Magyar Nemzet, 1990. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-21 / 67. szám
Szerda, 1990. március 21. Elsőfokú ítélet az MSZ M)P vagyonátmentési ügyében Pont került végre egy hónapok óta húzódó, a közhangulatot, a kedélyeket igencsak felkorbácsoló ügy és tárgyalássorozat végére: hétfőn ítéletet hirdetett a Fővárosi Bíróság az MSZMP—MSZP vagyonátmentési kísérletei, vagyis két speciális eset, a Next 2000 és a veszprémi Cimbriana Kft. ellen indított (próba)perben. A Független Jogász Fórum képviseletében dr. Dornbach Alajos ügyvéd 1989. október 2-án nyújtott be keresetet, s vádolta meg törvénytelenséggel az említett ügyleteket, „jogbizonylat érvénytelenségének megállapítása" iránt indítva pert. Az összességében mintegy 74 millió forintos perértékű tárgyalás lezajlását követően, ahétfői ítélethirdetés után kértünk a felperes képviselőjétől tájékoztatást. Dr. Dornbach Alajos emlékeztetett a per közismert előzményeire: az MSZMP számos, állami tulajdonban levő ingatlan kezelési jogát szerezte meg az elmúlt évtizedek során, jogszabályaink ugyanis egészen 1989. július 1-jéig lehetővé tették, hogy az állami ingatlan kezelője bizonyos esetekben tulajdonjogát átruházza másokra. A végzetes nap, vagyis a jogszabály életbelépése előtt néhány nappal az MSZMP KB az általa létrehozott néhány — „virágnevek” mögé bújtatott — korlátolt felelősségű társaság javára mondott le különböző, a kezelésében levő állami ingatlan tulajdonjogáról, rájuk „hagyományozva” azt. Ezen vagyonátruházási jognyilatkozatok érvénytelenségének megállapítása érdekében indítottak tehát pert. A Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította: az MSZMP KB azon jognyilatkozatai, amelyekkel a Cimbriana Kft.-re ruházta a több mint 22 milliós névértékű veszprémi pártgarázst, vendégházat és a tihanyi hétvégi házat, jogellenesek voltak, ezért érvénytelennek kell tekinteni. Ez a kinyilvánítás azt jelenti: a telekkönyvekben haladéktalanul vissza kell állítani a magyar állam tulajdonjogát. A Next 2000 Kft.-vel kapcsolatos kereseti kérelmet a bíróság elutasította, arra való hivatkozással, hogy már a cégbíróság is elutasította a kft. tulajdonjogának bejegyzését, a jogutódnak számító MSZP pedig megkezdte már a gazdasági vállalkozás kényszerű fölszámolását. Külön vita tárgya volt a perben — mondta az ügyvéd —, hogy a Független Jogász Fórumnak van-e egyáltalán keresetindítási jogosultsága. Az ítélet indoklásában a bíróság egyértelműen deklarálta: a Polgári Törvénykönyv idevonatkozó rendelkezése alapján bármely magyar állampolgár határidő nélkül hivatkozhat egy szerződési nyilatkozat semmisségére, s bárki előterjeszthet ennek megállapítására kereseti kérelmet. Az ítélet — mint megtudtuk, egyelőre — nem jogerős. Lehetséges, hogy az alperesek fellebbezni fognak, mert a per során mindvégig kitartottak eddig is hangoztatott álláspontjuk mellett, hogy vagyonátruházási jognyilatkozataik szabályszerűek és érvényesek voltak. (k. b.) Mindössze kilenc állami vállalatból lett gazdasági társaság Az utóbbi időben a sajtóban sokan bírálták a gazdálkodó szervezetek átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvényt azon az alapon, hogy ennek felhasználásával tűnt el az állami—nemzeti vagyon. Egyértelműen megállapítható: ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Valamennyi cégbíróságon végzett felmérés szerint az átalakulási törvény alapján 1990. február 15-ig mindössze 9 állami vállalat alakult át általános jogutódlás mellett gazdasági társasággá. A 9 vállalatból 4 tanácsi alapítású kereskedelmi vállalat, amely öszszesen 1 milliárd 635 millió forint vagyonnal alakult át gazdasági társasággá, míg 5 vállalat minisztériumi alapítású, amelyek27 milliárd 203 millió forint vagyonnal alakultak át. A tanácsi vállalatok közül valamennyi vállalati tanács irányítása alatt működött, míg a minisztériumi alapítású vállalatok közül 2 államigazgatási irányítás alatt állt, 3-at vállalati tanács irányított. Két nagyobb vagyonú átalakulás volt, nevezetesen a Lenin Kohászati Művek (11 milliárd 393 millió forint) és a HungarHotels (11 milliárd 510 millió forint). Ez utóbbi átalakulást viszont a Legfelsőbb Bíróság törvénysértés miatt időközben megsemmisítette, jelenleg a HungarHotels állami vállalatként működik. Figyelembe véve azt, hogy a Lenin Kohászati Művek és a Hungária Biztosító átalakulása kormánydöntésen alapul, az ún. vállalati spontán privatizáció mértéke az átalakulásitörvény alapján teljesen jelentéktelennek mondható. Ez úton az állami (nemzeti) vagyon megkárosítása nem ment végbe. Igazságügyi Minisztérium Magyar Nemzet Két év alatt 34 ezer menekült (MTI) Magyarországon a továbbiakban is teljes körű támogatásban részesülnek a menekültként elismert személyek. Az utóbbi két évben Romániából érkezett és hazatérni nem szándékozó menekülők beilleszkedését, ideiglenes lakáshoz és munkahelyhez jutását a jövőben is segítik a kormány intézkedései — tájékoztatta kedden a sajtó képviselőit Márkus István, a Menekültügyi Hivatal helyettes vezetője. A továbbiakban elmondta: az idei év elejétől érkezők jogi helyzetének rendezése, az új bevándorlási, illetve az állampolgársági törvény előírásainak megfelelően történhet. A hazatérni szándékozó menekülők megkapják a szükséges segítséget. Munkaviszonyuk megszüntetésének, esetleges OTP-hitelük és más pénzügyi, munka- és családjogi problémáik rendezésének módját pedig a tárcaközi bizottság dolgozza ki. Szükséges, hogy a román hatóságokkal egyetértésben mielőbb rendezzék a romániai menekültek helyzetét — hangsúlyozta a hivatal helyettes vezetője. Fontos, hogy a Magyarországon letelepedni kívánó menekültek a külképviselet útján beszerezhessék a jogállásuknak és az új jogszabályoknak megfelelő útlevelet, állampolgársági iratokat. Rámutatott: a menekültek támogatása sajátos állami feladat, amelynek teljesítésére nemzetközi kötelezettséget vállaltunk. Az utóbbi két évben országunkba több mint 34 ezer menekült érkezett Romániából, csaknem 67 százalékuk illegálisan. Több mint 31 ezren kaptak tartózkodási engedélyt, háromezren továbbutaztak. Február 15-én több mint 26 ezren tartózkodtak országunkban, közülük 16 400-an ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, több mint 2200-an továbbutazásra, hétezernél többen letelepedési engedélyre vártak. Hazatérési szándékkal február 15-ig mintegy ezren hagyták el Magyarországot. Kohászbúcsúztató Ózdon Kedden délután Ózdon a Gyári temetőben jelképes ravatalnál csaknem kétórás közös gyászszertartáson ezrek búcsúztatták a március 3-án, az ózdi acélműiben bekövetkezett tragikus robbanás 12 áldozatát. Szabadon '90 Hogyan szavazzunk? „Szabad a választás!” — láthatjuk, hallhatjuk, olvashatjuk naponta a választásra felhívó mondatot. Valóban, a törvény kifejezetten kimondja, hogy a választójog gyakorlása a választópolgár szabad elhatározásán alapul. Ugyanakkor azt is tudjuk, a mostani választás nem csupán egy, a soron következő választások közül, hanem a jövőnk formálásának záloga. Ezért nagyon fontos, hogy ilyen horderejű kérdésben az ország lakosságának többsége nyilvánítson véleményt szavazatával, ne egy kisebbség döntsön az itt élő emberek nevében. A törvény is erre az álláspontra helyezkedik, amikor az első fordulóban megkívánja, hogy a választók több mint fele szavazzon. Szavazni a szűk körű, egészségi állapottal összefüggő törvényes kivételtől eltekintve csak személyesen lehet, fő szabályként az állandó lakóhely szerint kijelölt szavazóhelyiségben. Sokan kérdezik, miért nem lehet nálunk is postán, vagy a külképviseleteken keresztül szavazni. Ma ezt a törvény nem teszi lehetővé, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a jövőben ezen ne lehetne vagy ne kellene változtatni. Sőt, az e kérdés körül folyó alkotmányos vita lezárásaként az Országgyűlés legutóbbi — szűkítő jellegű — döntése értelmében a választójog csak a Magyarországon lakó és a választás napján az ország területén tartózkodó magyar állampolgárok által gyakorolható. Csak személyesen! Viszont nem kell lemondania a szavazásról annak, aki a választás napján nem tartózkodik állandó lakóhelyén, vagy időközben — a választói névjegyzék elkészítése, korrigálása óta — más helyre költözött. Ilyen esetekben igazolást kell beszerezni az állandó lakóhely szerint illetékes tanács vb titkárától. Az igazolásra azért van szükség, hogy ott, ahol kéri, az érintett személyt töröljék a választók nyilvántartásából, és a kiadott igazolás birtokában szavazhasson az új lakóhelyén, vagy az ország bármely pontján, ahol a választás napján tartózkodik. Az igazolással szavazók fő szabályként csak a tartózkodási helyük szerinti területi listára szavazhatnak, azaz a pártok közül választhatnak. Az egyéni választókerületi jelöltre — minthogy itt a „saját képviseld" megválasztásáról van szó — csak abban az esetben lehet szavazni, ha az adott szavazókör, ugyanahhoz a választókerülethez tartozik, ahol az állandó lakóhelye van. Az a választójogosult, aki nem kapott értesítést, hogy felvették a választók nyilvántartásába, és időközben sem tisztázta, hogy szerepel-e a névjegyzékben, az állandó lakóhelye szerinti választókerület megfelelő szavazókörében személyi igazolványa felmutatásával szavazhat. Tehát a nyilvántartásból való kihagyás nem foszt meg senkit választójoga gyakorlásától. Mikor érvényes? A szavazáshoz minden választópolgár két szavazólapot kap. Az egyéni választókerület szavazólapja — ábécésorrendben — tartalmazza a jelöltek nevét és az őket jelölő pártok megnevezését, vagy a független jelölés tényét. A területi listás szavazólap — sorsolás alapján — tartalmazza a pártok megnevezését, alatta a párt által bejelentett sorrendben a jelöltek nevét. A szavazat akkor lesz érvényes, ha a választópolgár az egyéni választókerület jelöltjei közül egyet megjelöl, illetve a területi listákat tartalmazó szavazólapon egy párt neve melletti négyzetbe bejelöli a jelet. A két szavazat érvényessége független egymástól. Ha egyértelműen kiderül, hogy a választó kire, illetve melyik pártra adta le szavazatát, akkor önmagában a listára történő beírás, valamely jelölt nevének kihúzása vagy a listán belül a sorrend megváltoztatása nem érinti a szavazat érvényességét. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy kire, melyik pártra szavaz — és a szavazás titkosságához a feltételeket a legszigorúbban biztosítani kell —, de két szempontra érdemes figyelni. Az egyik, hogy a szavazatok megoszthatók a pártok között, tehát bárki szavazhat X párt jelöltjére az egyéni választókerületben (pl. mert azt a személyt szeretné az Országgyűlésben tudni), ugyanakkor Y pártot választja a pártlisták közül (pl. mert annak a programja áll legközelebb az ő elképzeléseihez). Ez a megosztás természetesen nem szükségszerű, de lehetőség van rá. Biztos lesznek akik éppen fordítva gondolják, hogy pl. X párt jelöltjére akkor sem szavaznak, ha a jelölt ellen nincs semmi kifogásuk, sőt esetleg még szimpatikus is, de a pártja elképzelései elfogadhatatlanok számukra. Ezt a döntést mindenki maga hozza meg. A másik figyelembe veendő szempont, hogy amikor az egyéni választókerületben pártjelöltre szavaz valaki, ezzel a párt számára úgynevezett töredékszavazatokat szerez, ha az illető jelöltet nem választják meg képviselővé. A töredékszavazatok összesítve újabb mandátumokat érhetnek. Tehát aki egyértelműen akar egy pártot támogatni, ezt az egyéni választókerületi jelöltre történő szavazásnál is érvényesítheti, nemcsak a pártlisták közötti választásnál. Dönthet-e a bíróság? Az új választójogi törvény a bírói jogorvoslat lehetőségét a választás minden fázisára kiterjeszti. Nincsenek külön választási bíróságok, de a választási szervek minden kifogást elutasító döntése ellen bírósághoz lehet fordulni. A helyi és területi választási bizottságok döntése ellen a megyei és a fővárosi bíróságokhoz, az Országos Választási Bizottság döntése ellen pedig a Legfelsőbb Bírósághoz lehet jogorvoslattal élni. A bíróságok három napon belül, három hivatásos bíró közreműködésével döntenek. Ha a törvénysértés a választási eredményt érdemben befolyásolta, a bíróság a választást, illetve annak érintett részét megismételteti. (Dezső Márta) Az alkotmánybírái Biztos pont a bizonytalanságban Minek az alkotmánybíróság, amikor alkotmány sincs, amit védeni érdemes , utasították el az ellenzék pártjai tavaly nyáron a kormány javaslatát az alkotmánybíróság mielőbbi felállításáról. Azután módosították az alkotmányt, megegyeztek az alkotmánybírók pártok általi jelölésének arányában és lett alkotmánybíróság.. Nemcsak van, de dolgozik is: véleményt mondott a köztársasági elnök választásával kapcsolatban, a családjogi törvény alkotmány erejű törvény voltáról, a kopogtatócédulák törvényességéről és legutóbb a kamatadó ügyében. Politika és jog — Az alkotmánybíróság létrehozásakor a többi sarkalatos törvényhez hasonlóan a különböző országok jó megoldásait igyekeztek ötvözni — mondja dr. Sólyom László helyettes elnök. — Mégis úgy tűnik, a nyugatnémet modell lebegett a törvényalkotók szeme előtt. A végleges szöveg azon is múlott, hogy a kerekasztal-tárgyalásokon mit sikerült keresztülvinniük a szembenálló feleknek. Két lényeges változást ért el az ellenzék: az egyik, hogy utólagos normakontrollt kérve bárki fordulhat az alkotmánybírósághoz. Ennek meg is van a hatása: már most kétszáz olyan ügyünk van, amivel foglalkozni kell. Más országokban gyakran korlátozzák az eljárást kezdeményezők körét vagy a testület választhatja ki a legfontosabb ügyeket. Keresztülment a tárgyalásokon az a javaslat is, hogy a bírák megfelelő tudományos segédapparátusra támaszkodhassanak. A megálalpodás szerint kétbírói helyre állíthatott jelöltet a szocialista, párt, kettőre az ellenzék, egy bíró pártoktól független személy lett. Az alkudozások során több tekintélyes professzor neve is felmerült, akik helyett végül más került a testületbe. Mennyire befolyásolják a bíróság döntéseit a politikai és személyi megfontolások? — Szakmai kérdésekben várakozáson felül együtt tudunk működni. A jogi helyzetből indulunk ki az alkotmány alapján. Az irtás kérdés, hogy az alkotmánybírónak szuverén egyéniségnek kell lennie, határozott erkölcsi és politikai nézetekkel, amelyek nyilván belejátszanak szezélyes állásfoglalásába, de sohasem szoríthatják háttérbe a jogi érvelést. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal a nagy politikai felelősséggel, amely egy-egy kérdés eldöntésekor ránk hárul, hiszen kizárólag formállogikai, jogdogmatikai szempontok alapján egy jogállamban sem lehet megítélni alkotmányos kérdéseket. Példaként említhetem a köztársasági elnök választásának politikailag agyonmanipulált kérdését, amelyben az alkotmánybíróság jogilag tiszta helyzetet teremtett. Az egyetlen kivétel — A kopogtatócédulák ügyében ön különvéleményt tartott fenn abban a részletkérdésben, hogy a személyi szám feltüntetése az ajánlószelvényen ellentétes a személyi adatokhoz fűződő jogokkal. Nem attól tartottak-e a többiek, hogy ha ebben a lényeget nem érintő kérdésben igazat adnak az indítványtevőknek, ezt kiforgatva az egész választási szisztémát támadhatják? — Eddigi tudományos munkásságommal és vélekedésemmel lett volna ellentétes, ha ezt a kérdést — különböző aktuális megfontolások miatt — másként ítélem meg. Bírótársaimat sem vezette más, mint, hogy ez volt a jogi meggyőződésük. — A jelenlegi személyi összetétel és a szervezeti felépítés menynyire garantálja az alkotmánybíróság függetlenségét? — Más szervezetektől teljesen függetlenek vagyunk. Befolyásolásra nincsen mód, nem is történt ilyen kísérlet. Miközben a közeljövőben kormányok, miniszterek, esetleg parlamentek követik majd egymást, mi kilenc évig a helyünkön maradunk. Mi vagyunk hát a legstabilabb intézmény jelenleg. Megítélésünkkel, szerepünkkel kapcsolatban ugyanakkor sok még a bizonytalanság. Más intézmény híján ránk nem tartozó panaszok százaival árasztanak el. Kissé a Kádár-titkárság örökébe léptünk, de ezt a szerepet nem vállalhatjuk. Az állami szervek sem tudják pontosan, hova tegyenek. Sokan azt hitték, újabb főhatóság született, amelynek meg kell küldeni egyeztetésre a törvénytervezeteket. Az országgyűlés vezetői is úgy próbáltak kezelni, mint ha a parlament egy bizottsága volnánk, amelynek véleményezésre kiadnak nem tisztázott kérdéseket. • Az alkotmány elismerten átmeneti jellegű, érdekes keveréke a jogállamiság jegyében fogant fejezeteknek és a régi szabályoknak. A módosításokban is érződik a kapkodás, a pártpolitikai kompromisszumok hatása. Hogyan lehet egy toldozott-foldozott alkotmány alapján alkotmányos ügyekben jó ítéletet hozni? — A sarkalatos törvények és a módosított alkotmány valóban nem mentes a hibáktól. Sok új fogalom és intézmény következményeit nem gondolták annak idején végig. Mégis ami az alkotmány védelemre érdemességét illeti, mi nem vizsgálhatjuk felül sem az országgyűlés, sem az alkotmány legitimitását. Rengeteg technikai ellentmondással kell megküzdenünk, amibe a munkánk során ütközünk. De az alkotmány az egyetlen, amihez — nézetem szerint — nem nyúlhatunk, amit nem a mi dolgunk bírálni. Ez következik a hatalommegosztásból is — különben teljesen az országgyűlés felett állnánk. — Vagyis az alkotmánybírók nem az alkotmány bírái. Felvetődik az a kérdés is, bíróság vagy hivatal az alkotmánybíróság? — Az előbbi a kívánatos. A kamatadó ügyében megtartott nyilvános tárgyalásunk is erről győzött meg. A szembenálló felek a meghallgatás során több új jogi érvvel álltak elő, ezzel segítették a döntés meghozását. Ez nem mond ellent annak a szerepnek, hogy az alkotmányértelmezéssel a jogállamiság fejlődésének is irányt mutassunk. — Az új parlament újabb öt bíróval egészíti ki a testületet. — Jó volna, ha a választásokon győztes pártok nem elsősorban a saját embereiket akarnák az alkotmánybíróságba bejuttatni, hanem a szakmai, emberi kvalitások számítanának. Azt is kívánatosnak tartom, hogy a hivatalban levő alkotmánybírák szakmai szemszögből beleszólhassanak leendő társaik kiválasztásába. A hely szelleme — Más országok gyakorlatával összevetve hol lehetne finomítani a magyar rendszert? — Nemrég Olaszországban tanulmányoztuk az ottani alkotmánybíróság munkáját, amely a Palazzo della Consulta csodálatos freskókkal díszített épületében dolgozik. Századok óta magas jogi fórum működött itt, a hely önmagában rangot ad a kihirdetett ítéleteknek. Ottani benyomásaim is megerősítettek a nyilvánosság szükségességében. A napirendet előre közzéteszik, az ülésekre bárki bemehet. A bíróság csendben hallgatja a panaszos és a jogalkotó képviselőjének rövid összefoglalóját, a fecsegés illetlenségnek számít. Tanulságos, hogy az olaszok rengeteg pénzt öltek bele az ügyforgalom számítógépesítésébe, egy év alatt feldolgozták így a sokéves hátralékot, most napra készek. — Milyen ügyek várnak elbírálásra az alkotmánybíróságon? — A két nagy klasszikus ügyön kívül (abortusz, halálbüntetés) csak találomra mondok néhányat. A katonai szolgálati szabályzat egyes rendelkezései mennyire ellentétesek a szabadságjogokkal, a kettős állampolgárságot kizáró államközi szerződések alkotmányellenessége, a vagyonelszámoltatással kapcsolatos észrevételek, vámügyek, különféle adók, családi pótlék vagy hogy a fegyvertartás korlátozását miért BM-utasítás szabályozza. Némileg, meglepő, hogy egyetlen beadvány sem érkezett még hozzánk büntetőeljárási ügyben, amely külföldön az alkotmánybírósági esetek számottevő részét alkotja. Javornicsky István Kamatadó ugyan már nincsen vállalja át a költségvetés növekvő terheit? A kamatadó eltörlése kapcsán egy népi bölcsesség jutott először eszembe: a látszat csal. Az Alkotmánybíróság döntésének ugyanis bizonyára örülnek azok, akiknek nem kell kamatadót fizetni, no meg azok a pártok és szervezetek is, amelyek kezdeményezték az állampolgári engedetlenséget, illetve a kamatadó eltörlését. A szociáldemokraták mellett az indítványozók közé tartozott az MSZMP, s jó néhány olyan szakszervezeti csoport, amely ugyancsak a régi pártállam örökösének nevezhető. Azaz, elsősorban „a helyzet" előidézői kezdeményezték a kamatadó eltörlését, noha a mai szituáció — és a költségvetés több mint 80 milliárdos lakástámogatási terhe — az elmúlt 40 év logikus következménye. A bérek ugyanis olyan alacsonyak voltak e hazában, hogy abból lakást vásárolni csak jelentős hiteltámogatással lehetett. Tehát amikor a kormány 1989 végén a kamatadó megszavazását kérte a parlamenttől, tudatában volt annak, hogy az így szerzett közel 7 milliárd forint nem hozhat alapvető változást a lakáspolitikában. Ez a törvény egy lépéssorozat első eleme lehetett volna, amely a lakáspolitikát piacibb alapokra helyezhette volna. A további lépések során mind a lakbéreket,mind a lakáshitelekkel kapcsolatos terheket európai szintre kellett volna emelni, persze csak akkor, ha ez a fizetések arányos emelésével járt volna együtt. A világ fejlettebb részein ugyanis a család összjövedelmének 25—30 százalékát, esetenként még ennél is többet fordítja lakbérre, vagy a lakás törlesztésére. Nálunk más arányok alakultak ki, mindenki kiszámolhatja, hogy összjövedelméből mennyit fordított lakbérre, illetve hiteltörlesztésre. Amikor a kormány a kamatadó bevezetését kérte a parlamenttől, azt mérte fel, hogy a szükséges terheket azokra a rétegekre rakja, amelyek azt leginkább képesek elviselni. Itt érdemes megjegyezni, a Szolidaritás vezette új lengyel kormány 1990. január 1-jétől mindenfajta hiteltörlesztést 45 százalékkal emelt meg, tehát a lakáshitelek kamatát is, így Kelet-Európában a magyar kormány, illetve a parlament döntése nem volt olyan különös, igaz, ez a lépés nem általános a világon. (Mégpedig azért nem, mert a munkaerő- és a lakáspiac is normálisan működik.) Persze választhatott volna a kormány más megoldást is. Például azt, hogy a törlesztőrészleteket valorizálja, azaz az átlagbéremeléshez igazítja. Ez a módszer azzal kecsegtetett volna, hogy 1990-ben (17 százalékos emelés révén) 5 milliárd forinttal növelte volna a lakosság terhét, a költségvetés viszont több mint 40 milliárd forintos kamattámogatástól mentesült volna. A folyamat azonban meglehetősen bonyolult pénzügyi mechanizmussorozatot indított volna el, s ezért a kormány nem ezt a megoldást választotta. Akárhogy is történt, a kamatadó csaknem 7 milliárd forintos bevételt jelentett volna a költségvetésnek 1990-ben, ha az Alkotmánybíróság nem semmisíti meg a parlament döntését március 14-én. Ez az összeg azonban már eltűnt, azaz hiányzik a költségvetés bevételi oldalán. Mit tehet a jelenlegi, illetve a következő kormány ebben az új helyzetben? Ha a költségvetés lakáskiadásait akarja csökkenteni, akkor elveheti azt a 150 ezer forintot, amit a fiatal házasoknak szavazott meg a parlament. Esetleg az idősek, nagycsaládosok támogatásából csíphet el kisebb-nagyobb összeget. (Az ilyen törvénymódosításokhoz nem kell kétharmados többség.) Ezt a lehetőséget azonban valószínűleg elveti a következő kormány, mivel alapvetően antiszociális, így marad a költségvetés egyéb támogatásainak csökkentése, ami viszont áremelkedéssel jár együtt. Az említett csaknem 7 milliárd forint kamatadó pótlására körülbelül egy százalékkal kellene az árszínvonalat elmelni, ha az már január 1-jétől megtörtént volna. E lépésre azonban valószínűleg csak július elseje után szánja el magát az új kormány, akkor viszont csaknem kétszázalékos áremelést kell végrehajtani. (A csak januárban hozott áremelések együttes hatása egész évre hétszázalékos inflációt gerjesztett!) Persze lehet, hogy a következő kormány valami egészen megoldást talál, ez azonban valószínűtlen. Pedig meg kell találnia, mivel erre nemcsak a költségvetési lyuk, hanem az IMF is kényszeríti, a 200 millió dolláros hitelnyújtás feltételeként így a kamatadó eltörlése miatt a terhek vagy a legszegényebb rétegekre, vagy a lakosság egészére terülnek szét. A gazdaságban ugyanis érvényesülnek a törvényszerűségek, s ezt azoknak is tudniuk kell, akik kezdeményezték a kamatadó eltörlését, vagy a nem fizetésre ösztönözték az embereket. A szociális demagógia árát — csakúgy, mint a lakásokat — végső soron a választópolgároknak kell megfizetniük. Emőd Pál 5