Magyar Nemzet, 1992. április (55. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
A Magyar Nemzet Az alaperőmű építése ma is vitatan kérdés. Ezen a problémakörön belül két döntést kellene meghozni. Mikor épüljön és milyen legyen az új alaperőmű? Amikor kérdésre nehéz válaszolni, ám a döntés halasztása sem megoldás még akkor sem, ha folyik a „rugalmas erőműépítési program” és a külföldi ajánlatok begyűjtése. Mivel az elhatározás hosszú távú következményekkel jár, csak helyeselhető az az álláspont, amely szerint a közvéleményt minden alternatíva jó és rossz oldaláról tájékoztatni kell. Azt is világossá kell tenni, hogy a döntés elodázása milyen káros következményekkel jár. A közvéleménynek ismernie kell a várható következményeket, a bizonytalanságokat és kockázatokat is. Csak ilyen tárgyilagos tájékoztatás után lehet joggal elvárni a lakosság támogatását. Nem engedhetünk meg magunknak még egy Bős-Nagymaros ügyet. Objektív felmérés Hogy milyen alaperőművet építsünk, nehezen dönthető el, bizonytalanok azok a kalkulációk, amelyek a megalapozáshoz rendelkezésre állnak. A különböző erőműveket ugyanis nem egyformán terheli a vagyonérték, nem teljesen világpiaciak a tüzelőanyagárak stb. A szakemberek ma úgy tartják, hogy a legolcsóbb villamos energiát az atomerőmű termeli. Ezt követik a szénhidrogén-erőművek, legdrágábban pedig a széntüzelésű erőművek dolgoznak. Ez valószínűleg így is van, mégsem nélkülözhető egy olyan objektív felmérés, mint amilyen a nyugat-európai erőművekről készült. Egy ilyen számítás ugyanis abból indul ki, hogy az erőmű építését egy bank megfelelő kamatfeltételek mellett meghitelezi, majd a termelés befejezése után a létesítményt lebontják és a környezetet helyreállítják. Végül az összes kiadás és bevétel összesítése után nullára állítják az erőmű bankszámláját és ebből határozzák meg a villamos energia önköltségét. Nyugat-európai adatok szerint 0,01 ECU/kWh-val (körülbelül 1 Ft/kWh-val) olcsóbb az atomerőműben termelt villamos energia a többinél. Kérdés, hogy ez nálunk hogyan alakulna. Minden olyan „takarékosság” megengedhetetlen, amely a biztonsági vagy környezetvédelmi beruházások és üzemeltetési költségek elhagyásával igyekszik valamelyik erőműtípust gazdaságilag előnyösebb színben feltüntetni! Arra is ügyelni kell, hogy másként merül fel a környezetszennyezés és a biztonság kérdése egy olaj vagy széntüzelésű erőműnél, mint egy atomerőművel kapcsolatban. A helyzet nem egyszerű, ha alaposabban vizsgáljuk. A biztonság kérdése az atomerőműveknél nem csak a hazai berendezésekre vonatkozik, hiszen a szomszédos és távolabbi európai országok számos, különböző biztonsági rendszerrel rendelkező atomerőművet üzemeltetnek. Csernobil a példa arra, hogy az atomerőművek biztonságossága globális kérdés! Számunkra a kockázatot nem elsősorban a paksi atomerőmű jelenti, hanem a környezetünkben található, a miénknél sokkal kevésbé biztonságos, kevésbé korszerű reaktorok üzemeltetése. (Például Bohunyice (Cseh és Szlovák Köztársaság), Kozloduj (Bulgária), Greifswald (a volt NDK) stb., stb.) Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos kockázatot még a legmodernebb atomerőművek is jelentenek és ezekből Európában igen sok van. Másrészt pedig a paksi atomerőmű biztonsági rendszere is fejlesztést kíván, ha azt a nyugat-európai normákhoz akarjuk illeszteni. Úgy tetszik, tudomásul kell venni, hogy a hagyományos erőművekkel szemben az atomerőművek mindig bizonyos kockázatot jelentenek. Sajnos azonban att sem igaz, hogy az előbbiek kockázatmentesek lennének. Szén-dioxid- és nátrium-oxidtermelésük ugyanis globális problémákat okoz és ezek éppolyan kockázati tényezők, mint a radioaktivitás. Ma még nem tudjuk felmérni, hogy az ózonlyuk által átengedett ultraibolya-sugárzás, illetve az üvegházhatás milyen következményekkel jár. A hagyományos erőműveknek a távlati veszélyek mellett azonnal észlelhető, lokális környezetkárosító hatásuk is van. Ez közismert, mégsem tulajdonítanak neki kellő jelentőséget. Pedig ez is okozhat visszafordíthatatlan káros folyamatokat. Korszerűtlen szénerőművek Más problémák is vannak. Szénerőműveink korszerűtlenek, alacsony hatásfokkal dolgoznak. Egy részük megérett, másik részük pedig hamarosan megérik a selejtezésre. Ezek a tények súlyos gondot jelentenek a környezetvédelem számára. Erőműveink egy részénél, általában éppen a legtöbb szennyezést kibocsátóknál ugyanis az említett okok miatt nem szabad költséges környezetvédelmi beruházásokat megvalósítani. A jobb műszaki állapotban lévőknél a hatásfok javítása még elképzelhető. De az igazi megoldás nem ez, hanem egy új, korszerű ligniterőmű megépítése, cirkulációs rendszerű, nagy teljesítményű fluidkazánokkal. Ehhez van hazai tüzelőanyag-bázis is Bükkábrányban. A környezetvédelmi létesítmények üzemeltetése azonban tovább növeli a villamosenergia-termelés önköltségét, így a fogyasztói árat is. Azt is látni kell, hogy a már üzemelő erőművekbe utólagosan beépíthető technológiák mintegy 20 évvel ezelőtti műszaki színvonalat képviselnek. Villamosenergia-importunk ebben az évben körülbelül 750-1000 MWe-val kevesebb lesz a tavalyinál. Ugyanakkor az importált villamos energia ára - a korábbiakhoz viszonyítva - megháromszorozódott. Jelenleg csak a paksi atomerőműben és a szénhidrogén-tüzelésű erőművekben termelt villamos energia olcsóbb az importnál, amelynek további csökkenésével számolnunk kell. Az MVMT rövid távú, úgynevezett rugalmas erőműépítési programja ezt a hiányt részben a hazai szénhidrogéntüzelésű erőművek kapacitásának teljesebb kihasználásával, részben pedig kombinált ciklusú, villamosenergia-termelést és hőszolgáltatást egyaránt nyújtó gáztüzelésű blokkok létesítésével kívánja pótolni. A földgáztüzelésnek környezetvédelmi szempontból számos előnyös sajátsága van. Nincs por-, kén-dioxid-, nehézfém-kibocsátás, és a nátriumoxid-kibocsátás is jelentős mértékben csökkenthető. Import 450 millió dollárért Magyarország 1990-ben, 1991- es áron számolva, körülbelül 450 millió dollárt költött villamosenergia-importra. Ha ezt az energiát egy Pakshoz hasonló atomerőműben termeltük volna meg, a szükséges fűtőanyag - szintén 1991-es áron számolva - mintegy 100 millió dollárba került volna. Ha a megépítéshez szükséges pénzt külföldi hitelből fedeztük volna, a tőketeher elérte volna a 190 millió dollárt. Az import villamos energia ilyen módon történő kiváltása ezek szerint évi 160 millió dollár megtakarítást eredményezne! Hazai szénerőműveink-jelenlegi formájukban is, tehát kéntelenítés nélkül! - az import villamos energia áránál is jóval nagyobb önköltséggel működnek. Ez azt jelenti, hogy 1800 MWe hazai szénerőművi kapacitás helyett új, korszerű erőmű építése nemcsak évi 200 millió dollár megtakarítást jelentene - hanem évente 500 000 tonnányi kénsavtól is megkímélné környezetünket. Évi 200 millió dollárból nagyon sok bányásznak lehetne új, egészséges munkahelyet teremteni! Ez jelentené a bányász-foglalkoztatás pozitív megoldását, nem a bányák mindenáron történő fenntartása. Valóban drága dolog lenne tehát környezetünk szennymentesítése? Ellenkezőleg! Ez lenne a gazdaságos megoldás! Egy új, 1800 MWe teljesítményű erőmű építése körülbelül 1 milliárd dollár megrendeléshez juttatná a magyar ipart. Mivel a fővállalkozó nyugati cég lenne, ezek a megrendelések nagyot lendítenének vállalatainkon és végre megindítanák a magyar gazdaság mozgását. Az elmondottakból következik, hogy az erőművi környezetvédelem nem lehet az erőművek és az MVMT belső magánügye. A jelentkező problémák enyhítése, megoldása ugyanis csak társadalmi összefogással és anyagi áldozatvállalással képzelhető el. Társadalmi támogatást pedig csak a nyilvánosság, a széles körű meggyőző munka eredményeként várhatunk. Az összefüggések vizsgálatából annyi mindenképpen igazoltnak látszik, hogy energiapolitikai koncepciót, energiafejlesztési programot csak környezetvédelmi programmal együtt, azzal szerves egységben lehet készíteni. Meggyőződésem, hogy az erőműfejlesztési és a hozzá tartozó környezetvédelmi program mesterséges szétválasztása olyan hibás döntésekhez vezethet, amelyeknek következményeiért az országnak és a lakosságnak súlyos árat kell fizetni. Szabó István Nyilvánosságot az elképzeléseknek (2.) Mikor és milyen alaperőmű épüljön? Gazdaság CSÜTÖRTÖK, 1992. április 9. Valami van a levegőben Egy bőkezű ajándék a British Airways 25. születésnapján! A legnagyobb amerikai városokba a világ legalacsonyabb árain repülhet idén tavasszal: New Yorkba, Washingtonba már 49000 forinttól, Los Angelesbe, San Franciscoba 69000 forinttól. Hat földrész számtalan városába, távoli és egzotikus vidékekre újabb kedvezmények várják Önt! Megtudhatja, hogy mi van még a levegőben, ha érdeklődik az utazási irodákban a British Airways repülőútjai iránt. British Airways A VILÁG KEDVENC LÉGITÁRSASÁGA 1078