Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-03 / 128. szám
HÉTFŐ, 1991. június 3. Megkésett találkozás egy táncos világsztárral Nagy Iván neve fogalom volt Amerikában és szerte a nyugati világban. Ennek ellenére idehaza szőkébb szakmai körökön kívül szinte ismeretlen maradt. Most itt ül velem szemben 48 évesen, ősz hajával épp oly fiatalosan, mint egykor a csupa energia, csupa humor tehetség, akit utoljára 1965- ben láttam a várnai nemzetközi balettversenyen, ahonnan a karrierje elindult. Tanúja vagyok hát leghíresebb táncművészünk pályaindulásának. A jószemű balettigazgatók, impresszáriók csak úgy körbezsongták a mi 22 éves ifjú reménységünket, az Operaház kartáncosát. - Hogy is történt ez a hirtelen elszerződés? - Frederic Franklin, a washingtoni National Ballet igazgatója ajánlott fel azonnali egyéves szólistaszerződést. Nekem addig meg se fordult a fejemben, hogy elmenjek itthonról. Boldog voltam a színházban a barátaim között és várt rám a biztosnak látszó „szamárlétrás” előmenetel. Már táncoltam kisebb szerepeket, úgy, hogy ki lehetett számítani: kartáncosból címzetes szólista leszek, aztán, ha jól haladok, szólista. Jó szerepeket kaphatok. Soha többre nem is vágytam. De hát ezt az adódó próbatételt, amit Franklin felajánlott, nem hagyhattam ki. - Milyen volt egyszerre csak úgy nekivágni a nagyvilágnak? - Rémes. Ott álltam egyetlen szó angoltudás nélkül, ismereten kollégák között, ismeretlen főszerepek közvetlen közelében. Végül is valahogy belejöttem, és egy évad után tizennégy főszereppel a hátam mögött tértem haza. Nagy reményekkel eltelve mentem be a színházba, de azt mondták, hogy mivel nem voltam itthon, álljak csak szépen vissza a helyemre, a negyedik quadrille-ba (ez volt annak idején a kezdők vagy kiöregedett kartáncosok besorolása). Erre - ahogy mondják - felszaladt a pumpa, fogtam magam, és visszarepültem. - Meddig volt Washingtonban? · ■. - Majdnem három évig. Aztán átszerződtem a New York City Ballethez, Balanchine együtteséhez. De nem szerettem ott. Mr. B. - így hívta mindenki - csodálatos koreográfus volt, de amolyan „Jézus Krisztus szupersztár", aki előtt mindenki szinte vallásos rajongással hajlongott. Ezt a légkört nem bírtam. Meg is mondtam Mr. B-nek őszintén. Láttam rajta, nem veszi jó néven, hogy valaki tőle egyszerűen odébbáll. De meg kell mondjam, megértett. Sőt, egyszer, hosszú évek múlva, nagy bajomban segített is rajtam: „csóró” chilei balettigazgató koromban ingyen átengedte a Szerenádot, amiért mások vagyonokat fizettek. Azt mondta: egykori őszinteségemért. A Balanchine-együttes után került a másik legtekintélyesebb amerikai társulathoz, az Amerikai Balettszínházhoz. Itt lett vezető magántáncos. Ennél többre táncos nemigen viheti. - Közel tizenkét esztendőt töltöttem itt. Úgy, hogy ez volt a stabil bázisom, s innen röpködtem vendégszereplésekre szerteszét, mindenfelé. Ha megkérdezték, mi az állandó lakhelyem, azt mondtam: a repülőtér. Az Amerikai Balettszínház alapvetően határozta meg pályafutásomat és művészi személyiségem kifejlődését. Hosszú ideig táncoltam a klasszikus főszerepeket. Be is skatulyázott a kritika azzal, hogy egyértelműen és kizárólag én vagyok a princ, a danseur noble. És mivel híres balerinákkal léptem fel, mindig megírták, milyen kiváló partner vagyok. - Miért bántotta ez, amikor csakugyan született danseur noble volt, és remek alkalmazkodó partner? - Nem igazán bántott, de vágytam valami egyéni teljesítményre. Sokféle élményben volt részem, s izgatni kezdtek a modern, pszichológiailag differenciált darabok, szerepek. - Milyenek? - Antony Tudor művei, Franco figurái. José Limán előtt imára kulcsoltam a kezem, úgy könyörögtem, hogy eltáncolhassam az Othello-témára készült Mór pavane-ját. S mit mondott Simón? Te, a klasszikus herceg? És ugyan melyik szerepet akarnád? Jágót szeretném. Erre szélesen elvigyorodott és azt mondta: tiéd a szerep. Hát így. Egyre jobban izgatott a sokféleség. - Ennyi lelkesedés és ennyi lehetőség mellett miért fejezte be harmincöt évesen a táncospályát, mikor mások, ugyancsak nagy sztárok, nem hagyják abba a csúcson? - Nekem a volt mesterem, Bartos Irén szigorúan a telkemre kötötte: ha elérem a harmincadik életévemet, gondoljak arra, hogy már nem sok van hátra, és készüljek a „befejezésre”. Nos, én készültem. Még nem töltöttem be a harmincötöt, éreztem, hogy most „tetőzök”, bejelentetem az igazgatónőnek: nem maradok tovább. Eleinte kapkodta a fejét, de amikor látta, mennyire hajthatatlan vagyok, rendezett egy felejthetetlen búcsúfellépést számomra a MET- ben. Örökké hálás vagyok érte. Erre még az édesanyám is eljött Debrecenből. - Mihez kezdett ilyen fiatalon, ekkora karrier után? - Nem akartam a szakmában maradni. Gondoltam rá, elmegyek Indiába leprásokat gondozni, hogy visszaadjak valamit a sorsnak abból a szerencséből és egészségből, ami nekem jutott. Ez azonban bürokratikus akadályokba ütközött, így hát lemondtam róla. Összeszedtem a családomat - balerina feleségemet és két kislányomat - és elmentünk mallorcai házunkba, Spanyolországba. Nem volt ott se telefon, se tévé. Elkezdtem a földet túrni, de aztán mégsem lett belőlem jó paraszt, bizseregni kezdtek az idegeim, és visszatértem a nyüzsgő világba. Egy barátommal vendéglőt nyitottunk, ezen aztán tökéletesen tönkrementem. Nem maradt egy vasam sem. -Nem lehetett más választása, mint a visszaút a szakmához. - Egyebet nem tehettem. Miután sok tetszetős ajánlatot nem fogadtam el annak idején, amikor kérleltek, most elmentem tanítani, aztán elfogadtam a kínálkozó Chilei Santiago Balett vezetését. Iszonytató feladat volt, gyakorlatlanul belevágni egy anyagilag meglehetősen gyengén álló társulat vezetésébe. Itt öt évet töltöttem el, megalapozva ezalatt az együttes profilját. Szerveztem, tanítottam, adminisztratív ügyeket bonyolítottam. De végül elvittem őket New Yorkba, ahol óriási sikert arattak. Ez volt számomra a puding próbája. Elégedett voltam azzal, amit elértem. Egyébként borzasztóan izgatott Dél- Amerika mint lehetőség. A Panamában élő Margot Fonteyn és férje segítségével megpróbáltam az államok között művészeti érdeklődést kelteni és közös törekvések révén eredményre jutni. Nem sok sikerrel próbálkoztam. De mégiscsak próbálkoztam. Később talán lesz is eredménye. - Innen merre vitt az útja? - Visszamentem az Egyesült Államokba, a Cincinnati Baletthez, családostul. Hét ajánlat közül választottam ezt a kis létszámú társulatot. Tetszett nekünk a hely és a kihívásnak tekinthető feladat. Azt hittem, végleg itt telepszünk le. De másképp alakult. Mire felfejlesztettem az együttest negyvenes létszámra, gyakorlatvezető mestert szereztem, a repetitori munka jórészét magam láttam el: szerettem volna, ha a színházépületet modernizálják, s ha feleségemmel iskolát nyithattunk volna a társulat mellett. Akkor azt mondták, hogy én kapzsi vagyok. Megsértődtem és még aznap visszahívtam Londont, ahonnan meghívást kaptam az Angol Nemzeti Balett-től (azelőtt: London Festival Ballet), s elvállaltam a vezetését. *- Egyébként ez volt az első vendégszereplő nyugati balett-együttes Budapesten, 1961-ben. Látta? - Láttam bizony. És majd’ megőrültem Marilyn Burr-ért, mostani feleségemért. Ott sündörögtem körülötte, de persze hogy is vett volna észre egy kissrácot a karból? Milyen irányba kívánja továbbfejleszteni a társulatot? - Amit a magam bőrén tapasztaltam, azt szeretném megvalósítani. A táncosoknak minden stílusban egyformán járatosnak kell lenniük, és több koreográfus keze alatt dolgozni. Úgy tervezem, lesznek a repertoáron mindig elővehető, nagy klasszikus balettek és modemek is, többféle alkotói szemlélettel. - Nem gondol egy magyarországi turnéra? - Nincs kizárva. Máris tárgyalunk. De amíg nem biztos, addig már babonából sem szeretnék beszélni róla. Gelencsér Ágnes Kultúra Magyar Német 11 A Kádár-korszak Svédországból nézve Libik György levelei Kéthly Annához A Hiány decemberben megjelent különszámában láttak napvilágot Kéthly Annának, a neves szociáldemokrata politikusnak, a Nagy Imre-kormány 1956 novemberében emigrációba kényszerült államminiszterének Libik Györgyhöz írott levelei. A szűkre szabott terjedelem miatt a Libik-levelek akkor nem jelenhettek meg. Ezt a hiányt részben pótolja összeállításunk, amely válogatást ad közre a tizennyolc évet átfogó levelezésből. Mozgalmas múlt állt Libik György mérnök, tudományszervező, többszörös magyar síbajnok mögött, amikor 1957 tavaszán Svédországba érkezett. 1944- ben sok embert mentett meg, többek között Szent-Györgyi Albertet is bújtatta. Kulcsszerepe volt Raoul Wallenberg egyik mentőakciójában. Részt vett a német megszállók teherautóinak robbantásában. A háború után részt kért a hidak újjáépítésének munkájából. Később a Tudományos Tanácshoz került, majd a Magyar Tudományos Akadémia műszaki-tudományos intézeteit szervezte. Innen távolította el a párt káderosztálya. Az ötvenes évek elején a Csepeli Vasműben és az Újlaki Téglagyárban dolgozott, 1956-ban, az általa kezdeményezett és az akkoriban alakult Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főmérnöke volt. A forradalom napjait a Parlamentben élte át. A Parlament dolgozóiból alakult forradalmi bizottság elnökének választották. A Nagy Imre-kormány által elfogadott semlegességi nyilatkozat egyik kezdeményezője és az előterjesztés egyik megfogalmazója volt. Svédországi emigrációjában is felhasználta mérnöki tudását és szervezőképességét. Szoros kapcsolatokat épített ki az 1956-os emigráció tagjaival, különösen Kéthly Annával és Kovács Imrével. Kéthly Annához írott leveleinek fő témája Magyarország: a forradalomban résztvevő otthonmaradottak keserű sorsa, a kádári konszolidáció elemzése, a hatvanas évek eleji „olvadás” hazai és nemzetközi következményeinek számbavétele. Jobbító tervek és konkrét tettek leírásai váltakoznak leveleiben. Kezdetben inkább személyeket igyekezett segíteni, majd Magyarországot próbálta bekapcsolni a nyugati gazdasági vérkeringésbe, ettől remélve a politikai enyhülést, a demokratikus átalakulás feltételeinek megteremtését. Standeisky Éva 1958. december 30. Kedves Anna néni: Örömmel hallottam, hogy amerikai útja eredménnyel járt, és remélem, sikerült a forradalom ügyének hasznos szolgálatokat tennie. Én időközben a stockholmi egyetemen már egészen jól belejöttem a tudományos kutatásba, fizetésemelést, valamint újabb kutatási feladatokat kaptam. (...) A dunai konföderáció gazdasági előkészítése folyamatban van. Két évig hallgattam és figyeltem az eseményeket, hiszen többet úgysem igen tehettem, mert minden az ottani lehetőségektől és jeladásoktól függ. Torzsalkodások és okoskodások helyett az kell, hogy nagyon éles szemünk és fülünk legyen. Évekig - szerencsére, vagy sajnos - nekem megadatott, hogy közelről figyelhettem az egyes törekvéseket, az emberek vívódásait, a kiutat kereső tapogatódzásokat. Én mindig, a gazdasági önállósulás felé való kibontakozás útját kerestem. 1959. június 3. ... Az uralmon levő szovjet klikk a magyar forradalom elismerésébe többek között belső helyzete miatt nem mehetett bele. Ez a belső helyzet viszont - miután a magyar 56-os év hulláma csak most érkezett el Moszkvába - egyre bonyolultabb válságokat rejt magában. A magyar forradalom rehabilitálására az ingadozó belső helyzet miatt még sokáig nem kerülhet sor. Viszont esély lehet egy még konkréten meg nem fogalmazott, de körvonalaiban itt is, ott is feltűnő valamiféle evolúcós leválasztásra (Hruscsov beszéde a kongresszuson: amilyen mértékben a NATO kivon csapatokat, hajlandók kivonulni Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból. Ilyen tekintetben Magyarországot először említette a forradalom óta.). ... Svédország (az egyetlen nem szovjetellenes és titkos választásokon alapuló, szocialistának nevezhető ország) mindkét nagyhatalom felé kezdeményezzen egy európai semleges paktumot, svéd vagy cseh vezetéssel, a kis és semlegességre törekvő európai országok részvételével. Egy ilyen európai semleges paktum beláthatatlan gazdasági előnyöket jelentene az összes résztvevő országok számára és így talán sikerülne Európát megmenteni mindenféle - különben elkerülhetetlen - szélsőségektől. Politikai alapnak a 45-48-as helyzet fogadható el- Tagjai megállapodás szerinti időrendben lépnének ki a két nagyhatalmi paktumból és csatlakoznának a stockholmi paktumhoz. ... 1959-ben már egyetlen újság sem emlékezett meg itt Nagy Imre meggyilkolásáról. Ennyi „vendéglátó tapintat” már a humánum határát súrolja, de talán még mindig - és talán soha sincs - késő megintcsak a „világmegváltással” előhozakodni (amely lassan már kevésbé lesz szalonképes, mint gyilkosokkal egy tányérból enni!) ... Sajnos a magyar ügy háttérbe szorulásának többek között az is az oka, hogy a nyugati propagandisták sokkal inkább a magyar forradalomnak a szovjettel ellenséges, mint a szovjettel lojális, de függetlenséget követelő célkitűzéseit emelték ki, így akarva, nem akarva, a szovjet malmára hajtották a vizet. Ezt a régi csorbát már nehéz kiküszöbölni, de újabbakat talán még sikerül elkerülni, és ehhez talán kellő indíték lenne az Ön részletes levele a Svéd Szoc. Dem. Párthoz. ... Ha 1848 után és az aradi vértanúk kivégzése után Deák Ferenc ki tudott egyezni a Habsburgokkal, és okos politikával az ország hasznára tudta hajtani, akkor 56 után megengedhető egy ilyen kísérlet. A Habsburg uralomnak is 20 év után végeszakadt, és reméljük a jelenlegire nem kell még ennyit sem várni. 1964. december 8. ... Az olvadás gőzerővel folyik, és ha odahaza a magyar urak gyávasága és remegő lelkiismerete engedné, meg lehetne most sok mindent játszani. Én felbiztattam itt néhány svéd céget kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kiépítésére. Remélem otthon „mozgósítani” tudom néhány még „túlélő" barátomat. A szovjet új vezetés nem látszik süketnek és vaknak az új gondolatok iránt. Ellentétben másokkal, én csöppet sem sajnálom Nikitát. (Hruscsovot - S. N.) Ha rá gondolok, tucatjával jutnak eszembe közös barátaink közül azok, akik az ő jóvoltából ma oltott mészben hevernek... A gazdasági gárda legalább úgy fenyegeti „börtönnel”, min valamikor a Petőfi Kör. Gondolkozott-e már azon, hogy ha a szovjet ,jobbszárny”at felbátorítaná, akkor ez hajlamosabb tárgyalópartner lehetne a magyar ügyben. Ma kezdik kirúgni - generációváltással kapcsolatban - a régi sintéreket (lehet, hogy újakat hoznak helyettük). Az orosz kommunista pártban is vannak olyanok, akik úgy vélik, a csődtömegükből az egyetlen lehetséges kiút a szociáldemokrácián át vezet. Az orosz gazdasági sajtó hallatlan szabadsággal ír, a magas ügy ma is sokkal elevenebb valóság a vasfüggöny mögött, mint Nyugaton. Több és forradalmibb kezdeményezésre lenne szükség, hogy a szovjetben levő „revizionisták” (egyszerűbben: tisztességes emberek, akik vérontás nélkül szeretnének átmenni a demokráciába) jobban meg legyenek segítve, mint a magyarok voltak... 1965. augusztus 20. ... Egyes jelek szerint Nagy Imréék rehabilitálása 66-ban felkerül a napirendre, persze csak úgy, hogy valamilyen uralkodó klikket konzerváljon a garantáltan továbbra is demokráciamentes híres kis hazában. De ez is há-' sadás lenne, és én változatlan töröm a fejem ezen. Valami azt súgta nekem, hogy az orosz népben nagy a mozgás, és őtőlük várhatjuk elsősorban a szabadság szelét. Az új generáció torkig van a bizánci teológiával, és új babonákat kíván, amelyeket részben az amerikai slágerpiacról merít. Áldásom rája... 1965. december 18. ... Október végén egy svéd delegációval automatizálási kongresszuson vettem részt Budapesten. A Gellért Hotelban laktunk (furcsa volt nekem Budapsten hotelban lakni) és minden reggelizésnél a Ferenc József - Szabadság hidat láttam. Az emberek küzdenek és küszködnek. A Münchausen báró lova jutott eszembe, amint félbevágva habzsolja a vizet, ami a derekánál kifolyik. A gyilkosok és névtelen feljelentők (pillanatnyilag) kussolnak. Meglátogattam összes börtönviselt és megtizedelt családi barátomat, mindenütt kikapcsolták a telefont és párnát tettek rá, úgy mint 44-ben... Minden reményem a szovjet-kínai ellentében és a szovjet új generációban van. Amióta Penkovski naplóját olvastam, újból dührohamot kaptam az amerikai politikusok 56-os ökörsége miatt. Nagy Imre kivégzéséről, előzményeiről is megtudtam egyet-mást. Állítólag Hruscsov személyes kívánsága volt, és egy vacsora kapcsán követelte Budapesten 58-ban. Persze senki sem mert ellentmondani. 1967. augusztus 13. Legutóbbi tavalyi találkozásunk és levelei óta többször is jártam Magyarországon a svéd ipar képviseletében. Az idők változnak otthon is, de sok minden persze ugyanaz maradt. Sajnálatos, hogy a svédek oly későn ébredtek rá kelet-európai lehetőségeikre, és arra is, hogy jelenlétük gazdaságilag vagy éppen politikailag is kedvezően hatna a liberalizáció, azaz a felvilágosodott abszolutizmus erői számára. Több nagy ipari vállalkozás nemcsak eladni akar és fog Kelet-Európában, hanem szabadalmaik és műszaki know-how-juk alapján új iparágak létesítésére is sor kerül. Ezeknek a terveknek egy része még in statu nascenidi van... 1966. augusztus 30. ... Az „új mechanizmusról” rengeteg viccet hallottam. Az a benyomásom, hogy a szélsőbal annyira fél tőle, hogy hangulatot próbál kelteni ellene. Pedig ezek az elgondolások valamiféle lehetőséget jelentenek (az eddigiekhez képest) az egyéni kezdeményezésnek... A románok önállósodása irigységgel vegyes kárörömet (az oroszok felé) váltott ki a középapparatcsikok között. Szerintem a folyamat feltartóztathatatlan a kelet-európai országokban, és Magyarország sem lehet kivételt A tízéves évforduló (1956-és S. E.) nem tudom, mit hoz... 1968. április 19. ... Az volt az elképzelésem, hogy néhány magyar szabadalmat eladok a svédeknek, de miután ez év januárjában már az érvényes vízum dacára be sem engedtek Budapestre az általános keleteurópai olvadástól beijedt apparatcsikok, egyelőre felfüggesztettem ezt a tevékenységemet, és ehelyett inkább „távirányítom” a svéd ipar eladását Kelet-Európa felé - ott, ahol tudom. Prágában jártam Novotny gyilkos úr bukása után néhányszor. Csak irigykedni tudtam, hogy mennyire okosan és jól csinálják részleges felszabadításukat. Ők is tudják, hogy liberalizálódásuk eredményei szoros összefüggésben vannak a magyar 56-tal... végleges szabadságuk a nagy és rájuk nehezedő szomszédtól függ. Kiss Árpád (az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a kormány tagja. — S. É.) járt Stockholmban és nálam április elején. Mint tudja, én nagyon rokonszenvezek vele. A cseh példa pozitív hatással van Budapesten is, csak kevés a partner egy jó palota-evolúcióhoz (palotaforradalom helyett)... 1969. november 12. ... Idestova két éve nem jártam Budapesten, de annál többet Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Romániában. Október elején Varsót is meglátogattam, svéd szállodaépítési és egyéb üzleti ügyekben. Furcsa, önzsírjában való erjedést tapasztalok mindenütt. A maga módján az ipari forradalom Kelet-Európában is hat, csakhogy sajnálatosan másként, mint Nyugaton. Az ellentétek .Átminősülnek”, és a a hívőkből először ellenállók, aztán csendes rezignálók, majd az új jólét hajszolói lesznek. ... Megkérdeztem Óta Síkot 1968 augusztusa előtt a gazdasági programról, augusztusa után a magyar 56-ról. Mindkét esetben kínos zavarban volt. Értékes, értelmes és tisztességes ember, de akárcsak sok más szomszédnépben, van benne valami tudatalatti előítélettömeg a magyarokkal szemben. 1970. április 24. ... Magyarországon 1967 szeptembere óta nem voltam. Legutolsó, úgy látszik, túlságosan sikeres Volvo-üzletem, valamint az eredménytelen tapogatódzási és beszervezési kísérletek felbosszanthatták a régi patkányrezervációt. Az ő bajuk, mert most, miután évi 800 millió dollárral mögöttem áll a svéd állam, és minden egyéb keleti országban működöm, retirálniuk kell... 1970. július 23. Kiss Árpád tragikus és bőszítő halála nekem egy személyes jóbarát elvesztését is jelenti. Egyike volt azoknak, akikkel a háború után „újjáépítettem”, és aki a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben erkölcsi bátorsággal és gyakorlati érzékkel vette az ÁVH és egyéb besúgórendszerek akadályait. Nem volt nagy kedvem erről írni, mert annyira bántott. Nem tudom, hogy miként történt az autóbaleset, de tudom, hogy indulása előtt nagyon le volt törve. Abban a kis játéktérben, amelyet a megszálló hatalom és kiszolgálói sem tudnak kellően ellenőrizni, a műszaki fejlesztésben az ő tevékenysége korszakot jelentett. Őt nem mérhettük azokkal a politikai normákkal, amelyeket a szabadabb Nyugat nyújthat... 1971. február 1. ... Az állami svéd iparvállalatok egységes szervezetbe tömörültek. 1970-től mint tanácsadó az iparügyi államtitkár mellett az ún. nem kapitalista országokkal foglalkoztam... Donáth Ferenc ideadta könyvét a földosztásról. Nagy Imre szerepel benne a legtöbbet, de csak 800 példányban nyomtatták ki, és nem kapni. Budapesten kettős hatalom van, a belügy (ill. az oroszok) az igazi urak, a pártvezetés igazolni igyekszik a váratlan oldalban írásokat, de az a benyomásom, hogy túlbuzgóságról már nincs szó. Holnap indulok újra Budapestre, Óbudára a Hajógyárba, megnézni, hogy mit lehetne venni, hogy Svédország aztán eladhasson valamit... Budapesten megjelent lemezem a Psalmus Hungaricus és a Felszállott a páva, amelyet rögvest elkapkodtak... A lengyel megmozdulás megint megmentette a magyar neokonszolidációt, de meddig? És melyik nép a következő? Talán most már egyszer az jön sorra, akin kezdeni kellett volna? Az optimisták tíz évre teszik az idejét. Én jobban örülnék, ha a márciusi kongresszuson a Generalisszimuszt oltott mésszel öntenék le. 1972. április 26. ... A magyar „Napállakt"-os komprádor burzsoázia virágzása a régihez képest félműveltebb és reakciósabb szinten, elszomorító, de nagy változások előestéjén vagyunk, és a szovjet sem örök. 1976. augusztus 18. ... Idestova húsz év múlt el amaz 1956 óta, de a nyomás és a gyarmati helyzet változatlan. Még egy olyan lefokozott aktivitású és gondolkodású személy, mint Fock Jenő sem felelt meg a továbbiakban a nagy szomszédnak, és Lázár György miniszterelnöki kinevezése azt bizonyítja, hogy biztosabb egy 1.000 százalékos hivatalnokkal működniük, mint egy ifjúkorában (régen-régen) mégiscsak „hívő személlyel! Mindenütt halad az idő, csak Kelet-Európában áll!... A viszontlátásig szeretettel üdvözlöm Libik György „Megkeresném a nagymamám házát” Gyorsfénykép R.B. Crane amerikai poétáról - Ön neves chicagói költő. Verseiről dicsérőleg nyilatkoztak a Chicagói Művészeti Intézet, az Iowai Egyetem, a New York-i Városi Egyetem munkatársai. A Cedar Rapids Gazette hasábjain és a CBS televízióban is elismerőleg szóltak már Önről. Minőség és eredetiség - ezekkel a szavakkal jellemzik költészetét. Jelentést készített a chicagói polgármester számára a művészet helyzetéről. Ön ugyanakkor Magyarország és Budapest nagy bámulója. Miért? - Magyar származású vagyok. Elődeim Budapestről érkeztek Chicagóba. Nagyanyám családját Gyukitsnak hívták. Anyai ágon tehát magyar vagyok, és mindig figyelemmel kísértem, mi történik Magyarországon, Budapesten. Tudni akartam, milyen a magyarok irodalma. A könyvtárban elkezdtem magyar irodalommal foglalkozó könyvek után kutatni, és egyre inkább értékelem Budapest, Magyarország irodalmi teljesítményét. - Mások is vannak Chicagóban, akik hasonló érdeklődéssel viseltetnek a magyar irodalom iránt? - Gyakorlatilag egyedül vagyok ezzel. De ha nem lennék magyar származású, akkor is bámulnám a magyar irodalmat. Remek irodalom - ezt értékelem benne. A művek minőségére alapozom az értékítéletemet. - Mire tanította meg Budapest és Magyarország irodalma? - Az eredetiségre. Szilveszter János a XVI. században megannyi újdonságot hozott a magyar irodalomba. Kisfaludy Sándor az 1800-as évek elején megalkotta Himfyt. Petőfi Sándor szintén nagy újító volt. Budapest és Magyarország irodalma a szépségre és a szenvedélyre tanít. - Régebb idők nagy költőit említi. Mi a véleménye a kortárs magyar költőkről? - A letűnt idők nagy költői a mához is szólnak. A jó költészet szavatossága nem jár le. A mai költőkről mit gondolok? Weöres Sándort, Pilinszky Jánost például jól ismerem. Természetesen változik a stílus. Mindig új és új írásmódok után kell kutatnunk. - Mit tehetne Magyarország, hogy költőit jobban megismertesse a Nyugattal? - Úgy gondolom, a Nyugatot rá kell bírni, hogy elmenjen és megismerkedjen Budapesttel, Magyarországgal. Ha megmondod a világnak, ki vagy a világ kíváncsi lesz rád. Ha senki nem tudja, hogy a világon vagy, nem is ébreszthetsz érdeklődést magad iránt. Inkább a Nyugatot kellene odavonzani, nem pedig a Nyugat felé törekedni. - Pontosan mire gondol? - Alapítani kellene egy nemzetközi irodalmi díjat, melyet Budapesten lehetne átadni. Az egér sajtra vágyik. Adjunk hát neki sajtot. - Tervezi, hogy ellátogat Budapestre, akár előadást tartani? - Szeretnék Budapestre menni. Megkeresném a nagymamám házát - és még sok minden más is vonz. Steven Noferi