Magyar Nemzet, 1991. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
Ára: 6,50 forint Szerda 1991. január 2. IIV. évfolyam I. szám . Visszaút nincs Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársamnk! Elbúcsúztatván a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, a hazánk határain túl minden magyarnak, az új esztendőre erőt, egészséget! Könyvtyű évet, magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendeje ígérkezik. . Ne áltassuk magunkat, amit jén eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira, és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézmény falait, attól az épület még nem válik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll: ehhez mástól — kívülről —,ínába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, zárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jövője érdekében. S kinek mekkorát. Mert, ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénységegyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai , adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolni évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható: értékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jelenén könnyű. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nemcsak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb — egy szinttel feljebb —t ,minden politikai és szakmai érdekvédelem iskolájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk —, igenis mi, mindannyian, még ha, a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, a gondolkodásunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vágok, derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot,, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy, feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, és nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit, ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. Igen, 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. Erős tél II. János Pál pápa üzenete A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es esztendőnek, vagyis annak az évnek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésemmel és bátorításommal,, hogy biztosítsalak mindnyájatokat atyai szeretetemről, és buzdítsalak benneteket arra, hogy ebben az új esztendőben egyre jobban mélyedjetek el a keresztény hitben. Sajátos módon is közel akarok lenni a püspökökhöz, a papokhoz, a szerzetesekhez és szerzetesnővéreidhez, annak a lelkipásztori erőfeszítésnek a tudatában, amelyet az új idők követelnek meg tőlünk. Az egész magyar népre kérem, Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lélekkel nézhessen szembe az új esztendővel. A Boldogságos Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasszonya” legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusoknak, ebben az egyház és a haza számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apostoli áldásommal! ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Az intell és diplomáciai próbálkozások Az amerikai külügyminiszter felkeresi az Öböl-koalíció fővárosait Az EK soros elnöke Bagdadba készül AZ ÖBÖL-VÁSSÁG MARADT a világpolitika homlokterében az óesztendő utolsó napjaiban, s az út elején. A vezető államférfiak ilyentájt szokásos üzenetei is ezt a kérdéskört taglalták, abban bízván, hogy elmúlhat a háborús veszély. A CNN tévétársaság kedden délután azt jelentette, hogy James Baker amerikai külügyminiszter a térségbe utazik, s könnyen elképzelhető, bár az időpontot még nem tűzték ki, hogy Bagdadot is felkeresi. Irak közben azt jelezte a The Washington Poston keresztül a hivatalos amerikai vezetésnek, hogykész a tárgyalásokra a Biztonsági Tanács által meghatározott, január 15-i határidő előtt. Nem valószínű azonban, hogy harmadikéig az iraki fővárosba utazhatna az amerikai diplomácia vezetője, Bush ugyanis eddig az időpontig akarta kicsikarni a találkozót Huszeintől. Megfigyelők szerint azonban a rugalmasság jelei fedezhetők fel az amerikai magatartásban, a Fehér Ház ugyanis már elképzelhetőnek tartja az eszmecserét január harmadika után is. Dole amerikai szenátor közölte, hogy Irak washingtoni nagykövete szerint Huszein nem ragaszkodik többé a Baker-látogatás időpontjául szabott január tizenkettedikéhez. A Szaúd-Arábiában tartózkodó Don Quayle azt hangoztatta, hogy az egységek készek a harcra, ha Irak nem vonul ki Kuvaitból január közepéig. AZ AMERIKAI ELNÖK az új év alkalmából, kedden üdvözölte Tosisoi japán kormányfőt, s úgy fogalmazott, hogy Washington mindent megtesz a válság békés megoldása érdekében. Tosiki megerősítette, hogy Tokió újabb segélytervet dolgoz ki az ENSZ béketeremtő erőfeszítéseinek a támogatására. Újévibeszédében a japán miniszterelnök egyébként azt fejtegette, hogy országa kész nagy öszszegű segélyt nyújtani Iraknak, ha Huszein kivonul Kuvaitból. Bagdad közben, a maga részéről visszautasította Mubarak egyiptomi elnök békefelhívását. Az államfő Huszeinhez küldött üzenetében arra figyelmeztetett, hogy „könyörtelen idők" közelednek, ha Irak nem tartja be a BT határvitán. Az iraki hírügynökség beháríták és fia-szugnak nevezte az egyptomi államfőt, aki Bagdad szerint Bush nevében alattomos szerepet játszik. Irakiban, mintegy a hajthatatlanság jeléül, elrendelték, hogy január első hetében, a 17 éves fiúk is jelentkezzenek katonai szolgálatra. Aki nem teljesíti az utasítást, azt szigorúan felelősségre vonják. Becslések szerint a 13—17 év közötti korosztály létszáma egymillióra tehető. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN IS VITÁT váltottak ki az öbölbeli fejlemények. Párizs és Bonn ösztönzésére Bagdadba készül az EK soros elnöke, Jacques Poos, luxemburgi külügyminiszter, aki fölvetné Huszeinnek: ha kivonul Kuvaitból, azonnal tárgyalások kezdődhetnének a közel-keleti kérdésekről, vagyis a palesztin probléma kérdéséről, Izrael határainak a kijelöléséről és a biztonsági rendszer létrehozásáról. A közös piaci külügyminisztereik pénteken döntenek Pécl útjáról, de London már napok óta erőteljes nyomást próbál kifejteni a partnereikre, hogy ne kötelezzék el magukat a békés megoldás esetére sem. A brit külügyminisztérium közleménye szerint ez még túlságosan korai lenne, Huszeinnekelőbb feltételek nélkül ki kellene vonulnia Kuvaitból, a Biztonsági Tanács határozatainak megfelelően. Samír izraeli miniszterelnök egyébként hűvösen fogadta a Pool-tervet, és megjegyezte, hogy vele erről a látogatásról és annak vélhető céljáról nem tanácskoztak.. (B. M.) 00' Washingtoni tudósítónk telex jelentése | A Közel-Keletre utazik a leírásra váró Baker Bush az „én embereként”. Szaddám meghátrálására számít Washington, január 1. ■' Megszaporodtak az „utolsó” diplomáciai próbálkozásra utaló jelek: Bagdad utalt rá, kész a kompromisszumra a Bakerlátogatás érdekében, míg Washington tudatta, hogy a külügyminiszter hamarosan Európába és a Közel-Keletre utazik, s így „semmit sem lehet kizárni”. Egy győzelmet máris aratott Szaddám Huszein felett George Bush, mert a Time magazin mindig nagyon várt esztendő végi címlapján — rácáfolva az irakit jóslókra — mégis ő lett az „év embere” (e címet annak ítéli — nagy titokban hozva meg döntését — a vezető hetilap, aki a legnagyobb befolyást gyakorolta a világra, akár jó, akár rossz értelemben). Mi több, Bush többes számban, tehát az „év embereiként", és két eltérő arcának montázsával került a Time-címlapre: a határozott világpolitikai vezető a hazai fronton „megfoghatatlan”. Az ilyenkor szokásos interjúban meg is kérdik tőle a szerkesztők, honnan e „meghökkentő” kettősség, a helytállás az Öböl-válság, ban és a vezetésképtelenség ide-haza? Az elnök az utóbbira „egyszerű" magyarázatot kínál: a kongresszus mindkét házában a demokraták vannak többségben. S rögvest felveti, hogy ez akár az Öböl-válságra is kihathat, amenynyiben a törvényhozás nem zárkózik föl mögé. Két héttel a BT-ultmátum lejárta előtt, felteszik persze a kulcskérdést Bushnak: mit „érez”, lesz-e háború? „Te jó Isten” — sóhajt fel az elnök, majd közli: érzése szerint Szaddám ki fog vonulni Kuvaitból, még ha „arab vezetők” ezt nem hiszik is, aki már vívott háborút, és látja, milyen erővel áll most szemben, az igyekszik meglelni a kiutat. O, Bush, viszont „eltökélt” az ENSZ-határozatok feltételeinek maradéktalan megkövetelésében, s így Kuvait területének felszabadításában, „az utolsó hüvelyknyiig, engedmény nélkül”. S mert a kudarc az agresszorral szemben , a háborúnál is „megsemmisítőbb” hatással járna, Bush „jól alszik” a végső döntésre készülve. Mindenesetre a keddi The New York Timesban R. W. Apple tudatja vele, hogy e döntéstől egész elnökségének sorsa is függ. Elnökével együtt az amerikai közélet is várja a „csodát", Szaddám meghátrálását. „Valami majd csak történik" - bizakodott Apple-nak egyfőtisztviselő. Hiszen a nyugati diplomaták azt jelentik haza Bagdadból, hogy ott készülnek a plakátok a hetek óta rebesgetett „spontán” tüntetésre: a tömeg „Szaddám igen, Kuvait nem” jelszóval „követelné” a kivonulást, s így kínálná a kibúvót a „nép nyomásának” engedő diktátornak. Egy névtelen főerrebere pedig azt jelezte a keddi The Washington Post címoldalán, hogy Bonn és Párizs tárgyalna, London óvatosságra int Londonból jelenti az MTI. A brit kormány továbbra is igyekszik nyomást gyakorolni közös piaci partnereire, nehogy Jacques F. Poos luxemburgi külügyminiszter tervezett bagdadi tárgyalásai a szövetségesek megosztottságának látszatát keltsék. Jacques F. Poos, akit keddtől az EK miniszteri tanácsának soros elnöke lesz, a BBC tévének nyilatkozva azt mondta: Bagdadban közölni akarja az iraki vezetéssel, hogy feltétel nélkül végre kell hajtaniuk az ENSZ BT határozatait Kuvait függetlenségének helyreállításáról, ám „utána tárgyalni kell más kérdésekről is". A közös piaci országok külügyminiszterei előreláthatólag pénteken döntenek az Irakkal való kapcsolatfelvételről. A BBC értesülése szerint a külügyminiszterek az iraki vezetéssel „később” megtárgyalandó témák közé sorolják a palesztin kérdést, Izrael jövendő határainak kijelölését és az öböl-beli biztonság megteremtését. Korábban, november végén, december elején brit kormánykörökben is jelezték, hogy üdvösnek tartanának efféle menetrendet — nevezetesen azt, hogy Irak feltétel nélkül kivonul Kuvaitból és utána tárgyalások kezdődnének azokról a kérdésekről, amelyeket (mindenekelőtt az izraeli—palesztin kontaktus rendezését) viszont Irak a kivonulás feltételéül szab. Ám, most a brit külügyminisztériumban óvatosságra intenek. Úgy vélik, hogy túlzás mindezt előre megmondani Iraknak, mert ezt Bagdadban a gyengeség jelének és az ismerikai— európai összefogás bomlási tünetének értékelhetik. Korábban a közös piaci álláspont az volt, hogy nincs tárgyalás Irakkal az iraki—amerikai külügyminiszteri találkozó előtt. Most azonban Pool éppen azzal indokolja a kezdeményezést, hogy az iraki—amerikai tárgyalás vészesen késlekedik. A brit külügyminisztérium közleménye szerint „korai még a pénteki EK-értekezlet napirendjéről spekulálni” és a kezdeményezés —, ha egyáltalán megszületik —, semmi esetre sem mondhat majd ellent az Öbölválsággal kapcsolatos eddigi közös piaci álláspontnak, mely szerint érdemi kérdésekről (Kuvait függetlenségének helyreállításáról és az iraki kivonulásról) nincs helye tárgyalásnak. Brit vélemény szerint a Közös Piac egyébként is csak azután tárgyalhat Irakkal, ha az amerikai —iraki párbeszéd már megkezdődött. A brit BBC-tévé értesülése szerint az EK—Irak-tárgyalást elsősorban Franciaország és Németország szorgalmazza. Közben Nagy-Britannia tovább készülődik az Irak elleni háborúra, amelyet a londoni kormány csaknem elkerülhetetlennek tart. Az amerikaiak után a brit katonák is oltást kapnak, védelemül Irak biológiai fegyverei ellen. A védelmi minisztérium 380 egészségügyi képzettségű tartalékosnak küldött a hét végén behívót, miután az önkéntes jelentkezésre szólító korábbi felhívásra mindössze 700-an vonultak a zászlók alá, a várt 1500 helyett. Negyedszázada ez az első eset, hogy tartalékosokat hívnak be a brit hadseregbe. Az öbölben állomásozó több mint ,30 ezer főnyi brit sereg mellé eddig közel 5000 főnyi egészségügyi személyzetet küldtek ki. . .:■ ] Még nincs hivatalos döntés arról, hogy a brit csapatok erősítésére és az amerikaiak tehermentesítésére az Öbölbe hajózik-e a brit haditengerészet I. Bagdad kész meglelni a kompromisszumos megoldást a Baker-látogatásra: „Nyitva tartjuk az ajtót, ha meggondolnák magukat”, mármint Washingtonban. „Irak várja az Egyesült Államok bármely új javaslatát a dátumügyben" — mondta az anonim magas rangú. Az amerikai fővárosban viszont szilveszterkor még azt jelezték, hogy a külügyminiszter január 15-e előtt felkeresi az Öböl-koalíció fővárosait, tehát ott lesz Bagdad közelében. S meg sem próbálták az amerikai tisztviselők csökkenteni a várakozásokat, hogy „ha hívják”, James Baker mégiscsak betoppanhat Szaddámhoz a január 3-ra kitűzött határidő után is. Feltéve persze az iraki ellenengedményt: az új varázsszó, az „egy számjegyű” dátum, tehát a Bagdad követelte 12-e előtti., S bár egy névtelen State Department-tisztviselő szerint 3-a után „minden csak spekuláció", azért ő „nem zárna ki semmit...” (hiszen Baker karácsony előtt már jelezte azt is, hogy bagdadi útjának immár nem előfeltétele Aziz iraki külügyminiszter azt megelőző washingtoni látogatása). A vasárnapi szokásos tévéinterjúkban erre az „utolsó” erőfeszítésre biztatták Busht és Bakert olyan kongresszusi kulcsemberek is, akik különben a kormány szilárd támogatói: Dole republikánus szenátusi vezér, Aspin, a képviselőház katonai bizottságának elnöke. Mindketten úgy érveltek, hogy az amerikai nép enélkül még „nem kész” a háborúra, vagyis csak a diplomáciai próbálkozás kudarca esetén hozhatná meg az elnök azt a döntését. A Camp Dávidból újév napján a Fehér Házba (lapzártánk táján) visszatért George Bush csütörtökön ismét tanácskozik a törvényhozás vezetőivel. Kormánytisztviselők „egy sor forgatókönyvet” tudnak elképzelni az elkövetkező DRÁGUL A TEJ, A CUKOR és majdnem minden... (Mindennapi drágaságunk — 3. oldal) AMT TÁRSADALMASÍTANI nem e lehet önvédelem címén, mondja a belügyminiszter. (Ne kelljen rettegnie a rendőrnek, ha intézkedik — 5. oldal) PAP VERA KAPTA MEG a Vígszínházban, december 30- án a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt. (Születésnapon — 6. oldal) A PÁPAI MINCIUS, Angelo Acerbi, a keresztény élet újjászületéséről és fejlődéséről beszél a közép-kelet-európai országokkal, így hazánkkal kapcsolatban is. („A növekedést Isten adja” — 7. oldal) két hétre, s jelzéseik arra vallanak, Washington nem nyugtalankodik ugyan az Európai Közösségek diplomáciai akciója miatt, ám megtartja a döntőbírói jogot bármi Bagdadnak teendő engedmény kérdésében. A szokásos újévi tvüzenet-váltásában Mihail Gorbacsovval, Bush elnök hangsúlyozta, mennyire, méltányolja Moszkva „határozott akciójátSzaddám Huszein brutális agressziójának ellenzésében”, ez aligha csupán a szovjet tévénézőknek szólt. Avar János