Magyar Nemzet, 1993. június (56. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
12 Magyar Nemzet Tisztelt Szerkesztősége KEDD, 1993. június 22. mieimmtitimtmimmtmtitM A szabálysértés és a rendőr A Magyar Nemzet május 15-i I számában szociográfiának is beillő riportot olvashattunk a Havanna la- Ikótelepről. A szerző - Udvarhelyi András - egy járőröző rendőr fő- s törzsőrmestert kísér el éjszakai kör- I útjára. Hat esetet mutat be, mikor a I járőr szabálytalanságot észlel. A hat I eset közül csak egy „szipus havert" és barátnőjét kísérik be az őrsre, mert nincs náluk a személyi igazol- I ványuk. A többi esetben „ne talál- I hozzunk többet”, „legközelebb há- I romezer forintra bírságolom meg magukat", „ha még egyszer bot- I lányt csinálnak, mind a kettőjüket I beviszem”, „holnap jöjjenek be a kapitányságra igazolni, hogy beje- I lentkeztek”, „legközelebb megbün- I tetem” - zárszóval végződik a sza- I bálysértés elintézése. Nem a rendőr főtörzsőrmester I ellen fogtam tollat. Hiszen az jó, ha egyéni mérlegelés esetén kivétele-sen felül tudja bírálni a szabályokat valaki. No de hat esetből ötször? Nem hiszem, hogy van értelme mindenkit bevinni az őrsre, akinél nincs személyi igazolvány. Nem, nincs értelme. Megalázó. Nyilván csak azt kell, aki gyanúsan viselkedik. Nos, az írásban pont a hatodik esetben az derül ki, hogy egy „összegabalyodott fiatal párt világít meg az autó reflektora”, őket viszi be a rendőr, akik közül a fiút ismeri is, aki „szipus haver”. Miért nem a tartózkodási engedély nélküli jugoszláv állampolgárt viszi be, aki illegálisan csövezik a tetőn? Hogy melyik az elsődleges, azt neki kell eldönteni. Döntött is. Nagyobb bajnak érzem azonban az attitűdöt, a rendőr hozzáállását. Nem értem, hogy ha valaki tudatosan szegi meg a szabályokat, akkor miért elégszik meg a rendőr a figyelmeztetéssel. S mi ez az atyaian jóságos, megértő, fejcsóválós, ej nye-ejnye jellegű elnézés? Kinek jó ez? A szabálysértőnek? A rendőrnek? Nekünk? A szabálysértőnek igen. A rendőrnek is, hiszen nem kell adminisztrálnia, bezsebelhet egy-két hálás pillantást a szabálysértőktől, amiért ilyen elnéző. Tetszeleghet a jóságos apafigura szerepében, akitől félni kell, ám szemet tud hunyni - ha akar. Nekünk viszont nem jó. Nem jó, ha bárki, bármikor átlépheti a szabályokat, nem jó, ha bárki azt hiszi, hogy ő átlépheti a szabályokat, amit végül is mi alkottunk, a magunk, a közösség védelmére. És elsősorban nem jó azért, mert ezzel a hozzáállással leszoktatjuk az embereket arról, hogy felelősséget viseljenek saját maguk iránt. Leszoktatjuk őket arról, hogy belülről érezzék kötelességüknek a szabályok betartását. Hiszen ha azokat át lehet lépni - ha a büntetés nem automatikusan jár érte, hanem egy paternalisztikus hatalom felülbírálhatja a közösen elfogadott eljárást -, akkor eszabályozók és a rend elveszíti értelmét. (Tulajdonképpen a rendőr is elveszíti értelmét - szerepét, csak ő ezt nem tudja. Nem tudja, elnéző magatartásával hozzájárul ahhoz, hogy a szabály átlépése legyen a norma.) Az emberek így továbbra is azt fogják érezni, hogy a szabályokat kívülről kényszerítik rájuk, nem válik belső irányító értékké azok betartása és betartatása. Az emberek továbbra is megmaradnak abban a gyermeki szerepkörben, amit a totális állami irányítás az elmúlt negyven évben rájuk kiosztott. Ha valami nem jó, akkor azt majd az állam bácsi dönti el, vagy az őt képviselő rendőr bácsi. És nem a szabályok, a törvények, a rendeletek. Ha ezt az attitűdöt képviselik a rendőrök és a hivatalok, akkor az emberek továbbra sem fognak tudni tudatukban felnőni, önmagukat képviselni. Nem fognak tudni tiltakozni, ha megalázó módon bánik velük a hatalom, mert nem biztosak abban, hogy a szabályok meg fogják, meg tudják őket védeni. “ Dr. Haraszti László- ■ London Pedagógusok illúziók nélkül Méz nélküli madzag A Magyar Nemzet 1993. június 2-i számában olvastam dr. Kálmán Attila államtitkár véleményét a pedagógusdemonstrációról, melynek a vezérmotívuma az volt, hogy: „Aki utcára vonult, nem értette meg Antall József szavait”. Én a képbe illesztéshez a következőket szeretném elmondani. Úgy látom nagyon sok pedagógustársammal egyetemben hogy azért vonultunk ki az utcára, mert tökéletesen megértettük Antall József szavait. Megértettük, hogy ebben a mai kormányzati magatartásban már rég nincs szó szolgálatról, annál inkább másról. A sajtótájékoztatón az államtitkár úr azt nyilatkozta, hogy „a gyári munkástól a kisnyugdíjasokig nagyon sok társadalmi réteg nehéz helyzetben van". Ez az utóbbi kategóriánál igaz, az előbbinél nem. Az iskolaigazgatáson túl mint újságíró több országos napi- és hetilapban publikálok. Ezért tudom - mert tudósíthattam ilyen egyezségekről hogy a különböző üzemi és ágazati szakszervezetek - ügyességüktől függően - béralkut kötnek a munkáltatókkal, melynek mértéke az idén 18-20 százalék volt, míg tavaly 20-22 százalék. Ez a minimális béremelést jelentette az emlegetett „gyári dolgozóknál”. Ez két esztendő alatt mintegy negyvenszázalékos emelés. Még ez sem inflációkövető, alatta van annak. A pedagógusoknak - feltételezve, hogy megkapják azt a bizonyos hat százalékot - a gyári dolgozókéhoz viszonyítottan is 34 százalékos lesz a lemaradásuk. Nem a gyári dolgozók bérét sokalljuk, hiszen még az is kevés, hanem a miénket keveselljük. Valószínűleg senki nem kergette a kormányt késsel az asztal körül, hogy elfogadtassák a parlamenttel a közalkalmazotti törvényt. Mégis megtették, s elhúzták az orrunk előtt a bértáblázattal a méz nélküli madzagot. (A tüntetésen az egyik táblán ez volt olvasható: „Több mézet a tanárok madzagjára”.) Megcsináltuk az átsorolásokat, elosztottuk a nagy semmit. A kidolgozatlan kategóriákkal sikerült az alsó tagozatot és a felsőt - de még a középiskolát is - egymásnak ugrasztani. De egymásnak ugrott az önkormányzat és az iskola is, mert a jó orrú önkormányzati vezetők már ekkor érezték, hogy az egészet a kormány a nyakukba akarja varrni. Beigazolódott! Már a csecsemő is tudja, hogy ennek a kormányzatnak csak matematikai esélye van arra, hogy a választások után is kormányon maradjon. Akkor meg miféle kormánygaranciákat lehet adni? Egy épeszű kormányzat sincs, aki erre számítana. Persze előfordul, hogy megadják néhány helyen, de nem a kormánygarancia miatt, hanem mert sajnálják a pedagógusokat. Erre viszont nem lehet építeni. Ami meg a „honnan elvenni” kérdést illeti, s azt is tudva, hogy a demokrácia drágább, mint a diktatúra, mégis felháborító, hogy az állami apparátus kibővítésére nem sajnálják a pénzt, túlburjánzása minden területen szembeötlő. Mindezek figyelembevételével - továbbá a beadott százhúszezer, a női nyugdíjkorhatár-emelés ellen tiltakozó aláírással s annak parlamenti lesöprésével a hátunk mögött - nem sok illúziónk maradt. Antall József szavai után sem. Maradt a demonstráció, s végső esetben a sztrájk. De ezt az utolsó szót nagyon szomorúan írom le. Szomorú, hogy egyáltalán gondolni kell ilyenre. Dr. Bartha Gyula igazgató, Szob Miért pont Nagycenkre? A Széchenyi család otthona ma Ausztria szeméttelepe. Nem kell hozzá, csak két kft. Az egyik leszállítja, a másik lepakolja. Aztán csődöt jelent mindkettő, feloszlik, felelős nincs. Ezt még megírták a lapok is, a másikat csak a tv mutatta: Városlőd határában emeletes ládaraktár a teniszpálya területén, egy másik félakkora, minden ládán vörös ráfestés, sablonnal. Veszélyes hulladék. Eredetükről, kft.-ről semmi hír, darus kocsi engedély nélkül is lerakhatja, emeletesen. Solymár, Püspökszilágy, Nagyfalu voltak a magyar atomhulladék állomásai. Utóbbi ellenállásba ütközött. Akkor vetettem fel a Pécs környéki uránbányák elhagyott vágatainak kihasználását. Közlés helyett Környezetvédelmi, majd Ipari, Energiaügyi Minisztériumok, Paksi Atomerőmű, végül Pécsi Uránbánya volt a sor... A gondolatot elfogadták, a tv-ben is bemutatták. Ahol az uránérc jelenléte amúgy is kisugárzásos, ott a hulladékelhelyezés sem jelenthet nagyobb veszélyt. Csak a gondolat felvetője nem kapott érte még köszönetet sem. Gulyás László gyémántdiplomás építészmérnök Budapest Kérés a Társadalombiztosítóhoz Kilencvenéves, súlyos koponyalékelésen és agyhártyagyulladáson átesett nyugdíjas vagyok, nyugdíjam a létminimum alatt van. Legyen szabad szóvá tennem a Társadalombiztosításnak a gyógymasszírozásra bevezetett radikális intézkedésének néhány gyakorlati hibáját. Sajnos, ez az intézkedés elsősorban a hatvan-kilencven évesek részére jelent alig elviselhető, vagy legtöbb esetben elviselhetetlen terhet! Az még érthető és talán egyesek részére nehezen elviselhető kiadást jelent, hogy egy-egy masszírozás díja kilencven forint, ehhez még újabb kilencven forintot kell kifizetni, ami a csekély borravalóval együtt száz forintot tesz ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a most emelt nyugdíjtöbblet különbözetét máris visszavette a tb. Nem ésszerű viszont azon rendelkezés, hogy a díjmentesen adott harminc darab kilencven forint értékű utalványt miért kell tizenöt nap alatt elhasználni annak ellenére - mert biztos vagyok abban -, hogy az erre szoruló sorstársaim ezt a szükséges gyógymasszázst eddig is hetenként egyszer vették igénybe. A fentieket összegezve ez az intézkedés azt jelenti, hogy egy év alatt négyezer-nyolcszáz forintot kell fizetni a kedvezményes utalványon felül ahhoz, hogy a rászoruló hetenként megkapja a szükséges gyógymasszírozást a Gellért fürdőben. Tudjuk, hogy az egészségügy van talán a legnehezebb anyagi helyzetben, ezért akarva-nem akarva, ezt a „békát” is le kell nyelnünk. Mindezek után sok száz sorstársam nevében és érdekében arra kérem a tb illetékeseit, hozzanak olyan módosítást, hogy az általuk adott harminc darab kilencven forintot érő utalványt ne három, hanem hat hónap alatt használhassuk fel. Ez az intézkedés nekik is kedvezőbb, mert kevesebb munkával jár, az igénybevevő részére pedig azért, mert az eddig megszokott ritmusban használhatja fel a jegyet. Dr. Kovács Endre Budapest KISSTADION VASARNAP*ESTE NYOLC ÓRA ■ X'MMf'l mSV ’’Back to the Light' \ · ' IBlmi . \ |·ν^ν:^:Ί lemezen, kazettán és CD-n, /.■ | VIA'''\ 1 kapható az EMI-QUINT kiadásában! /: ' / \ / ·! \ 1 . ’ . . . · Jegyek megrendelhetők a JEGYEXPRESSZ 1921 Budapest Pf.1. címen, jegyek kaphatók a CALYPSO jegyirodában / Bp. V., Váci utca 33. /, a CALYPSO hanglemezboltban / Bp. VII., Dohány utca 39. /, az MMC hanglemezboltban / Bp. Vill., Rákóczi út 71. /, minden ismert jegypénztárban, valamint a helyszínen!