Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

Az öregkor művészete Emlékszem azokra az időkre, amikor az emberek természetes­nek vették, hogy lesz öregkoruk. Tudták, ilyenkor őszelőn előbb be­lecsókolnak a körte húsába, majd harapják, s előbb-utóbb eljön az az idő is, amikor gyerekeik meg­hámozzák nekik a gyümölcsöt, hogy nagyapaként rálegyinthesse­­ηβκ, már az Alexander sem a ré­gi, Ferenc Jóska idejében más volt az íze, a színe, az illata. Az ember ma már másként él­­ harmincéveseket rabol a rák, negy­venéveseket ragad el az infarktus. Sűrűbb lett az élet, talán a vér is. García Márquez azt írja vala­hol, hogy az ember akkor öreg­szik meg, amikor egy napon arra ébred, kedden is hétfő van, ami­kor elveszíti a hétfők és a keddek közötti különbségtétel képességét. A társadalom számára az eltartás kényszerétől öregszik meg valaki. Tízmilliós közösségünk számára a nyugdíjasok jelentik az öregek tá­borát, s ebből a szempontból néz­ve még jobban vénül nemzetünk, mintha csupán a korfára figyel­nénk. Hogy az ENSZ október el­sejét az idősek napjává nyil­vánította, jól mutatja: ez egész Európában gondot jelent. Szakértők úgy látják: az elöre­gedés, a nyugdíjasok számának ugrásszerű növekedése lesz az el­következő évtizedek legnagyobb terhe a társadalom számára. Az egyre csökkenő aktív népességnek nem csupán jelentős külső eladóso­dásunkkal kell megküzdenie, ha­nem egyre nagyobb belső igények­nek is meg kell felelnie. Mintha a három kenyeret sütő mesehősnek már nemcsak egy kölcsönkenyeret kellene a gyermekeinek, egy tör­lesztőkenyeret a szüleinek adni, ha­nem egyre nagyobb karéjt kihasíta­ni a sajátjából is. Hiszen nálunk a nyugdíjbiztosítás nem öregségi elő­­takarékosságként működik, nem a magunk jövőjéért, hanem az idősek jelenéért fizetünk. Csakúgy, mint a mesebeli ember. A szép öregség, még a leg­szebb is magában hordozza a ki­szolgáltatottság érzését. Az idős emberek nagy részének nem volt lehetősége félretenni, takarékos­kodni öregkorára, s ha mégis, a párnacihába rejtett bankókat szor­galmasan elrágta az infláció. Ugyanez történt a nyugdíjjal is, hosszú évek óta ez az első (s talán az utolsó is), amikor a pénz romlá­sával arányosan nő az ellátás összege. Ilyenkor ősszel mégis gondot okoz az idős embereknek a téli tüzelő megvásárlása, hiszen többhavi nyugdíj szükséges a be­szerzéséhez. Ebből a szempontból talán könnyebb helyzetben vannak a nagyvárosokban élők, ők viszont a személytelen környezettől szen­vedhetnek. Hiszen falun az öregek ma is az egész közösség segítségét élvezhetik, mindig van, aki figyeli, nem betegedett-e meg a szomszéd néni, és a rossz derekú öregembe­rek helyett is felvágja valaki a fát. Az öregedő társadalmaknak több gondot kell fordítania az idős emberekre. Hatsávos utakon kam­­pósbotú öregurak botorkálnak az autók között, mert szívük nem bír­ja a lépcsőt, és az aluljárók­­eve­zői nem gondoltak azokra, akik használják majd az építményt. Hatalmas, embertelen szociális otthonokat építettek, hiányos az otthoni gondozóhálózat, önmagu­kat ellátni képtelen nénik és bácsik ülnek elkerekedett szemmel kórhá­zi ágyaik szélén, a mellettük fekvő nagybetegek kínjain borzongva. A modern társadalom mintha elfelejtette volna a szép öregkor művészetét, úgy teszünk mind­annyian, mintha a körte ízét csak erős állkapcsokkal harapó ifjak él­vezhetnék. Élő Anita Az MDF-frakció a megyegyezés híve Csurka teljes vereséget szenvedett Megbízható MDF-forrásból a Magyar Nemzet úgy értesült, hogy Csurka István totális veresé­­get szenvedett a keddi éjszakába nyúló frakció­­ülésen. A tanácskozáson egyebek között a kialakult általános politikai helyzetet vitatták meg a képviselők, azon belül is Pálfy G. István leváltásának körülményeit. Az MDF-es honatyák egyetértettek abban, hogy a feszült helyzet el­lenére megegyezéses politikát kell folytatniuk, azaz keres­ni kell a konszenzust. Csurka István késve érkezett az ülésre, előzőleg egy nagygyűlésen járt, így nem hallhatta Antall József kormányfő, Kónya Imre frakcióvezető és Katona Tamás államtitkár beszédét. Csurka előadta, hogy a Kulin-féle médiapolitika láthatóan kudarcot val­lott, le kell vonni a konzekvenciákat, ezért azonnali ha­tállyal fel kell függeszteni állásából Hankisst és Gombárt. Mint mondta, e lépésre a kormánynak törvényes joga van, Csurka szavait néma csend fogadta. Ezt követően ar­ról szavaztak, hogy támogatják-e a képviselők az Antall, Kónya, Katona által meghirdetett megegyezéses politikát. Csurka István és Szilasy György tartózkodása mellett a frakció egyhangúlag a konszenzuskereső párbeszédre voksolt. Mint azt informátorunk elmondta, Csurka egyér­telmű vereséget szenvedett. Első alkalommal történt meg, hogy a centrumhoz tartozó hallgatag többség nyíltan szembehelyezkedett a Csurka-féle ideológiával. Az író­politikus felindulva vette tudomásul, hogy a frakcióban egyedül maradt. (cs. h.) Cél a pénzintézetek megerősítése Külföldi segítség a magyar bankprivatizációhoz Jelentős állomásához érkezett a négy nagy kereskedelmi bank, a Ma­gyar Hitel Bank Rt., a Kereskedelmi Bank Rt., a Budapest Bank Rt., a­ Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. privatizációja - jelentette be tegnap Csuhaj V. Imre kabinetfőnök, helye­ttes államtitkár és Csépi Lajos, az Ál­lami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója az ÁVÜ igazgatótaná­csának tegnapi ülése után. A magyar bankrendszer privati­zációjának alapelveit ez év áprilisá­ban alakították ki, miszerint a pénz­intézetek privatizációja nem lehet egyenlő a bankok eladásával. A cél - az állam kiegyensúlyozó szerepvál­lalása mellett - a pénzintézetek meg­erősítése. A jogszabály szerint 1997- ig az állam közvetlen tulajdonosi há­nyada 25 százalék alá csökken. A ta­vasszal megalakított bankprivatizá­ciós bizottság minősíti majd az egyes kereskedelmi bankok stratégiáját, amit az illető bank, a tanácsadó cég és az ÁVÜ közösen készít el, de amiről a végleges szót csak a kor­mány mondja ki. A bankprivatizációs bizottság ja­vaslatára Szabó Tamás tárca nélküli miniszter nyolc befektetési bankot kért fel a magyar kereskedelmi ban­kok privatizációjában való részvétel­re. Ezek: a Barclays de Zoete Wedd, a Credit Commercial de France, a Cre­dit Susse First Boston, a Hambros, a Merill Lynnch, a J. P. Morgan, a Morgan Stanley, a Salamon Brothers. A tervek szerint várható, hogy még idén kiválasztják az első privati­zálásra kerülő bank tanácsadóját. Egy-egy pénzintézet privatizációja előreláthatóan fél-egy évet vesz majd igénybe. (alkonyi) Madridba utazik Antall József Az MDF az IDU teljes jogú tagja lesz (Munkatársunktól) Nemzetközi tanácskozások szín­helye mától a spanyol főváros. So­ron következő kongresszusát tartja Madridban a több mint 20 ország demokrata, konzervatív, keresz­ténydemokrata és néppártjait tömö­rítő Nemzetközi Demokratikus Unió (IDU), közvetlenül ezt meg­előzően pedig annak tagszervezete, az Európai Demokratikus Unió (EDU) tanácskozik. A madridi konferenciákon részt vesz a Magyar Demokrata Fórum delegációja, amelyet Antall József pártelnök, kormányfő vezet. Ugyan­csak részt vesz mindkét kongresszu­son a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, Surján László népjóléti miniszter. A Nemzetközi Demokratikus Unió kétévenként sorra kerülő kongresszusára várhatóan több eu­rópai pártelnök, illetve kormányfő elutazik, köztük Carl Bildt svéd, Konsztantin Micotakisz görög, Poul Schlüter dán, Václav Klaus cseh, John Major brit és Cavaco Silva portugál miniszterelnök. A résztve­vők névsora szinte magától értető­dővé teszi, hogy az európai vezetők áttekintik a kontinens legégetőbb problémáit - politikai és gazdasági kérdéseket egyaránt kezdve a délszláv válságtól a környezetvédel­men át a nemzetközi terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem probléma­köréig. (Folytatás a 2. oldalon) A választási versenyfutás még nem ért véget Beszélgetés Domokos Gézával, az RMDSZ elnökével A Demokratikus Konvenció vég­rehajtó irodájának üléséről érkező Do­mokos Gézától, az RMDSZ elnökétől megkérdeztük: - Hogyan ítélték meg a vasárna­pi választásokat, illetve az immár igencsak pontosan körvonalazódó végeredményt? - Azt senki sem tagadja, hogy mind a parlamenti, mind az elnökválasztáson jobb eredményre számítottunk. A kon­vencióba tömörülő pártok valójában nem számoltak azzal a hatalmas propa­gandagépezettel, mely a diktatúra örök­sége, s amely a Demokratikus Front ol­dalán kellő professzionizmussal mun­kálkodott Az Iliescu-féle frontszárnyat főként a falusi lakosság segítette győze­lemre, és azok, akikkel el lehetett hihet­ni, hogy a konvenció előretörése esetén visszatérnek a földbirtokosok, vagy hogy a volt kommunistákon és párt­tagokon bosszút állnak. És akik kész­pénznek vették, az olyan megalapozat­lan és képtelen ígéreteket hogy teszem azt a mezőgazdaságot illetve az ipart két-három év alatt talpra lehet állítani, s így megszüntethetik a munkanélkülisé­get a szegénységet és a korrupciót A találkozón egyébként az az általános vélemény fogalmazódott meg, hogy a kisebb-nagyobb szabálytalanságoktól eltekintve, a választások rendben zaj­lottak le, égbe kiáltó törvénytelenségre nem került sor. Sajnálattal állapítottuk meg az érvénytelen szavazatok nagy számát - csaknem másfél millió -, s kü­lönösen bánt minket hogy az RMDSZ- tagság is­­jeleskedett” e téren. Felvető­dött bennünk az a gondolat is: vajon nem osztottak szét eleve egy pecséttel ellátott szavazócédulákat?­­ A második menetben induló két elnökjelölt között mintegy 16 száza­lékos űr tátong. Behozha­tó-e ez a hátrány? - Nehéz lenne erre igennel vagy nemmel felelnem. Annyit azonban el­mondhatok, hogy mai ülésünkön megbizonyosodhattunk, hogy Emil Constantinescunak még vannak tarta­lékai. A kéthetes kampány alatt bizo­nyos stratégiaváltásra törekszik, pon­tosabban lényegesen közelebb kíván kerülni a tömegeket foglakoztató sú­lyos társadalmi, gazdasági gondok szférájához. Felelőtlen ígéretekkel azonban ezúttal sem fogja hitegetni a választókat. Személy szerint úgy ér­zem, hogy a csatát éppen azok fogják eldönteni, akik az első szakaszban tá­vol maradtak a szavazástól. A ver­senyfutás tehát még nem ért véget. - A magyar ajkú választópolgárok megértették részvételük fontosságát? - Igen, az RMDSZ-tagság ezúttal is megállta a helyét. Őszintén szólva nem bíztunk abban, hogy megismé­telhetjük az 1990 májusában elért eredményeket, lám, kellemesen csa­lódnunk kellett. Ez alkalommal még jobban szerepeltünk. Ami pedig a konvenció elnökjelöltje melletti hű­ségünket illeti, nos, az egyenesen bá­mulatos. A magyarok körülbelül 94 százaléka Constantinescura voksol. - Milyen jövőt jósol a jelenlegi erőviszonyok között létrejöhető hol­napi román kormánynak? (Folytatás a 3. oldalon) A menekültek békés tüntetése Panics sikeresnek ítéli amerikai útját ÚJVIDÉK - Az igazság és a béke nevében té­rünk haza, hirdeti az egyik transzparens a menekül­tek menetoszlopának élén. A horvát és a magyar me­nekültek ugyanis az Uniprofor határozott figyelmez­tetése, a szerb milíciák életveszélyes fenyegetése és a horvát kormány tartózkodásra intő felhívása elle­nére is elindultak haza. A gyalogos menetoszlop Eszékről kelt útra Antunovac felé. A menetelés rész­vevőinek számát különböző források eltérően hatá­rozták meg. Legtöbbjük az eszéki rádió híreire hivat­kozott, s ezer emberről tettek említést, mások két­ezernél is többről beszéltek. Megjegyezték, hogy a menekülteket nem kísérik fegyveresek, s természete­sen ők maguk is fegyvertelenek. Szerdán délután azonban úgy tűnt, hogy a menekültek mégsem pró­bálnak meg „erőszakkal” benyomulni a szerbek által tartott területekre, nem vonulnak a szerb milíciák fegyverei elé, s a felvonulásból egy békés tiltakozás lesz. A kéksisakosok erősítéseket vontak össze, hogy feltartóztathassák az elkeseredett menekültek töme­gét, Baranyában pedig érezhető nyugtalanságot vál­tott ki a szerb lakosság, az odatelepített szerb mene­kültek, nemkülönben a szerb fegyveresek körében, akik, egyes hírek szerint, a fegyverek használatától sem riadnak vissza. A nyugtalanságot fokozták azok a hírek is, hogy a közelmúltban a térségben a horvát erők jelentős csapatösszevonásokat végeztek, kor­szerű fegyverekkel páncélosokat összpontosítottak. Miközben „a terepen” növekszik a feszültség, Genfben a kisjugoszláv-horvát csúcstalálkozón igyekeznek előbbre mozdítani a megoldás ügyét. A tárgyalásoktól azonban nem kell nagy eredménye­ket várni, annál kevésbé, mert mást szeretne Tudj­­man és mást Cseszics elérni. Zágráb például a leg­fontosabb kérdésnek a horvát területek felszabadí­tását, a szerb csapatok kivonását tartja, a határok problémájának rendezését, nem pedig a gazdasági vagy például a postaforgalmi kapcsolatok helyreál­lítását. A Tanjug hírügynökség azt jelentette, hogy a két államfő a nyílt kérdések és az idült problémák egész sorát vitatta meg. A megbeszéléseken részt vettek a genfi értekezlet társelnökei, Vance és Owen is, egyébként ők kezdeményezték a találko­zót. Gert­be érkezett Hurd brit diplomáciai vezető, s a kisjugoszláv-horvát csúcsot megelőzően talál­kozott Vance-szel és Owennel. A két közvetítő egyébként reggel tárgyalt a Csosziccsal együtt ér­kező Radovan Karadzsics boszniai szerb vezetővel. Mindezekről a megbeszélésekről részletesebb jelentések lapzártáig nem futottak be. A Cse­szics-Tudjman „párharcról” a közös írásos nyilat­kozat nyilvánosságra hozását szerdán estére várták. Szerdán délután hazaérkezett Amerikából Mi­lan Panics, Kis-Jugoszlávia kormányfője. Egyhe­tes ott-tartózkodása alatt felszólalt az ENSZ-köz­­gyűlés ülésszakán, tárgyalásokat folytatott a BT ál­landó tagjainak képviselőivel, Washingtonban pe­dig találkozott Eagleburgerrel. Erőfeszítéseinek legnagyobb eredményét ő maga abban jelölte meg, hogy „megváltozott a légkör, most mindenki akar velünk beszélni, egy hónappal ezelőtt szöktek tő­lünk, mint a leprásokról”. Ezt még elutazása előtt, Washingtonban nyilatkozta. Belgrádban már „a körülményekhez képest hihetetlenül sikeres” ame­rikai körútról számolt be az újságíróknak. A leg­kedvezőbb hír - mint mondta - az, hogy még a tél beállta előtt elfogadják a kérelmet, s engedélyezik a kőolaj-behozatalt humanitárius célokra. Bosznia-Hercegovinában nincs nyugalom. A szlavóniai feszültség, a genfi csúcstalálkozó elvonta a figyelmet az itteni eseményekről. Pedig Észak-Bosz­­niából súlyos harcokról érkeznek jelentések, de má­sutt sem hallgattak a fegyverek, a Boszniából érkezők pedig megdöbbentő kegyetlenségekről számolnak be. Sebestyén Imre Expofórum mellékletünkben: Elszállnak-e a csepeli álmok? Miskolc, Eger, Tokaj és Mezőkövesd expotervei IA világkiállítás pályázati feltételei i; i­i, mi iimi,,, „ ,...........­­ — A zene világnapján 11. oldal Vidéki lakáskörkép című összeállításunk a 12. oldalon ftl'IWIlllMHWWmMUMÜMIll ITinTWWW—M Ára: 14,50 Ft ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1992. október 1., LV. évfolyam, 232. szám MA BELFÖLDÖN A társadalombiztosítás szigorításra kényszerül 4. oldal Beszélgetés Solt Pállal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével 5. oldal A válság új helyzetet teremt 6. oldal Munka fekete-fehérben 7. oldal Még sincs valós telefonhiány? 8. oldal Elkészült a költségvetési törvény tervezete 9. oldal KÜLFÖLDÖN Az egész kormány lemondását követeli az ukrán ellenzék 2. oldal Bős ügye a BT elé kerülhet 3. oldal Az elnök leváltásáról döntött a brazil parlament 3. oldal HOLNAP Milyen autonómia kellene Kárpátalján? 6. oldal Pokol az almáskertben 7. oldal Írói életérzés a mai Szerbiából 10. oldal

Next