Magyar Nemzet, 1992. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
KEDD, 1992. január 21. Universitas Magyar Nemzet 11 A Sacelláry-kastély ma Nemzetközi Menedzser Központ Az elegáns Sacelláry-kastély már a század elején is Budafok egyik nevezetességének számított. Ma e történelmi falak között a nemzetközi üzleti élet egyik legrangosabb másoddiplomájának megszerzéséért tanul a magyar szellemi élet és a keleteurópai térség legjobbjainak egy csoportja. A Nemzetközi Menedzser Központ alapítói már 1988-ban felismerték, hogy a korszakos változások lázában égő országban kulcskérdés az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás. Ezért a Központ fő célja, hogy segítse a mai és jövőbeli vezetőket abban, hogy tehetségüket és szorgalmukat a fejlett nyugati piacgazdaságok vezetési-menedzselési tapasztalatainak és legkorszerűbb módszereinek ismeretével párosíthassák. Nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Európában is a Nemzetközi Menedzser Központ volt az első, amely elkezdte az MBA típusú oktatást, menedzserképzést. A Központot amerikai-olasz-magyar vegyes vállalatként hozták létre 1988. november 1-jén, jelenleg alapítványként működik. Tevékenysége három fő területre összpontosul: 1. posztgraduális vezetőképzés (Fiatal vezetők programja), egyéves és angol nyelvű. 2. Vezetőképző tanfolyamok közép- és felsőszintű vezetők számára. 3. Nemzetközi tevékenység. Az MBA (FVP)-képzés A posztgraduális vezetőképzés a Központ legfontosabb programja. Célja, hogy a résztvevőkből olyan sikeres üzletembereket, menedzsereket neveljen, akik - a nemzetközileg is elfogadott szakmai és tudományos ismeretek és készségek birtokában - megfelelő módon közelítenek az üzleti világhoz. Képzésük átfogja a menedzsment és a vezetéstudomány teljes spektrumát. A magas színvonalat nemzetközileg elismert egyetemekkel és üzleti iskolákkal közösen kidolgozott tananyag biztosítja. Nemcsak a tantervek kidolgozása, hanem a tantárgyak oktatása is nemzetközi tekintélyű külföldi egyetemi oktatók részvételével folyik. A program sikeres megvalósításához elengedhetetlen szakmai színvonalat a kiterjedt egyetemi kapcsolatrendszer teszi lehetővé, amely szoros együttműködési, illetve felügyeleti szerződések alapján működik a Központ és az olyan intézmények között, mint az amerikai pittsburghi, tulane-i és indianai egyetemek, a kanadai York Egyetem, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Nijenrode Egyetem Hollandiában, a manchesteri egyetem, a franciaországi INSEAD és a svájci IMD. Az MBA- programot oktató intézményeket egy nemzetközi szervezet, az AACSB (American Association of Collegiate Schools of Business) minősíti, illetve diplomakiadási jogát időről időre ellenőrzi. Ez utóbbi rendkívül bonyolult és hosszadalmas eljárás. Megvizsgálják az intézetet, az oktatás tartalmát, a tanrendet, a tanárok és a hallgatók összetételét, felkészültségét, és ha bármelyik területen hiányosságot találnak, a diplomakiadás jogát azonnal visszavonják. Ezt az eljárást ötévenként megismétlik. Az 1989-ben induló első posztgraduális vezetőképző programnak még csak magyar résztvevői voltak. Az 1990-91-es tanévben azonban már nemcsak az oktatógárda volt nemzetközi, hanem a hallgatóság is. A magyar hallgatókon kívül Ausztriából, Németországból, Romániából és az Egyesült Államokból is érkeztek diákok. Az 1991-92- es tanévben pedig a huszonhét külföldi hallgató mellett csak öt magyar tanul az MBA-diplomáért. Az MBA-diploma A Master of Business Administration (MBA)fokozat az egyetlen nemzetközileg is elfogadott üzleti-vezetési szakdiploma, amelyet a jelöltek igen kemény munkával szerezhetnek meg. Az MBA- képzést Amerikában vezették be először, innen indult hódító útjára Európába. A posztgraduális vezetőképző program nem csak elméleti oktatásból áll. A három szemeszter elvégzése után a hallgatók szakmai gyakorlaton kamatoztathatják megszerzett tudásukat valamely fejlett piacgazdaságban működő világcégnél. Hallgatóink a világ számos országába jutottak el. A felbecsülhetetlen értékű gyakorlati tapasztalatokat nyújtó vendéglátóvállalatok között olyan közismert nevek szerepeltek, mint a japán Tomen, a francia Bull, az American International Group, a Johnson & Johnson Amerikában, a Coca-Cola cég Ausztráliában vagy a kanadai Northern Telecom. Minden hallgató, aki év közben sikeresen letette vizsgáit és teljesítette a program követelményeit, a Nemzetközi Menedzser Központ, a Joseph M. Kar. Graduate School of Business és a University of Pittsburgh közös oklevelét kapja. Ez bizonyítja, hogy nemzetközileg elismert, felsőfokú üzleti és menedzsment-tananyagot sajátítottak el. Ez a végbizonyítvány jogosítja fel őket arra, hogy egy kiegészítő szemeszter elvégzése után megszerezzék az MBA-diplomát. Ezt a kiegészítő szemesztert a hallgatók választhatóan Pittsburghben, Tulane-ben, Tulsában, Manchesterben vagy a kanadai York Egyetemen végezhetik el, itt kapják meg a diplomát. A Központ az 1992-es tanévtől gondol azokra is, akik nem tudnak egy évre elszakadni a munkájuktól. Az ő számukra indítjuk január közepétől a posztgraduális vezetőképző program esti változatát. A tananyag és a felvételi követelmények ugyanazok, mint a nappali tagozatokon, de a hallgatóknak csak heti két alkalommal, az esti órákban kell beülniük az iskolapadokba. A képzés hároméves. Félévenként maximum két tantárgyat oktatnak egy időben, és a hallgatók három tárgyat vehetnek fel trimeszterenként. A felvételi követelmény: egyetemi, esetleg főiskolai végzettség, magas szintű angol nyelvtudás, nemzetközi környezetben végzett szakmai tevékenységre való alkalmasság. A nappali program tandíja 700 000 forint. Ez nagy összegnek tűnik, de nemzetközi összehasonlításban (külföldi üzleti iskolákban 30 000-50 000 USA dollár) nem túlságosan magas, sőt már Magyarországon sem a Menedzser Központ tandíja a legdrágább. Az esti változatért ugyanezt az összeget három év alatt fizetik be a hallgatók. Sikeres tanulmányi előmenetel alapján részleges vagy teljes ösztöndíjat tudunk biztosítani támogatóink segítségével. A Menedzser Központ legfőbb támogatója és egyik alapító tagja a Magyar Hitel Bank. A többi támogató közül az alábbiakat emeljük ki: Szenzor Vállalat, San Paolo Bank of Torino, a Milánói Kereskedelmi Kamara, a Rockefeller Brothers Alapítvány, a kanadai kormány, a Ford Alapítvány, a Soros Alapítvány és a GE Tungsram. A legtöbb hallgatót a küldő vállalat szponzorálja. Rövid programok A Menedzser Központ fontosnak tartja, hogy a gyakorló vezetők továbbképzését is segítse, illetve az egyéni vállalkozókat is támogassa abban, hogy a vállalkozások indításához szükséges alapismereteket megszerezzék. Ezért a gazdasági élet legaktuálisabb kérdéseivel, problémáival foglalkozó három-öt napos tanfolyamokat is szervezünk, negyedévenként változtatva a témaköröket. 1992 első negyedévében tartunk például pénzügyi és marketing alapismereteket nyújtó tanfolyamokat, valamint pénzügggyel vagy marketinggel foglalkozó szakemberek számára angol nyelvtanfolyamot, és megismertetjük az emberi erőforrásokkal foglalkozó szakembereket az új nyugati módszerekkel. A Központ igen fontos tevékenysége a különféle konferenciák, hazai és nemzetközi szakmai találkozók szervezése. Ezek keretében nemcsak a vezetéstudomány legújabb eredményeinek megismertetésére, különféle kutatási programok bemutatására, nemzetközi összehasonlító vizsgálatok összegzésére nyílik mód, hanem kelet-európai és nyugati üzletemberek személyes megismerkedésére és tapasztalatcseréjére is kitűnő alkalom kínálkozik. Majzikné Csőke Zsuzsa Tanuljunk nyelveket! A RÓMAIAK görögül tanultak, hogy Arisztotelészt és Platónt eredetiben olvashassák. A középkorban és még a legújabb korban is mindenki, aki csak tehette, latinul tanult, hiszen ez volt évszázadokon keresztül a nemzetközi érintkezés, az irodalom és a tudomány nyelve. A nemzetközi nyelvek kifejlődésével a latin elvesztette egyeduralmát az irodalomban, a nemzetközi kapcsolatokban pedig a latinnal rokon modern nyelvek vették át a közvetítő szerepet. A versenyből mostanra az angol, pontosabban a „broken English” került ki győztesen. Aki nem akar reménytelenül lemaradni a nemzetközi mezőnyben, annak legalább törnie kell az angolt. Korunk jellegzetessége, hogy a kommunikáiiónak a nyelven kívül kifejlődött még több más fontos eszköze is, például a matematika és a fizika. Az természetesen nem igaz, hogy ezek ugyanolyan fontosak, mint a nyelv. De ha meg akarjuk érteni a fejlődést előrevivő erőket vagy az új fogalmakat, akkor matematikai képzettség és fizikai műveltség nélkül csak a modern frazeológiát sajátíthatjuk el. Régen azt mondták, hogy annyi embert érsz, ahány nyelvet beszélsz. Ma azt mondhatjuk, enyhe túlzással, hogy már ahhoz is legalább másik három nyelvet kell beszélned az anyanyelveden kívül, hogy egyetlen teljes embert érj: az angolt, a matematikát és a fizikát. Az absztrakció nyelve a matematika, a természeté és a technikáé a fizika. Az anyanyelvet az anyatejjel szívjuk magunkba. A másik két nyelvet valamikor el kell kezdeni tudatosan tanulni. Az alapokat jó mélyre ásva, kitartóan gyakorolni kell. Megéri-e? Természetesen igen. A tudás önmagában is érték, megszerzése olyan sikerélményt ad, ami kárpótol a befektetett munkáért. Annak viszont, akinek a képességei megengedik, nemcsak a műveltség megszerzéséért, a tudásért érdemes tanulnia ezeket a „nyelveket", hanem hivatásként is. A hivatás kétféle lehet: a megszerzett tudás használata vagy továbbadása, azaz a tanítás. NAGY KÖLTŐINK keserű kifakadásait szokás ellenérvként felhozni. Csokonai szerint „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”. „Még bolondabb az, aki tanár akar lenni” - teszi hozzá tanár, diák, szülő egyaránt a létező szocializmus és a piacgazdaság fordulóján. Hogy baj van, azt sajnos nem tagadhatjuk. A fényes szelek ifjúságának nagy álma, a „holnapra megforgatjuk az egész világot”, ma sajnos még mindig időszerű. A tudásnak meg kell kapnia az elismerést. Elejét kell vennünk annak, hogy a tudatlanok, a képzetlenek, a műveletlenek hazája legyen Magyarország. Ez elsősorban az iskolán múlik. Az egyetemeknek is meg kell tenniük mindent azért, hogy legyen elég olyan ember, aki nemcsak hogy érti, de majd tanítani is tudja e három,,nyelvet”. Jó módszerek után kutatva megszületett a gondolat: indítsunk angol matematika tanár, illetve angol-fizika tanár szakokat az egyetemeken. A matematika és fizika megértése ugyan más képességet igényel, mint a nyelvtanulás, de a tehetséges fiatalokban igen sok esetben megvan mindkettő, legfeljebb nem egyforma mértékben. Aki ezen a szakon tanul, elsősorban középiskolai tanár lehet, de az sincs kizárva, hogy nyelvtanár, fordító, számítógép-programozó lesz vagy fizikus. A most induló egyetemi reform lehetőséget ad a hallgatóknak arra, hogy megkeressék a hajlamuknak és képességeiknek legjobban megfelelő irányt és arányt. Egyetemeinken néhol már indult matematika-angol szak. Az érettségi előtt állóknak érdemes elgondolkodniuk és érdeklődniük ezen lehetőségek felől. Itt azonban meg kell állnom egy pillanatra, és fel kell tennem a kérdést: „Tényleg érdemes?” Nem erkölcstelen-e ma tehetséges fiatalokat arra biztatni, hogy a tanári pályát, éppen a legnehezebb szakokat válasszák, amikor szakképzettség nélkül, egy kis ügyességgel többet kereshetnek, mint volt tanáraik? EGY OLYAN ORSZÁGBAN, ahol csak az ötéves tervek mutatói kerültek a figyelem középpontjába, ott a tudás háttérbe szorult. De még amerikai folyóiratban is olvashattuk néhány évvel ezelőtt a kérdést: „Hogy van az, hogy te, akit nem visz rá a lélek, hogy ellopd a hardvert, szemrebbenés nélkül ellopod a szoftvert?” Az emberek tudatában a súlyos tömeggel, a nagy méretekkel és más efféle tulajdonságokkal jellemezhető „tárgyak” képviselték és képviselik még ma is az értéket Tudomásul kell vennünk, hogy ennek vége! A szoftver ma már drágább, mint a hardver! Az információ korábban a tudás, a „ know-how" a legértékesebb. Mire a most érettségiző fiatalokból tanárok lesznek, ennek az igazságnak Magyarországra is el kell érkeznie, különben elvesztünk. Ezt pedig nem akarhatjuk, nem engedhetjük. Lovas István Egy híren pendülünk Pályázatunk eredménye Az újságírás iránt kedvet érző egyetemi-főiskolai hallgatók számára kiírt pályázatunk zsűrije befejezte a beküldött írások értékelését. Első helyezést ért el és az ezzel járó 10 000 forintos pénzjutalomban részesül. Ötvös Edit, az ELTE Természettudományi Karának hallgatója. A 7000 forintos második díjat az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanuló Inotai Edit nyerte. Pályázatunk harmadik helyezettje, 5000 forintos pályadíjjal, Vajda Éva, a Közgazdaság-tudományi Egyetem hallgatója. Valamennyiüknek szívből gratulálunk. Minden egyetemistának és főiskolásnak, aki részt vett a pályázaton, megköszönjük, hogy megtisztelt minket írásaival. A felsőoktatás világáról szóló tudósításaikat továbbra is érdeklődéssel várjuk. Mai számunkban a harmadik helyezett írását közöljük. Miért nem vizsgázik az egyetemista? Úgy kezdődön, hogy kétszáz negyedéves közgazdászhallgató megtagadta a vizsgát. Illetve valahol sokkal régebben kezdődött... Hiszen az 1988-ban indult elsős évfolyam már mást tanult közgazdaságtanból, mint az elődeik. Ám, mikor felkérték az elmélettörténet tárgyat emberemlékezet óta tanító professzort, hogy változtasson a tananyagon, azt felelte, hogy ő volt itt előbb. Mármint házon belül: 1956 óta ő tanítja az egyetemen az elmélettörténetet, ezért ő tudja, hogy mit kell oktatni a diákoknak, a tárgy marad, punktum. Különben is az előadásai mindig népszerűek voltak, szerették a hallgatók... Aztán jött ez a reformévfolyam, és azt mondta, nem. A korábbi nemzedékeknek ugyanis marxistaségét kellett tanulni. A polgári közgazdaságtan „téveszméit” az elmélettörténet tárgy keretében lehetett megismerni. De aztán egyik napról a másikra eltűnt a szocialista pégé, és a tanárok egy fiatal generációja a Nyugaton elfogadott polgári közgazdasági elméleteket kezdte oktatni. Versenytársa támadt a három évtizede tanított tárgynak és professzorának. De hát feltétlenül élesen szembe kell kerülniük a generációknak? A hasonló profil nem teremt-e ugyanannyi lehetőséget az együttműködésre, mint a szembenállásra? Hiszen felsőbb éven építeni lehet az alapozó képzésben megszerzett ismeretekre. Sőt nemcsak lehet, hanem kell is, mert így lehet újabb, a korábbiakat kiegészítő tudást adni a diákoknak. Végül is ez (lenne) az universitas, az egyetem célja. Ehelyett azonban a professzor valóban szembekerült fiatal kollégáival. A magyarázat egyszerű: amíg egy egyetemi tanár fizetése nem több, mint az államigazgatási szerveknél dolgozó gépírónőké, addig nem érdekelt abban, hogy egy évek óta bevált sémától eltérjen. Még akkor sem, ha bebizonyosodik, hogy mondandója felett eljárt az idő. Amíg a jegyzetírás honoráriuma alig több, mint a kézirat legépeltetésének költsége, addig az egyetemi oktatóknak nem éri meg új tankönyveket írni. Egyszerűbb elviselni a kisebb-nagyobb súrlódásokat a szakmai viták során, és bízni abban, hogy minden megy tovább a maga útján. Csakhogy most homok került a fogaskerekek közé. A diákok még nem fásultak bele az örökösen ismétlődő szakmai konfliktusokba, nem lehetnek tekintettel arra, hogy a költségvetés mennyit hajlandó áldozni az állami egyetem tanárainak fizetésére. A diákok csak tanulni szeretnének, mégpedig lehetőleg értelmes dolgokat. Márpedig egy négyszáz oldalas, régi tananyagokból összeollózott és az alapképzéssel jelentős átfedéseket mutató tankönyvet nem tekinthetnek „intellektuális kihívásnak”. Miről jutott mindez eszembe? Új év, új élet, új költségvetés. A diákok és oktatók mindennapjait megkeserí■tik a konfliktusok, mindkét fél csak vesztes lehet. A diák azért, mert energiáit tanulás helyett az ellenállásba fekteti; a tanár azért, mert megszégyenítő anyagi helyzete mellett még presztízsét is elveszíti. De ennél jóval többről van szó, nem csak a szemben álló felekről. Ez a történet mindannyiunkról szólt.. Vajda Éva Hogy Kelet Nyugatnak tartson Svájci leckék vendéglátásból MAGYAR SZÁLLODAIPARI és idegenforgalmi szakiskolákból negyvenhat tanár ismerkedett életközelből a svájci idegenforgalmi know-how-val a churi Hotelund Touristikfaschschule passagi gyógyüdülőjének iskolaszállójában. „A szövetség által finanszírozott »pilotprojektet« az idegenforgalmi fejlesztési segély keretében valósítják meg a keleti államokban” - írta a svájci Bündner Tageblatt december 17-i számában. A szövetség, a Bund Svájcban olyasmi, mint Magyarországon az állam. De a hasonlóság korántsem jelent azonosságot, ezt a magyar szakemberek is számtalanszor megtapasztalhatták, amikor az „állam” szerepét firtatták különféle beruházásokban, a szak-, illetve átképzés szubvencionálásában - és a svájciak alig értették a kérdést. Náluk ugyanis az állam - mármint a Bund, netán Eidgenossenschaft, de sosem a Staat - nemigen szól bele semmibe, még az oktatás kereteit is minden kanton maga szabályozza. Huszonhárom kanton a fél magyarországnyi Svájcban! A „keleti segélyt”, az Osthilfét azonban valóban a Bund szavazta meg, konkrétan a parlament mindkét házában. A kétszázötvenmillió franknyi összeggel a visegrádi hármakat támogatják a sokat idézett japán bölcsesség szellemében: ne halat adj az éhezőnek, mert holnapra újra megéhezik, hanem tanítsd meg halászni! Hogy Magyarország megváltását az oktatáson kellene kezdeni, már sokan felfedezték. A svájci kormány a belátáson túl lépett is, Claude Kaspar sankt-galleni professzort, az idegenforgalom nemzetközi szaktekintélyét bízta meg a továbbképzés megvalósításával. A svájci „Pilotprojekt", „Pilotseminar" elnevezés is a vállalkozás úttörő jellegét hivatott hangsúlyozni. Ennek keretében a chári Szállodaipari és Idegenforgalmi Szakiskolának, valamint a budapesti Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképzőnek jutott az a megtisztelő feladat, hogy magyar idegenforgalmi szakemberek és tanárok továbbképzését megszervezze és lebonyolítsa. AZ ELSŐ, valóban kísérletinek tekinthető csoport háromrészes továbbképzésének második fázisa fejeződött be karácsony előtt. Nyilván ez a külföldi szakasz volt a legélményszerűbb, melynek során a magyar szakemberek a közismerten világszínvonalú svájci idegenforgalom több objektumát élőben tanulmányozhatták. Utazhattak drótkötélpályán és a százéves Rhatische Bahnen, betekinthettek Zürichben az ötcsillagos Hotel Savoy konyhájába és raktáraiba, megízlelhették és megkaphatták a sankt-moritzi Hotel Albana receptjeit. A továbbképzés idegenforgalmi érdekességeket bemutató része járt utat jelentett - járatlanabb és rögösebb az elméleti rész. A svájci előadók nem tudtak eleget magyar hallgatóik felkészültségéről, és olykor - talán a biztonság kedvéért - alá is becsülték; a magyar csoport összetétele viszont szakképzettség, munkakör tekintetében valóban heterogénebb volt a kelleténél. Persze nem véletlenül keresztelték a svájciak „pilotprojekt" -re a kezdeményezést. EGY KEZDEMÉNYEZÉS folytatást igényel. Hátravan még a szeminárium harmadik szakasza, amelyben ki-ki már hasznosíthatja az eddigi tanulságokat is - de sokkal több van hátra. Kaspar professzor azzal búcsúzott a csoporttól, hogy a svájci parlament előtt van az Osthilfe következő része. A javasolt nyolcszázmillió frankos összeget az egyik ház, a Bundesrat 141:0 arányban (ó, demokratikus szavazás!) jóváhagyta, a Standerat azonban még nem döntött. Tekintélyesen megnőtt tehát az összeg, ám megnőtt a részesedők száma is. A svájci segélyen számos keleti ország osztozik immár a Baltikumtól a Fekete-tengerig. És ha valakinek emiatt csalódottság, netán bosszúság lenne az első érzése, sose feledje: a kelet-(közép)-európai változások szorosan összefüggnek, a kelet-(közép)-európai államok összetartoznak. És aki lerugdosná társát az Európa-vonat ütközőjéről, azt könnyen le is rángatják onnan. Bízvást köszönhetjük hát meg közösen a támogatást. Szaszovszky József