Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-21 / 144. szám

M­agyar Nemzet Ára: 9,50 forint ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR PÉNTEK, 1991. június 21., IV. évfolyam, 144. szám Az áldó­ SMKok pártján Ülök egy étteremben. Belép egy fiatal, jóképű rendőr. Kö­rülnéz, majd kérdi, kié az a bi­zonyos taxi, amelyik ott áll má­sodikként a parkoló kocsik mel­lett, eltorlaszolva a forgalmat. Az egyik asztaltól odaröffent valaki: „Enyém a taxi. Mi a hézag?” ,^Άζ — válaszolja ud­variasan a rendőr —, hogy egy teherautó nem tud továbbmen­ni, egész kocsisor torlódott föl mögötte. „Jól van, megyek — így a taxis —­, de előbb meg­eszem az ebédemet..." Rendőre válogatja, ki mit tesz ilyen esetben. A mi emberünk keményen rászólt a taxisra, majd amikor az erre sem moz­dult, nem egészen finoman megragadta a karját, és kicibál­­ta a vendéglőből. Amint az asztaloknál elhang­zott megjegyzésekből kivettem, a vélemények megoszlottak. Volt, aki­­brutálisnak minősítet­te a rendőr magatartását, a má­sik a taxist ítélte el. Biztos va­gyok benne, hogy aki a rendőr ellen szólt, másként vélekedik, ha ő is odaszorult volna a föl­tartóztatott autósorba. A rendőri intézkedés csöp­pet sem rokonszenves a közvé­lemény szemében. Mindig ben­nünk a félsz, hogy visszaél a hatalmával. Általában csak az helyesel, akinek az érdekében lépett fel a rendőr, akit meg­védett. Ha pedig a rendőr gu­mibotját, netán a fegyverét használja, elborzadva zúdulunk fel. Vége a rendőrállami kor­szaknak ! Tiltakozunk mindenfajta erő­szak ellen. Mi a látszólagos ál­dozat pártján állunk. Mert hu­manistáik vagyunk. Lerészege­­dett katonák megtagadják a lő­szer- és fegyverraktár őrzését, de nem ők a hibásak, hanem a parancsnokaik, akik emberte­len követelményeket támasztot­tak velük szemben. Rálő a rendőr a késsel támadó fiatal­emberre, majd mikor az sebe­sülten is a társa nyakára szorít­ja a pengét, kénytelen újra lőni. Tragédia, hogy a lövés halálos. Sokak szemében a rendőr a bű­nös, hiszen emberéletet oltott ki. Valóban rettenetes a tett, de az egybehangzó vallomások sze­rint életet mentett. Nem tehe­tett mást, lőnie kellett, s az ósdi pisztolyokkal még egy mester­­lövész sem tud centiméterekre pontosan találni. Nem hiszem, hogy a rendőr ölni akart, és fel­tételezem, hogy ez a tette egész életében nyomasztja majd. Csak ebben az esztendőben 187 esetben támadtak rá a rendőrre — ököllel, késsel, spray-vel, pisztollyal —, 78 rendőrt sebesítettek meg. A tá­madó nem habozik, ő üt, szúr, lő, a rendőr viszont mérlegel, van-e joga gumibotot, fegyvert használni. Számtalan esetben, mire felemelné a kezét, már harcképtelen, mint történt ez legutóbb is, a győri rablás ese­tében. Szeretnénk, ha közbiztonság és rend lenne az országban, de támadjuk, aki a biztonságot, a rendet fönn akarja tartani. Bár­mennyire is kínos ilyesmit le­írni, ma a társadalom elleni vé­tek kesztyűs kézzel bánni az erőszakkal, az agresszióval. Nem az a valóságos áldozat, akit a közrend érdekében sújt valamiféle intézkedés. Mi ma­gunk vagyunk az áldozatok, hi­szen nap mint nap ki vagyunk téve az erőszaknak, a támadás­nak, mindenfajta atrocitásnak, és még a saját lakásunkban, a bezárt ajtók mögött sem lehe­tünk biztonságban. Mégis sok­szor és sokan elítéljük, aki megpróbálja óvni ezt a bizton­ságot. Zsolt Róbert ••Együtt kívánunk munkálkodni önnel** A­z orosz elnök washingtoni tárgyalásai Új intézmények létrehozásával zárult a berlini találkozó A Külpolitikai helyzet A MAGYARORSZÁGRÓL TÖRTÉNT SZOVJET CSAPATKIVONÁS változatlanul foglalkoztatja a nemzetközi sajtót. Az International He­rald Tribune fényképes tudósításban, címoldalon számolt be az utolsó szovjet katona távozásáról, és Silov tábornok búcsúcsókjáról. A Libe­ration című párizsi napila­p kiemelte, hogy Magyarország az első kö­zép-európai ország, amelynek területéről­ teljesen kivonták a szovjet alakulatokat, de a Szovjetunió ötmilliárd frankos követelést hagy maga után, amit a magyarok nem akarnak kifizetni. Az újság úgy vélekedett, hogy a szovjet parancsnokság taktikai okok­ból gyorsította meg a csapatkivonás utolsó sza­l­aszát, mert el akarta kerülni azt a megaláztatást, amelyet a június 30-ra tervezett országos hazafias ünnepségek jelentettek volna számára. Az elszámolási vitá­val kapcsolatban a Libération azt írta, hogy hazánk a környezeti ká­rokra hivatkozva, akar kitérni a szovjet fél által benyújtott számla ki­fizetése elől". A­­tudósítás elsősorban Szolnok helyzetét mutatta be­ en­nek alátámasztására, a csapatkivonás körülményeinek ismertetésére. KELET-EURÓPA ÉS A SZOVJETUNIÓ KAPCSOLATÁNAK JÖ­VŐJE attól függ, hogy miként valósulnak meg a szovjet reformok — állapította meg legfrissebb számában a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap. A cikk szerint érezhető egyfajta bizonytalanság a volt szövet­ségesek részéről, a szovjet politika alakulását illetően. A szerző meg­jegyezte, hogy a magyar vezetők a „visszafogottság időszakai" után mostanában arról­­beszélnek, hogy országuk érdekelt a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésében a Szovjetunióval. A volt szövetségesek és a Szovjetunió kétoldalú szerződések rendsze­rére épülő jövőbeni­­kapcsolatait érintve, az írás kitért arra, hogy bár Romániával már létrejött az első ilyen megállapodás, a bukaresti el­lenzék bírálja az okmány biztonságpolitikai kitételeit, mivel ezek — nézetük, szerint — sértik a román szuverenitást. A Moszkovszki­je No­vosztyi úgy látja, ugyanez a probléma hátráltatja a szerződések meg­kötését a többi országgal. „A jelenlegi feltételek között el kell búcsúz­ni azoktól a reményektől, amelyek országunk különleges kapcsolatai­ra, az érdekeinknek megfelelő semleges, de baráti, politikailag és gaz­daságilag stabil országokra vonatkoztak” — állapította meg a cikk, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a másik oldalról Kelet-Európa a politikai stabilitást, a kiszámíthatóságot várja el a Szovjetuniótól, de ott lebeg a szeme előtt a szovjet reformok visszafordításának rémképe is. Éppen a bizalmatlanságból adódóan igyekszenek oly sietősen Euró­pába — állapította meg a Moszkovszki­je Novosztyi. A REGIONÁLIS EURÓPAI BIZTONSÁGI RENDSZER feladata a háború megakadályozásán kív­ül abból állhat majd, hogy elősegíti az európai államok közötti vitás esetek, beleértve a területi viták békés rendezését — közölte Szergej Abromejev marsall, a bonni Die Welt csütörtöki számában megjelent interjújában. Mihail­ Gorbacsov külpo­litikai tanácsadója szerint a feladatok megoldására létre kell hozni a biztonsági rendszer megfelelő katonapolitikai szerveit is, amelyek a döntések végrehajtását felügyelnék. Úgy vélekedett, hogy egy ilyen biztonsági rendszer felállítása előtt fel kellene oszlani a NATO kato­nai szervezetét. „Politikai szövetségként a NATO természetesen to­vábbra is fennmaradhat, ugyanakkor pontosítani kell a Nyugat-euró­pai Unió katonai feladatait is” — nyilatkozta Szergej Abromejev. ALAPVETŐEN SIKERESNEK nevezte a berlini külügyminiszteri találkozót a magyar küldöttséget vezető Jeszenszky Géza. Csütörtöki sajtótájékoztatóján Európa új korszakának megalapozásáról beszélt, amelynek során jelentős mértékben hangot kaptak Közép- és Kelet- Európa államainak problémái. (P. L.) A lap budapesti tudósítója utalt arra, hogy a magyar földön állomásozott (immár megszűnt) déli hadseregcsoport tábornokai nem értettek egyet a kivonási döntéssel. Megnyilatkozásaikban elsietett, meggondolatlan lépés­nek nevezték a döntést, amellyel szerintük a NATO-nak tett en­gedményeket a Szovjetunió: ál­láspontjukkal egyúttal bírálták is a sevardnadzei külpolitikai vona­lat. A szovjet újságíró ezzel szem­ben nem hagyott kétséget afelől, hogy közelebb állónak érzi An­tall József kijelentését, amely szerint „a kivonás óriási nyere­séget jelent a Szovjetunió számá­ra”. A szovjet ifjúsági lap szerint sajnálatos módon a magyar köz­­tudatban elsősorban 1956 emléke marad meg, az, hogy békeidőben a szovjet katonák magyarokra lőttek. Ehhez kapcsolódva az írás egy helyütt kitért arra is, hogy a szovjet katonai jelenlét közvet­ve bár, de befolyással volt a ma­gyar belpolitikai folyamatokra is. Az Izvesztyija sajnálattal álla­pította meg, hogy a kivonás be­­fejeztéig nem sikerült megoldani a pénzügyi elszámolás kérdését. Kételyeit fejezi ki, hogy ez egyál­talán sikerül a szerződésben ki­kötött június 30-i határidőre. A cikk megszólaltatta Annus Antal altábornagyot, aki elmondta, hogy egyebek között a magyar fél szá­mára hasznosíthatatlan föld alat­ti bunkerek, rakétakilövő-árások elszámolása és a környezeti ká­rok jelentenek gondot. Washingtoni megemlékezés Az MTI tudósítójának jelentése szerint Christopher Dodd demok­rata párti szenátor rövid beszéd­ben emlékezett meg az amerikai törvényhozásban arról a „törté­nelmi eseményről”, hogy az utolsó szovjet megszálló csapa­tok is elhagyták Magyarországot. Dodd emlékeztetett arra, hogy Magyarországot a szovjetek előtt a náci Németország foglalta el, így 47 év­­után először nincse­nek területén külföldi megszál­lók.­­ Magyarország nem cse­kély nehézségekkel küzd, amint átalakítja gazdaságát. Kétszer jártam az országiban, s nagy be­nyomást tett rám a nép tehet­sége, szorgalma, szelleme. Bízom abban, hogy­­barátaik, köztük az amerikai nép segítségével a ma­gyarok elég türelmesek és erő- A csapatkivonás után derülátó a szovjet elnöki szóvivő Új szakasz a kétoldalú kapcsolatokban Moszkvából jelenti az MTI. Kedvező előjelű és előremutató lépésként értékelte a szovjet csa­patok magyarországi kivonásá­nak befejezését csütörtökön a szovjet elnök szóvivője. " Csapataink kivonása Ma­gyarországról nagyon pozitív ese­mény, amelyet csak üdvözölni le­het. Szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amelyet Mihail Gor­bacsov új gondolkodásnak nevez, s amely az új Európa megterem­tését célozza — jelentette ki az MTI moszkvai tudósí­tójának nyi­latkozva Vitalij Ignatyenko. A szovjet elnök szóvivője úgy vélekedett, hogy ezzel a lépéssel új, a mély barátságon és szolida­ritáson alapuló helyzet alakul ki a szovjet—magyar viszonyban. — Úgy gondolom, hogy a jövő­ben is nagyon jó kapcsolatok lesz­nek közöttünk, nem kis részt a humanitárius, emberi viszonyok­ra építve — tette hozzá Ignatyen­ko. A szóvivő megrősítette, hogy napirenden van a magyar kor­mányfő moszkvai útjának ügye, de mint mondotta, az időpontról egyelőre még korai lenne nyilat­kozni. A kivonás hangulatát némi­képp befolyásoló szovjet pénzügyi követelések felszófolására vonat­kozó kérdés kapcsán Ignatyenko elmondta: nincs értesülése arról, milyen megfontolás késztette a szovjet felet a kivonás kapcsán Magyarországgal szemben tá­masztott pénzügyi igények növe­lésére. A központi szovjet sajtóorgá­numok meglehetős visszafogott­sággal kezelték csütörtökön a magyarországi (és csehszlovákiai) szovjet csapatkivonás befejezésé­nek tényét. Olyannyira, hogy a Pravda, a Szovjetszkaja Rosszi­­ja és a Krasznaja Zvezda című újságok szó nélkül mentek el az események mellett. Egyedül a két liberális közpon­ti lap, az Izvesztyija és a Kom­­szomolszkaja Pravda szentelt fi­gyelmet a magyarországi kivo­nulás hivatalos befejezésének. A Komszomolszkaja Pravda egyebek között megírta, hogy Ma­gyarországot — a németek 1944. márciusi bevonulása óta — 47 év után most hagyták el az utolsó idegen katonák. Az írás érzékel­tette, hogy két évvel ezelőtt, Nagy Imre temetésén valószínűleg nem sokan hitték, hogy a kivonásra vonatkozó, akkor vadul hangzó követelések teljesülése ilyen gyorsüteművé válik. MENEDÉKJOGOT KÉRNEK MAGYARORSZÁGON egyes szovjet katonák család­tagjai — állítólag. Ezek az in­formációk egyelőre ellenőriz­hetetlenek — mondja Keleti György ezredes. (Mégis marad­tak szovjet katonák? — 4. ol­dal) RENDKÍVÜLI NEMZETI ÉRTÉK rejlik műemlék kastélyaink­ban, ami azonban kevéssé tud hasznosulni a tulajdonviszo­nyok tisztázatlansága és a pri­vatizációs eljárás hosszadal­massága miatt. Pedig ingatlan­­vagyonunk eme része iránt a hazai és a külföldi tőke egy­aránt érdeklődik. (Sárvári Márta: Vevők vagyunk kas­télyra — 8. oldal) EGYÉVES A BUDAPESTI TŐZSDE a mai napon. Bár ez az Intéz­mény messze nem mérhető még össze nagy nyugati tár­saival, annyit már elért, hogy jegyzik a fejlett pénzvilágban. (Zsubori Ervin összeállítása a 9. oldalon) VÉR A CORVIN ELŐTT Csütörtök délután revolver dördült el a Blaha Lujza téren. Dulakodás közben az egyik rendőr megsebesítette társát. Munkatársunk a helyszínen­­ szemtanúkat faggatta a történ­tekről (Rendőr lőtt rendőrre — 13. oldal) sek lesznek, hogy megtegyék a történelmi utat a szabad, virágzó nemzetek sorába — mondotta. sa,integrációk integrációja** Genscher sikeresnek minősítette az EBEÉ-értekezletet (Telefonjelentésünk) BERLIN — Befejeződött a harmincötök külügyminiszteri tanácsának berlini találkozója. Hans-Dietrich Genscher, mint az ülés vendéglátó elnöke, nemzetközi sajtóértekezleten foglalta össze az eredményeket. Jeszenszky Géza a magyar te­vékenységet ismertette sajtótá­jékoztatóján. Új fogalom született: „Európai architektúra”. Hogy mi ez, vala­mivel jobban értjük, a harminc­ötök külügyminiszteri tanácsa csütörtökön zárult­­berlini találko­zója után. Nyilván rokon az „európai ház” kifejezéssel, de kezd tartalmat nyerni. „Nagy lé­pést tettünk az európai békerend­szer felé vezető úton" — mondta záróbeszédében Genscher. S úgy tetszik, ez nemcsak általánosság. A helsinki záróokmányt 1975- ben aláíró harmanohárom euró­pai és a k­ét észak-amerikai állam külügyminiszteri tanácsának — félévenként összeülő, legfőbb ál­landó szervének — ez volt az el­ső megbeszélése. S­­berlini hatá­rozatai alapján most „két lábra állt”, működésre alkalmas szer­vezeteket hozott létre. Így a ve­zető tisztségviselők bizottságát, valamint megerősítették, hatéko­nyabbá tették a konfliktusmeg­előző bécsi irodát. Megállapodtak abban is, hogy ha egy tagország veszélyhelyzetet észlel, bizonyos feltételek esetén azonnal összeül­nek. Ezt nevezték el „sürgősségi mechanizmusnak". Megalakul a harmincötök­­az Európai Bizton­sági és Együttműködési Értekez­let, az EHEÉ parlamenti közgyű­lése. Mint látni tehát, egy sor in­tézmény alakult, de hogy milyen kérdésekkel foglalkoznak majd, és milyen­­hatékonysággal, ezt a jövő dönti el. Feladat , mint az a találkozó záródokumentumából kiderül — lesz­­bőven: biztonság, az új demokráciák támogatása, a viták elsimítása, kapcsolatterem­tés más nemzetközi szervezetek­kel, átfogó fegyverzetkorlátozási tárgyalások kezdeményezése. Csütörtök délben a Spree-parti Kongresshalle adott helyet Gen­scher nemzetközi sajtótájékozta­tójának. A német külügyminisz­ter, mint az egész találkozó ,szó­vivője”­­ a­­kooperatív bizton­ság” (ismét egy új fogalom) erő­sítése szempontjából igen sikeres­nek minősítette e két napot, utalt valamennyi résztvevő közös fele­lősségére. Fontosnak minősítette egyebek között a más nemzet­közi szervezeteikkel építendő szo­rosabb kapcsolatot, az „integrá­ciók integrációját" Kijelentette, hogy Albánia felvételével teljes­sé lett az EBEÉ-létszám. Egy kérdésre válaszolva — amely arra vonatkozott, hogy ha például a balti államok vagy valamelyik jugoszláv tagköztársaság jelent­kezne, mi az álláspont, ennyit vá­laszolt: a helsinki folyamat szem­pontjából már nincsenek fehér foltok Európában, abból indulnak ki, hogy a Szovjetunió vagy Ju­goszlávia politikai eszközökkel meg tudja oldani problémáit. Jeszenszky Géza, a Reichstag mögött e két napra felállított „sajtótáborban” azzal kezdte mondandóját, hogy percekkel ez­előtt fejezte be találkozóját James Bakerrel. Az amerikai külügymi­niszter kijelentette, meggyőződé­se, hogy „Magyarországnak sike­rülni fog az átalakulás". Ezt nem­csak arra alapozza, hogy nálunk egyes szomszédokhoz viszonyítva jobb a helyzet, a magyar gazdaság és a törvényhozás teljesítménye alapján alakult ki ez a véleménye. A külügyminiszterek tanácsa legközelebbi találkozóját 1992. január 30—31-én tartja Prágában. Tatár Imre Nem hozott áttörést Baker és Besszmertnih találkozója Az MTI berlini jelentése sze­rint nem jött létre megegyezés a hadászati támadófegyverek csök­kentését célzó kétoldalú szerző­dés utolsó akadályainak felszá­molásáról a szovjet és az ame­rikai külügyminiszter Berlinben tartott megbeszélésén. Mint James Baker és Alek­­szandr Besszmertnih csütörtökön délután újságírók előtt közölte, berlini konzultációjukon sikerült újabb haladást elérniük a maj­dani szerződés szövegével kap­csolatban. Ugyanakkor változat­lanul nézetkülönbség áll­­CJ** bizonyos kérdésekben, amelyek­nek megoldása szakértői szintű találkozókon történhet meg az elkövetkező hetekben. Baker a nyitott kérdések közé sorolta az Új rakétatípusokat, valamint a robbanótöltetek problematikáját. A két politikus hangsúlyozta, hogy mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió elnöke válto­zatlanul érdekelt egy moszkvai csúcstalálkozó mielőbbi megtar­tásában és a Start-szerződés alá­írásában. A várva-várt csúcsta­lálkozó időpontjával kapcsolat­ban egyikük sem bocsákozott ta­lálgatásba. Bush fogadta Jelcint (Tudósítónktól) WASHINGTON — Lapzár­tánk táján fogadta George Bush amerikai elnök az orosz elnökválasztás friss győztesét, Borisz Jelcint, kit a Fehér Ház felkeresése előtt Dan Quayle alelnök a Mihail Gorbacsov­­val való reform-együttműködés­re buzdított. „Válaszom a legtöbbször feltett kérdésükre: amíg Gorbacsov ki­tart a reformok, a demolrácia, a (Folytéke­n­t­­ettelem)

Next