Magyar Nemzet, 1990. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
Hétfő, 1Θ90, október 1 HAZAI NAPLÓ SZÉTSZAKAD-E AZ ORSZÁG? — vélhetőleg ez az alapvető kérdés vasárnap délután a helyhatósági választások első fordulójának befejezésekor. E pillanatban ugyanis — az előrejelzések alapján —, nem az a döntő, hogy melyik párt lesz a győztes, hanem az, hogy befejeződik-e a rendszerváltás, az ország szeptember 30-a után merre veszi — veheti majd az irányt, tehát elegendő választópolgár ment-e el szavazni jog- és tényszerűen. A tét ugyanis az: szétszakad-e az ország — mármint erős központi hatalomra és gyenge, alig legitimnek tekinthető helyi önkormányzatokra? Hamlettel szólva: az itt a kérdés... Mire e sorokat átfutja a t. olvasó, addigra pontos adatokkal ismerteti meg a rádió és a televízió. Azt azonban már most látni lehet, ha valamely okból nem alakulnak meg minél gyorsabban a helyhatóságok, ha az államipolgári közöny miatt újabb és újabb — a törvényben megkívánt módon —, választásokra kell sortkeríteni, úgy hétköznapjaik — helyi szinten —, anarchiával fenyegetnek. Ki fogja akkor az ügyes-bajos dolgokat, lakáskérelmeket, műszaki engedélyeket, stb. intézni, jóváhagyni??? Egyes nézetek szerint így is körülbelül fél évet kell várni arra, hogy az önkormányzatok megalakulása után folyamatosan intéződjenek az ügyek, zökkenőmentesen menjen az államigazgatás szekere. Ha ehhez hozzávesszük, hogy állítólag a választások előtt már jó pár hónappal éppencsak működtek a tanácsok, van félnivalónk a jövőtől. KOMOLYAN RONTOTTÁK a választásokon való magas részvétel esélyét a hét végén bejelentett áremelések. Taktikai hiba ez a javából, kövesse el azt akár a legerősebb politikai erő is. Nincs erre igazán magyarázat. Hiszen az emberek a gazdasági erő és stabilitás alapján alkotnak képet nemcsak a világról, de szűkebb környezetükről is. Ha nem érzékelnek minimális javulást, úgy — eléggé elítélhető módon —, nem tesznek különbséget a letűnt kor és a jelen politikai rendszere között. Ilyenkor szokott az bekövetkezni, hogy a társadalom egy jelentős része nem megy el szavazni, vagy az ellenzékre adja voksát. A tömeg ugyanis mindig tömegszerűen viselkedik, nem észérvek és morális meggyőződés által vezérelve, de nagyon is érdekei szerint, így félő, hogy a kelet-európai folyamatokban, az átalakításban, rendszerváltásban élen járó Magyarország — a választások érvényességétől függetlenül —,kifullad. illetvekifulladt. Fölélte politikai, gazdasági és morális tartalékait. A PÁRTVISZÁLYOK eddig is csak a legelszántabb párthíveket elégítették ki. A parlamenti csatározások megerősítették az emberekben a demagógiát: a politika úri huncutság, tisztességes ember ilyesmibe nem keveredik. Az elszegényedés, a hétköznapok kilátástalansága mind kézzelfoghatóbb, és a jelen politikai rendszere iránti közönyt erősítheti a társadalom újabb keletű, szociális-gazdasági, földcsuszamlásszerű szétszakadása. A morális tartalékok, mint amilyen a hit és a magyarságtudat nemes, szép, eszméi, feloldódnak a 30-as éveket idéző, a legfölöslegesebben elősorolt, a hétköznapokat, a szellemi életet ismét megfertőző urbánus-népies ellentétben, a visszatérő bűnbakkeresésben, az egymásra mutogatásban, atürelmetlenségben, az arroganciában. Mi lesz velünk? — kérdezhetjük tanácstalanul. Vajon hétfőn új napra ébredtünk, amikorra nemcsak de jure ám, de facto is befejeződött a rendszerváltás? Bár szeretne az ember az önmaga által feltett kérdésre igennel felelni, mégis —most vasárnap este —, az a valószínűbb, hogy egyelőre nemetkell mondani. (B. I.) Hatszázan tértek csak vissza a holocaust után (MTI) A dunaszerdahelyi zsidóság tragédiája címmel nemzetközi tanácskozást tartottak vasárnap a nyugat-szlovákiai Dunaszerdahelyen. A rendezvény szervezője a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) nevű szlovákiai politikai mozgalom volt. A csallóközi mezővárosból 1944. június 8-án közel négyezer zsidót hurcoltak el, akik közül mindössze hatszázan tértek vissza a holocaust után. Dunaszerdahely felvirágoztatásában annak idején kulcsszerepe volt a tizennyolcadik század elején letelepedett zsidóságnak. Egyebek közt erről szólt a vasárnapi rendezvényen elhangzott visszapillantó előadásában Püspöki Nagy Péter történész. Ugyancsak előadást tartott Vörös Károly (a zsidóság magyarországi helyzetéről), valamint Ivan Kamenec (A zsidókérdés Szlovákiában címmel). Felszólalt a tanácskozáson Milan Kusy, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű szlovák politikai mozgalom (VPN) elnöke, valamint Raj Tamás budapesti főrabbi. Jelen volt Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke, Németh Zsolt, a Fidesz képviselője, valamint Konrád György író, a Nemzetközi Pen Club elnöke A résztvevők záródokumentumot fogadtak el, amelyben elítélték a magyarországi és a csehszlovákiai holocaust kitervelőit és végehajtóit. A kisebbségi kultúra védelméberti Kriterion Alapítvány (MTI) Vasárnap a Hargita megyei Szárhegyen befejeződött a Kriterion Alapítvány igazgató tanácsának háromnapos tanácskozása, amelyen részt vettek az Erdélyben élő magyar nemzetiségi írókon kívül meghívott román írók is. Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány elnöke emlékeztetett arra, hogy az alapítvány nem kormányzati kulturális szervezet. Célkitűzése, hogy támogassa a nemzeti kisebbségek kulturális értékeinek fejlődését, elősegítse a kisebbségek szellemisége és a román kultúra közötti kapcsolatokat. A Kriterion Alapítvány ugyanakkor támogatni kívánja az eszmék és a tapasztalatok nemzetközi cseréjét, a társadalom demokratikus fejlődését és haladását. Szólt arról, hogy az alapítvány Románia minden vidékén művelődési központokat hoz létre. Ezekben könyvesboltot nyitnak, képzőművészeti és népművészeti kiállításokat rendeznek, nyelvészeti és audiovizuális laboratóriumokat alakítanak ki. Bejelentette, hogy néhány vándorrendezvény szervezéséhez már hozzáfogtak. Ezeknek az a céljuk, hogy bemutassák a nemzeti kisebbségek kultúrájának sajátosságait. Ilyen célból konferenciákat tartanak, tudományos előadásokra kerül sor, kiállításokat és művészi műsorokat szerveznek. A szárhegyi találkozón arról is tárgyaltak, hogy a Romániában élő írók miként tudnak bekapcsolódni az alapítvány tevékenységébe. - Ma dönt az alapítvány Mikor hozzák haza Mindszenty hamvait? A liechtensteini hercegségben bejegyzett Mindszenty Alapítvány — amely a néhai bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek szellemi hagyatékának ápolója, s végakaratának megtestesítője — ma, hétfőn tart ülést a híres ausztriai kegyhelyen, Mariazellben. Tanácskozásukra ezúttal — most első alkalommal — meghívták dr. Paskai László bíborost, prímást, esztergomi érseket, a néhai főpásztor hivatali utódját is. Mint ismeretes, a száműzetésbe kényszerült, s 83 esztendős korában 1975. május 6-án, Bécsben elhunyt Mindszenty József bíborost — végakaratának megfelelően — a sok magyar vonatkozáras emléket őrző Mária-zarándokhelyen helyezték nyugalomra. Teljesítvén utolsó kívánságát, földi maradványai a történelem kerekének fordulatával magyar földön, méghozzá a magyar prímások ősi esztergomi temetkezési helyén, a Bazilika kriptájában lelhetnek végső nyugodalmat. Értesüléseink szerint a Mindszenty Alapítvány tagjai ma hoznak végső döntést arról, szentesítik-e hozzájárulásukkal a mariazelli bazilikában őrzött hamvak , amelyek előtt az eltelt évek során sok ezren rótták le kegyeletüket — visszakerülését Magyarorságra, s ha igen, vajon mely időpontban kerülhet erre sor. (k. b.) Magyar Nemzet Nincs még döntés a második forduló időpontjáról A szavazók száma nem érte el a negyven százalékot (MTI) Vasárnap reggel 6 órakor — az idén immár negyedszer — megnyíltak a szavazókörök kapui. A 7,8 millió választópolgár most először választhatja meg helyi önkormányzati képviselőtestületeit. Az önkormányzati választás eredményeként megszűnik a tanácsrendszer, a mintegy 1800 községi, közös községi, városi, kerületi, megyei és fővárosi tanács helyett mintegy háromezer önkormányzati képviselőtestület működhet. A főváros 1486 szavazókörzetében egy kivételével mindenütt rendben, pontosan 6 órakor kezdődött meg a szavazás -ír erről Szegvári Péter, a Fővárosi Választási Munkacsoport vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. A IV. kerületi 88. számú választókörzetben ugyanis megbetegedtek a szavazatszámláló bizottság „hivatásos" tagjai, s így csak a pártok delegáltjai jelentek meg időre a szavazóhelyiségben. A helyi választási bizottságnak sikerült azonban a készenlétben álló „tartalék” bizottsági tagokat mozgósítani, s így mintegy 20 perc késéssel, de ebben a körzetben is megkezdődhetett a szavazás. Mott, a településen működő öt párt aktivistáinak sikerült mozgósítaniuk a lakosságot. A nagymiséről pedig tizenegy óra után sok ember útja ide vezet majd. A faluban a kisgazdáknak, a vállalkozóknak, a szabad demokratáknak van alapszervezetük, és képviselőjelölteket állítanak a függetlenek is. Az MSZMP egykori tagjai beléptek a többi pártba, néhányan pedig kimaradtak a közéletből. Amikor kijöttem a községházáról, éppen vége a nagymisének, ácsorgók néhány percig, az emberek egyhamar szétszéledtek. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Újszász község határában Farkas Pál azzal büszkélkedik: a fiára szavazott, aki a szociáldemokraták képviselőjelöltjeként indult a választásokon. Szidja is a múltat jó hangosan, hogy a letűnt rezsim elnyomta az embereket. Arra a kérdésre: mit vár az újtól, csak legyint: — Üres zsebből nem lehet csodákat produkálni. Egyébként három asszony és egy ember indult harcba a polgármesterségért, köztük egy szolnoki asszony. Obizo Tizennyolc órakor az Országos Választási Bizottság központjában, számítógépek között tartották meg az első, a tizenhét órás adatok felhasználásával, a sajtótájékoztatót. Kara Pál, az OVB titkára ismertette, hogy a 17 óráig az önkormányzati választásokon az országos összesítés szerint a választásra jogosultak 38,9 százaléka jelent meg, Budapesten 34,5 százalék. A 10 ezer fő alatti települések esetében valamennyi megyében az adatok meghaladták a 40 százalékot, de a megyén belüli százalékokról még nem voltak információik. A települések több mint 90 százalékában minden valószínű A Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában este nyolc óra tájban alig lézengenek. Megérkezik Kulin Ferenc, Ltezsákk Sándorálelnök és Bolsai István igazságügy- miniszter. Kulin urat kérdezzük az ötórai részeredményekről. Nyomasztónak ítéli, hogy úgy látszik, országosan nem lesz meg a 40 százalék. Véleménye szerint ez azért van, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben az emberek nem érzik azt, hogy változott valami, többek között az iraki olajválság és a költségvetést terhelő egyéb problémák miatt nem jut elegendő pénz a szociális szférára. Bár, mint mond-A végleges részvételi eredmény lapzárta után várható. Az Országos Választási Bizottság még nem döntött a második forduló nyara nem hallott arról, hogy az újszásziak ügyeit az újszásziaknak kell intézniük. Az emberek meg belefáradtak a politizálásba, és sokan csak legyintenek: mindegy, ki lesz a polgármester, úgysem változik semmi. Mintha csak az ő szavait támasztanák alá a községházán Molnár Illés, a választóbizottság elnökének adatai: — Nálunk tizenegy óráig a választók 21,8 százaléka adta le szavazatát. Ez nem valami biztató, hiszen a régi tapasztalatom, hogy délelőtt sokkal több ember szokott szavazni, mint a délutáni órákban. Már a kampány idején is éreztük, hogy az emberek nem nagyon figyeltek. Minden polgármesterjelölt választógyűlésén többnyire ugyanaz a kilencvenszáz ember jelent meg. A kopogtatócédulák gyűjtésekor sokan zúgolódtak, amiért már megint választani kell. Az országutak a szokásos ősz eleji képet mutatják. Almával, szőlővel rakott autók száguldoznak, sokfelé dolgoznak a földeken is, a falusi ivók forgalma a megszokottség szerint érvényes az első forduló. A magasabb százalékarányokat Baranya, (51,3), Győr- Sopron (53,4), Heves (51,7), Tolna (55,8), Vas (54,8) és Zala megyében (51,1) jelentették. Ezek az adatok a megyén belül a 10 ezer lakos alatti települések részvételi arányát mutatják. A 10 ezer lakos feletti településeknél azonban egyetlenegy esetben sem érte el a részvétel az érvényességhez szükséges 40 százalékot. Bács- Kiskun megyében 28,5 százalék, Fejér megyében 28,8, Zala megyében 22,5 százaléka ment el a választópolgároknak voksolni a városokban. (k. gy. r.) ja, a választási kampány során a nagygyűléseiken többen voltak az érdeklődők és jobb volt a hangulat, mint márciusban. A tízezer lélekszám alatti településeknél a viszonylag magasabb részvételi arányt nem azzal magyarázza, hogy ott közvetlen választják az állampolgárok a polgármestert, hanem részben azzal, hogy a kis falvakban jóval erősebb az egyház igefolyása, nagyobb a hívő emberek aránya, s az egyház igen komolyan buzdította az embereket arra, hogy vegyenek részt az önkormányzati választásokon. (k. gyurkó) időpontjáról, ám Valószínű, hogy ezúttal is — akárcsak a tavaszi országgyűlési választásokon — két hét múltán tartják azt meg. A szüret kimaradt a kampányból A Duna—Tisza közén élő emberek számára a szüret legalább olyan fontos volt ezen a vasárnapon, mint a helyhatósági választás. Jól mutatja a szüreti munkák hatását a választásra, hogy a szőlőtermesztés központjában, Kiskőrösön, az átlagnál jóval kevesebben járultak az urnákhoz. Az óraállítás külön bonyodalmat okozott: aki ugyanis ki akarta használni a hét végi jó időt, az reggel nem tudta megvárni, hogy kinyisson a szavazóhelyiség, így azután a délelőtti órákban alig lézengtek a választók, akadt olyan település, ahol 11-ig csupán a szavazásra jogosultak 10 százaléka adta le voksát. Egyedül a szabadszállási választási bizottság döntött úgy, hogy már 5 órakor lehetővé teszi a szavazást a szőlőbe, kertbe indulóknak. Bács-Kiskunban is a kisebb településeken magasabb volt a szavazók aránya. Petőfiszálláson például már kora délután túllépték a bűvös 40 százalékot. — Hála a Teremtőnek, elég nagy az érdeklődés — válaszolta kérdésemre a községi választási bizottság elnöke, akitől megtudtam, hogy két polgármesterjelölt és 31 képviselőjelölt közül választhatták ki a helyi önkormányzat tagjait a petőfiszállásiak. A délutáni órákra, ahogy mind többen végeztek a szürettel, megélénkült a szavazóhelyiségek forgalma. Sorra érkeztek a jelentések azokról a településekről, ahol érvényessé vált a szavazás. A megye városai közül a tízezer lakosnál kevesebbet számláló Bácsalmás szavazóinak száma érte el a 40 százalékot a késő délutáni órákra. Kecskeméten akadt olyan választókerület, melyben két és fél ezer szavazásra jogosult polgár közül csupán 400 adta le voksát. A megyeszékhelyen egyetlen választókerületben sikerült megválasztani az egyéni jelöltet. Azokon a településeken, melyeiken kevéssel maradtak el a 40 százalékos határtól, a választási bizottságokban sűrűn emlegették a törvényt, mely nem ad módot a szavazási idő meghosszabbítására. Önkormányzati választásról lévén szó, bölcsebb lett volna meghagyni a helyi bizottságok jogát, hogy a körülményeket mérlegelve, maguk döntsenek a szavazás idejéről. Ebben az esetben talán kevesebb helyen került volna sor ismétlésre. (lovas) Szegeden sütött a nap A szép, napos idő miatt Szeged lakosai közül sokan korán keltek és a kiskertjükbe mentek. Az utcák csendesek, kihaltak voltak. A plakátokat sem tépkedték, mint a tavaszi választások idején. A reggeli „gyülekezőknél" néhány embert megszólítottam a buszmegállóban, de hiába érdeklődtem álláspontjukat illetően, mert mogorván elküldték. Ők nem mentek szavazni. Ám a déli órákban már az is kiderült, nemcsak a hobbikert-tulajdonosoknem járultak az urnákhoz, hanem sokan mások sem. Voltak olyan választókörzetek, ahol a szavazásra jogosult harminc éven aluli állampolgárok színét sem látták. Délelőtt a választásra jogosult polgárok tizenkettő százaléka, délután kettőkor pedig húsz százaléka ment el csak szavazni Szegeden. (Összehasonlításként: tavasszal a képviselő-választáson délelőtt az urnákhoz járult a lakosság negyven százaléka.) Különösen a lakótelepi szavazóhelyek pangtak az ürességtől. Próbáltam megtudni a távolmaradás okát az újszegedi sportuszodában, ahová sokakat kicsalt a szép idő. Voltak, akik töredelmesen bevallották, számukra annyira ismeretlenek az önkormányzati képviselőjelöltek, hogy a maguk részéről nem látják értelmét a választásnak. Más arra hívta fel a figyelmemet, azért nem érdekli a politika, mert rájött arra, az életben csak önmagára számíthat. Volt, aki a hét végi áremelés miatt „gurult be”, és ezért fordított hátat a szavazóhelyiségnek. A rögtönzött véleménykutatás természetesen nem adott megnyugtató és kielégítő választ az érdektelenségre, ami Csongrád megyében csak Szegedre és a többi öt városra volt jellemző. Ugyanis kora délután több mint húsz községben a szavazók részvételi aránya meghaladta a negyven százalékot. Sokan ezt és az aktivitást azzal magyarázták, hogy a tízezer lakosnál kisebb településen mozgósító erejűnek bizonyult a polgármester közvetlen megválasztása. (halász) Fogyóban A 4200 lakost számláló Pest megyei Bag községbe fél tíz tájban Szászi Sándor, a választási bizottság elnöke arról tájékoztat: — A képviselőjelöltek, egy kereszténydemokrata jelölt kivételével, mindannyian függetlenek. A faluban nem alakult meg egyetlen párt sem. A polgármesterségért pedig mindössze egyetlen jelölt, a jelenlegi tanácselnök indult harciba, így csupán a közömbösség lehet az ellenfele. Az elnökkel senki nem mert versenyre kelni, mindenki elismeri azt a munkát, amit az elmúlt ciklusban végzett. A volt tanácstagok közülmindössze négyen vállalták a jelölést. Az érdeklődésről a bizottság elnöke elmondta: mérsékelt, de remélik, nem lesz második forduló. Az érdektelenség okát elsősorban ez eddigi sok szavazásban és a szüret idejében látja, de bíznak abban, hogy a nagymise után a szavazókörökbe vezet a választók útja. Persze, a mérsékelt érdeklődésben szerepe van a politika iránti bizalom hiányának, az elmúlt negyven év okozta csömörnek. Ehhez még Bognár Károly bizottsági tag hozzáteszi azt is, nagy törést okozott az emberek lelkesedéseiben az is: hiába menesztettek delegációt a püspök úrhoz, harcolva azért,hogy megtarthassák régi papjukat, ehhez a püspökség nem járult hozzá. Meg az sem volt jó taktika, hogy szombaton este újabb áremeléseket jelentettek a bizalom de, mert ezen a vidéken már tűrőképességük határán tartanak a polgárok. Nem messzire innen, Galgahévizen viszont jóval nagyobb a politika iránti fogékonyság. Jelzi ezt az is, hogy a községben három polgármesterjelölt küzd a választók bizalmáért. Mint Fodor Tibor vb-titkár mondja: — A községben a kisgazda és szocialista párt működik, a képviselőségért viszont egyetlen kisgazda párttag próbál megküzdeni, mindhárom polgármesterjelölt függetlenként indul — így a korábbi tanácselnök is —, mögöttük egy-egy baráti kör áll támogatóként. A hangulat meglehetősen feszült, jelzi ezt az is, hogy két kifogás érkezett be választási bizottsághoz, de mindkettőt elutasítottuk. Hajdú Pál, a választási bizottság elnöke közbeveti: a községben is megfogalmazták néhányan, hogy ki kell söpörni a tanácsházát. Úgy gondolták: a régi rendszer embereinek kikapcsolásával híveket szereznek. Az efféle megnyilatkozások még itt ebben a faluban szikes talajra hullottak. Arra a kérdésre, hogy bíznak-e a negyvenszázalékos részvételi arányban egybehangzóan mondják: ebben száz százalékig biztosak. Szentmártonkátán Lestár Zoltán a választási bizottság elnöke némi gyanakvással fogad, de rögvest megnyugtat: kilenc órára a választók húsz százaléka szava ---- A NAP----------------------------------1 000 000 dollár Emlékeznek, ugye. A parlamentben Katona Tamás államtitkár kifejtette: a Magyar Nemzet ügye egyszerű privatizációs kérdés. A lapot kiadó kft.-ben a Pallas és a Postabank van többségben: az összesen 6 milliós törzstőkéből 4,8 millió az övék. A többi az újságírói alapítványé. Ők tehát a tulajdonosok, szent joguk adni-venni a lapot, a szerkesztőségnek ebbe semmi beleszólása. A világhírű International Press Institut Budapestre küldte Londonból vezérigazgatóját,s vele a BBC, a Neue Zürcher Zeitung, a The Guardian, stb. vezető munkatársait), „legmagasabb szinten” megmagyarázni, hogy a liberális kapitalizmusban egyetlen tekintélyes lapot sem lehet szerkesztőinek feje fölött eladni — de nem volt sikerük. Ugyanaznap délután a miniszterelnök a MÚOSZ-ban elmondta: távlatilag a kormány a Pallast teljesen privatizálni, eladni kívánja. Ennek tudatában megkérdeztük a Pallast: hajlandó lenne-e üzletrészét háromszoros áron átadni az alapítványnak. Azonnali nemleges választ kaptunk. Megkérdeztük a Postabankot: átadná-e üzletrészét hatszoros áron az alapítványnak. Nem, szó sem lehet róla. Jelentkezett egy magyar származású nyugati nábob. Hajlandó a legnagyobb anyagi erőfeszítésekre, hogy a Magyar Nemzet magyar kézben maradjon. Szeptember 27-én tehát tízszeres árat ajánlottunk a Postabank üzletrészéért. Pusztai Viktor, a bank képviselője — anélkül, hogy az elnök igazgatóval vagy az igazgatótanácscsal szükségesnek tartotta volna megtanácskozni ajánlatunkat — „helyből” elutasította. Távlatilag nekik az üzletrészük sokkal többet ér... Horti József vezérigazgatónak a Pallas 3,3 millió forintos üzletrészéért pedig kerencen 1 millió dollárt ajánlhattunk fel, tehát mintegy hússzorosát. Szemrebbenés nélkül, azonnal visszautasított. Közölte, a Pallas semmi pénzért nem adná át üzletrészét. Ez aztán a privatizáció. Ugye, most már teljesen világos, hogy egyszerű üzleti ügyről van szó, és illetékesek csak azért döntöttek az Hersant mellett, mert az üzletileg előnyösebb? DIURNUS 3