másodízben közvetített éjféli miséről, amelynek ez idén az egri székesegyház volt a helyszíne, Seregély István egri érsek az ünnepi szórnoka. Ámde A tenger című, négyrészes ismeretterjesztő sorozat szépségeit elfedték annak a minden ünnepnapra jutó „ismeretterjesztő sorozatnak" a borzalmai, amelyek a romániai polgárháború pillanatképeit röpítették szét a világba; a magyar máltai szeretetszolgálatról szóló filmnél többet mondott e nagyszerű szervezetről a nézőknek az a jól szervezett tettrekészség, amellyel a vérrel, szenvedéssel „ünnepelők” segítségére siettek Kozma Imre plébániájáról a szeretetszolgálat tagjai. A gyermekvidámító Kuckót feledtették a sebesült romániai kisgyermekekről adott, siratnivaló felvételek, a bizalom zarándokújának lelki emelkedettségét eltakarta az a tengernyi, már-már abszurd embertelenség, amelyről a szemtanúk és a túlélők számoltak be, Romániából visszatérvén. Barokk díszek és ötvösremeklések szépségeiben senki nem gyönyörködhetett Itt az elmúlt napokban felhőtlen örömmel, hiszen az alkotó ember nagyszerűségét bizonyító képsorok szomszédságában ott voltak a képernyőn a pusztító ember aljasságát igazoló képsorok: tömegsírok, megkínzott tetemek, szétlőtt házak, városrészek. Az Egerből közvetített éjféli misét feledtette egy másik istentisztelet, a Budapesten, a Hősök terén megtartott „éjféli mise”, meg Tőkés László alkalmi imája, zsoltáros fohásza és a megbékélésért könyörgő prédikációja egy falusi udvaron, valahol Erdélyben. Seregély István egri érsek betlehemes szavaira, de még Paskai László karácsonyi köszöntőjére sem tudott teljes lélekkel figyelni a jószándékú ember, hiszen szétszaggatta a figyelmet és az áhítatot a napi politika, a hír, amelyet Sándor István tett közzé minálunk a diktátor-pár haláláról. De szétszaggatta figyelmünket Sütő András nyilatkozata is. Az erdélyi, magyar értelmiséget a civilizált világ előtt sokáig szinte egyedül képviselői író ugyanis szkeptikusan nyugtázta mindazt, ami hazájában történik, és láthattukhallhattuk, kétségek és bizonytalanságok közt vergődvetekint a jövőbe. A tévé nemes és előzékeny, karácsonyi műsorszerkesztési igyekezetét egyetlen irdatlan mozdulattal fölborította az élét, az emberhez méltó, tehát szabad éveket vágyók sokaságának harca a szomszédunkban. És a tévé, ez a sokáig és sokak által szolgalelkűségben tartott tájékoztatási intézmény legalább olyan nemes és előzékeny gesztussal hagyta fölborítani ünnepi rendjét, mint amilyen határtalan igyekezettel, létjogosultságát és megújulási, készségét igazolni igyekvő elszántsággal építgette mindenki kedvére való karácsonyi adásnapjait. Erőinek legjavát mozgósította, hogy a megfelelő emberek tudósítsák a közönséget a romániai történésekről. Operatőreit engedte, sőt, küldte a veszedelmes zónákba, amatőrök anyagait fogadta és sugározta a legteljesebb kollegialitással, szakmai előzékenységgel. Segített szervezni a segélyakciókat, segített a katonaságnak, a civil lakosságnak; segített abban, hogy az egész ország méltó módon fejezhesseki együttérzését és segítőkészségét Románia iránt. Mintha megértették és fölfogták, sőt alkalmazták és volna a Máltai Lovagrend tagjainak vezéreszméjét: „Istent az embereiken keresztül kell szolgálni". Harcot indítottak ők, a televíziósak is az emberiség örök ellenségei ellen, a betegség, az éhínség, a (háborús) katasztrófák ellen. És ezzel a készségükkel fényes bizonyítékát adták a Magyar Televízió e napokban látott-hallott tagjai, hogy tudják, mi egy független és nemzeti televízió feladata a jövőben: szolgálni. Nem mondom, e lelkes, szép igyekezetükben sokat hibáztak a televíziósok. Kapkodó képek,suta vágások, befejezetlenül hagyott mondatok, félbevágott közvetítések, üresjáratok tarkították az ünnepi adásnapokat. Hibáik és tévedéseik azonban kivétel nélkül mind technikai jellegűek voltak. Erkölcsi hibát, morális bakit nem követtek el idehaza e lélekpróbáló napokban a képernyőn megjelenők. Vélhetően azok sem, akik a rendkívüli adásokat rendezték, szerkesztették, közvetítették. Ha ugyanis ők, a háttérben levők vétettek volna, az föltűnt volna a képernyőnis. Hányan lehettek, akik a rendkívüli adásokban szolgálatot teljesítettek? Nem tudom. De azt tudom, hogy a Magyar Televízióban van egy csapat, amelyik vészhelyzetben is megállja a helyét is, ha van egy csapat, amely vészhelyzetben tudja, mi a kötelessége, bármily’ kevés tagja legyen is, az a csapat ínséges köznapokbanis tenni fogja a dolgát. Számomra tehát a karácsonyi, zaklatott televíziós adásból nemcsak az tetszett ki, hogy a nemzet kiállta az áldozatosság és a felebarát szeretet próbáját. Erről még sokat fognakbeszélni a világban. De az is kitetszett, hogy a nemzetnél semmivel sem alábbvaló a nemzet televíziója. Reménykedhetünk. . Erdély aranykora A dokumentumfilmeket, ismeretterjesztő filmeket, ünnepi öszszeállításokat, emelkedett mulatságokat feledtette a nézőkkel a napi politika, a művészi munkákat viszont „áthangolta” .A Jókai Mór regényéből készített, látványos, romantikus, kétrészes tévéfilm, az Erdély aranykora úgy vált idegen és hihetetlen mesévé, ahogyan a hírek változandósága diktálta. Pedig, amikor a forgatókönyvíró-rendező Horváth Z. Gergely munkához látott, esztendeje vagy másfél esztendeje u tán még tantörténetnek is tűnhetett a ravaszul bölcs mesemondó, Jókai Mór históriája a viszonylagos aranykort megélt, XVII. századi Erdélyről. Fordított tantörténetnek tűnhetett, hiszen a Jókai által megidézett korban Magyarországról menekültek Erdélybe az emberek, és Erdély nagy dilemmája volt, nem másé, hogy háborúba fogjon-e Magyarországért vagy sem? Mégis, az önálló államiságát vigyázó Erdély egyensúlypolitikájából, amelyet Bécs és Konstantinápoly között dekázott ki hol több, hol kevesebb szerencsével, igen sok rokon vonás szálazható ki a jelen számára is. Azazhogy: tegnapelőtt tánmég kiszálazható lett volna. De a lángokban álló Erdélyről érkező, egymásnak ellentmondó hírek zuhatagában kigondol már a rokonvonásokra? Ki az egyensúlypolitikára, s ki az önálló államiságra ott, ahol ártatlan gyermekeket érnek a golyók, áldott állapotban levő aszszonyokat ütlegelnek? Jókai Erdélye mese lett 1989karácsonyára, s az lett Horváth Z. Gergely ,gonddal, lelkességgel és lelkiismeretességgel elkészített tévéfilmje is. Mese, mely ámbátor egy csúf halállal végződik, mégis idilli történet ahhoz képest, amit e földdarab ma megél. Mese, melyet jobb időkben kell elővenni újra, s élvezettel, ámulattal, éber történelmi figyelemmel követni végig. Akkor tán észrevesszük majd ennek az igényes televíziós vállalkozásnak minden érdemét és minden gyöngéjét. Szép helyszíneit (a csehszlovákiai magyar vidéken forgattak Erdély helyett a hazai televíziósok), csodálatos operatőri munkáját, gyönyörű asszonyait, pompás kosztümjeit. És észrevesszük voltaképpen egyetlen súlyos tévesztését is: a főhősnek kiválasztott Roman Wilhelmi alkalmatlanságát Bánfi Dénes tragikus figurájának megformálására. Bánfi Dénes — ki valóban élt, és valóban kínhalált halt „egy ügyetlen hóhér keze alatt" — a korabeli magyar nagyurak és a mindenkori magyar nagyurak elgondolkodtató típusa. Tékozló, hatalmaskodó, büszke, asszonyfaló férfi, ki akkor nő önmaga, feladata, hazafiúi rendeltetése fölé, amikor már veszve mindene. Élete, otthona, hazája. Méltóságot és nagyságot tehát csak halálával nyerhet. Rossz élet után — nem marad más hátra — elfogadja a nagyszerű halált. Roman Wilhelmi — ráncos, töppedt öregemberként jelenik meg előttünk — e sajátságos típusból szinte semmit nem tud megidézni. Föléje kerülnek hát a tévéfilmben az antihősök. A gyönge fejedelem (Tordy Gézamegformálásában) az ármánykodó politikus (Teleki Mihály megszemélyesítője a képernyőnkről már jól ismert, nagytehetségű Marek Walczewski), meg a többi kisszerűek. Azt mondhatja erre az olvasó: vajon nem így van ez az életben is? Így van bizony — válaszolhatjuk, most nagyobb bizonyossággal, mint bármikor —, de Jókai Mór története másról szól. Erdély (sosemvolt) aranykora is másról. Lőcsei Gabriella Elhunyt Szőnyi Kató (MTI) Szőnyi Kató Jászai-díjas kiváló művész, az Állami Bábszínház nyugalmazott főrendezője hosszú betegség után, életének 72. évében, december 24-én elhunyt. Meghalt Cách Marianne (MTI) Gách Marianne Rózsa Ferenc-díjas újságíró, a Film, Sziház, Muzsika főmunkatársa december 25-én, 73 éves korában, hosszú szenvedés után, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt. Búcsú Beckett-től (MTI) Nyolcvanhárom éves korában Párizsban pénteken elhunyt Samuel Beckett ír születésű Nobel-díjas író. Halálhírét és temetésének tényét (kedden kísérték utolsó útjára a párizsi Montparnasse temetőben) tegnap jelentette be Jerome Lindem, az író műveinek kiadója. ★ Vajon nem őket és őt igazolta-e minden fejlemény, esemény, történés? Minden, ami azóta esett meg, hogy egyesek tollat ragadtak, és megpróbáltak képet adni a világról, amelyben éltek, és amelyet egyszerűen csak úgy szokás emlegetni: a XX. század. Nevezték őket dezilluzionistának, pesszimistának, abszurdnak és defetistának, még ki tudja minek. Minden jelző egy-egy megbélyegzés volt. És mire elértünk a századvégre, e minősítések már dicséretnek hangzanak. De kik azok az ők? Gondolom Adamov, Joyce, Proust és Kafka, a regényben, Genet, Ionesco, Ghelderode, Arrabal a drámában, és mindkettőben Samuel Beckett, aki most eltávozott — miután úgy érezhette, betöltötte hivtását, hozzájárult a modern dráma és a modern regény megteremtéséhez. „Nem, megnevezni ,semmit sem lehet; kimondani nem kimondani, semmi sem kimondható” — írja az alkotásról Beckett nézeteire roppant jellemző módon. Még tömörebben fejezi ki magát, midőn úgy nyilatkozik: „semmi sem valóságosabb, mint a semmi". Nos, ezt próbálta kifejezni drámáiban, regényeiben. Azért mondanám, hogy próbálta, mert valójában a nagy rejtvényt ő sem fejtette meg: hogyan lehet a semmit, a semmire sem érdemeset a semmivel megörökíteni. Pedig nagyon-nagyon közel került hozzá. Első sikerével és mindmáig legfontosabbnak emblematikusnak tetsző drámai művével a Godot-ra várva című színjátékkal, melynek címszereplője azzal válik el minden e műfajbeli társától, hogy sohasem jelenik meg; az ó, azok a szép napok látomásával, mely maga a kilátástalanság, akárcsak A játszma vége. A Nobel-díj — bár sokszorosan kiérdemelte —, valahogy nem illett hozzá, főleg nem életművéhez. Túlságosan valóságos és evilági. Ahhoz a világhoz tartozó, mely elől Beckett nyolc évtizedet meghaladó életében mindig is a magányba húzódott, amelyet csak arra méltatott, hogy elhatárolja magát tőle. Az ír származású, ám jobbára franciául író művész talán éppen most, a való világtól történt megválásával alkotta meg a semmit, amelynek kifejezésére oly nagyon vágyott. Megvalósította mindeddig legabszurdabb ötletét És mit hagyott ránk? Néhány fontos intelmet, mégpedig a hagyományos formák tagadása jegyében. Azt az örök dilemmát, hogy nem érdemes beszélni, nem érdemes alkotni, nem érdemes emlékezni, ám az ember csak úgy képes létezni, ha beszél, ha mesél, ha feleleveníti a múltat és vár... vár. Vár, mert mindanynyian Estragonok és Vladimirok vagyunk, urak és szolgák, és jóllehet kapálódzunk ellene, tudván tudjuk, a gazda, illetve az Úr sohasem jön el. (—a »—)