Magyar Nemzet, 1990. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

A Magyar Nemzett ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR • Utoljára ülésezik a T. Ház a vörös csillag alatt Egyelőre nem fogadták el a képviselők jogállásáról szóló törvényt Határozatképtelenség miatt nincs döntés a családjog módosításáról VAJON összejön-e annyi honatya — találgattak tegnap reggel sokan a ködös Kossuth téren —, hogy képesek lesznek alkotmányerejű törvényt hozni a képviselők jogállásáról és a sajtóról. Az ülésszak folytatá­sa előtt néhány perccel még úgy tetszett, hogy a kételke­dőknek lesz igazuk, hiszen a jelenlét-ellenőrzésnél kiderült, hogy a tegnapi napon kétszáz­­hetvenhárom képviselő érzett a törvénykezés iránt felelőssé­get. Mindez egyben azt is je­lentette, hogy huszonegy nem szavazat vagy tartózkodás még elegendő lett volna az al­kotmányerejű törvény megho­zatalához, ennél több azonban már megbénította a jogalko­tást. Az eddigi huszonnyolchoz két újabb interpelláció érke­zett, majd a Szocialista Párt frakciójának vezetője olvasott fel nyilatkozattervezetet a ro­mániai eseményekről és az ott élő magyarság helyzetéről, örömmel üdvözölve a romániai demokratikus folyamatokat, ugyanakkor síkraszállva a ma­gyar nemzetiség egyéni és kol­lektív jogainak védelmében. LÉLEGZET-VISSZAFOJTVA figyelte mindenki a szavazás eredményét, s mint kiderült, hiábavaló volt a múlt heti hosszadalmas vita, a mostani biztatás, csak kétszáznegyven­négyen fogadták el a képvise­lők jogállásáról szóló törvény tervezetét, pedig a majdani javadalmazás már nem is sze­repelt az eldöntendő kérdések között. A soros alelnök bizta­tására nem sokkal később új­fent nekiveselkedtek egy sza­vazásnak. Második nekifutás­ra azonban még két képviselő gondolta meg magát, s szava­zott a törvénytervezet ellen. Így aztán a döntést kénytelen­kelletlen elnapolták. Pillanatnyi gond sem volt vi­szont a sajtótörvény elfogadá­sával, bár a módosító javasla­tokról igencsak megoszlottak a vélemények. Akadtak akik úgy gondolták, helyes, ha a személyiségi jogok megsértésé­ért egymillió forint üti a sértett markát. Volt mit találgatnunk a sajtópáholyban, egyes kétke­dő pályatársak már azon sem lepődtek volna meg, ha még ezt az összeget is meghárom­szorozzák. A milliós javaslat sem kapott azonban többséget, így maradt az eredeti. A gyermek alapvető érdekét tűzte ki célul a családjogi tör­vény módosításáról szóló ja­vaslat. Azt az érdekét, hogy családban nevelkedhessen. Nos, az elmúlt évtizedekben számos módosítás szolgálta már az örökbefogadás intéz­ményének tökéletesítését, aztán alig múlt el néhány hónap, legfeljebb egy-két év, s rend­re kiderült: az élet azért vala­mivel másabb annál, mint azt a patinás épület falai között elképzelték. Most mindeneset­re új­fent nekidarálták magu­kat. Egyik-másik felszólalásból az érződött, hogy a soros fel­szólaló már éppen hattyúdalát hall­ja, más pedig még min­dig a szocialista erkölcsről be­szél. Hát, ilyen összetett a Tisz­­telt Házban folyó munka mos­tanában mifelénk. TARTOGATOTT a vita azért meglepetést is, hiszen a jogi bizottság előadója össze­vitatkozott a miniszterrel ar­ról, hogy alkotmányerejű tör­vényként kell-e szavazniok, vagy elegendő az egyszerű szó­többség. A döntés szünet után­ra maradt, akkorra viszont ki­derült, hogy a családjogi tör­vényt alkotmányerejűnek kell tenni. Így a kérdés eldöntése az Alkotmánybíróságra maradt, s ezt a határozathozatalt is el­napolták. A decemberi ülés után új­fent napirendre kerül az Álla­mi Számvevőszék kérdése. Az elmúlt időszak lehetőséget kí­nált némelyeknek aggályaik megfogalmazására, így bizony máris vannak, akik megkérdő­jelezik szükségességét, bár ezt kevesen mondják ki nyíltan, inkább a működés jogszabályi feltételeit hiányolják. Persze, a kétkedés eljutott a parla­mentbe is, hiszen a szabadde­mokraták képviselője bizonyos pénzek eldugásáról beszélt, csodálkozásának adott hangot, mások pedig az ÁSZ költségve­tését tartották túlzottnak. Szó szót­ követett, de az Ál­lami Számvevőszékről szóló törvényjavaslatot mégis elfo­gadták, csakúgy, mint a reggel felolvasott szocialista párti nyilatkozatot, majd lanyha eszmecsere folyt a Nagykani­zsai Sörgyár államigazgatási felügyelet alá helyezéséről. A további munka azonban siker­telenségbe torkollott, mert egy létszámellenőrzés megerősítet­te, amit már a széksorokra pil­lantva látni lehetett: a Tisztelt Ház határozatképtelenné vált. Reménykedhetünk, hogy ma többen lesznek? • •* PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓBush a „­forró dróton** tájékozódott Gorbacsov alaptalannak minősítette a híreszteléseket lemondásáról A külpolitikai helyzet GORBACSOV SZEMÉLYÉRE TERELTE ismét a figyelmet két esemény, egy cáfolt híresztelés, illetve az államfő-pártfőtitkár azon kijelentése, amelyet a német újraegyesítésről mondott Modrownak, az NDK kormányfőjének. Mindkét ügy nagy visszhangot keltett, sőt, fejleményeiben próbálják értékelni. Genscher, az NSZK külügymi­nisztere szerdán úgy ítélte meg Gorbacsov újszerű megfogalmazását, hogy a „Szovjetunió immár berendezkedett a két német állam egye­sítésére”. Természetesen kiemelt fontosságú azonban — mondotta —, hogy az NSZK és az SNDK közeledése európai keretek között folyta­tódjék, mert a Szovjetunió biztonsági érdekeinek tiszteletben tartása néllkül nem mehet végbe az újraegyesítés. Egy semleges Németország — a külügyminiszter szerint — bizonytalansági tényezővé válnék Európában. Vogel, az SPD elnlö­ke Gorbacsov szavaiból szintén figye­lemre méltó megértést hallott itt a német probléma, a németség kü­lönleges helyzete, s nem különben az egész problémakör összeurópai összetevői iránt. Egon Bahr, a szociáldemokraták szóvivője úgy érté­kelt, hogy a Szovjetunió feladta az újraegyesítéssel szembeni ellen­kezést; a kérdés már nem az, vajon valóban bekövetkezhet-e ez a lépés, csupán az, hogy mikor és miként ölthet testet a német állami egység. A nyugatnémet lapok úgy fogalmaztak, hogy Gorbacsov Né­­metország-politikai nyilatkozata mindazonáltal teret ad a találgatá­soknak, miután többféleképpen értelmezhető, hogy e kérdést „ana­litikusan kell megközelíteni”. A Die Welt szerint Gorbacsov át tudta lépni saját árnyékát: eddig mindig a messzi történelmi távlatokra utalt, most viszont már nem vitatja, hogy a német kérdés az európai napirend része. A bonni General­ Anzeiger véleménye, hogy Gor­bacsov­­Modrowhoz hasonlóan, legalábbis időlegesen meg akarja menteni az NDK-t. „Azon fáradozik, hogy megtarthassa azokat az irányítási eszközöket, amelyek a Kelet-Berlinben kormányzó erők­nek már kicsúsztak a kezéből. Gorbacsov a tovatűnő stratégiai egyen­súly stabilitásának az útját-módját keresi” — véli a bonni napilap. HATÁROZOTTAN CÁFOLTA szerdán Mihail Gorbacsov, hogy szándékában állna lemondani pártvezetői tisztségéről és alaptalannak nevezte a CNN amerikai tévéállomás erre vonatkozó keddi értesülését. A Reuter szerint Gorbacsov megütközött és „kissé ingerült volt”, amikor feltették neki a kérdést. Hasonlóan cáfolta a hírt Sevardnadze­­külügyminiszter, s a washingtoni kormánykörökben szintén csupán találgatásnak minősítették a CNN értesülését, miszerint Gorbacsov az SZKP KB hétfőn kezdődő ülésén lemondana főtitkári tisztéről, de megtartaná államfői posztját. Baker külügyminiszter azt közölte, kapcsolatban állnak a moszkvai amerikai nagykövetséggel, s csak akkor foglalnak állást, amennyiben „híresztelésnél többről lenne szó”. Óvatosan kezelték a felröppentett hírt a vezető nyugati lapok is. A Le Figaro moszkvai tudósításában kétségeit fejezte ki a találga­tásokkal kapcsolatban, bár megfogalmazása szerint Gorbacsov, aki elnöki rendszert kíván megvalósítani a Szovjetunióban, bizonyos mért­­ékig nyerhetne egy ilyen döntéssel. Ám csak abban az esetben, ha megfelelő utódot tudna állítani a párt élére, másrészt, ha az SZKP már „darabokra szakadt volna”. A francia lap viszont úgy véli: „Bár­mennyire is diszkreditált a párt, erről nincs szó”. A Le Parisien szin­tén ,„hazárdjátéknak” minősíti a híresztelést, a Le Quotidien de Paris szerint viszont annak alapot ad bizonyos mértékben, hogy a szovjet gazdaság katasztrofális helyzetben van, s a nemzetiségi válság, és a mind nyíltabban jelentkező szembenállás alaposan meggyengítette az országot. „Ilyen körülmények között Gorbacsov kísértést érezhet egy államcsínyre" — következtet a lap, rámutatva, hogy az általa kiala­kított struktúrában a tényleges hatalom az államfő kezében van. Ha a szovjet alkotmányból törlik a párt vezető szerepéről szóló parag­rafust, akkor a párt főtitkára még inkább elveszíti a hatalmat. „Ha a hír igaz, akkor Gorbacsov megtette a történelmi választást: véget vet a párt vezető szerepének, s a peresztrojka új, valóban forradalmi szakaszába lép” — írta a párizsi lap, miközben arra figyelmeztetett, hogy mindazonáltal ezek a híresztelések nem ellenőrizhetők. (Zs. E.) Az ülésszak Szerdán délelőtt, néhány perc­cel 10 óra után folytatta januári ülésszakát az Országgyűlés. Az elnöklő Jakab Róbertné először a plénum határozatképességét álla­pította meg. A teremben 273 kép­viselő — a törvényhozó testület 72 százaléka — foglalt helyet. Az Országgyűlés szerdán és csü­törtökön azokat a törvényjavasla­tokat, illetve országgyűlési hatá­rozattervezeteket, képviselői in­dítványokat, interpellációkat és folytatása kérdéseket tárgyalja meg, ame­lyekre a múlt héten nem maradt idő. A­­napirend előtt kért szót Há­mori Csaba, országos listán meg­választott képviselő, aki azt in­dítványozta, hogy a parlament — tekintettel a Romániából érkező hírekre — fogadjon el egy nyilat­kozatot az ott zajló események­ről és a magyar nemzetiség hely­zetéről. (Országgyűlési tudósítá­saink a 3­4. oldalon.) Moszkvai tudósítónk telexe A peresztrojka kritikus szakasza Moszkva, január 31. Mihail Gorbacsov maga cá­folta meg a CNN amerikai tele­víziós társaság által felröppen­tett hírt, hogy lemondani ké­szül főtitkári posztjáról, meg­őrizvén a Legfelső Tanács el­nöki tisztét. A szerdai Pravda, amelynek fő­­szerkesztőjét, Ivan Frolovot Gor­bacsov közeli bizalmasaként tart­ják számon, hosszú kerekasztal­­beszélgetést közölt a peresztrojka és a hatalom viszonyáról, és en­nek összegzéséből az derül ki: a vezetésnek a jelenlegi szituáció­ban éppenhogy pótlólagos hata­lomra van szüksége. Gorbacsovot szemmel láthatólag nem érte felkészületlenül, ami- kor szerdán, Fernando Collor de Mello brazil elnökkel folytatott tárgyalása előtt az újságírók ne­kiszegezték a kérdést, hogy igaz-e a hír? A televízió késő dél­utáni összefoglalója első anyag­ként közölte, amint a főtitkár kis­sé elmosolyodott, majd nyugod­tan kijelentette: „Sok híresztelés és feltételezés cirkál a világban. Ezeknek semmilyen alapjuk nin­csen. Meglehet, valakinek hasz­nára válik, hogy ilyesmikkel fog­lalkozzék. A jövő héten nagyon fontos plénumot tart a párt köz­ponti bizottsága. Megvitatjuk az előttünk álló kongresszus doku­mentumait.” Gorbacsov szerint immár di­vattá vált a nemzetközi sajtóban, hogy amint összeülni készül a­­so­ros KB-plénum, egész sor kitalá­­ció indul útjára. Azt ígérte, hogy mindent nyíltan vitatnak majd meg „a peresztrojkának ebben a döntő, nagyon felelősségteljes, "kritikus szakszóban". Azt is el­árulta, hogy az elmúlt napokat vidéki nyaralóján töltötte és a plénumon elhangzó, kulcsfontos­ságú beszédére készült. Szerdai sajtótájékoztatóján Ge­­raszimov külügyi szóvivő is cá­folta a CNN hírét és a felelősség­érzet hiányát rótta fel a tévétár­saságnak. Közölte, hogy Eduard Sevardnadze külügyminiszter ma­ga tájékoztatta arról: ezeknek a híreszteléseknek semmi alapjuk sincs. Mindenesetre nemcsak a nem­zetközi tőzsde reagált nyugtala­nul a találgatásra, de a jelek szerint a Fehér Ház is első kéz­ből akart bizonyosságot szerezni. Mint a TASZSZ jelentette, George Bush a „forró dróton” felhívta Gorbacsovot. A hivatalos közlés szerint a nemzetközi és különö­sen az európai helyzet kérdései­ről, valamint a fegyverzetcsök­kentési tárgyalások kilátásairól folytattak eszmecserét. Tekintet­tel azonban arra, hogy a jövő hé­ten — a tervezetthez képest egy­napos késéssel—, Moszkvába vár­ják Baker külügyminisztert, a sürgős tájékozódást inkább a szovjet belpolitikai helyzet indo­kolhatta. . A hivatalosan megcáfolt hír hi­telét növelte, hogy az elmúlt idő­ben igen nagy nyomás nehezedik Gorbacsovra úgy a konzervatív, mint a reformer tábor részéről. Előbbiek az eredmények elmara­dására, a Szovjetunió nemzetközi és belső helyzetének a megrendü­lésére hivatkozva támadják, utób­biak a legfelső szintű állami és pártvezetői funkció összekapcso­lódásában a megengedhetetlen hatalmi koncentráció veszélyét látják. Az SZKP küszöbön álló, radikálisna­k­­beharangozott meg­reformálása végső erőfeszítések­re mozgósította a konzervatív ap­parátust. „Minél közelebb kerül­nek a (helyi tanácsi és köztársa­sági parlamenti) választások és minél mélyebb a válság, annál jobban növekszik a feszültség a területi párt- és vb-irodákban, ahol kétségbees­ett erőfeszítése­ket tesznek, hogy a választóknak a peresztrojka menete miatti elé­gedetlenségét átruházzák a köz­pontra és a saját politikai hitelü­ket erősítsék ezáltal" —írta leg­utóbbi számában az Ogonyok. Az alkotó értelmiség nevében Jevtusenko, Csenyicsenko, Alesz Adamovics és mások lehívást in­téztek a KB-plénumhoz, amely­ben a peresztrojka vezetőit arra szólították fel, hogy nagy hatá­rozottsággal szánjanak szembe a konzervatív erőkkel, következete­sen és bátran valósítsák meg a gyökeres társadalmi változásokat. A párbeszéd című új folyóirat­nak nyilatkozva Vagyim Medve­­gyev PB tag, ideológiai KB tit­kár érzékeltette a tervezett át­alakítás irányait a pártban. Ezek szerint biztosítani kell a kisebb­ség jogait, képviseletüket, és vá­lasztások révén népi kontroll alá kell helyezni a pártot. A válasz­tások során nemcsak az egyes je­löltek, de az SZKP egészének a tekintélye is felmérhető, jelentet­te ki. A konzervatív tábor reak­ciójára jellemző a Szovjetszkaja Rosszija szerdai cikke, amelynek szerzője a kommunista párt meg­szilárdítását, hatalmi funkcióinak megerősítését sürgeti, mivel sze­rinte enélkül nemcsak „a megúju­lás, de egységes állami látünk” sem lehetséges. Ezzel szemben az Ogonyok azt fejtegeti: a pártnak a „peresztrojka kezdeményezője” kitüntető cím semmilyen alapot nem ad arra, hogy megőrizze mo­nopóliumát. A reformátorkülde­tés abban áll, hogy elősegítse a pártapparátus monopóliumát fel­váltani képes partnerek és oppo­nensek szabad fejlődését, vagy legalábbis ne akadályozza őket ebben. A lengyelek és magyarok megmutatták, hogy elvben ilyen lehetséges, írja az Ogonyok. Ugyanakkor a szerdai Pravda azt engedi sejteni, hogy Gorba­­csovnak a reformok folytatásához előbb pozíciója megerősítésére van szüksége. A kerekasztalvitát lezáró szerkesztőségi állásfoglalás kifejti: „úgy tűnik, a vezetőrefor­mátornak ma a kardinális cse­lekvés érdekében valóban pótló­lagos hatalomra van szüksége”. A lap szerint „már a legköze­lebbi időben” válaszolni kell arra a kérdésre, hogy milyen legyen a központi hatalom a peresztrojka korában, mivel ezt a jelen gya­korlata veti fel, s nem válhat a változások fékezőjévé. Lambert Gábor Washingtoni tudósítónk telexe Találgatások után csillapodó izgalmak A CIA hasonlót jelentett, mint a CNN-tévé Washington, január 31. A sikernek sok apja van, a ku­darc árva — tartja a mondás, s szerda reggeltől már azok az ame­rikai hírközlő szervek is a CNN kábeltévé moszkvai tudósítóját emlegették a kedden válsághan­gulatot, tőzsdei izgalmaikat keltő

Next