Magyar Nemzet, 1993. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Ukrán alkotmányvita Szlovákra átkeresztelt Istvánok, Csabák Nemzetközi magazin rovatunk a 6. oldalonMagyar Nemzet Szombati mellékletünkben: Chaplin, a csavargók királya Szikora és az R-GO Ára: 25 Ft (áfával) • ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1993. január 2., LVI. évfolyam, 1. szám A Médiatorzó írta: Bodnár Lajos médiatörvény szilveszteri végszavazásával befejeződött a törvényhozás erőltetett menete és megpecsételődött a törvényjavaslat sorsa. Közel három esztendőn át vajúdtak a hegyek - az „egér" megszületett. S alighanem az új esztendőben is lyukasra rágja közéletünket. Legalábbis ez az érzése támad az embernek, ha visszalapoz a naptárban és egymás mellé rakja azokat az előzményeket, melyek szükségszerűen vezettek a médiatorzóhoz. Az év végi törvényhozási hajrában, szó ami szó, nem totyogott hosszan a konszenzus homokozójánál a parlament. Az egyik bizottságban kiverekedett megegyezést a másik könnyű szívvel visszavonta. Az ellenzék következetes tartózkodása után megmaradt működésképtelen roncsra már a koalíció is kénytelen volt nemmel szavazni. A kinevezési, a visszahívási, a frekvenciaengedélyezési és a monopolellenes szabályok hibáját nem bírta el a megmaradt „lyukas" törvény. Az elnöki utódlás megoldatlansága logikusan vezetett a törvényhozás felgyorsításához. Ez a „kongresszusi felajánlás" azonban nem válhatott a jogalkotás nagyobb dicsőségére. Még ha a célhoz vezető út csupa jó szándékkal volt is kikövezve. Hogy valójában mennyit nyomott volna a jognak asztalán egy lyukas médiatörvény? Ezt valószínűleg csak hetek, hónapok múlva tudhattuk volna meg, így viszont máris kiderült: a törvénykezési torzó nem gyógyítja, inkább mélyíti a médiaháború közben okozott, elszenvedett sebeket. A társadalom többségének mindenesetre meglehetősen elege van abból, hogy a megoldatlan gazdasági, szociális problémák halmozódása közben 1993-ban is meddő médiaviták rabolják a törvényhozás idejét. Igaz, dőreség volt abban hinni, hogy egy fogas műtéttel világra segített törvény a rendszerváltás legsikerültebb jogalkotási csemetée lehet. A közmédia körüli politikai örökösödési harc, a sértődések kezdettől mérgezték a törvényelőkészítő viták légkörét. A hatás-elen hatás törvénye szerint megkezdődött az elnökök háborúja a személycserék ügyében. A kormány és az ellenzék hívei utcai demonstrációkon is összemérték erejüket, létszámukat. A kinevezési javaslatok megvétózása a kulturális bizottság alkalmatlansági kutakodásába torkollt, bár eközben az ország tanulságos leckéket vehetett az alakuló parlamentarizmus játékszabályaiból. A hatpárti egyeztetés idején még felvillant egyszeregyszer a megoldás lehetősége, de nem lett rövidebb a médiatörvényhez vezető út. Ezután közjogi magaslatokból hirtelen méltatlanul alacsony szintre, fegyelmik és büntetőfeljelentések színvonalára süllyedt a sajtószabadság féltése ürügyén fellángolt politikai vita. Amúgy korrekt, de a nyomozást megtagadó ügyészi határozat tükrében mégiscsak törvénysértő házkutatás a szürke újabb árnyalatával gazdagította a magyar médiapalettát és a fair eljárásról kialakult jogállami elképzeléseinket. Persze el kell ismerni, meglehetősen furcsa három évvel a rendszerváltás után egy majd húsz éve elfogadott, és azóta alkotmányellenesnek minősített kormányhatározatra építeni a médiaregulák jogalapját. Ennél mindenképpen jobbnak tűnt egy új törvény, még ha annak „kétharmadát" ki is szavazzák az ellenzéki képviselők. Hiszen egy kihirdetett törvény a médiaelnökök lemondatásának esélyét is magában hordozza. De betöltötte volna rendeltetését egy Patyomkin-törvény? Amely ugyan deklarálja, de nem képes közmegelégedésre garantálni a nemzeti média szabadságát? A tapasztalat mindenesetre azt mondatja: a törvény előírhatja, de csak személyek biztosíthatják a garanciákat. Igaz, néha egy csonka törvény alapján is kialakulhat olyan gyakorlat, amely rácáfol a pesszimistákra. Talán nem okozna meglepetést az ellenzéknek sem, ha a rendszerváltás állama hosszú távon mégis tiszteletben tartaná a sajtó szabadságát, a közszolgálati televízió és rádió függetlenségét. Ezt mindenekelőtt azzal tehetné, ha a törvény-előkészítésen túl nem avatkozik a médiaügyekbe. Mert épp a jogszabálynak kellene kizárnia, hogy az állami szervek vagy bármely társadalmi csoport egyoldalú befolyást szerezhessen a médiában. Ez a követelmény a kormánnyal szemben is fennáll, nem szólva a különböző irányvonalat követő politikai pártokról. Tudomásul kellene venni: jogállamban mind a kormány, mind pedig a pártok tartósan ki vannak téve a nyilvános kritikának. Ezért sem lehet eszközük a vélemények befolyásolására. Pártok konszenzusa (még kevésbé a parlamenti pártoké) önmagában nem alkalmas arra, hogy alkotmányos garanciát nyújtson a véleményszabadság teljességére. Igaz, manapság akadnak támo gatói egy ezzel ellentétes állás- I pontnak is. E szerint a nemzeti médiában, a rádióban, a televízióban a választásokon elért eredményt kellene „leképezni", így osztva politikai befolyási övezetekre a közszolgálati tájékoztatást, mondván: a rendszerváltást különben nem lehet levezényelni. Ez nem valódi alternatíva. A másik említett álláspont ugyanis nem egyszerűen az egyik, de az egyedüli alkotmányos felfogás. Mégsem kell rögtön bánkódnunk, ha egy kétharmados törvény mögé az előterjesztő lett-légyen az akár ellenzéki, akár kormánypárti - nem tudja felsorakoztatni a parlament kétharmadának támogatását. Mert e kérdésben nem a számszerűség a döntő. Adott esetben a kétharmados vagy akár a százszázalékos támogatás is kevés, ha a törvény nem felel meg az alkotmányban előírt követelményeknek. Mondjuk akkor, ha hatpárti megegyezéssel a parlamenti pártok tájékoztatási monopóliumát biztosítaná. A leszavazott „médiatörvény" sikertelenül próbálta szavatolni a tájékoztatás jogállami garanciáit, beleértve a társadalmi kontrollt. Habár a politikai erők bizonyos önmérséklete egyes passzusokból valóban kiolvasható. Ha pedig maholnap - átdolgozva - ismét a T. Ház elé kerül a médiatörvény, s esetleg a személyi ügyekben szerencsés kompromisszum születik, utólag sokat javulhat még. Sőt megkockáztathatjuk: a frekvenciamoratórium feloldása, a kereskedelmi rádiók, televíziók térnyerése szintén a politikai kijózanodás malmára hajtaná a vizet. Más kérdés, hogy a választásokig valójában kinek a kezében lenne a legtöbb malom. Nem kerülhette el a sorsát a médiatörvény. A parlament után most ismét az Alkotmánybíróság térfelén pattog a labda. Ha pedig az alkotmánybírák médiaügyben tett „hallgatási fogadalmukat" megszegik, ez önmagában is sokat lendítene az ügyön: álerőfeszítések helyett valódi kompromisszumra sarkallhatná a magyar politikai erőket. Vagy arra kell tartósan berendezkednünk, hogy a médiabéke csak múlandó fegyverszünet, míg a médiaháború örök? Göncz Árpád újévi köszöntője „Egymással szót értve juthatunk egyről kettőre” Kedves Barátaim, hát vége ennek az évnek is. Bizonyára akad közöttünk, aki azzal zárja, hogy ez élete legsikeresebb, ha nem is legkönnyebb éve volt. De azt hiszem, jóval többen, akik szemében 1992 a létért folytatott szakadatlan küzdelem, az elhalasztott álmok, a beteljesületlen vágyak, a sikeres vagy épp sikertelen újrakezdések esztendeje. Az ország egésze számára keservesen nehéz közbülső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jövőbe vezető úton. Kilométerkő, amelyet magunk mögött kell hagynunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bármilyen rögös is, végig kell járnunk. Hisz helyettünk senki se fogja. És végső soron rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e végigjárni. Ma éjjel hát arra ürítsük poharunkat, hogy megint csak sikerült megőriznünk értékeink javát, az emberségünket és önmagunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győzzük az évet kitartással, türelemmel és ötletekkel. Hogy lassacskán, tetszik, nem tetszik, de megtanuljuk: csak együtt, egymással szót értve juthatunk egyről kettőre. Kormány és nép. Párt és párt. Munkaadó és munkavállaló. Család és család. Férfi és nő. Szomszéd és szomszéd. Mert ebben van az erőnk. Az ország ereje. És semmi másban. Tudjuk, megtanultuk: „Szívére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond...” Se Nyugattól, se Kelettől, senki emberfiától jó szónál, biztatásnál többet okkal nem várhatunk. Barátaim, parázslik körülöttünk a világ, át-át csap határainkon egy és más gonosz szél, de elmondhatjuk: a mi fedelünk alatt még mindig jutott és jut menedék a hadak űzte menekülőnek. S megtanultuk, hogy jó, ha az emberi élet, a szellemi érték védelmében kinek mije van - pénze, ereje, szakértelme -, azt a másokéval összedobja. Hogy az egyérdekűek okosan teszik, ha összefognak közös és jogos értékeik védelmére és érvényesítésére, hogy az azonos gondokkal küszködő közösségek könnyűenek terhükön, ha hangot adnak a gondjaiknak, és egyeztetik a tennivalóikat. Ha a hívők nem mondanak le az együttes Isten-közelség, a sors verte kisközösségek az emberközelség melegéről. Mert ha fagyot lehel körülöttünk a világ, egymást kell melengetnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyöngébbnek,a meleget áhítónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány vagy a nyomorúság teléből kéredzkedik közénk. Barátaim, ma éjszakára mégis feledjük a gondjainkat: jó lelkiismerettel és nyugodt lélekkel ürítsük poharunkat a jövendőnkre. Akinek pezsgő jutott, pezsgővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval köszöntse az új esztendőt. Ami könnyű biztos hogy nem lesz. De egymás számára könnyebbé tehetjük. (Folytatás a 4. oldalon) Válás csehszlovák módra Két új állam Európa térképén Pozsonyi tudósításunk a Cseh és a Szlovák Köztársaság kikiáltásáról a 3. oldalon (MTI külföldi képszolgálat) Mogadishuból Moszkvába tart az amerikai elnök Felkerült a Balkán a Bush-Jelcin csúcs napirendjére (Tudósítónktól) WASHINGTON - Ma érkezik (Szocsi helyett) Moszkvába Bush elnök, aki Jelcinnel vasárnap írja alá a START 2 szerződést. Az amerikai-orosz csúcson azonban már ma terítékre kerülnek kétoldalú és nemzetközi kérdések, köztük kiemelten a délszláv válság, amelyben Washington a jelek szerint rászánta magát Belgrád megfékezésére. Az új év reggelén ugyanúgy, mint szilveszterkor, katonái körében láthatta terepruhás elnökét az amerikai tévénéző. Gyaníthatóan biztonsági okokból húzta fel a sereg soraiban őt elvegyítő öltözéket Bush, miként odafelé menet Szaúd-Arábiában az elnöki gépről átszállt egy katonaira, az vitte Mogadishuba (majd pénteken Baidonba). Csütörtök este - amikor az elnök egyébként már szálláshelyén, a Tripoli nevű hadihajón volt, tehát megnyugtató távolságban Mogadisu peremén tűzharc robbant ki Szomáliai fegyveresek között. Az esti amerikai tévéhíradók a város fölötti tűzgolyókat mutatták, s a tudósítók siettek közölni, hogy az elnök nincs veszélyben. De megjegyezték azt is, hogy a jelek szerint a Szomáliai béketeremtés aligha lesz rövid távú feladat. Maga Bush a csapatoktól pénteken búcsúzva nevetve felelt a kiáltásokra, hogy ők, mármint a katonák mikor mehetnek haza: „bár tudnám, hogy meddig tart (a küldetés)...*’ Különben az elnök kedélyesen közölte, felesége ezúttal nem mehetett vele, mert csomagolni kell, kiköltözni a Fehér Házból... Bush egyébként a katonák körében, a - gondosan megválogatott - szomáliaiak, főleg a már kevésbé csontsovány gyerekek körében oldottan, politikai búcsúzóként és jelképes hazaüzenőként mozgott; a világháborús pilóta nyilván stílszerűnek érezte e terepruhás főparancsnoki finálét. Már Szomáliában volt az elnök, amikor kiderült, hogy a Szocsiba tervezett amerikai-orosz csúcs előkészítő csapata sem tudott leszállni a hatalmas hóvihar miatt, így Jelcin telefonált Bushnak, s megkérte, jöjjön inkább Moszkvába - közölte Mogadishuban Fitzwater szóvivő. S ő jelezte, hogy a ma az orosz fővárosba érő, s tüstént tárgyalni kezdő Bush és Jelcin vasárnap írja alá a START 2 szerződést. Kravcsuk ukrán elnök viszont levelet kapott Bushtól, ki sürgeti Kijev START 1-ben vállalt kötelezettségeinek ratifikálását, vagyis az atomhatalmi státus feladását. (Azt nem tudni, hogy visz-e magával a Kremlbe kínos üzenetet is Bush: a pénteki The Washington Times címoldalán tálalja értesülését, hogy az amerikai kormány kivasítani készül - kémkedés okán - egy orosz katonai attasét, ami az első eset lenne a Szovjetunió megszűnte óta). (Folyatás a 3. oldalon) BELFÖLDÖN Csoóri Sándor: Poharat emelni a békére 4. oldal Megújul a járművezető-képzés 5. oldal Szakonyi Károly: A múlt kötegeiből 7. oldal Módosított vámeljárás 8. oldal KÜLFÖLDÖN Ma kezdődik a genfi Bosznia-értekezlet 3. oldal Ami a jappán teljesítmény mögött van 8. oldal SPORT Pereskednek az amerikai kosarasok 13. oldal HÉTFŐN Rendőrségi vizsgálat a keceli milliárdos ellen 7. oldal Miről beszélnek a falak Gödöllőn? 11. oldal Hétfői mellékletünk, a Mtartaztt LJAZDASAjf tartalmából: Mit várnak közismert személyiségek 1993-tól? Tőkepiac és privatizáció Megalakult a magyar Business Leaders Forum Bemutatjuk a Renault új luxuskocsiját, a Safrane-t Az első numizmatikai aukció Műtárgy- és régiségvédelem