Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
mummai Magyar Nemzet Ára: 9,50 forint · ALAPÍTOTTA:PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1991. június 8., LIV. évfolyam, 133. szám Privát Magyarország Irta: Bognár NándorA fiatalabbaknak már csak történelem, de az ötven felettiek kell hogy emlékezzenek rá: itt valamikor virágzó magángazdaság volt. Nyomai, emlékei még fellelhetők — elég, ha valaki szemlélődve végigsétál a városi, főként belterületi utcákon, szemébe tűnhet a rengeteg befalazott kirakat, amelyekben pezsgő életű boltok voltak, majd üzletlakások, most raktár, esetleg iroda. A portálok felett még itt-ott kiolvasható a „Kiss és fia, Nagy és társa" meg a többi hasonló felirat, jelezve egyúttal, hogy a háború befejezése óta csak használták, de nem gondozták, többnyire még át se festették az épületeket. Hogy hogyan, miért tűntek el a kis- és nagykereskedések, a tíz-húsz fős asztalos- és szabóműhelyek, nem érdemes most felidézni — számunkra ezúttal a lényeg: ismét lehetőség kínálkozik a „privát Magyarország" létrehozására. A kérdés inkább az: mit is értünk-értsünk privatizálás alatt, pontosabban, hogy milyen jellegű és mértékű privatizációt kíván a társadalom többsége? Kezdjük az alapfogalmakkal. Privatizáció az,ha egy vagyontárgy, amely korábban nem magántulajdonban — azaz nem privát tulajdonban — volt, magántulajdonba kerül. Társadalmi méretekben privatizáció lehet az is,ha a társadalom összes vagyonának fokozatosan nagyobb hányada jut magánkézbe, és az ehhez vezető út a magánszektor fokozatos erősödése az állami szektor egy helyben maradása vagy visszaesése mellett. És megfordítva: semmiképp nem tekinthető privatizációnak, ha egy vállalati tanács által irányított vállalatot egyszemélyes részvénytársasággá alakítanak át oly módon, hogy a részvények nyolcvan százaléka az állam, illetve az őt képviselő vagyonügynökség tulajdonába kerül. Ha jól megnézzük, ez inkább államosítás, részvénytársaság ruhájába öltöztetett állami tulajdon. (A szemléletes meghatározásokat dr. Szirmai Péternek A privatizáció paradoxonai című tanulmányából idéztem. A szerző nemcsak kiváló közgazdász, hanem vállalkozó, és a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke is. Nem nehéz észrevenni, hogy a fogalmi meghatározások ahelyett, hogy csökkentenék a nyitott kérdéseket, újabbakat hoznak elő, ki juthasson, jusson hozzá a tulajdonhoz, és milyen pénzből? Itt rejtőzik talán a legnagyobb ellentmondás: úgy érzékelhető, hogy a már emlegetett társadalmi többség azoknak, akiknek pénzük van rá, nem akarja odaadni a (volt) állami tulajdont, akiknek meg esetleg szívesen odaadná, azoknak nincs rá pénzük. Mindez teljesen érthető. Szirmai magyarázata: „Vevőként elsősorban azok a csoportok jöhetnének szóba, akik az elmúlt negyven évben lehetőséget kaptak arra, hogy vagyont halmozzanak fel, tőkét képezzenek, és ezzel most vevőként fellépjenek. E rétegek ezt a vagyont a pártállam időszakában halmozták fel, s így a közmegítélés eleve gyanúsnak tekinti őket. Az elmúlt negyven évben —, de különösen a „szocialista" fejlődés első harminc évében — vállalkozásból vagyonra szert tenni csak nagyon kivételes esetben lehetett. Hasonlóan ritka volt az is, ha valaki a munkahelyi fizetéséből halmozott fel nagyobb tőkét. Aki tehát ebben az időszakban tőkét akkumulált, az vagy kiemelkedő művészeti tevékenységéért, vagy a pártállamban elfoglalt pozíciójáért kapta a kiemelkedő megbecsülést.” Íme, a jelenlegi „gazdagok” elleni közhangulat érthető, bár talán túl egyszerűsített magyarázata. Egyfelől tehát indokolt, hogy a korábbi politikai hatalmat, az előző rendszer politikai kiszolgálását senki se válthassa most gazdasági hatalomra. Másfelől azonban — és ezúttal tiszta gazdasági érvekre alapozva — igen nehéz úgy piacról beszélni, ha az ott megjelenő árukból, esetünkben a tulajdonokból azok nem vásárolhatnak, akiknek pénzük van rá. Az egyik oldal a reprivatizációra hivatkozik, azaz az ősiség jogán kíván mai tulajdonhoz hozzájutni. A másik elmélet — azon az alapon, hogy itt minden érték az elmúlt negyven év verejtékes munkája nyomán jött létre —, a mai állami vagyont a mai dolgozóknak akarja juttatni. Egyszerűsítve: ez a munkavállalói részvényprogram. Ha a végső megoldás" nem is rajzolódik ki tisztán, a hozzá vezető út már látszik, és igazán nem tekinthető új találmánynak. Hitelnek hívják. Minden bizonnyal azoknak van igazuk, akik a megjelenő különféle, kedvező kamatozású hitelezési lehetőségekben látják a privatizáció útján elérendő gazdaságfejlesztés legfőbb eszközét — ám azoknak is igazuk van, akik nem észlelik az egyes hitelezési lehetőségek mögött a koncepciót, a valóban tenni akaró és produkálni képes tulajdonosjelöltek felé nyúló segédkezet. Az újságok dollár- és márkamilliókról írnak, amelyek mind a magyar vállalkozókhoz fognak áramlani — a cukrászmester pedig telefonál a szerkesztőségbe, hogy fogalma sincs, hogyan vehetne egy cukrászdát, az ipartestületben pedig azt mondták, hogy Start-hitelhez még nem érkezett nyomtatvány, jöjjön máskor... Mindebből az is kitűnik, hogy a társadalmi többség számára kívánt privát Magyarország kialakulásához nemcsak pénzhitelre , a szavak hitelére is szükség van. Az atlantnak a Szovjetunió mellett Új partneri viszonyt ajánl a NATO Kelet-Európának A külpolitikai helyzet A SZOVJET-AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ megtartása annak függvénye, sikerül-e James Baker amerikai, és Alekszander Besszmertnih szovjet külügyminiszternek megegyeznie genfi tanácskozásukon a START-szerződés még nyitott kérdéseiben. Minderről George Bush amerikai elnök tájékoztatta az újságírókat azt követően, hogy akormányzat nemzetbiztonsági tanácsa kialakította álláspontját a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről kötendő megállapodásról. Részletek említése nélkül az elnök annyit közölt, hogy lényegében technikai problémák hátráltatják az egyezmény tető alá hozását. Ugyanakkor amerikai lapjelentésekből kitűnt az is, hogy az amerikai kormányon belüli véleménykülönbségek szintén késleltetik a megállapodást. Az amerikai fővárosban egyébként bizakodás előzte meg a külügyminiszterek találkozóját. A washingtoni derűlátást erősítette, hogy Baker és Besszmertih egy héttel korábban megegyezett a hagyományos haderő-csökkentési egyezmény szovjet végrehajtásának november óta vitatott kérdéseiben — mégpedig, az eredeti amerikai feltételek alapján. Az a tény, hogy a szovjet vezetés további nyugati támogatásra számít, valószínűvé teszi, hogy Moszkva ebben a kérdésben is kész a kompromisszumra — vélekedtek amerikai politikai körökben. MINDEN KORÁBBINÁL SÖTÉTEBB KÉPET festett a szovjet gazdaságról a The Independent című brit lap pénteki számában megjelent cikkében Sztanyiszlav Katalin. A neves szovjet közgazdász kifejtette, hogy a Ραυΐου-kormány eddigi intézkedései értelmetlenek voltak, az első hónapokban 12 százalékkal kevesebbet teljesítő szovjet gazdaság, mint működő egység, nem létezik, a „kommunista perspektíváid” piacgazdaságról szóló jelszavak naiv vagy rosszindulatú ostobaságok. Ugyanakkor reményre ad okot, hogy a szovjet vezetés, Mihail Gorbacsovval az élen, most már talán megérti, hogy a normális piacgazdaság és szabad vállalkozás nélkül az ország koldusbotra jut. Katalin szerint Gorbacsov most már tudatában van, hogy nem lehet piacgazdaságot teremteni a szocialista „jobbágyság" megszüntetése, a magántulajdon szabadsága nélkül, és nincs nyílt társadalom a társadalom különböző csoportjainak támogatása, az etnikumok bizalmán alapuló koalíciós kormány nélkül. Most már csak arra van szükség, hogy Gorbacsov, a szovjet elnök legyőzze Gorbacsovot, a kommunista párti vezetőt — írja Sztanyiszlav Katalin. SZILÁRD ÉS TARTÓS POZÍCIÓKAT kíván magának biztosítani a Szovjetunió Közép- és Kelet-Európában, és szükség esetén kész „keménységet” mutatni érdekei védelmében. Egyebek között ezt tartalmazza az SZKP KB nemzetközi osztálya által kidolgozott tanulmány, amelyből a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölt részleteket. A tanulmány megállapítja, hogy Moszkvának mindeddig nem volt pontos stratégiai koncepciója az egykori szövetségesi terület kezelésére. „Az elmúlt két évben a Szovjetunió nemzetközi prioritásainak rendszerében ez a térség jogosulatlanul háttérbe szorult, és mindez — tekintettel a Nyugat aktív előrenyomulására — a szovjet érdekek károsodását eredményezte." A német lap által ismertetett helyzetfelmérés kifejezetten elutasítja az „uralmi próbálkozásokat”, és a kelet-európai országok ügyeibe való beavatkozást, mindamellett ki akarja használni a „befolyásolás legitim eszközeit”. Ezek közé sorolja a tanulmány az energiahordozók szállítását, ami „nagyon fontos eszköz” a Szovjetunió stratégiájában. Moszkva megítélése szerint az egykori szövetségesek területeiről nem szabad katonai fenyegetésnek érnie Moszkvát, és nyomatékosan ellenhatást kellkifejteni, amennyiben az egykori VSZ-tagállamok csatlakozni akarnának a NATO-hoz. (P. L.) egy hivatalos tárgyaláson nem tennének — mondta a magyar újságíróknak adott tájékoztatójában Göncz, kiemelvén, hogy a konferencia intenzív, emocionális mélységű elemzésekre ad lehetőséget. A cseh és szlovák politikusokkal szót ejtettek történelmi kapcsolataink összes előnyös és hátrányos oldaláról, áttekintették a közép-európai térség jövőjének összefüggéseit. A szlovák kormányfővel röviden érintették Bős—Nagymarost; a nehéz problémát — s ebben egyetértettek — a műszaki és gazdasági ismérvek alapján kell elemezni, s amint Faragó András, az elnöki sajtóiroda vezetője megjegyezte, a szlovák fél megígérte, nem tesz egyoldalú lépést. Elnökünk azt is elmondta, a cseh, a szlovák és a lengyel politikusokkal folytatott tárgyalásain egyetértettek abban, hogy a térséget érintő politikai ügyekben több egyeztetésre, az intézkedések eredményesebb összehangolására van szükség. Göncz úgy értékelte, hogy Dan Quayle amerikai alelnök péntek délelőtti rövid beszédében több olyan kérdésre válaszolt, amit ő maga is, részben Havel elnök is kifejtett a csütörtök esti megnyitón. Néhány órás bártfai villámlátogatása keretében az amerikai alelnök a Szent Egyed-templomban a cseh és a magyar államfő előtt arról beszélt, hogy amenynyire lehet, az Egyesült Államok megnyitja piacait a keleti termékek előtt, és reméli, hogy az Európai Közösség ugyanezt teszi. A kérdést mindenesetre „központi fontosságúnak" tekinti Washington, és a londoni hetes csúcson is megvitatják azt — mondta az alelnök, kifejtvén, hogy „a piac fontosabb, mint a segély". Egyebekben kiemelte, mennyire lényegesnek ítéli, hogy a működő demokráciákban jól dolgozzanak a független intézmények — így a bíróság —, s biztosította a keleteurópaiakat arról, hogy „barátok és partnerek vagyunk”, egyúttal türelemre intette a demokrácia gyümölcseit türelmetlenül váró országokat. Dan Quayle egy kicsit megváratta a magyar és a cseh elnököt, bizonnyal a borús idő miatt valamelyest késett helikoptere. Látogatása emlékére két jávorfát ültetett Bártfa gyönyörű főterén, majd kora délután közép-európai körútjának újabb állomására, Szófiába indult. Hogy a jávorfa milyen mély gyökeret ereszt, vagy másként szólva, a Nyugat mennyire érti és érzi a kelet-európai átalakulások lényegét, azt a jövő dönti el. Csütörtök esti beszédében Havel elnök elmondta, hogy a Kelet megköszöni a bizalmat Nyugatnak, és tény az is, hogy ezek az országok tagjai lettek a különböző nemzetközi intézményeknek, szervezeteknek. Havel kifejezte reményét, hogy a cseh-szlovák—lengyel— magyar demokratizálódás hasonló szellemű fejlődésre ösztönzi a Szovjetuniót. Nem mondta ki, de érzékeltette, hogy a Nyugattól a demokratizálódó kis közép-európai országok az eddiginél többet várnak, hiszen „úgy érezzük, hogy részei vagyunk a nyugati kultúrának”. A péntek délelőtti vita egyik prágai résztvevője is kimondta, remélhető, hogy a Nyugat nem azt a gazdaságot — a szovjetet — jutalmazza nagy összegű segélyekkel, amely jóval kevesebbet lépett a piac felé, mint a középeurópaiak. „Szép szavakkal bőségesen el vagyunk látva" — mondta idézett tájékoztatóján Göncz elnök, aki beszédében köntörfalazás nélkül kimondta, hogy immár itt az ideje — különös tekintettel az 1992- től egységesülő Közös Piacra — az ígéretek valóra váltásának, persze „egy év alatt sem a magyar társadalom, sem a magyar kormány nem tudott csodát művelni”. De a gazdaságnak eredményeket kell fölmutatnia — nemcsak nálunk, hanem az egész térségben —, hogy a fiatal demokráciák kivédjék a rájuk leselkedő veszélyeket, intézményrendszerüket megerősítsék. Hogy pontosan milyen formájú legyen a nyugati segítség — erről kezdődött meg a vita pénteken délelőtt, s legalább egy feltűnő jellemzője volt: magyar, cseh-szlovák és lengyel részről igen jól felkészült, kitűnő elemzők ecsetelték a helyzetet, ám ugyanez távolról sem mondható el a nyugati félről. Lehet, hogy ez már önmagában jelzi, a Kelet megsegítése sokkal fontosabb a Keletnek, mint a Nyugatnak? Csakhogy némely bártfai beszédből és felszólalásból jól kivehető, hogy a kelet-európai türelemnek is lehetnek határai. Amint egy lengyel elemző fogalmazott, ha a közép-európai országoknak túl sokáig kell várakozniuk Európa hideg előszobájában, akkor a demokrácia gyümölcse bizony nehezen érik meg. Martin József Hártfai telefon jelentésünk A kelet-európai türelem is véges Göncz eszmecseréi. Quayle villámlátogatása Bártfa, június 1. Térségünk jövőjét, történelmi kapcsolataink összes pozitív és negatív vonását vitatta meg északi szomszédunk politikai vezetőivel Göncz Árpád köztársasági elnök. Futólag szót ejtettek a bős—nagymarosi erőműről, s egyetértettek abban, hogy a kérdést „nem érzelmi, és nem is nemzeti szempontok” alapján kell vizsgálni. A magyar államfő pénteken délután a keletszlovákiai Bártfáról hazautazott Budapestre. A New York-i székhelyű Kelet-nyugati Stratégiai Tanulmányok Intézetének tizedik kongresszusa lehetőséget nyújtott a magyar elnöknek arra, hogy találkozzék és protokolláris kötöttségektől mentes, oldott légkörben eszmét cseréljen Havel elnökkel, Carnogursky szlovák kormányfővel, Miklosko parlamenti elnökkel. Olyasmit is kimondtak, amit Varsó átengedi a szovjet csapatokat Varsóból jelenti a Reuter. A lengyel kormány hivatalosan közölte, hogy semmi akadálya a Németországban állomásozó 300 ezer szovjet katona Lengyelországon keresztül történő tömeges hazatérésének. A varsói külügyminisztérium által közzétett nyilatkozat változást tükröz a korábbi lengyel állásponthoz képest, amely szerint a németországi csapatok átutazása latot teljesítő mintegy 50 ezer fős szovjet katonai személyzet kivonási határidejében. Lengyelország eddig csak kisebb szovjet egységek átutazását engedélyezte Németország felől. A csütörtöki nyilatkozat célja a hivatalos indoklás szerint az volt, hogy elejét vegye a „tranzitkérdés körüli valótlan híreszteléseknek”. A német és a szovjet sajtó szerint Varsó jelentős anyagi hozzájárulást követel a hazatérő szovjet csapatok átengedéséért. T .Közvetlen buszjárat a Móricz Zs. körtérről 30 percenként Nyitvatartás: hétköznap 11-20 óráig szombat,vasárnap 11-19 óráig tuttoMobili tuttoMobili tuttoMobili Olaszország legszebb bútorai és lakástextíliái Tel: 166-5802 Budapest XI ker. Hunyadi J. út 162.