Magyar Nemzet, 1993. december (56. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-13 / 290. szám
12 Világkiállítás HÉTFŐ, 1993. december 13. ----— Helyben a világ — ! h't. i ...... *. (p&Cdvít&i) Goldmark Károly (1830-1915) a Sába királynője című operája révén lett világhíres. Keszthelyen született egy szegény zsidó kántorcsaládban. Szülőházán, az ún. Pethő-házon az akkori Fő (ma: Kossuth Lajos) Utcán 1910-ben, a mester jelenlétében avatták fel az emléktáblát. Születése után a család hamarosan Tabra, majd a Sopron melletti Nemeskeresztúrra költözött. A kisfiú 1842-től innen járt be gyalog a Soproni Zeneegyesület iskolájába. (Sopronban egyebek közt az Ógabona tér 32. -ben volt lakása.) 1844-ben Bécsbe került. 1848-ban a szabadságharc alatt Sopron mellen részt vett egy Jellasics csapatai elleni kisebb ütközetben. 1848 őszétől a soproni színház zenekarának első hegedűse lett. 1849 nyarán Győrben szerepeltek, s itt fellépett néhány koncerten is. 1849-50 telén újra Sopronban működött, majd 1850-ben Budára szerződött A társulat feloszlatása után 1852-ben ismét Bécsbe költözött. 1858-tól Pesten nevelősködött. Keresetkiegészítésként egy óbudai, Lajos utcai kiskocsmában tánczenét játszott egy forint 30 krajcárért a később karmesterként híressé lett Richter Jánossal, aki zongorázott. 1859. április 13-án az Európa Szállóban szerzői estet tartott. Még abban az évben visszaköltözött Bécsbe. A Sába királynője bécsi bemutatója 1875. március 10-én volt, Pesten, a Nemzeti Színházban 1876. március 18-án mutatták be. A sikeres komponista ezt követően sokszor megfordult itthon. A Budapesti Filharmonikusok fennállásának 50. évfordulójára komponálta a Zrínyi című szimfonikus költeményt. (marafkó) Versenyben a vidék Bizakodó társadalmi támogatók Lakjál vidéken, és gyere fel az expóra - ez az elképzelés a vidéki rendezvényigazgatóságtól származik, s vannak, akik úgy értelmezték, hogy a turistákat el akarják terelni Budapestről. De úgy is felvetődött a gondolat, hogy a főváros teher-, mentesítése céljából talán erőteljesebben kellene a vidéket is bekapcsolni az expoprogramokba. A napokban viszont a kormány újabb hatmilliárd forintos expotámogatást hagyott jóvá Budapestnek, s további 3,8 milliárdot biztosít a Világkiállítási Programiroda számára. Milyen kilátásokkal és finanszírozási háttérrel néz a főváros az expo elé? Erről beszélgettünk a Világkiállítási Fórum elnökével, Kassai Róberttel. - Van-e oka a féltékenységre a fővárosnak? - Hozzávetőleg 15 millió turista fogja az expót megtekinteni, de 20 millióra is fel vagyunk készülve, ezért emeltük fel az expo területét 36 hektárról 44-re. Budapesten lesznek olyan napok, amikor minimum 60 ezer emberre számítunk, de az is elképzelhető, hogy maximum 160 ezren fogják a kiállítást meglátogatni. A fővárosba évente 15-16 millió turista érkezik. Jónak tartom azt az elképzelést, hogy a jegyeket egységcsomagban forgalmazzák, azok számára, akik utazási jegyet vásárolnak Magyarországra, vagyis együtt megvehetik a szálláshelyet és az expo belépőjét is. Arra is törekszünk, hogy egy vidéki programon is részt vegyenek a látogatók. - A sevillai világkiállítás - a kategóriakülönbségtől függetlenül - milyen tanulsággal szolgálhat Budapestnek? - Éppen a sevillai tapasztalat alapján született olyan állásfoglalás, hogy a fővárosban nem építenek annyi szállodát, mint amennyi a világkiállítás idején szükséges lenne. Sevillában is hiába építették fel a sok szállodát, és az árakat hiába emelték fel a csillagos égig, nagyon kevesen laktak benne. Budapest ebből tanulva nem fogja szállodakapacitását erre a 150 napra felduzzasztani, inkább megpróbáljuk a főváros vonzáskörében elhelyezni a turistákat, és jó közlekedést biztosítani számukra. - A vidékiek tarthatnak-e attól, hogy a budapestiek elsöprő programáradata elhódítja tőlük a vendégeket? - Biztosan lesznek olyan vendégek is, akik nem Budapestre érkeznek először, hanem vidékre. Ha valaki például Romániából vagy Győr felől érkezik, természetes, hogy megáll egy-egy jó vidéki rendezvény kedvéért. A Balaton környékén például csodálatos programokat fogunk kínálni. A többség persze repülővel, vonattal fog Budapestre érkezni. Sem a fővárosiaknak, sem a vidékieknek nincs okuk a féltékenykedésre. Annyi lesz a turista, hogy minden vidéki és fővárosi szállodában telt ház lesz. - Milyen a főváros támogatottsági háttere? Az expóhoz közvetve és közvetlenül kapcsolódó beruházások összértéke meghaladhatja a 100 milliárdos nagyságrendet. Rendelkezésre áll 13 milliárd forint az állami költségvetésből a Lágymányosi híd megépítésére. A finanszírozás egyik fő forrása az idéntől kezdve folyamatosan kibocsátásra kerülő több mint huszonötmilliárdos felsőoktatási kötvény, s az ebből megvalósuló expoberuházások később a budapesti egyetemváros alapjai lesznek. Rendelkezésre áll a világkiállítási alapból az a plusz hatmilliárd forint is, amelyet a főváros két részletben meg fog kapni az előre eltervezett ütemezés, a legutóbbi kormánydöntés alapján. A főváros felkészítését szolgálja a megközelítőleg 17 milliárd forintos EBRD-hitel, mely teljes egészében a főváros közlekedésfejlesztését szolgálja majd. Felmerült az a kérdés is, hogy az önkormányzatok megkapják-e a személyi jövedelemadó 30 százaléka helyett a kért 35 százalékot. Nagyon szűk szavazati különbséggel a parlament elutasította ezt a javaslatot. - Úgy tudom, hogy változás következett be a pénzösszegek elosztásában. Megerősítené ezt a hírt? - Korábban az elosztással kapcsolatban több elképzelés született. A dokumentumok, tervek, engedélyek alapján a munka fázisának megfelelően részarányosan finanszírozták volna a beruházásokat. Ha például van egy villamosvonal, amire az alapból 50 százalékot fordít a főváros, és 50 százalékkal pótolja ezt a költségvetés is, akkor a számlák alapján 50-50 százalékban fizetik ki. A mostani megállapodás szerint azonban ez másképp fog lezajlani a jövőben. A főváros rendelkezésére bocsátják ezt az összeget, és Budapest dönt a felhasználás ütemezéséről. - És mi történik, ha a pénz elfogy, vagy másra fordítják? - Meg vagyok győződve, hogy ilyen nem fog előfordulni. - Ha mégis? Ez esetben a felelősség megosztana? - A felelősség nem oszlik meg, a felelősség teljes egészében a fővárost terheli. Arról van szó, hogy végérvényesen elválasztódik a világkiállítás kerítésen belüli megrendezésének a felelőssége Budapest infrastrukturális és egyéb felkészültségétől. (csonka) Még sikersztori lehet az előkészítés Baráthi intelmek, baráti szándékkal Politikai ellenszélben kormányozta kormánybiztosként az expo ügyét Baráthi Etele. Az építész ma egy térségi fejlesztési társaság ügyvezető igazgatójaként dolgozik, ám íróasztalára hamar odakerül az Expo 96 című, annak idején a parlament elé terjesztett beszámoló. Még 1992 tavaszán távozott a Világkiállítási Programiroda éléről, azóta először nyilatkozik a sajtónak az 1996-os magyar világkiállítás átfogó kérdéseiről. Nemrég került nyilvánosságra, hogy annak idején a főváros vezetősége szorgalmazta, sőt a BIE-közgyűlés előtti támogatás feltételeként szabta az ön eltávolítását. Mi a véleménye erről? - Most Demszky Gábor azt nyilatkozta, hogy kétéves késedelemben vannak a programiroda és a főváros közötti megállapodással, a tekintetben, hogy a főváros a megfelelő összegek és források ismeretében saját maga is részt vehessen a szükséges infrastruktúra-fejlesztésben. Azt tudom mondani, hogy ezt a kétéves veszteséget eredményezte neki az én eltávolításomat célzó taktika. Magam végig a főváros pártján voltam, végig a főváros fejlesztése érdekében dolgoztam. Javaslataim mindig olyan szervezetek fölállítását célozták, amelyekben az önkormányzat megfelelő súlylyal, sőt egyes esetekben a kormánynál is nagyobb súllyal lett volna képviselve. Ha ők arra játszottak, hogy én ne végezzem tovább ezt a munkát, akkor saját maguk ellen dolgoztak. Mert így kétévi küzdelmet kellett lefolytatniuk, ahelyett,hogy rögtön megegyeztek volna. Ezt tehát öngól volt számukra. - Ma mennyire lát bele az expo előkészületeibe? - Ami a sajtóban megjelenik, azt természetesen figyelemmel kísérem. Járom az országot, és nagyon sok vidéki expoprogrammal kapcsolatban keresnek meg, véleményezést kérve, sőt megbízásom is van vidéki kezdeményezéssel öszszefüggésben. Valamennyi, a Világkiállítási Programirodán készült anyag, ami akár Tedzson számára, akár a BIE-nek készült vagy készül, engem megtalál. Nem titkos anyagok, eljutnak hozzám. Megtisztelt az utóbbi időben megkeresésével a miniszter, Kádár Béla is. Vele is elbeszélgettünk az expo helyzetéről. Tehát az ügyet továbbra is nagyon fontosnak tartom, ebből adódóan sokat foglalkozom vele. Az sem titok már, hogy indulok az országgyűlési képviselő-választáson, MSZP-támogatással, Zuglóban. Ennélfogva a fővárosi fejlesztések kérdései felé is nagyobb figyelemmel fordulok, így az erre vonatkozó, az utóbbi időben készült dokumentumok is rendelkezésemre állnak. Tudom, hogy a főváros tartalmilag hogyan viszonyul az expóhoz a saját fejlesztési elképzeléseiben. Szakmai oldalról is foglalkozom az expóval: az országos területfejlesztési irányelvekhez mi, az Urb Kft. szakanyagokat készítünk. Ehhez valamennyi politikai anyagot megvizsgáljuk: az SZDSZ-ét, a Fideszét, az MSZP-ét éppúgy, mint a kormánydokumentumokat. - E sokféle információból milyen kép áll össze? — Műszaki szempontból, a pályázati kiírások tekintetében, az infrastruktúra fejlesztéséért felelős kft. munkáját vizsgálva látni, hogy az előkészítés jól halad, szavatolja, hogy az expót meg lehet valósítani. És azt hiszem, hogy az utóbbi két évben a programiroda állami pénzszerzési akciói tökéletesen működtek. Több pénze is volt, mint amennyit el tudott költeni az adott idő alatt. Ez a része a kérdésnek teljesen pozitív. - Miben lát bajokat? - Nagyon negatívnak látom viszont azt, hogy nem az eredeti előterjesztéseknek megfelelően álltak föl azok a szervezetek, amelyeknek leheet lebonyolítaniuk a kiállítást. Azt gondolom, nem a porgramiroda feladata egyes ingatlanokat eladni. Hanem létre kellett volna hozni azt a részvénytársaságot, amelyben - az eredeti tervek szerint-51 százalék lett volna az önkormányzati és az állami tulajdon, ezen belül 26-25 százalék lett volna a megoszlás az önkormányzati tulajdon javára. A fennmaradó 49 százalék pedig a külföldi tulajdonhányad lett volna. Erre akkor készen állt a nyugati tőke. És készen álltak a kerületek és a főváros is az elfogadásra. Azért nagynagy kár, hogy nem így történt, mert akinek gyakorlata van a nemzetközi ingatlanfejlesztésben, tudja: mindig komplex fejlesztési elképzelések születnek, s a részt vevő meghatározó tőke az, amely a saját érdekében a további befektetőket megkeresi. Elhibázott taktika, hogy egyenként keressünk befektetőket. Ez nem feladata a programirodának. A szerepeket ketté kellene választani, és ez benne volt az eredeti előterjesztésekben. - Elegendő figyelem jut-e a vidéki kezdeményezéseknek? - Az idegenforgalom érdekében a vidéki programokat réges-régen parlamenti támogatásban kellett volna részesíteni. Eredetileg szó volt egy tartalékalapról, amely erre szolgált volna. Az utóbbi időben csak kampányszerűen került előtérbe a vidék támogatása. Ennek végig immanens résznek kellett volna lenni az előkészítésben. Most a minden újszülöttnek minden vicc új alapján olvassuk az utóbbi két hónapban, hogy vidékre kell mennie a turistának, és onnan kell feljönnie az expóra. Már 1990-ben ez a koncepció, például Tokaj térségében egyértelműen így volt. Vagy a Balatonra vonatkozólag is. Tehát nem kellett volna ezeket újra kitalálni, hanem a dokumentumok elemzése alapján csupán elfogadni. Az előkészítés folyamat, ennek vannak stádiumai. Az első stádium az elfogadással lezárult. A második most, a műszaki előkészítéssel fejeződik be. És a harmadik szakasz, a dinamikus megvalósítás most kezdődik. Még van lehetőség a szervezeti rendszert dinamizálni. Erre azért van szükség, mert az ellenzéknek, az SZDSZ-nek és a Fidesznek az a korábbi ellenvetése, hogy itt állami nagyberuházásról van szó, tökéletesen bejött. Nem törvényszerű, hogy ennek így kellett lenni. A helyzetet csak az menti, ha a megvalósításban részt vevő nemzetek már többségükben a magángazdaságot képviselik. Az törvényszerű, hogy nagy állami koncentráció kellett, megszerezni a területeket, a műszaki munkálatokat elindítani. Ezt így kell tenni. De az nem szükségszerű, hogy az így felhalmozott tőke ne menjen be egy vállalkozási folyamatba. És az így invesztált állami tőke ne vonzzon maga mellé sok magántőkét, külföldi és hazait egyaránt. Tehát a vállalkozói expo, amit ironikusan emlegetnek, még ma sem késte le a megvalósulást. Legfeljebb hatása csak hosszabb távon érvényesül. Rehabilitálni kell bizonyos gondolatokat. Ezt nem kell szégyellni. Én se restellem, hogy Somogyi László milyen előkészületeket tett. És nem kell szégyellni esetleg a Barsiné Pataky Etelka utáni főbiztosnak sem, hogy a főbiztos asszony mi mindent valósított meg. A dolgoknak az a rendje, hogy „etap by etap” mennek előre. -Aggódik ma az expo miatt? - Az utóbbi időben jól alszom efelől. Sokáig rossz érzéseim voltak. Most azonban hallom, hogy a Fidesznek is szerepel programjában az infrastruktúra-fejlesztés, a beruházás-élénkítés. És számítanak elvnek multiplikátor-hatására, s hogy mindebben az állam kezdeményező szerepe milyen jelentős. Visszagondolok a vitákra, amiket folytattunk, látom, tökéletesen igazolódott az a szándék, hogy az expo, mint gazdaságélénkítő eszköz, tökéletesen megfelel. A dolog a lényegét tekintve megfelelő passzba került. Igazolódott a külföldi érdeklődés. Most hallhattuk, hogy az Európai Közösség is önálló pavilonnal jelenik meg. Az érdeklődés tehát töretlen. Rettegnék attól, hogy továbbra is ennyire koncentrált állami irányítással folyjon az előkészítés. Mert ez lehetetlenné teheti a megvalósítást. Kiemelném a főbiztos felelősségét, de az expo konkrét területét, ahol a pavilonok épülnek, egyértelműen elhatárolnám a többi feladattól. Létrehoznám azokat a szervezeteket, melyek a nagyobb ingatlanfejlesztést, az infrastruktúra-fejlesztést, az idegenforgalom-fejlesztést piacgazdasági eszközökkel kezdeményezik. Ebben az önkormányzatoknak és a privát szférának egyaránt vannak feladatai. —Mit tanulhat a főváros vezetősége az ügyből? - Azok a fővárosi dokumentumok, amelyek úgy szólnak, hogy , ,várostörténeti jelentőségűek” bizonyos fejlesztések, mint például a Hungária körút befejezése, a lágymányosi híd megépítése, a rakpartok tisztítása, azt igazolják, hogy megtörténtek azok a lépések, amelyeknek korábban a városvezetőség ellenállt. Amikor azt hangoztatták, hogy nem szabad a déli részre koncentrálni, hanem kizárólag szerves fejlődés kell, most, két és fél év elteltével már a helyes lépések is szerepelnek a dokumentumokban. Nemrég Demszky Gábor azt nyilatkozta, hogy hosszú távon meghatározóak azok a fejlesztések, amelyek most a világkiállítási programirodával együtt megtörténnek. Most úgy látom, volt értelme az embernek ezen sokat dolgozni, ezért küzdeni. Hogy engem el akartak távolítani a kormánybiztosi állásból, ma úgy értékelem: túlzottan nagy jelentőségű volt, amit ott kezdeményeztünk, túlzottan beleszóltunk a főváros jövőjébe." - Ma a főváros a forrásokat egyedül az állami költségvetésben fedezi fel, és ehhez az expót használja föl zsaroló eszközként. Helyes-e ez Európa egyik legértékesebb területén, Budapesten? - Teljesen világos, hogy a főváros húzd meg-ereszd meg játékot játszik az állammal ebben a kérdésben. Nyilvánvaló volt, hogy ráakaszkodik ezekre a lehetőségekre. Az egyik oldalról azt hiszem, hogy egy főpolgármesternek, főleg ha feszült a helyzet a kormányzattal, ez temészetes lépése. Az viszont aggasztó, hogy nem látni, van-e a fővárosnak olyan koncepciója, amely jelentős mértékű más forrásokat is megmozgat. Mert csak a hitelről lehet még hallani, melyhez állami garanciák kellenek ismételten. Nagyon hiányolom, hogy a főváros a fejlesztésben a stratégiai partnereket, amelyeket minden nagyváros a gazdaságában talál meg, nem emeli maga mellé intenzíven. Azok a nagy bankok, nemzetközi vállalatok, amelyek Budapesten letelepedtek, nem folytatnak, rendszeres párbeszédet a fejlesztésekről. Holott ,a főváros hihetetlenül gazdag. Egy ipari rekonstrukció százmilliárdos nagyságrendben szabadít fel területeket, értékel át infrastruktúrát, közlekedési lehetőségeket. Nem érezni továbbá, hogy a város intézményrendszere úgy volna áttekintve, hogy hosszabb távon is megfeleljen. Nem látni az információs kapcsolatrendszer kiépülését az intézmények és a fővárosi vezetőség között. Egy-egy konferenciától nem történik semmi. Egymás mellett szaladnak el a különböző koncepciók. Nincs szintézis. Néhány stratégiai pontot ki kellene emelni. Az expo csak egy. A választási kampányban elhangzott, ha iksz párt jut hatalomra, leállítja az előkészítést. E kijelentés mekkora kárt okoz? Egyrészt nem hiszem, hogy leállítanák. Ennél bölcsebbek. Nem hiszem, hogy bármely szervezet vállalja annak felelősségét, hogy egy alapvetően gazdaságélénkítő, békét előkészítő, idegenforgalmat, szolgáltatást fejlesztő,folyamatot, ennyi befektetés után, megszüntetne. Ez olyan retrográd lépés volna, amilyet korszerűen gondolkodó párt nem tesz meg. Mindemellett e kérdésben létre kell hozni a többpárti konszenzust, és egy meg nem támadási egyezményt kellene kötni. Egyébként az ilyen kijelentés nagy kárt okoz. Ha jelentős párt ilyet hangoztat, ez a befektetőt minimum elgondolkoztatja, minimum kivár néhány hónapot. Lehet, hogy ez is közrejátszott a befektetői érdeklődés lanyhulásában. Nézze meg az Alcatel pályázatát egy privatizációval kapcsolatban. Benne van, hogy 1996-ig létre akarja hozni a legkorszerűbb rendszereket. Dél-Korea is fölajánlotta, hogy átadja az inormációs rendszert. Ez középeurópai telekommunikációs központ kialakítását is jelentené itt, Budapesten. Ez megmozdíthatja a háttéripart, kis- és nagyobb vállalkozások százait. Ez sikertörténet lehet, ha most megtörténik a lépésváltás. Molnár Pál Barátii Etele: A főváros hihetetlenül gazdag Havran Zoltán felvétele Zászlóshajó az óceánon Több hónapos dél-amerikai körút után elhagyta Venezuela partjait az Equator nevű magyar vitorlás, a világkiállítás zászlóshajója. Gál József és a családi legénység tavaly júniusban kezdte meg föld körüli útját, amelynek során csaknem 50 országban népszerűsítik az 1996-os budapesti világkiállítást. Az eddig megtett 30 ezer kilométeres óceáni úton - Észak- és Dél- Amerikában - hét világváros főpolgármesterének nyújtották át az expóra invitáló meghívólevelet. Az expedíció tagjai találkoztak a magyarság képviselőivel, s előadásokon számoltak be a világkiállítás előkészületeiről. Az Equator következő programja tudományos szenzációnak ígérkezik. A Panama-csatornán át a Csendes-óceánra tartó hajósokhoz csatlakozik ugyanis a neves búvár, Juhász József és családi búvárcsapata. A két expedíció búvárfilmet készít a Galápagos-szigeteken. Diákexpo Salgótarjánban ,a jövő civilizációjáért”; ez a jelmondata a salgótarjáni Derült Zsömlék Alapítvány által kezdeményezett Diákexpo sorozatnak, melynek első rendezvényei már jövő év áprilisában megkezdődnek. A részletekről Tolnai Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke adott tájékoztatást. Eszerint a Diákexpo 1994-95 és ’96 tavaszán jelentkezne, a tavaszi szünet időszakában. A jövő évi négynapos program április 6- tól 9-ig tart, Salgótarján központjában, a József Attila Művelődési Központ előtti téren. A célok között fogalmazódott meg az „Ifjúság érdekképviseleti szerveinek bemutatkozása”, „Kapcsolatok kialakítása az ország közép- és főiskolái között”, „Tanárok közti eszmecsere”. - Úgy érezzük, hogy a rendezés szervezése hatalmas feladat - mondja Tolnai Sándor. - Ezért alapítványunk megkereste a város kulturális intézményeit, hogy programunkat táogassák szakmai hozzáértésükkel és a tárgyi feltételek biztosításával, így az egyes fázisokban lehetőség nyílik - az ötletek bővülésével összhangban - új szponzorok jelentkezésére. A rendezvényre jelentkezők egy úgynevezett sulitőzsdén vesznek részt, amely ösztönözni hivatott az iskolákat, hogy stan,dot állítsanak. A pavilonokban az iskolák önmagukat, ezen belül profiljukat s egyéb tevékenységüket mutatják be. T. Németh László