Magyar Nemzet, 1993. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30 / 253. szám

SZOMBAT, 1993. október 30. m .·i ·· A Fővárosi Főügyészség szeptem­ber 27-én vádiratot nyújtott be a Fővá­rosi Bírósághoz Dieter Hofmann oszt­rák állampolgár ellen. Az ügyészség ,a külföldi személy részére hozzáférhe­tővé tétellel elkövetett államtitoksér­tés'' bűntettével és hivatali vesztege­téssel vádolja a márciusban elfogott és azóta is előzetes letartóztatásban levő 51 éves üzletembert. A nemzetközi, fő­leg osztrák sajtó és a magyar lapok is sok valós és valótlan történetet, hírt kö­zöltek a „szigorúan titkos” ügyről, il­letve főszereplőjéről, Hofmann „tábor­­nok”-ról, aki egyesek szerint „hírszer­ző szolgálatilag aktív” személy, mások szerint pedig „hobbititkosügynök”. A Magyar Nemzet dr. Bócz Endre fővá­rosi főügyészt kérdezte Európa egyik legtitkosabb emberéről és bűnügyéről. Kiadott frekvenciák - Főügyész úr! Mikor és miért indult büntetőeljárás Dieter Hof­mann ellen?­­ A Budapesti Ügyészségi Nyo­mozó Hivatal március 19-én vette őrizetbe, majd indítványára a Fővá­rosi Bíróság letartóztatta Dieter Hof­­mannt. Azért indult büntetőeljárás vele szemben, mert a dr. Bakonyi Ist­ván rendőr százados ügyében folyta­tott nyomozás során alapos gyanú merült fel, hogy a rendőrtiszt veszte­getés fogalomkörébe eső ajándékot, egy Audi személygépkocsit fogadott el az osztrák „üzletembertől”. — A bűnügyben ki tette a feljelen­tést, és melyik hatóság járt el? — Az ügyben a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója tette meg a bün­tetőfeljelentést hivatali vesztegetés és államtitoksértés bűntett alapos gyanúja miatt. A nyomozást az ügyészségi nyomozóhivatal folytatta le, mivel a rendőrök elleni büntetőel­járás ennek a hatóságnak a kizáróla­gos jogkörébe tartozik.­­ A sajtóban megjelent nem hiva­talos értesülés szerint az ügyben „ál­lamtitoksértésre irányuló előkészü­let” miatt indult a nyomozás a Nem­zetbiztonsági Hivatal titkos felderítő­munkájának eredményeként Dieter Hofmann tevékenységével kapcsola­tosan szóba került a kémkedés is.­­ A bűnügy jellegére tekintettel a büntetőeljárás megindítása előtt a Nemzetbiztonsági Hivatal tájékoz­tatta az Országos Rendőr-főkapi­tányság vezetőjét. Munkájukról sem­miféle tájékoztatást nem adhatok, egyrészt mert az nem tartozik rám, másrészt pedig titkossága miatt a fel­derítés nem tartozik a nyilvánosság­ra. Annyit elmondhatok, hogy a bün­tetőeljárás során a Nemzetbiztonsági Hivatal megadott minden segítséget az ügyészeknek a nyomozás eredmé­nyes befejezéséhez.­­ A „kémkedéssel” kapcsolatban csak a Fővárosi Főügyészség közle­ményében megfogalmazottakat ismé­telhetem meg. A vád szerint Dieter Hofmann 1989 vége és 1990 júniusa közötti időben technikai úton felderí­tette, s egy külföldi cégnek kiadta a rendőrség által szolgálati ügyekben használt rádiófrekvenciák adatait. Ezek államtitkot képeznek. A kérdé­ses cég olyan rádióvevőket állított elő, amelyekkel osztrák területen is venni lehetett a rendőrség bizonyos egységeinek szolgálati rádióközle­ményeit. Dieter Hofmann-nak ez a cselekménye 1989. október 15-ig, va­lamint 1993. május 15. óta hatályos büntetőjogi szabályok szerint kémke­désnek minősül, a két időpont között viszont a kémkedésnek egy olyan büntetőjogi meghatározása volt ha­tályban, amely nem illik a nyomozás során megállapított tényekre. Maga­tartását a bűncselekmény elkövetésé­nek idején hatályban levő büntető tör­­vényköny vonatkozó paragrafusa szerint kell elbírálni. Hangsúlyozom: a nyomozóhatóság 1993 márciusában véget vetett Dieter Hofmann bűncse­lekményének. Azt a tevékenységét, hogy magyar államtitkot szerzett meg és azt kiszolgáltatta egy külföldi cég­nek, csak abban az esetben lehetne kémkedésnek minősíteni, ha a kora­beli törvényszövegnek megfelelően be lehetne bizonyítani, hogy „külföl­di kémszervezet tagjaként vagy meg­­bízásából” végezte tevékenységét. Ám azt, hogy a kérdéses külföldi cég, amelyiknek a magyar államtitkot ké­pező adatot átadta, „külföldi kém­­szervezet” lenne, nem lehet bizonyít­­tani. - Milyen nemzetiségű a kérdéses külföldi cég? - Nem magyar. Többet nem mondhatok. Szigorúan titkos - Mit tartalmaz a Fővárosi Bíró­sághoz benyújtott vádirat? - A bűnügy szigorúan titkos mi­nősítésű, a vádirat tárgya azonban természetesen nem. Mint ahogy köz­leményünkben nyilvánosságra hoz­tuk, az ügyészség Dieter Hofmannt külföldi személy részére hozzáférhe­tővé tétellel elkövetett államtitoksér­tés és hivatali vesztegetés bűntetté­vel, dr. Bakonyi Istvánt pedig hivata­los személy által elkövetett vesztege­téssel vádolja. Vesztegetés címén az a vád, hogy Dieter Hofmann egy Audi gépkocsit ajándékozott dr. Bakonyi Istvánnak — ő pedig azt elfogadta - lényegében azért, amiért szolgálati elöljárói utasítására, tehát hivatali feladatként kísérgette az­ osztrák üz­letembert, a rendőri­ szerveknél láto­gatásokat, valamint programokat szervezett részére és tolmácsolt neki. - Ki valójában Dieter Hofmann? Mit lehet róla tudni? A büntetőeljá­rás egyik feladata az elkövető szemé­lyének és egyéni körülményeinek a tisztázása is. Állítólag kapcsolatban állt különböző nyugati titkosszolgá­latokkal, más vélemények szerint pe­dig a volt szocialista országok egyes hírszerző szerveivel működött együtt.­­ Dieter Hofmann osztrák állam­polgárral valóban rengeteget foglal­kozott a nemzetközi és a magyar saj­tó. Az újságok sok olyasmit írtak ró­la, aminek az ellenőrzése és megálla­pítása, illetve hiteles bizonyítása egyszerűen túlmegy a magyar nyo­mozószerveknek a lehetőségein. Hozzáteszem, a különböző állítások többségének Dieter Hofmann ma­gyarországi bűncselekményei szem­pontjából nincs jelentősége. Ezek el­lenőrzése idő-, energia- és pénzpa­zarlás lenne. Tény, hogy a nyomozás során is különböző adatok merültek fel, amelyek Dieter Hofmann állító­lagos titkosszolgálati kapcsolatait érintették, de olyan bizonyítékokat, amelyek a büntetőeljárásban hitelt érdemlően felhasználhatók, nem si­került dokumentálni. Az biztos, hogy aki a vád tárgyává tett cselekményt elkövette, azonos azzal a személlyel, akit a nemzetközi sajtó Deiter Hof­mann néven ismer, és aki ezen a né­ven van Magyarországon előzetes le­tartóztatásban. - A nyomozás során megállapí­tották-e, hogy Dieter Hofmann kinek az ajánlására, illetve milyen úton­­módon került szoros kapcsolatba a rendőrség egyes tábornokaival, illet­ve magas rendfokozatú vezetőivel? - A nyomozás során azt doku­mentáltuk, hogy Dieter Hofmann a magyar rendőrség sok vezető beosz­tású munkatársával személyes kap­csolatban volt. Hogy ezek a kapcso­latok pontosan mikor kezdődtek, ki és kinek mutatta be Hofmannt, nem lehetett pontosan tisztázni. Az ügy­ben érintett személyek ma már sok mindenre nem emlékeznek, nem je­gyezték meg, hogy hol és milyen kö­rülmények között ismerkedtek meg a vádlottal.­­ A Belügyminisztérium és a rendőrség egyes vezetőit terheli-e va­lamilyen felelősség? Az ügyészség kötelessége, hogy a további bűncse­lekmények megelőzése végett értesít­se az intézkedésre illetékes szervet a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő, felderített okokról és körülmé­nyekről. Az üggyel kapcsolatban küldtek-e ilyen értesítést (szignalizá­­ciót) valamelyik szervhez?­­ A nyomozás adatai szerint a vádlottakon kívül nem terhel senkit sem büntetőjogi felelősség. Azt, hogy fegyelmi felelősség megállapít­ható-e, és ha igen, kivel szemben, a Belügyminisztérium, illetve a rend­őrség fegyelmi szervének feladata tisztázni. A bűnügyben nem küld­tünk szignalizációt sem a Belügymi­nisztériumnak, sem az Országos Rendőr-főkapitányságnak. Javaslat zárt tárgyalásra - A bűnügy „szigorúan titkos” minősítésű. Ez nagyon behatárolta az interjú készítését. Vajon a bűnügy tárgyalásáról mit tudhat meg a nyil­vánosság? - A vádiratban azt indítványoz­tuk, hogy a bíróság zárt­ tárgyalást tartson, mert államtitkok szerepelnek az ügyben. Elsősorban az úgyneve­zett titkosszolgálati eszközök alkal­mazására és a kiszolgáltatott adatok­ra utalok. Végül is a bíróság fogja el­dönteni, hogy szükségesnek tartja-e zárt tárgyalás elrendelését az állam­titkok megőrzése érdekében. A bün­tetőeljárásról szóló törvény értelmé­ben az ítélet kihirdetése nyilvános. - Dieter Hofmann állítólag egyik főszereplője az úgynevezett maribori fegyvercsempészési ügynek is. Ezzel kapcsolatban az ügyészség kihallgat­­ta-e őt gyanúsítottként? - A magyar bűnügyi hatóságok Dieter Hofmannt nem hallgatták ki gyanúsítottként az úgynevezett mari­bori fegyvercsempészési ügyben. Mint ismeretes, jogsegély iránti meg­keresést kaptunk Szlovéniából. En­nek kapcsán szlovén hivatalos sze­mélyek is jártak a Fővárosi Fő­ügyészségen. Ők jelen voltak, ami­kor a megkeresés alapján kihallgat­ták Dieter Hofmannt, akit a szlovén hatóságok azzal gyanúsítanak, hogy közreműködött a Mariborba történt fegyvercsempészésben. Dieter Hof­mann ezt tagadja. Megjegyzem, Die­ter Hofmann Szlovéniával kapcsola­tos magatartását magyar hatóság nem vizsgálja, ugyanakkor az üggyel összefüggésben a Fővárosi Fő­ügyészség csempészet alapos gyanú­ja miatt ismeretlen elkövetőkkel szemben folytat nyomozást. Az eljá­rás során Dieter Hofmannt tanúként hallgatták ki, ez a nyomozás még tart - Az államtitoksértéssel milyen hátrányt okozott Dieter Hofmann a Magyar Köztársaságnak, illetve a rendőrségnek? - Vitathatatlan, hogy a magyar rendőrségnek hátrányt okozott Dieter Hofmann, miután egy időben megha­tározhatatlan személyi kör részére hozzáférhetővé tette a szolgálati tit­kokat is tartalmazó magyar rendőrsé­gi rádióforgalmazást. Azt nem lehet kideríteni, hogy ténylegesen kik és hol vették a magyar adást, továbbá hogy a tudomásukra jutott híreknek, közleményeknek milyen hasznát vet­ték. Úgy gondolom, a rendőrség irá­nyítói annak sem örültek, hogy a saj­tó sokat foglalkozott a testület egyes vezetői és egy kétes egzisztenciájú külföldi állampolgár szorosnak lát­szó kapcsolataival. Baranyó György kémkedett-e Dieter Hofmann? Dr. Bócz Endre fővárosi főügyész az osztrák „tábornok99 bűnügyéről, a bizonyítékokról és a felelősségről Sárkány Győző rajza ­­ukorMasz Nemzet 13 A műhibapert kétszer kell megnyerni „Ügyfeleim legfőbb célja: vigyázzatok, orvosok!” Nagy port kavart Rédai Sarolta tragikus esete. A 19 éves lány látásjavító műtétre fe­küdt be a szegedi szemklinikára. Bradicardiá­­ban szenvedett, lassan vert a szíve, s félő volt, hogy operáció közben a szemgolyó nyomásá­ra az egyébként is lassú motor leáll. Rédai Sa­rolta szíve a műtét alatt háromszor blokkolt, és az újraélesztés is hiábavalónak bizonyult. Hatvankilenc napos kóma után a fiatal lány elhunyt. Az egy szem gyereküket elvesztő szülők polgári peres eljárás keretében kártérí­tést követeltek a szegedi orvosegyetemtől. Több mint egy évig tartott a tárgyalássorozat, s végül a Csongrád Megyei Bíróság első fo­kon kétmillió forintot ítélt nem vagyoni kár címén a Rédai házaspárnak. Védőjük, az or­szágosan ismert orvos-egészségügyi jogász, dr. Ádám György, a budapesti orvosegyetem nyugalmazott professzora volt. A szakembert — aki ügyvédként orvosetikai kérdésekben vállalja a védő szerepét - arra kértem, elemez­ze a Rédai-ügy tanulságait. Hány forint egy ember? - Igaz-e a sajtónak azon állítása, hogy Ma­gyarországon Rédai Sarolta esetében először forintosította a bíróság egy ember halálát?­­ A Rédai-ügy nem az első eset, amikor a bíróság forintban is kifejezte az élet értékét. Ám a másik ügy nem műhibaper volt. Halál­ra gázoltak egy házaspárt, és az árván maradt gyermek gyámja pert indított a biztosító el­len. A biztosító nem akart fizetni, mondván, a halálért nem jár pénz. Végül is a gyám pert nyert, hiszen bizonyították, hogy a gyermek életét megnehezítette a szülők elvesztése. A Rédai-ügy a klasszikus műhibaper, jogilag nem is helyes a kifejezés. Gyűjtőfogalomként használják a zsargont. No persze ilyen érte­lemben a Rédai-ügyet a műhibákhoz sorol­hatjuk, ám a megfelelő büntetőjogi szakkife­jezése: a foglalkozás szabályainak megszegé­se. Sietve hozzáteszem, Rédai Sarolta halála miatt nem volt büntetőeljárás, a szülők nem tettek feljelentést. Csak polgári úton próbál­tak érvényt szerezni igazuknak. - Úgy tudom, a tárgyalás után Rédai úr fontolgatja, hogy most tesz feljelentést. - A döntés a szülőkre tartozik. A Rédai házaspár korábban polgári pert indított, ami­ben a műhiba szakszerű megjelölése: jogel­lenes károkozás. Ezt végül is kimondta az al­peres, elismerte az orvosegyetem. - Valamennyi tárgyaláson ott voltam, de én még ilyen izgalmas pert nem láttam. Pro­fesszor úr, árulja el, mi volt a fordulópont? - A szegedi orvosegyetem hosszú ideig vitatta, felróható-e a jogellenes károkozás. Aztán a perbe be akarták vonni az Országos Kardiológiai Intézetet is, ahol Saroltát a mű­tét előtt vizsgálták. Amikor ez nem sikerült, akkor következett a fordulópont: az egyetem elismerte a jogellenes károkozást. Ám a mű­hibapert ezzel még nem lehet megnyerni. - Hogy értsük ezt? - Maradjunk a zsargonnál. A műhibapert kétszer kell megnyerni: először a jogalap, másodszor a kártérítés tekintetében. Sok bíró­ság ezt a két fogalmat szétválasztja. Szegeden hosszú ideig arról folyt a vita: az alperes meg­bízottja, a Hungária Biztosító állította, a Leg­felsőbb Bíróság iránymutatásaiból az olvas­ható ki, hogy halál esetén nem jár kártérítés. A valóságban sem a Legfelsőbb Bíróság, sem az Alkotmánybíróság ilyet nem mondott ki. Peráradat várható - Téves jogmagyarázatról volt szó? - Igen. - Mi lesz a folytatás, több orvostól hallot­tam, a szegedi mintaper után attól tartanak, a magyar bíróságokat ellepik a műhibaperek. Valós veszély ez? - Első fokon ezt a pert megnyertük, de nem hiszik, hogy jelentősen befolyásolná az állampolgárok magatartását. A legtöbb ügy­fél azért keresi fel a jogászt, mert tisztázni akarja, miképp történt a tragédia a gyereké­vel, hozzátartozójával stb. Nem azért kopog­tat, mert kártérítést akar. Több mint száz mű­hibaeset miatt keresték fel irodánkat, de szin­te mindenki azzal kezdi panaszát, legalább másokkal ne történjen meg az az iszonyat, ami náluk végbement. Ügyfeleink legfőbb célja a figyelmeztetés: vigyázzatok, emberek, vigyázzatok, orvosok! - Szavaiból azt veszem ki, a szegedi per után nem lesz műhibaperhullám. - Nagy valószínűséggel nem. A legsze­gényebb embernél is csak tizedrangú a pénz az ilyen esetekben. Egyik ügyfelünk, aki el­vesztette a gyerekét, azt mondta, ha kártérí­tést kap, a pénzt kiviszi a fia sírjához, és ott elássa. Általában milyen ügyek keletkeznek, miért fordulnak a jogászhoz orvoslásért? - Ami megtörtént Rédai Saroltával, majdnem megesett egy másik fiatal lánnyal. Szerencséjére neki nem volt bradicardiája. Ez már nem Szegeden történt. Látásjavítás­ra, szinte kozmetikai műtétre feküdt be a kórházba, de a hetedik operáció után sem lát. Tönkretették a szemét. Ha gyereket akar, csak császármetszéssel szülhet. Sze­rencsétlenül járt az a kétgyermekes anya is, aki el akarta vetetni magzatát. Nem sikerült a küret, az asszony megszülte a nyomorék gyermeket. Az orvosok úgy tudták, hogy méhen kívüli terhes az anya, és mégsem ér­tesítették. Prosztataműtét után katéterrel tükröztek egy férfit, amivel átszakították a végbelét. Elég sok ügy keletkezett abból, hogy nem vizsgálták meg alaposan a terhes anyákat, ultrahanggal sem fedezték fel, hogy a magzat genetikusan károsodott. Ha megszakították volna a terhességet, akkor nem születtek volna kar nélküli vagy nyitott gerincű gyerekek. Aztán volt még egy külö­nös eset. Sportolás közben megsérült egy férfi. Mert azt hitték, hogy meghúzódott az ínszalagja vagy izomzata, lábát gipszbe tet­ték. Sisak a halála után derült ki, hogy ér­szakadása volt, és ennek következtében ka­pott tüdőembóliát. - Ne folytassa, professzor úr, a homloko­mat máris ellepte a veríték. Tudatlanságra, gondatlanságra vagy mire vezethetők vissza ezek a különös halálesetek? - Nem akarok prejudikálni, és a bíróságot sem szeretném helyettesíteni. A valódi okokat majd a bíró kideríti. Ami tény: csak egyet­lenegyszer fordult elő, hogy a per beadása után közvetlenül az egészségügyi intézmény elismerte a műhibát. Hihetetlenül szívós a vé­dekezés, nem ismerik el a műhiba jogalapját. - Melyik volt az az egy eset, amikor elis­merték? - Egy beteg hasában műtét közben ottfe­lejtették a törlőkendőt. Ez a mulasztás további hét műtétet követelt, és a páciens hasa tönkre­ment. A kórház elismerte a műhibát, mert azt hitte, elévült az eset. Mikor kiderült, hogy er­ről szó sem lehet, már visszavonták korábbi nyilatkozatukat, mulasztásukat illetően. - A sok orvosi selejt azt jelenti, hogy a magyar doktorok alulképzettek lennének? - Erről szó sincs, a magyar orvosok sem rosszabbak, mint más országokban. Svédor­szágban egy év alatt 55 ezer műhibapert re­gisztráltak. Nálunk pedig alig több mint száz ügy keletkezett. Svéd példát említettem, de hozzáteszem, ott az orvosok elismerik, ha hi­báznak. Szinte lehetetlen bizonyítani - Nálunk miért hiányzik ez a gesztus? - Én elfogadhatatlannak tartom az orvo­sok magyarázatát. Azért nem ismerik el, ha hibáztak, mert félnek a sajtótól, a kipellengé­­rezéstől. - Megint a sajtó a bűnös? - Ha peren kívül megegyeznének az or­vosok, akkor legfeljebb négy-öt ember tudna az ügyről, és sajtójuk sem lenne. És nemcsak az újságírókat, hanem az ügyvédeket is hi­báztatják, hogy ők fújják fel a dolgokat. Ez sem felel meg a valóságnak, nem célunk a pe­reskedés. - Valamilyen gyakorlati oka csak lehet annak, hogy a magyar orvosok kézzel-lábbal tiltakoznak mulasztásaik beismerése ellen? - Nekem az a véleményem, azért nem is­merik el a műhibákat, mert reménykednek, hogy megnyerik a pert. És ez a várakozás nem is alaptalan. Ahhoz, hogy valaki meg­nyerjen egy polgári pert, minden terhelő kö­rülményt neki kell bizonyítania. A polgári perrendtartás szerint ilyen a forgatókönyv. És a gondok itt következnek. Az állampolgárok nem tudják bizonyítani vagy nagyon nehe­zen, hogy mi történt velük a kórházban. Hi­szen az iratok, dokumentumok az alperesnél vannak. Utólag kerülnek elő azok az írások, amelyekről még az sem biztos, hogy időben készültek el. Nagyon sokszor a kórház sem­milyen dokumentumot nem ad ki, így a per­nyerési esély a nullával egyenlő. Külön feje­zetet érdemelnének az igazságügyi szakér­tők. Ők bírálják felül kollégájuk munkáját. Előmenetelükhöz, karrierjükhöz viszont a kollégák elismerése szükséges. Független szakértőknek hívják őket, de ez a független­ség csak a papíron létezik. Nem állítom, hogy így is viselkednek, kétségbeejtően nehéz a helyzetük, mégis többnyire helytállnak. - A rossz joggyakorlat miatt faramuci a magyar helyzet? - Nem. A perbeli egyenlőség, ami - alkot­mányos jog - hiányzik az objektív okok, hely­zetek miatt. Általában minden perben a római jog óta, így a magyar perekben is, ügyfél­egyenlőség van. Ami azt jelenti, mindkét fél­nél nagyjából hasonló bizonyítékok a rendel­kezésre állnak. (Pl. nyugták, szerződések stb.) Műhibapereknél erről szó sincs, csak az egyik félnél van minden irat, a másiknál jóformán semmi. Angliában ezen úgy segítenek, hogy kivétel nélkül minden orvosi iratból kettőt csi­nálnak, és egyet azonnal átadnak a betegnek. Velem is megtörtént a közelmúltban, amikor az egyik kórháztól dokumentumokat kértem, elutasítottak, mivel azokban olyan feljegyzé­sek vannak, amelyek veszélyeztethetik az or­vosi kar reputációját. Az ügyvédi irodánkkal rendszeresen ez történik. A betegek iratainak kiadását törvényellenesen megtagadják. - Professzor úr, ön nem érez szorongást, ha arra gondol, hogy valamelyik kórházba be kell feküdnie? - Nem tartok attól, hogy a magyar orvo­sok rosszabbak, mint bárhol a világon. Arra pedig még álmomban sem gondolok, hogy velem rosszabbul bánnának, mint bármelyik más polgártársammal. Az én szerepem, mun­kásságom megítélésében megoszlik az orvos­­társadalom. Vannak, akik gyűlölnek, nem szí­vesen látnák, de nagyon sokan kifejezetten el­ismerik tevékenységemet. Magyarországon évente 170 millió esetben találkozik az orvos a beteggel. Ehhez képest csak száz ügy kelet­kezett - tehát nyugodtan járok orvoshoz. Halász Miklós

Next