Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-30 / 177. szám

4 Maiív Vizol Hazai tudósítások KEDD, 1991. július 30. A lakók hiába tiltakoznak Egy világváros szeméthegyei Egy-egy nyári estén ha északi, észak-nyugati szél fúj förtelmes bűz árasztja el a környéket. Ha kinézünk a lakóházak ablakán a nagytarcsai, isa­­szegi dombok, a cinkotai kiserdő előtt szeméthegyek, narancssárga konténe­rek zavarják a látványt. A betonút mel­lett elszórt szemét, a teherautókról lee­sett hulladék. Senki sem szedi össze. Nem, ez nem egy eldugott kis falu valahol az Alföld közepén, amelynek lakói tiltakoznak a szemétlerakótelep létesítése ellen. Ezt a környzetpusztí­­tást nem­­csak­­ a kivonuló szovjet csa­patok okozták. Ez Budapest, Világvá­ros. A főváros két peremkerületének a XVI. és a XVII.-nek a találkozása. A szeméthegyek pedig n­em egy lakatlan pusztaságban tornyosodnak, hanem a Rákosvölgye és a Rákosmezeje téesz földjein, úgy 150 méterre a lakóházak­tól, egy gyümölcsös közepén és egy, a közeljövőben természetvédelmi terü­letté nyil­­nítandó erdő, a Napiás tó és a Szilas patak szomszédságában. . A két telep, amelynek egyikét már rekultivációs területté nyilvánították és beültették akácfával, egy-egy haj­dani kavicsbánya több tíz méter mély­ségű ürege. Észrevételenül be lehet jutni a bá­nya területére. Annak ellenére, hogy csak törmelékkel és földdel való fej­­löd­ésre kapott engedélyt a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat és a Rá­kosmezeje téesz. A háztartási szemét­től, az állattetemekig minden megta­lálható itt. Ahogy egyre lejjebb me­gyünk a bányában az ember torkát marják a rothadó szemétből párolgó gázok. Ezek meghatározásához komo­lyabb kémiai ismeretekre lenne szük­ség, de azt egy laikusnak sem nehéz kitaláni, hogy ezek valószínűleg ártal­masak az emberi szervezetre. Megkerülve az egyik szeméthegyet mocskos nylonból, gumikerekekből készült sátrak mutatják, hogy hívatlan vendégek is lakják a bányát. Tehát igaz, amit a környék lakói meséltek: hajléktalanok költöztek a telepre és a MÁV-tól, Postától lopot kábelekről itt égetik le a műanyagborítást, az így ka­pott vörösrezet beolvasztják és kilóját 200 forintért adják tovább. Ahogy sikerült felkapaszkodni egy nagyobb földkupacra, láthatóvá vált a másik oldal: talán 2-3 méterre a volt gyümölcsös helyén, most kukoricát termeszt a szövetkezet. Mint megtud­tuk az út másik oldalán lévő telepen pedig valaki sertéseket hizlal a szemét tetején. /Mindezt akkor, amikor állító­lag a biokertészeté a jövő!/ Mindezek ellenére a kiserdő és kör­nyéke a kerület lakóinak egyik ked­venc kirándulóhelye. Gyerekek bicik­liznek az eredei utakon, összeszedik a szétszórt injekcióstűket és vizipisz­­tolynak használják, télen szánkóznak a dombokon, nyáron pedig néhányuk megmártózik a tóban is, amelyet ép­pen most bővítenek, tisztítanak. Mint Németh Erzsébet a XVII. ke­rületi önkormányzat környzetvédelmi csoportjának munkatársa elmondta, a szemetet elvileg takarni kellene, tudo­mása szerint a KÖJÁL nem engedé­lyezte háztartási és egyéb szerves sze­mét lerakását, ennek ellnére lehetetle­nek a Főváros Közterület-fenntartó Vállalattal a Rákosmezeje tées­­szel szemben, amelyet már töbször is meg­bírságoltak. ,A terület vízügyi szem­pontból egy időzített bomba - mondta. A szemét alatt ugyanis nincs vízzáró réteg, így folyamatosan szennyezi a talajvizet és a Szilas patakot, a kör­nyék vízgyűjtőjét." S hogy ki engedélyezte a telep lét­rehozását? Természetesen megállapít­hatatlan. Nem volt egyszemélyi dön­tés, mindenki véleményt mondott és a „Földhivatal, amelynek nincs felülbí­rálási joga, csak a szakhatóságok meg­hallgatása után dönhetett - mondta Bokody Judith a hivatal munkatársa. - A lakók persze tiltakoznak. De mindenütt tiltakoznak, ahol szeméte­­lep létesül - mondja egy másik hiva­talnok. Szintén Németh Erz­sébettől tudtuk meg azt is, hogy videofelvétel is ké­szült a műanyagégetőkről, de miután életveszélyesen megfenyegették az amatőr filmeseket, nem mert pert indí­tani. Fél az állandóan részeg, kerék­párjukon dülöngélő kábeltolvajoktól és a „vállalkozásuk " fölött szemethu­nyó telepőröktől. Most, hogy enyhült a kánikula, hogy felfrissült a levegő a környék la­kói is nyugodtabban nyithatnak abla­kot. Talán néhány napra meg is szaba­dulhatnának a nyomasztó gondolattól, hogy egy rothadó szeméthegy a köz­vetlen szomszédjuk, ha a szél szét nem hordta volna a nylonokat, papír­kartonokat, ha tele nem aggatta volna a fiatal akácfákat fehér hulladékkal. (mucsányi) A kőművesek és az ácsok a legkeresettebbek Olcsóbb a külföldi munkaerő Budapesten 950 ezer embert foglal­koztatnak aktív munkaviszonyban. A munkaügyi központokat havonta kö­rülbelül 20 ezren keresik fel, s ebből 12 ezren részesülnek különböző címen pénzbeni juttatásban. Arról, hogy a fe­kete munkaerőpiacon mennyien árul­ják magukat, nincsenek adatok. Becs­lések szerint a fővárosban körülbelül 30 ezren várnak arra, hogy megélheté­si forráshoz jussanak. A munkáltatók­nak azonban jobban megéri, ha külföl­di munkaerőt alkalmaznak. Egyéni al­kalmazás esetén messze a minimálbér összege alatt ajánlanak munkát, a cso­portos foglalkoztatásnál pedig nem kell társadalombiztosítási járulékot fi­zetniük. Lénai­­ Lajosnétól, a Fővárosi Munkaügyi Központ külföldi munka­­vállalókkal foglalkozó csoportjának vezetőjétől kérdeztük, egy hónapban menny­ien keresik fel az irodát? - Átlagosan háromezren. De ebből csak 71­ százalékuk kap engedélyt, a többiek kérvényét elutasítjuk Negy­venhárom foglalkozáskört sorol fel az a tilalmi lista, amely szerint a külföldi munkavállalónak nem adhatunk en­gedélyt. Ennek oka, hogy ezekben a munkakörökben már magyar munka­nélkülieket sem tudnak elhelyezni. Másrészt akkor küldjük el az illetőt, ha nincs megfelelő képzettsége vagy végzettsége. - Mennyi esélyük van arra, hogy képzettségüknek megfelelő területen helyezkedjenek el? - A fizikai dolgozók esélye sokkal nagyobb, mint a szellemieké, bár ők igen minimális számban érkeznek ha­zánkba. Az arányuk 90 és 10 százalék. A fizikai dolgozók körén belül még eb­ben az évben is az építőipar a sláger — szakképzett kőműveseket, ácsokat, vas­betonszerelőket foglalkoztatnak legszí­vesebben. Bizonyítvány, képzettség hiá­nyában azonban innen utasítjuk el a leg­több embert. Bár igen sok munkáltató szeretné felvenni őket, csekély munka­hétért. - Vannak információik arról, mennyivel kevesebb pénzért alkalmaz­zák ezeket az embereket? - Erre nem tudok választ adni. - Növekszik-e a külföldi munkavál­lalók száma? - Igen. Július végi felmérésünk alap­ján 19 ezer érvényes engedéllyel ren­delkező külföldi munkavállaló van Bu­dapesten. Januárban még alig jelent­keztek, februártól kezdett emelkedni a létszám. A nyári időszak a legnehe­zebb, mert sokan töltik itt egy-két hó­napos szabadságukat,­­ emellett mun­kát is vállalnak Amennyiben pedig rendelkeznek tanózkodási engedéllyel és a foglalkoztató nyilatkozatával, mi sem tagadhatjuk meg az engedély­t. - Mely országokból érkeznek a leg­többen? - Romániából, Lengyelországból, Szovjetunióból, Kínából és Vietnám­ból. A románokat, lengyeleket és a szovjeteket elsősorban az építőipar­ban foglakoztatják. Ők általában szer­vezett csoportokban érkeznek. A kí­naiak kft-ket alapítanak, s rengeteg te­vékenységi körre kapnak engedély­t. A vietnamiakat a textiliparban alkalmaz­zák a legszívesebben. (n.t.) Napirenden: a Munka Törvénykönyve (MTI) Két héttel ezelőtti gyűlésén nem tudott tény­leges vitát folytatni az Érdekegyeztető Tanács bér- és munka­ügyi bizottsága az új Munka Törvény­­könyve lemezeiéről. A munkaadói ol­dal azt kérte, hogy a saját álláspontja, illetőleg a munkavállalók véleményé­nek előzetes írásos összegzése után vi­tassák meg ismét a témát. Annyi már az eddigi v­itákból is lát­szik: a munkavállalók közül többen ki­fogásolják, hogy azok a szakszerveze­tek, amelyek az üzemi tanár választá­son leadott szavazatok tíz százalékát sem szerzik meg, ki lennének zárva a kollektív szerződés megkötésének jo­gából A Liga szerint elnagyolt az üze­mi tanács megválasztásának jogi sza­bályozása. Az MS/OSZ nem tartja megfelelőnek, hogy az üzemi tanács megválasztásának elmaradása esetén a tervezet eltekint a szankcióktól. A munkaadók képviselői elfogad­­hatatlannak tartják, hogy az üzemi ta­nács és a szakszervezet nyereségfel­­használával kapcsolatos jogosítv­á­­n­yokat szerezzen. A kormány szerint az új Munka Törvény­könyvének a feladata a piac­gazdaság munkajogi feltételeinek biz­tosítása. Csak a munkaviszony garan­ciális kérdésen kell szabályozni, a mi­nimális standardokat határozva meg a tárgyaláshoz. Autóbalesettel fenyegetik Kupa Mihályt (MTI) Kormányőrök vigyázzák Kupa Mihály személyi biztonságát, mert a múlt héten ismeretlen szemé­lyek súlyosan megfenyegették. Ez ügyben a büntetőeljárás szerinti nyo­mozás elrendelése csupán a rendőr­ségnek áll jogában. Hétfő estig azon­ban az illetékes rendőri vezetők nem rendelkeztek ehhez elegendő infor­mációval. A Pénzügyminisztérium sajtóirodá­jától kapott tájékoztatás szerint a Kupa Mihályt érintő fenyegetés összefüggés­ben van azzal, hogy a miniszter képvi­selőjelöltként indul Borsod megye ti­zenegyes számú választókerületében. Az ismeretlen személyek azzal fenye­­getiék meg a kampánykörút során so­kat autózó minisztert, hogy „véletlen" közúti baleset érheti. Az igazgató cáfolja a vádakat Vagyonátmentésre figyelmeztet a debreceni sztrájk Figyelmeztető sztrájkot tartottak hétfőn a debreceni Baromfifeldolgo­zó Vállalat dolgozói. A délelőtti és a délutáni műszak egy-egy órás munka­beszüntetéssel fejezte ki elégedetlen­ségét a vállalat irányítása ellen. Mint Prokisch Józsefné, az Egyeztető Bi­zottság munkavállalói oldalának el­nöke elmondta, az első féléves mérleg szerint nyolcszázmillió forint veszte­séget termeltek, amit a munkavállalók a vállalat vezetője hibájának tulajdo­nítanak. Fülöp Kornél igazgatót azzal vá­dolják, hogy magánkézbe szeretné venni az üzemet, és ezért vált ráfizeté­sessé az addig nyereséges vállalat, mert így sokkal kevesebbért lehet csak eladni, tehát áron alul juthat hoz­zá. Alapos gyanújuk van erre, és ezt az egyeztető bizottság munkavállalói oldala párhuzamos példákkal igazol­ta. A szintén gazdaságtalanná vált Hajdúvízi Baromfifeldogozó Vállala­tot eladták, ott a korábbi vezető is részvényessé vált, ezután gazdaságos lett a vállalkozás. Ugyanez történt a tollfeldogozással is. Hirtelen ráfizeté­sessé vált, eladták, és most újra gaz­daságos a privatizált üzem. A figyelmeztető sztrájk célja az volt, hogy a jelenlegi tulajdonos, az Állami Vagyonügynökség­ kezdjen vizsgálatot, mi okozta az első félév negatív mérlegét. A dolgozók meg­vonták a bizalmat Fülöp Kornél igaz­gatótól, és követelik, ha a vizsgálat bebizonyítja, hogy hibázott, mond­jon le. Ugyanakkor a volt szakszer­vezeti titkárt is leváltották, mert nem képviselte megfelelően a dolgozók érdekeit. Prokisch Józsefné hangsúlyozta, nem a privatizációt ellenzik a munka­­vállalók, de tisztességtelennek tartják, hogy a vállalatot a vezetők tönk­re te­gyék, meg így nyilván alacsonyabb lesz a vételár. Bár az is igaz, a privati­zált cégeknél a debreceni tapasztala­tok szerint kiszolgáltatottabbá válnak a munkavállalók.Mindenki szabadon dönthetett, hogy sztájkol-e, így a dél­előtti műszakban az ezer dolgozóból hozzávetőlegesen hét-nyolcszázan ta­gadták meg a munkát. Fülöp Kornél vezérigazgató állítá­sa szerint a fenti vádak szinte száz százalékig hamisak. Sajnos igaz, hogy a vállalat fizetésképtelen, és a veszteség több száz millió forint, bár pontos nagyságát még nem ismeri. „Boldog ember lennék, ha annyi pén­zem lenne, hogy meg tudjam vásárol­ni a Baromfifeldolgozó Vállalatot"­­mondta Fülöp Kornél, ám ehhez kö­rülbelül egymillió forintra lenne szükség. A vállalat értékét a vezér­­igazgató szerint nem befolyásolja veszteséges volta, mert pály­ázat útján értékesítik. Cáfolta azt az állítást, hogy a Haj­­dúvidi Baromfifeldolgozó Vállalatba átjátszotta volna a debreceni üzem va­gyonát. A privatizációt a hajdúvídi üzem 1990-es évi terve tette indokolt­tá, amiben tíz milliós veszteséggel számoltak. Emiatt kellett értékesíteni, mert a gazdaságtalan tevékenységgel nem értett egyet a cég tulajdonosa, ami egy betéti társaság és ennek a Debreceni Baromfifeldolgozó Válla­laton kívül mások is tagjai. A sokáig gazdaságos üzem a termelési költsé­gek és az elvonások növelése miatt vált ráfizetésessé, és ez privatizációja óta sem változott. Arra a kérdésre, személyes érdeke fűződik-e a Hajdúvídi Baromfifeldol­gozó privatizációjához a vezérigazga­tó határozott nemmel felelt, csupán egy rokona vált résztulajdonossá. A rokonság fokát azonban magánügy­nek minősítette. Fülöp Kornél a dolgozók követelé­sének ellenére nem szándékozik le­mondani a vezérigazgatói címről. (élő) Vádirat a honvédverő tisztek ügyében (MTI) A Szegedi Katonai Ügyész­ség befejezte a vizsgálatot a hódme­zővásárhelyi Bercsényi Miklós gépe­sített lövészrend verekedő tisztjeinek ügyében, s a bíróság nyolc napon be­lül dönt a tárgyalás kitűzésének idő­pontjáról. Az ügyészség amiatt indított vizs­gálatot, mert kiderült, hogy július 7- én Tatárszentgyörgyön gyakorlatozó vásárhelyi lövészdandár egyik szá­zadparancsnoka és szakaszparancsno­ka tettleg bántalmazott négy sorkato­nát A honvédek elmondása szerint este egyesével hívták be őket a pa­rancsnoki sátorba, ahol korábbi fe­gyelmi vétségüket kérték rajtuk szá­mon. A sértettek állítása szerint pofo­nok csattantak, sőt az egy­ik katonát ököllel is megütötte a szakaszpa­rancsnok. A Verekedő tisztek azzal indokol­ták tettüket, hogy elragadta őket az in­dulat, mivel a honvédek tiszteletlenül viselkedtek velük szemben. A Szegedi Katonai Ügyészség az alárendelt megsértésének bűntettével, és a szolgálati hatalommal való visszaélés vétségével gyanúsította a tiszteket. MDF -nyilatkozat Az „ideológusok” maradnak? (MTI) A Magyar Demokrata Fó­rum szakmai kollégiuma felkéri a kormányt, az oktatás felett felügye­letet gyakorló tárcákat és a tudomá­nyos akadémiát, hogy a következő tanév megkezdéséig intézkedjenek a szakképzetlen oktatók munkaviszo­nyának megszüntetéséről. Az MDF nyilatkozatát aláírók szerint mind a felsőoktatásban, mind az alapképzést szolgáltató intézményekben túl sok olyan pedagógus dolgozik, aki a ko­rábbi jogszabályok szerint felsőfokú végzettségnek elismert marxizmus­leninizmus esti egyetemi végzettség­gel rendelkezik. A fórum nyilatkoza­ta szerint a bérkeret csökkentésére hivatkozva szakképzett pedagóguso­kat és oktatókat távolítanak el, mi­közben a csak marxista ideológiából diplomázottak státusban maradnak. Az aláírók felkérik a társák vezetőit arra, hogy a szóbanforgó­­­ktatási in­tézmények vezetőinek felelősségét vizsgálják ki. Az aláírók szerint az iskolákban tapasztalt személyzeti munka nem csak etikátlan, hanem jogellenes is. Az MSZMP állásfoglalása (MTI) A köztársasági alkotmány alapelvei közé tartozik az egyház és az állam elválasztása, a gondolati és a lelkiismereti szabadság. Külön pont rögzíti az alaptörvényben, hogy „a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést meg­válasszák”. Az egy­házak jogállásával és az ok­tatási törvény előkészítésével kapcso­latban több párt megnyilatkozásában, törvénytervezetben, s felelős kor­mánytagok parlamenti szavazásában olyan törekvések jelentkeztek az el­múlt időszakban, amelyek szöges el­lentétben állnak az alkotmány szelle­mével és tételes előírásaival A Munkáspárt az állampolgárok elsődleges érdekeinek szem előtt tar­tásával támogatja annak a jognak az elidegeníthetetlenségét, hogy a több intézménnyel nem rendelkező telepü­léseken a nevelő-oktató alapintézmé­nyek megőrizzék világi jellegüket. Magyar Nemzet „... a dolgot ét magát nézzük...” Történelmi esély a polgárosodásra A Nyugat azóta jár előttünk, amióta rálépett a polgárosodás út­jára. Azóta akarjuk az eredményes példáját követni, azóta akaratunk­tól függetlenül hatása alatt élünk. Azonban sem polgári, sem gazdag társadalommá válnunk nem sike­rült mindeddig. Első spontán reagálásunk a pol­gárosodó Nyugatra az úgynevezett második feudalizmusunk volt. Ma­ga az elnevezés nem minden tekin­tetben szerencsés, mivel ez a társa­dalmi forma a nyugati polgári tár­sadalmak példájának hatásaként jött létre, nem pedig azért, mert azt tagadni akartuk. Abból, hogy Nyu­gati ipari forradalom hatására meg­valósult a kapitalista világgazda­ság, szükségszerűen következett, hogy a világgazdaság félperifériáin félig fejlett agrártársadalmak, a pe­rifériákon pedig gyarmati társadal­mak jöjjenek létre. Európa keleti felében az okozott gazdasági és ebből fakadóan társa­dalmi változást, hogy a nyugati ipar és kereskedelem magasan fölé nőtt a világ minden többi részének, ezzel a félperifériákon, közte nálunk is, ki­húzta a gazdasági talajt az egyéb­ként is gyenge iparos és kereskedő polgárság alól. Ezzel szemben a nyugati vásárlóerő konjunktúrát te­remtett a félperifériák mezőgazda­sága számára. Az iparosok és keres­kedők tehát a félperifériákon elsze­gényedtek, a földbirtokosok pedig meggazdagodtak. Ennek a követ­kezménye lett az, hogy a politikai hatalom a földbirtokosok kezében maradt, sőt megerősödött még a feudális viszonyokhoz képest is. Az erejét vesztett polgárság számára csak a mezőgazdasági kereskede­lem, később az élelmiszeripar jelen­tette a gazdasági életteret, a földesu­rakkal való politikai szövetség pe­dig a politikai létmegmaradást. Az úgynevezett félfeudalizmus nem a feudális erők erejéből, ha­nem az agrárágazat komparatív megerősödéséből, az ipar kom­paratív meggyengüléséből szárma­zott. Tehát nem feudális, hanem kapitalista képződmény volt. Mindezeket a vonásokat megerő­sítette a vasút megjelenése. Ennek következtében tovább nőtt az agrár­­szektor komparatív előnye, hiszen sokkal kisebb szállítási költségekkel kellett számolnia, u­gyanakkor to­vább nőtt az ipar komparatív hátrá­nya. A fejlett tőkés országok gyár­ipari termékei még a háziipart is megölték, tehát megszűnt a polgáro­sodás alulról való utánpótlása is. Eddig még a társadalomtudomá­nyok is kevés figyelmet fordítottak a háziiparoknak a polgárosodásban játszott szerepére. Pedig ez éppen a legutóbbi húsz évben vált újra ak­tuálissá. Hogyan is lett polgári tár­sadalom Anglia és a Németalföld? Azáltal, hogy a válságba került feu­dális mezőgazdaságot elkezdte kie­gészíteni a kereskedelem által szer­vezett háziipar. A jobbágyok mező­­gazdasági jövedelme ezen orszá­gokban csökkenni kezdett, ezt bő­ven ellensúlyozta azonban a nagy­kereskedelem megrendelésére dol­gozó háziipar Az eddig a földemó­rára szoruló jobbágy egyre inkább a városi kereskedőkre szorult házii­paros lett, így alakult át e két or­szágban a földesúr-jobbágy viszony egyre inkább a városi polgárság és a háziiparb­ól élő nép szövetségévé, a feudális társadalom kora polgári tár­sadalommá. Ennek azután megvol­tak a maga spontán továbbfejlődési törvényei és a kevés patrícius pol­gár konzervatív társadalma egyre inkább a minden polgár társadalmá­vá alakult át A kevés nagypolgár és a sok háziiparos kispolgár polarizált társadalma változott át az erős pol­gárság társadalmává. Majd a jelen század közepén viharos gyorsaság­gal össznépi társadalom lett belőle. Ez a sikerekkel követett út azonban csak a nyugat-európai pu­ritán civ­ilizáció számára volt járha­tó. Európa többi része, mind keleti mind déli fele egy­ik polgárosodási kudarcból a másikba zuhant. Min­ket most elsősorban a keleti rész kudarcainak oka érdekel. Ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugat fejlődése nálunk több hát­ránnyal, most előnny­el jár, megjelen­tek a spontán fejlődést elutasító ideo­lógiák. Ezek neve a 18. században a központi abszolutizmus volt. A hata­lom előnyeit élvező földesúri réteg, beleértve az uralkodók javát is, úgy érezte, a spontán fejlődéssel szemben a felülről való irányítás jelent majd megoldást. Szerintük az elmaradás oka a nép tudati elmaradottsága, így tehát a népet kikapcsolva, a vezető elitnek kell mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés útját kidolgoz­nia, és azt akár erőszakkal kikénysze­­rítenie. Ennek sikere aztán majd meghozza a nép számára is a boldog­ságot, amely aztán annak során vi­szonylag gyorsan nagykorúvá válhat. Ezek a jószándékú abszolutista kísérletek azonban mind súlyos ku­darcokba fulladtak, ezek után visszaállt mindenütt a régi, elveten­­dőnek ítélt állapot. Minél gyorsabban fejlődött a Nyugat a félperifériákon, annál éle­sebben jelentkezett valamiféle új formában a nép erőszakos megvál­tásának igénye az értelmiségi és a kispolgári körökben. A jelen szá­zadban a félperifériákon ezzel a fe­lülről való megváltási ígérettel je­lentkezett a fasizmusok és a mar­xizmusok számos változata. Ez a magyarázata annak, hogy e század folyamán a világ minden félperifé­riájában megjelent a fasizmus vagy a marxizmus valamelyik megvál­tást ígérő formája. Minél nyilván­valóbbá vált a felülről való boldogí­­tás társadalmi és gazdasági kudar­ca, annál jobban elembertelenedtek a megváltást ígérő rendszerek. Végre, a század vége meghozta a felülről való átalakítási kísérletek ál­talános kudarcát. Ez azonban kevés vigaszt jelent, ha nincsenek adva az alulról kibontakozó spontán polgá­rosodás és a gazdasági felzárkózás feltételei. Ha a rossz és embertelen rendszer bukását nem követi a társa­dalmi és gazdasági siker, akkor újra hitelt fognak kapni a megváltást ígé­rő álpróféták és diktátorok, a töme­gek újra elfogadhatónak találják majd az erőszakot. Ne feledjük, hogy mind a fasizmusok, mind a marxizmusok akár a széles töme­gekben, akár az értelmiség körében széles körű támogatásra találtak. Mindennek ellenére nincs külö­nös okunk a félelemre. A történel­münk során először van adva a pol­gárosodás sikeres megvalósításá­nak lehetősége. A század közepéig igaza volt Max Webernek, a német politoló­gusnak abban, hogy a polgári társa­dalmat csak a nyugat-európai puri­tán etika alapján lehet felépíteni. Igazát az bizonyította, hogy fejlett demokrácia, erős polgárság csak ott volt,­ahol az emberek takarékosak, szorgalmasak, tiszták, közösségi fe­lelősség tudatúak, vagyis puritánok voltak. Ez alól nem volt kivétel. Az utolsó ötven év azonban két újabb civilizációs örökség előtt nyi­totta meg a polgári fejlődés és a gaz­dasági utolérés lehetőségét. A kelet­ázsiai puritánok és az európai indi­vidualisták előtt. Mivel mi az utób­biakhoz tartozunk, a siker okát ezek esetében kell ismernünk. Ezek a né­pek azért váltak a gazdasági csodák hordozóivá, mert a 20. század máso­dik felének viszonyai között ugyan­azt hajtották végre, amit a hollandok és az angolok a 18. században, a másodgazdaságon keresztül polgá­rosodnak. Lényegében ezt tették a katalánok, a baszkok, a kelet-franci­ák, az észak-olaszok, a svábok, a ba­jorok, az osztrákok és a szlovének. Ezen népek mindegyike még a puri­tán nyugati népeknél is gyorsabban gazdagodott, erősebben polgároso­dott, aránytalanul nagyobb a másod­gazdaságuk, erősebb a kis- és kö­zépvállalati szektoruk, a szolgáltatá­si ágazataik, jobbak az iskoláik stb. Ezek a karaktervonásaik és az el­ért eredményeik függetlenek attól, hogy a gazdag demokráciákban él­tek, mint például a svábok és a bajo­rok; hogy az ország elmaradott felét kellett magukkal hurcolniuk, mint az észak-olaszoknak, a baszkoknak, a katalánoknak és szlovéneknek; hogy a legtovább kötötte meg őket a fasizmus, mint a katalánokat és a baszkokat; hogy szocialista társa­dalmi keretekben kellett élniük a mai napig, mint a szlovéneknek. Eh­hez azt tehetjük hozzá, hogy nem véletlenül, mi voltunk a szocialista világrenden belül a legvidámabb barakk, ahol már évtizedek óta folyt a kötöttségek fellazulása, ahol a leg­nagyobb volt a relatív szabadság, a legerősebb a másodgazdaság és az alulról történő polgárosodás. Ezért erős bennem a meggyőző­dés: előlünk már a pokol kapui sem zárhatják el a demokráciát és a gaz­dasági felemelkedést! Kopátsy Sándor

Next