Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
HÉTFŐ, 1993. március 1. Kultúra Rendszerváltozás a muzeológiában Néprajz - romantika nélkül Az elmúlt év november elsejétől új főigazgatója van a Néprajzi Múzeumnak, Hofer Tamás. (Elődje Hoffman Tamás több mint két évtizedig vezette az intézményt.) A múzeumban több mint huszonöt évet töltött el munkatársként, azt követően pedig tíz esztendeig az MTA Néprajzi Kutatócsoportjában dolgozott. Vajon változást jelent-e a múzeum életében, hogy ennyi év után új vezetőt kapott? S vajon mi, a látogatók észre fogjuk-e venni ezt a váltást? Kopjafa történet - Felmerült, hogy a Néprajzi Múzeumnak, amely kétségkívül előkelő helyen, a Parlament terén van, vissza kell adnia az épületet egykori tulajdonosának, a Legfelső Bíróságnak. Esik szó mostanában a költözködésről? Alkalmas ez az épület múzeumnak? - Hogy visszakerül-e, eredeti tulajdonosához, ez mindenekelőtt anyagi kérdés - válaszolja Hofer Tamás. - Mostanában ugyan van ilyenről szó, de gyakorlati terv nincs. Hogy alkalmas-e múzeumnak? Valóban nem erre a célra épült. De Európában van annak hagyománya, hogy közigazgatási reprezentációs épületből múzeum lesz. Kétségtelen, hogy az épület pompás aulája nem vonható be a kiállítási területbe, de rendezvényeinknek keretet ad, alaposan megválogatott alkalmi célra bérbe is adható, és ez a jövedelem a múzeum tudományos munkáját támogatja. Milyen célokat, szándékokat fogalmazott meg a pályázatában most, amikor a „népi", a „nemzeti" talán túlságosan is gyakran használt és gyorsan kopó fogalmak lettek? A kérdés amelyet feltettem, az: mivel kell megszólítania a múzeumnak ma a társadalmat? Melyek az időszerű, a sokakat foglalkoztató gondolatok? Úgy vélem, hogy a kisebbségekkel, a mással kapcsolatos helyes magatartások, ismeretek terjesztése mellett a reális nemzeti azonosságtudat építése, a saját magyarságunk megbecsülése a fontos. Ez szemben áll a közömbösséggel, de a romantikusan túlbecsült hungarocentrizmussal, a népi hagyományok túlértékelésével is. A néprajzkutatóknak az a hivatásuk, hogy a népi kultúra értékeit hozzáférhetővé tegyék, megbecsüléssel bemutassák, és belehelyezzék azok fejlődését a történeti folyamatokba. - Tudna erre mondani megvilágosító példát is? - Itt van példának a kopjafa. Ma a 301-es parcellában ez emlékeztet az áldozatokra. A kopjafa az 1956-os forradalom szimbólumává lett. Ki gondol arra, hogy eredetileg ez a fejfa nem volt több református sírjelnél? A kopjafa szó első szótári említése 1832-ből való. Nem világos, hogyan kapta e fejfa éppen a kopjafa nevet. De az, hogy a kopja harcosokkal kapcsolatos, s hogy föltételezték, a honfoglaló magyarok és a hunok, sőt maga Attila is kopjával temetkeztek, különleges ősi képzeteket kapcsolt e fejfához. Ma el kell magyarázni az embereknek, hogy ezeket az elképzeléseket adott történelmi helyzetben társították a tárggyal. A kopjafa 1989-ben az '56-os forradalom szimbólumává vált Nagy Imre és társai temetése révén, és ma már a magyar történelem része. Gyulán az aradi vértanúk emlékét tizenhárom kopjafa őrzi, ezek a mártíromságnak, a hősies helytállásnak is szimbólumai egyben. A jelképző folyamatok működnek a társadalomban, és ezeket mint történelmi folyamatokat bemutatni a néprajz feladata. Cigány kiállítás - Hogyan jelenik meg majd ez a szemléletmód a kiállításon? Pályázatomban elképzeltem egy erdélyi népművészeti kiállítást, amelyen a magyar anyag mellett megjelenne a szász, a román, a cigány folklór is. Ez valójában ugyanazt a politikát, szemléletet mutatná, amelyet a Néprajzi Múzeum Ferenc József korában, sőt még a két világháború között is követett. A magyarokat együtt mutatta be a mellettük, velük együtt élő, nem magyar népekkel. A tudományos munkásságot mindig az összehasonlító, a történeti szemlélet jellemezte, amely a sajátos mellett a közös vonásokat is kereste, s távolt állt tőle a romantikus etnocentrikus gondolkodásmód. Példaként hozhatom azt a tervezett kiállításunkat is, amely a magyarországi cigányok XX. századi történetét mutatja majd be július elejétől. Nagyon kényes téma. Célja e kiállításnak az, hogy a látogató számára átélhetővé tegye, mit jelent ma benne lenni a cigány egzisztenciában? Milyen az a világ? S ezt a képet szembesíteni kell azzal, amit a társadalom alkot róluk. Tervünk szerint helye lesz majd a cigány holokaust képeinek éppúgy, mint a cigányellenes graffitiknek. Kapcsolatban állunk a különféle cigány szervezetekkel. Úgy gondolom, hogy olyan kiállítást kell készíteni, amelyik tájékoztat és nem bánt meg senkit, bár ez nem lesz könnyű. A cigányok között az utóbbi időben egységesülési folyamat zajlik, és ez párosul egy vetélkedéssel, hogy ki is az igazi cigány, kit illet a vezető szerep. Ha már kiürültek a padlások, összegyűlt minden fontos emlék, és a népi iparművészek piaci megrendelésre dolgoznak, milyen feladata lehet a néprajzkutatásnak? - Most, a műholdas televízió korában a kultúrák helyhez, embercsoportokhoz való kötöttsége megszűnik. Homogenizálódik a világ, legalábbis annak fejlettebb fele, de éppen ez fel is értékeli a sajátos vonásokat. A kis családi világokba beépülnek a népi kultúra elemei, a hagyományokat tovább viszik. A néprajzi és a kulturális vagy társadalmi antropológia feladata, hogy kézhez adja a már lezárt történelmi örökséget, és tovább vizsgálja a mai világot. A hétköznapi életvitel első ránézésre szürke és érdektelen, túl közel van hozzánk, hogy felismerjük benne a mélyreható mozgásokat - a néprajz épp ezekre tudja felhívni a figyelmet. Megújuló szolgáltatások - Mit gyűjt ma az etnográfus? - A fényképezőgép, a videofelvevő és a magnetofon anyaggyűjtő eszköz. A tárgyak is dokumentumok, de szerepük a fogyasztói társadalomban megváltozott. -Jut-e elegendő pénz a múzeum fenntartására, kiállításokra, kutatásra? - Nem vagyunk könnyű anyagi helyzetben, a költségvetési támogatásból fejlesztésekre nemigen jut. Vannak azonban még kihasználatlan pénzszerzési lehetőségeink. Tetemes összeget jelent a kasszánkban a belépőjegyekből keletkező bevétel, tehát érdekeltek vagyunk abban, hogy vonzó, népszerű kiállításokat készítsünk. Át kell szervezni a boltunkat, hiszen pénzt is hozhat a kiadói tevékenységünk. És fontos az aula, a díszterem kiadásából származó bevétel. A múzeum átszervezése folyik, szerencsére nemhogy elbocsátásokon kellene gondolkodnunk, inkább új munkatársakat szeretnénk idehozni, mert vannak betöltetlen helyeink. Lesz egy szervezési igazgatónk, aki majd a múzeum menedzselését intézi. Ha többféle tevékenységet végzünk, és több emberhez eljutunk, akkor jobban teljesítjük művelődési hivatásunkat, és talán jobban meg is élünk. Honthy Kinga ZENEI JEGYZETEK Tízéves kamarazenekarok SZÁMOS KÖZÖS VONÁS rokonította a Concerto Armonico február 19-i és a Budapesti Vonósok február 23-i hangversenyét. Mindkét kamaraegyüttes tízesztendős, a Budapesti Vonósok épp az évforduló jegyében szerveztek négyrészes sorozatot, amelynek immár harmadik estjére került sor kedden, a Zeneakadémia nagytermében. A két esemény abban is hasonlít egymásra, hogy a megszólaltatott művek az 1760-70-es években keletkeztek, és ahhoz a stíluskörhöz tartoznak, amelyet - pontosabb terminus híján - preklasszikának szokás nevezni. Ennek az érdekes, átmeneti korszaknak a zenei terméséből mindkét koncert versenyműveket áhított a középpontba: Carl Philipp Emanuel Bach szonatináját, illetve Boccherini csellóversenyeit Természetesen a Concerto és a Vonósok intrepretációjában a párhuzamoknál sokkal lényegesebbek a különbségek, hiszen Szűts Péter és Spányi Miklós együttese a historikus előadásmód ösvényén jár, Bánfalvi Béla és Botvay Károly zenekara pedig hagyományos megközelítésben játssza a régi zenét Lássuk, milyen eredménnyel! A CONCERTO ARMONICO hosszú sorozat nyitányának szánja négyrészes hangversenyciklusát, amelyen - február és július között - a „hamburgi Bach” billentyűs versenyművei közül hét hangzik el. A végső cél még nagyobb: a zenekar - mely számos koncertjével és lemezfelvételével már eddig is tanújelét adta a legtehetségesebb Bach fiú művészete iránti szeretetének - most arra készül, hogy Philipp Emanul összes (mintegy hatvan!) csembalóversenyét eljátssza. Aki közelebbi ismeretséget köt e darabokkal, hamarosan belátja, hogy a monumentális vállalkozásnak megvan a létjogosultsága, mert a csembalóversenyek pompás kompozíciók. A február 19-i koncert zenetörténeti összefüggésekre rámutató, okosan összeállított műsorral jelentkezett. Az est legfőbb érdekességét, Philipp Emanuel C-dúr szonatináját legfiatalabb öccsének, Johann Christian Bachnak a szimfóniái keretezték, és mindez egy korai Mozart-szimfónia (A-dúr, K. 201) egészítette ki. (A nyolc-kilenc esztendős Mozart épp Johann Christiantól leste el a szimfóniakomponálás titkait, amikor a „londoni Bach” barátjává fogadta a zseniális kisfiút.) A hangversenyen Philipp Emanuel Bach szonatinája szerzett a legtöbb örömet hallgatójának. Ebben a különös, kísérleti műfajban a csembaló nem egyeduralkodó, csupán „első az egyenlők között”, és a darabok léptéke jóval szerényebb, mint az „igazi” csembalóversenyeké. A divertimentószerű C-dúr szonatina derűs kedélyével, puha fuvola- és kürthangzásokból születő pasztorális hangulatával, bájos naivitásával lopta be magát a szívünkbe. Az előadás maradéktalanul megmutatta a mű erényeit. A BUDAPESTI VONÓSOK hangversenye határozottan kedvezőbb benyomást keltett bennem, mint az általam hallott (ugyancsak Perényi Miklós szólójával ékes) tavaly áprilisi koncertjük. Boccherini csellóversenyeit Haydn korai, a napszak-szimfóniái közül a Reggel és A dél keretezte. A szimfóniákban a vonóskar gazdag karakterkészletet felvonultatva, kidolgozottan és meggyőzően zenélt. A vendégként meghívott fúvós szólisták viszont - jóllehet kiváló muzsikusok - ezúttal nem illeszkedtek harmonikusan a produkcióba. Talán az összpróbák száma bizonyult kevésnek, vagy a karmestert pótló, határozottabb irányítás hiánya okolható a fúvósok belépésének pontatlanságáért. A „hevenyészett” pontosságú fúvós akkordok különösen a Dél-szimfónia lassú tételében hatottak kedvezőtlenül, ám az első hegedű recitativói, amelyeket Bárfalvi Béla nemes retorikával szólaltatott meg, kárpótoltak valamelyest a fogyatékosságért. Perényi Miklós fellépése a két Boccherini-versenyműben az est gyöngyszeme volt, ezúttal méltó foglalatban, hiszen a zenekarra is ihletesen hatott a kivételes művész jelenléte. A D-dúr csellóverseny lassú tételének csodálatos érzékenységű előadása, a gyöngéden lekerekített frázisok és a dallamok megénekeltetése méltán vonul be a koncertévad nagy pillanatainak sorába. Farkas Zoltán Bárka, Polisz és mások A lapindítási, újraindítási kedv, miként e hónap is mutatja, nem csitul sem a fővárosban, sem vidéken. Az olvasók, akik már rég lemondtak arról, hogy napra, helyesebben hónapra készen tájékozottak legyenek, időnként kedvesen vagy ingerülten tudtára adják a szemlézőnek, a megszokott folyóiratokban sem találnak elég olvasmányt, kár tiszavirág-életű lapokra pazarolni az időt. Csakhogy az első számokból még nem derül ki, búja-e hosszú távon szellemi energiával a munkát egy-egy újonnan szerveződött szerkesztőség, és ha igen, lesz-e szponzor, aki az erőfeszítést díjazza. A Bárka egy éven belül a második békéscsabai szépirodalmi lap. A nagyhírű Tevan Kiadó égisze alatt, a kitűnő költő, Kántor Zsolt főszerkesztésében, Cs. Tóth János kiadói és társszerkesztői közreműködésével bemutatkozó folyóirat első számának tetszetős központi témája a mítosz. Olyan neves személyiségek szólalnak meg e tárgyban, akiknek élete, munkássága része lett közelmúltunk mitológiájának: Tandori Dezső, Obersovszky Gyula, Ladik Katalin, ám egyedül Sebeők János gondolja végig a XX. századi mitológiadivat mibenlétét. „Aki fél a tiszta transzcendenciától, aki fél nevén nevezni Istent, aki fél vallásos lenni, annak ott a kiskapu, s rajta felirat: mítosz... a mítosz menthetetlenül elegánssá és szalonképessé vált a XX. században, mi több, szalonszerűvé, afféle társasági csemegévé... Freud és Jung volt az a két orákulum, akik hiperintellektuális sarlatánok Pallas Athéné-i fegyverzetében tündökölve kiemelték a mítoszt a pogányság sorából és a primitívség tetszhalott porából, s beemelték a tudományosság - ha nem is a tudomány - panteonjába." Meghökkentően meggyőző Sebeők eszmefuttatása arról is, miért tart igényt a politika a mítoszra. Elismerésre méltó a lap hazai irodalmi kínálata, de nagy neveket vonultat fel a világirodalomból is. Norman Mailer Amerikai álom című memoárjának első fejezete kevésbé fogja meg az olvasót, mint Francoise Giroud Jenny Marx, avagy az ördög asszonya című műve. Milyen jó lenne végre egy hiteles Alaric-életrajz! Elsőrangú a Kitekintés rovat három interjúja (Schéner Mihállyal, Gyenes Mihály főesperessel, aki a Radnótit temető három pap egyike volt, valamint Tóth Ernő festőművésszel). A Bárka elindult, reméljük, sokáig követhetjük jelenkori, ingatag vizeinken. A Politika-Líra-Széppróza hármasából alkották meg a József Attila Kör tagjai a rendszerváltozás előtt folyóiratuk címét. A Polisz a hőskorban zászlója alá vont sokakat, akik változást akartak, olyan költőket, írókat, gondolkodókat, publicistákat, akiket ma már aligha lehetne egy asztalhoz ültetni. A hőskor elmúltával veszélybe került a lap, de most, másfél év kihagyás után újra jelentkezik, hála a kezdettől fogva jelenlévő Turcsány Péter munkájának Hogy milyen most a Polisz? Küllemében változatlanul szép, illetve érdekes, ami pedig a belbecset illeti, tény, mi tény, kissé megöregedett, lehiggadt, noha kritikus hangját nem adta fel. „Mire a tilalom, majd az undor áldásából békességet hozott ránk a fáradt közömbösség, a Nagy Kirekesztők hada már rég megdicsőült, továbbmentett érdemekből tornyosodnak új eszmevárak. Béreszméik szolgáivá most avatják az imént még tőlünk védett népet? - írja Gosztola Gábor keserűen. Zsille Zoltán az „amerikanizált lágerré visszazüllesztett, továbbzüllesztett Budapest" sorsán borong Dem-Szkiaó-Ping? című eszmefuttatásában. A Polisz valamennyi rovata azt demonstrálja, hogy a hagyomány és modernség, a régi és új jól megfér egymással. Elmer István, Erdei János vagy Isztray Botond és Parcsami Gábor teljesen más úton jár, egészen különböző prózát írnak. A költőkről ne is beszéljünk! Nemcsak irodalomtörténet Gulyás Pál két verse vagy Nadányi Zoltán Szürkület című költeménye, de talán irodalomtörténet lesz Ludvigh Károly vagy Zöldy Pál költészete. Hasonlóan színes a Világbeszéd rovat. Hogy mi miért került bele, nem tudjuk, ám ami bekerült, olvasói figyelemre érdemes (Hlebnyikov, Kunze, Nabokov, Sesztov, Saramago, Stoica). Az új és újrainduló lapok mellett kiváló februári publikációkra találtunk régi, megszokott folyóiratainkban. A Kortárs igazi Lázár Ervin -novellát hoz. Ilyen katartikus erejű, modern népballadát, amelyben a kínkeserves történelem a maga tökéletes bonyolultságában jelenik meg, nemigen olvashattunk mostanában! A Hitelben Molnár Ákos Elnyom az állam? címmel közöl izgalmas tanulmányt. Az írástudók látszólag érthetetlen, folyamatos árulásának gyökereit kutatva a szerző pontosan rávilágít a baloldaliság vállalása mögött megbúvó, önérdekérvényesítő szándékra. Molnár írásából érteni véljük a kortárs értelmiség rossz közérzetének, a puha diktatúra utáni nosztalgiájának okait A Nagyvilág legszórakoztatóbb és legtanulságosabb közleménye, a kitűnő angol író, Anthony Burgess önéletrajzi írásaiból készült válogatás. Az örökifjú Burgess nemcsak fergeteges humorral és öniróniával mesél első háborús teléről, szovjet és amerikai élményeiről, hanem példát ad szellemi függetlenségből is. Minar nemzet 11 NAPLÓ CATHERINE DENEUVE filmjeiből indít mától sorozatot a budapesti Francia Intézet. Egy hónap alatt tizenkét Deneuvefilmet láthatnak az érdeklődők. Az előadások este hét órakor kezdődnek. Ma este A nap szépe (rendező Bunuel), szerdán a Benjamin, avagy egy szűz fiú (Deville), pénteken a Tristana (Bunuel) című filmet vetítik. A jövő hét minden munkanapján tartanak vetítéseket, amelyeken Demy Szamárbőr, Trintianant Ez csak másokkal esik meg, Melvine Egy zsaru, de Chalonge A mások pénze, Robert Bátorság, meneküljünk című filmjét láthatják a Deneuve rajongók. MOLNÁR ÉVA 1958-tól Ausztráliában élő festőművész kiállítását nyitották meg a napokban Miskolcon, a Kossuth utcai Mini Galériában. A művésznő képeinek témáit utazásai közben szerzett élményei adják. A tárlat március 18-ig látogatható. A NEMZETKÖZI ANGOL KÖZPONTOT remélhetőleg már az idén ősszel felavathatják Pécsett - jelentette be a leendő intézmény működését felügyelő nemzetközi tanácsadó testület első ülésén Szépe György professzor, a központ létrehozására tavaly ősszel életre hívott alapítvány főigazgatója. A pécsi városházán megtartott tanácskozáson a testület angol, amerikai és magyar tagjai megvitatták a Pécsi International English Center - rövidített nevén PINTEC - terveit és a működésére vonatkozó elképzeléseket. A SALZBURGI TAVASZI FESZTIVÁL művészeti vezetője 1994-től - a most lemondott Solti György helyett - Claudio Abbado - erősítette meg a híresztelést a fesztivál igazgatója. A nyolcvanéves Solti György azért kérte szerződésének felbontását, hogy már csak az alkotóművészeti munkának szentelje életét. A NEMZETI SZÍNI AKADÉMIA felvételt hirdet az 1993-94-es évadban induló hároméves, nappali tagozatos színészképzésre idén érettségiző, illetve érettségizett fiatalok számára 21 éves korig. Jelentkezni kizárólag írásban lehet, részletes, kézzel írt önéletrajzzal, valamint egy megcímzett, bélyeggel ellátott válaszborítékkal a Nemzeti Színház Titkársága címén (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.) 1993. március 20-ig. A felvételi vizsgák időpontja: 1993. június. A vizsgák minimális követelménye: tizenöt vers, valamint ötöt klaszikus magyar, illetve világirodalmi, öt XX. századi magyar, illetve világirodalmi próza, ezenkívül öt drámarészlet, monológ Shakespeare-től, Moliére-től, egy huszadik századi világirodalmi szerzőtől, Madách Imre Az ember tragédiájából és egy XX. századi magyar szerzőtől, valamint öt különböző hangulatú magyar népdal. KISOROSZIBAN a határon túl élő magyar fiatalok számára szervez képzőművészeti alkotótábort a Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió Alapítvány. A Szentendrei-sziget csúcsán fekvő község önkormányzata a református egyháznak ajánlotta fel a hajdani egyházi tulajdonban lévő iskolaépületet, itt rendezik be az alkotótábor központját. A MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET képviseletében Péterfi László nyitotta meg szombaton az Egyetemi Színpadon az amatőr felnőtt, gyerek- és diákszínjátszók, bábosok, versmondók és drámapedagógusok II. országos tanácskozását. A nyitónapon Kis László, a Nemhivatásos Színházak Szövetségének vezetője tartott előadást. Fodor Tamás egykori amatőrszínházas - képviselő a Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban felvetődő kérdésekről szólt. BUDAPESTEN, AZ ÉPÍTŐK SZAKSZERVEZETE SZÉKHÁZÁBAN (Dózsa Gy. út 84/A) ÓRIÁSI SZOBANÖVÉNYVÁSÁR Jon KÖZEL 200-FÉLE CSEREPES VIRÁG 30-50% KEDVEZMÉNNYEL Páfrány 300 Ft helyett 180 Ft, yucca, szobafenyő 800 Ft helyett 450 Ft Március 1-2-3-4-5. (H-K-Szks-P) 9* 18 óráig.