Magyar Nemzet, 1993. december (56. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-23 / 299. szám

Kultúra CSÜTÖRTÖK, 1993. december 23. Fogódzó a szavak vízözönében Török Endre hetvenéves Az orosz irodalom felett mindig, a leg­rosszabb pillanataiban is ott van­ az Isten, mondta egykor Vas István vigasztalan ki­adói kollégáinak, amikor azok egy alapve­tően elhibázott kultúrpolitika jegyében szakmányban szerkesztették az orosz nyelvterületről aránytalan mennyiségben beáramló kortárs műveket. A ma hetvenéves Török Endre elmé­lyült kutatóként nyomába szegődött az orosz irodalom felett lebegő Teremtőnek, s mennél mélyebbre­ ásott a legnagyob­bak, elsősorban Tolsztoj, de vele párhuza­mosan Dosztojevszkij munkásságában is, annál világosabban látta, hogy nem állhat meg a pusztán poétikai vagy a pusztán bölcseleti vizsgálódásnál. Amint felfedez­te az alapvető összefüggéseket (Orosz irodalom a XIX. században, 1970; Lev Tolsztoj: Világtudat is regényforma, 1979), továbblépett. A Vigília Könyvek sorában megjelent Az orosz vallásbölcse­let virágkora (1988) című kétkötetes, alapvető eligazító tanulmányokkal ellátott antológiája után hirtelen tarthatatlanná vált minden hivatalos álláspont a század­­forduló és századelő orosz kultúrájáról. Török Endrétől tudta meg egy nemzedék, hogy becsapták, hogy az istenkeresők nem tűntek el mintegy varázsütésre az orosz kultúrából. Tőle hallhattunk először Bergyajevről, Sesztovról és másokról, akik ma már műveltségünk, világképünk elidegeníthetetlen részei. Török Endre hetvenedik születésnapjá­ra a Liget Kiadó egy terjedelmében szerény kötettel tisztelgett. Ám ez a könyv, a Szem­fényvesztések kora olyan mű, amelyet a ke­zünk ügyében kell tartanunk, tanulmánya­it, meditációit újra és újra érdemes fella­poznunk. Tudniillik szerzőjük nem keve­sebbre törekszik, mint hogy lehengerlő műveltségének birtokában a végső, az egy­szersmind legegyszerűbb és legbonyolul­tabb kérdésekkel szembesítse olvasóit. Tö­rök Endre 1983-ban kötetet jelentetett meg Beszélgetések Pilinszky Jánossal címmel. Kettejük között a kapocs, a lelki rokonság az orosz kultúra, benne százada minden gyötrelmét összegző, a jövő valamennyi botrányát megelőlegző Dosztojevszkij, valamint a vele leginkább rokon Kierke­gaard. („A közös lényeg Kierkegaard és Dosztojevszkij felismerései között, hogy egzisztenciájában az ember majdan meg­értse: a személy akkor személy valóságos értelemben, ha önmagához való kapcsola­tában az Istenhez való kapcsolat jegyében él, »Mert Istennel szemben sohasincs iga­zunk« (Kierkegaard).“ Török Endre nemcsak érzékeny értel­mezője mások Istentől érintett munkásságá­nak, hanem korunk kevés szavú moralista gondolkodója, aki nemcsak az egyénre, ha­nem az emberi nemre, a világra leselkedő veszélyekről beszél, és beszélt már akkor is amikor még kevesen tették. A szemfényvesz­tések kora című kötetben sorakozó írások nem választhatók el évszámok alapján 1979 és 1992 között. A szilárd meggyőződéssé lett felismerés - az ember csak teremtmény­ként élhet teljes életet -, a hit irányítja a sze­líd, mindenfajta fanatizmustól mentes el­mélkedéseket a küldetésről, a bűnről és bűn­bánatról, a szellem valódi szabadságáról, a testvériségről, lélekről, akaratról, művészet­ről, szeretetről, szerelemről, az újrakezdés fontosságáról. Török Endre azon kevés írás­tudók egyike, akik nem „kísértő szavakkal árasztják el a világot" napjainkban. Nagy dolog ez, mert mint ő maga úra: „Az embe­ri nyelv felett soha nem volt akkora hatalma­­ a gonosznak, mint manapság. Nyelvvel élni, beszélni jobbára csupán alkalom a hamis­ságra. Az irodalom »beszéde« is sokszor alig több a szabadság botrányánál: üres szabadság. Többnyire semmit sem mond, miközben kérkedik, hogy tudja, mi az igaz. Láthatólag végképp tűnőben van, hogy fel­jogosított szavakkal kapcsolatot tartson ég és föld között." Nem ajándékot kapni, hanem adni iga­zi boldogság. Török Endre születésnapján, karácsony előtt maradandó ajándékot nyúj­tott át olvasóinak. Köszönet érte: Osztovits Ágnes NAPLÓ A NAGY LÁSZLÓ KÖR Szomszéd népek költői című versmondóversenyének 2. se­lejtezője a Fiatal Művészek Klubjában lesz (Budapest VI., Andrássy út 112. telefon: 131- 8858). A környező országok vagy lengyel és bolgár szerzők költeményeinek megjelölésével­­ nevet, címet, foglalkozást, te­lefonszámot feltüntetve­­ in­dulhatnak a résztvevők, korha­tár nélkül. A kötelező 6 versből legalább 3-at a selejtezőn tudni kell. Érdeklődni: Miskolc, Kis­faludy K. u. 12. Nádassy József 46-354026-os telefonszámon. A HITEL decemberi számában Csoóri Sándor új versei. Nagy László 1977-es naplójának újabb részletei, Ágh István ta­nulmánya a hatvanéves Marsall László új verseiről, Kurucz At­tila írása Teleki Pál észak-erdé­lyi nemzetiségi politikájáról, Brasnyó István, Méhes Károly és Szűcs Csaba prózája. Mar­sall László, Dobai Péter, Hor­váth Elemér és Takács Gyula versei, Aczél Géza Kassák és az ötvenes évek, Stefan Wollo Mérgezett társadalom című írá­sa, valamint Velesi László Val­lásos kölcsönhatások a szór­ványmagyarok körében című írása olvasható. AZ AUSZTRIÁBAN ÉLŐ MONOSZLÓY DEZSŐ ma­gas kitüntetésben részesült 70. születésnapja alkalmából, egész életműve elismeréseként az osztrák Tudományos és Mű­vészeti Érdemkereszt I. fokozat­­tát vehette át Bécsben. A ma­gyarországi születésű, majd Szlovákiában és a Vajdaságban alkotó, végül Ausztriában lete­lepedett írót az ausztriai ma­gyarság az elmúlt hetekben több ünnepségen köszöntötte. A Collegium Hungaricumban megrendezett szerzői esten Tornai József, az írószövetség elnöke méltatta munkásságát. A RICHARD WAGNER TÁRSASÁG videoprogramja­­ként december 28-án, délután öt órakor tekinthető meg a Marczibányi téri Művelődési Központban a Tannhäuser a bayreuthi ünnepi játékokról. OPERAPARAFRÁZISOK, Operaáriák, operakórusok cím­mel a Fővárosi énekkar hang­versenyestje december 29-én, este nyolc órakor lesz a Zene­­akadémia kistermében. Közre­működik Lukin Márta, Rácz János és Bárkányi Éva. Vezé­nyel Ugrin Gábor. MICHAEL ENDE szilveszter­­este játszódó, Ármányos Puncs-pancs című varázsjáté­kának magyarországi zenés be­mutatója december 30-án dél­után háromkor lesz a Budapest Bábszínházban (VI., Andrássy út 69.) A műszaki-szellemi alkotásokért Átadták a Gábor Dénes-díjakat A Novofer Innovációs Rt. 1989 áprilisában hozta létre a Műszaki-Szellemi Alkotásért Alapítványt. A Gábor Dénes­­nek, a holográfia Nobel-díjas feltalálójának nevével fémjel­zett díj kiosztása minden évben ünnepnapja a magyar tudo­mánynak. Kétféle elismeréssel jutalmazzák a kimagasló mű­szaki-szellemi tevékenységet: háromévenként a nemzetközi Gábor Dénes-díjat ítélik oda holográfiai kutatásokért, éven­te pedig a hazai, általános mű­szaki teljesítményt ismerik el ezzel az értékes díjjal. Szerda délelőtt a Hotel Ko­ronában Garay Tóth János, a kuratórium elnöke adta át a dí­jat az 52 jelöltből kiválasztott hét kutatónak. A magyar mű­szaki-tudományos élet ma har­cot vív az anyagi és erkölcsi megbecsülésért. Azért hozták létre az alapítványt, hogy szel­lemi értékeink ne a határokon kívül, hanem itthon kamatoz­hassanak - mondta Jamrik Pé­ter, a Novofer Rt. vezérigazga­tója. A díjakat a következők ve­hették át: Dr. Havas Jenő, a Radelkis Elektroanalitikai Műszergyártó Kft. igazgatója, dr. Horváth Jó­zsef, a Mal Magyar Olaj- és Gázipari Rt. feldolgozási és ke­reskedelmi ágazat fejlesztési igazgatója, dr. Cselényi József tanszékvezető egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem rektorhe­lyettese, dr. Roska Tamás, az MTA SZTAKI duális és neurá­­lis számítórendszerek kuta­tócsoport vezetője, dr. Budai Zoltán, az Egis Gyógyszergyár Rt. kutatólaboratóriumának ve­zetője, Roboz Péter, az Orszá­gos Műszaki Információs Köz­pont és Könyvtár osztályveze­tője, Tárcza László, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület fő­titkárhelyettese. Pungor Ernő tárca nélküli miniszter a kormány nevében köszöntötte a kitüntetetteket. Elmondta, hogy a gazdasági át­alakulás, a privatizáció fellen­dülése, a kis- és középvállalatok számának szaporodása egyre több olyan embert igényel, akik új gondolatokat tudnak bevinni az iparba. Egyetlen dolgot fáj­lalok - mondta Pungor Ernő -, hogy a hét díjazott között csak egy vidéki van, a többi Buda­pesten dolgozik. Pedig a műsza­ki értelmiség több mint fele vi­déken él, ezen változtatni kell, érdemes pályázni és akkor az anyagi fedezet is meglesz a ku­tatásokra — fejezte be a miniszter. (hankó) Europcar A NÉGY ÉGTÁJ FELE Újszerű állapotú gépkocsik kölcsönzése, tartós bérlet esetén jelentős kedvezmény Mitsubishi L 300 zárt áruszállító kölcsönzése Gépkocsikhoz rádiótelefon kölcsönzése és egyéb speciális szolgáltatások Féléves Mitsubishi gépkocsik értékesítése DENZEL CAR MANAGEMENT Ltd. Budapest 1087, Hungary, Üllői u. 60-62. Tel.: (36) 1-113-1492, 113-0207 · Fax: (36) 1-113-1492, 113-0207 Kaposvár —­elszámolás nélkül Babarczy László a gyáva és a bátor színházról A közelmúltban nemzetkö­zi erkölcsfilozófiai konferenci­át tartottak a Kaposvári Tanító­képző Főiskolán. A münsteri Vilmos Egyetem Politikatudo­mányi Intézete, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága és a ka­posvári tanítóképző közös ren­dezvényén a kelet-közép-euró­­pai régió filozófusai kerestek választ az erkölcsi értékrend változásainak okaira. A konfe­rencia plenáris előadásait mű­vészetek és a hadtudományok művelői tartották. Páskándi Géza és Király Béla mellett az egyik legnagyobb hatású elő­adást Babarczy Lászlótól, a Ka­posvári Csiky Gergely Színház igazgatójától, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rekto­rától hallhattuk. Babarczy Lászlót a színház és az erkölcs kapcsolatáról kérdeztük. - A színházi előadás hatását tartom minden színházelmélet egyik legfontosabb kiinduló­pontjának - mondja az igaz­gató. - Diderot-tól Sztanyisz­­lavszkijig minden jelentős szín­házi embert elsődlegesen az előadásnak a közönségre gya­korolt hatása foglalkoztatott, és erre a morális hatásra igyekez­tek igazolást keresni. - Mi ennek a hatásnak az elsődleges feltétele? - A színházcsinálás a társu­lat tagjainak és műszaki stábjá­nak rendkívül fegyelmezett együttműködésére épül. Morális szempontból ez az elsődleges kérdés. A polgári életben ez a fajta együttmunkálkodás teljesen szokatlan. A színház olyan erő­vel alakítja a színész szemm­élyisé­­gét, hogy én akár egy eszkimó­ban is felismerném a színészt. - Előadásában ön Shakes­peare-t idézte, aki azt mondta: „Célunk a tetszés.” Mikor tet­szik valójában egy színielőadás? - A teátrum morális impe­ratívusza nem a közönség vélt vagy valódi tetszésigényét ve­szi célba, hanem a belső igaz­ságérzetét. Ha tetszik az elő­adás, akkor a színház a morális küldetését is teljesítette. - A hazug mű is tetszést válthat ki. Nem gondolja? - De igen. Ám a hazugság a néző igazságérzetébe ütközik. - A színházat sokan az egyik legideologikusabb művé­szetnek tartották az elmúlt év­tizedekben, és vannak, akik ma is ezt kérik számon tőle.­­ Világunkban követel­ménynek tekintik az „ideológiai tanácsadást”. Csakhogy az ide­ológiák hazudnak, megsértik az emberek legbensőbb igazságér­zetét. És mert sokan azt tapasz­talták, hogy ezáltal föl akarják őket használni valamire, elegük lett az ideológiákból. A szín­háztól egyébként nem lehet szá­mon kérni a pedagógiát sem. Ha vannak is zászlólobogtató mű­vek, amelyeket politikai célokra akarnak fölhasználni, mivel ha­zudnak, nem találkoznak az ér­zelmekkel. - Kulcskérdésnek nevezte előadásában, hogy gyáva, avagy bátor-e a színház. A ka­posvári teátrumot mindig bá­tornak tartották. De milyen a gyáva színház? - A gyáva színház kerüli a valóság konfliktusait, fél, hogy komorságával, frivolságával vagy cinizmusával visszatet­szést kelt. A gyáva színház leta­gadja az ember világélményét. Ezt én méltóság nélküli művé­szetnek nevezem. A bátor mű, a bátor előadás értékek találkozá­sára épít, s így válhat rendszere­ket túlélő hatásúvá. - A kaposvári színházban a politikai rendszerváltozással nem kellett erkölcsi értékrend­változást véghezvinni.­­ Mi tulajdonképpen indivi­dualisták vagyunk - a rövidség kedvéért fogalmazok így -, ami azt jelenti, hogy eleve úgy gon­dolkoztunk: nekünk nem egy rendszerrel, nem egy világrend­del van „elszámolnivalónk”, ha­nem az élettel. Az élet ránk vo­natkoztatott igazságait próbál­tuk ábrázolni. Ennek aztán oly­kor politikai hatása is volt, más­kor viszont „csak” művészi üze­nete lett. "Gulyás J. Attila Babarczy László. ..Az élettel van elszámolnivalónk.” Lang Róbert felvétele m ΠΙΗ]­F VENDÉGMŰVÉSZEK, ÚJ KARMESTERVEZÉNYLÉS, ÉNEKES- ÉS TÁNCOSBEÁLLÁSOK . AZ OPERAHÁZ ÉS AZ ERKEL SZÍNHÁZ 1994. JANUÁR HAVI ELŐADÁSAIN DAVID BORGESON 4-én és 6-án a Tanhäuser címszerepét, ZSIGMOND GABRIELLA 4-én és 6-án a Tannhäuser Vénusz, ADRIANA HORVÁTH 7-én, a Bohémélet Mimi, MARTON MELINDA 20-án és 22-én a Bánk bán Melinda, HERCZ PÉTER 20-án és 23-án a Bánk bán Petur szerepét énekli. HÁRY BÉLA 20-án, 22-én és 23-án a Bánk bánt, STEFANO PELLEGRINO 26-án és 28-án A végzet hatalmát, 29-én délelőtt a Pillangókisasszonyt, 29-én este a Toscát dirigálja. 13-án Nagy Ferenc vezényli A varázsfuvolát. Ezen az előadáson Sarastróként Király Miklós, a Harmadik dáma szerepében Benei Katalin mutatkozik be. A 14-i Carmina Burana új szólistája Kertesi Ingrid, 16-án A végzet hatalma előadásán Szilfai Márta (Leonora), Andrej Lancov (Alvaro), Bokor Jutta (Preziosilla) először lép fel Verdi operájában. 20-án a Bánk bán címszereplője Hormai József, 30-án a Bohémélet Mimije Lóry Andrea lesz. Info 19-én a Szimfónia D-dúrban című balett-egyfelvonásosban Végh Krisztina lép fel, 30-án az Anna Kareninában Szabadi Edit­­ Lídiát és Bokor Zsuzsa Bettyt táncolja először. Az Operaház igazgatósága ezúton kíván boldog karácsonyi ünnepeket és békés új esztendőt bérlőinek, az opera és balett barátainak. MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ TAMOGATÓJA A Magyar Nemzet A ÉD

Next