Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-30 / 177. szám

KEDD, 1991. július 30. 6 IHajjwNeizel Országjárás-Kultúra Szerveződnek-e a polgárőrségek A rendőrség elbizonytalanodásával ugrásszerűen emelkedett a bűncse­lekmények száma, ami sok -főként idős - emberben felerősítette a féle­lemérzetet. Különösen igaz ez azokra a kistelepülésekre, amelyekről koráb­ban elköltöztették a rendőrőrsöket. Néhány településen a polgárok nem te­hettek mást: létrehozták a polgárőrséget. De vajon mennyiben találtak kö­­vetőkre — ezúttal erről írnak tudósítóink. Telefonálhatnak a rendőrségre Talán már mindenki előtt ismert, hogy Hajdú-Bihar megyében nőtt a bűncselekmények száma és romlott a közbiztonság. Mindezért igen nagy szükség van azokra az önkéntes polgár­­védelmi csoportokra, amelyek tavaly év vége óta szerveződnek a megyében. A rendőrségtől függetlenül műkö­dő, a polgármesteri hivatalokhoz tar­tozó alakulatokból összesen huszonöt található a Hajdúságban, melyek csaknem ezer ember munkájára szá­míthatnak (Debrecenben, Létavérte­­sen, Hosszúpályiban, Monostorpályi­­ban, Mikepércsen, Sárándon, Hajdú­­bagoson, Püspökladányban, Bihartor­­dán, Nagyrábén, Biharnagybajomban és Marján, Konyáron, Bojton és Nagyhegyesen). Debrecenben két csoport létezik, 24 önkéntessel. Ezzel szemben a jóval kisebb számú Hosszúpályiban három csoport talál­ható kétszáz fővel. Még egy adat összehasonlításképpen: Debrecen ki­vételével szinte minden település ön­kormányzata anyagilag is támogatja a rend védelmére alakult csoportokat, amelyeket szaktanácsokkal egy rend­őrségi összekötő segíti. A polgármes­teri hivatalban pedig beosztják, ki, mikor, melyik utcán „teljesít szolgá­latot”. A rend újdonsült őrei vállalták a vagyonvédelmet és az éjszakai ran­­dalírozások megfékezését. Ez így mind rendben is lenne, de jó magyar szokás szerint valami megint hiányzik - a polgári védelmi csopor­toknak nincs intézkedési jogköre, nem igazoltathatnak, nem állíthatnak elő senkit, csak annyit tehetnek, mint mi, „civilek”, telefonálhatnak a rend­őrségre. Bár sok esetben már puszta jelenlé­tük javítja a statisztikát, hisz néhány faluban megalakulásuk óta kevesebb a rendbontás és a betörés. Mindenesetre jó lenne, ha jogszabályban rögzítenék hatáskörüket, mert addig csak megfi­gyelők lehetnek egy-egy akciónál. Kozári Réka főkapitányságon. Mivel a bűncselek­mények nyolcvan százaléka vagyon elleni, egyértelmű a különféle polgári jellegű vagyonvédelmi, közbizton­ság-védelmi őrjáratok szerveződése. Elismerem hasznosságukat, fontossá­gukat, időszerűségüket, mégis azt mondom, mindez csupán tüneti keze­lés­. A szociológiai, a kriminológiai vizsgálatokra, elemzésekre sehol nem volt ekkora szükség. Életveszélyes fi­gyelmen kívül hagyni a többi mód­szert. Szerencsére akadnak jelek, amelyek arra utalnak, hogy érlelődik a felismerés: a helyi közösségek leg­fontosabb feladata a bűnmegelőzés. Leszögezem: minden elismerésem az ilyen áldozatkész állampolgároké. Csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy a hosszú távon is kívánatos eredmény valójában a civil bűnmeg­előzéstől várható. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben e két módszert egyszerre kell alkalmazni. Mégpedig olyan egyesületek, társadalmi szerve­zetek segítségével, amelyek képesek az egyének, a családok, a mikrokö­zösségek életmódjának, életvitelének „kezelésére”, jobbítására. Nem segé­lyek osztogatására gondolok, hanem olyan pszichés, mentális kondicioná­lásra, olyan folyamatos lelki és szelle­mi tréningre, amely végső soron al­kalmas a helyes életvitel elfogadtatá­sára. Tehát a bűnmegelőzés a civil társadalom feladata. Dr. Nyári Katalin kezdeményezé­sére egyébként orvosok, lelkészek, jo­gászok, pedagógusok, szociológusok részvételével az idén olyan Társada­lomvédelmi Egyesület alakult Szol­nokon, amely legfőbb feladatának a bűnelkövetővé, valamint a bűncselek­mény áldozatává válás megelőzését tartja. Egri Sándor Nem párthadsereg Békés - amely két évvel ezelőtt még nem tartozott a „bűnügyileg fer­tőzött” megyék közé, tavaly már az álarcos postarablástól kezdve a szer­vezett, csoportosan elkövetett betöré­sig, a magyar-román határon végbe­menő ló- és embercsempészésig szin­te a bűnözés minden skáláját produ­kálta. (Sőt, az első magyarországi em­berrablás szálai is e megyébe, Oros­házára vezetnek.) Szakzsargonnal élve. Békés köz­rend- és közbiztonsága rohamosan romlik. Az ismertté vált bűncselekmé­nyek múlt évi 43,3 százalékos rohamos növekedését az idei első félév jóval túl­szárnyalta. Míg tavaly 3533-an, az ez évi hasonló időszakban 5008-an kerül­tek­­összetűzésbe" a rendőrséggel. A megyeszékhely, Békéscsaba mellett hét másik városban működik kapitányság, s ebben az évben Mező­­berényben, Gyomaendrődön és Sar­kadon hoztak létre rendőrőrsöt. A ki­sebb falvakban pedig vagy egy-két körzeti megbízott őrzi a rendet, vagy még egy sem. A Békés megyei polgárok egyre jobban megismerik a félelmet, s azt a szót, hogy önvédelem. Bár még a polgárőrség csak csírá­jában található meg a térségben, de imitt-amott egyesület vagy alapítvány formájában már létezik, sőt a Testőr Kft. - kizárólag üzleti alapon ugyan -garantálja a személyi vagy a vagyoni védelmet. Elsőként Körösladányban alakult meg a Bűnmegelőző, Vagyonvédelmi és Önvédelmi Egyesület, önálló bá­zissal, irodával, s a helyi termelő­­szövetkezet jóvoltából hírközlő esz­közökkel felszerelkezve. A kisebb falvak közül Bélmegyeren, Lököshá­­zán, Pusztaföldváron és Kaszaperen­­ szerveződött hasonló polgári önvé­delmi egyesület, és az utóbbi telepü­lésen önkéntes rendőrökből. Szokodi Zoltán, az MDF parlamenti képvise­lőjének elnökletével. Orosháza - Békéscsaba után - a bűncselekmények egyik leggyakoribb színhelye. A városban Szokodi Zoltán MDF-es alpolgármester már kora ta­vasszal megkezdte a polgárőrség szervezését, amire még az önkor­mányzat (kormánypárti többségű) tagjai is úgy reagáltak, hogy az alpol­gármester az MDF-nek akar egy PÁRTHADSEREGET. Legfrissebb értesülései szerint az orosházi Bűnmegelőzési Egyesület 12 tagja közül egy az MDF tagja, s állító­lag létezésüknek látszik az eredmé­nye, éjszakai járőrözésük során több gépkocsifeltörést előztek meg, azaz jelezték a helyi rendőrségnek. Az orosházi polgárőrségtől - hölgy is van közüttük - a bűnözők máris tartanak. Cseh Éva Erősítő injekciók Szeged belvárosában agyonvertek egy idős embert. A késő esti órákban, az áldozat lakása előtt történt a gyil­kosság. Szinte ugyanebben az idő­pontban, alig 200 méter, az ember­ölés színhelyétől csoportosan kirabol­tak egy lakást. Az utcai gyilkosság, a súlyos, vagyon elleni bűncselekmény és más ügyek egybeesése rettegést, félelmet, pánikot vált ki a város lakó­iból. Úgy érzik, rászakadt a demokrá­cia szennyesládája. Ezt az érzést erő­síti a statisztika is. Csongrád megyé­ben az idén májusig több bűncselek­ményt követtek el, mint tavaly egész évben. A biztonságra áhítozó polgár rendért, pontosabban rendőrért kiált. Sajnos, a biztonság erőiből nincs elengendő, amíg Nyugat-Európában 200 lakosra, addig Csongrád megyé­ben 400-500 emberre jut egy rendőr. Ilyen helyeztben a derék városlakó könnyen rábólinthat arra az ötletre, hogy állítsák fel a polgárőrséget. Szegeden majdnem ez történt, Csongrád megye többi településén szóba sem került ez a gondolat. A Ti­­sza-parti városban nyílt vita zajlott ar­ról, hogy létrehozzák-e a városrendé­szetet. Végül azok az érvek kereked­tek felül, amelyek csak a rendőrség megerősítését célozták. Sokan felhív­ták a figyelmet arra, hogy a fegyveres polgári őrség mennyi gondot okozhat a csecsemőkorát élő demokráciában. Többen úgy vélték, még az is előfor­dulhat, hogy a rendőrségnek gyűlik meg a baja a városőrséggel. A polgárőrség ügye lekerült a napi­rendről, és a szegedi közgyűlés meg­szavazott tízmillió forintos támoga­tást a rendőrségnek. Az önkormány­zat anyagi segélyezésének köszönhe­tően a kapitányság azonnal megvásá­rolt három Volkswagen Golf sze­mélyautót. Ebből a gesztusból is ki­tetszik, a Tisza-parti városban kifeje­zetten jó az önkormányzat és a rend­őrség kapcsolata. Mindkét fél kész az együttműködésre. Szegedi magánsze­mélyek és az önkormányzat tőkéjéből alapítványt hoztak létre a város köz­­biztonságáért, a befolyó pénzből a rendőrség technikai felszerelését akarják gyarapítani. A segélyezés ellenére senki nem állítja, hogy az önkormányzat erősítő injekciói elegendőek lennének a rend­őrségnek. Világosan látszik, ha a köz­ponti hatalom nem nyújt elegendő tá­mogatást, akkor egyre rosszabb eséllyel veszik fel a harcot a növekvő bűnözéssel. Halász Miklós Tüneti kezelés Jász-Nagykun-Szolnok Megye leg­nagyobb városában a bűnözés muta­tói az országos átlagnak megfelelően romlanak, elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények száma emelkedik. Szolnokon egyelőre még nem fog­tak hozzá a polgárőrség szervezésé­hez, a környékbeli településeken már igen. Az első lépést ez ügyben Jász­fényszarun tették. Egy sor kistelepü­lésen úgy döntöttek - az új követel­ményeket figyelembe véve -, meg­tartják önkéntes rendőreiket. - Minden elismerésem azoké a pol­gároké, akik szabadidejüket áldozzák fel, vállalják a veszélyt saját maguk és szűkebb környezetük nyugalmáért - szögezi le dr. Nyári Katalin a megyei Önvédelem vagy önbíráskodás? Sok szó esik mostanában a rendőr­ség anyagi és személyi nehézségeiről. Ilyen helyzetben növekszik az állam­polgárok veszélyérzete. Murányi Jó­zsef őrnagyot, a XI. Kerületi Rendőr­­kapitányság közrendvédelmi osztá­lyának vezetőjét kérdezem, hányan vá­lasztják az önvédelem aktív formáját? - Kerületünkben kilenc állampol­gári önvédelmi csoport működik. A közbiztonság kedvezőtlen alakulásá­val, az egyre szaporodó bűnelköveté­sekkel természetesen együtt jár, hogy a polgárok igyekeznek mindent meg­tenni e tendencia ellen. - Milyen jogszabály alapján mű­ködnek ezek a csoportok? - Az 1989/11. tvr. az egyesülési jog­ról lehetővé teszi a polgárok szabad társulását és egyesülését, így az önvé­delmi csoportok működését is. De ez a törvény nem szól arról - nem is feladata-, hogy milyen jogosítványai vannak a csoport tagjainak. Átfogó és pontos jogi szabályozás kellene, mely tisztázza a szerepköröket. Szabó Győ­ző országos rendőrfőkapitány körle­vele a törvénnyel összhangban kifeje­zetten úgy szól, hogy e csoport tagjait nem illeti meg sem az igazoltatási, sem az előállítási vagy elővezetési jog, szóval mindaz, amivel egy rendőr és az önkéntes rendőr rendelkezik. Személyes szabadságától megfoszta­ni, helyiségbe bezárni sincs joguk az elkövetőt. Más kérdés, hogy ha a bíró­ság megállapítja az elkövető bűnössé­gét, abban az esetben az önvédelmi csoport tagja nem büntethető, hiszen feltartóztató cselekménye nem a társa­dalomra veszélyes. - Milyen előnyét, vagy milyen ve­szélyét látja ezeknek a szerveződések­nek? - Többször előfordult, hogy lakás­­betörések, gépkocsifeltörések ügyé­ben jól együttműködtünk az önvédel­mi csoportokkal. Hangsúlyozom, el­sődlegesen jelzésadási joguk van e csoportoknak. A veszélyt abban lá­tom, ha olyan emberek vesznek részt az önvédelmi munkában, akik erre valamilyen okból nem alkalmasak. Például akiket valamely fegyveres testületből elbocsátottak, vagy akik számára nem adható ki erkölcsi bizo­nyítvány. További veszély lehet, ha e tevékenységet egyesek haszonra töre­kedve, anyagi ellenszolgáltatásért végzik. E veszélyek miatt következe­tesen elzárkózunk azon igények elől, hogy ezek a csoportok tagjai fegyver­viselési jogot szerezzenek. - Hogyan lehetne ezt a kérdést megnyugtatóan rendezni? - A rendőrség szerepét semmilyen társadalmi szerv nem képes átvenni. Az európai jogi normáktól ez idegen is volna. A megoldást két fázisban látom. Első lépésben meg kell adni az önvé­delmi csoportok tagjainak azokat a jo­gokat, amelyekkel ma az önkéntes rendőrök rendelkeznek. Ám ennek el­lentételeként a rendőrség irányításá­hoz és felügyeletéhez tartoznának. Másrészt meg kell teremteni azokat a feltételeket, hogy a közrend és a köz­­biztonság fenntartásához elegendő le­gyen a hivatásos rendőrök szakszerű intézkedése. Szmodis Jenő Amit a törvény nem tilt Baranyában majdnem három tucat polgárőrség, vagyonvédelmi csoport működik, melyek a rendőrség bűnmeg­előzési munkáját segítik. Pécsett egye­sület formájában dolgoznak, négy ta­gozatban, megyeszerte, Börmenden, Bükkösdön, Dobszán, Hetvehelyen, Mecsekpölöskén, Meződön, Porosz­lón, Romonyán, Sárdon, Szigetváron, Vásárosdombon szervezték meg a la­kossági járőrözéseket. További tíz he­lyen alakulóban van, Hosszúhetényben a múlt héten szavazott meg a születő polgárőrségnek tízezer forint költségté­rítést az önkormányzat - tájékoztatott Nádor Rudolfné polármester. Alka­lomszerűen addig is segítette a rendőr­séget a lakosság, legutóbb a hetényi gyilkos elfogásakor. E csoportok intéz­kedéseikben mindarra jogosultak, amit a törvény nem tilt. Ha tagjaik közt van, aki fegyvert viselhet, akkor azt a jár­őrözésre is magával viheti. Az eszköz­­használatnál figyelemmel kell lenni az arányosságra, ne haladják meg a túlka­pások a bűnelkövetés mértékét. Jó len­ne mindenütt egy rádió adó-vevő ké­szülék, mellyel a rendőrséget azonnal a helyszínre tudnák hívni. A polgárőrségek sem az önkormányza­tokhoz, sem a rendőrséghez nem tartoznak, munkájuk mégis mindkettőhöz szorosan köti őiet. Vidéken sokszor a polgármester a kezdeményezője a vagyonvédelmi cso­portoknak. Csefkó Judit Falun igen, városon nem Visszahúzódtak búvóhelyeikre a közterületek bűnözői, mióta megje­lentek Győr-Moson-Sopron megye falvaiban az önkéntes polgári őrök. Ezelőtt két esztendővel a megyei rendőr-főkapitányság emberei végig­járták a régió falvait és városait, hogy a települések első számú vezetőit arra biztassák: kezdeményezzék önkéntes önvédelmi és vagyonvédelmi csopor­tok szervezését. Érdekes módon a vá­rosokban nem akadt jelentkező efféle feladatra, ellenben a falvak lakói megmozdultak a hírre. Először Téten alakult egy elszánt csapat. A helybéli üzemek vezetői jó érzékkel építették ki a védelmi csoportokat. Összeadják a védőcsoport tagjainak honoráriu­mát, ami fejenként most már tízezer forint. A bátor férfiakból álló csapat éjjel teljesít szolgálatot, s nem is akár­hogy. Préts Sándor, a Győri Rendőr­­kapitányság közbiztonsági és közle­kedési osztályának vezetője a követ­kezőképpen méltatja a tetieket.­­ Amióta a háromtagú önvédelmi csoport éjszakai őrjáratot teljesít, fe­lére csökkent a faluban a közterületen elkövetett bűntettek száma. Tehát nem látszatportyákról van szó. Az első község példáját több me­gyei település is követte. Ugyancsak fizetett csapat dolgozik a pannonhal­mi éjszakában, Gyömörén is pénzért teljesítenek szolgálatot a helybéli fér­fiak. Újabban viszont hallani társadal­mi munkában ténykedő „hármasok” alakulásáról.­­ Érthetetlen, mondja Préts Sán­dor, hogy a városokban miért nem akad jelentkező. Talán az tartja vissza az embereket, hogy nincs szabályoz­va az önvédelmi csoportok joga és ha­tásköre. Nem rendelkeznek önvédel­mi eszközökkel, s a megyei városok­ban azért súlyosabb bűncselek­ményekre lehet számítani. Tudomá­som szerint készülőben vannak az ön­védelmi csoportok tevékenységét kö­rülhatároló rendelkezések. Arra szá­mítunk, hogy ennek megjelenése után a városokban is megmozdul valami. A rendőrség mindenesetre kész a szükséges szakmai támogatást meg­adni, azt viszont nem ígérhetjük, hogy anyagi támogatást is adunk. Talán, ha az önkormányzatok pénzügyi segítsé­gét is megkapnák a védelmi csopor­tok. Mónus Ágnes II. ,Sohase nyugodj bele a kereszté­nyek megosztottságának a botrányá­ba!" - írta s mondta számos alkalom­mal Roger Schulz. A keresztények ki­­engesztelődéséért imádkoztak kezdet­ben is, amikor a reformáció egyházai­ból származó férfiak nőtlenséget, va­gyonközösséget és engedelmességet fogadva szerzetesi közösséget alkot­tak. Imádságos és dolgos életüket protestáns részről is, katolikus részről is gyanúval fogadták. A protestánsok, mint „„katolikus szokást”, nehezmé­nyezték - többek között -, hogy Ro­ger és szerzetestársai imáik alkalmá­val gyertyákat égetnek. A katolikusok nem engedélyezték, hogy a taizéi kis közösség a község katolikus templo­mában imádkozzék. Igaz, a templom a francia forradalom óta zárva volt, a falunak papja se akadt a századok so­rán, mégis furcsállották az elöljárók, hogy „protestánsok” folyamodnak a romos épület használatáért. Roger testvér azonban nem tett le reményé­ről, már csak azért sem, mert úgy tar­totta, ,a­zok a helyek, ahol az imádság hosszú hagyományokra tekint vissza, erősítik az egyház hitét." Párizs akko­ri nunciusában, Angelo Giuseppe Roncalliban lett megértő támogatóra. Ő kijárta az engedélyt, mert mélysé­gesen bízott Taizében. Személyét ké­sőbb XXIII. János pápa néven ismerte meg a világ. Havas világvárosok A taizéi közösséget azóta egyre többen ismerik el, keresik föl az egy­házi és politikai hatalmasságok közül. Canterbury érseke, az ENSZ főtitká­ra, Pérez de Cuellar, II. János Pál pá­pa több ízben is járt már Taizében (II. János Pál Karol Wojtyla-korában is). Mitterrand - úgy mondják - minden évben ellátogat ide. Havel a múlt esz­tendő legutolsó napjain, a prágai ta­lálkozón gyönyörű mondatokkal üd­vözölte a havas Prágába zarándokolt Taizét. Az ötvenes évek végétől kezdve egyre nagyobb számban zarándokol­ták el Taizébe fiatalok, hogy együtt imádkozzanak, hogy kérdéseikre és kereséseikre választ találjanak. A szerzetesközösség nem készült fel e „nagy forgalomra”. Se helyük, se pénzük nem volt az egyre növekvő tö­megek fogadására. Fölmerült bennük a ,menekülés" gondolata is, végül azonban felelősséggel vállalták várat­lan szerepüket, az ifjúság fogadását. Anyagi támogatást sehonnan nem fo­gadnak el, maguk „gazdálkodják ki” a hatalmas tömegek egyszerű, ám tisz­tességes vendégül látásának költsége­it. (Aki Taizébe érkezik, saját elhatá­rozása szerinti, szerény összeggel já­rul csupán hozzá a közös kiadások­hoz.) Világméretű találkozók megren­dezéséhez azonban még a leleményes és egyszerűségre törekvő szervezés ellenére sincs meg Taizében a lehető­ség. Ezért 1978 óta Európa nagyváro­saiban találkozik az ifjúság a taizéi közösséggel és egymással. Decemberben Budapesten A több tízezer fiatalt fogadó prágai találkozó után az idén Budapest lesz az európai ifjúsági találkozó színhe­lye december 30. és január 4. között. Hazánkat úgy tartják számon Taizé­ben, mint ahol először lelt egymásra Kelet- és Nyugat-Európa egymástól mesterségesen elválasztott ifjúsága. 1989 tavaszán ugyanis Pécsett ren­dezték meg az európai ifjúsági talál­kozót, kicsinyített mását a világvárosi találkozásoknak. Azóta is emlegetik azt a melegszívű fogadtatást a laizéi­­ek, amelyben Pécsett részük volt. (És még ma is kuncognak önmagukon, milyen lázasan keresték a térképen Pécs városát, amidőn a pécsi püspök meghívása ’89 első napjaiban megér­kezett hozzájuk.) A taizéi testvérek már jártak Budapesten, tárgyaltak a város főpolgármesterével és a külön­böző egyházak vezetőivel. Azt terve­zik, hogy a várhatóan ötven-nyolc­­vanezer fiatalt a Hungexpo épületei­ben, a Sportcsarnokban és a fölállí­tandó, óriási sátrakban gyűjtik össze közös imádságra; iskolákban, egyház­­közösségeknél, vendégszerető ma­gyar családoknál szállásolják el őket. Prágában az volt a szép - mondja Alo­is, a budapesti találkozó felelőse -, hogy nem hívő családok is kitárták kapuikat „a bizalom zarándoklatára” érkező fiatalok előtt. Az országnak e találkozó nem kerül pénzébe, a taizéi fogadalom, amely szerint semmiféle anyagi támogatást nem fogadnak el, még családi örökségeiket sem, Buda­pesten is érvényesül. Minden fölme­rülő költségről a taizéi közösség gon­doskodik.­­ Roger Schutz jól emlékezik a Ma­gyar Nemzetre, hiszen ez az újság volt az első országos lap, mely Taizéről beszámolt a magyar közönségnek. Emlékezik a hírlapíróra is, aki a Déli pályaudvaron a bécsi vonatról a pé­csire átszállván interjút készített vele. Természetesnek találja tehát, hogy e lap olvasóinak üzenjen a budapesti ta­lálkozó előtt legelőször. Végtelenül egyszerű szobájában - ahol ágyán, asztalán, szekrényén meg a konstanti­nápolyi pátriárkától kapott Mária-iko­­non kívül semmi látnivaló nincs - ar­ról kezdünk el beszélgetni, vajon a budapesti találkozó mily­ mértékben viheti előre a kiengesztelődés, az öku­­mené gondolatát. Az alkonyi beszél­getés kísérőzenéjét a Roger testvér ablaka alatt csobogó kis patak adja. - Az ember számára - kezdi a fehér hajú, fehér ruhájú Roger testvér - nem természetes sem a kiengesztelő­dés, sem a megbocsátás gondolata. Is­ten azonban mindenkiben elhelyezte a szívnek azt az adományát, amelynek segítségével mindenki a megbocsátás és a kiengesztelődés építője lehet. Já­nos apostol mondja, Krisztus nem azért jött közénk, hogy a világot meg­ítélje, hanem hogy megmentse. A sza­bad választás lehetőségével lehet ki­­nek-kinek Krisztussal, vagy Krisztus­tól távol élni. Az ő jelenléte soha nem erőszakos. Egyesek - jóakaratúan ugyan - félelmet keltenek Isten iránt az emberekben. A hímek pedig a leg­­nagyob akadálya a félelem. A fiata­lokban levő várakozást a hit iránt nem szabad félelmekkel megkeseríteni. A bizalmat kell erősíteni bennük, hiszen maga az a tény, hogy a tél kellős kö­zepén sok ezer fiatal indul el, hogy ta­lálkozzék a hittel, azt jelzi, hogy a bi­zalom jelen van. Imádkozzatok ellenségeitekért­ ­ Magyarországról tudjuk - foly­tatja -, hogy olyan emberek fognak ott fogadni bennünket, akiknek meg­van az az evangéliumi adományuk, amit a vendégszeretet jelent. Amennyiben a budapesti családok ki­nyitják az ajtajukat a találkozó fiatal­jai előtt, egy nép tehetségét, egy nép vendégszeretetét ismerhetik meg az európai ifjú zarándokok. Örülnénk, ha a legnagyobb egyszerűséggel fogad­nák a magyar családok, közösségek a találkozóra érkezőket, letéve a padló­ra egy-egy matracot. A messziről jö­vőknek ez is sokat jelent, és maga a találkozás ad majd feledhetetlen él­ményt.­­ Taizében a világ különböző pont­jairól érkező fiataloktól hallani a ki­fejezést: taizéi lelkület. Mit jelent ez Taizé alapítója, priorja szerint? A megbocsátás lelkületét? Ha igen, erre ma Közép- és Kelet-Európában igen nagy szükség van, hiszen gyilkosok, árulók, farizeusok sokadalmának kel­lene megbocsátani! - Nem taizéi, evangéliumi lelküle­­tet próbálunk adni a fiataloknak, ezzel igyekszünk visszafordítani őket saját életük, társadalmuk, közösségük felé. Megbocsátani nem mindenkinek egy­formán könnyű, de belső harc ered­ménye. Az evangéliumban Krisztus mondja nekünk: szeressétek ellenfe­leiteket és imádkozzatok ellenségeite­kért! Az emberiség történelmében az egyik legnagyobb fordulat az, amit ezzel a tanítással hozott közénk az evangélium. Ha csak azokat szeret­jük, akik bennünket viszontszeretnek, semmi csodálatosat nem teszünk. Eh­hez nincs szükség Krisztusra, ezt a hi­tetlenek is meg tudják tenni. A hívő embernek viszont ellenségeiig min­denkit szeretnie kell. Imádkoznia kell azokért, akik neki rosszat tettek. Belül senki sincs úgy felépítve, hogy egy ilyen kihívást, szeretni kell az ellensé­get, könnyen megéljen. Ehhez a szív megtérése szükséges. Krisztus a ke­reszten azokért imádkozott, akik kí­nozták őt. A hóhéraiért. A keresztre feszítettet követve, kérdés, hogy el tudunk-e jutni azon az úton, amelyen - vele együtt - kimondjuk: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekednek! És néha hozzá kell tenni azt is e fohászhoz: bocsáss meg ne­kem, mert oly' sokszor én sem tudom, hogy mit teszek! Lőcsei Gabriella ΓΜ1 * / 1 aizei nyár

Next