Magyar Nemzet, 1990. szeptember (53. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
„ Megjavulunk Mindegy, ki lesz a város első embere, csak becsületes legyen, ne lopjon — tolmácsolja az embereik véleményét a polgármester-választásról szóló írásában vidéki tudósítónk. Arról nincs szó a cikkben (és általában máshol sem), hogy hasonló követelményt fogalmaznak-e meg a kis-, közép- és nagyemberek saját magukkal szemben is. ..A fejétől bűzlik a hal” közmondás jegyében persze, valóban igen fontos, milyen erkölcsű és lelkületű emberek emeltetnek magas méltóságokba. Az „istentudta népnek” tehát igaza van: a vezető ne lopjon, ne csaljon, ne hazudjon. Akkor is igaz ez, ha tudjuk, a vezető vagy helyesebben némely vezető a jövőben is megpróbálkozik effélékkel. Nem valószínű, hogy éppen a köz- és magánerkölcseiben alaposan lezügött-lezüllesztett . Magyarország mutatna példát a világnak azzal, hogy széles e hazában nem él meg a korrupció, nem pattan ki megvesztegetési botrány. A változás, amit várhatunk, a múlthoz képest abban állhat, hogy fény derül a megengedhetetlen üzelmekre. S ami még fontosabb: a tisztesség szabályai ellen vétő közembert ne védhesse meg se saját hatalma, se felsőbb pártfogója. Mennie kelljen, ha rábizonyosodik vétke. Az elmúlt évek legszomorúbb terméke az volt,, hogy szinte lehetetlenné tette a kis és nagy embernek egyaránt (a nagynak még inkább), hogy saját lelkiismeretének és a törvényeknek megfelelően éljen, boldoguljon. Az ellenállás, az elszántság, ahhoz kellett, hogy a lépten-nyomon kínálkozó alkalomtól megtartóztassa magát a becsületére kényes ember. A tér, amelyben életünk zajlott, egyre szűkebbé vált az alapvető örök emberi normákhoz ragaszkodni akarók számára. Törvényszerű következménye volt ez a központosított hatalmi szerkezetnek, a saját törvényeit sem tisztelő kvázi alkotmányos oligarchiának, a hiánygazdaságnak. Ahol a pénzért nem kapható meg egyenes úton minden áru, miközben a pénzért minden megkapható: luxus és hétköznapi cikk, becsület, nő, lakás, hatalom, ott a becsületen, a tisztességen annyi folt esik, hogy ezek a fogalmak már-már régies, múltba veszett kifejezésként hatnak. A gazdasági és a politikai hatalom felsőbb régióiban a hatalommal élés már önmagában a hatalommal való visszaéléssel volt egyenlő, ha más országok mércéje szerint ítélünk. A pozícióba jutott ember olyan apró előnyök és olyan komoly kiváltságok birtokosa lett pillanatok alatt, amelyek akkor is korrumpálták, akkor is kérdésessé tették a jogát és igényét mindenfajta erkölcsi ítélkezésre, ha semmi más egyebet nem tett uralkodása idején. Hogy egy úρτδ, demagóg példát említsek: milyen alaponbélyegzi meg a csokoládét lopó bolti tolvajt az áruházi párttitkár, aki a balatoni pártüdülőben tíz forint alatti áron itta a (másutt ráadásul hiányzikk) Unicumot? Erkölcsi fölényt ilyen körülmények között az ember csak úgy érezhet másokkal szemben (márpedig önbecsülésre mindenkinek szüksége van), ha önmaga előtt is ködösít, ha hagyja összezavarodni az értékrendet. Lett is kuszaság az országban, (új) rendszer legyen a talpán, amelyik ezt a gabalyodást kibogozza. Nem sokat érünk persze azzal, ha folyton sík hangon beszélünk földi dolgainkról, legyenek azok még oly siralmasak is. Engedtessék meg mégis, hogy az ország mai helyzetét, sokak lelki állapotát a temetőéhez hasonlítsam, csak a kapu fölött nem a Feltámadunk, hanem a Megjavulunk felirat áll, többnyire kérdőjellel. Én ezt a kérdőjelet a világért sem venném le, inkább a szó értelmezését, a reménykedések alapjának mibenlétét szeretném világosabbá tenni. Ha feltámadunk, ha megjavulunk, az sok nemes, erkölcsös és jó ember dicsősége és munkájának eredménye lesz, ez kétségtelen. De azért, és úgy, hogy egy olyan rendszert sikerül kiizzadni, amelyikben ezek az emberek nemesek, jók, erkölcsösek maradhatnak. Aligha volt, van és lesz olyan polgármestere a világnak, akit ne környékezne meg egy minden hájjal megkent építési vállalkozó, üzletlánc-tulajdonos, hogy a pályázatotő nyerje, a területet ő vegye meg, a szerződést előnyösen köthesse meg. S nincs olyan világ, amelyben egyik-másik polgármester ne remegne bele az ajánlatba, ne szédülne meg. S ha nincs mögötte erős kapaszkodó: a törvény, a közerkölcs, a saját tisztessége, könnyen a földre zuhan. Az emberi jóságban, tisztességben, méltóságban bíznunk kell, de ne bízzunk abban, hogy egyedül ez megmenti lelkünket a kárhozattól. Össze kell fogózkodnunk ahhoz nekünk, becsületes embereknek, hogy se a legvadabb orkán, s pláne ne a gyenge szellő ne sodorjon olyan tájakra, ahol a becstelenség az út. Ezt az összefogózódást, egymásba kapaszkodást nevezik a társadalomban rendszernek. Törvények, erkölcsök, intézmények védőhálójának, amely garancia arra, hogy ha el is csúszunk, szakadékba nem zuhanunk. A helyhatósági választások és a polgármester-keresgélések idején is hasznos tudnunk, hogy bármilyen fontos is a megfelelő személy megtalálása, őt és vele együtt magunkat meg kell óvnunk később. Olyan körülmények, olyan rendszer kialakításával, amely hosszabb távon nem engedi a hatalom önérdekű gyakorlását, amely módot ad tisztes iparosok és erkölcsös emberek világra jöttére és talpon maradására. Irtóztatóan nehéz lesz ez ebben az örökölt világban, amelyben nincs becse a becsületnek, nincs értéke a tudásnak, nincs ereje a tiszta szónak. Annál nagyobb a hatalma a pénznek, amelyet ügyeskedéssel, politikai vagy üzleti mahinációkkal szereztek; a felszínességnek, amely egyfajta, tragikomikusan szegényes, posztszocialista hedonizmussal igyekszik élni a napnak, a pillanatnak. Nehéz lesz ez egy világban, amelyben a kultúra, az erkölcs és hasonló fogalmak ugyan papírra vethetők, de oda is ki tudja meddig. A tisztességhez, a tisztességesnek maradáshoz, akárcsak a háborúhoz, pénz is kellene, méghozzá nem kevés. Erős gazdaság. Olyan középosztályi nívó, hogy a polgári világ egy alapvető fogalmát és feltételét használjam-, amely biztos és elfogadható szintű egzisztenciát kínál és szavatol a társadalom mindazon becsületes, dolgos tagjainak, akik viszolyognak a szériában elkövetett stikliktől, szabályszegésektől. Közülük kerül ki remélhetően mind több polgármester is, feltéve, ha biztosak lehetnek vagy legalább reménykedhetnek abban, hogy a poszt, amit vállalnak, betölthető etikusan is. Hogy megvédi őket a társadalom, amely maga is javulgat, egymást támogatva-segítve araszolgat a feltámadás felé. Lehetőleg még itt (és mostanában) a földön. . Javornlcsky litván * m Ara: ti,50 furiniMagyar Nemzet ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Szombat 1990. szeptember 1. Lili. évfolyam 205. uv Kohl: „A német történelem nagy érája” Berlinben aláírták az egyesülési szerződést Irak három napot kapott az amerikai feltételek teljesítésére A külpolitikai helyzet ISMÉT LEZÁRULT EGY FEJEZET a német egyesülés történetében. A két német állam szerződésének aláírása után jogilag is szabaddá válik az út Németország egységének október 3-ra tervezett helyreállítása előtt. A valuta- és szociális uniót megteremtő, majd az össznémet választások útját egyengető dokumentumok után ez a harmadik, több mint ezeroldalas német—német megállapodás az egységes Németország működésének jogi-politikai kereteit rögzíti. Göröngyös út vezetett idáig. Az alig két hónap alatt tető alá hozott dokumentum aláírása előtt a szociáldemokraták például az egyesülési szerződés számos szociális, tulajdonjogi és pénzügyi részletét vitatták, míg közvetlenül az aláírás előtt nyugatnémet részről az abortusz, keletnémet részrőlpedig a volt állambiztonsági minisztérium személyi dossziéinak őrzése körül robbantak ki viták.Most azonban már semmi akadálya sincs a tőke és a vállalkozási kezdeményezések oly kívánatos beáramlásának. A megállapodás kapcsán Kohl kancellár „a német történelem nagy órájáról”, az SPD kancellár jelöltje, Lafontaine pedig „valódi áttörésről” beszélt. NAGY VÁRAKOZÁS ELŐZTE MEG Pérez de Cuéllar ammant tárgyalásait. Többen az Öböl menti válságbékés megoldásának utolsó lehetőségét látják ebben a közvetítési kísérletben. Ha az ENSZ-főtitkár most kudarcot vall, „akkor csak a katonai megoldás marad" — vélekedik több lap is. ■ Katonai erő, vagy diplomáciai út? A kérdés érthetően foglalkoztatja az amerikai közvéleményt is. Alexander Haig volt védelmi miniszter, a NATO egykori főparancsnoka elképzelhetőnek tartja akatonai megoldást. Ez derült ki abból a televíziós nyilatkozatból, amelyben kifejtette, hogy aharcok sikeres megvívásához, akárfélmillió amerikai katonára is szükség lehet a térségben. Több amerikai lap úgy vélekedik,hogy a katonai támadás csak idő és felkészülés kérdése, s az Evans Novak szerzőpáros szerint errekét hónapon belül sor kerülhet. Az újságírók szerint e megoldásnak több híve van az amerikai politika felső köreiben is. Ezzel hozzák kapcsolatba, hogy — értesüléseik szerint — több vezető amerikai politikus is helyteleníti Pérez de Cuellar közvetítési kísérletét Cheney védelmi miniszter és Scowroft nemzetbiztonsági tanácsadó állítólag elutasítják a tárgyalásokat; szerintük Iraknak mindenféle megbeszélés előtt lel kellene vonulnia Kuvaititól. A MAGAS OLAJÁRAK árnyékot vethetnek Kelet-Európa jövőjére is. Az olajsokk okozta közvetlen hatáson kívül, közvetve az is érinti a térséget, hogy az olajválság egyes szakértők szerint lelassíthatja a gazdasági növekedés ütemét Nyugaton is. Ha pedig a fejlett tőkés országoknak visszaesésselkell szembenézniük, akkor azok csökkenthetik kelet-európai beruházásaikat. Jellemző, hogy miközben az Egyesült Államok az esetleges fegyveres összetűzéssel számol a Perzsa-(Arab)öböl környékén, a jelek arra mutatnak, hogy a válságnak máris igen kedvezőtlen következményei vannak az ország gazdasági életére. Növekednek a közkiadások, az olajárak emelkedése pedig 25—30 milliárd dollárra növelheti a költségvetési deficitet. Ehhez járulnakmég a szaúd-arábiai felvonulás költségei. Mindez,becslések szerint,kétszeresére emelheti az 1991-es költségvetési deficitjét. De nemcsak ká. J*wITn‘Írnak a válságból. Texas és Oklahoma olajtermelőinek fel««J»*·1 110?0??.,®* jM helyzet, s a hidegháború okozta ijedség után a 1*1? ^ ^**r}álegeshet. A bevételekre szüksége is van az Egyesült Államoknak, hisz a BBC szakértője szerint az amerikai gazdasági élet a kuvaiti válság előtt a pangás jeleit mutatta; a gazdasági növekedés a második negyedévre évi 1,2 százalékra csökkent. (S. C.) . . Elhárultak az akadályok a német unió elöl Az SPDszpárk az abornuszviiában Az NDK és az NSZK képviselői pénteken délben aláírták a két német állam egyesült szerződését, amely a Népi Kamara, illetve a szövetségi gyűlés és a szövetségi tanács jóváhagyása után emelkedik jogerőre. Ezáltal jogilag is szabaddá válik az út Németország egységének október 3-ra tervezett helyreállítása előtt. Mint az MTI jelenti, az aláírásra a kelet-berlini Unter den Linden sugárúton levő palotában került sor, abban az épületben, amely egykor a porosz, illetve a német trónörökösök rezidenciája volt. A kelet- és a nyugatnémet rádió- és tévéállomások által egyenes adásban közvetített eseményen jelen volt mindkét német állam számos vezető politikusa. A dokumentumot Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügyminiszter és Günter Krause keletnémet parlamenti államtitkár írta alá.' Az aktus előtt mondott méltató beszédében!' Lothar de Wattiere NDK-miniszterelnök konstruktív szellemét tükröző, gondos tárgyalások eredményeként született dokumentumnak nevezte a szerző-dést, amely egyike a második világháború utáni német történelem legjelentősebb okmányainak. Mint mondta, a szerződés bizonyosságot és egyértelműséget teremt abban a sok kérdésben, amely az egyesüléssel kapcsolatban fölmerült, és szabályozza mindazt, amit Bonn és Berlin fontosnak és helyesnek tart. Kiemelten szólt a keletnémet kormányfő a tulajdonkérdés és a tulajdonviszonyok rögzítéséről, az NDK területén óhajtott beruházások védelméről, a nyugatnémet szociális rendszer átvételéről, a keletnémet tartományok pénzügyi hátterének biztosításáról, a merev, központi közigazgatási rendszer föderalisztikus alapokra való helyezéséről. Wolfgang Schäuble belügyminiszter beszédében arra mutatott rá, hogy az egyesülési szerződés megteremti az egységes jogrend és az egységes életfeltételek létrehozásának alapját német földön. Kiemelte, hogy a tőke és a vállalkozói kezdeményezés oly kívánatos beáramlásának immár semmi sem áll az útjában, ő maga bizonyos benne, hogy az NDK- ban is beköszönt a föllendülés. mégpedig hamarabb, mint ezt sokan gondolják. Az aláírás előtt a vitatott kérdésekben dűlőre jutott a bonni koalíció és az ellenzék, illetve Bonn és Berlin. A terhességmegszakítás kérdésében az SPD beadta a derekát, és elfogadta, hogy a keletnémet gyakorlat (a megszakítás engedélyezése a terhesség a terheség 12. hetéig minden további indikáció nélkül) még 2 évig érvényben marad a keleti tartományokban. Korábban az SPD 5 évi átmeneti idő mellett kardoskodott. Bonn pedig engedett a Népi Kamara csütörtöki határozott fellépésének és lemondott arról, hogy az NDK polgárairól fölfektetett 6 millió Stasi-arcta e koblenzi szövetségi levéltárba kerüljön. A dokumentumok, amelyeknek révén az érintett személyek könynyen zsarolhatóvá válhatnak, azNDK területén maradnak. Végleges helyükről, felhasználásukról és őrzésükről a majdani egységes német parlament határoz. A két német állam egyesülése módosulást eredményez a postai irányítószámok .jól bevált rendszerében is. A postai küldemények gyors és megbízható kézbesítése érdekében október 3-tól a nyugati országrészbe szánt küldemények postai irányítószáma elé O betűt kell írni, amely kötőjellel kapcsolódik a négyjegyű irányítószámhoz. Az egykori NDK-ba küldött levelek és csomagok irányítószáma elé O betű írandó. Az AFP és a TASZSZ jelenti: A szovjet külügyminisztérium pénteken hivatalos nyilatkozatban üdvözölte Lothar de Maiziére, az NDK miniszterelnöke, és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter csütörtöki közös bejelentését az egyesült Németország fegyveres erőinek jövendő létszámáról. A külügyminisztérium pénteki nyilatkozata szerint ez a lépés egy olyan kötelezettségvállalás alapját képezi, amelyet az NDK és az NSZK a Jövendő egyesült Németország nevében tesz a német kérdés végleges rendezésének keretében. A nyilatkozat értelmében az NSZK és az NDK kormánya az egyesült Németországra vonatkozóan kötelezettséget vállal arra, hogy az első hagyományos leszerelési szerződés hatálybalépését követő 3-4 éven belül 370 ezer főre csökkentik az egyesült Németország hadseregének létszámát. Antall József helsinki műsorszékselő kormányfő magyarországi beruházásokra biztatta a finn befektetőket Helsinkiből jelenti az MTI. A magyar és csehszlovákiai pártok felvétele az Európai Demokrata Szövetségbe (EDU) azt tükrözi, hogy megszűnt Európa kettéosztottsága. Az eddig csak nyugateurópai pártokat tömörítő szervezet immár joggal nevezimagát európainak — mondta Alois Mock osztrák külügyminiszter, az EDU újjáválasztott elnöke. A kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítő szervezet pártvezetői konferenciája csütörtöki első napjának végén folytatott beszélgetésben Alois Mock kifejtette, hogy a magyar kormánykoalíció három pártja és három csehszlovákiai párt csütörtöki felvételével az EDU nyugateurópai pártjai szolidaritásukat fejezték ki az említett kelet-európai pártokkal, és tanújelét adták, hogy készek segíteni a kommunista rendszerek következményeinek felszámolásában. A pénteken folytatódó konferencia számos kétoldalú megbeszélésre is lehetőséget ad. Antall József miniszterelnök a csütörtök délutáni ülés után tárgyalt Poul Schlüter dán kormányfővel — a két ország közötti gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről folytattak eszmecserét. A kapcsolatok fejlesztésének egyik lehetséges területeként jelölték meg a mezőgazdaságot. A magas színvonalú dán mező- és élelmiszer-gazdaságban a kis és a közepes méret az uralkodó. Az ezt jól szolgáló dán mezőgépipar esetleg közreműködne a magyarországi hasonló feltételek megteremtésében. Az Európai Demokrata Szövetség tizenharmadik pártvezetőikonferenciája pénteken a déli órákban záró közlemény elfogadásával fejeződött be. Antall József magyar kormányfő délután a kétoldalú viszonyról folytatott megbeszélést Harri Holkeri finn miniszterelnökkel, majd látogatást tett a Nokia cégnél. A két államférfi három hónapon belül másodszor találkozott egymással, ugyanis Holkeri volt az első külföldi kormányfő, aki júniusban látogatást tett az új magyar miniszterelnöknél. A kormányfői megbeszélés utáni sajtóértekezleten Antall József nagyon hasznosnak minősítette a két ország gazdasági együttműködését, és magyarországi beruházásokra biztatta a finn befektetőket. Úgy vélte, még két nehéz esztendő után fellendülést várhatunk a magyar gazdaságban. Említést tett az országot sújtó váratlan eseményekről, így az aszályról, amely 50—60 millió forint, valamint az iraki—kuvaiti konfliktusról, amely a magyar kintlevőségek és az embargó miatt 300—400 millió dollár veszteséget okoz az országnak. Reményét fejezte ki, hogy Magyarország is részesül az amerikai kormányzat minap meghirdetett segélyprogramjából, amelyből az Irak elleni embargó miatt kárt szenvedő államok részesülnek. Holkern elmondta, hogy hasznos információkat kapott a magyar kormányfőtől nemcsak a magyarországi helyzetről, hanem a Varsói Szerződés Szervezetének átalakulásáról és a magyar— szovjet viszonyról. A második bérs döntés évfordulóján Iliescu megbékélésre kérte Budapestet és Bukarestet Bukarestből jelenti az MTI. A kölcsönös megértésre és megbékélésre van szükség Magyarországgal. Románia együttműködésre törekszik — ezt mondta Ion Iliescu, Románia elnöke csütörtök este a román televízióban közvetített beszédében. Az ország vezető politikusa a második bécsi