Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-02 / 77. szám
10 Mafar Nemzet Környezetvédelem PÉNTEK, 1993. április 2. ZÖLD SZÍVKÜLDI címmel ad ki folyóiratot a a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom. A lap februári száma famentési akcióról, víz-, valamint zuzmóvizsgálatról számol be. Irodalmi oldalán Garai Gábor verse mellett egy zöld szíves gyermekverset is közöl, és hírt ad a zöld szívesek tervezett IV. országos találkozósról, mely a tavaszi szünetben Karcagon lesz április 6-8. között. Gyermekrajzok, grafikák és fotók teszik teljesebbé a lapot, amelynek szerkesztésében a gyerekek is közreműködnek. KAIDOKUK A FEKETE-TENGER. Szakértők szerint a vízmennyiség 90 százalékában már nincs az élet táplálására alkalmas oxigén, ezért az élővilág a felszínhez közeli rétegekben összpontosul. A tragikus helyzetért elsősorban a Dunából beömlő renkívüli mennyiségű veszélyes szennyezőanyag, egyebek közt több ezer tonnányi króm, benzin és higany a felelős. A problémát súlyosbítja, hogy az utóbbi időben robbanásszerűen olyan, eddig csak az Atlanti-óceán amerikai partvidékein honos medúzák szaporodtak el, melyek természetes ellenség híján szinte akadálytalanul lepik el a vízfelszín mind nagyobb területeit. A VÍZTÜKÖR ez évi, összevont 1-2. számában interjút közöl Kolossváry Gáborral, az Országos Vízügyi Szolgálat vezetőjével. A lap bemutatja, sajnos csak fotóval dr. Bálint Zoltán okleveles mérnököt, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársát, aki a vízügyi szolgálattól elsőként kapott euromérnöki diplomát. Pályafutásáról szívesen tudnánk meg többet is. Összeállítás olvasható még a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vízművesítési programról. Bizottsági nyitr nap a parlamentben A korszerű gazdálkodásnak figyelembe kell vennie a környezeti követelményeket Szlogen, hogy a környezetvédelem mindannyiunk közös ügye. S mint a szlogeneket általában, gyakran hangoztatjuk anélkül, hogy végiggondolnánk a tartalmát. Ez pedig gyakran azt jelenti, hogy az „elméleti” sok bába közt elvész a gyermek, a közös ügy igazán nem ügye senkinek, vagy - más esetekben - csupán az elhivatottak ügye. De ki mondja meg, hogy kik az elhivatottak? Ebből aztán furcsa helyzetek adódnak. A legfurcsább talán az, hogy a környezetvédők gyanakodva néznek általában a gazdaság képviselőire, akik viszont holdkóros álmodozóknak vagy egyszerűen csak „zöldeknek” tartják őket - a zöld alatt természetesen éretlenséget értve. Holott ha igazán végiggondoljuk a fenti mondatot, az bizony azt is jelenti, hogy a gazdaság átalakításában igazán érdekelt vállalkozóknak, vállalkozásoknak fontos a környezet ügye, hisz az ma már a korszerű termelés alapvető feltétele. Közös ügy Hogy ez ma nálunk még nem általános felismerés? Eggyel több ok arra, hogy összefogjanak a környezetvédelem hivatásos művelői és azok, akikről több-kevesebb okkal tételezik fel, hogy a barikád másik oldalán állnak. A közös ügy szolgálatára szövetkezett ez év januárjában az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága és a Magyar Gazdasági Kamara azonos bizottsága. Az együttműködés jelentős állomásának ígérkezett a parlamenti bizottság által rendezett idei első nyílt nap, amelyre ezúttal meghívták a vállalkozókat és azok képviselőit. Nem a rendezőkön és nem is a jó szándékon múlt, hogy ez a fontos esemény, a környezetvédők és a gazdasági szféra találkozása nem egészen a várakozások szerint alakult. Az első félreértés talán abból adódott, hogy a környezetvédelmi technológiákkal foglalkozó vagy az ilyen berendezéseket, eszközöket gyártó kisvállalkozók,vállalkozások nem vagy alig voltak jelen, holott, tudomásom szerint, ez lett volna az elsődleges cél. Eljöttek viszont -s tegyük hozzá: jó, hogy eljöttek - a multinacionális, a vegyes és a nagyvállalatok képviselői, így legalább megtudhattuk, hogy ők mit értenek környezetvédelmen. Igazán aggódnak? Sajnos a bemutatkozásuk sem volt mindenben szerencsés, az egyik felszólaló éppenséggel azzal gyanúsította meg a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot, hogy a benzin árába beépített termékdíjból semmit nem fordít a környezet védelmére. Adódott ennél cifrább, nyomás gyakorlásával próbálkozó felszólalás - erről majd később -, de ha eltekintünk e két kirívó példától, a vállalkozók a környezetvédelmi törvény sürgetése mellett inkább moratóriumot szorgalmaztak az európai környezeti normák bevezetése előtt, azokkal kapcsolatban. A moratóriumnak azonban lehetnek fokozatai és lehet időtartama. Amennyiben egyáltalán elfogadják e kívánság létjogosultságát, ez az, ami gondolkodásra kell hogy késztesse mind a vállalkozókat, mind a jogalkotót. Ez utóbbit különösen azért, mert a különböző szennyezésekre úgy általában kiadott moratórium tovább rontaná környezetünk már amúgy sem rózsás állapotát, sőt bizonyos szabályozások hiányában súlyos károsodásokat is okozhatna. Ha meg tételesen és vállalkozástípusokként állapítanának meg különböző értékeket, diszkriminációt emlegetnének azok, akiknek érdekeit sértené a rendelkezés. (Arról már nem is szólva, hogy a lehetetlennel lenne határos egy ilyen szabályozás, hisz csak a gazdasági kamara több mint tízezer vállalkozót tömörít.) . És most engedtessék meg néhány szubjektív szó a diszkriminációról, amiről a Tetrapack magyarországi képviselője beszélt a folyékony élelmiszerek csomagolóanyagára kivetendő termékdíjjal kapcsolatban. Mint mondta, a multinacionális cégek aggódnak a készülő rendelkezések miatt, és védekezésre gondolnak. Hogy ez miben állna, arról a tanácskozás szünetében tartott sajtótájékoztatón a A Magyar Gazdasági Kamara könyezetvédelmi bizottsága elnökétől, Biacs Pétertől értesültünk, aki kifejtette: az említett cégek, a többi között a Coca-Cola és a Pepsi-Cola is úgy érzi, hogy a rendelettervezet csak rájuk vonatkozik. Ezért a multik csírájában egy szövetséget alakítottak, amelyről már tárgyaltak a nyugati cégek képviselőivel. - Nem lenne szerencsés,, ha a magyar gazdasági szféra ellen kezdenének szervezkedni - fejtegette a továbbiakban, hozzátéve, hogy a tervezett termékdíj helyett szerencsésebbnek tartanák, ha a nyugat-európai minták szerint úgynevezett termékdíjalapot vezetnének be. Az alapba a csomagolóanyagot gyártók fizetnének be, és abból a visszagyűjtés arányában igényelhetnének vissza pénzt. Azok az összegek viszont, amelyeket a visszagyűjtést nem teljesítők fizetnének be, teljes egészükben környezetvédelmi célokat szolgálnának. Nem tudom, hogy a díjfizetésnek ez a módja jobb-e a tervezett kormányrendeletnél, ami csak az első része a remélhetően a közeljövőben meghozandó csomagolási törvénynek. Abban azonban aligha kételkedhet bárki is, hogy - finoman szólva - szokatlan „a védekezésnek” fentebb ismertetett módja. Nálunk, igaz lényegesen kevesebb multi-gyakorlattal, másképp szokták ezt nevezni. E közjáték azért sem volt szerencsés, mert egyébként sok olyan gondolat is elhangzott ezen a nyílt napon, amely hozzájárulhat a környezetvédelem meggyökereztetéséhez a gazdaságban. Ezt egyébként nemcsak a kamara képviselője fejtette ki, hanem több résztvevő is, mondván, nekik a környezetvédelem üzletet is jelent. Többen szóltak arról, milyen fontosnak tartják, hogy a privatizációval kapcsolatban a magángazdaságokban is meghonosodjék ez a szemlélet. Az is igaz, hogy önmagában ez még nem elég, mert miként Biacs Péter említette ,il vállalkozók nemcsak ápolt, hanem biztonságos környezetet is akarnak, számukra ezért is fontos a törvény mielőbbi megalkotása".Több oka is van annak, miért sürgetik e magasrendű jogszabályt. Miként azt többen is hangoztatták, olyan körülményeket teremt, amelyek között dolgozni tud.. nak; garanciát ad arra, hogy a hatalom nem fog az érdekeik ellen dolgozni. (Számomra ugyan ez utóbbi okfejtés nem egészen világos, mert ha a vállalkozóknak valóban olyan fontos a környezet védelme, miként azt állítják, akkor a hatalom ugyan ki ellen fog dolgozni? Netán a környezetvédők ellen? De ez ugyebár nonszensz! És különben se keressük a kákán a csomót!) Azzal azonban teljes mértékben egyet lehet érteni, hogy szükséges az egységes és körültekintő szabályozás, és annak előkészítésébe be kell vonni a gazdasági érdekképviseleti szervezeteket is, miként azt Rott Nándor, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke több ízben is kifejtette. Azon sem érdemes vitatkozni, hogy a környezetvédelmi törvény csak akkor lehet igazán hatásos, ha kiadják hozzá a végrehajtási utasítást is. A vállalkozók ennek tudatában készülhetnek fel a változásokra, az egyes gazdasági szférák így tudnak egymás mellett és nem egymás ellen működni. Olyan feltételek ezek, amelyeket a környezetvédő mozgalmak és a vállalkozók egyaránt elfogadhatnak, s amelyet - remélhetőleg - elfogadnak a nálunk tevékenykedő cégek is. Együttműködni a vállalkozókkal Az elhangzottakról végül megkérdeztem dr. Tarján Lászlónét, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkárát, aki a következőket mondta lapunknak: - A KTM támogatja és szorgalmazza a konstruktív együttműködést a vállalkozókkal, mivel meggyőződése, hogy korszerű gazdálkodás nem folytatható a környezetvédelmi követelmények kielégítése nélkül. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a környezetvédelem jó üzlet; a környezetbarát termékek értékesítésének lehetőségei négyszer-ötször gyorsabban nőnek a konvencionálisokénál. Olyan vállalkozói tanácsot kellene tehát létrehoznunk, amely biztosítaná a rendszeres és közvetlen kapcsolatot a minisztérium és a vállalkozók között, így szolgálva közös célunkat, egy minőségileg jobb és kulturáltabb környezet létrehozását. ........................... " Sárvári Márta ΛΙΧΛΗΙ VAGYON ÍGYMESÉC $ Az Állami Vagyonügynökség nyilvános pályázatot hirdet imwatd(o@§) kiválasztására. A privatizációs eljárás alatt álló cég - neve: Aprítógépgyár -székhelye: 5100 Jászberény, Sportpálya u. 1. -tevékenységi köre: gépészeti részegységek gyártása; egyedi gépgyártás. - alaptőkéje: 610 000 eFt -az állami (ÁVÜ) tulajdon részaránya 512 650 eFt, 84,04% - az értékesítésre kerülő részvénycsomag 451 650 eFt, 74,04% A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján illetve postai úton három példányban, zárt, cégjelzés nélküli borítékban kell benyújtani a pályázatra utaló megjelöléssel. Amennyiben az ajánlattevő postai úton juttatja el ajánlatát, abban az esetben - a titkosságra figyelemmel - nem veheti igénybe sem az „ajánlott”, sem a „tértivevény" alkalmazásának lehetőségét. Az ajánlattevő kockázata, ha a pályázata a benyújtásra nyitva álló határidő után, vagy egyáltalán nem érkezik meg a kiíróhoz. A benyújtott ajánlatok közül egyértelműen meg kell jelölni, hogy melyik az eredeti. Amennyiben a pályázó ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a bontóbizottság választ egyet a beérkezett példányok közül, ami a továbbiakban az eredeti példány funkcióját tölti be. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. április 16. 12 óra A pályázat beadásának helye: Jelige: „Aprítógépgyár” Állami Vagyonügynökség, iktató: 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. Az ajánlatok beérkezését személyes benyújtás esetén az átvevő által kiállított átvételi elismervény bizonyítja. Az Állami Vagyonügynökség a következő feladatokkal bízza meg a pályázat nyertesét: 1. Mérlegek ellenőrzése és/vagy átalakítása 2. Cégbemutatás, információs füzet 3. Pályáztatás 4. Befektetők felkutatása 5. Tárgyalás a befektetőkkel 6. Szerződéskötéshez szükséges jogi dokumentumok előkészítése A részvétel alapfeltételei A pályázaton magyar tanácsadó cég vehet részt. Az ajánlathoz zárt borítékban mellékelni kell az ajánlattevő nevét és címét, valamint cégadatait. A pályázónak ajánlatában jeleznie kell a díjstruktúrát (megbízói díj, sikerdíj, bánatpénz stb.), mely költségeket kívánja saját maga viselni és melyeket kíván az ÁVÜ-re áthárítani. Az ajánlatban meg kell határozni, hogy a díjak a szerződéses jogviszony mely fázisában kerülnek megfizetésre. A pályázatok benyújtásával egyidejűleg a tanácsadó cégnek a pályázati ajánlathoz csatolnia kell a kitöltött szerződésmintát. A pályázatnak tartalmaznia kell az ajánlati kötöttség időtartamát, mely nem lehet kevesebb, mint 90 nap. Értékelés Az ÁVÜ a tenderbontás után szóbeli vagy írásbeli kiegészítést kérhet. Az ÁVÜ a benyújtási határidőtől számított 20 napon belül értesíti a pályázókat a pályázat eredményéről. Az ÁVÜ fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A tender meghirdetésével egyidejűleg a társaság főbb adatairól és jellemzőiről információ szerezhető 1993. április 5-én 12-16 óra között. Állami Vagyonügynökség 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. 513. szoba Telefon: 267-00561052