Magyar Nemzet, 1990. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

Hétfő, 1Θ90, október 1 HAZAI NAPLÓ SZÉTSZAKAD-E AZ ORSZÁG? — vélhetőleg ez az alapvető kérdés vasárnap délután a helyhatósági választások első fordulójának befe­jezésekor. E pillanatban ugyanis — az előrejelzések alapján —, nem az a döntő, hogy melyik párt lesz a győztes, hanem az, hogy befeje­ződik-e a rendszerváltás, az ország szeptember 30-a után merre veszi — veheti majd az irányt, tehát elegendő választópolgár ment-e el sza­vazni jog- és tényszerűen. A tét ugyanis az: szétszakad-e az ország — mármint erős központi hatalomra és gyenge, alig legitimnek tekint­hető helyi önkormányzatokra? Hamlettel szólva: az itt a kérdés... Mire e sorokat átfutja a t. olvasó, addigra pontos adatokkal ismer­teti meg a rádió és a televízió. Azt azonban már most látni lehet, ha valamely okból nem alakulnak meg minél gyorsabban a helyható­ságok, ha az államipolgári közöny miatt újabb és újabb — a törvény­ben megkívánt módon —, választásokra kell sort­­keríteni, úgy hétköz­napjaik — helyi szinten —, anarchiával fenyegetnek. Ki fogja akkor az ügyes-bajos dolgokat, lakáskérelmeket, műszaki engedélyeket, stb. intézni, jóváhagyni??? Egyes nézetek szerint így is körülbelül fél évet kell várni arra, hogy az önkormányzatok megalakulása után folyama­tosan intéződjenek az ügyek, zökkenőmentesen menjen az állam­­igazgatás szekere. Ha ehhez hozzávesszük, hogy állítólag a válasz­tások előtt már jó pár hónappal éppencsak működtek a tanácsok, van félnivalónk a jövőtől. KOMOLYAN RONTOTTÁK a választásokon való magas részvétel esélyét a hét végén bejelentett áremelések. Taktikai hiba ez a javából, kövesse el azt akár a legerősebb politikai erő is. Nincs erre igazán magyarázat. Hiszen az emberek a gazdasági erő és stabilitás alapján alkotnak képet nemcsak a világról, de szűkebb környezetükről is. Ha nem érzékelnek minimális javulást, úgy — eléggé elítélhető módon —, nem tesznek különbséget a letűnt kor és a jelen politikai rend­szere között. Ilyenkor szokott az bekövetkezni, hogy a társadalom egy jelentős része nem megy el szavazni, vagy az ellenzékre adja voksát. A tömeg ugyanis mindig tömegszerűen viselkedik, nem észérvek és morális meggyőződés által vezérelve, de nagyon is érdekei szerint, így félő, hogy a kelet-európai folyamatokban, az átalakításban, rendszerváltásban élen járó Magyarország — a választások érvényes­ségétől függetlenül —,­­kifullad. illetve­­kifulladt. Fölélte politikai, gazdasági és morális tartalékait. A PÁRTVISZÁLYOK eddig is csak a legelszántabb párthíveket elé­gítették ki. A parlamenti csatározások megerősítették az emberekben a demagógiát: a politika úri huncutság, tisztességes ember ilyesmibe nem keveredik. Az elszegényedés, a hétköznapok kilátástalansága mind kézzelfoghatóbb, és a jelen politikai rendszere iránti közönyt erősítheti a társadalom újabb keletű, szociális-gazdasági, földcsu­szamlásszerű szétszakadása. A morális tartalékok, mint amilyen a hit és a magyarságtudat nemes, szép, eszméi, feloldódnak a 30-as éveket idéző, a legfölöslegesebben elősorolt, a hétköznapokat, a szellemi éle­tet ismét megfertőző urbánus-népies ellentétben, a visszatérő bűnbak­­keresésben, az egymásra mutogatásban, a­­türelmetlenségben, az ar­roganciában. Mi lesz velünk? — kérdezhetjük tanácstalanul. Vajon hétfőn új napra ébredtünk, amikorra nemcsak de jure ám, de facto is befejező­dött a rendszerváltás? Bár szeretne az ember az önmaga által feltett kérdésre igennel felelni, mégis —­­most vasárnap este —, az a való­színűbb, hogy egyelőre nemet­­kell mondani. (B. I.) Hatszázan tértek csak vissza a holocaust után (MTI) A dunaszerdahelyi zsi­dóság tragédiája címmel nemzet­közi tanácskozást tartottak vasár­nap a nyugat-szlovákiai Duna­­szerdahelyen. A rendezvény szer­vezője a Független Magyar Kez­deményezés (FMK) nevű szlová­kiai politikai mozgalom volt. A csallóközi mezővárosból 1944. június 8-án közel négyezer zsi­dót hurcoltak el, akik közül mind­össze hatszázan tértek vissza a holocaust után. Dunaszerdahely felvirágoztatásában annak idején kulcsszerepe volt a tizennyolca­dik század elején letelepedett zsi­dóságnak. Egyebek közt erről szólt a vasárnapi rendezvényen el­hangzott visszapillantó előadásá­ban Püspöki Nagy Péter törté­nész. Ugyancsak előadást tartott Vörös Károly (a zsidóság ma­gyarországi helyzetéről), valamint Ivan Kamenec (A zsidókérdés Szlovákiában címmel). Felszólalt a tanácskozáson Mi­lan Kusy, a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen nevű szlovák politikai mozgalom (VPN) elnöke, vala­mint Raj Tamás budapesti fő­rabbi. Jelen volt Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke, Németh Zsolt, a Fidesz képvise­lője, valamint Konrád György író, a Nemzetközi Pen Club elnö­ke A résztvevők záródokumentu­mot fogadtak el, amelyben elítél­ték a magyarországi és a cseh­szlovákiai holocaust kitervelői­t és végehajtóit. A kisebbségi kultúra védelméberti Kriterion Alapítvány (MTI) Vasárnap a Hargita me­gyei Szárhegyen befejeződött a Kriterion Alapítvány igazgató ta­nácsának háromnapos tanácsko­zása, amelyen részt vettek az Er­délyben élő magyar nemzetiségi írókon kívül meghívott román írók is. Domokos Géza, a Kriterion Ala­pítvány elnöke emlékeztetett ar­ra, hogy az alapítvány nem kor­mányzati kulturális szervezet. Célkitűzése, hogy támogassa a nemzeti kisebbségek kulturális értékeinek fejlődését, elősegítse a kisebbségek szellemisége és a ro­mán kultúra közötti kapcsolato­kat. A Kriterion Alapítvány ugyanakkor támogatni kívánja az eszmék és a tapasztalatok nem­zetközi cseréjét, a társadalom de­mokratikus fejlődését és haladá­sát. Szólt arról, hogy az alapít­vány Románia minden vidékén művelődési központokat hoz lét­re. Ezekben könyvesboltot nyit­nak, képzőművészeti és népművé­szeti kiállításokat rendeznek, nyelvészeti és audiovizuális labo­ratóriumokat alakítanak ki. Beje­lentette, hogy néhány vándorren­dezvény szervezéséhez már hoz­záfogtak. Ezeknek az a céljuk, hogy bemutassák a nemzeti ki­sebbségek kultúrájának sajátos­ságait. Ilyen célból konferenciá­kat tartanak, tudományos előadá­sokra kerül sor, kiállításokat­ és művészi műsorokat szerveznek. A szárhegyi találkozón arról is tárgyaltak, hogy a Romániában élő írók miként tudnak bekapcso­lódni az alapítvány tevékenységé­be. - Ma dönt az alapítvány Mikor hozzák haza Mindszenty hamvait? A liechtensteini hercegségben bejegyzett Mindszenty Alapítvány — amely a néhai bíboros, herceg­­prímás, esztergomi érsek szellemi hagyatékának ápolója, s végaka­ratának megtestesítője — ma, hétfőn tart ülést a híres auszt­riai kegyhelyen, Mariazellben. Tanácskozásukra ezúttal — most első alkalommal — meghívták dr. Paskai László bíborost, prímást, esztergomi érseket, a néhai fő­pásztor hivatali utódját is. Mint ismeretes, a száműzetésbe kényszerült, s 83 esztendős korá­ban 1975. május 6-án, Bécsben elhunyt Mindszenty József bíbo­rost — végakaratának megfele­lően — a sok magyar vonatkozá­­ra­s emléket őrző Mária-zarándok­helyen helyezték nyugalomra. Teljesítvén utolsó kívánságát, föl­di maradványai a történelem ke­rekének fordulatával magyar föl­dön, méghozzá a magyar prímá­sok ősi esztergomi temetkezési helyén, a Bazilika kriptájában lelhetnek végső nyugodalmat. Értesüléseink szerint a Mind­szenty Alapítvány tagjai ma hoz­nak végső döntést arról, szente­sítik-e hozzájárulásukkal a ma­­riazelli bazilikában őrzött ham­vak , amelyek előtt az eltelt évek során sok ezren rótták le kegyeletüket — visszakerülését Magyarorságra, s ha igen, vajon mely időpontban kerülhet erre sor.­­ (k. b.) Magyar Nemzet Nincs még döntés a második forduló időpontjáról A szavazók száma nem érte el a negyven százalékot (MTI) Vasárnap reggel 6 óra­kor — az idén immár negyedszer — megnyíltak a szavazókörök ka­pui. A 7,8 millió választópolgár most először választhatja meg helyi önkormányzati képviselő­testületeit. Az önkormányzati vá­lasztás eredményeként megszű­nik a tanácsrendszer, a mintegy 1800 községi, közös községi, váro­si, kerületi, megyei és fővárosi tanács helyett mintegy három­ezer önkormányzati képviselőtes­tület működhet. A főváros 1486 szavazókörze­tében egy kivételével mindenütt rendben, pontosan 6 órakor kez­dődött meg a szavazás -ír erről Szegvári Péter, a Fővárosi Vá­lasztási Munkacsoport vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. A IV. kerületi 88. számú választó­­körzetben ugyanis megbetegedtek a szavazatszámláló bizottság „hi­vatásos" tagjai, s így csak a pár­tok delegáltjai jelentek meg idő­re a szavazóhelyiségben. A helyi választási bizottságnak sikerült azonban a készenlétben álló „tar­talék” bizottsági tagokat mozgó­sítani, s így mintegy 20 perc ké­séssel, de ebben a körzetben is megkezdődhetett a szavazás. Mott, a településen működő öt párt aktivistáinak sikerült mozgósíta­niuk a lakosságot. A nagymiséről pedig tizenegy óra után sok em­ber útja ide vezet majd. A falu­ban a kisgazdáknak, a vállalko­zóknak, a szabad demokratáknak van alapszervezetük, és képvise­lőjelölteket állítanak a függetle­nek is. Az MSZMP egykori tagjai beléptek a többi pártba, néhá­nyan pedig kimaradtak a közélet­ből. Amikor kijöttem a községházá­ról, éppen vége a nagymisének, ácsorgók néhány percig, az em­berek egyhamar szétszéledtek. A Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei Újszász község határában Farkas Pál azzal büszkélkedik: a fiára szavazott, aki a szociálde­mokraták képviselőjelöltjeként indult a választásokon. Szidja is a múltat jó hangosan, hogy a le­tűnt rezsim elnyomta az embere­ket. Arra a kérdésre: mit vár az újtól, csak legyint: — Üres zsebből nem lehet cso­dákat produkálni. Egyébként há­rom asszony és egy ember indult harcba a polgármesterségért, köz­tük egy szolnoki asszony. O­bizo­ Tizennyolc órakor az Országos Választási Bizottság központjá­ban, számítógépek között tartot­ták meg az első, a tizenhét órás adatok felhasználásával, a sajtó­­tájékoztatót. Kara Pál, az OVB titkára ismertette, hogy a 17 órá­ig az önkormányzati választáso­kon az országos összesítés sze­rint a választásra jogosultak 38,9 százaléka jelent meg, Budapes­ten 34,5 százalék. A 10 ezer fő alatti települések esetében valamennyi megyében az adatok meghaladták a 40 százalé­kot, de a megyén belüli százalé­kokról még nem voltak informá­cióik. A települések több mint 90 százalékában minden valószínű­ A Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában este nyolc óra tájban alig lézengenek. Meg­érkezik Kulin Ferenc, Ltezsákk Sándor­­álelnök és Bolsai István iga­z­ságü­gy- m­iniszter. Kulin urat kérdezzük az ötórai részeredmé­nyek­ről. Nyomasztónak ítéli, hogy úgy látszik, országosan nem lesz meg a 40 százalék. Vélemé­nye szerint ez azért van, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben az emberek nem érzik azt, hogy vál­tozott valami, többek között az iraki olajválság­ és a költségve­tést terhelő egyéb problémák mi­att nem jut elegendő pénz a szo­ciális szférára. Bár, mint mond-A végleges részvételi eredmény lapzárta után várható. Az Or­szágos Választási Bizottság még nem döntött a második forduló nyara nem hallott arról, hogy az újszásziak ügyeit az újszásziak­­nak kell intézniük. Az emberek meg belefáradtak a politizálásba, és sokan csak legyintenek: mind­egy, ki lesz a polgármester, úgy­sem változik semmi. Mintha csak az ő szavait tá­masztanák alá a községházán Molnár Illés, a választóbizottság elnökének adatai: — Nálunk tizenegy óráig a vá­lasztók 21,8 százaléka adta le sza­vazatát. Ez nem valami biztató, hiszen a régi tapasztalatom, hogy délelőtt sokkal több ember szo­kott szavazni, mint a délutáni órákban. Már a kampány idején is éreztük, hogy az emberek nem nagyon figyeltek. Minden polgár­mesterjelölt választógyűlésén többnyire ugyanaz a kilencven­­száz ember jelent meg. A kopog­tatócédulák gyűjtésekor sokan zú­golódtak, amiért már megint vá­lasztani kell. Az országutak a szokásos ősz eleji képet mutatják. Almával, szőlővel rakott autók száguldoz­nak, sokfelé dolgoznak a földeken is, a falusi ivók forgalma a meg­szokott­­ség szerint érvényes az első for­duló. A magasabb százalékará­nyokat Baranya, (51,3), Győr- Sopron (53,4), Heves (51,7), Tolna (55,8), Vas (54,8) és Zala megyé­ben (51,1) jelentették. Ezek az adatok a megyén belül a 10 ezer lakos alatti települések részvételi arányát mutatják. A 10 ezer la­kos feletti településeknél azonban egyetlenegy esetben sem érte el a részvétel az érvényességhez szüksé­ges 40 százalékot. Bács- Kiskun megyében 28,5 százalék, Fejér megyében 28,8, Zala me­gyében 22,5 százaléka ment el a választópolgároknak voksolni a városokban. (k. gy. r.) ja, a választási kampány során a nagygyűléseiken többen voltak az érdeklődők és jobb volt a han­gulat, mint márciusban. A tíz­ezer lélekszám alatti települések­­­nél a viszonylag magasabb rész­vételi arányt nem azzal magya­rázza, hogy ott közvetlen választ­ják az állampolgárok a polgár­­mestert, hanem részben azzal, hogy a kis falvakban jóval erő­sebb az egyház igefolyása, na­gyobb a hívő emberek aránya, s az egyház igen komolyan buzdí­totta az embereket arra, hogy ve­gyenek részt az önkormányzati választásokon. (k. gyurkó) időpontjáról, ám Valószínű, hogy ezúttal is — akárcsak a tavaszi országgyűlési választásokon — két hét múltán tartják azt meg. A szüret kimaradt a kampányból A Duna—Tisza közén élő embe­rek számára a szüret legalább olyan fontos volt ezen a vasár­napon, mint a helyhatósági vá­lasztás. Jól mutatja a szüreti munkák hatását a választásra, hogy a szőlőtermesztés központ­jában, Kiskőrösön, az átlagnál jó­val kevesebben járultak az ur­nákhoz. Az óraállítás külön bo­nyodalmat okozott: aki ugyanis ki akarta használni a hét végi jó időt, az reggel nem tudta megvár­ni, hogy kinyisson a szavazóhe­lyiség, így azután a délelőtti órákban alig lézengtek a válasz­tók, akadt olyan település, ahol 11-ig csupán a szavazásra jogo­sultak 10 százaléka adta le vok­sát. Egyedül a szabadszállási vá­lasztási bizottság döntött úgy, hogy már 5 órakor lehetővé teszi a szavazást a szőlőbe, kertbe in­dulóknak. Bács-Kiskunban is a kisebb te­lepüléseken magasabb volt a sza­vazók aránya. Petőfiszálláson például már kora délután túllép­ték a bűvös 40 százalékot. — Hála a Teremtőnek, elég nagy az érdeklődés — válaszolta kérdésemre a községi választási bizottság elnöke, akitől megtud­tam, hogy két polgármesterjelölt és 31 képviselőjelölt közül vá­laszthatták ki a helyi önkormány­zat tagjait a petőfiszállásiak. A délutáni órákra, ahogy mind többen végeztek a szürettel, meg­élénkült a szavazóhelyiségek for­galma. Sorra érkeztek a jelenté­sek azokról a településekről, ahol érvényessé vált a szavazás. A me­gye városai közül a tízezer lakos­nál kevesebbet számláló Bácsal­más szavazóinak száma érte el a 40 százalékot a késő délutáni órákra. Kecskeméten akadt olyan választókerület, melyben két és fél ezer szavazásra jogosult pol­gár közül csupán 400 adta le vok­sát. A megyeszékhelyen egyetlen választókerületben sikerült meg­választani az egyéni jelöltet. Azokon a településeken, melyei­ken kevéssel maradtak el­ a 40 százalékos határtól, a választási bizottságokban sűrűn emlegették a törvényt, mely nem ad módot a szavazási idő meghosszabbítá­sára. Önkormányzati választásról lévén szó, bölcsebb lett volna meghagyni a helyi bizottságok jogát, hogy a körülményeket mér­legelve, maguk döntsenek a sza­vazás idejéről. Ebben az esetben talán kevesebb helyen került vol­na sor ismétlésre. (lovas) Szegeden sütött a nap A szép, napos idő miatt Szeged lakosai közül sokan korán keltek és a kiskertjükbe mentek. Az ut­cák csendesek, kihaltak voltak. A plakátokat sem tépkedték, mint a tavaszi választások idején. A reggeli „gyülekezőknél" néhány embert megszólítottam a busz­megállóban, de hiába érdeklőd­tem álláspontjukat illetően, mert mogorván elküldték. Ők nem­ mentek szavazni. Ám a déli órák­ban már az is kiderült, nemcsak­ a hobbikert-tulajdonosok­­nem já­rultak az urnákhoz, hanem so­kan mások sem. Voltak olyan vá­lasztókörzetek, ahol a szavazásra jogosult harminc éven aluli ál­lampolgárok színét sem látták. Délelőtt a választásra jogosult polgárok tizenkettő százaléka, délután kettőkor pedig húsz szá­zaléka ment el csak szavazni Sze­geden. (Összehasonlításként: ta­vasszal a képviselő-választáson délelőtt az urnákhoz járult a la­kosság negyven százaléka.) Különösen a lakótelepi szavazó­helyek pangtak az ürességtől. Próbáltam megtudni a távolmara­dás okát az újszegedi sportuszo­dában, ahová sokakat kicsalt a szép idő. Voltak, akik töredelme­sen bevallották, számukra annyi­ra ismeretlenek az önkormányzati képviselőjelöltek, hogy a maguk részéről nem látják értelmét a választásnak. Más arra hívta fel a figyelmemet, azért nem érdekli a politika, mert rájött arra, az életben csak önmagára számít­hat. Volt, aki a hét végi áremelés miatt „gurult be”,­ és ezért for­dított hátat a szavazóhelyiségnek. A rögtönzött véleménykutatás természetesen nem adott meg­nyugtató és kielégítő választ az érdektelenségre, ami Csongrád megyében csak Szegedre és a töb­bi öt városra volt jellemző. Ugyanis kora délután több mint húsz községben a szavazók rész­vételi aránya meghaladta a negy­ven százalékot. Sokan ezt és az aktivitást azzal magyarázták, hogy a tízezer lakosnál kisebb te­lepülésen mozgósító erejűnek bi­zonyult a polgármester közvetlen megválasztása. (halász) Fogyóban A 4200 lakost számláló Pest megyei Bag községbe fél tíz táj­ban Szászi Sándor, a választási bizottság elnöke arról tájékoztat: — A képviselőjelöltek, egy ke­reszténydemokrata jelölt kivéte­lével, mindannyian függetlenek. A faluban nem alakult meg egyetlen párt sem. A polgármes­terségért pedig mindössze egyet­len jelölt, a jelenlegi tanácselnök indult harciba, így csupán a kö­zömbösség lehet az ellenfele. Az elnökkel senki nem mert ver­senyre kelni, mindenki elismeri azt a munkát, amit az elmúlt ciklusban végzett. A volt tanács­tagok közül­­mindössze négyen vállalták a jelölést. Az érdeklődésről a bizottság el­nöke elmondta: mérsékelt, de re­mélik, nem lesz második forduló. Az érdektelenség okát elsősorban ez eddigi sok szavazásban és a szüret idejében látja, de bíznak abban, hogy a nagymise után a szavazókörökbe vezet a választók útja. Persze, a mérsé­kelt érdeklődésben szerepe van a politika iránti bizalom hiányá­nak, az elmúlt negyven év okozta csömörnek. Ehhez még Bognár Károly bizottsági tag hozzáteszi azt is, nagy törést okozott az emberek lelkesedéseiben az is: hiába menesztettek delegációt a püspök úr­hoz, harcolva azért,­­hogy megtarthassák régi papju­kat, ehhez a püspökség nem já­rult hozzá. Meg az sem volt jó taktika, hogy szombaton este újabb áremeléseket jelentettek a bizalom­ ­de, mert ezen a vidéken már tűrő­képességük határán tartanak a polgárok. Nem messzire innen, Galgahé­­vizen viszont jóval nagyobb a po­litika iránti fogékonyság. Jelzi ezt az is, hogy a községben három polgármesterjelölt küzd a válasz­tók bizalmáért. Mint Fodor Ti­­­bor vb-titkár mondja: — A községben a kisgazda és szocialista párt működik, a képvi­selőségért viszont egyetlen kis­gazda párttag próbál megküzde­­­ni, mindhárom polgármesterjelölt függetlenként indul — így a ko­rábbi tanácselnök is —, mögöttük egy-egy baráti kör áll támogató­­ként. A hangulat meglehetősen feszült, jelzi ezt az is, hogy két kifogás érkezett be választási bi­zottsághoz, de mindkettőt eluta­sítottuk. Hajdú Pál, a választási bizott­ság elnöke közbeveti: a község­ben is megfogalmazták néhányan, hogy ki kell söpörni a tanácshá­zát. Úgy gondolták: a régi rend­szer embereinek kikapcsolásával híveket szereznek. Az efféle meg­nyilatkozások még itt ebben a faluban szikes talajra hullottak. Arra a kérdésre, hogy bíznak-e a negyvenszázalékos részvételi arányban egybehangzóan mond­ják: ebben száz százalékig biz­tosak. Szentmártonkátán Lestár Zol­tán a választási bizottság elnöke némi gyanakvással fogad, de rög­vest megnyugtat: kilenc órára a választók húsz százaléka szava­ ---- A NAP----------------------------------1 000 000 dollár Emlékeznek, ugye. A parlamentben Katona Tamás ál­lamtitkár kifejtette: a Magyar Nemzet ügye egyszerű pri­vatizációs kérdés. A lapot kiadó kft.-ben a Pallas és a Postabank van több­ségben: az összesen 6 milliós törzstőkéből 4,8 millió az övék. A többi az újságírói alapítványé. Ők tehát a tulajdonosok, szent joguk adni-venni a lapot, a szerkesztőségnek ebbe semmi beleszólása. A világhírű International Press Institut Budapestre küld­te Londonból vezérigazgatóját,­­s vele a BBC, a Neue Zürcher Zeitung, a The Guardian, stb. vezető munkatár­sait), „legmagasabb szinten” megmagyarázni, hogy a libe­rális kapitalizmusban egyetlen tekintélyes lapot sem le­het szerkesztőinek feje fölött eladni — de nem volt sike­rük. Ugyanaznap délután a miniszterelnök a MÚOSZ-ban el­mondta: távlatilag a kormány a Pallast teljesen privatizál­ni, eladni kívánja. Ennek tudatában megkérdeztük a Pallast: hajlandó len­ne-e üzletrészét háromszoros áron átadni az alapítványnak. Azonnali nemleges választ kaptunk. Megkérdeztük a Posta­bankot: átadná-e üzletrészét hatszoros áron az alapítvány­nak. Nem, szó sem lehet róla. Jelentkezett egy magyar származású nyugati nábob. Haj­landó a legnagyobb anyagi erőfeszítésekre, hogy a Magyar Nemzet magyar kézben maradjon. Szeptember 27-én tehát tízszeres árat ajánlottunk a Pos­tabank üzletrészéért. Pusztai Viktor, a bank képviselője — anélkül, hogy az elnök igazgatóval vagy az igazgatótanács­csal szükségesnek tartotta volna megtanácskozni ajánlatun­kat — „helyből” elutasította. Távlatilag nekik az üzletré­szük sokkal többet ér... Horti József vezérigazgatónak a Pallas 3,3 millió forin­tos üzletrészéért pedig kerencen 1 millió dollárt ajánlhattunk fel, tehát mintegy hússzorosát. Szemrebbenés nélkül, azon­nal visszautasított. Közölte, a Pallas semmi pénzért nem adná át üzletrészét. Ez aztán a privatizáció. Ugye, most már teljesen világos, hogy egyszerű üzleti ügyről van szó, és illetékesek csak azért döntöttek az Hersant mellett, mert az­­ üzletileg előnyösebb? DIURNUS 3

Next