Magyar Nemzet, 1991. augusztus (54. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
CSÜTÖRTÖK, 1991. augusztus 1. Magyar Nemzet Az államelnökség tanácskozik... Tüzérségi, gyalogsági és légi bombázások Jugoszláviában Belgrádból jelenti az MTI. Szerdára virradóra sem hallgattak a fegyverek Eszéken és környékén, de az összecsapások ezúttal nem követeltek halálos áldozatokat Horvát részről azt közölték, hogy az Eszék melletti Ténye (Tenja) falu egy részét ellenőrzés alatt tartó szerb fegyveresek nyitottak tüzet Eszék külvárosára, míg a jugoszláv néphadsereg helyőrsége parancsnokságának közleménye szerint az eszéki felüljáróról nyitottak tüzet aknavetőkből Tenyére. Mivel az ismételt tűzszüneti felhívások eredménytelenek maradtak, Zlatko Kramarics eszéki polgármestert kérték fel közbenjárásra. Hajnalban sikerült is elérni az ideiglenes fegyvernyugvást Szerdáig újabb hétszáz menekült érkezett Horvátországból a Vajdaságba. A Vöröskereszt adatai szerint a Vajdaságban már több mint 18 000 menekült tartózkodik, míg Szerbiában csaknem 12 000. A jugoszláv néphadsereg szerdai tájékoztatója szerint kedd este a Kosztanicában állomásozó horvát rendőrök és gárdisták rakétafegyverrel és légvédelmi géppuskával tüzet nyitottak a légierő két harci repülőgépére. A pilóták viszonozták a tüzet, de nem tudni, hogy az összecsapásnak vannak-e áldozatai. Eközben Szarajevóban bejelentették, hogy katonai baóság előtt vonják felelősségre azt a négy személyt, akik még májusban Splitben megpróbálták megölni a jugoszláv néphadsereg egyik katonáját Emlékezetes filmfelvételek tanúskodnak arról, hogy a spliti haditengerészeti parancsnokság épülete előtt május 6-án tüntetők egy csoportja rátámadt a néphadsereg páncélosára, fojtogatni kezdte a lövegtoronyban ülő katonát, és megpróbálta kiráncigálni őt a harckocsiból. A támadókat augusztus 19-én katonai banság vonja felelősségre szolgálatban lévő katonai személy elleni támadás vádjával. Az újvidéki Magyar Szó című napilap szerdai számában közölte, hogy július 27-én újabb holttestet fogtak ki a Dunából a kamenicai gyermekfalunál. Vizsgálatot indítottak az áldozat kilétének és a halál okának a megállapítására. A már megszokottnak számító huzavona jellemezte a jugoszláv szövetségi elnökség keddre összehívott ülését Belgrádban délben jelentették be, hogy a horvát köztársasági elnök távolmaradása miatt elnapolják a testület délelőttre meghirdetett kibővített ülését, de más napirendi pontokkal foglalkozik az államelnökség. Franjo Tudjman horvát elnök az államelnökséget levélben értesítette arról, hogy nem vesz részt a tanácskozáson. A Tanjug jugoszláv hírügynökség szerint Tudjman azzal indokolta távolmaradását, hogy köztársaságában „szélesedik a csetnik terrorizmus, amelyet a hivatalos Szerbia és a jugoszláv néphadsereg egységei is támogatnak”. A testület kedden csak arról tudott dönteni, hogy munkacsoportot hoznak létre a horvátországi tűzszünetről szóló megállapodás kidolgozására. Miután a munkacsoport vezetésével Branko Koszticsot, az elnökség alelnökét bízták meg, Stipe Mesics szövetségi elnök tiltakozása jeleként elhagyta az üléstermet. Távozása után hosszabb szünet következett, majd meghallgatták Vasil Tupurkovszki elnökségi tagnak a horvátországi vezetőkkel folytatott tárgyalásairól szóló beszámolóját. Az államelnökség szerdán Belgrádban zárt ajtók mögött folytatta munkáját t Ú A szerb kormány Belgrádból jelenti az MTI. A szerb ellenzéki pártok elutasították, hogy részt vegyenek egy olyan köztársasági kormányban, amelynek élén szocialista párti elnök áll - jelentette be Zelenovics szerb kormányfő. A szerb parlament jóváhagyta az új kormány összetételét amelyben a 25 tagú testületből a Szocialista Párt 21 fővel képviselteti magát, míg négy kormánytag párton kívüli. Az új szerb kormányban a védelmi, a tájékoztatási, a környezetvédelmi, a külügyi, a munkaügyi tárcák élén történt személycsere. Gorbacsov ígéretet tett a litvániai összecsapás kivizsgálására (Folytatás az 1. oldalról 7 ezerre), az Egyesült Államoknak pedig 25 százalékkal (12 ezerről 9 ezerre) kell csökkentenie a robbanófejek számát A két ország hat-hat ezerben maximálja a stratégiai fegyverekre telepített „megszámlálható” nukleáris tölteteit A szerződés megszabja a Szovjetunió számára, hogy mennyi robbanófejet helyezhet el interkontinentális rakétáin, s a felére kell leapasztania SS- 18-asait míg az Egyesült Államok arra vállalt kötelezettséget hogy a jövőben sem épít - mivel jelenleg sem rendelkezik vele - ilyen eszközöket A szerződés kitér a tengeralattjárókon lévő hadászati fegyverekre és a nehézbombázókra is, ám ügyeimen idvnl hagyja a robotrepülőgépeket Az egyezmény 15 évre szól és meghosszabbítható, s betartására igen bonyolult ellenőrzési mechanizmust rögzít A dokumentumot értékelve Gorbacsov azt hangsúlyozta, hogy sokéves akaratot bátorságot, valamint bizalmat igénylő erőfeszítéseket rögzít s nem titkolta azt sem: számít a bírálatokra. A szerződést majd meg kell védeni azoktól is, akik túl kevésnek, és azoktól is, akik túl soknak tartják. Bush kifejtette: a fegyverzeteket csökkentve nemcsak a fél évszázada növekvő stratégiai arzenált korlátozzuk, de egyben jelentős lépést teszünk a fél évszázados bizalmatlanság felszámolására. Szerdán a két elnök külügyminisztereik és tanácsadóik jelenlétében Novo- Ogarjovóban folytatott szűk körű megbeszéléseket. A helyszín kiválasztása mögött meghúzódó szándék nyilvánvaló: Novo-Ogarjovo a „kilenc plusz egy" találkozók színhelye, a megtalált egység és a megújuló szövetség jelképe, amelynek jótékonyan kell hatnia a szovjet-amerikai partneri kapcsolatok megerősítésére is. Mindenekelőtt persze gazdasági oldalról Bush szerdán is jelezte, hogy az Egyesült Államok bizonyos mértékig kész segítséget nyújtani a szovjet gazdaságnak. Mintegy 150 szovjet vállalati vezetővel, gazdaságirányítóval és vállalkozóval reggelizve kifejtette : „Készek vagyunk továbbmenni a hitelek és kölcsönök nyújtásánál - legjobb szakértőink tapasztalatait ajánljuk fel önöknek”. A finom utalásnak persze a hallgatók aligha örülhettek, hiszen ez a „továbblépés” egyelőre átugorja a kölcsönök nyújtásának a szakaszát, de Bush jelezte azt is, erről akkor lehet szó, amikor a Szovjetunióban végérvényesen kiépül a jogállam, s az segíteni fogja a külföldi technológia és tőke beáramlását is.A szovjet gazdaságirányításról . kialakult benyomásait egyébként alátámaszthatta az is, amit a nagyszabású reggeli egyik résztvevője, Szjatoszlav Fjodorov nyilatkozott a TASZSZ-nak. A világhírű szemsebész szerint az esemény csupán protokolláris jelentőségű volt, mivel szovjet részről nem szabad vállalkozók voltak jelen, hanemgazdasági rabok”. Ma még nem vagyunk felkészülve arra, hogy Amerikával kereskedjünk, ez ma csak a miniszterek privilégiuma, akik készek kiárusítani az egész országot és akik nem felelnek semmiért. Ám ezzel együtt is a délutáni sajtóértekezletén az amerikai elnök úgy vélte, hogy a két fél „hatalmas lépéseket” tesz a gazdasági kapcsolatok normalizálására. A legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvéről mint már megoldott problémáról nyilatkozott, s azt is megemlítette, hogy a felek előbbre léptek az űrkutatásban, s a környzetvédelem terén folytatott együttműködésben. Gorbacsov pedig úgy érzelte, hogy évek óta először foglalkozott a két ország vezetője komolyan azzal, milyennek kell lenni a gazdasági kapcsolatoknak. Gorbacsov nyugtázta, hogy a szovjet reformok megvalósításakor Moszkvának kell vállalnia az alapvető felelősséget, „de ellenmozgásra is szükség van” a Nyugat részéről. Le kell bontani a hidegháború éveiben emelt akadályokat, fejtegette a szovjet elnök, konkrétan is utalván a COCOM- listára, amelyet a mostani csúcstalálkozón is megvitatott Bushsa. Igazából nem derült ki, hogy a csúcstalálkozó menetére milyen hatást gyakorolt a litvániai tragédia, amelynek során hatan meghaltak a belorussziai határon felállított vámposztnál. Gorbacsov megemlítette, hogy Novo-Ogarjovóban érte őket az incidens híre és folyik a nyomozás. Vlagyimir Krucskov, a KGB elnöke kapcsolatba lépett Vitautas Landsbergis litván elnökkel, felajánlva a közreműködést a nyomozásban. Gorbacsov közölte, hogy felügyelni fogja a körülmények kiderítésének a menetét, s erről tájékoztatják a közvéleményt Tudom, hogy Gorbacsov haladéktalanul foglalkozni kezdett ezzel a kérdéssel, adta meg elnöktársának a szükséges támogatást Bush, kifejtvén ugyanakkor a megbeszéléseken tolmácsolta az amerikai álláspontot a balti helyzet egészéről. ______________Lambert Gábor Göncz Árpád üdvözlő távirata Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Flavio Cottinak, a Svájci Államszövetség elnökének Svájc nemzeti ünnepe, az államszövetség megalakulásának 700. évfordulója alkalmából. Iskolaszezon Augusztus 1-től szeptember 1-ig minden iskolaszezoni árucikk 20%-kal nl?félftig vásárolható meg az ÁPISZ boltokban. Ne halassza el a kedvezd alkalmat! Füzetek, táskák, tolltartók és minden más iskolai cikk augusztusban engedményes áron kapható. Kívasd fel idézeleket, hívja Vevőszolgálatunkaat a 117-9999 teletorszáma ! Támadás egy litván vámposzt ellen Vilniusból jelenti az MTI. Ismeretlen fegyveresek szerdára virradóra géppisztollyal agyonlőttek hat litván határőrt, illetve vámtisztviselőt a litván-belorusz határnál. A támadásnak, amelynek nyomait odaérkező turisták fedezték fel, a Litván Rádió és Televízió jelentése szerint két sebesült áldozata is volt A TASZSZ hírügynökség beszámolt arról is, hogy szerda hajnalban Vilniusban robbanás volt a szovjet belügyi csapatok laktanyájánál. A szerda hajnali volt a legsúlyosabb támadás, amelyet litván vámposztok ellen az utóbbi időszakban végrehajtottak. Az utóbbi hónapokban a különleges szovjet belügyi csapatok többször rajtaütöttek az illegálisnak minősített balti vámposzton. A szovjet belügyminisztérium Litvániában állomásozó különleges rendeltetésű rendőri egységeinek (OMON) vezetője szerdán Vilniusban kijelentette: az egységhez tartozó katonáknak semmi közük sincs ahhoz a támadáshoz, amelyet éjszaka követtek el a balti köztársaság mechanikai határőrposztja ellen. Az OMON vezetője kijelentette, hogy a kommandó tagjai az adott időpontban a laktanyában tartózkodtak. Adózási megállapodás Moszkvából jelenti az ΜΠ. Elhárult az utolsó akadály is az új szovjet szövetségi megállapodás aláírása elől: Mihail Gorbacsov szovjet és Borisz Jelcin oroszországi elnök megállapodott az adózás kérdéséről. Gorbacsov kedden elfogadta Jelcin javaslatát, aki olyan rendszer bevezetését szorgalmazta, mely szerint valamennyi tagköztársaság önállóan dönthessen adók kivetéséről. Az így befolyt összegek egy részét átutalják a központi kormánynak, amely ebből fogja finanszírozni egyes programjait, köztük a védelmit. Vasúti merénylet Dagesztánban Moszkvából jelenti az MTI. Tizenöt személy életét vesztette és ugyanannyian megsebesültek szerdán hajnalban, amikor pokolgép robbant egy személyszállító vonaton a Moszkvát Bakuval összekötő vonalon, Mahacskala dagesztáni város közelében - jelentették be hivatalos forrásokból. Az év eleje óta ezen a szakaszon ez az ötödik ilyen jellegű merényles A hatóságok szerint most is felforgató akció történt. Az ügyben a szovjet és az azerbajdzsán KGB megkezdte a nyomozást Kedvezmény Romániának Bukarestből jelenti az MTI Románia már a közeljövőben megkaphatja az Egyesült Államok részéről a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elve szerinti bánásmódot - jelentette ki bukaresti sajtóértekezletén John Robson amerikai pénzügyminiszter-helyettes. Robson a hét első felében háromnapos látogatást tett Romániában, hogy felmérje az országban a demokrácia és a piacgazdaság kialakítása felé tett lépéseket Samir a megszállt területekről Jeruzsálemből jelenti az MTI. Jichak Samir izraeli miniszterelnök kedden ismét közölte, hogy Izrael sohasem fog visszavonulni az ország által megszállt területekről, mivel azok a politikus szerint a zsidó nép „örök otthonának” részét képezik. Az AP amerikai hírügynökség szerint Samir, egy jeruzsálemi egyetemen elmondott beszédében külön hangsúlyozta, hogy Izrael semmiféle nemzetközi konferencián sem hajlandó megvitatni Jeruzsálem státusának kérdését. Az egyiptomi Al Ahram című napilap szerdai számában a béke legnagyobb akadályának nevezte Samirt, s azt vetette a politikus szemére, hogy képtelen megszabadulni azon elképzelésétől mely szerint a palesztin népnek semmire sincs joga, sem független államra, sem pedig önrendelkezésre. Imelda Marcos hazatérhet Manilából jelenti az MTI. A Fülöpszigetek kormánya engedélyt adott Ferdinand Marcos egykori diktátor özvegyének és családjának hazatérésére. Imelda Marcos öt évet töltött száműzetésben. A kormány illetékese a hírhez hozzátette, hogy Imelda Marcos ellen adócsalás miatt vádat fognak emelni Manilában. Továbbra sem engedélyezik a diktátor hamvainak hazaszállítását Hawaiiból, ahol 1989 szeptemberében elhunyt. A Marcos családot 1986-ban népfelkelés űzte el a Fülöp-szigetekről. Hétszáz éves jubileum Helvét igazságok ZÜRICH Évfordulók öntömjénezésre, de önvizsgálatra is adhatnak alkalmat. A kis helvét konföderáció mai, 700. születésnapján ünnepel ugyan, de a jubileumi év Svájcban elsősorban a kritikus önelemzés jegyében áll. Svájc sikeres történelemre tekint vissza. Az 1291-ben három alpesi kanton által kötött szövetségből Európa egyik leggazdagabb, legjobban szervezett állama alakult ki, amely semlegesség politikájával e században mindkét világháború pusztításait el tudta kerülni. Egy állam, amelyben három nagy nyelvterület találkozik, s amelynek lakói itt békésen egymás mellett élnek; ha valaki azt kérdezné, Svájc hogyan kerülte el a kisebbségi problémákat, a helyes válasz az volna: nem engedte, hogy fölmerüljenek. Jóléttel, szociális biztonsággal és nemzetközi gazdasági jelentőséggel bír pedig Svájc mint olyan ország, amelynek - csak mintegy dunántúlnyi - területe jórészben terméketlen, sőt lakhatatlan, s amely ásványi kincsekben igen szegény. Amít a konföderáció elért, egyedül polgárai szorgalmának és politikai bölcsességének köszönheti. Ki tagadná: van ok az ünneplésre. Kisállami közérzet Sokan azonban Svájcban úgy érzik, a jubileum alkalmat ad arra, hogy megrendíthetetlennek hitt helvét igazságokat felülvizsgáljanak. Ezt a követelményt a legtöbben elfogadják, de a vélemények és temperamentumok a vitában már nagyon különböznek. A spektrum a nyárspolgári megelégedettségtől a svájci hók deklarációjáig terjed, akik közölték: nem kívánnak vigadni, bojkottálni fogják a rendezvényeket. Ma lényegében három tényezőre vezethető vissza az, amit a nagytekintélyű zürichi irodalomprofesszor Karl Schmid már több évvel ezelőtti így nevezett: „Das Unbehagen im Kleinstaat” (Rossz közérzet a kisállamban). Az első vitatott kérdés Svájc viszonya a szegény külvilághoz, nevezetesen a fejlődő országokhoz; a második a belső állapotokra vonatkozik, amelyeket a közelmúltban szokatlan módon zavart meg néhány politikai botrány; a harmadik időszerű és komoly kihívást az Európában végbemenő integrációs folyamat jelenti. A sommás vád, miszerint Svájc a harmadik világot kizsákmányolja, az 1968-as diákforradalom idején fogalmazódott meg, s azóta több toldalékkal egészül ki: a konföderáció nem segíti kellőképpen a fejlődő országokat, kereskedelme kihasználja őket bankjai diszkréten őrzik diktátorok összeharácsolt és idemenekített vágyánál s nem firtatják a náluk elhelyezett összegek eredetét, jóllehet azok gyakran a nemzetközi alvilágból, főleg kábítószercsempészetből származnak. Mások jónéhány szemrehányás erősen túlzón, de nem teljesen megalapozatlan. Megfelel a valóságnak, hogy az alpesi köztársaság nem segíti a harmadik világot olyan mértékben, mint például az észak-európai országok. Igaz azonban az is, hogy a svájci szövetségi kormány a skandináv jóléti államokkal ellentétben viszonylag szegény. A közvetlen adóknak kétharmada a kantonok és községek kezében marad, így a kiadások polgári ellenőrzése rendkívül hatékony, bár hozzá kell tenni, hogy nem egy kanton és város vagy falu maga is részt vesz fejlődő országok támogatásában, s ezek a számok nem jelennek meg a kormányszintű kimutatásokban. Hogy Svájc a harmadik világból hasznot húz, nem vád, hanem közhely, hiszen kereskedelem mindig csak kölcsönös előny alapján létezik. Ami pedig a bankokat illeti, ők maguk elismerik, hogy trezorjaikban „piszkos” pénzek meg-megfordulnak. Hatalmas napi forgalmuknak ez azonban csak egy - nehezen ellenőrizhető töredéke. A svájci banktitok ugyan szigorú, de példának okáért Ausztriában könnyebb bankokban névtelenül pénzt elhelyezni. Hogy a biztonságot kereső nemzetközi tőke nagyrészt mégis Svájcba áramlik, ez az ország politikai és szociális stabilitásával magyarázható. A Svájcban elhangzó önvádak a keresztény civilizáció értékeivel átitatott nyugati ember kételyeit tükrözik: erkölcsös-e egy nélkülöző világban akár szorgalom eredményeként is gazdagnak lenni? Az állam maga azonban, amelynek célja és létjogosultsága abból áll, hogy polgárai számára a lehető legjobb életfeltételeket biztosítsa, e kérdésre elvben nem tud feleletet adni. Mivel Svájc igen gazdag, a dilemma itt különlegesen nagy. A szomszédos országokban, elsősorban Franciaországban el-elhangzó tarán megjegyzések a „profitáló” Svájcról ugyanakkor a svájciak körében gyakran elkeseredést váltanak ki, pedig csak arról az alapigazságról van szó, hogy sikeresnek lenni és egyúttal közszeretetnek örvendeni, lehetetlen. Joggal utasíthat a kis ország vissza minden ilyenfajta morális kioktatást, mert Nyugat-Európában azon kevesek közé tartozik, akik soha nem birtokoltak gyarmatokat s akik már évszázadokóta a területi gyarapodásról is lemondtak. A kívülálló feltehetőleg inkább csak furcsaságként fogja elkönyvelni, hogy Svájcban botrányos szenzáció erejével hatott a leleplezés, miszerint az országban a hidegháború évei alatt titkos katonai hálózatok léteztek hírszerzésre és ellenállásra abban az esetben, ha Svájc idegen megszállás alá kerülne. A nyílt demokrácia követelményei kerültek itt ellentétbe azzal a meglehetősen banális ténnyel, hogy katonai titkokról nem szokás parlamentekben vitatkozni. Hatalmas port vert fel a hidegháború egy másik svájci vadhajtásának felfedése: a szövetségi rendőrség évtizedekig emberek százezreit ügyelte meg, és tartotta nyilván kartotékokban. Hogy államoknak elhárítószolgálatokra szükségük van, senki sem tagadja. Ez esetben azonban - mint a botrány kitörése után kiszolgáltatott kartotéklapokból kiderült — a bürokrácia kicsúszott a politika ellenőrzése alól, öntevékennyé és öngerjesztővé vált tisztviselői antidemokratikus, de részben egyszerűen ostoba módon ellenséget gyanítottak példának okáért baloldali szociáldemokratákban,csak-úgy mint a Kelet-Európába gyakran ellátogató kereskedőkben vagy újságírókban. Az igazi kihívás A komoly, Svájc igazi jellegét érintő kihívást azonban napjainkban az Európai Közösség jelenti. Egy-két évvel ezelőtt valószínűleg még minden svájci politikus kizárta volna, hogy az ország az EK-ba felvételét kérje, ma már mindenki számol ezzel a lehetőséggel. Nem annyira gazdasági tétek változtatták meg a véleményeket, mint inkább az a politikai kilátás, hogy Svájc a felépülő európai integráción kívül reked, s nem lesz lehetősége döntésekbe belszólni, amelyek jövőjét befolyásolják. A hangulatváltozáshoz nagy mértékben hozzájárultak az 1989-es közép- és kelet-európai események, amelyek nyomán egy mindeddig utópiának tartott egységes Európa képe immár mint reális elképzelés kezd kibontakozni. Lenne-e azonban Svájc számára hely az EK-ban? Gazdaságilag kétségtelenül. De politikailag? Igen, mondják a tagság hívei, hiszen Svájc már maga egy kis integrált Európa. Nem, felelik mások, mert Svájc lényege a konföderáció, a kantonok messzemenő önállósága, a referendumokban megnyilatkozó direkt demokrácia, s mindezt meg kellene nyirbálni, ha a döntési jogok Brüsszelbe helyeződnének át Ez utóbbiak hozzáfűzik: Svájc semlegessége nem egyeztethető össze az EK szándékaival, hogy közös külpolitikát és idővel közös biztonságpolitikát is kialakítson. Mire az előbbiek így válaszolnak, vegyük tudomásul, hogy Európában a tömbök eltűnése utánt a semlegesség felett eljárt az idő. Amire mások megint azzal replikáznak, hogy a semlegesség, amely az országnak történelme során felmérhetetlen előnyöket biztosítón, évszázadokkal idősebb, mint a megboldogult vasfüggöny. De akárhogy is, a belépésről egyszer adott esetben az utolsó szót nem a kormány vagy a parlament, hanem a lakosság fogja kimondani, mert a nemzetközi szervezetekhez való csatlakozás ratifikálására az alkotmány népszavazást ír elő. A jubileumi esztendő nem rossz alkalom a vitára; vajon mit jelent ma Svájc polgárainak, mit nyerne az ország, és mit kellene feláldoznia az Európai Közösségen belül s vajon fenntartható lenne-e a szerencsés európai „külön eset’. Oplatka András