Magyar Nemzet, 1991. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

4 Magyar Ném­et MAGYARORSZÁG, MÁJUS 1. IDENTITÁSZAVAR JELLEMEZTE nagy általánosságban „az első szabad május elsejét”. A­­pártok a legtöbb településen — alighanem po­litikai meggondolásból — tartózkodtak a demonstrációk szervezésétől. Vélhetően abból a meggondolásból, hogy a történelmi közelmúltat idé­ző megnyilvánulásokkal esetleg rossz hírbe keveredhetnek. Meg nyil­ván az is oka lehet a feltűnő visszafogottságnak, hogy nincs kellő számban hadra fogható tagsága a különböző politikai pártoknak. Pedig a tavasziasra fordult időjárás, s a hirtelen kizöldült természet szinte tálcán kínálta a lehetőséget egy más minőség megjelenítésére, amely­nek különleges és szomorú aktualitást ad hazánkban a járványszerűen terjedő munkanélküliség. Nem véletlenül írta Göncz Árpád köztár­sasági elnök munkásokhoz címzett május elsejei üzenetében, hogy ,fi munkás szó jobbára csak a munkanélküliség vonatkozásában hangzik el, az önkéntes tagság elvét szem előtt tartó, szabadon szerveződő, erős szakszervezetek szerepe, összefogása, fokozottan fontos". Már­pedig ilyen állapotban nagyon is helyénvaló a jócskán elaltatott mun­kásszolidaritás ébresztgetése e sallangjaitól megszabadított, jeles na­pon. Kötelező felvonulás, transzparensek, aktualizált jelszavak, ingyen sör és virsli nélkül azonban az átállás egyelőre nem nagyon megy, így be kell érnünk — néhány biztató jelenség mellett — még jó ideig az elmenőfélben levő öregek mindinkább elhalkuló történeteivel a szo­cializmus előtti májusokról. HA KESERVESEN IS, DE ASZTALHOZ ÜLTEK a hat párt triói, hogy meghányják-vessék „közös" dolgaikat Némi meglepetést csupán az keltett, hogy Antall József miniszterelnök huszonnégy órával az események előtt hívta egybe az érintetteket A zártkörű tanácskozást ahány párt annyiféleképpen értékelte. Igazat kell adni az ötletgazda Orbán Viktornak, aki már azt is sikernek minősítette, hogy egyáltalán létrejött a találkozó, amelynek második fordulójára előreláthatóan két hét múlva kerül sor, további eljárásjogi kérdések tisztázásának szán­dékával. , KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁST adott ki a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja és országos elnöksége, amelyben érté­kelték az országos nagyválasztmányon történteket. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az öt pontban megfogalmazott deklarációt a 44 ta­gú frakcióból csak 27-en írták alá. Eszerint (így­ a 33. pont) „a képvi­selőcsoport szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a Nagyválasztmány legitimitását, s az azt követően személyi kérdésekben történő szava­zást csak egy széles körű vizsgálat után fogadja el, ha azt az ülésen részt vevő közjegyző az arra vonatkozó jegyző­könyvig részt ezután is igazolja, a módosított pártalkotmányt és a minden tekintetben kifo­gástalan jegyzőkönyvet a Fővárosi Bíróságnál beterjeszti, s az a párt képviseletére vonatkozó személyi illetékességet visszaigazolja".K. p. Parlamenti összefoglaló országgyűlési képviselő a jövő­ben nem vezethet televíziós mű­sort , így Ráday Mihálynak (SZDSZ) választania kellett, s ő a képviselőség mellett döntött. Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője megköszönte a képviselő döntését, bár kifejtette, hogy véleménye szerint a két dolog összeegyeztet­hető lett volna. Balázs István (MDF) a parlament csődhelyzetét ecsetelte. Arra kérte a házbizott­ságot, hogy a plenáris ülések he­lyett a bizottságok ülésezhessenek. Pusztai Erzsébet (MDF) az alkot­mányügyi bizottság számlájára ír­ta, hogy a munka nem megy gör­dülékenyen.­A képviselőnő azt ja­vasolta, hogy a törvényjavaslato­kat módosító indítványokat ne az alkotmányügyi bizottság, hanem a szakbizottságok mögött működő jogi szakértők véleményezzék. A keddi ülésnapon az interpel­lációikat kísérte a legnagyobb fi­gyelem. Fodor Tamás (SZDSZ) Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszterhez intézte kérdéseit. A Nemzeti Színház élén történt gyors igazgatóváltás jogszerűségét nem vonta kétségbe, de annak „bizánci" módszerével és időzíté­sével nem értett egyet. Úgy talál­ta, hogy ismét politikai és nem művészeti szempontok , érvénye­sültek, amikor Ablonczy Lászlót, a Magyar Fórum munkatársát ki­nevezték erre a tisztségre. A mi­niszter a volt igazgató, Csiszár Imre működése alatt bekövetke­zett negatív tendenciákat ecsetel­te, ami ellen a szakma is fellépett. A képviselő konkrét válaszok hiá­nyában nem, az Országgyűlés többsége elfogadta a miniszter ér­velését. Haraszti Miklós (SZDSZ) egy a miniszterelnök által írt le­vél nyomán vonta le azt a követ­keztetést, hogy a kormány a Ma­gyar Televíziót, a Magyar Rádiót és a Magyar Távirati Irodát­ párt­állami módszerrel közvetlen irá­nyítása alá akarja vonni. Holott a sajtószabadság biztosításának érdekében az Országgyűlés a médiumok vezetőinek kineve­zési jogát elvette a kor­mánytól. Antall József nem tagadta, hogy létezik a levél, de tiltakozott a pártállami mód­szer minősítése ellen. Egy 1974-es kormányrendelet alkalmazásának szükségességét a médiatörvény hiányával indokolta. Haraszti Miklós úgy vélte, hogy az emlí­tett kormányrendeletet a minisz­terelnök hatályon kívül helyezhet­te volna. A médiatörvény elfoga­dása pedig épp a kormány miatt késik. A képviselő nem, az Or­szággyűlés 169 igen, 106 nem és 8 tartózkodás mellett elfogadta­­ a kormányfő válaszát. Hack Péter (SZDSZ) Pallagi Ferenc és Hor­váth József­ tábornokok vádelej­tésének ügyében intézett kérdése­ket a legfőbb ügyészhez. Azt akar­ta megtudni, miért emeltek vá­dat, majd miért ejtették el azt, s befolyásolta-e őket valaki. Györ­gyi Kálmán kijelentette, hogy a döntést senki nem befolyásolta. A vádemelés azért volt szükséges, hogy mind a Végvári mind a rend­őr tábornokok ügyében a­ bíróság mondhassa ki a végső szót. A kép­viselő és a parlament nem fogad­ta el a legfőbb ügyész válaszát. Határozathozatalra került sor a Polgári Törvénykönyv módosítá­sának ügyében. A módosítást az alkotmánnyal ütköző részek ki­iktatása tette szükségessé, mely a magántulajdon és az állami tu­lajdon között már nem tesz kü­lönbséget. Az ellenzéki képvise­lők úgy találták, ezért nincs is szükség a forgalomképtelen kizá­rólagos állami tulajdon a Ptk - ban történő felsorolására. A kompromisszum érdekében azon­ban Szigethy István (SZDSZ) ezen kör szűkítését javasolta. A parla­ment többségi döntése alapján csak egyetlen kizárólagos állami tulajdon, a központi állami fel­adatokat szolgáló ingatlanok ke­rültek ki a felsorolásból. Egyetlen indítvány maradt tal­pon a költségvetési törvény módo­sításának tárgyalásáról. Mint Sza­bó Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára elmondta, a változ­tatás másfél milliárd forint kiegé­szítő támogatást juttat az önkor­­mányzatoknak. A kormányzat el­sődleges célja, hogy így orvosol­ják a lakosságra nehezedő kamat­adó terheit. Kóródi Mária (SZDSZ) a módosító indítvány be­nyújtásával arra tett kísérletet, hogy az indoklás helyett a tör­vény szövegében szerepeljen: az eddigi támogatások nem vonha­tók­ el az önkormányzatoktól. Az utolsó pillanatban döntöttek a földről szóló 1987. évi I. tör­vény módosításáról. A parlament korábban úgy módosította ezt a törvényt, hogy — bizonyos törvé­nyek hiánya miatt — vagyonel­­ellenőrző bizottságok felügyelete alatt engedélyezte a földforgal­mazást. A korlátozás határidejét azonban nem szavazta meg, és ezt kifogásolta az Alkotmánybí­róság. A módosítást április 30-ig kellett elvégezni. Az SZDSZ ar­ra tett kísérletet, hogy a korláto­zást feloldja. A kormánypártiak azonban úgy vélték, hogy ez ve­szélyeztetné a még hiányzó tör­vények végrehajtását. Ezért, a korlátozást a parlament fenntar­totta. Sőt, egy kisgazda indítvány nyomán a vagyonellenőrző bizott­ságok felügyeleti hatáskörét kiter­jesztették a szövetkezetek gazda­sági társulássá alakulása fölé is. (Ld.)* Hozzáfűzzük: a késő esti Par­lamenti Napló tárgyilagos össze­foglalót *adott az Interpellációkról és a nap történéseiről. Ezt az adást azonban — tekintettel a késői időpontra — nyilván nagyon ke­vesen látták. Für Lajos még tájékozódik Mint arról lapunk április 19-i számában hírt adtunk, Beöthy Mihály, a Honvédelmi Miniszté­rium államtitkár-helyettese fel­mentését kérte tisztségéből. Az ügy körül­­ azóta is csend honol, talán azért, mert a tárca vezetője, Für Lajos a múlt héten külföldön tartózkodott.­­ — Mi a miniszter úr vélemé­nye Beöthy úr lemondási szándé­káról? — Először részletesebben kell tájékozódnom az ügyről, csak az­után tudok érdemben nyilatkozni. — Igaz, hogy a helyettes állam­titkár képviselte a „kemény vo­nalat", ő szorgalmazta, hogy a hadsereg kerüljön a minisztérium irányítása alá? — Először tájékozódom, utána nyilatkozom. — Nem tartja szükségesnek, hogy cáfolja az esetleg téves hí­reszteléseket? — De szükségesnek tartom, csak — válaszolta Für Lajos, mielőtt búcsút intett — először tájékozó­dom. (b — g) Hazai tudósítások Göncz Árpád május elsejei üzenete a munkásokhoz Jogos követelésük, hogy hangjukat hallathassák és meghallgatást nyerjenek (MTI) Göncz Árpád, a­­Magyar Köztársaság elnöke május 1. al­kalmából a következő üzenetet in­tézte a munkásokhoz: „Barátaim! Engedjék meg, hogy mint egy­kori szervezett mezőgazdasági dolgozó, vasmunkás és az írók Szakszervezetének volt elnöke, legalább távolról üzenjek mind­­annyiuknak , szakszervezeti ta­goknak és szakszervezeten kívüli munkavállalóknak. Egy emberélet tapasztalatai alapján üzenem, hogy épp ma, egy valódi egyenlőséget ígérő, ösz­­szeomlott gazdasági rend romjain, a kínok közt születőben levő ver­senytársadalom kezdeti időszaká­ban, mikor a »munkás« szó job­bára csak a munkanélküliség vo­natkozásában hangzik el, az ön­kéntes tagság elvét szem előtt tar­tó, szabadon szerveződő, erős szakszervezetek szerepe, összefo­gása fokozottan fontos. Demokra­tikus politikai rend, jól működő parlamentáris demokrácia el sem­ képzelhető hatékony munkaválla­lói érdekképviseletek, a tagságuk érdekét felelősen védeni és érvé­nyesíteni képes, alapvető kérdé­sekben egyet akaró érdekképvise­leti szervezetek nélkül. Hazánk­nak ma a társadalomépítés szinte valamennyi más kívánalmát meg­előző létérdeke a szakszervezetek együttműködése. A feladat sür­gős , a szakszervezetek tagságának érdeke azonos. Meggyőződésem, hogy ezt valamennyi szakszerve­zet fölismeri, s ha fölismerte, azt is föl kell ismernie, hogy egymás közti vitáik rendezése nem tűr halasztást. S hogy a munkaválla­lóknak maguknak kell eldönte­niük, hogy melyik szak­szerveze­­tet választják vagy támogatják. Jogos követelésük, hogy a sorsu­kat, szociális helyzetüket megha­tározó törvények megalkotása so­rán hangjukat hallathassák, és meghallgatást nyerjenek. Hogy ez milyen hatásos, az az erejüktől függ , erejük pedig a szakszer­vezetek együttműködésétől. Mindezek megkövetelik a mun­kavállalók és érdekképviseleti szerveik jogait és kötelességeit magába­ foglaló korszerű, az euró­pai normáknak megfelelő érdek­­képviseleti törvény megalkotását, ami nem történhet meg a szak­­szervezetek közreműködése­­ és egyetértése nélkül! Magánemberként erkölcsi, a Magyar Köztársaság elnökeiként hivatali kötelességem, hogy erre irányuló törekvéseiket hazánk ér­dekében minden erőmből támo­gassam.” * 81SJ ' „„ A Népligetben rendezte majáli­sát a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája. A program részeként a Planetáriumban kez­dődött egy vitafórum, amelyen többek között részt vett Scham­­schula György, a Munkaügyi Mi­nisztérium álllmtitkára, Forgá­ch Pál, az FSZDL elnöke, Nagy Sán­dor, az MSZOSZ elnöke, Palotás János és Palkovics Imre ország­­gyűlési képviselők. Mielőtt a kö­zönség sorai közül érkezett kérdé­sekre válaszoltak volna, a mun­kanélküliségről ejtettek szót. A kormány képviselőinek kivé­telével egyöntetűen úgy véleked­tek, hogy a kormánynak igen nagy a felelőssége a munkanélküliség kezelésében. A gazdasági folya­matokat orientáló kereteket meg kellene teremtenie, megreformál­nia a munkanélkülieket „gyártó” oktatási rendszert, s létrehozni a munkanélküliségiét kompenzáló valódi szociális hálót. Abban min­denki egyetértett, hogy az elmúlt 40 év kiölte az emberekből a szo­lidaritás érzését, megnehezítve ez­zel az éledő szakszervezetek mun­káját. Az alacsony küszöbű társadalmi igazságérzet is táplálja a feszült­ségeket Palotás János ezzel kap­csolatban kifejtette, hogy ellen­ségkép alakult ki a társadalomban a vállalkozókkal szemben. Márpe­dig nem lehet egyszerre remény­kedni és bízni ebben a rétegben, másrészről utálni őket. Rossz tu­lajdonosi struktúrára nem épül­hetnek rá hum­ánus elvek szerint működő gazdasági szervezetek — összegezte. Forgách Pál amellett foglalt állást, hogy Magyarorszá­gon mégsem lehet figyelmen kí­­­­vül hagyni azt, hogy a rohamosan elszegényedő embereket irritálják a vezetők magas fizetései, prémiu­mai. T. H­­át klasszikus majálist rendeztek a Városligetben az MSZOSZ tag­­szervezetei. Az elmúlt évek „jól bevált gyakorlatával” ellentétben idén nem volt központi rendez­vény, egymástól független színpa­dokon és sátrakban zajlottak a programok. „Lépjen be a kormányba!" — szólították fel az állampolgárt a legnagyobb színpadtól nem mesz­­sze, és valóban, mindenkinek módjában állt, hogy közvetlenül Kupa Mihály alatt, legalábbis egy ingyenes Polaroid fénykép erejéig, nyakát egy hercig lukba dugva, kormánytaggá váljon. Innen egy ugrásnyira a „bérszalag bizott­ság" hatalmas tábláján lehetett üzenni a kormánynak. A legtöbb felirat gazdasági indíttatású volt, mint például, „miért nincs pén­zünk egészségesen élni?", vagy „kárpótoltak gazdagodjatok, mi, akik fizettünk, temetkezünk". A demonstrációk sem­­hiányoz­tak a május elseje programjából, már kora reggel felvonulók lepték meg az Andrássy úton békésen közlekedőket. A hetedik kerületi MSZP-sek és a hozzájuk csatlako­zó mintegy kétszáz ember zászló­kat lobogtatva a Ligetbe vonult. Eközben a Hermina úton körül­belül nyolcvanan utcatáblákat he­lyeztek el. A régi-új név: Május 1. út, legalábbis egy napig. A Vajdahunyad vár mögötti te­rületen ütötték , fel sátraikat a pártok és lapjaik. A Beszélő szer­kesztőségéből Haraszti Miklós, Rajk László és Kőszeg Ferenc volt jelen. Sátrat állított az új szociál­demokrata újság, a Csakazértis, a Társadalmi Szemle és a Szabad­ság is. A szociáldemokrata pártok közül több is megjelent, a XV. kerületi szocdemek Petrasovits Anna áthúzott fényképe alatt fog­laltak helyet: „Ő és a kormány nem, de mi éhen halunk az euró­pai úton”. A Szocialista Párt mindkét helyszínen szervezett programo­kat, a Népligetben nyílt vitákat tartott a Hívő Szocialista Tagozat, a Szocialista Zöldek csoportja és a Szabadelvű Szocialisták köre. A Városligetben a Szocialista Párt parlamenti képviselői és tisztség­­viselői válaszoltak a hallgatóság kérdéseire, külpolitikai, szakszer­vezeti, önkormányzati témákban. Legalább négyszáz fős hallgató­ság gyűlt össze délután háromra, amikor Horn Gyula tartott politi­kai fórumot. Az MSZP elnöke el­mondta, hogy véleménye szerint a parlamenti pártoknak még­ a hat­párti tárgyalások ürügyén sincs joguk beavatkozni a szakszerveze­tek belügyeibe. Ugyanakkor ki­fejtette, hogy a szocialisták sze­rint a tárgyalások témái közé fel kell venni a gazdasági és szociális válság kérdését, az új alkotmány szükségességét, ezen belül az MDF—SZDSZ paktum eltörlését, és fontosnak tartják azt is, hogy „zárjuk le közmegegyezéssel kö­zös múltunkat". (n. kósa) Már az is siker, hogy összejövünk — mondta Orbán Viktor kedden, az esti órákban ért vé­get a parlamenti pártok tárgyaló­­delegációinak első ülése. Az ajtó előtt várakozó újságíróknak el­mondták, hogy az első megbeszé­lés csupán félbeszakadt, nem ért véget, két hét múlva folytatják. Addig a pártok szakértői elké­szítik a megtárgyalandó témakö­rökre tett javaslataikat. Orbán Viktor, a hatpárti tár­gyalásokat kezdeményező Fidesz képviselője, lapunknak az ülés utáni percekben nyilatkozott. — Megfelelt a Fidesz várako­zásainak, ami az első ülésen tör­tént? —_Az majd a végén derül ki. Amit a Fidesz vár, az egy olyan — minél hamarabb megszülető — megállapodás, amit a tárgyalások után írunk alá, de ettől még messze vagyunk. Most, amennyi­re lehetett, az eljárásjogi kérdése­ket tisztáztuk, s ha ezt megnyug­tatóan nem is lehetett rendezni, legalább világosan megfogalma­zódott minden probléma. Így a pártok könnyebb helyzetben van­nak. Mindenki egyetértett azzal, hogy két szinten folyjanak a tár­gyalások: a pártok vezetőinek csak akkor kell találkozni, ha a szakértői munka jóvoltából ered­mény születik, amelyet szentesí­teni akarnak. — Sikerként könyvelhető el az, hogy két hét múlva újra tárgyal­nak, s nem maradt abba a­ tár­gyalássorozat az első alkalom után?­­ — Siker már az, hogy először összejöttünk, ezek után minden alkalom ajándék. Egyébként pe­dig ez a tárgyalássorozat a végső megállapodás előtt is megszakad­hat. A nyilvánosság bevonásáról, tájékoztatásának módjáról is két hét múlva döntünk­, miután a nyilvánosságnak valamilyen mó­don folyamatos tájékoztatást kell adni, a Fidesz álláspontja­ szerint. Szabó Iván (MDF) elmondta, hogy a véleménykülönbségek nem az ellenzék és a kormánypártok között alakultak ki: a tematiká­ról és az eljárásjogi kérdésekről minden pártnak saját véleménye volt. Miután az első ülés nem te­kinthető befejezettnek, Orbán Viktor arra kérte Antall József miniszterelnököt, hogy, mint az első ülés „moderátora", maradjon meg tisztében, később a kormány, mint közvetítő, kiszáll a tárgyalá­sokból. Horn Gyula (MSZP) a Magyar Nemzet kérdésére elmondta: megállapodásnak kell még szület­ni abban a tekintetben, hogy mit­­ jelentenek a megbeszélések ered­ményei a megvalósítás szem­pontjából: milyen garancia van erre a kormány, a kormánykoalí­ció, illetve a parlament részéről. Ez még további viták tárgya lesz. Gál Zoltán (MSZP) tolmácsolta a szocialista párt véleményét a te­kintetben, hogy az ülés legyen nyilvános. Oláh Sándor úgy értékelte a tárgyalásokat, hogy amit az első napon el lehetett érni, azt elérték. Pető Iván ..(SZDSZ) szerint még sok minden tisztázásra vár, pél­dául a nyilvánosság bevonásának kérdése is. Gáspár Miklós­ (KDNP) úgy nyilatkozott, hogy ennek a politikai fórumnak van jövője, s ha a tárgyalássorozatot befejezték, s újabb témák vetőd­nének fel, közös akarattal fel le­hetne újítani a hat párt közti pár­beszédet. (sümegi) Haraszti Miklós az elmaradt közvetítésről információs sötétség a képernyőn A Magyar Televízió nem köz­vetítette a parlament keddi ülés­napját. Haraszti Miklós (SZDSZ) képviselőtől kérdeztük: tudatos­ságot vél-e felfedezni a történ­tekből? — Ellenzéki működésem alatt rászoktattam magam, hogy ellen­álljak a paranoiának. Ezzel együtt furcsállom a dolgot. Okom lehet­ne feltételezni, hogy tudatosan nem közvetítették, mert négy SZDSZ-es interpelláció hangzott el, igen fontos kérdésekben. De inkább azt gondolom — ami szin­tén felháborító —, hogy tesztel­­getik, vajon el lehet-e hagyni a közélet tisztaságának ezt a na­gyon fontos garanciáját. Ha ezt elhatározták, érthetetlen, miért nem értesítették erről a parla­mentet. Vagy miért nem közvetí­tették a kettes csatornán a par­lamentet, különösen annak isme­retében, hogy igen rövid volt az ülésnap. Az a véleményem, hogy az ellenőrzési­­ lehetőséget meg kell adni a közvéleménynek. Megdöbbenéssel hallottam, hogy a Parlamenti Napló is megszűnik. Ez illeszkedik abba a sorba, hogy a Magyar Televízióban az összes politikai vitaműsor kezd kihalni, így lassan elérkezhetünk az infor­mációs sötétség újabb szakaszá­hoz. — A Televízió részéről kifogá­solják, hogy érdektelen, unalmas részleteket is közvetíteniük kell, ami idő- és pénzrabló. — Jóindulatú, és a technikai részletekre kitérő tárgyalásokat kellene folytatni erről a kérdés­ről.­­ A legizgalmasabb parlamen­tarizmus egy része is szükségkép­pen unalmas. Gondos tervezéssel meg lehetne oldani, hogy az in­formációs szint és a műsoridő is megmaradjon. Azt azonban nem lehet, hogy erről önhatalmúan döntsenek. Másként marad a Hír­adó és A Hét, amiből csak a kor­mányzat álláspontját ismerheti meg a közvélemény. — A parlament kiszámíthatat­lan munkarendje azonban akadá­lyozza a gondos tervezést. — Ezt meg lehetne oldani, ha az erre való készség meglenne mindkét félben. (n. t.) CSÜTÖRTÖK, 1991. május 2. Menekültügyi szeminárium A hétfőn kezdődött menekült­ügyi szeminárium folytatódott. A konferencián — többek között — részt vesznek a torontói York, az Utrechti, az ottawai Carletean egyetemek és a budapesti ELTE oktatói. S jelen vannak még a me­nekültkérdésben fontos szerephez jutó kormányok, továbbá külön­böző nemzetközi szervezetek kép­viselői is. Rendkívül sok fontos téma ke­rült már eddig is terítékre, így a nemzetközi szervezetek jelentő­sége a menekülők jogvédelmében és haza­telepítésében, az állam törvénykezési feladatai, igazság­szolgáltatási és jogalkalmazói sze­repe; az Emberi Jogok Európai Bíróságának néhány , menekült­ügyi esete, a menekültügyi poli­tika és jogalkotás főbb modelljei. Magyar előadók a hazánkban me­nedéket keresőkkel kapcsolatos kormányzati felelősségről vala­mint a magyar menekültügyi sza­bályozásról beszéltek. Emellett részletesen foglalkoztak a szemi­náriumon a menekültkérdéssel kapcsolatos korai jelzőrendszer kiépítésének szükségességével, az információáramlással és a pro­pagandával. A konferencia ma újabb elő­adásokkal és vitákkal folytatódik. (a.b.c.) Máltai mentőszolgálat (MTI) Megalakította betegszál­lító mentőszolgálatát a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az első nyolc, nyugati színvonalú és a legkorszerűbb felszerelésű jármű­vet kedden adták át rendeltetésé­nek. A máltai kereszttel ellátott mentőautók kezdetben azokon a helyeken teljesítenek szolgálatot, ahol nagyobb tömeg jelenik meg. Ilyen alkalom lesz Mindszenty József bíboros földi maradványai­nak hazai temetése. A Magyar Máltai Szeretetszol­gálat legújabb kezdeményezésé­nek életre hívója és szervezője, Csilla von Boeselager bárónő el­mondta: a magyar nép egészség­­ügyi ellátását szeretnék javítani mentőszolgálatukkal, együttmű­ködve az Országos Mentőszolgá­lat egységeivel, öt Mercedes, két Ford és egy Volkswagen típusú mentőkocsijuk közül öt roham­­mentő. Valamennyi autót a leg­modernebb életmentő és diag­nosztikai berendezésekkel látták el, s a legfontosabb gépek moz­­gathatóak, kivehetőek. A mentő­autók belső felszereléséhez 100 ezer dollárt adományozott egy magyar származású amerikai ál­lampolgár. Csak mérik a légszennyezést A főváros levegőszennyezettségi szintjét folyamatosan ellenőrző mérőhálózat új állomással bővült. A berendezést a főváros nevében tegnap délelőtt a helyszínen — a XIV. kerület, Ilosvai S. tér — vette át Schneller István főpol­g­ármester-helyettes a , holland építésügyi Területfejlesztési és Környezetvédelmi Minisztérium nemzetközi főigazgatójától. A holland—magyar környezet­­védelmi kapcsolatok F. Nijpols miniszter 1988 decemberi buda­pesti látogatását követően indul­tak gyors fejlődésnek. A holland minisztérium az együttműködés első konkrét lépé­seként ajánlotta fel a mostani 100 ezer dollár értékű állomás beren­dezéseit. A felszereléseket a mi­nisztérium — ismervén Budapest helyzetét — a fővárosi önkor­mányzatnak továbbította azzal a céllal, hogy segítse a város lég­­szennyezettségi állapotát regiszt­ráló modern mérőhálózat kialakí­tását. Ausztria az Úri utcában Az Osztrák Kelet- és Délkelet- Európa Intézet, az általa vizsgált térség jelentős nagyvárosai után, 1990. december 31-én Budapesten is megnyitotta kirendeltségét az Őri utcában. Az Intézet célja az egykori szocialista országokban végbement változások tudomá­nyos kutatása, politológiai elem­zése, valamint az osztrák kultúra és tudomány közvetítése. A buda­pesti iroda teljesen nyitott, kézi­könyvtárát bárki igénybe veheti, aki Ausztriával kapcsolatos ada­tokhoz szeretne hozzájutni. Vál­lalják továbbá, hogy bármely té­mával foglalkozó magyar kutatót megfelelő osztrák partnerrel hoz­nak össze, segítik a szakmai to­vábbképzésüket. Az intézetben megtalálható valamennyi auszt­riai egyetem tanrendje, felvételi követelménye, az ösztöndíjak megpályázásának feltételei. A budapesti kirendeltség veze­tője Andreas Pribersky politoló­gus, Kelet-Európa szakértő, akit Erdélyről­ szóló tanulmánya tett ismertté. Nagyszerűen beszéli nyelvünket, várja mindazon in­tézmények, társaságok jelentkezé­sét, akik szívesen tartanának kö­zös rendezvényeket, működnének együtt a Kelet- és Dél-kelet Eu­rópa Intézettel. Szeretnék, hogy a rendszeresen megrendezendő előadások, vita­fórumok a két ország közötti ta­pasztalatcserét, a felgyorsult szel­lemi áramlást segítenék elő. f. a.

Next