Magyar Nemzet, 1992. augusztus (55. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
2 Maffiar Nemzet Nemzetközi élet SZOMBAT, 1992. augusztus 1. A KÜLPOLiTIKAI HELYZET , MIKÖZBEN EGYESEK CSODAFEGYVERKÉNT ünnepelik Panicsot, Milosevics tovább építgeti dogmatikus erődítményét - állapítják meg a kis-jugoszláv kormányfő nyugati szimpátiateremtő utazgatása kapcsán az elemzők. Míg ugyanis Panics két héten keresztül lobbyzott országáért, odahaza Milosevics, a Szerb Köztársaság elnöke kész helyzetet teremtett, amely teljességgel ellentétes az amerikai-szerb politikus liberális célkitűzéseivel. Míg az a hazájában megvalósítandó demokratizálást hirdeti mindenütt, Milosevics minden eddiginél szilárdabban tartja kezében a gyeplőt. Első lépéseként a Szerbiában egyedül kormányzó szocialista párt révén alaposan korlátoztatta a tüntetéshez való jogot. Ezt követte a legnagyobb szerb lapkiadó vállalat, a Politika államosítása, mellyel kapcsolatban hatástalan maradt a sajtó egyöntetű tiltakozása is. A fegyelmezés azonban folytatódik: azonnali hatállyal pénz- és börtönbüntetéssel sújtandó a prostitúció, a kéregetés, sőt még a jóslás is. Panics békére vonatkozó minden reménysége ellenére Boszniában egy vezető szerb tábornok világossá tette, hogy a háború még sokáig fog tartani. Ezt erősíti meg a Die Pressének adott nyilatkozatában az osztrák védelmi miniszter is. Fasslabend szerint tűzvész söpörhet végig a Balkánon, a boszniai háború mellett véres összecsapások kirobbanása fenyeget Koszovóban, s nem megoldott a macedón kérdés sem. ■ A MENEKÜLTÜGY sem vehető le tehát jó időre a napirendről. A legújabb megoldási elképzeléseket értékelve a Reuter kommentárjában megállapította, hogy az egykori Jugoszlávia területén ki lehet ugyan alakítani a kurdisztánihoz hasonló „biztonsági övezeteket", ám ehhez határozottabb politikára van szükség. Ellenkező esetben a nyugati csapatok belesüppednének a véres balkáni mocsárba. Fel kell készülni arra, hogy esetleg lőni kell - figyelmeztetnek az elemzők, rámutatva, a szócséplés és a kéztördelés nem vezet sehova. Egy soknemzetiségű haderő csak akkor érhet el valamit, ha szükség esetén kész harcolni is, s ez azt is jelenti, hogy ilyen erő mögött megfelelő politikai szándéknak kell állnia. Az e kérdésben egyik legérintettebb ország, Ausztria belügyminisztere a Der Standardnak nyilatkozva kijelentette, Bécs segít a boszniai menekülteken, de nem viheti túlzásba a jócselekedeteket, mert ezzel egyrészt tovább növelné a menekültáradatot, másrészt akadályozná, hogy a nyugati országok is bekapcsolódjanak a segítésbe. Az osztrák hatóságok azért is tartanak a boszniai menekültektől, mert minden második tartósan Ausztriában szeretne maradni. A Horvátországból kivándoroltak esetében könnyebb volt a helyzet, hisz némi pénzügyi támogatás és enyhe nyomás eredményeként a harmincezerből huszonnégyezer már hazatért. Löschnak szerint kormányának az idegengyűlölet és a vágyálmok között kell egyensúlyoznia. ■ IRAK ÚJ FEJEZETET ÍGÉR a további fegyverzetiellenőrzésekkel kapcsolatban azt követően, hogy az Öböl-háború óta legsúlyosabbnak tartott összeütközése a szövetségesekkel lezárult - számolt be értesüléseiről az ENSZ vezető beosztású politikusa. A világszervezet szakértőcsoportjának vezetőjével tárgyaló Tárik Aziz miniszterelnököt pedig az iraki hírügynökség idézte. E szerint a politikus arról tájékoztatta Ekeust, hogy kormánya kész az együttműködésre a további ENSZ vizsgálatokban, ám „ennek véget vethet Irak szuverenitásának vagy biztonságának bármiféle megsértése". Az ENSZ illetékesei sikerként könyvelték el, hogy átvizsgálhatták a bagdadi mezőgazdasági minisztérium épületét, ugyanakkor a világszervezet köreiben nem zárták ki a katonai erő Irak elleni bevetését sem, ám hozzátették, e lehetőség nem tűnik közelinek. Ugyanakkor a The Guardian azt szellőztette meg, hogy értesülése szerint fatális félreértés vezetett az Öböl-háború utáni eddigi legveszélyesebb konfliktushoz, s kevés híján a hadműveletek kimúlásához. A megfigyelők ugyanis állítólg nem is tudták, hogy az az épület, amely előtt strázsálnak a mezőgazdasági minisztériumé, s erre csak a belépés megtagadása után jöttek rá. Az ügy mindinkább elvi kérdéssé vált, s a sikertelenséget annak sugalmazásával próbálták elsimítani, hogy az irakiak a huzavona idején elvitték a terhelő dokumentumokat, amelyek azonban, írja a lap, valószínűleg soha nem is voltak ott. (S. G.) „Hegedülő elnök az égő Fehér Házban* Bush-búsító gazdasági helyzetjelentés (Tudósítónktól) WASHINGTON - Megszakította rövid arkansasi pihenőjét Bill Clinton demokrata elnökjelölt, és a friss gazdasági helyzetjelentés hírére sebtében sajtóértekezletet tartott. Már hogyan is ne óhajtott volna aznap benne lenniaz esti híradókban, amikor a kereskedelmi minisztérium közzétette, a George Bushflok oly Jcí- nos adatot: az amerikai gazdaság lelassult a második negyedévben, a növekedés - a The Washington Post szerint: araszolás-csupán 1,4 százalékos a január-márciusi szakasz 2,9 százalékához képest. A fő ok: a fogyasztók megrenedült bizalma a hiába várt fellendülésben: a csütörtöki, a kormánynak kellemetlen hírt persze részletesen és vezető helyen taglaló tévéhíradók megszólaltattak sok embert, s mind a „nem feltétlenül szükséges” vásárlásainak elhalasztásáról beszélt. Miközben a számokból az is kitűnt, az 1990-91-es recesszió mélyebb volt az eddig feltételezettnél, s ekként - az alig lábadozással - Bush elnöksége a legrosszabb gazdasági teljesítményt mutatja a világháború, vagy ha úgy tetszik, Hoover óta. Az utóbbi, a nagy világválság amerikai elnöke évtizedekig volt a demokraták kedvelt republikánus céltáblája, s így megérthető, ha Clinton sietett kihasználni az alkalmat. „Valójában gazdasági válságban vagyunk, amely jóval fájdalmasabb, mint amit ő (Bush) felfog. A telefon csak csöng, és már fégÓts£”vágott vissza a dezfidkrísta' az emola utalásra, hogy csakis „ki-' „próbált’’ politikus nogadhatja Arje.,hér Házban a nemzetközi válságról jelentő „éjszakai telefonokat”. Texasi és kaliforniai kampánykörútján Bush elnök sietett tudatni, hogy „ellen kell állni a kísértésnek, eltúlozni a gondokat”. Kulcsemberei a héten már amúgy is sorra meglelték a bűnbakokat, kezdve a hidegháború- ról való átállástól, az Öböl-háborúra át a központi bankig. Az elnök mindenesetre bizakodva közli kampánybeszédeiben, hogy „a legkiválóbb közgazdászok jósolják jóval erősebbnek a fellendülést az év második felében”. Erről és a külpolitikát előtérbe állítani próbáló igyekezetről írta pénteken egy publicista, hogy forrásai szerint „az elnök továbbra is hegedül, miközben ég a Fehér Ház”. Hiszen az amerikai közéletben csak nem csitulnak, és cikkről cikkre új tápot kapnak a pletykák; konzervatív hangadók jószerivel leírják Bush elnökségét, s nem is óhajtanak érte elszántan korteskedni; újabb idesorolható közíró tanácsolja a hegedűsnek az égő (fehér) háztetőn, hogy okosabb lenne, ha ő adná át helyét. S ha csütörtök, akkor a baj nem jjártyegyedül.IZ ENSZ székhelyéért sajtóértekezett a Bagdadból viszszatért ellenőrfőnök, a svéd Ekeus, hogy lehűtse a washingtoni kormányvárakozásokat a szaporítandó és gyorsítandó iraki vizsgálatokról. Mi több, még utalást is tett rá, hogy ő nem hagyja magát zavartatni „az elnökválasztási kampány forró helyzetétől”. Ezek után ,már az sem lehet véletlen, hogy - szokatlan módon - Washingtonban rá kellett cáfolni a saját ENSZ-képviselőjük előző napi kongresszusi kijelentésére. Igaz, némely kormánytisztviselők szerint Perkins nagykövet csupán félreértette a kérdést, s ezért beszélt újabb, az ellenőrökkel netán ismét packázó irakiakra csapásmérést lehetővé tevő BT-határozat „talán már jövő heti” szorgalmazásáról. Mások viszont úgy tudták, a kormánynak a BT-n belüli egyeztetések alapján kellett meghátrálnia. Avar János ·· Hl Iu / Lövöldözés Benderiben Tyiraszpolból jelenti az MTI. A békefenntartó erők Dnyeszter melléki bevonulása ellenére újabb lövöldözés volt péntekre virradó éjszaka Benderi városában: a Dnyeszter melléki Köztársaság gárdistáinak állásait aknavetőkkel lőtték. Az UTARTASZSZ jelentése szerint négy ember megsebesült A városban csütörtökön fényes nappal kétszer is volt nagyobb lövöldözés, s késő este ugyancsak géppisztolysorozatok hallatszottak. Összetűzéseket jelentettek Dubasszári körzetéből is. A polgárháborús helyzetet kihasználó bűnözők egyébként annyira elszemtelenedtek Benderiben, hogy Vjacseszlav Kogut polgármester a Dnyeszter melléki hadsereg parancsnokságához fordult: teremtsenek végre rendet a városban. Hírek szerint az elkövetkező napokban már elkezdődnek a katonai razziákra. Helyhatósági választások Albániában Biztos szocialista győzelem Belgrádból jelenti az MTI. A hivatalos előrejelzések szerint az Albán Szocialista Párt (ASZP) nyerte meg a július 26-án tartott helyhatósági választásokat Albániában - jelentette pénteken az FTAR-TASZSZ az ATA albán hírügynökségre hivatkozva. A szavazatszámláló bizottság hivatalosan közzétett előzetes adatai szerint a szocialista képviselők a szavazatok 60 százalékával biztos győzelmet arattak. Pénzügyi gondokkal küzd az ENSZ New Yorkból jelenti az MTI. Súlyos pénzügyi helyzetben van az ENSZ: július közepéig a tagállamok 908,5 millió dollár befizetéssel maradtak adósak - derül ki abból a jelentésből, amelyet csütörtökön tettek közé a világszervezetben. Az ENSZ- főtitkkár "jelentése”" a "világszervezet" pénzügyi helyzetéről hangsúlyozza, hogy a tagállamok jó része nem teljesíti kötelezettségeit. A legnagyobb adpu az Egyesült Államok 555 millió doolárral, őt követi Oroszország 138 millióval. A nagyobb tartozást felhalmozók között van még Dél-Afrika 47, Brazília 33, Ukrajna 17 és Irán 11 millióval. A 163 tagállamból, amelyek számára megszabták a befizetési kvótákat (a volt Szovjetunió függetlenné vált, s az ENSZ-be felvételt nyert köztársaságainak még nem állapították meg a befizetések arányát) mindössze 52 ország teljesítette maradéktalanul befizetési kötelezettségét erre az esztendőre. Pénzügyi gondok vannak a békefenntartó erők finanszírozásának terén is, az adósság ebben a külön fejezetben eléri az egymilliárd 752 millió dollárt. Az Egyesült Államok itt is a legnagyobb adós, 757,4 millió dollárral. Horvátország vasárnap hadihelyzetben választ elnököt és parlamentet HÍRELEMZÉSÜNK ÚJVIDÉK - Vasárnap elnököt és parlamentet választ Horvátország. A választásokon a polgárok - ezt mutatják az elemzések, ezt támasztják alá a közvélemény-kutatások - a jelenlegi garnitúrát marasztalja hatalmon. Nagy meglepetés lenne ugyanis, ha ez a megosztott, felaprózott ellenzék meg tudná állítani Tudjmant és pártját. Tudjmanék kezében ugyanis egy olyan erős adu van, amellyel most mindenképpen nyerésre állnak. Ez az adu a független Horvátország. Tudjman valóra váltotta a horvát nép kilencszáz éves álmát. Horvátország nemzetközileg elismert állam, s a horvátok helyet kaptak a világ szabad nemzeteinek sorában. Mindezeket a hatalmon levők nem mulaszthatják el érdemükként felsorolni. Az ellenzék természetesen a horvát nemzet történelmének e jelentős eseményét nem akarja kisebbíteni, de Tudjmanék érdemeit már igen. Rámutatnak arra is, hogy az állam jelenleg nem gyakorolhatja szuverenitását az ország egész területén. Egyharmadrészét vesztette el. Sokan tartanak attól, hogy örökre. Az ellenzék azonban elsősorban a demokráciát kéri számon. Felróják a tekintélyuralmi rendszert, a hatalomgyakorlás módját, a kemény leszámolást a másként gondolkodókkal, a politikai ellenfeleknek nem éppen demokratikus módszerekkel történő elhallgattatását, a sajtó elleni támadásokat, a médiák ellenőrzését, a hatalom lépéseit bíráló újságírók meghurcolását. Mindezt, hangoztatják, nem lehet a háborús körülményekkel magyarázni. Egyes ellenzéki szervezetek miatt is bírálják, hogy keveset tett a kisebbségi jogok megvalósításáért (a törvény meghozatalát is az EK kényszerítette ki), anélkül pedig nincs demokrácia, csak nemzetállam, s nincs a sokat emlegetett Európa sem. Egyesek azt is a hatalom szemére vetik, hogy az ország szempontjából előnytelen nemzetközi megállapodásokat írt alá (amely lehetővé tette a kéksisakosok telepítését például), mások pedig a rossz katonai irányítást bírálják, s hogy túlontúl belekeveredik a boszniai háborúba. A választási kampányban a határok kérdése szintén előtérbe került, ugyanúgy a Horvátországot ért nagy igazságtalanságok egész sora. (A gazdasági kérdések pedig mintha háttérben maradtak volna, jóllehet minden pártnak megvan a gazdasági programja, gazdasági gondokból pedig soha ennyi nem volt: az életszínvonal hatalmasat zuhant, növekedett a munkanélküliség, áruhiány jelentkezett. Mindez azonban indokolható a háborúval.) A hadjárat a nacionalista hangoktól sem volt mentes. Paragáék militáns nacionalizmusa, szélsőséges szerbellenessége teszi „színessé” az amúgy csendes és nyomott hangulatú kampányt. A jogpárti Praga az usztasa szimbólumok alatt száll síkra a totális háborúért (Szerbia feltétel nélküli kapitulációjáig, amelyet „a lerombolt Belgrádban imának alá”), valamint Bosznia Horvátországhoz csatolásáért, amelynek határai egyébként valahol Belgrád alatt lennének. Az ellenzéki pártok kifogásolják azt is, hogy ilyen helyzetben nincsenek meg az igazságos választásokhoz szükséges feltételek, amikor még a választók névjegyzékét sem lehet összeállítani. S a hatalom is belátta, hogy valóban nem lehet elkészíteni a teljes listát a háború, a területvesztés, a lakosság széttelepítése miatt. A menekülteknek lehetővé tették a Horvátországon kívüli szavazást. A nyolc elnökjelölt közül Tudjamon kívül esetleg Savka Dabaevic-Kudart (Horvát Néppárt), Drazen Budisát (liberálisok) és Dobrosav Paragát (Jogpárt) érdemes megemlíteni. Sokféle elemzés látott napvilágot, közülük a merészebben jósolók Tudjman vereségét sem tartják teljesen kizártnak a második fordulóban. A választásoknak azonban mégiscsak egy esélyese van, a Horvát Demokratikus Közösség. Maga Tudjman már múltidőben beszél választási sikerükről. Sebestyén Imre Kokainháború kezdetén? Escobar egérútja Még az aranyozott börtön is börtön. Pablo Escobar, a kolumbiai kábítószerkirály, a világ talán legveszélyesebb „törvényen kívülije”, alig több mint egy évig bírta a saját kénye-kedve szerint épített és berendezett luxusbörtönét. A szülővárosa közelében, Medellin feletti dombon fekvő luxusbörtönből tíz napja szökött meg a kokainbáró, s azóta is bottal üti a nyomát a dél-amerikai ország fegyveres erőinek fele. Méltányos büntetés A rettegett maffiavezér szökése látványos kudarca César Gavíria elnök kísérletének, hogy rendezze a hatalom és a kábítószerkirályok közt egy évtizedig dúlt háborút amelynek még az emléke is rettegésben tartja az országot. Pablo Escobar, a medellíni kartell feje, tavaly júniusban fogadta el a kormány ajánlatát ha feladja magát, akkor elkerüli a legroszszabbat, kiadatását az Amerikai Egyesült Államoknak, valamint méltányos büntetésre számíthat, magyarán nem ítélik halálra, s számára megfelelő börtönviszonyok között élhet majd. Az „inkább a halál Kolumbiában, mint egy cella az Egyesült Államokban” elvével nemcsak Escobar élt hanem egy másik híres maffiacsoport az Ochioa-fivérek is elfogadták César Gavíria ajánlatát A börtönbe vonult banditák azonban a luxuscelláikból háborítatlanul irányították szervezeteiket, a nap bármely szakában látogatókat prostituáltakat fogadhattak, s a lepénzelt börtönörök még azt is megengedték, hogy az évek óta körözött alvezérek tiszteletüket tegyék főnökeiknél. Bármilyen hatalma is legyen Pablo Escobarnak, úgy látszik a személyes jelenlét hiánya kikezdte befolyását bűnszervezete felett Hogy megmutassa, ki az ír Medellínben, a bekasznitott keresztapa a közelmúltban több mint húsz emberét tüntette el a városban. A belső tisztogatás kegyetlen volt júliusban nap nap után találták meg a vazallusok megkínzott holttestét a város környékén. Egyes források szerint Escobar még azt is elérte őrzőitől, hogy az önállósodással kacérkodó alvezéreket a börtönbe hozathatta, s személyes beszélgetést követően ítélte „halálra” őket. Hazafias kábítószertőke Ezek az események késztették a kolumbiai kormányt arra, hogy Escobart megpróbálja biztonságosabb helyre szállítani. A rajtaütésszerűen végrehajtandó akció terve azonban valószínűleg kiszivárgott, ugyanis amikor az elmúlt kedden az igazságügyminiszter-helyettes és a kolumbiai börtönök igazgatója az envigadói „katedrálisba", azaz Escobar börtönébe érkeztek, hogy a gengsztervezért értesítsék szándékukról, a kábítószerkirály és társai géppisztolyokat kaptak elő és túszul ejtették a két tisztségviselőt. A válságos pillanatokat követően a kolumbiai katonaság különleges osztaga megostromolta Escobarék börtönbeli búvóhelyét, ám a golyózápor megszűntével kámforrá vált a maffiafőnök és kilenc társa. Nagy a valószínűsége, hogy Escobar jóelőre megvesztegette az őrséget - másfél millió dollárt osztott ki közöttük, állítják a jólértesültek -, s ezt a tényt látszik igazolni, hogy huszonhat börtönőrt már őrizetbe is vettek. A szökés utáni napokban a kokain király több üzenetet is intézett a hatalomhoz, melyben egyezségük megszegésével vádolta Bogotát. Azt hangoztatta, hajlandó visszatérni cellájába, ha a kormány újabb biztosítékokat ad arra, hogy az envigadói panorámás börtönében maradhat. Escobar szökése azonban rávilágított arra, hogy a banditákkal való kesztyűs kézzel bánás nem hozhat eredményt Mint a gengsztervezér tizenkét ügyvédje közül az egyik már korábban is jelezte, Escobar „önként vonult be a börtönbe, és onnan akkor jön ki, amikor akar". A másik hiba, amit César Gavíria elnöknek rónak fel, hogy a főnökök kivonása után érintetlenül hagyta a bűnszervezeteket sőt a kormány nem hogy nem mert hozzányúlni a kokainbárók irdatlan vagyonához, hanem amnesztiát hirdetett „a tisztázatlan eredetű jövedelmekre". Az elmúlt másfél évben a becslések szerint ily módon 1,6 milliárd dollér „hazafias kábítószertőke” áramlott vissza Kolumbiába, ám a kokainbárók inkább az ingatlanbefektetések, mint az ipari beruházások iránt érdeklődnek. Az amerikai és európai bankokban gyarapodó kolumbiai kábítószer-kereskedelemből felhalmozott vagyon a hozzáértők szerint húszmilliárd dollárra rúghat, ami több mint az ország külföldi adóssága. Egy az ötvenhez Csak Pablo Escobar magánvagyonát két- és négymilliárd dollár körülire teszik a kábítószer ellenes ügynökök, ami azt jelenti, hogy a kokainkirály tizenhárom börtönhónapja alatt csupán a kamatokból vagy félmilliárddal lett gazdagabb. Ebből a pénzből bőven futja megvesztegetésre abban az országban, ahol már „a kokaináldás ” előtt is voltak hagyományai a korrupciónak. Az Amerikai Kábítószerben'S'TOVatal'lOEAl'h'Szoriiszáz-háromszázötvenezer tonnára becsüli az éves kolumbiai kokain termelést.A nyolcvanas évek végével ellentétben a kábítószer-kereskedelem mostanában ismét rendkívül aktív, s a bűnüldöző szervek hiába érnek el a korábbiaknál több sikert, mint egy amerikai illetékes fogalmazott, még így is körülbelül egy az ötvenhez arányú eredményességgel dolgoznak. Új kokainkirályok tűntek fel a kábítószer-kereskedelemben, ami valószínűleg szintén arra késztethette Escobart, hogy elhagyja szanatóriumszerű börtönét. A Cali-klán a legfrissebb értékelések szerint méreteiben és bevételeiben már túltesz az Escobar-féle szervezeten, hat dél-amerikai országban felügyeli a kábítószergyártást és -kereskedelmet. Escobar szökése után ismét rettegés ült Kolumbiára. Oda a megkönnyebbülés, amikor tavaly az emberek végre azt hitték, hogy vége az előzőleg egy évtizedig dúló könyörtelen kokainháborúnak. Csak Escobar és szervezete több száz gyilkosságért felelős, az áldozatok közt egyaránt található ártatlan járókelő, elnökjelölt, pártvezető, rendőrfőnök, bíró és számos újságíró. Most ismét fenyeget a válogatás nélküli terror a teljes káosz szélére sodródott dél-amerikai országban. Sokan azt latolgatják, hogy César Gavíria elnök „bársonyos börtönpolitikájának" fiaskója után az amerikaiak veszik kezükbe a kolumbiai kábítószerkirály elleni küzdelmet. Talán Escobar ezért is ajánlotta: feltételei elfogadása esetén kész visszatérni a börtönbe, hiszen lehet, hogy nagyobb biztonságban volt az envigadói „katedrálisban”, mint most valamelyik rejtekhelyén. A DEA vezetője szerint Escobar „amerikaiak ezreinek haláláért, s millióinak kábítószeressé válásáért felelős”. Márpedig a közelmúltban elfogadott törvény alapján Washington jogot formálhat arra, hogy elfogja s az Egyesült Államokba vigye a világ egyik legkeresettebb bűnözőjét. A kérdés csak az, vajon a választási kampánnyal túlzottan is elfoglalt Fehér Ház hajlandó-e belekeveredni egy kétes kimenetelű kokainháborúba. Pósa Tibor