Magyar Nemzet, 1990. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

Szerda, 1990. március 21. Elsőfokú ítélet az MSZ­ M)P vagyonátmentési ügyében Pont került végre egy hónapok óta húzódó, a közhangulatot, a kedélyeket igencsak felkorbácsoló ügy és tárgyalássorozat végére: hétfőn ítéletet hirdetett a Fővá­rosi Bíróság az MSZMP—MSZP vagyonátmentési kísérletei, vagyis két speciális eset, a Next 2000 és a veszprémi Cimbriana Kft. ellen indított (próba)perben. A Füg­getlen Jogász Fórum képvisele­tében dr. Dornbach Alajos ügy­véd 1989. október 2-án nyújtott be keresetet, s vádolta meg tör­vénytelenséggel az említett ügy­leteket, „jogbizonylat érvényte­lenségének megállapítása" iránt indítva pert. Az összességében mintegy 74 millió forintos perér­tékű tárgyalás lezajlását követően, a­­hétfői ítélethirdetés után kér­tünk a felperes képviselőjétől tá­jékoztatást. Dr. Dornbach Alajos emlékez­tetett a per közismert előzményei­re: az MSZMP számos, állami tu­lajdonban levő ingatlan kezelési jogát szerezte meg az elmúlt év­tizedek során, jogszabályaink ugyanis egészen 1989. július 1-jéig lehetővé tették, hogy az állami in­gatlan kezelője bizonyos esetek­ben tulajdonjogát átruházza má­sokra. A végzetes nap, vagyis a jogszabály életbelépése előtt né­hány nappal az MSZMP KB az általa létrehozott néhány — „vi­rágnevek” mögé bújtatott — kor­látolt felelősségű társaság javára mondott le különböző, a kezelésé­ben levő állami ingatlan tulajdon­jogáról, rájuk „hagyományozva” azt. Ezen vagyonátruházási jog­­nyilatkozatok érvénytelenségének megállapítása érdekében indítot­tak tehát pert. A Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította: az MSZMP KB azon jognyilatkozatai, amelyekkel a Cimbriana Kft.-re ruházta a több mint 22 milliós névértékű veszprémi pártgarázst, vendéghá­zat és a tihanyi hétvégi házat, jog­ellenesek voltak, ezért érvényte­lennek kell tekinteni. Ez a kinyil­vánítás azt jelenti: a telekköny­vekben haladéktalanul vissza kell állítani a magyar állam tulajdon­jogát. A Next 2000 Kft.-vel kap­csolatos kereseti kérelmet a bíró­ság elutasította, arra való hivat­kozással, hogy már a cégbíróság is elutasította a kft. tulajdonjo­gának bejegyzését, a jogutódnak számító MSZP pedig megkezdte már a gazdasági vállalkozás kény­szerű fölszámolását. Külön vita tárgya volt a perben — mondta az ügyvéd —, hogy a Független Jogász Fórumnak van-e egyáltalán keresetindítási jogo­sultsága. Az ítélet indoklásában a bíróság egyértelműen deklarál­ta: a Polgári Törvénykönyv ide­vonatkozó rendelkezése alapján bármely magyar állampolgár ha­táridő nélkül hivatkozhat egy szerződési nyilatkozat semmissé­gére, s bárki előterjeszthet ennek megállapítására kereseti kérelmet. Az ítélet — mint megtudtuk, egy­előre — nem jogerős. Lehetséges, hogy az alperesek fellebbezni fog­nak, mert a per során mindvé­gig kitartottak eddig is hangoz­tatott álláspontjuk mellett, hogy vagyonátruházási jognyilatkoza­taik szabályszerűek és érvénye­sek voltak. (k. b.) Mindössze kilenc állami vállalatból lett gazdasági társaság Az utóbbi időben a sajtóban so­kan bírálták a gazdálkodó szer­vezetek átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvényt azon az alapon, hogy ennek felhasználásával tűnt el az állami—nemzeti vagyon. Egyértelműen megállapítható: ez az állítás nem felel meg a való­ságnak. Valamennyi cégbíróságon végzett felmérés szerint az átala­kulási törvény alapján 1990. feb­ruár 15-ig mindössze 9 állami vál­lalat alakult át általános jogutód­lás mellett gazdasági társasággá. A 9 vállalatból 4 tanácsi alapítású kereskedelmi vállalat, amely ösz­­szesen 1 milliárd 635 millió forint vagyonnal alakult át gazdasági társasággá, míg 5 vállalat minisz­tériumi­­ alapítású, amelyek­­27­ milliárd 203 millió forint vagyon­nal alakultak át. A tanácsi vállala­tok közül valamennyi vállalati ta­nács irányítása alatt működött, míg a minisztériumi alapítású vállalatok közül 2 államigazga­tási irányítás alatt állt, 3-at vál­lalati tanács irányított. Két na­gyobb vagyonú átalakulás volt, nevezetesen a Lenin Kohászati Művek (11 milliárd 393 millió fo­rint) és a HungarHotels (11 mil­liárd 510 millió forint). Ez utóbbi átalakulást viszont a Legfelsőbb Bíróság törvénysértés miatt idő­közben megsemmisítette, jelenleg a HungarHotels állami vállalat­ként működik. Figyelembe véve azt, hogy a Lenin Kohászati Művek és a Hun­gária Biztosító átalakulása kor­mánydöntésen alapul, az ún. vál­lalati spontán privatizáció mérté­ke az átalakulási­­törvény alapján teljesen jelentéktelennek mond­ható. Ez úton az állami (nemzeti) vagyon megkárosítása nem ment végbe. Igazságügyi Minisztérium Magyar Nemzet Két év alatt 34 ezer menekült (MTI) Magyarországon a to­vábbiakban is teljes körű támo­gatásban részesülnek a mene­kültként elismert személyek. Az utóbbi két évben Romániából ér­kezett és hazatérni nem szándé­kozó menekülők beilleszkedését, ideiglenes lakáshoz és munka­helyhez jutását a jövőben is se­gítik a kormány intézkedései — tájékoztatta kedden a sajtó kép­viselőit Márkus István, a Mene­kültügyi Hivatal helyettes veze­tője. A továbbiakban elmondta: az idei év elejétől érkezők jogi helyzetének rendezése, az új be­vándorlási, illetve az állampol­gársági törvény előírásainak meg­felelően történhet. A hazatérni szándékozó menekülők megkap­ják a szükséges segítséget. Mun­kaviszonyuk megszüntetésének, esetleges OTP-hitelük és más pénzügyi, munka- és családjogi problémáik rendezésének módját pedig a tárcaközi bizottság dol­gozza ki. Szükséges, hogy a román ható­ságokkal egyetértésben mielőbb rendezzék a romániai menekültek helyzetét — hangsúlyozta a hi­vatal helyettes vezetője. Fontos, hogy a Magyarországon letele­pedni kívánó menekültek a kül­képviselet útján beszerezhessék a jogállásuknak és az új jogszabá­lyoknak megfelelő útlevelet, ál­lampolgársági iratokat. Rámuta­tott: a menekültek támogatása sajátos állami feladat, amelynek teljesítésére nemzetközi kötele­zettséget vállaltunk. Az utóbbi két évben országunk­ba több mint 34 ezer menekült érkezett Romániából, csaknem 67 százalékuk illegálisan. Több mint 31 ezren kaptak tartózkodási en­gedélyt, háromezren továbbutaz­tak. Február 15-én több mint 26 ezren tartózkodtak országunkban, közülük 16 400-an ideiglenes tar­tózkodási engedéllyel rendelkez­tek, több mint 2200-an továbbuta­zásra, hétezernél többen letelepe­dési engedélyre vártak. Hazaté­rési szándékkal február 15-ig mintegy ezren hagyták el Ma­gyarországot. Kohászbúcsúztató Ózdon Kedden délután Ózdon a Gyári temetőben jelképes ravatalnál csaknem kétórás közös gyászszer­tartáson ezrek búcsúztatták a március 3-án, az ózdi acélműiben bekövetkezett tragikus robbanás 12 áldozatát. Szabadon '90 Hogyan szavazzunk? „Szabad a választás!” — lát­hatjuk, hallhatjuk, olvashatjuk naponta a választásra felhívó mondatot. Valóban, a törvény ki­fejezetten kimondja, hogy a vá­lasztójog gyakorlása a választó­­polgár szabad elhatározásán ala­pul. Ugyanakkor azt is tudjuk, a mostani választás nem csupán egy, a soron következő választá­sok közül, hanem a jövőnk for­málásának záloga. Ezért nagyon fontos, hogy ilyen horderejű kér­désben az ország lakosságának többsége nyilvánítson véleményt szavazatával, ne egy kisebbség döntsön az itt élő emberek nevé­ben. A törvény is erre az állás­pontra helyezkedik, amikor az el­ső fordulóban megkívánja, hogy a választók több mint fele sza­vazzon. Szavazni a szűk körű, egészségi állapottal összefüggő törvényes kivételtől eltekintve csak szemé­lyesen lehet, fő szabályként az ál­landó lakóhely szerint kijelölt szavazóhelyiségben. Sokan kér­dezik, miért nem lehet nálunk is postán, vagy a külképviseleteken keresztül szavazni. Ma ezt a tör­vény nem teszi lehetővé, ami ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a jövőben ezen ne lehetne vagy ne kellene változtatni. Sőt, az e kérdés körül folyó alkotmányos vita lezárásaként az Országgyűlés legutóbbi — szűkítő jellegű — döntése értelmében a választójog csak a Magyarországon lakó és a választás napján az ország terü­letén tartózkodó magyar állam­polgárok által gyakorolható. Csak személyesen! Viszont nem kell lemondania a szavazásról annak, aki a válasz­tás napján nem tartózkodik ál­landó lakóhelyén, vagy időköz­ben — a választói névjegyzék el­készítése, korrigálása óta — más helyre költözött. Ilyen esetekben igazolást kell beszerezni az állan­dó lakóhely szerint illetékes ta­nács vb titkárától. Az igazolásra azért van szükség, hogy ott, ahol kéri, az érintett személyt töröl­jék a választók nyilvántartásá­ból, és a kiadott igazolás birtoká­ban szavazhasson az új lakóhe­lyén, vagy az ország bármely pontján, ahol a választás napján tartózkodik. Az igazolással sza­vazók fő szabályként csak a tar­tózkodási helyük szerinti területi listára szavazhatnak, azaz a pár­tok közül választhatnak. Az egyé­ni választókerületi jelöltre — minthogy itt a „saját képviseld" megválasztásáról van szó — csak abban az esetben lehet szavazni, ha az adott szavazókör, ugyanah­hoz a választókerülethez tartozik, ahol az állandó lakóhelye van.­­ Az a választójogosult, aki nem kapott értesítést, hogy felvették a­­ választók nyilvántartásába, és időközben sem tisztázta, hogy szerepel-e a névjegyzékben, az állandó lakóhelye szerinti válasz­tókerület megfelelő szavazóköré­ben személyi igazolványa felmu­tatásával szavazhat. Tehát a nyil­vántartásból való kihagyás nem foszt meg senkit választójoga gyakorlásától. Mikor érvényes? A szavazáshoz minden válasz­tópolgár két szavazólapot kap. Az egyéni választókerület szavazó­lapja — á­bécésorrendben — tar­talmazza a jelöltek nevét és az őket jelölő pártok megnevezését, vagy a független jelölés tényét. A területi listás szavazólap — sor­solás alapján — tartalmazza a pártok megnevezését, alatta a párt által bejelentett sorrendben a jelöltek nevét. A szavazat ak­kor lesz érvényes, ha a választó­­polgár az egyéni választókerület jelöltjei közül egyet megjelöl, il­letve a területi listákat tartalma­zó szavazólapon egy párt neve melletti négyzetbe bejelöli a jelet. A két szavazat érvényessége független egymástól. Ha egyértel­műen kiderül, hogy a választó ki­re, illetve melyik pártra adta le szavazatát, akkor önmagában a listára történő beírás, valamely jelölt nevének kihúzása vagy a listán belül a sorrend megváltoz­tatása nem érinti a szavazat ér­vényességét. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy kire, melyik pártra szavaz — és a szavazás titkossá­gához a feltételeket a legszigo­rúbban biztosítani kell —, de két szempontra érdemes figyelni. Az egyik, hogy a szavazatok meg­oszthatók a pártok között, tehát bárki szavazhat X párt jelöltjére az egyéni választókerületben (pl. mert azt a személyt szeretné az Országgyűlésben tudni), ugyan­akkor Y pártot választja a párt­listák közül (pl. mert annak a programja áll legközelebb az ő elképzeléseihez). Ez a megosztás természetesen nem szükségszerű, de lehetőség van rá. Biztos lesz­nek akik éppen fordítva gondol­ják, hogy pl. X párt jelöltjére ak­kor sem szavaznak, ha a jelölt el­len nincs semmi kifogásuk, sőt esetleg még szimpatikus is, de a pártja elképzelései elfogadhatat­lanok számukra. Ezt a döntést mindenki maga hozza meg. A másik figyelembe veendő szempont, hogy amikor az egyéni választókerületben pártjelöltre szavaz valaki, ezzel a párt szá­mára úgynevezett töredékszava­zatokat szerez, ha az illető jelöl­tet nem választják meg képvise­lővé. A töredékszavazatok össze­sítve újabb mandátumokat érhet­nek. Tehát aki egyértelműen akar egy pártot támogatni, ezt az egyé­ni választókerületi jelöltre tör­ténő szavazásnál is érvényesíthe­ti, nemcsak a pártlisták közötti választásnál. Dönthet-e a bíróság? Az új választójogi törvény a bírói jogorvoslat lehetőségét a választás minden fázisára kiter­jeszti. Nincsenek külön választási bíróságok, de a választási szervek minden kifogást elutasító döntése ellen bírósághoz lehet fordulni. A helyi és területi választási bizott­ságok döntése ellen a megyei és a fővárosi bíróságokhoz, az Orszá­gos Választási Bizottság döntése ellen pedig a Legfelsőbb Bíróság­hoz lehet jogorvoslattal élni. A bíróságok három napon belül, há­rom hivatásos bíró közreműködé­sével döntenek. Ha a törvénysér­tés a választási eredményt ér­demben befolyásolta, a bíróság a választást, illetve annak érintett részét megismételteti. (Dezső Márta) Az alkotmány­bírái Biztos pont a bizonytalanságban Minek az alkotmánybíróság, amikor alkotmány sincs, amit vé­deni érdemes , utasították el az ellenzék pártjai tavaly nyáron a kormány javaslatát az alkot­mánybíróság mielőbbi felállításá­ról. Azután módosították az al­kotmányt, megegyeztek az alkot­mánybírók pártok általi jelölésé­nek arányában és lett alkotmány­­bíróság.. Nemcsak van, de dolgo­zik is: véleményt mondott a köz­­társasági elnök választásával kap­csolatban, a családjogi törvény alkotmány erejű törvény voltáról, a kopogtatócédulák törvényessé­géről és legutóbb a kamatadó ügyében. Politika és jog — Az alkotmánybíróság létre­hozásakor a többi sarkalatos tör­vényhez hasonlóan a különböző országok jó megoldásait igyekez­tek ötvözni — mondja dr. Sólyom László helyettes elnök. — Mégis úgy tűnik, a nyugatnémet modell lebegett a törvényalkotók szeme előtt. A végleges szöveg azon is múlott, hogy a kerekasztal-tár­gyalásokon mit sikerült keresz­tülvinniük a szembenálló felek­nek. Két lényeges változást ért el az ellenzék: az egyik, hogy utó­lagos normakontrollt kérve bárki fordulhat az alkotmánybíróság­hoz. Ennek meg is van a hatása: már most kétszáz olyan ügyünk van, amivel foglalkozni kell. Más országokban gyakran korlátozzák az eljárást kezdeményezők körét vagy a testület választhatja ki a legfontosabb ügyeket. Keresztül­ment a tárgyalásokon az a javas­lat is, hogy a bírák megfelelő tu­dományos segédapparátusra tá­maszkodhassanak.­­ A megálalpodás szerint két­­bí­rói helyre állíthatott jelöltet a szocialista, párt, kettőre az ellen­zék, egy bíró pártoktól független személy lett. Az alkudozások so­rán több tekintélyes professzor neve is felmerült, akik helyett vé­gül m­ás került a testületbe. Mennyire befolyásolják a bíró­ság döntéseit a politikai és sze­mélyi megfontolások? — Szakmai kérdésekben vára­kozáson felül együtt tudunk mű­ködni. A jogi helyzetből indulunk ki­ az alkotmány alapján. Az irtás kérdés, hogy az alkotmánybíró­nak szuverén egyéniségnek kell lennie, határozott erkölcsi és po­litikai nézetekkel, amelyek nyil­ván belejátszanak sze­zélyes ál­lásfoglalásába, de sohasem szo­ríthatják háttérbe a jogi érvelést. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal a nagy politikai felelősség­gel, amely egy-egy kérdés eldön­tésekor ránk hárul, hiszen kizá­rólag formállogikai, jogdogmati­kai szempontok alapján egy jog­államban sem lehet megítélni al­kotmányos kérdéseket. Példa­ként említhetem a köztársasági elnök választásának politikailag agyonmanipulált kérdését, amely­ben az alkotmánybíróság jogilag tiszta helyzetet teremtett. Az egyetlen kivétel — A kopogtatócédulák ügyében ön különvéleményt tartott fenn abban a részletkérdésben, hogy a személyi szám feltüntetése az ajánlószelvényen ellentétes a sze­mélyi adatokhoz fűződő jogokkal. Nem attól tartottak-e a többiek, hogy ha ebben a lényeget nem érintő kérdésben igazat adnak az indítványtevőknek, ezt kiforgat­va az egész választási szisztémát támadhatják? — Eddigi tudományos munkás­ságommal és vélekedésemmel lett volna ellentétes, ha ezt a kérdést — különböző aktuális megfonto­lások miatt — másként ítélem meg. Bírótársaimat sem vezette más, mint, hogy ez volt a jogi meggyőződésük. — A jelenlegi személyi összeté­tel és a szervezeti felépítés meny­nyire garantálja az alkotmánybí­róság függetlenségét? — Más szervezetektől teljesen függetlenek vagyunk. Befolyáso­lásra nincsen mód, nem is tör­tént ilyen kísérlet. Miközben a közeljövőben kormányok, mi­niszterek, esetleg parlamentek követik majd egymást, mi kilenc évig a helyünkön maradunk. Mi vagyunk hát a legstabilabb in­tézmény jelenleg. Megítélésünk­kel, szerepünkkel kapcsolatban ugyanakkor sok még a bizonyta­lanság. Más intézmény híján ránk nem tartozó panaszok szá­zaival árasztanak el. Kissé a Ká­dár-titkárság örökébe léptünk, de ezt a szerepet nem vállalhat­juk. Az állami szervek sem tud­ják pontosan, hova tegyenek. So­kan azt hitték, újabb főhatóság született, amelynek meg kell kül­deni egyeztetésre a törvényterve­zeteket. Az országgyűlés vezetői is úgy próbáltak kezelni, mint ha a parlament egy bizottsága vol­nánk, amelynek véleményezésre kiadnak nem tisztázott kérdése­ket. •­­ Az alkotmány elismerten át­meneti jellegű, érdekes keveréke a jogállamiság jegyében fogant fejezeteknek és a régi szabályok­nak. A módosításokban is érző­dik a kapkodás, a pártpolitikai kompromisszumok hatása. Ho­gyan lehet egy toldozott-foldozott alkotmány alapján alkotmányos ügyekben jó ítéletet hozni? — A sarkalatos törvények és a módosított alkotmány valóban nem mentes a hibáktól. Sok új fogalom és intézmény következ­ményeit nem gondolták annak idején végig. Mégis ami az alkot­mány védelemre érdemességét il­leti, mi nem vizsgálhatjuk felül sem az országgyűlés, sem az al­kotmány legitimitását. Rengeteg technikai ellentmondással kell megküzdenünk, amibe a mun­kánk során ütközünk. De az al­kotmány az egyetlen, amihez — nézetem szerint — nem nyúlha­tunk, amit nem a mi dolgunk bírálni. Ez következik a hatalom­­megosztásból is — különben tel­jesen az országgyűlés felett áll­nánk. — Vagyis az alkotmánybírók nem az alkotmány bírái. Felvető­dik az a kérdés is, bíróság vagy hivatal az alkotmánybíróság? — Az előbbi a kívánatos. A ka­matadó ügyében megtartott nyil­vános tárgyalásunk is erről győ­zött meg. A szembenálló felek a meghallgatás során több új jogi érvvel álltak elő, ezzel segítették a döntés meghozását. Ez nem mond ellent annak a szerepnek, hogy az alkotmányértelmezéssel a jogállamiság fejlődésének is irányt mutassunk. — Az új parlament újabb öt bíróval egészíti ki a testületet. — Jó volna, ha a választásokon győztes pártok nem elsősorban a saját embereiket akarnák az al­kotmánybíróságba bejuttatni, ha­nem a szakmai, emberi kvalitá­sok számítanának. Azt is kívána­tosnak tartom, hogy a hivatalban levő alkotmánybírák szakmai szemszögből beleszólhassanak leendő társaik kiválasztásába. A hely szelleme — Más országok gyakorlatával összevetve hol lehetne finomíta­ni a magyar rendszert? — Nemrég Olaszországban ta­nulmányoztuk az ottani alkot­­mánybíróság munkáját, amely a Palazzo della Consulta csodála­tos freskókkal díszített épületé­ben dolgozik. Századok óta ma­gas jogi fórum működött itt, a hely önmagában rangot ad a ki­hirdetett ítéleteknek. Ottani be­nyomásaim is megerősítettek a nyilvánosság szükségességében. A napirendet előre közzéteszik, az ülésekre bárki bemehet. A bíróság csendben hallgatja a pa­naszos és a jogalkotó képviselő­jének rövid összefoglalóját, a fe­csegés illetlenségnek számít. Ta­nulságos, hogy az olaszok renge­teg pénzt öltek bele az ügyforga­lom számítógépesítésébe, egy év alatt feldolgozták így a sokéves hátralékot, most napra készek. — Milyen ügyek várnak elbí­rálásra az alkotmánybíróságon? — A két nagy klasszikus ügyön kívül (abortusz, halálbüntetés) csak találomra mondok néhá­nyat. A katonai szolgálati sza­bályzat egyes rendelkezései mennyire ellentétesek a szabad­ságjogokkal, a kettős állampol­gárságot kizáró államközi szer­ződések alkotmányellenessége, a vagyonelszámoltatással kapcsola­tos észrevételek, vámügyek, kü­lönféle adók, családi pótlék vagy hogy a fegyvertartás korlátozását miért BM-utasítás szabályozza. Némileg, meglepő, hogy egyetlen beadvány sem érkezett még hoz­zánk büntetőeljárási ügyben, amely külföldön az alkotmánybí­rósági esetek számottevő részét alkotja. Javornicsky István Kamatadó ugyan már nincs­en vállalja át a költségvetés növekvő terheit? A kamatadó eltörlése kapcsán egy népi bölcsesség jutott először eszembe: a látszat csal. Az Alkot­mánybíróság döntésének ugyanis bizonyára örülnek azok, akiknek nem kell kamatadót fizetni, no meg azok a pártok és szervezetek is, amelyek kezdeményezték az állampolgári engedetlenséget, il­letve a kamatadó eltörlését. A szo­ciáldemokraták mellett az indít­ványozók közé tartozott az MSZMP, s jó néhány olyan szak­­szervezeti csoport, amely ugyan­csak a régi pártállam örökösének nevezhető. Azaz, elsősorban „a helyzet" előidézői kezdeményez­ték a kamatadó eltörlését, noha a mai szituáció — és a költségvetés több mint 80 milliárdos lakástá­­­­mogatási terhe — az elmúlt 40 év logikus következménye. A bé­rek ugyanis olyan alacsonyak vol­tak e hazában, hogy abból lakást vásárolni csak jelentős hiteltámo­gatással lehetett. Tehát amikor a kormány 1989 végén a kamatadó megszavazását kérte a parlamenttől, tudatában volt annak, hogy az így szerzett közel 7 milliárd forint nem hoz­hat alapvető változást a lakáspo­litikában. Ez a törvény egy lépés­­sorozat első eleme lehetett vol­na, amely a lakáspolitikát piacibb alapokra helyezhette volna. A to­vábbi lépések során mind a lak­béreket,­­mind a lakáshitelekkel kapcsolatos terheket európai szintre kellett volna emelni, per­sze csak akkor, ha ez a fizetések arányos emelésével járt volna együtt. A világ fejlettebb részein ugyanis a család összjövedelmé­nek 25—30 százalékát, esetenként még ennél is többet fordítja lak­bérre, vagy a lakás törlesztésére. Nálunk más arányok alakultak ki, mindenki kiszámolhatja, hogy összjövedelméből mennyit fordí­tott lakbérre, illetve hiteltörlesz­tésre. Amikor a kormány a ka­matadó bevezetését kérte a parla­menttől, azt mérte fel, hogy a szükséges terheket azokra a ré­tegekre rakja, amelyek azt legin­kább képesek elviselni. Itt érdemes megjegyezni, a Szo­lidaritás vezette új lengyel kor­mány 1990. január 1-jétől minden­fajta hiteltörlesztést 45 százalék­kal emelt meg, tehát a lakáshite­lek kamatát is, így Kelet-Európá­­ban a magyar kormány, illetve a parlament döntése nem volt olyan különös, igaz, ez a lépés nem ál­talános a világon. (Mégpedig azért nem, mert a munkaerő- és a lakáspiac is normálisan műkö­dik.) Persze választhatott volna a kormány más megoldást is. Pél­dául azt, hogy a törlesztőrészle­teket valorizálja, azaz az átlag­béremeléshez igazítja. Ez a mód­szer azzal kecsegtetett volna, hogy 1990-ben (17 százalékos eme­lés révén) 5 milliárd forinttal nö­velte volna a lakosság terhét, a költségvetés viszont több mint 40 milliárd forintos kamattámogatás­tól mentesült volna. A folyamat azonban meglehetősen bonyolult pénzügyi mechanizmussorozatot indított volna el, s ezért a kor­mány nem ezt a megoldást válasz­totta. Akárhogy is történt, a kamat­adó csaknem 7 milliárd forintos bevételt jelentett volna a költség­­vetésnek 1990-ben, ha az Alkot­mánybíróság nem semmisíti meg a parlament döntését március 14-én. Ez az összeg azonban már eltűnt, azaz hiányzik a költség­­vetés bevételi oldalán. Mit tehet a jelenlegi, illetve a következő kormány ebben az új helyzetben? Ha a költségvetés la­káskiadásait akarja csökkenteni, akkor elveheti azt a 150 ezer fo­rintot, amit a fiatal házasoknak szavazott meg a parlament. Eset­leg az idősek, nagycsaládosok tá­mogatásából csíphet el kisebb-na­­gyobb összeget. (Az ilyen törvény­módosításokhoz nem kell kéthar­mados többség.) Ezt a lehetősé­get azonban valószínűleg elveti a következő kormány, mivel alap­vetően antiszociális, így marad a költségvetés egyéb támogatásai­nak csökkentése, ami viszont ár­emelkedéssel jár együtt. Az em­lített csaknem­ 7 milliárd forint kamatadó pótlására körülbelül egy százalékkal kellene az árszín­vonalat elmelni, ha az már január 1-jétől megtörtént volna. E lé­pésre azonban valószínűleg csak július elseje után szánja el ma­gát az új kormány, akkor viszont csaknem kétszázalékos áremelést kell végrehajtani. (A csak január­ban hozott áremelések együttes hatása egész évre hétszázalékos inflációt gerjesztett!) Persze lehet, hogy a következő kormány valami egészen meg­oldást talál, ez azonban valószí­nűtlen. Pedig meg kell találnia, mivel erre nemcsak a költség­­vetési lyuk, hanem az IMF is kényszeríti, a 200 millió dolláros hitelnyújtás feltételeként így a kamatadó eltörlése miatt a ter­hek vagy a legszegényebb réte­gekre, vagy a lakosság egészére terülnek szét. A gazdaságban ugyanis érvényesülnek a tör­vényszerűségek, s ezt azoknak is tudniuk kell, akik kezdeményez­ték a kamatadó eltörlését, vagy a nem fizetésre ösztönözték az em­bereket. A szociális demagógia árát — csakúgy, mint a lakásokat — végső soron a választópolgá­roknak kell megfizetniük. Em­őd Pál 5

Next