Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

r ..Közvetlen buszjárat a Móricz Zs. körtérről 30 percenként Nyitvatartás: hétköznap 11-20 óráig szombat, vasár­na­p 11-19 órái­g tuttoMübili tuttoMobilí tuttoMobili \ Olaszország legszebb bútorai és lakástextil­iái Tel: 166-5802 Budapest XI ker. Hunyadi J. út 162. Magyar Ntv! Ára: 9,50 forint ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1991. június 1., LIV. évfolyam, 127. szám Megfogyva írta: Kovács Judit Közhangulatunk furcsasága, hogy nem a századvégi — ezredvégi — életérzés uralkodik el benne. Nem a világ sorsa miatt borongós, hanem a nem­zet fennmaradásáért és a min­dennapi kenyeréért aggódik. A nemzeti létét-nem létét azon­ban nemcsak a rendszerváltás sikeréhez-kudarcához kapcsol­ja, hanem a népesség egészsé­ges vagy torz fejlődéséhez is. Holott századunk bűnrészes a magyarság megfogyatkozásá­­sában. Életellenességével. A XX. század tudománya, technikája sokat tett az emberi élet megőrzéséért. Még többet kioltásáért. Műszakilag fejlett háborúkkal, gázosított népir­tással (volt hagyományos is), tudományosnak minősített politikai tévutakkal. Globális pusztításokkal, az új világjár­vánnyal járulna a régiekhez, valamint környezetm mérgezés­­sel, amely a néphit szerint a természeti katasztrófáikat is megsokszorozta. A szá­zad bűn­­lajstromához tartozik a ve­szélyérzet és az életösztön el­­tompulása, akár a jómód puha kényelme, akár a kiszolgálta­tottság apátiája okán. Az élet értelmét vonta kétségbe az ön­­pusztítás eszközeinek és alkal­mainak elterjedése, üzletszerű kínálata. Az emberi élet „fölhasználá­sának” magyar módszerei vál­tozatosak. Áldozati oltára a tu­rulmadár, a Don-kanyar és az erőltetett iparosítás nagyüzeme­­egyaránt. A termelésközpontú­­ság nemcsak az életerőt paza­rolta, hanem — miként más or­szágokban — kiragadott a megszokott környezetből, élet­formáiból, nemegyszer szétzilál­va a családot is. A magyar népességben elő­ször a második világhábo­rút követő 1949-es, másodszor az 1990-es cenzus mutatott ki fogyást. 1990-ben azonban 1949-hez viszonyítva meghá­romszorozódott a veszteség. Többen dőltek ki a sorból, mint ahányan beálltak oda. (Az ide­települők és a kivándorlók egyenlegéről nincs adat.) Άζ 1990. évi népszámlálás az előző tíz esztendő átlagában évi, a 12 ezreléket valamelyest meghala­dó élveszülést és a 14 ezrelék­hez közeledő halálozást mutat ki. A népesség egészsége egyre romlik. A fő halálokok ismer­tek: a szív és érrendszeri, a da­ganatos megbetegedések, a bal­esetek és az öngyilkosság. Hogy a­­társadalmi hatások milyen mértékben idézik elő a betegsé­get és a halált, azt nem tudjuk, csak azt, hogy részük van ben­ne. Akár a XX. század moder­nizációjának, akár egy negyven évig tartó társadalmi kísérlet abszurditásainak, amelyekhez aligha alkalmazkodhatott az emberi szervezet. Az épphogy felnőttek és a középkorúak — főként a férfiak körében a ka­szás egyre nagyobb rendet vág. Az első riadót akkor fújták, amikor 13 ezrelékes volt a szü­lési arány. Most kisebb. A születési besszben a népes­ség alakulásának is része van. Csökken a házasodási ko­rúak hányada és az esküvő idő­pontját is későbbre teszik. Az újraházasodás már nem divat. Azelőtt a válás ismételt párvá­lasztás­ próbálkozásra készte­tett, most már elrettent tőle, sőt, nemegyszer lehetetlenné teszi azt. Immáron — a hetve­nes évek végétől — több házas­ság szűnik meg a válás és elha­lálozás folytán, mint ahány lét­rejön. A válásnak a születés­­korlátozáson kívül egyéb káros hatása is van. A magányosan élő elváltak körében több a megbetegedés és a halál és ala­posabban munkál az ön­pusztí­tás, mint azoknál, akiket a csa­lád védő gyűrűje övez. A szü­léstől való tartózkodásnak más okai is vannak. Valaha a fo­gyasztási színvonal megtartása késztetett rá, ma a létbizonyta­lanság diktálja. A lakásínség is egyre súlyosabb. Ilyen körül­mény között cinizmus­­a kocsi­ért feláldozott kicsiről beszélni. És abortusztilalmat követelni, akkor, amikor gyerekes csalá­dok kiköltöztetése folyik. Ismét eluralkodik az egyol­dalúság: azt várják, hogy állítsa meg a népességfogyást az újszülöttek serege. Azt sen­­senki sem tagadhatja, hogy a nemzet egészséges fejlődéséhez a családnak több gyermeket kellene vállalnia. Ez küzdene meg a népesség elöregedésével, ami nemcsak nagy eltartási te­her és munkaerőgondok esetle­ges okozója, hanem meghala­dott ideológiákkal, nosztalgiák­kal a rendszerváltás szellemisé­gét is kikezdheti. Becsült adatok szerint jelen­leg minden harmadik terhes­ség végződik megszakítással. Ez ellen tenni kell. De nem azonnali hatállyal, hanem a nyomasztó gondokat és a lelki szegénységet megszüntető igye­kezettel és türelemmel. Magzat­védelemmel is. Ami nem egye­dül a terhesség megtartása mel­letti érvelésből, erkölcsi ráha­tásból áll, hanem jobb egész­ségügyi ellátásból, körültekin­tő terhesgondozásból, a spon­tán vetélések megelőzéséből és a gondatlanságból következő szülési szövődmények elkerülé­séből. Az egyéni túlélési stratégiák részeként átvehetnénk a nyu­gati országoktól az önerőből való egészségóvás módszereit. A társadalom szerveződésében is jövőjük van az önvédelmi, az egészséges életmódot, emberi tartást meghirdető mozgal­m­ak­nak. Egyoldalúság volna az is, ha olyan európai országgal példálóznánk, amely a mienk­nél kisebb születési arány mel­lett olyannyira megfékezte a halált, hogy a népesség gyara­podik. Ettől nem fiatalodna meg a társadalmunk, nem erő­södne meg a család. A nemzet­­fenntartáshoz a születésért és a halál ellen együtt kell fron­tot nyitni. Emberségből és jó­zan megfontolásból. S nemcsak a forint, hanem az élet értéké­nek a visszanyerésére is töre­kedve. H Washington „aktív partner99 Közép-európai körútra indul az amerikai alelnök a Bank és Ukrajna modellértékű­ megállapodása a kisebbségi jogokról A külpolitikai helyzet FENNTARTÁSSAL VISELTETNEK továbbra is az Egyesült Álla­mokban a szovjet gazdaság átalakítását célzó reformtervekkel szem­ben. Washington szerint a Szovjetunió még mindig nem készült fel arra, hogy vállalja a piacgazdaságra való áttéréssel járó komoly szü­lési fájdalmat. James Baker külügyminiszternek az az álláspontja, hogy a legújabb szovjet reformterv javulás a korábbiakhoz képest, de még ebből is hiányoznak olyan lényeges elemek, amelyek elenged­hetetlenül szükségesek a piacgazdaság megvalósításához. Ez az állapot pedig nem indokolja, hogy a Nyugat Moszkva segítségére siessen. Mindezt egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő fejtette ki Lisszabonban, ahová Baker kíséretében az angolai­­békemegállapodás aláírására érkezett. Az idézett tisztségviselő szerint az amerikai kül­ügyminiszter nincs meggyőződve arról, hogy a szovjet vezetőkben len­ne kellő politikai akarat a nagy fájdalommal járó feladat véghez­viteléhez, és hogy egyáltalán tudják-e, miként kellene azokat megva­lósítani. Ennek ellenére James Baker azt vallja, hogy amennyiben a Szovjetunió legalább nyilatkozatban határozottan elkötelezné magát egy újabb reformterv mellett, amely a Nyugat szerint is megvalósít­ható, akkor számíthatna a hét vezető ország segítségére. A külügymi­nisztert egyáltalán nem győzte meg az a tervezet, amelyet a Jevge­­nyij Primakov vezetésével Washingtonban tárgyaló delegáció adott át. Ugyanakkor azt­­reméli, hogy ambiciózsabb válságellenes progra­mot kap majd a Harvard egyetem szakértőivel együttműködő Grigo­­rij Javlinszkijtól, aki szintén Gorbacsov közeli munkatársának számít. A The New York Times már részleteket is szellőztetett a „Javlinsz­­kij—Harvard tervről”, amely szigorú pénzügyi és adópolitikát helyez kilátásba, továbbá előirányozza az árak felszabadítását, a monopóliu­mok felszámolását és a privatizációt. Baker lisszaboni útjára vissza­térve: az előzetes elgondolások szerint az amerikai diplomácia vezetője Besszmert­ih szovjet külügyminiszterrel megvitatja az európai ha­gyományos haderők csökkentésének módozatait, Moszkva és Washing­ton ezzel­­kapcsolatos nézeteltéréseit. Megfigyelők korábban azt jelez­ték, az eszmecsere eredményétől függhet a szovjet—amerikai csúcs­­értekezlet megtartása. A GONDOK ELLENÉRE IS SIKERESNEK ítélte meg Magyarország elmúlt egy évét a Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteki számában Georg Paul Hefty. A cikkíró egyebek közt megállapította, Magyaror­szág a fontos újrakezdést eredményesen oldotta meg, köszönhetően­­mindenekelőtt Németh Miklós előmunkálatainak­ és Antall József miniszterelnök rettenthetetlenségének”. A cikk szerzője Magyarország­ és a többi kelet-európai ország átalakulása közötti különbséget abban látta,­­hogy „a magyar államhatalmi szervek nem hárították el a for­dulatot, mint tették azt az­­NMDK-ban, nem próbálták megfojtani, mint Romániában, és nem csupán megtűrték, mint Lengyelországban, ha­nem ők maguk is adtak lökést a fordulatnak”. Egy másik tekintélyes polgári lap, a francia Le Monde azt állapítot­ta meg, hogy Magyarország „szabad, de kiábrándult”. Írásában a lap különtudósítója azt hangoztatta, hogy az országban már valósággá vált a demokrácia. Antall József kormányának gazdasági mérlege ígéretes, ennek ellenére sokan vannak, akik „kiábrándultak a liberalizmusból”. Az írás szerint Magyarország gazdasági élete, mindennapi képe és po­litikai helyzete mindinkább hasonlít a nyugati parlamenti demok­ráciákhoz. Ennek ellenére két Magyarország látszik megjelenni — folytatja a Le Monde cikke. — Az egyik oldalon állt a hagyományos Magyarország, amelyik konzervatív, gyakran vidéki és meglehetősen primitív, s ahol jelen van a szűkkeblű nacionalizmus. A másik Ma­gyarország viszont, amely leggyakrabban az ellenzéki pártok köré tö­mörül­, a ,modernistákat", az értelmiségieket, a technokratákat, és az üzletembereket jelenti. A cikk szerint Magyarországot most elsősor­ban a gazdasági kérdések osztják meg. (P. L)­dezett közös nemzetközi sajtóér­tekezletükön reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió tagköztársa­ságai közül elsőként Ukrajnával megkötött egyezmények nyomán kibővülő együttműködésnek mo­­dellértéke lesz. Ezt megelőzően Antall József is megbeszélést foly­tatott az ukrán politikussal, ame­lyen a legnagyobb figyelmet gaz­dasági témáknak szentelték. Sza­bad György Kravcsukkal talál­kozva az ukrán képviselők segít­ségét kérte, hogy a moszkvai köz­ponti törvényhozás végre hivata­losan is elítélje az 1956-os szov­jet beavatkozást. Az Ukrán Legfelső Tanács el­nöke és a magyar államfő a saj­tókonferencián méltatta a rövid­del azelőtt aláírt nyilatkozatot, amely a felek szándéka szerint egy közeljövőben kidolgozandó szerződés kiindulópontjául szol­gál hazánk és Ukrajna között. A dokumentum alapgondolata, hogy Magyarország és Ukrajna nem­zeti érdekeikkel összhangban és a helsinki folyamat szellemében fejleszti és erősíti a baráti, jó­szomszédi viszonyt és a kölcsönö­sen előnyös együttműködést poli­tikai, gazdasági, kereskedelmi, ökológiai, kulturális humanitá­rius és egyéb területeken. Budapest kezdeményezésére született meg az a nyilatkozat (és jegyzőkönyv), amely a nemzeti kisebbségek jogainak dolgában vázolja fel a közös alapelveket és amelyre magyar értékelés sze­rint a jövőben akár egy kelet-kö­­zép-európai nemzetiségi charta is épülhet, minthogy a térség álla­mai is csatlakozhatnak hozzá. Újságírók kérdéseire válaszolva Göncz Árpád külön kiemelte az okmány jelentőségét: rögzíti a kisebbségi jogok kölcsönös sza­vatolásának szükségességét; tisz­teletben tartja az állampolgá­rok ama jogát, hogy szabadon dönthessenek arról, melyik nem­zetiséghez kívánnak tartozni; hoz­zájárul a kisebbségek etnikai, kul­turális, nyelvi és vallási identitá­sának megőrzéséhez; garantálja, hogy az ügyeikkel foglalkozó ál­lami szervek az adott körzetben élő valamennyi nemzetiség rész­vételével és érdekeire való tekin­tettel működjenek, minden szin­ten biztosítja a nemzetiségi anya­nyelvi oktatást. A pénteken aláírt megállapo­dások közül elsőrendű fontosságot tulajdonítanak Budapesten a konzuli egyezménynek, amely le­hetővé teszi, hogy Ukrajna saját konzulátust nyisson hazáinkban. Magyarország pedig Kijev mel­lett Ungvárott is konzuli képvi­seletet hozhasson létre. Ratifiká­lására azonban csak akkor ke­rülhet sor magyar részről, ha mó­dosítottuk a vonatkozó magyar— szovjet egyezmény — jelei Ukrajnára is kiterjedő — területi érvényességét. A magyar—ukrán kereskedel­mi-gazdasági kapcsolatokat tag­laló megállapodás tükrözi a­­fe­leknek az Európába való fokoza­tos integrálódásra irányuló akara­tát (Göncz fel is ajánlotta Uk­rajnának a magyar támogatást az európai fórumokon), ezentúl az egymás közti elszámolásban a vi­lágpiaci árakat és feltételeket al­kalmazzák, s ennek rendjéről a két központi bank két hónapon belül egyezségre jut. A magyar kormányfő és az ukrán parlament elnöke egyébként egyaránt a barterkereskedelmet találták a leginkább járható megoldásnak a szovjet részről jelentkező fize­tési nehézségek áthidalására. Leonyid Kravcsuk kifejezte Uk­rajna készségét bármilyen gazda­sági együttműködésre, amely az önálló ukrán nemzetgazdaság megteremtését előmozdíthatja. Kravcsuk sajtótájékoztatóján is hangsúlyozta, hogy az ukrán po­litika fő célja a köztársaság tény­leges szuverenitásának az eléré­se egy átalakuló szovjet szövetsé­gi rendszer keretein belül. Mint megjegyezte, magyarországi láto­gatásának eredményei mindenek­előtt éppen Ukrajna szuverenitá­sának elismerését jelentik. (vida) A­z ukrán államfő budapesti eszmecseréi Világpiaci feltételek a magyar—ukrán kereskedelemben (Munkatársunktól) Az Ukrajna és Magyarország közötti kapcsolatok elvi alapjait lefektető nyilatkozatot látott el kézjegyével pénteken, budapesti hivatalos látogatásának máso­dik napján Leonyid Kravcsuk és vendéglátója, Göncz Árpád, aki a további nyolc alsóbb szintű megállapodás aláírása után jen- J­ól halad a csapatkivonás Moszkvából jelenti az MTI. A Szovetunió a kitűzött határidő — június 30. — előtt befejezi Ma­gyarországon állomásozó csapatai teljes kivonását — jelentette be pénteken Moszkvában Vlagyimir Zsurbenko vezérőrnagy. A szov­jet vezérkari tábornok annak kap­csán adott nyilatkozatot a TASZSZ hírügynökségnek, hogy a magyarországi és csehszlovákiai szovjet csapatkivonás befejező szakaszába lépett. Zsurbenko közölte, hogy Ma­gyarországon mára mindössze 1500 szovjet katona és összesen 5 haditechnikai eszköz maradt. Ez év januárja óta 14 ezer katonát, 214 harckocsit, 189 páncélozott harcjárművet, 683 tüzérségi üte­get, 111 katonai repülőgépet vont vissza a Szovjetunió magyar terü­letről. Zsurben­ko nyilatkozatában el­mondta, hogy hasonlóképpen jó ütemben halad a csehszlovákiai kivonás is. A szomszédos ország­ban gyakorlatilag nem maradt semmiféle szovjet haditechnika, mindössze 1400 őrfeladatot elllátó katona, akik június 30-ig szintén elhagyják Csehszlovákiát.

Next