Magyar Nemzet, 1993. június (56. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám

12 Magyar Nemzet Tisztelt Szerkesztősége KEDD, 1993. június 22. mieimmtitimtmimmtmtitM A szabálysértés és a rendőr A Magyar Nemzet május 15-i I számában szociográfiának is beillő­­ riportot olvashattunk a Havanna la- I­kótelepről. A szerző - Udvarhelyi­­ András - egy járőröző rendőr fő- s törzsőrmestert kísér el éjszakai kör- I útjára. Hat esetet mutat be, mikor a I járőr szabálytalanságot észlel. A hat I eset közül csak egy „szipus havert"­­ és barátnőjét kísérik be az őrsre,­­ mert nincs náluk a személyi igazol- I ványuk. A többi esetben „ne talál- I hozzunk többet”, „legközelebb há- I romezer forintra bírságolom meg­­ magukat", „ha még egyszer bot- I lányt csinálnak, mind a kettőjüket I beviszem”, „holnap jöjjenek be a­­ kapitányságra igazolni, hogy beje- I lentkeztek”, „legközelebb megbün- I tetem” - zárszóval végződik a sza- I bálysértés elintézése. Nem a rendőr főtörzsőrmester I ellen fogtam tollat. Hiszen az jó, ha­­ egyéni mérlegelés esetén kivétele-­­­sen felül tudja bírálni a szabály­okat valaki. No de hat esetből ötször? Nem hiszem, hogy van értelme mindenkit bevinni az őrsre, akinél nincs személyi igazolvány. Nem, nincs értelme. Megalázó. Nyilván csak azt kell, aki gyanúsan viselke­dik. Nos, az írásban pont a hatodik esetben az derül ki, hogy egy „összegabalyodott fiatal párt világít meg az autó reflektora”, őket viszi be a rendőr, akik közül a fiút ismeri is, aki „szipus haver”. Miért nem a tartózkodási engedély nélküli ju­goszláv állampolgárt viszi be, aki illegálisan csövezik a tetőn? Hogy melyik az elsődleges, azt neki kell eldönteni. Döntött is. Nagyobb bajnak érzem azonban az attitűdöt, a rendőr hozzáállását. Nem értem, hogy ha valaki tudato­san szegi meg a szabályokat, akkor miért elégszik meg a rendőr a fi­gyelmeztetéssel. S mi ez az atyaian jóságos, megértő, fejcsóválós, ej­­­ ny­e-ejnye jellegű elnézés? Kinek jó ez? A szabálysértőnek? A rendőr­nek? Nekünk? A szabálysértőnek igen. A rend­őrnek is, hiszen nem kell adminiszt­rálnia, bezsebelhet egy-két hálás pil­lantást a szabálysértőktől, amiért ilyen elnéző. Tetszeleghet a jóságos apafigura szerepében, akitől félni kell, ám szemet tud hunyni - ha akar. Nekünk viszont nem jó. Nem jó, ha bárki, bármikor átlépheti a sza­bályokat, nem jó, ha bárki azt hiszi, hogy ő átlépheti a szabályokat, amit végül is mi alkottunk, a magunk, a közösség védelmére. És elsősorban nem jó azért, mert ezzel a hozzáállással leszoktatjuk az embereket arról, hogy felelősséget viseljenek saját maguk iránt. Leszok­tatjuk őket arról, hogy belülről érez­zék kötelességüknek a szabályok be­tartását. Hiszen ha azokat át lehet lépni - ha a büntetés nem automati­kusan jár érte, hanem egy paterna­­lisztikus hatalom felülbírálhatja a kö­zösen elfogadott eljárást -, akkor e­­szabályozók­ és a rend elveszíti értel­mét. (Tulajdonképpen a rendőr is­ el­veszíti értelmét - szerepét­­, csak ő ezt nem tudja. Nem tudja, elnéző ma­gatartásával hozzájárul ahhoz, hogy a szabály átlépése legyen a norma.) Az emberek így továbbra is azt fogják érezni, hogy a szabályokat kívülről kényszerítik rájuk, nem vá­lik belső irányító értékké azok be­tartása és betartatása. Az emberek továbbra is megmaradnak abban a gyermeki szerepkörben, amit a totá­lis állami irányítás az elmúlt negy­ven évben rájuk kiosztott. Ha vala­mi nem jó, akkor azt majd az állam bácsi dönti el, vagy az őt képviselő rendőr bácsi. És nem a szabályok, a törvények, a rendeletek. Ha ezt az attitűdöt képviselik a rendőrök és a hivatalok, akkor az emberek továbbra sem fognak tudni tudatukban felnőni, önmagukat képviselni. Nem fognak tudni tilta­kozni, ha megalázó módon bánik velük a hatalom, mert nem biztosak abban, hogy a szabályok meg fog­ják, meg tudják őket védeni. “ Dr.­ Haraszti László- ■ London ­ Pedagógusok illúziók nélkül Méz nélküli madzag A Magyar Nemzet 1993. június 2-i számában olvastam dr. Kálmán Attila államtitkár véleményét a pe­dagógusdemonstrációról, melynek a vezérmotívuma az volt, hogy: „Aki utcára vonult, nem értette meg Antall József szavait”. Én a képbe illesztéshez a következőket szeret­ném elmondani. Úgy látom­­ nagyon sok peda­gógustársammal egyetemben hogy azért vonultunk ki az utcára, mert tökéletesen megértettük Antall József szavait. Megértettük, hogy ebben a mai kormányzati magatar­tásban már rég nincs szó szolgálat­ról, annál inkább másról. A sajtótájékoztatón az államtit­kár úr azt nyilatkozta, hogy „a gyá­ri munkástól a kisnyugdíjasokig nagyon sok társadalmi réteg nehéz helyzetben van". Ez az utóbbi kate­góriánál igaz, az előbbinél nem. Az iskolaigazgatáson túl mint újságíró több országos napi- és hetilapban publikálok. Ezért tudom - mert tu­dósíthattam ilyen egyezségekről hogy a különböző üzemi és ágazati szakszervezetek - ügyességüktől függően - béralkut kötnek a mun­káltatókkal, melynek mértéke az idén 18-20 százalék volt, míg tavaly 20-22 százalék. Ez a minimális bér­emelést jelentette az emlegetett „gyári dolgozóknál”. Ez két eszten­dő alatt mintegy negyvenszázalékos emelés. Még ez sem inflációkövető, alatta van annak. A pedagógusoknak - feltételez­ve, hogy megkapják azt a bizonyos hat százalékot - a gyári dolgozóké­hoz viszonyítottan is 34 százalékos lesz a lemaradásuk. Nem a gyári dolgozók bérét so­kalljuk, hiszen még az is kevés, ha­nem a miénket keveselljük. Valószínűleg senki nem kerget­te a kormányt késsel az asztal körül, hogy elfogadtassák a parlamenttel a közalkalmazotti törvényt. Mégis megtették, s elhúzták az orrunk előtt a bértáblázattal a méz nélküli madzagot. (A tüntetésen az egyik táblán ez volt olvasható: „Több mé­zet a tanárok madzagjára”.) Megcsináltuk az átsorolásokat, elosztottuk a nagy semmit. A kidol­gozatlan kategóriákkal sikerült az al­só tagozatot és a felsőt - de még a középiskolát is - egymásnak ugrasz­tani. De egymásnak ugrott az önkor­mányzat és az iskola is, mert a jó or­rú önkormányzati vezetők már ekkor érezték, hogy az egészet a kormány a nyakukba akarja varrni. Beigazoló­dott! Már a csecsemő is tudja, hogy ennek a kormányzatnak csak mate­matikai esélye van arra, hogy a vá­lasztások után is kormányon marad­jon. Akkor meg miféle kormány­­garanciákat lehet adni? Egy épeszű kormányzat sincs, aki erre számíta­na. Persze előfordul, hogy megadják néhány helyen, de nem a kormány­­garancia miatt, hanem mert sajnálják a pedagógusokat. Erre viszont nem lehet építeni. Ami meg a „honnan elvenni” kérdést illeti, s azt is tudva, hogy a demokrácia drágább, mint a dikta­túra, mégis felháborító, hogy az ál­lami apparátus kibővítésére nem sajnálják a pénzt, túlburjánzása minden területen szembeötlő. Mindezek figyelembevételével - továbbá a beadott százhúszezer, a női nyugdíjkorhatár-emelés ellen til­takozó aláírással s annak parlamenti lesöprésével a hátunk mögött - nem sok illúziónk maradt. Antall József szavai után sem. Maradt a demonst­ráció, s végső esetben a sztrájk. De ezt az utolsó szót nagyon szomorúan írom le. Szomorú, hogy egyáltalán gondolni kell ilyenre. Dr. Barth­a Gyula igazgató, Szob Miért pont Nagycenkre? A Széchenyi család otthona ma Ausztria szeméttelepe. Nem kell hozzá, csak két kft. Az egyik le­szállítja, a másik lepakolja. Aztán csődöt jelent mindkettő, feloszlik, felelős nincs. Ezt még megírták a lapok is, a másikat csak a tv mutat­ta: Városlőd határában emeletes ládaraktár a teniszpálya területén, egy másik félakkora, minden ládán vörös ráfestés, sablonnal. Veszé­lyes hulladék. Eredetükről, kft.-ről semmi hír, darus kocsi engedély nélkül is lerakhatja, emeletesen. Solymár, Püspökszilágy, Nagyfalu voltak a magyar atom­hulladék állomásai. Utóbbi ellen­állásba ütközött. Akkor vetettem fel a Pécs környéki uránbányák el­hagyott vágatainak kihasználását. Közlés helyett Környezetvédelmi, majd Ipari, Energiaügyi Miniszté­riumok, Paksi Atomerőmű, végül Pécsi Uránbánya volt a sor... A gondolatot elfogadták, a tv-ben is bemutatták. Ahol az uránérc jelenléte amúgy is kisugárzásos, ott a hulla­dékelhelyezés sem jelenthet na­gyobb veszélyt. Csak a gondolat felvetője nem kapott érte még köszönetet sem. Gulyás László gyémántdiplomás építészmérnök Budapest Kérés a Társadalombiztosítóhoz Kilencvenéves, súlyos kopo­­nyalékelésen és agyhártyagyulla­dáson átesett nyugdíjas vagyok, nyugdíjam a létminimum alatt van. Legyen szabad szóvá tennem a Társadalombiztosításnak a gyógymasszírozásra bevezetett ra­dikális intézkedésének néhány gyakorlati hibáját. Sajnos, ez az intézkedés első­sorban a hatvan-kilencven évesek részére jelent alig elviselhető, vagy legtöbb esetben elviselhetet­len terhet! Az még érthető és talán egyesek részére nehezen elviselhe­tő kiadást jelent, hogy egy-egy masszírozás díja kilencven forint, ehhez még újabb kilencven forin­tot kell kifizetni, ami a csekély borravalóval együtt száz forintot tesz ki. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a most emelt nyug­­díjtöbblet különbözetét máris visszavette a tb. Nem ésszerű vi­szont azon rendelkezés, hogy a díj­mentesen adott harminc darab ki­lencven forint értékű utalványt mi­ért kell tizenöt nap alatt elhasznál­ni annak ellenére - mert biztos va­gyok abban -, hogy az erre szoruló sorstársaim ezt a szükséges gyógy­­masszázst eddig is hetenként egy­szer vették igénybe. A fentieket összegezve ez az intézkedés azt jelenti, hogy egy év alatt négyezer-nyolcszáz forin­tot kell fizetni a kedvezményes utalványon felül ahhoz, hogy a rá­szoruló hetenként megkapja a szükséges gyógymasszírozást a Gellért fürdőben. Tudjuk, hogy az egészségügy van talán a legnehe­zebb anyagi helyzetben, ezért akarva-nem akarva, ezt a „békát” is le kell nyelnünk. Mindezek után sok száz sorstársam nevében és érdekében arra kérem a tb ille­tékeseit, hozzanak olyan módosí­tást, hogy az általuk adott har­minc darab kilencven forintot érő utalványt ne három, hanem hat hónap alatt használhassuk fel. Ez az intézkedés nekik is kedvezőbb, mert kevesebb munkával jár, az igénybevevő részére pedig azért, mert az eddig megszokott ritmus­ban használhatja fel a jegyet. Dr. Kovács Endre Budapest KISSTADION VASARNAP*ESTE NYOLC ÓRA ■ X'MMf'l mSV ’’Back to the Light' \ · ' IBlmi . \ |·ν^ν:^:Ί lemezen, kazettán és CD-n, /.■ | V­IA'''\ 1 kapható az EMI-QUINT kiadásában! /: ' / \ / ·! \ 1 . ’ . . . · Jegyek megrendelhetők a JEGYEXPRESSZ 1921 Budapest Pf.1. címen, jegyek kaphatók a CALYPSO jegyirodában / Bp. V., Váci utca 33. /, a CALYPSO hanglemezboltban / Bp. VII., Dohány utca 39. /, az MMC hanglemezboltban / Bp. Vill., Rákóczi út 71. /, minden ismert jegypénztárban, valamint a helyszínen!

Next