Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám

HÉTFŐ, 1991. június 3. Megkésett találkozás egy táncos világsztárral Nagy Iván neve fogalom volt Amerikában és szerte a nyugati vi­lágban. Ennek ellenére idehaza sző­kébb szakmai körökön kívül szinte ismeretlen maradt. Most itt ül velem szemben 48 éve­sen, ősz hajával épp oly fiatalosan, mint egykor a csupa energia, csupa humor tehetség, akit utoljára 1965- ben láttam a várnai nemzetközi ba­lettversenyen, ahonnan a karrierje el­indult. Tanúja vagyok hát leghíre­sebb táncművészünk pályaindulásá­nak. A jószemű balettigazgatók, impresszáriók csak úgy körbezsong­­ták a mi 22 éves ifjú reménységün­ket, az Operaház kartáncosát. - Hogy is történt ez a hirtelen el­szerződé­s? - Frederic Franklin, a washingtoni National Ballet igazgatója ajánlott fel azonnali egyéves szólistaszerző­dést. Nekem addig meg se fordult a fejemben, hogy elmenjek itthonról. Boldog voltam a színházban a bará­taim között és várt rám a biztosnak látszó „szamárlétrás” előmenetel. Már táncoltam kisebb szerepeket, úgy, hogy ki lehetett számítani: kar­táncosból címzetes szólista leszek, aztán, ha jól haladok, szólista. Jó szerepeket kaphatok. Soha többre nem is vágytam. De hát ezt az adódó próbatételt, amit Franklin felajánlott, nem hagyhattam ki. - Milyen volt egyszerre csak úgy nekivágni a nagyvilágnak? - Rémes. Ott álltam egyetlen szó angoltudás nélkül, ismereten kollé­gák között, ismeretlen főszerepek közvetlen közelében. Végül is vala­hogy belejöttem, és egy évad után ti­zennégy főszereppel a hátam mögött tértem haza. Nagy reményekkel el­telve mentem be a színházba, de azt mondták, hogy mivel nem voltam itt­hon, álljak csak szépen vissza a he­lyemre, a negyedik quadrille-ba (ez volt annak idején a kezdők vagy ki­öregedett kartáncosok besorolása). Erre - ahogy mondják - felszaladt a pumpa, fogtam magam, és visszare­pültem.­­ - Meddig volt Washingtonban? · ■. - Majdnem három évig. Aztán át­szerződtem a New York City Ballet­­hez, Balanchine együtteséhez. De nem szerettem ott. Mr. B. - így hívta mindenki - csodálatos koreográfus volt, de amolyan „Jézus Krisztus szupersztár", aki előtt mindenki szin­te vallásos rajongással hajlongott. Ezt a légkört nem bírtam. Meg is mondtam Mr. B-nek őszintén. Lát­tam rajta, nem veszi jó néven, hogy valaki tőle egyszerűen odébbáll. De meg kell mondjam, megértett. Sőt, egyszer, hosszú évek múlva, nagy bajomban segített is rajtam: „csóró” chilei balettigazgató koromban in­gyen átengedte a Szerenádot, amiért mások vagyonokat fizettek. Azt mondta: egykori őszinteségemért.­­ A Balanchine-együttes után ke­rült a másik legtekintélyesebb ameri­kai társulathoz, az Amerikai Balett­­színházhoz. Itt lett vezető magántán­cos. Ennél többre táncos nemigen vi­heti. - Közel tizenkét esztendőt töltöt­tem itt. Úgy, hogy ez volt a stabil bázisom, s innen röpködtem vendég­­szereplésekre szerteszét, mindenfelé. Ha megkérdezték, mi az állandó lak­helyem, azt mondtam: a repülőtér. Az Amerikai Balettszínház alapvető­en határozta meg pályafutásomat és művészi személyiségem kifejlődését. Hosszú ideig táncoltam a klasszikus főszerepeket. Be is skatulyázott a kritika azzal, hogy egyértelműen és kizárólag én vagyok a princ, a dan­­seur noble. És mivel híres balerinák­kal léptem fel, mindig megírták, mi­lyen kiváló partner vagyok. - Miért bántotta ez, amikor csak­ugyan született danseur noble volt, és remek alkalmazkodó partner? - Nem igazán bántott, de vágytam valami egyéni teljesítményre. Sokfé­le élményben volt részem, s izgatni kezdtek a modern, pszichológiailag differenciált darabok, szerepek. - Milyenek? - Antony Tudor művei, Franco fi­gurái. José Limán előtt imára kul­csoltam a kezem, úgy könyörögtem, hogy eltáncolhassam az Othello-té­­mára készült Mór pavane-ját. S mit mondott Simón? Te, a klasszikus herceg? És ugyan melyik szerepet akarnád? Jágót szeretném. Erre szé­lesen elvigyorodott és azt mondta: ti­éd a szerep. Hát így. Egyre jobban izgatott a sokféleség. - Ennyi lelkesedés és ennyi lehető­ség mellett miért fejezte be harminc­öt évesen a táncospályát, mikor má­sok, ugyancsak nagy sztárok, nem hagyják abba a csúcson? - Nekem a volt mesterem, Bar­­tos Irén szigorúan a telkemre kötötte: ha elérem a harmincadik életévemet, gondoljak arra, hogy már nem sok van hátra, és készüljek a „befejezés­re”. Nos, én készültem. Még nem töltöttem be a harmincötöt, éreztem, hogy most „tetőzök”, bejelentetem az igazgatónőnek: nem maradok to­vább. Eleinte kapkodta a fejét, de amikor látta, mennyire hajthatatlan vagyok, rendezett egy felejthetetlen búcsúfellépést számomra a MET- ben. Örökké hálás vagyok érte. Erre még az édesanyám is eljött Debre­cenből. - Mihez kezdett ilyen fiatalon, ek­kora karrier után? - Nem akartam a szakmában ma­radni. Gondoltam rá, elmegyek Indi­ába leprásokat gondozni, hogy visszaadjak valamit a sorsnak abból a szerencséből és egészségből, ami nekem jutott. Ez azonban bürokrati­kus akadályokba ütközött, így hát le­mondtam róla. Összeszedtem a csa­ládomat - balerina feleségemet és két kislányomat - és elmentünk mal­lorcai házunkba, Spanyolországba. Nem volt ott se telefon, se tévé. El­kezdtem a földet túrni, de aztán még­sem lett belőlem jó paraszt, bizsereg­ni kezdtek az idegeim, és visszatér­tem a nyüzsgő világba. Egy barátom­mal vendéglőt nyitottunk, ezen aztán tökéletesen tönkrementem. Nem ma­radt egy vasam sem. -Nem lehetett más választása, mint a visszaút a szakmához. - Egyebet nem tehettem. Miután sok tetszetős ajánlatot nem fogadtam el annak idején, amikor kérleltek, most elmentem tanítani, aztán elfo­gadtam a kínálkozó Chilei Santiago Balett vezetését. Iszonytató feladat volt, gyakorlatlanul belevágni egy anyagilag meglehetősen gyengén álló társulat vezetésébe. Itt öt évet töltöt­tem el, megalapozva ezalatt az egy­üttes profilját. Szerveztem, tanítot­tam, adminisztratív ügyeket bonyolí­tottam. De végül elvittem őket New Yorkba, ahol óriási sikert arattak. Ez volt számomra a puding próbája. Elégedett voltam azzal, amit elértem. Egyébként borzasztóan izgatott Dél- Amerika mint lehetőség. A Panamá­ban élő Margot Fonteyn és férje se­gítségével megpróbáltam az államok között művészeti érdeklődést kelteni és közös törekvések révén eredmény­re jutni. Nem sok sikerrel próbálkoz­tam. De mégiscsak próbálkoztam. Később talán lesz is eredménye. - Innen merre vitt az útja? - Visszamentem az Egyesült Álla­mokba, a Cincinnati Baletthez, csa­ládostul. Hét ajánlat közül választot­tam ezt a kis létszámú társulatot. Tetszett nekünk a hely és a kihívás­nak tekinthető feladat. Azt hittem, végleg itt telepszünk le. De másképp alakult. Mire felfejlesztettem az egy­üttest negyvenes létszámra, gyakor­latvezető mestert szereztem, a repeti­tori munka jórészét magam láttam el: szerettem volna, ha a színházépületet modernizálják, s ha feleségemmel is­kolát nyithattunk volna a társulat mellett. Akkor azt mondták, hogy én kapzsi vagyok. Megsértődtem és még aznap visszahívtam Londont, ahonnan meghívást kaptam az Angol Nemzeti Balett-től (azelőtt: London Festival Ballet), s elvállaltam a veze­tését. *- Egyébként ez volt az első ven­dégszereplő nyugati balett-együttes Budapesten, 1961-ben. Látta? - Láttam bizony. És majd’ meg­őrültem Marilyn Burr-ért, mostani feleségemért. Ott sündörögtem körü­lötte, de persze hogy is vett volna észre egy kissrácot a karból?­­ Milyen irányba kívánja tovább­fejleszteni a társulatot? - Amit a magam bőrén tapasztal­tam, azt szeretném megvalósítani. A táncosoknak minden stílusban egy­­formán­ járatosnak kell lenniük, és több koreográfus keze alatt dolgozni. Úgy tervezem, lesznek a repertoáron mindig elővehető, nagy klasszikus balettek és modemek is, többféle al­kotói szemlélettel. - Nem gondol egy magyarországi turnéra? - Nincs kizárva. Máris tárgyalunk. De amíg nem biztos, addig már ba­bonából sem szeretnék beszélni róla. Gelencsér Ágnes Kultúra Magyar Német 11 A Kádár-korszak Svédországból nézve Libik György levelei Kéthly Annához A Hiány decemberben megjelent kü­lönszámában láttak napvilágot Kéthly Annának, a neves szociáldemokrata politikusnak, a Nagy Imre-kormány 1956 novemberében emigrációba kényszerült államminiszterének Libik Györgyhöz írott levelei. A szűkre szabott terjedelem miatt a Libik-levelek akkor nem je­lenhettek meg. Ezt a hiányt részben pótolja összeállításunk, amely válogatást ad közre a tizennyolc évet átfogó levelezésből. Mozgalmas múlt állt Libik György mérnök, tudományszervező, többszörös magyar síbajnok mögött, amikor 1957 tavaszán Svédországba érkezett. 1944- ben sok embert mentett meg, többek között Szent-Györgyi Albertet is bújtat­ta. Kulcsszerepe volt Raoul Wallenberg egyik mentőakciójában. Részt vett a német megszállók teherautóinak robbantásában. A háború után részt kért a hidak újjáépítésének munkájából. Később a Tudományos Tanácshoz került, majd a Magyar Tudományos Akadémia műszaki-tudományos intézeteit szer­vezte. Innen távolította el a párt káderosztálya. Az ötvenes évek elején a Cse­peli Vasműben és az Újlaki Téglagyárban dolgozott, 1956-ban, az általa kez­deményezett és az akkoriban alakult Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főmérnöke volt. A forradalom napjait a Parlamentben élte át. A Parlament dolgozóiból alakult forradalmi bizottság elnökének választották. A Nagy Im­re-kormány által elfogadott semlegességi nyilatkozat egyik kezdeményezője és az előterjesztés egyik megfogalmazója volt. Svédországi emigrációjában is felhasználta mérnöki tudását és szervezőké­pességét. Szoros kapcsolatokat épített ki az 1956-os emigráció tagjaival, kü­lönösen Kéthly Annával és Kovács Imrével. Kéthly Annához írott leveleinek fő témája Magyarország: a forradalomban résztvevő otthonmaradottak keserű sorsa, a kádári konszolidáció elemzése, a hatvanas évek eleji „olvadás” hazai és nemzetközi következményeinek számbavétele. Jobbító tervek és konkrét tettek leírásai váltakoznak leveleiben. Kezdetben inkább személyeket igyeke­zett segíteni, majd Magyarországot próbálta bekapcsolni a nyugati gazdasági vérkeringésbe, ettől remélve a politikai enyhülést, a demokratikus átalakulás feltételeinek megteremtését. Standeisky Éva 1958. december 30. Kedves Anna néni: Örömmel hallottam, hogy amerikai útja eredménnyel járt, és remélem, si­került a forradalom ügyének hasznos szolgálatokat tennie. Én időközben a stockholmi egyete­men már egészen jól belejöttem a tu­dományos kutatásba, fizetésemelést, valamint újabb kutatási feladatokat kaptam. (...) A dunai konföderáció gazdasági elő­készítése folyamatban van. Két évig hallgattam és figyeltem az eseménye­ket, hiszen többet úgysem igen tehet­tem, mert minden az ottani lehetősé­gektől és jeladásoktól függ. Torzsalko­dások és okoskodások helyett az kell, hogy nagyon éles szemünk és fülünk legyen. Évekig - szerencsére, vagy sajnos - nekem megadatott, hogy kö­zelről figyelhettem az egyes törekvése­ket, az emberek vívódásait, a kiutat kereső tapogatódzásokat. Én mindig, a gazdasági önállósulás felé való kibon­takozás útját kerestem. 1959. június 3. ... Az uralmon levő szovjet klikk a magyar forradalom elismerésébe töb­bek között belső helyzete miatt nem mehetett bele. Ez a belső helyzet vi­szont - miután a magyar 56-os év hul­láma csak most érkezett el Moszkvába - egyre bonyolultabb válságokat rejt magában. A magyar forradalom reha­bilitálására az ingadozó belső helyzet miatt még sokáig nem kerülhet sor. Viszont esély lehet egy még konkréten meg nem fogalmazott, de körvonalai­ban itt­ is, ott­ is feltűnő valamiféle evolúcós leválasztásra (Hruscsov be­széde a kongresszuson: amilyen mér­tékben a NATO kivon csapatokat, haj­landók kivonulni Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországból. Ilyen tekintetben Magyarországot elő­ször említette a forradalom óta.). ... Svédország (az egyetlen nem szovjetellenes és titkos választásokon alapuló, szocialistának nevezhető or­szág) mindkét nagyhatalom felé kezde­ményezzen egy európai semleges pak­tumot, svéd vagy cseh vezetéssel, a kis és semlegességre törekvő európai or­szágok részvételével. Egy ilyen euró­pai semleges paktum beláthatatlan gazdasági előnyöket jelentene az összes résztvevő országok számára és így talán sikerülne Európát megmente­ni mindenféle - különben elkerülhetet­len - szélsőségektől. Politikai alapnak a 45-48-as helyzet fogadható el- Tagjai megállapodás sze­rinti időrendben lépnének ki a két nagyhatalmi paktumból és csatlakoz­nának a stockholmi paktumhoz. ... 1959-ben már egyetlen újság sem emlékezett meg itt Nagy Imre meggyilkolásáról. Ennyi „vendéglátó tapintat” már a humánum határát sú­rolja, de talán még mindig - és talán soha sincs - késő megintcsak a „világ­­megváltással” előhozakodni (amely lassan már kevésbé lesz szalonképes, mint gyilkosokkal egy tányérból enni!) ... Sajnos a magyar ügy háttérbe szorulásának többek között az is az oka, hogy a nyugati propagandisták sokkal inkább a magyar forradalomnak a szovjettel ellenséges, mint a szovjet­tel lojális, de függetlenséget követelő célkitűzéseit emelték ki, így akarva, nem akarva, a szovjet malmára hajtot­ták a vizet. Ezt a régi csorbát már ne­héz kiküszöbölni, de újabbakat talán még sikerül elkerülni, és ehhez talán kellő indíték lenne az Ön részletes le­vele a Svéd Szoc. Dem. Párthoz. ... Ha 1848 után és az aradi vérta­núk kivégzése után Deák Ferenc ki tu­dott egyezni a Habsburgokkal, és okos politikával az ország hasznára tudta hajtani, akkor 56 után megengedhető egy ilyen kísérlet. A Habsburg ura­lomnak is 20 év után végeszakadt, és reméljük a jelenlegire nem kell még ennyit sem várni. 1964. december 8. ... Az olvadás gőzerővel folyik, és ha odahaza a magyar urak gyávasága és remegő lelkiismerete engedné, meg lehetne most sok mindent játszani. Én felbiztattam itt néhány svéd céget ke­reskedelmi és gazdasági kapcsolatok kiépítésére. Remélem otthon „mozgó­sítani” tudom néhány még „túlélő" ba­rátomat. A szovjet új vezetés nem lát­szik süketnek és vaknak az új gondola­tok iránt. Ellentétben másokkal, én csöppet sem sajnálom Nikitát. (Hrus­­csovot - S. N.) Ha rá gondolok, tucat­jával jutnak eszembe közös­ barátaink közül azok, akik az ő jóvoltából ma oltott mészben hevernek... A gazdasá­gi gárda legalább úgy fenyegeti „bör­tönnel”, min valamikor a Petőfi Kör. Gondolkozott-e már azon, hogy ha a szovjet ,jobbszárny”­at felbátorítaná, akkor ez hajlamosabb tárgyalópartner lehetne a magyar ügyben. Ma kezdik kirúgni - generációváltással kapcsolat­ban - a régi sintéreket (lehet, hogy újakat hoznak helyettük). Az orosz kommunista pártban is vannak olya­nok, akik úgy vélik, a csődtömegükből az egyetlen lehetséges kiút a szociál­demokrácián át vezet. Az orosz gazda­sági sajtó hallatlan szabadsággal ír, a magas ügy ma is sokkal elevenebb va­lóság a vasfüggöny mögött, mint Nyu­gaton. Több és forradalmibb kezdemé­nyezésre lenne szükség, hogy a szov­jetben levő „revizionisták” (egyszerűb­ben: tisztességes emberek, akik véron­tás nélkül szeretnének átmenni a de­mokráciába) jobban meg legyenek se­gítve, mint a magyarok voltak... 1965. augusztus 20. ... Egyes jelek szerint Nagy Imréék rehabilitálása 66-ban felkerül a napi­rendre, persze csak úgy, hogy valami­lyen uralkodó klikket konzerváljon a garantáltan továbbra is demokrácia­­mentes híres kis hazában. De­ ez is há-' sadás lenne, és én változatlan töröm a fejem ezen. Valami azt súgta nekem, hogy az orosz népben nagy a mozgás, és őtőlük várhatjuk elsősorban a sza­badság szelét. Az új generáció torkig van a bizánci teológiával, és új babo­nákat kíván, amelyeket részben az amerikai slágerpiacról merít. Áldásom rája... 1965. december 18. ... Október végén egy svéd delegáci­óval automatizálási kongresszuson vet­tem részt Budapesten. A Gellért Hotel­ban laktunk (furcsa volt nekem Bu­­dapsten hotelban lakni) és minden reg­gelizésnél a Ferenc József - Szabadság hidat láttam. Az emberek küzdenek és küszködnek. A Münchausen báró lova jutott eszembe, amint félbevágva hab­zsolja a vizet, ami a derekánál kifo­lyik. A gyilkosok és névtelen feljelen­tők (pillanatnyilag) kussolnak. Meglá­togattam összes börtönviselt és megti­­zedelt családi barátomat, mindenütt kikapcsolták a telefont és párnát tettek rá, úgy mint 44-ben... Minden reményem a szovjet-kínai ellentében és a szovjet új generációban van. Amióta Penkovski naplóját olvas­tam, újból dührohamot kaptam az amerikai politikusok 56-os ökörsége miatt. Nagy Imre kivégzéséről, előz­ményeiről is megtudtam egyet-mást. Állítólag Hruscsov személyes kívánsá­ga volt, és egy vacsora kapcsán köve­telte Budapesten 58-ban. Persze senki sem mert ellentmondani. 1967. augusztus 13. Legutóbbi tavalyi találkozásunk és levelei óta többször is jártam Magyar­­országon a svéd ipar képviseletében. Az idők változnak otthon is, de sok minden persze ugyanaz maradt. Sajná­latos, hogy a svédek oly későn ébred­tek rá kelet-európai lehetőségeikre, és arra is, hogy jelenlétük gazdaságilag vagy éppen politikailag is kedvezően hatna a liberalizáció, azaz a felvilágo­sodott abszolutizmus erői számára. Több nagy ipari vállalkozás nemcsak eladni akar és fog Kelet-Európában, hanem szabadalmaik és műszaki know-how-juk alapján új iparágak lé­tesítésére is sor kerül. Ezeknek a ter­veknek egy része még in statu nasceni­­di van... 1966. augusztus 30. ... Az „új mechanizmusról” rengeteg viccet hallottam. Az a benyomásom, hogy a szélsőbal annyira fél tőle, hogy hangulatot próbál kelteni ellene. Pedig ezek az elgondolások valamiféle lehe­tőséget jelentenek (az eddigiekhez ké­pest) az egyéni kezdeményezésnek... A románok önállósodása irigységgel vegyes kárörömet (az oroszok felé) váltott ki a középapparatcsikok között. Szerintem a folyamat feltartóztathatat­lan a kelet-európai országokban, és Magyarország sem lehet kivételt A tíz­éves évforduló (1956-é­s S. E.) nem tudom, mit hoz... 1968. április 19. ... Az volt az elképzelésem, hogy né­hány magyar szabadalmat eladok a své­deknek, de miután ez év januárjában már az érvényes vízum dacára be sem engedtek Budapestre az általános kelet­­európai olvadástól beijedt apparatcsi­­kok, egyelőre felfüggesztettem ezt a te­vékenységemet, és ehelyett inkább „távirányítom” a svéd ipar eladását Ke­­let-Európa felé - ott, ahol tudom. Prá­gában jártam Novotny gyilkos úr buká­sa után néhányszor. Csak irigykedni tudtam, hogy mennyire okosan és jól csinálják részleges felszabadításukat. Ők is tudják, hogy liberalizálódásuk eredményei szoros összefüggésben van­nak a magyar 56-tal... végleges szabad­ságuk a nagy és rájuk nehezedő szom­szédtól függ. Kiss Árpád (az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a kormány tagja. — S. É.) járt Stockholmban és ná­lam április elején. Mint tudja, én na­gyon rokonszenvezek vele. A cseh pél­da pozitív hatással van Budapesten is, csak kevés a partner egy jó palota-evo­lúcióhoz (palotaforradalom helyett)... 1969. november 12. ... Idestova két éve nem jártam Bu­dapesten, de annál többet Csehszlováki­ában, Jugoszláviában és Romániában. Október elején Varsót is meglátogat­tam, svéd szállodaépítési és egyéb üzle­ti ügyekben. Furcsa, önzsírjában való erjedést tapasztalok mindenütt. A maga módján az ipari forradalom Kelet-Euró­pában is hat, csakhogy sajnálatosan másként, mint Nyugaton. Az ellentétek .Átminősülnek”, és a a hívőkből először ellenállók, aztán csendes rezignálók, majd az új jólét hajszolói lesznek. ... Megkérdeztem Óta Síkot 1968 au­gusztusa előtt a gazdasági programról, augusztusa után a magyar 56-ról. Mind­két esetben kínos zavarban volt. Érté­kes, értelmes és tisztességes ember, de akárcsak sok más szomszédnépben, van benne valami tudatalatti előítélettömeg a magyarokkal szemben. 1970. április 24. ... Magyarországon 1967 szeptembe­re óta nem voltam. Legutolsó, úgy lát­szik, túlságosan sikeres Volvo-üzletem, valamint az eredménytelen tapogató­­dzási és beszervezési kísérletek fel­bosszanthatták a régi patkányrezerváci­­ót. Az ő bajuk, mert most, miután évi 800 millió dollárral mögöttem áll a svéd állam, és minden egyéb keleti or­szágban működöm, retirálniuk kell... 1970. július 23. Kiss Árpád­ tragikus és bőszítő halála nekem egy személyes jóbarát elveszté­sét is jelenti. Egyike volt azoknak, akikkel a háború után „újjáépítettem”, és aki a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben erkölcsi bátorsággal és gyakor­lati érzékkel vette az ÁVH és egyéb be­súgórendszerek akadályait. Nem volt nagy kedvem erről írni, mert annyira bántott. Nem tudom, hogy miként tör­tént az autóbaleset, de tudom, hogy in­dulása előtt nagyon le volt törve. Ab­ban a kis játéktérben, amelyet a meg­szálló hatalom és kiszolgálói sem tud­nak kellően ellenőrizni, a műszaki fej­lesztésben az ő tevékenysége korszakot jelentett. Őt nem mérhettük azokkal a politikai normákkal, amelyeket a szaba­dabb Nyugat nyújthat... 1971. február 1. ... Az állami svéd iparvállalatok egy­séges szervezetbe tömörültek. 1970-től mint tanácsadó az iparügyi államtitkár mellett az ún. nem kapitalista országok­kal foglalkoztam... Donáth Ferenc ide­adta könyvét a földosztásról. Nagy Im­re szerepel benne a legtöbbet, de csak 800 példányban nyomtatták ki, és nem kapni. Budapesten kettős hatalom van, a belügy (ill. az oroszok) az igazi urak, a pártvezetés igazolni igyekszik a várat­lan oldalban írásokat, de az a benyomá­som, hogy túlbuzgóságról már nincs szó. Holnap indulok újra Budapestre, Óbudára a Hajógyárba, megnézni, hogy mit lehetne venni, hogy Svédország az­tán eladhasson valamit... Budapesten megjelent lemezem a Psalmus Hungaricus és a Felszállott a páva, amelyet rögvest elkapkodtak... A lengyel megmozdulás megint megmentette a magyar neokonszolidá­­ciót, de meddig? És melyik nép a kö­vetkező? Talán most már egyszer az jön sorra, akin kezdeni kellett volna? Az optimisták tíz évre teszik az idejét. Én jobban örülnék, ha a márciusi kongresszuson a General­isszimuszt ol­tott mésszel öntenék le. 1972. április 26. ... A magyar „Napállak­t"-os komprá­dor burzsoázia virágzása a régihez ké­pest félműveltebb és reakciósabb szin­ten, elszomorító, de nagy változások előestéjén vagyunk, és a szovjet sem örök. 1976. augusztus 18. ... Idestova húsz év múlt el amaz 1956 óta, de a nyomás és a gyarmati helyzet változatlan. Még egy olyan le­fokozott aktivitású és gondolkodású személy, mint Fock Jenő sem felelt meg a továbbiakban a nagy szomszéd­nak, és Lázár György miniszterelnöki kinevezése azt bizonyítja, hogy bizto­sabb egy 1.000 százalékos hivatalnok­kal működniük, mint egy ifjúkorában (régen-régen) mégiscsak „hívő sze­méllyel! Mindenütt halad az idő, csak Kelet-Európában áll!... A viszontlátásig szeretettel üdvözlöm Libik György „Megkeresném a nagymamám házát” Gyorsfénykép R.B. Crane amerikai poétáról - Ön neves chicagói költő. Ver­seiről dicsérőleg nyilatkoztak a Chi­cagói Művészeti Intézet, az Iowai Egyetem, a New York-i Városi Egyetem munkatársai. A Cedar Ra­pids Gazette hasábjain és a CBS te­levízióban is elismerőleg szóltak már Önről. Minőség és eredetiség - ezekkel a szavakkal jellemzik költé­szetét. Jelentést készített a chicagói polgármester számára a művészet helyzetéről. Ön ugyanakkor Ma­gyarország és Budapest nagy bámu­ló­ja. Miért? - Magyar származású vagyok. Elődeim Budapestről érkeztek Chi­cagóba. Nagyanyám családját Gyu­­kitsnak hívták. Anyai ágon tehát magyar vagyok, és mindig figye­lemmel kísértem, mi történik Ma­gyarországon, Budapesten. Tudni akartam, milyen a magyarok irodal­ma. A könyvtárban elkezdtem ma­gyar irodalommal foglalkozó köny­vek után kutatni, és egyre inkább értékelem Budapest, Magyarország irodalmi teljesítményét. - Mások is vannak Chicagóban, akik hasonló érdeklődéssel viseltet­nek a magyar irodalom iránt? - Gyakorlatilag egyedül vagyok ezzel. De ha nem lennék magyar származású, akkor is bámulnám a magyar irodalmat. Remek irodalom - ezt értékelem benne. A művek minőségére alapozom az értékítéle­temet. - Mire tanította meg Budapest és Magyarország irodalma? - Az eredetiségre. Szilveszter Já­nos a XVI. században megannyi új­donságot hozott a magyar irodalom­ba. Kisfaludy Sándor az 1800-as évek elején megalkotta Himfyt. Pe­tőfi Sándor szintén nagy újító volt. Budapest és Magyarország irodalma a szépségre és a szenvedélyre tanít. - Régebb idők nagy költőit emlí­ti. Mi a véleménye a kortárs ma­gyar költőkről? - A letűnt idők nagy költői a má­hoz is szólnak. A jó költészet sza­vatossága nem jár le. A mai költők­ről mit gondolok? Weöres Sándort, Pilinszky Jánost például jól isme­rem. Természetesen változik a stí­lus. Mindig új és új írásmódok után kell kutatnunk. - Mit tehetne Magyarország, hogy költőit jobban megismertesse a Nyugattal? - Úgy gondolom, a Nyugatot rá kell bírni, hogy elmenjen és megis­merkedjen Budapesttel, Magyaror­szággal. Ha megmondod a világ­nak, ki vagy­­ a világ kíváncsi lesz rád. Ha senki nem tudja, hogy a vi­lágon vagy, nem is ébreszthetsz ér­deklődést magad iránt. Inkább a Nyugatot kellene odavonzani, nem pedig a Nyugat felé törekedni. - Pontosan mire gondol? - Alapítani kellene egy nemzet­közi irodalmi díjat, melyet Buda­pesten lehetne átadni. Az egér sajtra vágyik. Adjunk hát neki sajtot. - Tervezi, hogy ellátogat Buda­pestre, akár előadást tartani? - Szeretnék Budapestre menni. Megkeresném a­ nagymamám házát - és még sok minden más is vonz. Steven Noferi

Next