Magyar Nemzet, 1992. július (55. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25 / 175. szám
Az ország helyzete SZOMBAT, 1992. július 25. 6 Magyar Nemzet Közbiztonság igenis van. Még van. Legalábbis a „köz” számára, úgy globálisan. A bűncselekmények áldozatai viszont úgy vélik, talán mégsincs, vagy ha van is, hát nem annyira jó. Tavaly több mint négyszázezer bűncselekmény vált ismertté. (Ami több mint négyszázezer áldozatot is feltételez.) Egyes kriminológusok (köztük európai hírű kriminálstatisztikusok) szerint a látencia - tehát a hatóságok előtt titokban maradó bűnözés mértéke -kilencszeres. Idén - az első féléves adatok tanúsága szerint - némileg javult a helyzet, amennyiben a romlás mértékének csökkenését javulásnak nevezhetjük. Szokás hangoztatni, hogy „bezzeg az előző rendszerben, nem kellett félni a sötét utcákon”. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy kemény diktatúrákban a világon mindenütt ,jól a közbiztonság, a hitleri Németország bűnügyi statisztikája fél évszázada felülmúlhatatlan... Más kérdés, hogy a bűnözés nyugaton és keleten egyaránt terjed, legfeljebb a növekedés ütemében tapasztalható némi eltérés. Na és a rendőrség technikai, és más jellegű korszerűségében. Ezért azonban kár lenne az utcasarkon ácsorgó tányérsapkást kárhoztatni, ő nem tehet semmiről. Vagy inkább mondjuk azt, nem az ő hibája, ha a nyitott ablakkal parkoló autót ellopják, ha télire kint felejtett színes tévének lába kél a nyaralóból... R.T. A közbiztonságért - mint a belügyminiszter többször is leszögezte - a kormány a felelős, bár az ebből adódó feladatok többsége a rendőrségre hárul. Az, hogy évente kétezren vesztik életüket közúti balesetek során, vagy három-ötszázan fulladnak vízbe fürdőzés közben, éppúgy jellemzője a közbiztonságnak, mint a bűnözés alakulása. A legtöbben persze ez utóbbira gondolnak a téma kapcsán, ezen belül is elsősorban az utcai bűnözésre. Valutázásra, táska- és láncollépésekre, rablásokra, parkoló autók feltörésére vagy ellopására. Gyaníthatóan ezek határozzák meg az úgynevezett «szubjektív közbiztonságot], ami általában rosszabb, mint a tényleges állapot. Rendőrségi vezetők szerint a polgárok nagy része sötétebbnek látja a közbiztonság helyzetét, mint amilyennek azt a statisztika mutatja. Boross Péter, a belügyi tárca irányítója nemrégiben leszögezte, hogy a rendőrség végre (ismét) magára talált. Ez a rendőrség már nem lesz elnéző, sem határozatlan. Ez a rendőrség keményen fellép a bűnözéssel szemben, ugyanakkor szolgáltató testület lesz. Közbiztonságot fog szolgáltatni. Hogy konkrétan hogyan képzelik ezt el, arról dr. Bökönyi István ezredessel, az Országos Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi főosztályának vezetőjével beszélgettünk. Bökönyi ezredes a gépjárműprogramtól kezdve a képzési reformokig számos fejlesztési koncepciót ismertetett, első helyen azonban az úgynevezett „rendőri háló” kiépítését említette. Ennek megvalósulása után a rendőrkapitányságok, őrsök, állomások, körzeti megbízotti csoportok számának növelésével az országban nem lesz olyan település, ahol legalább egy körzeti megbízott ne teljesítene szolgálatot, vagy napi gyakorisággal ne jelenne meg a járőr. Ehhez az is szükséges, hogy megtaláljuk a megfelelő szervezeti és szolgáltatási megoldásokat, ugyanis ma még a demonstrációk, a sport- és kulturális rendezvények biztosításához főként a közterületekről vonjuk el a rendőröket. - Ez a program nyilván a második félévre előirányzott háromezer fős létszámemelésre (is) alapoz. Kérdés, hogy sikerül-e feltölteni a kapott státusokat? - Bár a pálya presztízse nem az általunk kívánt szinten áll, a nagyszámú jelentkezést tekintve nem hiszem, hogy gondot okozna a létszám feltöltése. Más kérdés, nagyon sok múlik a jelentkezők felvételi kérelméről döntő kollégákon, hiszen ha rosszul válogatnak, hosszú időre konzerválhatnak egy kevésbé kedvező állapotot. A most belépő rendőrök ugyanis évtizedekig a pályán maradnak, maradhatnak. Az egészségügyi kritériumok azonban meglehetősen szigorúak, tíz jelentkező közül hatot alkalmatlannak minősít a bíráló bizottság. Ám ezzel együtt is úgy vélem, nem lesz gond a státusok feltöltése. Más kérdés, hogy a háromezer új rendőr nem jelenik meg azonnal az utcákon... - Hanem? - Képzésen vesznek részt, ami az utóbbi negyven évben egy 10-12 hónapos tanfolyam volt, jelenlegi nevén a tiszthelyettesképző iskola. Ezt most, szeptembertől kétéves kurzus váltja fel. Persze nemcsak az oktatás időtartama változik, hanem a tartalma is. Kevesebb ideológia, kevesebb elmélet, több napi aktualitás, életszerű helyzetek, jog, fegyverismeret, önvédelem és a többi olyan ismeret, amire a napi munkában általában szükség van. Elnézést, de nem kellene ezzel megvárni a rendőrök jogállását tisztázó, a rendőrségről szóló törvényt? - Mindenkinek jobb lenne, ha kezünkben tarthatnánk már a végleges, parlament által elfogadott szöveget. A bűnügyi helyzet, a közbiztonság állapota azonban nem engedi a várakozást. A törvény megjelenéséig belső rendelkezésekkel pótoljuk a hiányzó jogszabályokat. - További szervezeti átalakítások is várhatóak? - Bevetésirányító központok létrehozását tervezzük. Napközben, munkaidőben általában olajozottabban mennek a dolgok, a középvezetők és a parancsnokok irányítják az apparátust Éjszakánként azonban minden döntés az ügyeletesek vállán nyugszik. A bevetésirányító központokban számítógépes rendszerre futnak majd be az információk, s a szolgálatos bevetésirányítók az utcákon járőröző és a kapitányságon készenlétben várakozó rendőröknek egyaránt parancsot adhat más. Eddig négy-öt szolgálatszervezési séma volt forgalomban, aminek alapján beosztották a járőrök munkaidejét Terveink szerint a jövőben csak a keretekről rendelkezne központi utasítás - például arról, hogy hány munkaszüneti napon dolgozhat a rendőr, vagy mennyit túlórázhat - a szolgálatot azonban minden parancsnok a helyi adottságoknak megfelelően szervezné meg, így a kritikus időszakokban (délután, este) jóval több egyenruhás lehet kint az utcákon. Ugyancsak újdonság lesz a járőr számára korábban állandó jelleggel előírt szolgálati útvonal megszűnése. Főként a városokban a területre kivezényelt kollégák mozgását a parancsnokok változtathatják, így a csoportok mozgását nem lehet előre kiszámítani, bárhol megjelenhetnek, rajtaütésszerűen igazoltathatnak, vagy egyéb akcióba kezdhetnek. A fejlesztési tervek talán leglátványosabb része a gépjármű- és fegyverprogram. - Mindkettő végrehajtása megkezdődött. A jelenlegi fegyvereket nagy tűzerejű és hosszú élettartamú izraeli Jerikó- pisztolyokra cseréljük. Ami pedig a járműveket illeti, a Volkswagen cég a megállapodás értelmében szállítja a Golfokat. A testületnél rendszeresített jármű a Volkswagen, illetve a Ford lesz, valamint a BMW motorkerékpár. Bocsánat, de rengeteg egyéb autó is fut „Rendőrség" felirattal az oldalán, az Auditól kezdve a Mercredesen át a Citroenig mindenféle nyugati típust látni a kapitányságokon. Ezekhez - gondolom - sem szervizhálózat, sem alkatrész-utánpótlás nincs. Tény és való, hogy legalább húszféle autómárka megtalálható a rendőrségen. Azok a típusok, amelyeket nem soroltam fel, kivétel nélkül ajándék autók. Bűnmegelőzési alapítványok, önkormányzatok, más országok rendőrségei adományozták. Köszönettel fogadtuk őket, az átmeneti időszakban nagy segítséget jelentenek. Főleg vidéken nagy a jelentősége egy-egy ilyen ajándék autónak, függetlenül attól, hogy milyen gyártmányról van szó. Annyival egészíteném ezt ki, egyre több megyében igényelnek lovakat a szolgálat ellátásához. Úgy látszik, ismét divatba jön a lovasrendőr. A dolog gyakorlati haszna az, olyan hegyvidéki, vagy mocsaras terepen is megjelenhet a járőr, ahová eddig - gépjárművel - nem jutott el. A rendőri háló ennyivel is teljesebb lesz. Romhányi Tamás A köz biztonsága Bevetésirányító központokkal a bűnözők ellen Sűrűbb lesz a rendőri háló Valutázók, kurtizánok, gázpisztolyok Legjobb, ha bezárkózunk? " Jobb félni, mint megijedni - tartja a mondás. Ami azt illeti, én egyiket sem kedvelem. És mégis, mindkét érzésnek ki vagyok téve, amint az utcára kilépek. A közlekedésben is megnyilvánuló agresszió, forgalmasabb helyeken a kizsebelés veszélye, az utcai kipakolósdival járó felfordulás, a gázspray-val való szembefújás, a hivalkodó prostitúció, s úgy általában a züllés, a deviancia, a gyanútlan férfit, nőt, gyereket, idős embert érő támadások, mindennapjaink részévé váltak. Budapest, te csodás! Július vége, dél körül. A Váci utca konszolidáltan nyüzsög. Legalábbis ahhoz képest, ami majd kora délután kezdődik és jó estig tart Most csak a turisták, a kirakatokat nézegetők, békés hobók és „csicsedli” árusok színesítik a képet. Időközben átsuhan a színen néhány egyenruhás fiatal rendőr, igyekeznek lazán, könnyedén mozogni, bár arcukon látszik némi zavar. Beavatottként tudom, hogy a reggeli óráktól kezdve civil ruhás nyomozók is végzik a dolgukat. Április óta a Belvárosban erősített megfigyelés és járőrözés folyik. Az itt kialakult bűnözési vagy azt csak súroló, taszító jelenségek tipikusan kelet-európaiak, magukban hordozzák mindazon stílusjegyeket, amelyeket egy törvényeiben és gazdaságában átmeneti, lábadozó ország „termelt” ki. Mert ugyan, hol élnének meg évekig ilyen jól és békésen az arab pénzváltó gengek? Már lassan én is „betanulom”, melyik az ő sávjuk, hol kezdődik a zsebesek, s koldusok birodalma, merre vizslatnak akik a kézitáskák kirablására, az autók felnyitására szakosodtak. A szőttest, népi lajbit, kaviárt és egyéb árut kezükben tartók sorfalát a tömeg kénytelen kerülgetni, botladozni, így könnyebb meglepni a kiszemelt áldozatot. Délután. Talán éppen váltják a rendőröket vagy más utcákban vannak. Másodpercek alatt megjelennek az arab valutások. Darálják, énekelik az ajánlatokat. Hosszú üresjáratok után akad csak vevő. Németajkú, a hivatalos árfolyamhoz viszonyítva úgy ötven fillért nyerthet egy márkán. Fel nem tudom fogni, ki az, akinek megéri így váltani. Peer Tibor ezredes a BRFK-tól, akihez többek között ez a terület is tartozik - azt mondja: egyre kevesebb a kuncsaft. S végső soron az fogja megszüntetni az üzletet, ha a forint konvertibilis lesz... - És addig? Önök malmoznak? - Szó sincs róla. Éppen ez évben született e téren is egy határozottabb intézkedési terv. Egy különleges egységet állítottunk ezekre az ügyekre. Sokáig megkötötte a kezünket, hogy a szóban forgó arab állampolgároknak névházassággal a papírforma szerint a tartózkodásuk legalizált volt itt Magyarországon. A vádemelésig legtöbbször nem tudtunk eljutni, mert a bizonyítás is legalább olyan nehéz, mint a prostitúciónál. Ugyan ki fogja tanúsítani vagy elismerni, hogy feketén, az utcán vásárolt valutát? Ezért virágzott évekig ez a piac és képes még mindig létezni. - Ismereteik szerint hányan élnek a fővárosban ebből a tevékenységből? . - Úgy kétszázan. Hónapokig tartó sziszifuszi munkával eljutottunk addig, hogy a névházasságtól kezdve az üzletág számos mozzanatát bizonyítékokkal tudjuk alátámasztani - jó néhány esetben. Mindez - reményeink szerint - elég lesz a vádindítványhoz és bírói döntés után az országból való kiutasításhoz. - Hány személyt érintene az eljárás? - Első lépésben több mint húszat. - Tényleg úgy gondolják, így visszaszoríthatják e jelenséget? - Igen. Hiszen ilyen erőteljes, egyértelmű fellépésre eddig nem volt példa. Ha az első húsznak, „a fejnek” mennie kell, remélhető, hogy a többi önként szedi a sátorfáját... - Mondjuk Bulgária felé? - Ahol még van terep a számukra. Ugyanis nálunk egyre inkább kezd szűkülni. Egyik oka a hamisított pénztől való félelem, amely az ilyen pénzváltók által kerül forgalomba. A vásárlónak ebből - finoman szólva - komoly kellemetlensége lehet. Ismereteink szerint ez a pénzváltó társaság máris szeretné más területre áttenni a tevékenységét. Sejtéseink vannak ugyan, hogy mit céloztak meg, de ez maradjon a mi titkunk. A Váci utcán kívül, a Kossuth Lajos utca sarkán lévő Gourmand kávéház a pénzváltók másik törzshelye, külön kasztot képeznek akik pályaudvarokon „dolgoznak”. Hírek szerint már az orosz alvilág is feni a fogát e tevékenységre, s mivel ők mindenkinél keményebbek és módszereikben is kegyetlenek, érthető, hogy az arabok új üzletágak felé kacsintgatnak. Utánpótlás tehát lesz még egy ideig. Egy biztos, mindaddig míg ötven fillér haszonért leállunk csencselni az utcán, magunk állítjuk ki a tartózkodási engedélyeket. Belvárosi dzsumbuj Csinos, fiatal egyenruhás lány áll az V. kerületi rendőrkapitányság bejáratánál. Hétköznap, délután 6 óra van. Zsebes „hölgyek” előállítása folyik, vannak jónéhányan. Egy angolul beszélő házaspár próbálja megértetni magát, hiába a rendőrök készségessége, a mosoly, inkább egy zsebszótár kellene. Az ügyeletes mellén fényképes névkártya, további fiatal rendőrlányok pattannak az autókba, gyakorlaton vannak itt, járőrözni indulnak a rutinosabb kollegákkal, próbálnak rendet tenni. - Hányan járják a területet? - kérdem dr. Bencze József ezredest, a kapitányság vezetőjét. - Eddig harminc egyenruhás rendőrt tudtunk saját erőnkből kiállítani, de a napokban többen leszünk már. Segít a BRFK, az akciócsoport, hiszen az V. kerületben a negyvenezres törzslakosság többszöröse fordul meg naponta és koncentrálódik egy igen szűk negyedben. - Mennyi feljelentés érkezik be önökhöz egy évben? - Tavaly 1670 volt. Többségükben lopás, rablás miatti panasz. Mindez főként külföldiekre irányul. Ha nem tudunk ezen a tendencián változtatni, jövőre nem lesz kit kirabolni... Ezt nem viccnek szántam, véresen komoly. Látom az utcákon. Azt szintúgy, hogy bővült a „repertoár"! A Dunakorzón, a szállodasor előtt fényes nappal szólítgatják le a női és férfi prostituáltak a sétálókat. Mintha egy második Rákóczi tér kezdene kialakulni. -Tudjuk. -És?! - A korzózás még nem „üldözendő”. A leszólítás pedig csak üzleti ajánlat és nem az üzlet lebonyolítása. Nincs alapunk az intézkedésre. Tapasztaljuk mi is, nagyon felbátorodtak, amióta híre ment, „liberalizálni” készülnek a prostitúcióval kapcsolatos jogszabályt. - A szállodák vezetői nem panaszkodtak, hogy zaklatják a vendégeiket? Hiszen sokan családdal, társsal érkeznek. - Kialakultak a játékszabályok. A szállodák teraszaihoz nem mennek, a fél méternyi „távolságot” betartják. És mi a helyzet az illegális árusokkal? Láttam ugyan, hogy munkatársai pakoltatnak, de néhány óra múlva megint ott volt a stand. így megy ez. Röhögve kifizetik a napi ötszáz forint büntetést, így még mindig olcsóbban jönnek ki, mintha szabályos engedélyt kérnének. Egy hivatalos helypénz: 40-50 ezer forint lehet havonta, az illegális árust, ha mindennap megbüntetjük, kifizet: 15 ezret. A zoknikat, bugyikat, egyebet elkobozni nincs jogunk, egy leltár felvétele itt a kapitányságon több órát vesz igénybe... Szóval az önkormányzatoknak el kellene végre döntenie: tiszta, kulturált várost akarnak-e, vagy vendégriasztó, keleti zsibvásárt. Mert, ha a szabályos engedéllyel rendelkező elfoglalhatja a járdát, a többiek „csak” követik a példát. Feltételezem, nem a tehetetlenséget akarja tovább ecsetelni. Egyáltalán nem! Sőt, most van kialakulóban egy egészséges együttműködés a polgárok és kereskedők érdekeinek védelme és az intézkedéseink között. A belvárosi céhegylet nem szándékozik tovább tétlenül tűrni az alkalmi bazársort és mindazokat a züllött, deviáns megnyilvánulásokat, amelyek rontják az adót, közterheket viselő kereskedők üzleti érdekeit. Ez már nem megmosolyogtató színfolt - mondják -, arról van szó, tönkremegyünk-e vagy sem? Nemcsak számítanak a segítségünkre, hanem anyagilag is támogatni kívánják működési feltételeinket. Az V. kerületi önkormányzat szintén partner a rendteremtésben, s mivel a jelenlegi személyzettel a járőrözést nem bírnánk, további tizenöt személy bérét vállalták át, így hatvanan lesznek a belvárosi utcákon. Továbbá ötmillió forintot adnak fejlesztésre, ebből gyors járműveket, számítógépeket veszünk. Értelmetlen brutalitás Erős Imre százados a BRFK rablási alosztályának vezetője zavarban van. Ami tízéves tapasztalata ellenére még őt is meglepi mostanság: az eseteket kísérő értelmetlen brutalitás. A létbizonytalansággal, munkanélküliséggel magyarázza a vészesen romló helyzetet, amelyben új elem azért, hogy Borsodból, Szabolcsból csoportosan jönnek a fővárosba a fiatalok, akik rablásból, mások kifosztásából élnek. A legnépszerűbb „fegyver” a gázpisztoly és a gázspray, amelyeket nemzetközi szabadpiacainkon rendkívül olcsón árusítanak... Kántor Géza ezredes az ORFK-n, viszont fordított arányt említ: számításaik és tapasztalataik szerint a balatoni legveszélyeztetettebb üdülőhelyeken minden civilre két bűnöző jut. Kántor úr egyébként a balatoni megerősített egységek tevékenységét fogja össze. A július 17-től kezdődő hétvégén átfogó ellenőrzést tartottunk a déli és északi part frekventált helyein. Ebben a közlekedésiek, a vízirendészeti egységek mellett a balatoni polgárőrség is részt vett. Utóbbiak közreműködésére most először került sor. Mintegy 70 kilométernyi területet négyszáz ember fésült át. Szükséges ez a fokozott figyelem a nemzetközi tolvajbandák miatt, különösképpen az autólopásokra specializálódott társaságok okoznak fejtörést. A tavalyi szezonban 74 ilyen eset volt, idén eddig: 68. Főképp a milliós értéken felüli járművekre „utaznak”. A módszerekre és az összmunkára mi sem jellemzőbb, hogy míg az egyik sétány végén az ellenőrzés folyt, a másik végén „eltűnt” egy autó. Siófokon egy előző akciónk következtében úgy tűnt, sikerült némileg visszaszorítani a prostitúciót De csak a törzshelyüket tették át máshová. Miután ez a jelenség igen taszító és az a bűnöző vitág, ami köréje épül, veszélyezteti a civil társadalmat így a múlt hét végén ismét erélyesen felléptünk velük szemben. Negyven személyt állítottunk elő, kettőjük ellen sikerült eljárást kezdeményeznünk. Döbbenetes a szervezettség: fiatal lányok elmondása szerint a futtatók Szabolcsban toborozzák az utánpótlást e szezonális munkára... A Balaton környéke minden hétvégén megszedi a maga halálos áldozatait. Az „ellazulás”, nemtörődömség szintén megkéri az árat. Idén már 24-en fulladtak a vízbe. Hurrá nyaralunk! Amíg még tudunk. Kormos Valéria Szerveződő polgárőrök A bűnözők átmennek a szomszédba A civil önvédelmi szervezetek robbanásszerűen szaporodnak. Közös szervezetük, az Országos Polgárőr Szövetség alelnöke, dr. Kiss István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy elmondta, hogy talán a legnagyobb problémájuk az, hogy még nincs jogilag megfelelően és véglegesen szabályozva a tevékenységük, majd így folytatja: - Szervezetünk teljesen alulról, a polgárok saját kezdeményezésére kezdett kiépülni. Legelőször az egyes településeken jöttek létre önvédelmi csoportok, s amikor már kettőszáz fölött volt a számuk, akkor vetődött fel először az összefogás igénye. - Mi az, amit tehetnek az ilyen civil szerveződések? - Nem véletlenül beszélgetünk most a BRFK bűnmegelőzési osztályán - itt van a központunk -, hiszen elsődleges funkcióink a bűnmegelőzés területén vannak. Elsősorban járőrszolgálatokat szervezünk, figyelünk és jelentést teszünk az illetékes rendőri szerveknek. Ehhez mindenhol jó kapcsolatokat kell kiépíteni az önkormányzatokkal és a rendőrségekkel, s ezek általában támogatják is ezt a fajta munkát. - Mit tehet egy polgárőr, ha valami rendellenességet észlel? - Csak amit elmondtam, hiszen intézkedési jogkörrel nem rendelkeznek, nem használhatnak semmilyen kényszerítőeszközt. - Ez nem sok. Mennyire hatékony így a munkájuk? - Vannak helyek, ahol bizonyos fajta bűncselekmények a polgárőrök jelenléte és munkája hatására teljesen megszűntek - kapcsolódik be a beszélgetésbe Firon András, a szervezet szóvivője. - Egy baj van csak, hogy ilyenkor a bűnelkövetők a tapasztalatok szerint átteszik a székhelyüket. - Óhatatlanul fel kell tennem a kérdést, mi közük van önöknek a korábbi önkéntes rendőrökhöz? - A szervezetnek semmi - veszi vissza a szót Kiss István. - Azt a szervezetet a belügyminiszter egy rendelettel megszüntette. Viszont minden büntetlen, erre a munkára alkalmas magyar állampolgár lehet polgárőr, így számos korábbi önkéntes rendőr is található a tagjaink között. (k.gy.)