Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-14 / 138. szám

PÉNTEK, 1991. június 14. Vívó-világbajnokság a BS-ben Mincza Ildikó a döntőben Csongrádi László a szöuli olim­pián még tagja volt az arany­érmes kardcsapatnak, tegnap vi­szont már csak nézőként próbál­kozhatott bejutni a Budapest Sportcsarnokba, s ez a kísérlete kis híján kudarcba fulladt. Ha klubtársa, Szabó Bence nem jár közben a kőszívű rendezőknél, az újpesti vívónak szégyenszemre jegyet kell vennie, feltéve persze, ha mindenképpen látni akarja a világbajnokság nyitónapjának eseményeit. Szerencsére rajta kívül is vol­tak jó néhányan, akik kíváncsiak voltak a női tőrözők egyéni via­dalára. Például azok a magyar versenyzők, akiknek a hivatalos fellépése csak később esedékes. Abay Péter, a kardválogatottba nyolc év után „tért vissza”, le sem tagadhatta, hogy az utóbbi napok­ban csak egyvalami — s mindig ugyanaz — járt a fejében. — Most már nagyon „bennem van az ideg...” — mondja, s töb­bet harapófogóval sem lehet ki­húzni belőle, pedig a szavak nem idegenek tőle, elvégre ügyvédnek készül. Kovács Edit, a tavalyi lyoni vb-n még sorsdöntő tusokat adott az ellenfeleknek, most viszont „ci­vilben”, papírokkal a kezében szaladgált egyik pásttól a másikig. És jósolt. — Reggel összejöttünk néhá­nyan, és mindenki leírta, hogy mit remél az egyes számokban. Én női tőrben Mincza Ildikót döntőbe várom ■ ■ ■ Kovács Edit nyugodtan válthat­na szakmát. S mennyivel kényel­mesebb volna naphosszat egy üveggömb előtt ücsörögni... Ez­zel el is jutottunk a versenyhez, magához. Azt talán még a főtitkárnő sem tudta volna megjövendölni, hogy a szinte mindenki által abszolút favoritnak tartott német szuper­vívó, Anja Fichtel nem jut el a direkt kieséses tábláig, vagyis a 32 közé. Pedig így történt, s az sem kizárt, hogy a világbajnoki címvédő korai búcsúja egyben az egész vb legnagyobb szenzációja lesz. Más kérdés, hogy Fichtelnek nem volt kifejezetten szerencséje, összekerült ugyanis Trillinivel, azzal az olasszal, akivel a múlt évben Franciaországban az arany­éremért vívott. Akkor ő nyert — most az ellenfele. Nem panaszkodhatott ellenben a ■sorsolásra· Stefanek· Gertrud. A­ táblára jutásért egy koreai lány állt fel vele szemben a pástra. Aztán, ahogy az lenni szokott, az egyikük nevetve, a másikuk le­­horgasztott fejjel fejezte be az asszót. A koreai nevetett... A másik négy magyar, Jánosi Zsuzsa, Mincza Ildikó, Pusztai Il­dikó és Lantos Gabriella viszont ott volt a harminckettes mezőny­ben. Igaz, az utóbbi kettő nem sokáig. Pusztai, miután az egye­nes ágban vesztett, Mincza ellen próbált „vigasztalódni”, sikertele­nül. Lantos ugyanezt kevésbé hig­gadtan fogta fel. A kínai Xiao el­leni vereségét követően szirupos operettek megcsalt hősnőit meg­szégyenítő alakítást nyújtott. Az alakítás fogadtatása felemás volt. Jánosi Zsuzsát — egyébként Lantos­­féltestvére —, úgy látszott, nem lehet megállítani. Sajnos, rosszul játszott. A nyolcas döntő kapujában kétszer is elbukott, először az olasz Vaccaronival, majd a vigaszágon a román Gri­­gorescuval szemben. Az utóbbi mérkőzés a női vívólélek hű tükre volt. A Honvéd világbajnoknője az első csörtét elvesztette 5-3-ra, a másodikban viszont nyert 6-5- re. A mindent eldöntő harmadik csörte előtt könnyes szemmel hallgatta Kovács Tamás szövetsé­gi kapitányt. A jelek szerint nála a bőgés a feszültségoldó. Az „ol­dás” mindenesetre nem sikerü­lt tökéletesen, pedig már 5-4 is volt Jánosi javára. A vége azonban 6-5 Grigorescunak, de Jánosi így is nagyszerűt nyújtott , az anyai örömök után a mostani bánat nem szabad, hogy túlzott legyen. Miközben Jánosi Grigorescuval csatázott, alig tíz méterre Mincza egy másik románt próbált minél többször megszúrni. Turant. A végeredmény 4-6, 5-1, 5-1 az MTK-VM 21 éves versenyzője ja­vára, aki döntőbe kerülésével éle­te eddigi legjobbját érte el. Amíg ő nagyokat nevetett, mestere, Ud­varhelyi Gábor — nyilatkozott. — Engem nem lepett meg, hogy a döntőbe került. Amit tud, és ahogy tudja, az elegendő ehhez az eredményhez. — Tegyük fel, hogy kiválaszt­hatja az újabb ellenfelet... — Legyen az az ellenfél, akit Ildi megver. A diplomatikus választ köve­tően néhány perccel elkészült a párosítás, s abban: Mincza—Bau. A magyar és a német lány mel­lett két olasz (Trillini, Vaccaroni), egy francia (Meggret), egy izraeli (Hatóéi), egy szovjet (Szadov Sz­­kaja) és egy román (Greg Grigo­­rescu) várta, hogy az ünnepélyes megnyitó után pástra léphessen a világbajnokság első fináléjában. A „minden kezdet nehéz” igaz­sága az első találkozón bebizonyo­sodott. Vaccaroni és Szadovszkaja első asszójában az eredményjel­zőt kezelők sehogy sem tudták el­melyik versenyző javára ítélt tust a zsűri. Később belejöt­tek. Mint ahogy 5-1-es vereséget követően belejött a szovjet vívó­nő is. Előbb 6-5-re, aztán 5-2-re győzött, s bekerült a legjobb négy közé. Grigorescu szintén három felvonásban (5-3, 3-5, 6-4) intézte el Hatócit. És jött Mincza. Ellenfele a tau­­berfischofshei­mi Salbine Bau Szöulban ezüstérmes volt, de ez csak az egyik nagy diadala pálya­futása során. Kár érte, de ezúttal nemcsak a papírforma alapján volt jobb a német. Az első asszót még biztosan (5-3-ra), a másodi­kat már lehengerlően (5-1-re) nyerte. Amikor Mincza Ildikó lejött az emelt pástról, a jól ismert kétsza­­vas nyugtató mondatot­­hallhatta a leginkább, miszerint: „Nem baj." Pedig dehogynem baj, a vereség mindig baj. Ezzel együtt Mincza összprodukciójával a „baj" hoz­ható kapcsolatba a legkevésbé. Egy másik b-betűs főnév, a bra­vúr sokkal inkább. Boldog Bikák bajnoksága Szupersztár szuper chicagói csapattal (Washingtoni tudósítónktól) Csurogtak a könnyek Michael Jordan arcán, miközben hol az aranyos bajnoki szobrot, hol fe­leségét csókolgatta. A profi ko­sárlabdázás évek óta legeredmé­nyesebb játékosa elérte áhított célját: bajnokcsapat tagja lett. Jordan tudta, hogy a régi idők nagyjainak emlékét mennyire megkisebbítette, ha sohasem ve­hették kézbe az NBA-trófeát, így amióta az észak-karolinai gárdá­val megszerezte a főiskolás baj­nokságot, Michael szüntelen erről álmodozott. Szerda éjjszakai túl­áradó öröme és a Chicago Bulls öltözőjében gyerekesen ugráló csapattársak látványa elárult va­lamit a játék és győzelem profi öröméből, s hogy nemcsak a pénz boldogít. S hogy a kosárlabdázás — csapatjáték. „Mindenki hős” — lihegte Horace Grant, dehogyis kívánva detronizálni a „szuper­bikát”, akkor ért végre célba a Chicago és élén Jordan, ammikor nemcsak a sztár volt szuper, ha­nem a csapat is. Tavaly ilyen­kor, megint megállítva a döntőbe vezető úton, Jordan hangjából ki­érződő bosszúsággal említette „statisztáinak" nem túl ponterős teljesítményét. E tavaszon viszont már társai is voltak a rájátszások során egyébként szinte hajszálra az évadátlagot nyújtó szupersztár­nak (ami persze jóval többet ér, hiszen a legjobb ellenfelekkel szemben érte el). Stílszerűen, ezen a 108:101 arányú Bulls­­győzelem­mel véget ért ötödik — és megint a Los Angeles-i fórumban ját­szott — meccsen először nem Jor­­dan, hanem Scottie Pippen­ sze­rezte a Bikák lgtöbb pontját: 32-őt, Michael „csak­” harmincat. S nem is a főszereplőt nyilvá­nították a mezőny legjobbjának, hanem „epizódistáját”, a Jordan passzait bedobogató John Paxsont. Hiszen az utolsó percekben, amikor az egyik csapat folyton ki­egyenlítette a másik kétpontos előnyét, s így ment ez a harmadik negyedet záró 80:80-tól idegölő is­métlődéssel (a 93:90-es Lakers előnyt Pippen hárompontossal tette döntetlenné), a sok fekete kört virító Paxson elkezdte szórni a kosarakat. Jordan betört a lab­dával, magára rántva szinte min­den ellenfelet, s közben kisuvasz­­totta a labdát a kör táján álló Paxsonnak, aki a Los Angeles-iek bánatára nem tudott hibázni e távoli dobásokkal, így lett 95:93, majd 97:93, 99:93, s büntetők után is ő csinált 103:96-ot. Sokat elárul a Bulls csapatszelleméről, hogy a meccs után Paxson jobban látszott örülni a saját sikerénél annak, hogy Michael végre vala­­hára elérte álmát. „Nem vagyunk többé egyemberes csapat" — ve­regette vállon társait a szuper­sztár, ki nyilván nagy erőfeszí­­téssel hozta annyiszor helyzetbe a többit — maga helyett. De meg­érte: ő is csak ember, ki — mint az első meccs hajrájában — ki­­kihagy olykor, viszont Paxson vagy Grant jóval hatvan százalék fölötti rájátszást dobáspontossá­gú bajnoksághoz segítette a Chi­­cagót, a klub 25 éves fennállása óta először. S sorra a többi „sta­tisztáé”: amíg a Lakers tartalé­kai csak 22 százalékos teljesít­ményre voltak képesek, Phil Jackson edző bzáran küldhette be a padról a próbikákat, akik 44 százalékos átlagot nyújtottak, s le­hetővé tették Jordan és Pippen pihentetését. Fáradt is volt a túl­oldali majdnem egyszemélyes csa­pat, mármint Magic Johnson, ám szerencsére szerda éjjel mintha visszavonta volna a megelőző na­pon elhangzott szavait, hogy talán most láttuk utoljára: „nem adom fel oly könnyen” — ígérte a Chi­cagót sportszerűen magasztalva a Lakers szupersztárja, aki társaival együtt szépen veszített, ellentét­ben a zárómeccsen botrányosan viselkedő Detroit exbajnokokkal: a Lakers-legények a már minden­­ki­éval­ reménytelennek­ ítélt hely­­zetben (ha netán nyertek volna szerdán, két chicagói csata várt rájuk) az utolsó másodpercekig küzdöttek. Pedig végig látszott, hogy hiába: a fináléig szorosan alakult eredmény ellenére érez­hető volt, hogy elhúzni itt csakis a Bikák képesek, s ők mindig gyorsan eltűntették a (sérült Worthy nélkül kiálló) Los An­geles egy-két pontos előnyét. Egy biztos: Magic és társai önostoro­­zás nélkül zárhatták a szezont, hiszen fejet a náluk vitathatatla­nul jobb gárda előtt hajtottak. Chicago pedig lemaradt ugyan a bajnokavató meccsről, de ő ké­szülhet a sporthősök parádéjára. Avar János SPORTNAPLÓ Bagyula István 570 cm-es teljesít­ménnyel győzött rúdugrásban Schwe­­chatban, nemzetközi atlétikai viada­lon. Banai Róbert 1:40.10 perccel má­sodik lett a 800 m-es síkfutásban, míg harmadikként ért célba női 400-on Forgács Judit (53.33 mp), s bronzérem jutott súlylökésben Horváth Viktóriá­nak (16.40 m). Magyarország női kézilabda-váloga­tottja barátságos mérkőzésen — a Fáy utcában — 32:18-ra verte az Egyesült Államok csapatát. Kopár Istvánt, a világjáró vitorlá­zót köszöntik vasárnap délelőtt 10 óra­kor Paléban, Jugoszlávia vámmentes mólójánál. Kopár István 1000. július 20. és 1001. május 14. között, Gibral­tárból indulva és oda érkezve, egy­szeri kikötéssel megkerülte a Földet vitorláshajójával. Utazása során a 321 napból 201-et töltött a tengeren. Az érkezés iránt érdeklődők az Equator Vitorlás Klubban kaphatnak részletes információt. Drámai küzdelemben szerezte meg a férfi asztalitenisz csapatbajnoki cí­met a BVSC a Postás ellenében a rá­játszás döntőjében: 12:12-nél Holló Zsolt és Nagy Miklós küzdelméből Holló került ki győztesen 2:1 arány­ban, s ez a vasutasok 13:12-es sikerét jelentette. Lisszabonban ma kezdődik a 6. ju­nior labdarúgó-világbajnokság. A nyi­tó mérkőzést a címvédő Portugália játssza Írországgal. A finálét 30-án rendezik. A két Korea már közös csa­pattal indul, a portugál, ír és argen­tin fiatalok társaságában. Az Epszöv Spartacus SE vasárnap 12 órától Veszprémben, a három éve átadott, nemzetközi szabványnak megfelelő pályán tart BMX kerékpár­­versenyt a Schwinn—Csepel Kupáért. Az erőpróbára amelyre a viadal nap­ján 11 óráig lehet nevezni — hét nem­zet 100—150 versenyzőjét várják. Egy nappal korábban 11.30-tól az országos egyéni BMX-bajnokság negyedik — és a csapatbajnokság harmadik — fordulóját bonyolítják le. Modellezőit Dömsödön A Cavalloni Ferenc Modellező SE szén-dioxid motoros repülő­­modellek nemzetközi versenyét rendezi szombaton 9 órától Döm­­södön. A magyarok­­ mellett Ausztriából, a Cseh és Szlovák SZK-ból, Lengyelországból, Jugo­szláviából és Németországból in­dultak modellezők. Sportnapot rendez a Kerékpáros Alapítvány javára a Fidesz F M frak­ció június 15-én, szombaton a város­majori Szabadidő-központban. A mű­sor 9 órakor kezdődik és sötétedésig tart. Lesz Ingyenes uszoda, természet­­gyógyászati előadás, jógaoktatás, aerobic stb. A rendezvény ideje alatt vegetáriánus büfé üzemel. A Legfelsőbb ügyészség állásfogla­lását várják a kézilabdasportban he­tek óta húzódó ügyben: kit illet tu­lajdonképpen a férfi bajnoki cím. Az már biztos, hogy a BEK-ben az Elekt­romos képviseli Magyarországot, a Bramac SE azonban még mindig nem nyugodott bele a két pont elvételébe. Az OTSH nem kíván pontot tenni az ügy végére az ügyészség döntése előtt. Szekszárdi súlyemelők■ La Corunában A spanyolországi La Coruná­­ba kaptak meghívást a szekszár­di­­klub, a Húsos SE legnevesebb súlyemelői. A­­vendéglátók külö­nösen az Erdélyből áttelepült Európa-­bajnok Czanka Attila in­dulásához ragaszkodtak, akinek könyöksérülése szerencsére nem bizonyult súlyosnak. Mellette a szakításban Eb-bronzérmes Lé­nán Ferenc, valamint Bertus Gá­bor utazik ma a hét végi nemzet­közi viadalra. Új nívó Csanádi iskolán A zuglói Csanádi Árpád Álta­lános Iskola és Gimnázium — amelyben annyi tanterem őrzi ré­gi olimpiai bajnokaink nevét — a jövőben a Csanádi Árpád Köz­ponti Sportiskola nevet viseli majd. Gallop Rezső helyettes ál­lamtitkár, az OTSH elnöke mun­kaértekezleten mutatta be az is­kola pedagógusainak, edzőinek és dolgozóinak az új vezetőket. A főigazgatói tisztet Hazsik Endre tölti be, Barbacsy Imre sport­szakmai, Schlegel Oszkár tanul­mányi és Horváth Balázs gazda­sági igazgatói kinevezését vehet­te át. Magyar Nemid 13 Telefonjelentésünk a női kosárlabda-Eb-ről Sorsdöntő nap Tel-Aviv június 13. Hosszú tanulmányokat érdemel a sportban a hazai pálya témája. Itt volt például a női kosárlabda Európa-bajnokság első napján az Izrael—Csehszlovákia találkozó. Az izraeliek egy ponttal győz­ték le azt a Csehszlovákiát, amely Európában elismerten a legjobb­­ak közé tartozik. Olyannyira, hogy a legutóbbi Eb-n, Várnában ezüstérmet szerzett a csapat, a Szovjetuniótól kapott ki.­­Most pe­dig jöttek az izraeliek és legyőz­ték őket. Azok az izraeliek, akik most szerepelnek fennállásuk óta először az Európa-bajnokság me­zőnyében, köszönhetően annak, hogy tavaly éppen mögöttünk ju­tottak túl a selejtezőn. Azon a tor­nán egyébként az izraeliek ve­lünk is játszottak, s mindössze két ponttal volt jobb Magyarország. Azóta­­persze eltelt egy esztendő, ám ez rövid idő ah­­oz, hogy egy csapat hirtelen Európa egyik leg­jobbjává nője ki magát. Minden­esetre az tény, hogy a szerdai meccsen remekül játszottak az iz­raeliek, a csehszlovákok egyszer sem tudtak öt-hat pontnál na­gyobb előnyt szerezni, a végén pe­dig nem a tudás, hanem a szív, a lelkesedés — és még valami döntött. És ez a „valami” az, amiért ta­nulmányokat érdemel a hazai pá­lya témája. Azt talán mondanom sem kell, hogy elősorban a bírás­kodás állt a középpontban. Akik látták a meccset, nem mondják egyértelműen, hogy a játékveze­tők nyíltan segítették a házigaz­dát, abban azonban megegyezik a véleményük, hogy a vitás helyze­tekben mindig a javukra döntöt­tek. Az ilyesmi nagyon meg tud zavarni egy csapatot, így történt ez a csehszlovákokkal is olyannyi­ra, hogy az egyik, úgymond ké­nyes szituáció után öt kosarat kaptak sorozatban. Persze, mind­ez édesmindegy, a lényeg az, hogy az izraeli válogatott győzelemmel kezdte az Európa-bajnokságot, sa­ját pályáján. Győzelemmel kezdtünk mi is, ám hogy milyen lesz a folytatás, az éppen az előbbiek miatt volt kérdéses. Mert a magyar csapat második ellenfele éppen Izrael volt. Mellettünk szólt az esély­­latolgatásnál, hogy csapatként ki­tűnőt nyújtottak a lányok, egy­séges volt a gárda. Bizonytalan­ságot csak az­ okozott, hogy a tá­madásban nem voltunk olyan jók, mint azt Pálinkás József szövet­ségi kapitány szerette volna. Ez akkor is bosszantó volt — mondta a kapitány —, ha védekezésben viszont minden elképzelést felül­múlt a csapat. S aztán sorsdöntő volt a csü­törtök esti mérkőzés, amelyen még az is nehezítette a magyarok dol­gát, hogy a szokásoshoz képest na­gyon sokan voltak a csarnokban. A Maccabi létesítményét tízezer nézőre tervezték ugyan, a befo­gadóképesség megállapításánál azonban az európai élvonalba tar­tozó férfi csapatra gondoltak, nem a női kosarasokra. Ezért aztán, ha a tízezer nézőt befogadó csarnok­ban egy női meccsen három-négy­ezren ültek a lelátón, az már ki­sebbfajta nézőcsúcsot jelentett. Márpedig szerdán a csehszlová­kok, csütörtökön a magyarok el­len ennyien figyelték a játékot. A találkozóra lapzártánk után került sor. Malonyai Péter ­ Jegyek és árak Az eredeti tervek szerint jú­nius 15-én kezdték volna a jegyek árusítását az augusztus 9—11. kö­zött, a Hungaroringen sorra ke­rülő Forma 1-es autós gyorsasági világbajnoki futamra. Balogh Ti­bor, a szervezőbizottság vezetője azonban szerdán telefaxot kapott Londonból, amely szerint Ang­liában — ahol nyomják a jegye­ket — közbecsúszott valamilyen hiba. Meg kell ismételni a gyár­tást, s emiatt várhatóan csak a hónap végén kezdődik meg a je­gyek árusítása. A belépőket — a Magyar Pos­tával kötött szerződés értelmében — az egész országban, a kijelölt postahivatalokban árusítják majd. Most tárgyalnak arról, hogy az ér­deklődők esetleg előrendeléssel is leköthessenek belépőt maguknak. Emellett a Magyar Autóklub uta­zási irodája, valamint az Auto- Tours is foglalkozik majd értéke­sítéssel. A vezető szerint valame­lyest emelkednek az árak az el­múlt évekhez képest, közelítenek a vb-futamok többi helyszínéhez. A magyar állampolgárok azonban jelentős kedvezményt kapnak, így őket — ha elővételben váltanak jegyet — nem érinti az ármelés.­­ A végleges árlistát egyelőre nem kaptuk meg, annyi azonban már biztos, hogy a magyar szur­kolók augusztus 3-ig 1900, a 14 éven aluli gyermekek 900 forin­tért válthatják meg a három nap­ra szóló, állóhelyre érvényes bér­letet — mondta Balogh Tibor. — Az ülőhelyekre általában csak va­lutás jegyeket árusítunk. Ebből a legolcsóbb, amellyel a pénteki edzésnapra mehetnek be a 14 éven aluliak, 40 német márkába kerül, míg a legdrágább, amely a cél előtti, úgynevezett aranytribünre szól, a három napra 300 márkáért vehető meg. Ha magyarok is ra­gaszkodnak ülőhelyhez, számukra könnyítés, hogy a napi valutaár­folyamnak megfelelő forintössze­get kell érte letenniük. a Forma–1-re Tinédzserek gumist­optical Az utánpótlás biztosítása min­den sportág alfája és ómegája, így van ezzel a labdarúgás is. A nyaranként megrendezendő kivá­lasztó táborok számos tehetséget adta­k már a magyar futballnak. Eleddig 17 ilyen táborozáson ve­hettek részt a nebulók. S most itt a 18. tehetségkutató akció, amelynek résztvevőit Szek­­szárd városa látja vendégül jú­nius 25. és 29. között. Az esemé­nyen a megyei válogatottakban azok kapnak helyet, akik az elő­zetes, helyi kiválasztáson jelesül futballoztak. Szekszárdon június­­ végén az 1977-es és 1978-as évjá­rat legjobbjai húznak majd gu­mistoplis futbalcipőt, tudniillik csak ilyen stoplival ellátott lábbe­lik használhatók. Kétszer 25 per­ces csatákat vívnak a gyerekek, akik 1977. augusztus elseje és 1978. július 31-e között születtek. Budapest és Pest megye önálló gárdával vetélkedik, így azután két csoportban összesen húsz csa­pat kergeti a bőrgolyót. Huszonnyolcadikén, pénteken a helyosztókat megelőzi a kapusok tesztelése, amikor avatott szemű szakemberek külön felmérik, mi­re képesek a jövő „portásai”. Hu­­szonkilencedikén, reggeli után vesznek egymástól búcsút a fiata­lok. tuttoMobili Olaszország legszebb bútorai és lakástextil­iái Kelet-Európában először 100m2-es OLASZ BÚTORÁRUHÁZ Nyitva tartás: hétköznap 11-20 óráig ,­ SZOMBAT, VASÁRNAP 11-19 óráig Közvetlen buszjárat a Móricz Zs. körtérről 30 percenként olasz csudák Budapesten .tuttoMobili Budapest XI. ker. Hunyadi J. út 162. Tel: 166-5802

Next