Magyar Nemzet, 1993. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

ÖN ÉS A SZÓRAKOZÁS 1993. FEBRUÁR 20. Művészszoba „Ha hívnának, mennénk Budapestre” Kassai István, a felfedező H. M.: - 1979-ben megnyerted a Magyar Rádió rangos zongoraverse­nyéti három évvel később a párizsi Debussy zongoraverseny első díját is. Kell-e biztosabb indulás egy szó­listapályán? Most mégsem csillogó sztárvendégként járod a világ kon­certtermeit, hanem a magyar zene­­történet ritkaságait játszod lemezre. Sőt, kutatod e repertoárt, ujjaid leg­alább annyit pergetik a sárgult kotta­lapokat, mint az elefántcsont billen­tyűket. K. I.: - Véletlenek vezettek erre az útra. 1984-ben tértem haza a Con­servatoire Européen de Musique de Paris-ről zsebemben az Yvonne Le­­fébure-nél szerzett mesterdiplomá­val. A következő fokozat megszerzé­sére már nem volt módom vissza­menni. Kadosa tanár úr is meghalt akkorra, aki sokat segített. Már 14 évesen tanítványává fogadott a Zene­­akadémián, nem az ifjú tehetségek, hanem a „felnőtt” növendékek kö­zött 1986-ban kezdtem magamra találni, amikor Cziffra Györgynek Brahms Magyar táncaiból készült átiratait tartalmazó lemezét hallgat­tam. Az általa improvizációnak ne­vezett zongoradarabokat kottába le­jegyeztem, s ennek nyomán kedvem támadt magamnak is átiratot készíte­ni. Erkel Hunyadi Lászlójából a pa­lotást választottam - kitűnő darab. Akkor láttam, hogy Erkel operáit partitúrában nem adták ki. 1989 jú­liusában a Magyar Nemzetben cikket is írtam erről. Ennek nyomán válasz­tottak az alakuló Erkel Társaság el­nökségi tagjává.- A másik szál, amely mai mun­kámhoz vezetett, az a felkérés volt, amely Hongkongból érkezett a Mar­co Polo hanglemezkiadótól. Bloch .zongoraműveinek felvételével bíztak meg. Miután az akkori Hungaroton­­vezetés nem reagált az Erkel zongo­ra- és kamarazenéjének rögzítésére tett javaslatomra, s a Zeneművészek Szövetségének pályázatán is elutasí­tották a tervet, felajánlottam ezt a Marco Pólónak. H. M.: - Bizony,.sajnáltam ezt,. mert ä Hungaroton Vezetésébe kerül­­' Vé vágyam volt ennek az ismeretlen Erkel-mffsbrhdk áfélvétele, S citt tud­tam meg, hogy a távoli „magyar tar­tományban”, ahol sok művészünk lelt jelentős megbízásokra, elkelt már az elképzelés. Későbbi javasla­todra viszont már nekem kellett szét­tárnom a karom: Mosonyi Mihály a mi nemzetközi piacunkon kevésbé értékesíthető, mint Erkel Ferenc. A Marco Pólónál azonban most veszed fel műveit négy CD-re. Mit tervezel még? K. I.: - Erről még korai beszélni, de nagyon vonz az olyan program, amelyet más nem adott elő előttem, nincs tehát minta. Kotta nélkül ját­szom még a stúdióban is e műveket, így a felkészülés kétszeres időt vesz igénybe. H. M.: - Most Erkel felől a mind ismeretlenebb XIX. századi magyar komponisták felé haladsz. Vajon megállja-e helyét ez a repertoár a ze­netörténeti ritkaságok mezőnyében? K. L: - Meg kell vizsgálni, miért tűnt el ez a zene a köztudatból. Az ok: a folklór vonulatát - Bartókot, Kodályt - szembe akarták állítani a verbunkosszerzőkkel. Holott ők is ír­tak verbunkos alapú zenét. A verbun­kos a hangszeres folklór stilizációja. Az eredeti népzenének akartak pia­cot teremteni a verbunkos rovására, s ezt a háború után még politikailag is alátámasztották. A verbunkos művé­szi köznyelv volt “ Mosonyi idejé­ben már több mint száz éve! A zon­goristák ma épp azért nem játszanak jól Liszt-rapszódiákat, mert nem ta­nultak verbunkost, csak énekelt folk­lórt, hangszerest nem. Polkát farag­nak a csárdásból. H. M.: - Visszatérhet ez a zene a köztudatba? K. I.: - Azért játszom, mert hi­szek ebben. Műsoron kell tartani, hogy a közönség alkothasson róla véleményt. Mosonyi gyerek&u&bjai akár ma is használhatók lennének a zongoratanításban. .'·? vA r ­H. M.: - Nem is hagynád ott a stúdiót a hangversenypódiumért? K. L: - Az ember akkor koncer­tezik, ha hívják. A lemezekkel mara­dandót hozok létre, ez lelkesít Akik bojkottáltak, kivételes lehetőséget nyitottak előttem. Élni fogok vele! Hollós Máté Lemezfigyelő Bartók-dalok ÖTVENEDIK ^0 születésnapja alkal­­mából Hamari Jú­­lia, a világhírű éne­kesnő a budapesti Operaházban Bellini Capuleti Mon­­tecchi című dalművének koncertsze­rű előadásán lépett föl. Az estet meg­előző sajtófogadáson a megjelentek­nek legújabb CD-lemezét mutatta be, rajta Bartók Béla dalainak zongora- és zenekari kíséretes változataival. A pályáját nagyon ifjan, harmincöt esztendővel ezelőtt elkezdett mű­vésznő gesztusa e Bartók-felvétellel akár jelképesnek is fölfogható. Pru­­nyi Ilona avatott zongorakíséretével, illetve a Kovács János vezényelte Magyar Állami Hangversenyzene­karral azokat a műveket rögzítette lemezre, amelyek századunk leg­nagyobb magyar zeneszerzőjének művészetét, de az énekesnőt is mél­tóképpen reprezentálják. Az op. 15. számú Öt dal, amint az Fittler Katalinnak a lemezhez írt ismertetőjéből is megtudható, egy tizenöt éves lánynak állít emléket, legalábbis az I., a 2. és az 5. számú dalokban. Nem állítható, hogy Gom­­bossy Klára a maga fiatalságában tnár kiforrott tehetségnek bizonyult, de bizonyára jó oka volt Bartóknak arra, hogy az ifjúság mélyén rejtőző őszinte érzelmeket fölfogja. Erről ta­núskodik az 1916-ban készült dal­ciklus érzékletes hangvétele mellett azok virtuóz zongorakísérete is. Kodály Zoltán a hű barát átlelkesítő szeretetével hangszerelte meg jóval Bartók halála után, 1961-ben az Öt dalt, az eredeti művekhez igazodó biztos ízléssel. Bartók és Ady szellemi rokonsá­gáról sok tanulmány tájékoztat; e kölcsönhatásra jó példa az az öt vers, amelyek a Vér és arany, illetve a Sze­retném, ha szeretnének című köte­teikben olvashatóak, és Bartókra bi­zonyára erőteljesen hatottak. Ezek közül talán a legkongeniálisabb az Egyedül a tengerrel; ennek szomo­rúan daloló hangja különleges zenei hatásokban fejeződött ki a zongora­­kíséretes dalban. Még kétszer öt ma­gyar népdal gazdagítja a gyűjte­ményt, közülük az első öt zongora­kísérettel, a másik válogatás zene­karral szólal meg. Ami a zenekari kíséretes dalokat illeti, azok nevezetes jubileumhoz kapcsolódnak. 1933-ban ünnepelte fennállásának nyolcvanádik évfordu­lóját az Erkel Ferenc alapította Buda­pesti Filharmóniai Társaság, és az 6 felkérésükre készült a Húsz magyar népdal című műből az az öt, amely néhány év múlva Baden-Badenbcn is elhangzott. Az ott. rendezett zenei ün­nepségre írt ismertetőjében Bartók elmagyarázta, hogy „ezek nem fel­dolgozások, hanem eredeti szerzemé­nyek, bárha bennük régi népi dalla­mok kerültek felhasználásra". A zeneszerző szerint az egyes da? lók hangulatából következően azok­ban „régi értelemben vett hangfesté­sek is előfordulnak". Két példát emlí­tett erre Bartók: könnycseppet az első, ostorpattogást és csengőszót a negye­dik dalban. A zenekari kíséret ezeket a hangulati elemeket is híven kifejezi, Prunyi Ilona zongorajátéka pedig a többi műben szépen alkalmazkodik e kompozíciók költői világához. Ami­vel még jobban kiemeli Hamari Júlia gyönyörű énekét; őt hallgatva az volt az érzésünk, hogy valaha így adhatta elő Basilides Mária a Zeneakadémián ezeket a briliáns zenei miniatűröket. (Hungaroton, HCD 31355) (gábor) Aranyból van a kanadai réz- Még nem léptek fel Magyarországon?!- Még nem.- Komolyan?- Komolyan.- Egész komolyan?- Egész komolyan. Kétszeresen is okom volt kételkedni válasz­adóm szavában. Egyszer mert válaszadóm világ­hírű zenész, és Budapestről köztudott, hogy ott Gustav Mahlertől Yma Sumacig, Carusótól Yehu­di Menuhinig mindenki megfordul, másodszor, mert válaszadóm a világ legkomolytalanabb ko­molyzenei együttese, a Canadian Brass tagja. Legutóbbi washingtoni vendégszereplésükkor, tavaly tavasszal a Kennedy Center hangversenyter­mébe a nézőtéren át, libasorban vonultak be, a kon­certművészek szokásos fekete frakkjához tornacipő­ben. Bevonulásukhoz Duke Ellington egy vérpezsdí­tő számát intonálták. Amikor felértek vele a pódium­ra, egyikük, válaszadóm, Fred, a mikrofonhoz lépett, és azt mondta: „Talán van, aki észrevette, hogy ez nem a műsorban elsőnek feltüntetett Bach-kompozí­­ció. Ez a ráadás volt, hogy akinek előadás után ro­hannia kell a parkolóórához, az is hallhassa." Aztán eljátszották a Bach-kompozíciót, mintha öt fúvós Paganini lettek volna. Ennek a kettősségnek köszönhetik elvitathatatlan helyüket a Világranglista élén. Bár ott állnának akkor is, ha csak muzsikálnak. 1970-es feltűnésük óta a fúvósötös műfaja töb­bé nem az, ami volt. Fantasztikus repertoárt dol­goztak ki erre a zeneszerzők által elhanyagolt összeállításra. Először is hangszereikre alkalmaz­tak - káprázatosán! - Verditől Gershwinig, opera­áriáktól szimfóniákig mindent („Most következő mfisorszámunk zenetörténeti csemege, egy még so­sem hallott Mozart-mű. Mi fedeztük fel Mozart salzburgi házának pincéjében, a mama régi fűsze­resszámlái margóján. Hároméves korában írta. Per­sze akkor még tényleg kicsi volt, muszáj volt vala­micskét csalnia. Összelopkodta a dolgot későbbi, érettebb szerzeményeiből.") De vagy harminc új művet is rendeltek: napjaink legjelentősebb zene­szerzői Lukas Fosstól Michael Colgrassig írtak ne­kik. Eklektikus műsorukkal, amely elfeledett német barokk komponistáktól örökzöld dixielandszámo­kig terjed, körbeutazták már a világot, többször is, és még soha sehonnan másként nem távoztak, mint viharos sikerrel. Ahol egyszer megfordultak, oda még minden esetben visszahívták őket. Az amerikai fővárosban jó ideje minden évben megjelennek, a Washington Performing Arts So­ciety hozza őket egy kis magyar pénz (a néhány éve elhunyt milliomos mecénás, a budapesti születésű Gwendolyn Caftritz alapítványa) segítségével, és minden évben telt ház előtt lépnek fel. Egyik-másik zenei tnikkjüket, egyik-másik humorpetárdájukat már többen ismerik, de ez inkább elmélyíteni, mintsem ellaposítani tűnik közönségükkel való kapcsolatukat. Valamikor valaki, még az államilag irányított és támogatott ántivilágban Budapestről tárgyalt ve­lük, Fred ma már nem emlékszik, min feneklett meg a szerződés aláírása. „Akármin is, ha most hív­nának, megpróbálnánk menni" - mondja, miköz­ben rákanyarítja reklámcélokra készült csoportké­pükre a nevét. A kép alján New York-i ügynökük ebne és telefonszáma. Rendesen levágnám, mielőtt nyomdába küldeném, ezúttal rajtahagyom: hátha valaki a vállalkozó szelleművé lett honban úgy ér­zi, van néhány fölös forintja, amit lottócédula vagy értékpapírok helyett a Canadian Brass felléptetésé­be invesztál. Az illető rezet venne, de aranyat kap­na. Nemcsak metaforikusán. Az öt kanadai zenész rézből készült hangszereit néhány éve egy tehetős tisztelőjük bevonatta 24 karátos arannyal. Zalán Magda (Washington) A vetélytárs az élen Trónfosztás a slágerlistán AZ AMERIKAI TOPLISTA legújabb fordulata, hogy nincs a legjobb tíz között a countrysztár Garth Brooks, de a vetélytárs Billy Ray Cyrus igen. Tizenegyedik hete áll az élen Whitney Houston a „The Bodyguard” (A testőr) című filmben éne­kelt dalait tartalmazó albumával. A rádió és a tévé naponta többször is játssza a legszebb dalát: J Wül Always Love You” (Én mindig szeretni foglak). Az éne­kesnő „fürdik” a sikerben, boldog kismama, sőt most, hogy félje, Bobby Brown is elnyerte az átlátszó gúlát, a családi béke is helyreállt. Ugyancsak a tizenegyedik hete második a toplistán Kenny G. a ,3reathless” albumával. Ez a pop-soul lemeze alkalmas a zaklatott életből való kikapcsolódás­ra, mert dalai szentimentálisak, melodikusak, Egyes kritikusok szerint mostanság a popzenerajongók is szívesebben hallgatják az ilyen stílusú dalokat, s ezt bizo­nyítja Houston, Kenny G„ Bolton sikere is. Ennek az irányzatnak némileg ellentmond, hogy a harmadik helyen van Dr. Dre „The Chronic” című szenvedélyes lemeze, amelynek dalai a társadalom ijesz­tő mélységeiről szólnak érzékletesen. Meglepetésre a kilencedik helyen van az .Aladdin” filmzenéjének albuma, mivel az elmúlt héten az elő Oscar-dfj, a „Globen Globe" díjkiosztó ünnepségen több díjat is elnyert zenéje. Mindenesetre most a kíváncsiság Garth Brooks felé irányul, hogyan szerzi vissza szokott helyét a sokat jelentő popalbumok listáján. M«nirt - 1 .xUíVMv ^ *rUA(csöpi)ij ■tsátoims «oJimümKí ibsy ti ívj i«f « nrrjrtiJ tg&H hmut .VmáovV Akikre kíváncsiak vagyunk . -Popfesztivál - reményfutam Csutka Olyan egyéniség, aki tud veszí­teni. Aki, ha megbotlik valahol, azonnal talpra áll. Ha megbuktatják, abból a helyzetből is feltápászkodik. Pontszáma és teljesítménye alapján nem valószínű, hogy bejut a döntő­be. Ennek ellenére rendületlenül bízik a jövőben és abban, hogy jó néhány éve megalapozott hírneve, a Csóró vagyok számmal elégnek kell lennie ahhoz, hogy népszerűségét megőrizze. A mostani fesztiválon mindjárt botránnyal indított. Igaz, nem 6 tehetett róla. A selejtezőkön egyszerűen félbeszakították a pro­dukcióját, nem akarták elhinni, hogy élőben énekel. Egykori produ­cere - állítása szerint - mindent elkövet, hogy akadályokkal eddze ezen a pályán. Ennek ellenére ren­dületlenül bízik magában és a kö­zönségben. Talán valakik észrevet­ték, kiállnak mellette és ott lehet a legjobbak között. Nem vágyik fő­­díjakra, csupán egy kis biztatásra: Csutka, ne add fel! Egy versenyen mindig vannak a győztesek mellett asszisztensek. Akikhez képest a jó jobb a legjobbnál. Egy ilyen asz­­szisztens már csak a közönségben bízik. Még lehet szavazni, csodák lehetnek... A vállalkozói szféra sikeres budapesti estélye után a nyolc helyszínes vidéki ren­dezvénysorozat három leggyakoribb közre­működőjét faggatjuk, ideáljaikról, terveik­ről és családjukról.- Az örökifjú Soltész Rezső mit tesz a szellemi és fizikai kondíciójáért?- Sokat imádkozom. A forma megőr­zéséhez szükség van jó adottságokra, ezek alapja a belső lelki egyensúly. A show-bu­siness számtalan jó és rossz példát mutat. Aki hivatalból lép a közönség elé — legyen az énekes, színész vagy politikus köteles mindent megtenni kellemes megjelenésé­ért, kulturáltságáért, kiállásáért. Minde­zek ellenére családommal elhatároztuk, évente egyezer, Valentin-napon megenge­dünk magunknak egy csülköt pékné mód­ra, de más napokon mértékletesebbek va­gyunk.- Kik voltak az ideáljai?- Zenészként kezdtem, a Beatles dala­in tanultam meg zenélni. Nagy hatással volt rám Cliff Richard, Iglesias és Neil Di­amond. Emberi eszményeim között apám volt a legjelentősebb. Felnevelésünk érde­kében sokat kellett küzdeniük, ez mindig tiszteletet érdemel. Az általános iskolában Materényi Jenő tanár úrnak lehettem a ta­nítványa, akit 1956-os múltja miatt^ he­lyeztek hozzánk egy középiskolából. Élet­re szóló élmény volt, ahogy a magyart és a történelmet tanította.- Legnagyobb slágere a „Szóljon hango­san az ének". Azonosult a dallal?- Teljes mértékben filozófiámmá vált: amíg van kedvem énekelni, addig minden rendben van körülöttem, ezt igyekezem mindenkinek megmutatni.- Milyen a kapcsolata más generációk­kal?- Az előttem lévőktől sokat tanultam, de az eszközeim megváltoztak, más lett a zene, az öltözködés, igyekeztünk a ma­gunk módján élni. Gondolom, a mai fiata­lok hasonlóak e különbözőségben. Szak­mailag tartom velük a kapcsolatot a Ze­nészmagazinon keresztül.- Mik a tervei a közeljövőre?- Eddigi felvételeimből egymilliót ad­tak el, háromévi hallgatás után tavasszal jön az új lemezem, amely nagyon bensősé­ges dalokat tartalmaz. *- Szereti Ön a zenét? - kérdeztük Csépi Lajost.- Éjjel-nappal hallgatok zenét, az au­tóban, otthon és a munkahelyemen is van rádió. A Rádió Bridge, amíg valóban az Amerika Hangja műsorát adta, nagyon gazdag választékot nyújtott a country tói a dzBesszen át a legmodernebb irányzato­kig. Műsoruk mára kicsit magyar, kicsit angol, kicsit amerikai lett, ezzel megszűnt az alapvető különbsége más kereskedelmi adóktól.- Kérem, meséljen ifjúkori kedvenceiről!- Szegeden születtem, a gimnázium befejezéséig ott éltem, e városhoz kötnek ifjúságom legszebb emlékei. A diákélet szervezett alkalmaira, tánciskolára kevés­bé emlékezem, sokkal maradandóbb a ré­gi nagy házibulik élménye. Akkor indult az Illés-együttes, legszívesebben ma is tinédzser kori legnagyobb kedvenceimet, Szörényi Leventét és Koncz Zsuzsát hall­gatom.- Kiismeri magát napjaink könnyűzen­éjében?- Van két lányom, a kisebbik hetedi­kes, a nővére gimnazista. Ideáljaik válto­zását nem tudom naprakészen követni. A szatelitadásokban havonta változó új sztárok (sztárócskák) igen rövid életűek, kislányaim természetesen mindenről tud­nak, némi ajakbiggyesztéssel szemlélik tá­jékozatlan apjukat. —Az utóbbi időben gyakran szerepel a tö­megkommunikációban, sok estélyen hivatalos vendég. Családját is elviszi ilyenkor?- Nem tehetem. Lányaim még nem érettek a bálozáshoz, ezért feleségem - aki szintén a békés családi életet részesíti előnyben - otthon marad velük. Ez a nagy érdeklődés egyébként is az AVÜ-nek és a pozíciómnak szól elsősorban, nem pedig személyemnek. — Balázs Péter március 5-én lesz ötven­éves, előre gratulálunk a szép jubileumhoz. Hogyan készül az ünnepre? — Születésnapomat nem szoktam ün­nepelni, ezért az ötvenediken sem maga­mat, hanem a szeretteimet, azaz családo­mat és kollégáimat ünnepelem, megköszö­nöm nekik, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Egy színésznek nem a kora, ha­nem a lelkesedése számít. Hál’ istennek, bennem ez egyre nő az évek múlásával. — Fellépésein állandó műsorszám a „Sza­lonspicc M című kupié. Miért ragaszkodik e dalhoz? — A „Vagyonom nem volt, hitelem nin­csen, csuda jó kedvem van” hangulat igen közel áll hozzám, ezért is énekelem ezt a kis buta slágert oly gyakran. Azonosulok is a figurával, már amenynyire egy ilyen kupiéval azonosulni lehet. — Elárulná színészpéldaképeit? — Mielőtt színész lettem, két nagy mű­vész hatása alá kerültem. Az egyik Gérard Philipe, a másik Darvas Iván volt. Alkati és — gondolom - képességbeli másságom el­lenére ők sugallták nekem a színészmes­terség iránti vonzódást. A toleráns embert apám testesítette meg számomra. Gyerme­keim a tudói, mennyire sikerült ezt meg­valósítanom. Szívemhez legközelebb a tü­relmes, reménykedő, jövőben bízó embe­rek állnak. — Milyen kapcsolata volt nagy elődeivel? — A pályámat Páger Antal, Somogyvá­­ri Rudolf, Tomanek Nándor, Ruttkai Éva, Sulyok Mária társaságában kezdhet­tem, ez meghatározta viszonyomat a szín­házhoz. Igyekszem hasonló tisztességgel dolgozni még néhány jubileumi esztende­ig­— Tapasztalatot lehet átadni? — Az elődöktől sokat átvesz az ember, ha van benne fogékonyság és szeretet. Szakmai fogásokat, színházi etikát, szere­pek szemléletét így tanuljuk mi színészek évszázadok óta, de a fiataloktól is lehet ki­tartást, aktivitást, látásmódot tanulni. (fieps) A pesti Szent Margit Intézet volt diákjai iskoláik emlékét megörökítő tábla elhelyezését tervezik az egykori iskolaépület falára (Budapest IX., Knézich u. 5-7.)· Az érdekeltektől szíves megajánlásokat vár az Emlékbizottság. Részletek megbeszélése a március 27-i Patronás Találkozón. (X) 10 éve temet a KEGYELET 1085 József krt. 49. 114-3811,134-3190 (X) y n iiíií, ^ » i'y r ΐ)·ί ΐ Ί·^ i n i .................................................................•rniniisiiiiii· Kedves Olvasónk? ,(A társasági élet hírei”-ben teret adunk a társadalmi és a családi hírék jeles eseményeinek. Az esküvő, a születés, az évfordulók bejelentéseinél lehetőség van szokatlan módszerek alkalmazására; a gyászhíreket mint a társaságot érte­­| sítő szomorú eseményt szeretnénk igényesebb formában megjeleníteni. A gazdasági, politikai, tudományos és művésze­ti szervezetek hírei rovatunkban széles körben válnak ismertté, elősegítve az életerős polgári társaság újjáalakulását. Hívja munkatársainkat, hagyjon üzenetet vagy küldjön faxot a 202-5155-ös telefonszámon. ■»- Rí 1 ί,'.,κ* S i;'bhifi&pi. Sj-ví É SÉI RMU á§J|É í (g. n. gy.) Amerikai toplista 1. ‘The Bodyguard’ Soundtrack 11. Hard or Smooth (Arista) Wreckx-N-Effect (MCA) 2. Breathless 12. 3 Years 3 Months & 1 Days in the Kenny G. (Arista) Life of... 3. The Chronic Arrested Development (Chrysalis) Dr. Dre (Death Row-Interscope) 13. It s Your Call 4. Unplugged Reba McEntire (MCA) Eric Clapton (Duck) R , Λ „ 5. Some Gave AU ,, parth Brooks (Liberty) Billy Ray Cyrus (Mercury) ' 'T m 6. Timeless (The Classics) J6 Michael Bolton (Columbia) ' B°bb* Bn)wn ’■ _ . 17. What’s the 411? Pearl Jam (Epic) Mry j. Blige (Uptown) 8. If I Ever Fall in Love 18.JonSecada Shai (Gasoline Alley) jon gecada (SBK) 9. ‘Alladin’ Soundtrack 19. grand New Man (Disney) Brooks & Dunn (arista) 10. Pocket Full of Kryptonite 20. Automatic For the People Spin Doctors (Epic Associated) R. E. M. (Warner Bros)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék