Magyar Nemzet, 1993. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
Nemzetközi élet SZERDA, 1993. január 6. 2 Magyar Nemzet A libanoni határon a helyzet változatlan Az orosz parlament elnöke elítélte az iszlám szélsőségeseket JERUZSÁLEM - A 400 kiutasított Hammasz-tag változatlanul sorsára vár az izraeli-libanoni határon, a libanoni oldalon. Kedden délelőtt a libanoni miniszterelnök kijelentette, kormánya nem hajlandó hozzájárulni, hogy a térségben állomásozó ENSZ- megfigyelők lássák el a palesztinokat, de még a síiták libanoni sejkje is azt nyilatkozta: sértené Libanon méltóságát, ha engedélyezné a Hammasz-tagok letelepedését vagy akár segélyszállítmányok célba juttatását Az izraeli kormány már korábban leszögezte, hogy területéről nem kaphatnak támogatást a kiutasítottak. Egyetlen feltételt kivéve, ha a Hammasz lemond az erőszakról egész Izrael területén. Válaszként a Hammasz még szabadlábon lévő tagjai üzenetükben dzsihádra, azaz szent háborúra szólítottak fel az izraeli hadsereg és a biztonsági szolgálat emberei ellen, és közölték, hogy nemcsak nem mondanak le az erőszakról, hanem még keményebb ellenállást fognak tanúsítani. Az Izraelben tartózkodó Haszbulatov, az orosz parlament elnöke kedden délelőtt látogatást tett a jeruzsálemi Templom-hegyen található két nagy mecsetben, az Omár és az Al Aksza mecsetekben. Mint ismeretes, a parlament elnöke muzulmán vallású, és mint izraeli hírmagyarázók elmesélték, gyermekeit Omárnak és Szolimának hívják. Ő maga azonban nem sokat tud a vallásról, olyannyira, hogy még azt is meglepetéssel vette tudomásul, hogy a két mecsetbe nem lehet cipőben belépni. Az izraeli rádió kérdésére, hogy mi a véleménye az iszlám fundamentalistákról, a parlament elnöke elmondta, hogy minden szélsőséget elítél, mert a szabad világban nem engedhető meg az ilyen fundamentalizmus, lett lényeg az az iszlám vagy bármely más vallási fanatizmus. Egyébként keddre virradó éjszaka sem csillapodtak a kedélyek Jeruzsálem ultraortodox negyedeiben, sőt a rendzavarások átterjedtek Tel-Aviv egyik hasonló körzetébe is, ahol égő kukákkal zárták le a negyedbe vezető utakat, még mindig a zsidó temetők feltárása miatt tiltakozva. A rendőrség csak nagy nehezen tudott úrrá lenni a helyzeten, több mint egy tucat tüntetőt letartóztattak. Mint a rendőrség szóvivője elmondta, rájuk tíznapos háziőrizet vár. Beck Anna Szomáliai megegyezés Addisz-Abebából jelenti az MTI. A Szomáliai fegyveres csoportok vezetői az etióp fővárosban rendezett békekonferencián megállapodtak, hogy idén márciusban „nemzeti megbékélési értekezletet” tartanak, és egyesített bizottságot hoznak létre, amely figyelemmel kíséri a fegyverszüneti megállapodás teljesítését. A létrehozandó bizottság feladata lesz az átmeneti kormány megalakítása és Szomália újjáépítéséhez külföldi segítség keresése. A megbékélési konferencia színhelyét még nem jelölték ki, a dpa tudomása szerint szóba jött Washington, Abu Dzabi, Addisz-Abeba és Mogadishu is. Eközben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szomáliai éhínség ugyan némileg enyhült az ENSZ-segélyakciójának köszönhetően, de további 19 afrikai országnak rendkívüli élelmiszerhiánnyal kell majd szembenéznie az idén. A hétfőn megnyílt értekezletre sötét árnyékot vetett a diáktüntetőkkel történt kíméletlen rendőrségi leszámolás. A biztonsági erők a tárgyalás színhelyétől mindössze hét kilométerre csaptak össze a diákokkal, akik a tervezett eritreai függetlenségi népszavazásban vállalt ENSZ-szerep ellen tiltakoztak. A kormány közlése szerint egy tüntető vesztette életét, a diákok viszont 17 halottról és több mint 200 sebesültről beszélnek. A KÜLPOLITIKAI HELYZET • A GENFI TÁRGYALÁSOK ELNAPOLÁSA után a nemzetközi közvélemény erős nyomást gyakorol a boszniai konfliktusban szemben álló valamennyi félre annak érdekében, hogy azok ne szalasszák el a békés megoldás esélyét. Ennek részeként értékelhető, hogy a Kennedy repülőgépanyahajó kifutásáról szóló hírek után Londonban azt közölték, hogy 600 brit katonát riadóztattak s helyeztek rendelkezési állományba egy esetleges boszniai bevetésre. Katonai szakértők mindezek ellenére sem tartják valószínűnek a közeli balkáni beavatkozást. Ezzel összhangban áll, hogy a Európai Közösség tagállamai úgy döntöttek, újabb 72 órával késleltetik a Biztonsági Tanácsban a Bosznia feletti repülési tilalom katonai érvényesítését célzó lépéseket. Amennyiben a genfi béketervet kizárólag csak a boszniai szerb vezetők utasítják el, az akciót újra napirendre tűzik, ám ha a másik két félnek is fenntartásai lesznek, akkor a BT mindaddig felfüggeszti a válsággal kapcsolatos munkáját, amíg nem válnak ismeretessé a vasárnap Genfben kezdődő megbeszélések eredményei. Karadzsics ezzel kapcsolatban a BBC-nek elmondta, hogy a boszniai szerbek nem akarnak teljes függetlenséget, de nem is elégednek meg kevesebbel, mint konföderációval a svájci kantonok szövetségének mintájára. A vezető utalt arra is, hogy egy rugalmasabb döntéshez a boszniai szerbek nemzetgyűlésének felhatalmazása szükséges. ■ A GENFI TÁRGYALÁSOK kudarccal egyenértékű felfüggesztése után közben újabb intervenciós tervek láttak napvilágot. A Bushsal folytatott tárgyalása után Mitterrand három szakaszban látja - szükség esetén - megvalósíthatónak Boszniában a „humanitárius célzatú katonai intervenciót", amelyben az ENSZ-erők nem törekednének egyik fél alakulatainak megsemmisítésére, lefegyverzésére vagy területeinek elfoglalására. A terv első szakaszában még csak a légtérre elrendelt berepülési tilalom ellenőrzését valósítanák meg, de ezt is csak legfeljebb 15 nappal a BT határozatának elfogadása után. Eközben a térségben lévő ENSZ-alakulatokat megfelelő védelmi körzetekbe összpontosítanák, s nehézfegyverekkel is ellátnák. A második szakaszban e csapatok utat nyitnának a fogolytáborokhoz s a nagyvárosokhoz. Ezúton alakítanák ki a legfőbb városok, mindenekelőtt Szarajevó körül a biztonsági övezetet, amelyből minden katonai erőt ki kéne vonni. Mind a második, mind a harmadik szakaszban az ENSZ-alakulatok, illetve az őket támogató amerikai légierő gépei csak akkor avatkoznának be, ha fegyveres ellenállással kerülnének szembe. ■ BARÁTSÁGOSNAK ÉS KULTURÁLTNAK értékelik a világlapok Csehszlovákia megszűnését. A Komszomolszkaja Pravda egyenesen szívélyesnek nevezte a válást. A lap értékelése szerint a FÁK-beli „félig együttműködés, félig szétválás" állapotával ellentétben Csehország és Szlovákia felégette a hidat a közös állami szervek mögött. A kommentárok ugyanakkor figyelmet szentelnek a szétválással kapcsolatos kételyeknek is. A tegnapi barátok és szomszédok egy pillanat alatt idegenek lettek - írják. Felhívják a figyelmet a gazdasági nehézségekre is, s arra, hogy a helyzet súlyosbodásával az emberek becsapva érezhetik magukat. Utalnak arra is, hogy sokan már most Meciar szemére vetik, hogy hatalomvágya miatt erőszakolta ki a válást. Az SM lengyel lap Szlovákia gazdasági problémáinál is jelentősebbnek minősítette a magyar kisebbség ügyét, s azt, hogy Budapest és Pozsony viszonyát tovább feszíti a dunai vízlépcső körül kialakult ellentét. A lap hangot ad annak a lengyel félelemnek is, hogy a magyarokkal való szüntelen konfliktus és a pozsonyi vezetés iránt táplált nyugati ellenszenv közepette a szlovákok esetleg szláv szomszédaiknál, az ukránoknál próbálnak támogatást keresni. (S. G.) Sevardnadze ENSZ-erőket kér Abháziéba New Yorkból jelenti az MTI. Békefenntartó ENSZ-erők Abháziéba való sürgős kiküldését kérte Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében Eduard Sevardnadze grúz államfő. A világszervezet székhelyén hétfőn nyilvánosságra hozott levelet ismertetve az AFP beszámolt arról, hogy Sevardnadze az abház térségben kialakult súlyos, polgárháborús helyzettel és államközi konfliktus kirobbanásának veszélyével is indokolta kérését. A grúz vezető emellett kitért arra, hogy „külföldi zsoldosok szivárognak be grúz területre, akik az abház katonai egységek oldalán Grúzia ellen harcolnak”. Sevardnadze figyelmeztetett arra, hogy a konfliktus térségébe, Abháziába csak úgy özönlik a fegyver és a lőszer, s Oroszország egyáltalában nem akadályozza e szállításokat. Emellett azzal vádolta a köztársaság területén állomásozó orosz csapatokat, hogy az abház szélsőségesek oldalán beavatkoznak a konfliktusba, orosz felségjelű repülőgépek pedig „polgári célpontokat bombáznak”. Szakember kerestetik Möllemann helyére Német kormányátalakítási tárgyalások BONN - Folynak a Jürgen Möllemann gazdasági miniszter utódlásáról és a kormány átalakításáról folyó tárgyalások. Vogel kormányszóvivő ma azt nyilatkozta, hogy a kancellár még ebben a hónapban meghozza döntését, miután tanácskozott a koalíciós pártok vezetőivel. Időpontot azonban nem közölt. Kijózanítólag hatott viszont az a közlés, hogy Helmut Kohl nem enged a mind erősebb nyomásnak és nem szándékozik gyökeres változtatásokat végrehajtani. Jelenleg üres a gazdasági és a postaügyi miniszteri poszt, valamint néhány régen rebesgetett személycsere is elkerülhetetlen. Távozni kíván a kabinet alapító tagja, a keresztényszociális Ignatz Kiedle mezőgazdasági miniszter. Az ő helyére egy CDU-jelölt pályázik, míg Wolfgang Bötsch, a CSU parlamenti csoportvezetője a kereszténydemokrata Christian Schwartz- Schilling postaügyi miniszter helyébe lépne. Mindez azonban édeskevés, mondják Bonnban, néhány nagyon sápatag ember távozása sem ártana. Ilyen a súlyos alkoholproblémával küszködő Reiner Ortleb oktatási miniszter és Günther Krause, a közlekedési tárca gazdája, aki sorozatosan Möllemann-típusú ügyekbe bonyolódik. Csakhogy mindketten keletnémetek, sőt Krause még az új tartományok önjelölt szószólójának szerepében is tetszeleg, különleges bánásmódra szorulnak tehát. Ortlek ráadásul az FDP tagja, és pártja aligha kívánja, hogy még egy embere kipenderüljön. Az egész kérdés ugyanis a koalíciós pártok alkudozásának tárgya. Marad tehát minden minisztérium az azt birtokló párt hitbizománya, akár akad rátermett embere, akár nem. A gazdasági tárcához ragaszkodik is az FDP, jelöltjei azonban enyhén szólva nem rendelkeznek Ludwig Erhard vagy Karl Schiller tekintélyével. És ez egy ideje már így van. Nem Möllemann volt az első ember, aki nem tűnt ki mással e poszton, csupán szabaddemokrata párttagságával. Miként a szociáldemokraták gazdasági szóvivője, az éles nyelvéről ismert Ingrid Matthäus- Maier fogalmazott: volt már e poszton egy Bangemann, aztán egy Hausmann, végül egy Möllemann. Aki kellene, az egy Fachmann, azaz szakember. (Józsa) Súlyos vízhiány Bukarestben BUKAREST - Először úgy nézett ki, csak a téli ünnepek hangulatát rontják azok a vészjelzések, melyek hibás távfűtésről, időszakos vízhiányról érkeztek az ország és a főváros különböző részéből. Most, hogy a családok élete a hétköznapi kerékvágásba döccent, kiderült: a helyzet sokkal komolyabb, mint gondolták volna. A Bukarestet ellátó vízgyűjtők, amelyek legtöbbje a sose túl magas vízállású Argesből táplálkozik, a karácsony óta tartó fagy miatt szinte teljesen kifogytak. A vízművek szakemberei bevallották: az Arges folyó vízmennyiségének 80 százaléka nem egyéb jégtörmeléknél, így a derítőállomások szivattyúi gyakorlatilag oly kevés vizet képesek biztosítani, hogy a polgármesteri hivatal kénytelen volt elrendelni a szükséghelyzetet: a fővárosban reggel 6-9 és este 18-20 között adagolják a vezetékes vizet. Egyes szakértők véleménye az, hogy a bukaresti vízhálózat olyan elhanyagolt állapotban van, hogy felújítása, a tetemes elfolyások kiiktatása csak csillagászati összegek beruházásával érhető el, amihez egyelőre nincs jelentkező. De ha volna is, a pillanatnyi vízgondokon az sem enyhítene: amennyiben ugyanis nem köszönt be váratlan felmelegedés, a bukarestiek szabályosan szomjan vesznek, annyira hiányzanak a tartalékok. A bukaresti közhangulat és sajtó most egyértelműen a polgármesteri hivatal ellen hangolódott, s a liberális főpolgármester, Crin Halaicu pozíciója veszélyben forog. Egyre többször emlegetik ugyanakkor a Ion Iliescu államelnök szilveszteri televíziós üdvözlőbeszédének fordulatát, amelyben a politikus „a vihar előtti csend”-ről beszélt a román politika jellemzőjeként A kemény tél okozta nehézségek miatti elégedetlenség a viharfelhők gyülekezésére utal. Cseke Gábor Klestil felhívása „Véget kell vetni a vitának Mock egészségéről” HÍRÖSSZEFOGLALÓNK „Mindenkit felszólítok arra, hogy haladékalanul vessenek véget ennek a vitának.” Ezzel a több mint nyomatékos felhívással kapcsolódott be Thomas Klestil osztrák államfő abba a sajtópolémiába, amely az elmúlt napokban bontakozott ki Ausztriában a külügyminiszter, Alois Mock egészségi állapota körül. Az otthon és külföldön egyaránt nagy tekintélynek örvendő külügyminiszter állítólag megrendült egészségi állapotával kapcsolatos spekulációk az elmúlt héten kezdődtek, amikor a „Ganze Woche” című hetilap Alois Mocken „a gyógyíthatatlan Parlinson-kór csalhatatlan jeleit" vélte felfedezni, és ennek kapcsán olvasóit azzal a szenzációval lepte meg, hogy a külügyminiszter ezért februárban lemond. A Win Mock pártja, az Osztrák Néppárt több vezető politikusa, köztük Eiuard Busek pártelnök és Ferdinand Maier főtitkár egyaránt cáfolta. Busek egy sajtókonferencián nyomatékosan hangoztatta: a külügyminiszter személyesen biztosította őt arról, hogy „teljes mértékben munkaképes". Klestil államfő felettébb éles formában ítélte el a vitát, rámutatva: „épp egy olyan időszakban, amikor Ausztria fontos EK-csatlakozási tárgyalások előtt áll, továbbá tekintettel arra a nagyon fontos nemzetközi szerepre, amelyet Mock külügyminiszter a tragikus délszláv válság megoldási módozatainak kutatásában vállalt, mindenfajta spekuláció a külügyminiszter teljesítőképességéről rendkívül sokat árt az országnak." (P.L) Szerbia és a délszláv válság A nemzeti eszme bűvkörében Milosevics maradt, az ellenzék erősödött, a radikálisok előretörtek - fogalmazta meg röviden a belgrádi Politika a szerb köztársasági és a jugoszláv szövetségi választások eredményét. Ezen már a hét végi második forduló sem változtathatott. A következtetés egyértelmű: a nyugati remények odavesztek, illúzió volt a mélyreható változásokban hinni, s folytatódik Milosevics háborús politikája. Bár a szavazás során apró visszaélések történtek, az eredmények a jelenlegi reális erőviszonyokat tükrözik, azt, hogy Panics a legjobb esetben sem tudott volna győzni. Mindennek megértéséhez ismerni kell a szerbek történelmük során annyit bizonyított nyakasságát A választók többsége ismét azt mondta:, Jobb a hálák mint a rab!” Az első nyugati kommentárok ezt leegyszerűsítve a szerbek öngyilkos választásaként értékelték. Valójában a lakosság a Jugoszlávia körül kialakult helyzetet úgy fogta fel, hogy az fenyegeti Szerbiát, a szerb nemzeti eszmét, a függetlenséget Minthogy a szerbek jelentős része a nacionalizmus foglya, természetes volt a választás. Szerbia tehát lépett, s a világ most ennek a boszniai válságra gyakorolt hatását s a lehetséges nyugati ellenlépéseket egy esetleges katonai intervenció esélyét mérlegeli. Összeszűkült játéktér Ha Milosevics győzelme nem is, a szélsőjobb jelentős előretörése, Seselj radikális pártjának - amelyet alig két évvel ezelőtt még nyíltan szélsőséges nacionalista nézetei miatt be sem jegyeztek hivatalosan - a térnyerése meglepte még a belgrádi elemzőket is. Egyes vélemények szerint ezzel került igazán távolra a kompromisszum lehetősége. Az elemzők egy része ugyanis úgy véli, Nagy-Szerbia eszményéből csak az engedhet aki azt kitalálta Milosevics. A nemzeti eszme bűvköréből élő Szerbia egyelőre nem képes elfogadni semmiféle más megoldást A boszniai és horvátországi szerbek sorsát szívén viseli a szocialistáktól az ellenzékig mindenki Belgrádban. Panicstól a „nemzet elárulásaként” értékelték volna, ha például a krajinai szerbek lefegyverzésére tett volna lépést bár igencsak kétséges, hogy szándékában állt-e ez. Valamiféle engedmény megtételére csak Milosevicsnek, aki már bizonyított”, van meg a megfelelő háttere. Illetve csak volt hisz a radikálisok előretörésével a játéktere összeszűkült Seselj, akit már a leendő szövetségi belügyminiszterként emlegetnek, s aki nyíltan hirdeti az etnikai tisztogatások szükségszerűségét a kompromisszum első felére azonnal lecsapna. Ennek kapcsán felmerül a kormányalakítás kérdése is. Kézenfekvő lenne a szocialisták és a radikálisok koalíciója, ám a pártok gazdasági programjait még a választások előtt összehasonlító belgrádi gazdasági kutatóintézet tanulmánya azt igencsak megkérdőjelezi. Milosevicsék még a Micsunovics-féle demokraták együttműködésére számítanak, ám a visszajelzések alapján hiába. Kényszerpályán Ennek jelentősége azonban eltörpül, ha abból a szempontból vizsgáljuk mindezt, a kabinet befolyással lehet-e a szabadcsapatokra, a legszélsőségesebben nacionalista elemekre. Többen úgy vélik, aligha. Ezekre legfeljebb Seselj tud hatni, abból pedig aligha kér a világ. Felvetődik hát az, mennyire mozognak kényszerpályán az Eagleburger amerikai külügyminiszter által háborús bűnösnek kikiáltott, míg lord Owen által tárgyalópartnernek tekintett politikusok. Nem veszítené-e el legitimitását, s nem állítanák-e félre - nemcsak a legszélsőségesebbek - Karadzsicsot, ha az engedne a boszniai szerbek elképzeléseiből Genfben. S ezzel már a boszniai vérfürdőnél vagyunk, amely eddig 130 ezer halálos áldozatot követelt, s a válság kiszélesedésének lehetőségénél. Eddigi cselekedeteiből ítélve ez utóbbi eshetőség még a szarajevói halottaknál is jobban érdekli a Nyugatot. Nem utolsósorban azért, mert ez esetben szövetségesei, Görögország és Törökország is belekeveredhetnek a konfliktusba. A nyugati politikusok a továbbterjedés fő veszélyét Koszovóban látják, ezért Bush megfenyegette Szerbiát, a nyugati hatalmak megtámadják, ha fellép az albán kisebbség ellen. Megfigyelők, köztük a The Times szakírója azonban figyelmeztetnek, Belgrád elleni támadással fenyegetni egy koszovói szerb mozgósítás esetén elhamarkodott és elhibázott lépés. A Nyugat bárhol meghúzhatja Szerbia határát - így legjobb lenne Macedóniában -, csak nem Koszovóban, amelyet a szerbek kultúrájuk bölcsőjének tartják. Bush ez esetben figyelmen kívül hagyta azt is, hogy nemcsak a szerb vezetés hajlamos válsághelyzetet teremteni csak azért, hogy megtarthassa hatalmát, a robbanásveszély fenntartása a pristinai albánoknak is érdeke. A helyzet félreismerésére jellemző, hogy míg a Nyugat arra ösztönözte az albánokat, legalább az elnökre szavazzanak, a szerb ellenzék örült a távolmaradásnak, mondván, Koszovó az instabilitás fenntartása érdekében úgyis Milosevicsre adta volna voksát. Valamit tenni kell Bosznia, mint független állam, halálra van ítélve. Ez most már nemcsak a szerb politika eltökéltsége alapján mondható. A genfi tárgyalásokon a horvát fél is egyetértett az etnikai alapú konföderációval, amely előbb-utóbb a szerbek és horvátok elszakadásához vezet A konferencia társelnökeinek a szerb hódítások mintegy harmadát szentesítő javaslata pedig azt sugallja, még mindig jobb egy igazságtalan béke, mint egy még igazságtalanabb háború. Ezzel kapcsolatban Belgrádban megjegyzik, szabad akaratából mindenki úgy dönt, ahogy akar, s ők különben is csak a mesterséges szocialista belső határokat akarják megváltoztatni. No persze ez Koszovóra nem vonatkozik, hisz az Szerbia része. Az erőpolitikával szemben azonban már hatástalanok a nemzetközi konferenciákon elhangzott szavak, így a Nyugat lépéskényszerbe került. A katonai beavatkozás ugyanakkor több akadályba ütközik. Szakértők szerint át kellene fogalmazni az amerikai biztonságpolitikát, kétséges a kimenetel, az akció nagy veszteségekkel járhat, s nem látható, hogyan lehet abbahagyni, mivel Belgrád világosan tudomásra hozta, fegyverrel is megvédi a szerb területeket s lakosságot. Nem egységesek a szövetségesek sem, s nem egyértelmű a cél sem. A sajtó szerbellenes, fekete-fehér beállítása ellenére ugyanis egyre kiterjedtebb az a vélemény, a jelenlegi helyzet kialakulásáért, ha nem is egyenlő mértékben, mindegyik felet terheli felelősség. A legnagyobb probléma azonban az, végső megoldást a katonai akció sem hozhat, hisz a kivonulás után a térség újra „Libanonná” változhat. Lehet, hogy igaza van a boszniai születésű szerb Ivo Andricnak, aki az Omer pasában azt írja, „Szarajevóból nincs kiút, vannak utak, de azok szűkek, sárosak, mások víz alattiak, veszélyesek, s nem tudod, hova vezetnek”, de valamit azért mégis tenni kell. Stier Gábor