Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-02 / 77. szám

10 Mafar Nemzet Környezetvédelem PÉNTEK, 1993. április 2. ZÖLD SZÍVKÜLDI címmel ad ki folyó­iratot a a Zöld Szív Ifjúsági Termé­szetvédő Mozgalom. A lap februári száma famentési akcióról, víz-, vala­mint zuzmóvizsgálatról számol be. Irodalmi oldalán Garai Gábor verse mellett egy zöld szíves gyermekverset is közöl, és hírt ad a zöld szívesek tervezett IV. országos találkozósról, mely a tavaszi szünetben Karcagon lesz április 6-8. között. Gyermekraj­zok, grafikák és fotók teszik teljeseb­bé a lapot, amelynek szerkesztésé­ben a gyerekek is közreműködnek. KAIDOKUK A FEKETE-TENGER. Szakér­tők szerint a vízmennyiség 90 százalé­kában már nincs az élet táplálására al­kalmas oxigén, ezért az élővilág a fel­színhez közeli rétegekben összponto­sul. A tragikus helyzetért elsősorban a Dunából beömlő renkívüli mennyiségű veszélyes szennyezőanyag, egyebek közt több ezer tonnányi króm, benzin és higany a felelős. A problémát sú­lyosbítja, hogy az utóbbi időben rob­banásszerűen olyan, eddig csak az At­lanti-óceán amerikai partvidékein ho­nos medúzák szaporodtak el, melyek természetes ellenség híján szinte aka­dálytalanul lepik el a vízfelszín mind nagyobb területeit. A VÍZTÜKÖR ez évi, összevont 1-2. számában interjút közöl Kolossváry Gáborral, az Országos Vízügyi Szol­gálat vezetőjével. A lap bemutatja, sajnos csak fotóval dr. Bálint Zoltán okleveles mérnököt, a Felső-Tisza-vi­­déki Vízügyi Igazgatóság munkatár­sát, aki a vízügyi szolgálattól első­ként kapott euromérnöki diplomát. Pályafutásáról szívesen tudnánk meg többet is. Összeállítás olvasható még a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vízművesítési programról. Bizottsági nyitr nap a parlamentben A korszerű gazdálkodásnak figyelembe kell vennie a környezeti követelményeket Szlogen, hogy a környezetvédelem mind­annyiunk közös ügye. S mint a szlogeneket ál­talában, gyakran hangoztatjuk anélkül, hogy végiggondolnánk a tartalmát. Ez pedig gyakran azt jelenti, hogy az „elméleti” sok bába közt el­vész a gyermek, a közös ügy igazán nem ügye senkinek, vagy - más esetekben - csupán az el­hivatottak ügye. De ki mondja meg, hogy kik az elhivatot­tak? Ebből aztán furcsa helyzetek adódnak. A legfurcsább talán az, hogy a környezetvédők gyanakodva néznek általában a gazdaság kép­viselőire, akik viszont holdkóros álmodozók­nak vagy egyszerűen csak „zöldeknek” tartják őket - a zöld alatt természetesen éretlenséget értve. Holott ha igazán végiggondoljuk a fenti mondatot, az bizony azt is jelenti, hogy a gaz­daság átalakításában igazán érdekelt vállal­kozóknak, vállalkozásoknak fontos a környezet ügye, hisz az ma már a korszerű termelés alap­vető feltétele. Közös ügy Hogy ez ma nálunk még nem általános felismerés? Eggyel több ok arra, hogy össze­fogjanak a környezetvédelem hivatásos mű­velői és azok, akikről több-kevesebb okkal tételezik fel, hogy a barikád másik oldalán állnak. A közös ügy szolgálatára szövetke­zett ez év januárjában az Országgyűlés kör­nyezetvédelmi bizottsága és a Magyar Gaz­dasági Kamara azonos bizottsága. Az együtt­működés jelentős állomásának ígérkezett a parlamenti bizottság által rendezett idei első nyílt nap, amelyre ezúttal meghívták a vállal­kozókat és azok képviselőit. Nem a rendezőkön és nem is a jó szándékon múlt, hogy ez a fontos esemény, a környezetvé­dők és a gazdasági szféra találkozása nem egé­szen a várakozások szerint alakult. Az első félre­értés talán abból adódott, hogy a környezetvé­delmi technológiákkal foglalkozó vagy az ilyen berendezéseket, eszközöket gyártó kisvállalko­zók,­­vállalkozások nem vagy alig voltak jelen, holott, tudomásom szerint, ez lett volna az el­sődleges cél. Eljöttek viszont -s tegyük hozzá: jó, hogy eljöttek - a multinacionális­, a vegyes és a nagyvállalatok képviselői, így legalább megtudhattuk, hogy ők mit értenek környezet­­védelmen. Igazán aggódnak? Sajnos a bemutatkozásuk sem volt minden­ben szerencsés, az egyik felszólaló éppenség­gel azzal gyanúsította meg a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot, hogy a benzin árába beépített termékdíjból semmit nem fordít a környezet védelmére. Adódott ennél cifrább, nyomás gyakorlásával próbálko­zó felszólalás - erről majd később -, de ha el­tekintünk e két kirívó példától, a vállalkozók a környezetvédelmi törvény sürgetése mellett in­kább moratóriumot szorgalmaztak az európai környezeti normák bevezetése előtt, azokkal kapcsolatban. A moratóriumnak azonban lehetnek foko­zatai és lehet időtartama. Amennyiben egyál­talán elfogadják e kívánság létjogosultságát, ez az, ami gondolkodásra kell hogy késztesse mind a vállalkozókat, mind a jogalkotót. Ez utóbbit különösen azért, mert a különböző szennyezésekre úgy általában kiadott morató­rium tovább rontaná környezetünk már amúgy sem rózsás állapotát, sőt bizonyos sza­bályozások hiányában súlyos károsodásokat is okozhatna. Ha meg tételesen és vállalko­zástípusokként állapítanának meg különböző értékeket, diszkriminációt emlegetnének azok, akiknek érdekeit sértené a rendelkezés. (Arról már nem is szólva, hogy a lehetetlen­nel lenne határos egy ilyen szabályozás, hisz csak a gazdasági kamara több mint tízezer vállalkozót tömörít.) . És most engedtessék meg néhány szubjek­tív szó a diszkriminációról, amiről a Tetrapack magyarországi képviselője beszélt a folyékony élelmiszerek csomagolóanyagára kivetendő termékdíjjal kapcsolatban. Mint mondta, a mul­tinacionális cégek aggódnak a készülő rendel­kezések miatt, és védekezésre gondolnak. Hogy ez miben állna, arról a tanácskozás szünetében tartott sajtótájékoztatón a A Magyar Gazdasági Kamara könyezetvédelmi bizottsága elnökétől, Biacs Pétertől értesültünk, aki kifejtette: az em­lített cégek, a többi között a Coca-Cola és a Pepsi-Cola is úgy érzi, hogy a rendelettervezet csak rájuk vonatkozik. Ezért a multik csírájá­ban egy szövetséget alakítottak, amelyről már tárgyaltak a nyugati cégek képviselőivel. - Nem lenne szerencsés,, ha a magyar gaz­dasági szféra ellen kezdenének szervezkedni - fejtegette a továbbiakban, hozzátéve, hogy a tervezett termékdíj helyett szerencsésebbnek tartanák, ha a nyugat-európai minták szerint úgynevezett termékdíjalapot vezetnének be. Az alapba a csomagolóanyagot gyártók fizetnének be, és abból a visszagyűjtés arányában igényel­hetnének vissza pénzt. Azok az összegek vi­szont, amelyeket a visszagyűjtést nem teljesí­tők fizetnének be, teljes egészükben környezet­védelmi célokat szolgálnának. Nem tudom, hogy a díjfizetésnek ez a mód­ja jobb-e a tervezett kormányrendeletnél, ami csak az első része a remélhetően a közeljövő­ben meghozandó csomagolási törvénynek. Ab­ban azonban aligha kételkedhet bárki is, hogy - finoman szólva - szokatlan „a védekezésnek” fentebb ismertetett módja. Nálunk, igaz lénye­gesen kevesebb multi-gyakorlattal, másképp szokták ezt nevezni. E közjáték azért sem volt szerencsés, mert egyébként sok olyan gondolat is elhangzott ezen a nyílt napon, amely hozzájárulhat a kör­nyezetvédelem meggyökereztetéséhez a gazda­ságban. Ezt egyébként nemcsak a kamara kép­viselője fejtette ki, hanem több résztvevő is, mondván, nekik a környezetvédelem üzletet is jelent. Többen szóltak arról, milyen fontosnak tartják, hogy a privatizációval kapcsolatban a magángazdaságokban is meghonosodjék ez a szemlélet. Az is igaz, hogy önmagában ez még nem elég, mert miként Biacs Péter említette­ ,il vállal­kozók nemcsak ápolt, hanem biztonságos környe­zetet is akarnak, számukra ezért is fontos a tör­vény mielőbbi megalkotása".Több oka is van an­nak, miért sürgetik e magasrendű jogszabályt. Miként azt többen is hangoztatták, olyan körül­ményeket teremt, amelyek között dolgozni tud­.. nak; garanciát ad arra, hogy a hatalom nem fog az érdekeik ellen dolgozni. (Számomra ugyan ez utóbbi okfejtés nem egészen világos, mert ha a vállalkozóknak valóban olyan fontos a környezet védelme, miként azt állítják, akkor a hatalom ugyan ki ellen fog dolgozni? Netán a környezet­védők ellen? De ez ugyebár nonszensz! És kü­lönben se keressük a kákán a csomót!) Azzal azonban teljes mértékben egyet lehet érteni, hogy szükséges az egységes és körülte­kintő szabályozás, és annak előkészítésébe be kell vonni a gazdasági érdekképviseleti szerve­zeteket is, miként azt Rott Nándor, az Ország­­gyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke több ízben is kifejtette. Azon sem érdemes vi­tatkozni, hogy a környezetvédelmi törvény csak akkor lehet igazán hatásos, ha kiadják hozzá a végrehajtási utasítást is. A vállalkozók ennek tudatában készülhetnek fel a változások­ra, az egyes gazdasági szférák így tudnak egy­más mellett és nem egymás ellen működni. Olyan feltételek ezek, amelyeket a környezet­védő mozgalmak és a vállalkozók egyaránt el­fogadhatnak, s amelyet - remélhetőleg - elfo­gadnak a nálunk tevékenykedő cégek is. Együttműködni a vállalkozókkal Az elhangzottakról végül megkérdeztem dr. Tarján Lászlónét, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai állam­titkárát, aki a következőket mondta lapunknak: - A KTM támogatja és szorgalmazza a konstruktív együttműködést a vállalkozókkal, mivel meggyőződése, hogy korszerű gazdálko­dás nem folytatható a környezetvédelmi köve­telmények kielégítése nélkül. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a környezetvédelem jó üzlet; a környezetbarát termékek értékesítésének lehe­tőségei négyszer-ötször gyorsabban nőnek a konvencionálisokénál. Olyan vállalkozói taná­csot kellene tehát létrehoznunk, amely biztosí­taná a rendszeres és közvetlen kapcsolatot a mi­nisztérium és a vállalkozók között, így szolgál­va közös célunkat, egy minőségileg jobb és kulturáltabb környezet létrehozását. ........................... " Sárvári Márta ΛΙΧΛΗΙ VAGYON ÍGYMESÉC $ Az Állami Vagyonügynökség nyilvános pályázatot hirdet imwatd­(o@§) kiválasztására. A privatizációs eljárás alatt álló cég - neve: Aprítógépgyár -székhelye: 5100 Jászberény, Sportpálya u. 1. -tevékenységi köre: gépészeti részegységek gyártása; egyedi gépgyártás. - alaptőkéje: 610 000 eFt -az állami (ÁVÜ) tulajdon részaránya 512 650 eFt, 84,04% - az értékesítésre kerülő részvénycsomag 451 650 eFt, 74,04% A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján illetve postai úton három példányban, zárt, cégjelzés nélküli borítékban kell benyújtani a pályázatra utaló megjelöléssel. Amennyiben az ajánlattevő postai úton juttatja el ajánlatát, abban az esetben - a titkosságra figyelemmel - nem veheti igénybe sem az „ajánlott”, sem a „tértivevény" alkalmazásának lehetőségét. Az ajánlattevő kockázata, ha a pályázata a benyújtásra nyitva álló határidő után, vagy egyáltalán nem érkezik meg a kiíróhoz. A benyújtott ajánlatok közül egyértelműen meg kell jelölni, hogy melyik az eredeti. Amennyiben a pályázó ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a bontóbizottság választ egyet a beérkezett példányok közül, ami a továbbiakban az eredeti példány funkcióját tölti be. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. április 16. 12 óra A pályázat beadásának helye: Jelige: „Aprító­gépgyár” Állami Vagyonügynökség, iktató: 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. Az ajánlatok beérkezését személyes benyújtás esetén az átvevő által kiállított átvételi elismervény bizonyítja. Az Állami Vagyonügynökség a következő feladatokkal bízza meg a pályázat nyertesét: 1. Mérlegek ellenőrzése és/vagy átalakítása 2. Cégbemutatás, információs füzet 3. Pályáztatás 4. Befektetők felkutatása 5. Tárgyalás a befektetőkkel 6. Szerződéskötéshez szükséges jogi dokumentumok előkészítése A részvétel alapfeltételei A pályázaton magyar tanácsadó cég vehet részt. Az ajánlathoz zárt borítékban mellékelni kell az ajánlattevő nevét és címét, valamint cégadatait. A pályázónak ajánlatában jeleznie kell a díjstruktúrát (megbízói díj, sikerdíj, bánatpénz stb.), mely költségeket kívánja saját maga viselni és melyeket kíván az ÁVÜ-re áthárítani. Az ajánlatban meg kell határozni, hogy a díjak a szerződéses jogviszony mely fázisában kerülnek megfizetésre. A pályázatok benyújtásával egyidejűleg a tanácsadó cégnek a pályázati ajánlathoz csatolnia kell a kitöltött szerződésmintát. A pályázatnak tartalmaznia kell az ajánlati kötöttség időtartamát, mely nem lehet kevesebb, mint 90 nap. Értékelés Az ÁVÜ a tenderbontás után szóbeli vagy írásbeli kiegészítést kérhet. Az ÁVÜ a benyújtási határidőtől számított 20 napon belül értesíti a pályázókat a pályázat eredményéről. Az ÁVÜ fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A tender meghirdetésével egyidejűleg a társaság főbb adatairól és jellemzőiről információ szerezhető 1993. április 5-én 12-16 óra között.­­ Állami Vagyonügynökség 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. 513. szoba Telefon: 267-00561052

Next