Magyar Nemzet, 1992. július (55. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

Az ország helyzete SZOMBAT, 1992. július 25. 6 Magyar Nemzet Közbiztonság igenis van. Még van. Legalábbis a „köz” számára, úgy globálisan. A bűncselekmények áldo­zatai viszont úgy vélik, talán még­­sincs, vagy ha van is, hát nem annyira jó. Tavaly több mint négyszázezer bűncselekmény vált ismertté. (Ami több mint négyszázezer áldozatot is feltételez.) Egyes kriminológusok (köztük európai hírű kriminálstatisz­­tikusok) szerint a látencia - tehát a hatóságok előtt titokban maradó bű­nözés mértéke -kilencszeres. Idén - az első féléves adatok ta­núsága szerint - némileg javult a helyzet, amennyiben a romlás mérté­kének csökkenését javulásnak ne­vezhetjük. Szokás hangoztatni, hogy „bez­zeg az előző rendszerben, nem kellett félni a sötét utcákon”. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy ke­mény diktatúrákban a világon min­denütt ,jól a közbiztonság, a hitleri Németország bűnügyi statisztikája fél évszázada felülmúlhatatlan... Más kérdés, hogy a bűnözés nyu­gaton és keleten egyaránt terjed, leg­feljebb a növekedés ütemében ta­pasztalható némi eltérés. Na és a rendőrség technikai, és más jellegű korszerűségében. Ezért azonban kár lenne az utcasarkon ácsorgó tányér­sapkást kárhoztatni, ő nem tehet semmiről. Vagy inkább mondjuk azt, nem az ő hibája, ha a nyitott ab­lakkal parkoló autót ellopják, ha té­lire kint felejtett színes tévének lába kél a nyaralóból... R.T. A közbiztonságért - mint a belügyminisz­ter többször is leszögezte - a kormány a felelős, bár az ebből adódó feladatok többsége a rendőrségre hárul. Az, hogy évente kétezren vesztik életüket közúti balesetek során, vagy három-ötszázan fulladnak vízbe fü­rdőzés közben, éppúgy jellemzője a közbiztonságnak, mint a bű­nözés alakulása. A legtöbben persze ez utóbbira gondolnak a téma kapcsán, ezen belül is elsősorban az utcai bűnözés­re. Valutázásra, táska- és láncollépések­­re, rablásokra, parkoló autók feltörésére vagy ellopására. Gyaníthatóan ezek ha­tározzák meg az úgynevezett «szubjektív közbiztonságot], ami általában rosszabb, mint a tényleges állapot. Rendőrségi veze­tők szerint a polgárok nagy része söté­teb­bnek látja a közbiztonság helyzetét, mint amilyennek azt a statisztika mutatja. Boross Péter, a belügyi tárca irányítója nemrégiben leszögezte, hogy a rendőrség végre (ismét) magára talált. Ez a rendőrség már nem lesz elnéző, sem határozatlan. Ez a rendőrség keményen fellép a bűnözéssel szemben, ugyan­akkor szolgáltató testület lesz. Közbiztonságot fog szolgáltatni. Hogy konkrétan hogyan kép­zelik ezt el, arról dr. Bökönyi István ezredessel, az Országos Rendőr-főkapitányság közrendvé­delmi főosztályának vezetőjével beszélgettünk. Bökönyi ezredes a gépjárműprogramtól kezdve a képzési reformokig számos fejlesztési koncepciót ismertetett, első helyen azonban az úgynevezett „rendőri háló” kiépítését említette. Ennek megvalósulása után a rendőrkapitánysá­gok, őrsök, állomások, körzeti megbízotti cso­portok számának növelésével az országban nem lesz olyan település, ahol legalább egy körzeti megbízott ne teljesítene szolgálatot, vagy napi gyakorisággal ne jelenne meg a járőr. Ehhez az is szükséges, hogy megtaláljuk a megfelelő szervezeti és szolgáltatási megoldá­sokat, ugyanis ma még a demonstrációk, a sport- és kulturális rendezvények biztosításához főként a közterületekről vonjuk el a rendőröket. - Ez a program nyilván a második félévre előirányzott háromezer fős létszámemelésre (is) alapoz. Kérdés, hogy sikerül-e feltölteni a kapott státusokat? - Bár a pálya presztízse nem az általunk kí­vánt szinten áll, a nagyszámú jelentkezést te­kintve nem hiszem, hogy gondot okozna a lét­szám feltöltése. Más kérdés, nagyon sok múlik a jelentkezők felvételi kérelméről döntő kollé­gákon, hiszen ha rosszul válogatnak, hosszú időre konzerválhatnak egy kevésbé kedvező ál­lapotot. A most belépő rendőrök ugyanis évti­zedekig a pályán maradnak, maradhatnak. Az egészségügyi kritériumok azonban meglehető­sen szigorúak, tíz jelentkező közül hatot alkal­matlannak minősít a bíráló bizottság. Ám ezzel együtt is úgy vélem, nem lesz gond a státusok feltöltése. Más kérdés, hogy a háromezer új rendőr nem jelenik meg azonnal az utcákon... - Hanem? - Képzésen vesznek részt, ami az utóbbi negyven évben egy 10-12 hónapos tanfolyam volt, jelenlegi nevén a tiszthelyettesképző iskola. Ezt most, szeptembertől kétéves kurzus váltja fel. Persze nemcsak az oktatás időtartama válto­zik, hanem a tartalma is. Kevesebb ideológia, kevesebb elmélet, több napi aktualitás, életszerű helyzetek, jog, fegyverismeret, önvédelem és a többi olyan ismeret, amire a napi munkában általában szükség van.­­ Elnézést, de nem kellene ezzel megvárni a rendőrök jogállását tisztázó, a rendőrségről szóló törvényt? - Mindenkinek jobb lenne, ha kezünkben tarthatnánk már a végleges, parlament által el­fogadott szöveget. A bűnügyi helyzet, a köz­­biztonság állapota azonban nem engedi a vára­kozást. A törvény megjelenéséig belső rendel­kezésekkel pótoljuk a hiányzó jogszabályokat. - További szervezeti átalakítások is várha­tóak? - Bevetésirányító központok létrehozását ter­vezzük. Napközben, munkaidőben általában ola­­jozottabban mennek a dolgok, a középvezetők és a parancsnokok irányítják az apparátust Éjsza­kánként azonban minden döntés az ügyeletesek vállán nyugszik. A bevetésirányító központokban számítógépes rendszerre futnak majd be az infor­mációk, s a szolgálatos bevetésirányítók az utcá­kon járőröző és a kapitányságon készenlétben vá­rakozó rendőröknek egyaránt parancsot adhat más. Eddig négy-öt szolgálatszervezési séma volt forgalomban, aminek alapján beosztották a jár­őrök munkaidejét Terveink szerint a jövőben csak a keretekről rendelkezne központi utasítás - például arról, hogy hány munkaszüneti napon dolgozhat a rendőr, vagy mennyit túlórázhat - a szolgálatot azonban minden parancsnok a helyi adottságoknak megfelelően szervezné meg, így a kritikus időszakokban (délután, este) jóval több egyenruhás lehet kint az utcákon. Ugyancsak új­donság lesz a járőr számára korábban állandó jel­leggel előírt szolgálati útvonal megszűnése. Fő­ként a városokban a területre kivezényelt kollégák mozgását a parancsnokok változtathatják, így a csoportok mozgását nem lehet előre kiszámítani, bárhol megjelenhetnek, rajtaütésszerűen igazol­tathatnak, vagy egyéb akcióba kezdhetnek.­­ A fejlesztési tervek talán leglátványosabb része a gépjármű- és fegyverprogram. - Mindkettő végrehajtása megkezdődött. A jelenlegi fegyvereket nagy tűzerejű és hosszú élettartamú izraeli Jerikó- pisztolyokra cserél­jük. Ami pedig a járműveket illeti, a Volkswa­gen cég a megállapodás értelmében szállítja a Golfokat. A testületnél rendszeresített jármű a Volkswagen, illetve a Ford lesz, valamint a BMW motorkerékpár.­­ Bocsánat, de rengeteg egyéb autó is fut „Rendőrség" felirattal az oldalán, az Auditól kezdve a Mercredesen át a Citroenig mindenfé­le nyugati típust látni a kapitányságokon. Ezek­hez - gondolom - sem szervizhálózat, sem al­katrész-utánpótlás nincs.­­ Tény és való, hogy legalább húszféle au­tómárka megtalálható a rendőrségen. Azok a tí­pusok, amelyeket nem soroltam fel, kivétel nél­kül ajándék autók. Bűnmegelőzési alapítvá­nyok, önkormányzatok, más országok rendőr­ségei adományozták. Köszönettel fogadtuk őket, az átmeneti időszakban nagy segítséget jelentenek. Főleg vidéken nagy a jelentősége egy-egy ilyen ajándék autónak, függetlenül at­tól, hogy milyen gyártmányról van szó. Annyi­val egészíteném ezt ki, egyre több megyében igényelnek lovakat a szolgálat ellátásához. Úgy látszik, ismét divatba jön a lovasrendőr. A do­log gyakorlati haszna az, olyan hegyvidéki, vagy mocsaras terepen is megjelenhet a járőr, ahová eddig - gépjárművel - nem jutott el. A rendőri háló ennyivel is teljesebb lesz. Romhányi Tamás A köz biztonsága Bevetésirányító központokkal a bűnözők ellen Sűrűbb lesz a rendőri háló Valutázók, kurtizánok, gázpisztolyok Legjobb, ha bezárkózunk? " Jobb félni, mint megijedni - tartja a mondás. Ami azt illeti, én egyiket sem kedvelem. És mégis, mindkét érzésnek ki vagyok téve, amint az utcára kilépek. A közlekedésben is megnyilvánu­ló agresszió, forgalmasabb helyeken a kizsebelés veszélye, az utcai kipakolósdival járó felfordulás, a gázspray-val való szem­­befújás, a hivalkodó prostitúció, s úgy általában a züllés, a devi­ancia, a gyanútlan férfit, nőt, gyereket, idős embert érő támadá­sok, mindennapjaink részévé váltak. Budapest, te csodás! Július vége, dél körül. A Váci utca konszolidáltan nyüzsög. Legalábbis ahhoz képest, ami majd kora délután kezdődik és jó es­tig tart Most csak a turisták, a kirakatokat nézegetők, békés hobók és „csicsedli” árusok színesítik a képet. Időközben átsuhan a színen néhány egyenruhás fiatal rendőr, igyekeznek lazán, könnyedén mozogni, bár arcukon látszik némi zavar. Beavatottként tudom, hogy a reggeli óráktól kezdve civil ruhás nyomozók is végzik a dol­gukat. Április óta a Belvárosban erősített megfigyelés és járőrözés folyik. Az itt kialakult bűnözési vagy azt csak súroló, taszító jelen­ségek tipikusan kelet-európaiak, magukban hordozzák mindazon stílusjegyeket, amelyeket egy törvényeiben és gazdaságában átme­neti, lábadozó ország „termelt” ki. Mert ugyan, hol élnének meg évekig ilyen jól és békésen az arab pénzváltó gengek? Már lassan én is „betanulom”, melyik az ő sávjuk, hol kezdődik a zsebesek, s koldusok birodalma, merre vizslatnak akik a kézitáskák kirablásá­ra, az autók felnyitására szakosodtak. A szőttest, népi lajbit, kaviárt és egyéb árut kezükben tartók sorfalát a tömeg kénytelen kerülget­ni, botladozni, így könnyebb meglepni a kiszemelt áldozatot. Délután. Talán éppen váltják a rendőröket vagy más utcák­ban vannak. Másodpercek alatt megjelennek az arab valutások. Darálják, énekelik az ajánlatokat. Hosszú üresjáratok után akad csak vevő. Németajkú, a hivatalos árfolyamhoz viszonyítva úgy ötven fillért nyerthet egy márkán. Fel nem tudom fogni, ki az, akinek megéri így váltani. Peer Tibor ezredes a BRFK-tól, akihez többek között ez a terü­let is tartozik - azt mondja: egyre kevesebb a kuncsaft. S végső so­ron az fogja megszüntetni az üzletet, ha a forint konvertibilis lesz... - És addig? Önök malmoznak? - Szó sincs róla. Éppen ez évben született e téren is egy hatá­rozottabb intézkedési terv. Egy különleges egységet állítottunk ezekre az ügyekre. Sokáig megkötötte a kezünket, hogy a szóban forgó arab állampolgároknak névházassággal a papírforma szerint a tartózkodásuk legalizált volt itt Magyarországon. A vádemelé­sig legtöbbször nem tudtunk eljutni, mert a bizonyítás is legalább olyan nehéz, mint a prostitúciónál. Ugyan ki fogja tanúsítani vagy elismerni, hogy feketén, az utcán vásárolt valutát? Ezért virágzott évekig ez a piac és képes még mindig létezni. - Ismereteik szerint hányan élnek a fővárosban ebből a tevé­kenységből? . - Úgy kétszázan. Hónapokig tartó sziszifuszi munkával elju­tottunk addig, hogy a névházasságtól kezdve az üzletág számos mozzanatát bizonyítékokkal tudjuk alátámasztani - jó néhány esetben. Mindez - reményeink szerint - elég lesz a vádindít­ványhoz és bírói döntés után az országból való kiutasításhoz. - Hány személyt érintene az eljárás? - Első lépésben több mint húszat. - Tényleg úgy gondolják, így visszaszoríthatják e jelenséget? - Igen. Hiszen ilyen erőteljes, egyértelmű fellépésre eddig nem volt példa. Ha az első húsznak, „a fejnek” mennie kell, re­mélhető, hogy a többi önként szedi a sátorfáját... - Mondjuk Bulgária felé? - Ahol még van terep a számukra. Ugyanis nálunk egyre in­kább kezd szűkülni. Egyik oka a hamisított pénztől való félelem, amely az ilyen pénzváltók által kerül forgalomba. A vásárlónak ebből - finoman szólva - komoly kellemetlensége lehet. Ismere­teink szerint ez a pénzváltó társaság máris szeretné más területre áttenni a tevékenységét. Sejtéseink vannak ugyan, hogy mit cé­loztak meg, de ez maradjon a mi titkunk. A Váci utcán kívül, a Kossuth Lajos utca sarkán lévő Gour­mand kávéház a pénzváltók másik törzshelye, külön kasztot ké­peznek akik pályaudvarokon „dolgoznak”. Hírek szerint már az orosz alvilág is feni a fogát e tevékenységre, s mivel ők minden­kinél keményebbek és módszereikben is kegyetlenek, érthető, hogy az arabok új üzletágak felé kacsintgatnak. Utánpótlás tehát lesz még egy ideig. Egy biztos, mindaddig míg ötven fillér haszonért leállunk csen­­cselni az utcán, magunk állítjuk ki a tartózkodási engedélyeket. Belvárosi dzsumbuj Csinos, fiatal egyenruhás lány áll az V. kerületi rendőrkapi­tányság bejáratánál. Hétköznap, délután 6 óra van. Zsebes „höl­gyek” előállítása folyik, vannak jónéhányan. Egy angolul beszé­lő házaspár próbálja megértetni magát, hiába a rendőrök készsé­gessége, a mosoly, inkább egy zsebszótár kellene. Az ügyeletes mellén fényképes névkártya, további fiatal rendőrlányok pattan­nak az autókba, gyakorlaton vannak itt, járőrözni indulnak a ru­tinosabb kollegákkal, próbálnak rendet tenni. - Hányan járják a területet? - kérdem dr. Bencze József ez­redest, a kapitányság vezetőjét. - Eddig harminc egyenruhás rendőrt tudtunk saját erőnkből kiállítani, de a napokban többen leszünk már. Segít a BRFK, az akciócsoport, hiszen az V. kerületben a negyvenezres törzsla­kosság többszöröse fordul meg naponta és koncentrálódik egy igen szűk negyedben. - Mennyi feljelentés érkezik be önökhöz egy évben? - Tavaly 1670 volt. Többségükben lopás, rablás miatti pa­nasz. Mindez főként külföldiekre irányul. Ha nem tudunk ezen a tendencián változtatni, jövőre nem lesz kit kirabolni... Ezt nem viccnek szántam, véresen komoly.­­ Látom az utcákon. Azt szintúgy, hogy bővült a „reperto­ár"! A Dunakorzón, a szállodasor előtt fényes nappal szólítgat­­ják le a női és férfi prostituáltak a sétálókat. Mintha egy második Rákóczi tér kezdene kialakulni. -Tudjuk. -És?! - A korzózás még nem „üldözendő”. A leszólítás pedig csak üzleti ajánlat és nem az üzlet lebonyolítása. Nincs alapunk az in­tézkedésre. Tapasztaljuk mi is, nagyon felbátorodtak, amióta hí­re ment, „liberalizálni” készülnek a prostitúcióval kapcsolatos jogszabályt. - A szállodák vezetői nem panaszkodtak, hogy zaklatják a vendégeiket? Hiszen sokan családdal, társsal érkeznek. - Kialakultak a játékszabályok. A szállodák teraszaihoz nem mennek, a fél méternyi „távolságot” betartják.­­ És mi a helyzet az illegális árusokkal? Láttam ugyan, hogy munkatársai pakoltatnak, de néhány óra múlva megint ott volt a stand.­­ így megy ez. Röhögve kifizetik a napi ötszáz forint bünte­tést, így még mindig olcsóbban jönnek ki, mintha szabályos en­gedélyt kérnének. Egy hivatalos helypénz: 40-50 ezer forint le­het havonta, az illegális árust, ha mindennap megbüntetjük, kifi­zet: 15 ezret. A zoknikat, bugyikat, egyebet elkobozni nincs jo­gunk, egy leltár felvétele itt a kapitányságon több órát vesz igénybe... Szóval az önkormányzatoknak el kellene végre dönte­nie: tiszta, kulturált várost akarnak-e, vagy vendégriasztó, keleti zsibvásárt. Mert, ha a szabályos engedéllyel rendelkező elfoglal­hatja a járdát, a többiek „csak” követik a példát.­­ Feltételezem, nem a tehetetlenséget akarja tovább ecsetelni.­­ Egyáltalán nem! Sőt, most van kialakulóban egy egészsé­ges együttműködés a polgárok és kereskedők érdekeinek védel­me és az intézkedéseink között. A belvárosi céhegylet nem szán­dékozik tovább tétlenül tűrni az alkalmi bazársort és mindazokat a züllött, deviáns megnyilvánulásokat, amelyek rontják az adót, közterheket viselő kereskedők üzleti érdekeit. Ez már nem meg­mosolyogtató színfolt - mondják -, arról van szó, tönkreme­­gyünk-e vagy sem? Nemcsak számítanak a segítségünkre, ha­nem anyagilag is támogatni kívánják működési feltételeinket. Az V. kerületi önkormányzat szintén partner a rendteremtésben, s mivel a jelenlegi személyzettel a járőrözést nem bírnánk, to­vábbi tizenöt személy bérét vállalták át, így hatvanan lesznek a belvárosi utcákon. Továbbá ötmillió forintot adnak fejlesztésre, ebből gyors járműveket, számítógépeket veszünk. Értelmetlen brutalitás Erős Imre százados a BRFK rablási alosztályának vezetője zavarban van. Ami tízéves tapasztalata ellenére még őt is megle­pi mostanság: az eseteket kísérő értelmetlen brutalitás. A létbi­zonytalansággal, munkanélküliséggel magyarázza a vészesen romló helyzetet, amelyben új elem azért, hogy Borsodból, Sza­bolcsból csoportosan jönnek a fővárosba a fiatalok, akik rablás­ból, mások kifosztásából élnek. A legnépszerűbb „fegyver” a gázpisztoly és a gázspray, amelyeket nemzetközi szabadpiacain­kon rendkívül olcsón árusítanak... Kántor Géza ezredes az ORFK-n, viszont fordított arányt említ: számításaik és tapasztalataik szerint a balatoni legveszé­lyeztetettebb üdülőhelyeken minden civilre két bűnöző jut. Kán­tor úr egyébként a balatoni megerősített egységek tevékenységét fogja össze.­­ A július 17-től kezdődő hétvégén átfogó ellenőrzést tartottunk a déli és északi part frekventált helyein. Ebben a közlekedésiek, a vízirendészeti egységek mellett a balatoni polgárőrség is részt vett. Utóbbiak közreműködésére most először került sor. Mintegy 70 ki­lométernyi területet négyszáz ember fésült át. Szükséges ez a foko­zott figyelem a nemzetközi tolvajbandák miatt, különösképpen az autólopásokra specializálódott társaságok okoznak fejtörést. A tava­lyi szezonban 74 ilyen eset volt, idén eddig: 68. Főképp a milliós ér­téken felüli járművekre „utaznak”. A módszerekre és az összmun­kára mi sem jellemzőbb, hogy míg az egyik sétány végén az ellen­őrzés folyt, a másik végén „eltűnt” egy autó. Siófokon egy előző ak­ciónk következtében úgy tűnt, sikerült némileg visszaszorítani a prostitúciót De csak a törzshelyüket tették át máshová. Miután ez a jelenség igen taszító és az a bűnöző vitág, ami köréje épül, veszé­lyezteti a civil társadalmat így a múlt hét végén ismét erélyesen fel­léptünk velük szemben. Negyven személyt állítottunk elő, kettőjük ellen sikerült eljárást kezdeményeznünk. Döbbenetes a szervezett­ség: fiatal lányok elmondása szerint a futtatók Szabolcsban toboroz­zák az utánpótlást e szezonális munkára... A Balaton környéke minden hétvégén megszedi a maga ha­lálos áldozatait. Az „ellazulás”, nemtörődömség szintén megké­ri az árat. Idén már 24-en fulladtak a vízbe. Hurrá nyaralunk! Amíg még tudunk. Kormos Valéria Szerveződő polgárőrök A bűnözők átmennek a szomszédba A civil önvédelmi szervezetek robbanásszerűen szaporodnak. Közös szervezetük, az Országos Polgárőr Szövetség alelnöke, dr. Kiss István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy el­mondta, hogy talán a legnagyobb problémájuk az, hogy még nincs jogi­lag megfelelően és véglegesen szabá­lyozva a tevékenységük, majd így folytatja: - Szervezetünk teljesen alulról, a polgárok saját kezdeményezésére kezdett kiépülni. Legelőször az egyes településeken jöttek létre önvédelmi csoportok, s amikor már kettőszáz fö­lött volt a számuk, akkor vetődött fel először az összefogás igénye. - Mi az, amit tehetnek az ilyen ci­vil szerveződések? - Nem véletlenül beszélgetünk most a BRFK bűnmegelőzési osztá­lyán - itt van a központunk -, hiszen elsődleges funkcióink a bűnmegelő­zés területén vannak. Elsősorban jár­őrszolgálatokat szervezünk, figye­lünk és jelentést teszünk az illetékes rendőri szerveknek. Ehhez minden­hol jó kapcsolatokat kell kiépíteni az önkormányzatokkal és a rendőrsé­gekkel, s ezek általában támogatják is ezt a fajta munkát. - Mit tehet egy polgárőr, ha va­lami rendellenességet észlel? - Csak amit elmondtam, hiszen intézkedési jogkörrel nem rendelkez­nek, nem használhatnak semmilyen kényszerítőeszközt. - Ez nem sok. Mennyire hatékony így a munkájuk? - Vannak helyek, ahol bizonyos fajta bűncselekmények a polgárőrök jelenléte és munkája hatására teljesen megszűntek - kapcsolódik be a be­szélgetésbe Firon András, a szervezet szóvivője. - Egy baj van csak, hogy ilyenkor a bűnelkövetők a tapasztala­tok szerint átteszik a székhelyüket. - Óhatatlanul fel kell tennem a kérdést, mi közük van önöknek a ko­rábbi önkéntes rendőrökhöz? - A szervezetnek semmi - veszi vissza a szót Kiss István. - Azt a szervezetet a belügyminiszter egy rendelettel megszüntette. Viszont minden büntetlen, erre a munkára al­kalmas magyar állampolgár lehet polgárőr, így számos korábbi önkén­tes rendőr is található a tagjaink kö­zött. (k.gy.)

Next