Magyar Nemzet, 1994. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
PÉNTEK, 1994. január 28 Kultúra Eddig követségi klub volt Tájkép- és portrékiállítással nyitja meg kapuit az Orosz Kulturális Központ Ma délután öt órakor udmurt, mordvin és Közép-Rámavidéki múzeumok anyagából összeállított kiállítással mutatkozik be az Orosz Kulturális Központ új székháza az Andrássy út 120. szám alatt. Az előkészületek közepette zavartuk meg munkájában a tárlat rendezőit, akik öt napot autóbuszoztak, hogy felállíthassák nálunk az élvonalbeli orosz festészeti anyagot. Gleb Visinszkij főigazgatónak is minden perce foglalt, hiszen a négyszintes villában több tucat munkás dolgozik, hogy a lehetőségekhez képest ragyogjon az épület. - Végre a saját épületünkben vagyunk, amelyet az orosz kormány vásárolt meg, s eddig követségi klubként üzemeltetett. A felújítás első szakaszában kétszázezer dollárt fizettünk ki a javításokért. A teljes rekonstrukció egymillió dollárba kerül. Tavasszal látunk neki a homlokzat felújításának, és szép lassan, az anyagiak függvényében újjávarázsoljuk az épületet. Amikor mindennek a végére jutunk, a pincében orosz éttermet nyitunk. De ez még csak álom - mondja a főigazgató. - A főváros gazdag programajánlatában egyre nagyobb szerepet játszanak a nemzeti kulturális intézetek. Hogyan kelnek versenyre a Goethe vagy a Francia Intézettel? - Tudomásul kell vennünk, hogy Oroszország nehéz gazdasági helyzetében nem tud több pénzt biztosítani a számunkra. Sem a technikai felszerelésünkkel, sem a majdhogynem szegényes körülményeinkkel nem versenyezhetünk. Talán csak a kultúránk versenyképes. Azt látom és tapasztalom, hogy a magyar értelmiség fogékony az orosz kultúrára, a színházak orosz darabokat játszanak, a hangversenytermekben orosz zeneműveket hallani. Megpróbáljuk az orosz kultúra legjavát bemutatni. - Kiket sikerült megnyerniük az ügynek? - A hangversenysorozatunkat a moszkvai Nagy Színház két sztárja, Makvala Kasztasvili és Vlagyimir Regykin koncertje nyitja meg. Vendégünk lesz a nemzetközi Csajkovszkij-verseny győztese, Vlagyimir Ovcsinnyikov. Meghívtunk híres folklóregyütteseket, egyházi kórusokat. Az irodalom barátai találkozhatnak a moszkvai Pen Klub kiadójának nemzetközi hírű alkotóival. Filmsorozatokat indítunk neves rendezők életművéből. Terveink között szerepel az Oscar-díjas Jurij Nomstein animációs filmjeinek vetítése, és lesznek tudományos kerekasztal-beszélgetések. - Mi a budapesti Orosz Kulturális Központ helyi sajátossága, ami megkülönbözteti a világ más fővárosaiban működő testvérintézményektől? - Mi kitüntető figyelmet fordítunk az oroszországi finnugor népek kultúrájára. Bemutatjuk a rokon népek kultúráját. Slavran Zoltán felvétele Februárban jön a mordvin népi divatszínház, márciusban estje lesz Vlagyimir Vladikin udmurt költőnek, megrendezzük a Reguly Társaság finnugor témájú gyermekrajzpályázatának kiállítását. - Kötelező nyelvként több nemzedék tanulta nálunk az oroszt. Vannak, akik a megszerzett tudást nem szeretnék elfelejteni. Hogyan segítik őket? - A nyelvtanároknak rendszeresen tartunk módszertani szemináriumokat, a diákoknak megszerveztük a Szobeszednyik klubot. Könyvtárunk nyitva áll minden érdeklődő előtt. (osztovils) Nyih előtt az Orosz Kulturális Központ KIEGÉSZÍTÉS KAPOSPLASTKEFE- ÉS MŰANYAGIPARI KFT·1 · I PRIVATIZÁCIÓS PÁLYÁZATI FELHÍVÁSÁHOZ . . A SZENZOR-MC Vezetési Tanácsadó Kft. (Budapest V., Szent István krt. 11.) ezúton értesíti a pályázni kívánókat, hogy az ÁVÜ jóváhagyta a kft. privatizációjához a privatizációs lízing technika alkalmazását. Ennek megfelelően a kiíró privatizációs lízingre irányuló pályázatokat is befogad. Minden egyéb kérdésben az 1993. december 28-i (Magyar Nemzet, Heti Privinfe, Somogyi Hírlap) pályázati kiírás az irányadó. Amikor három esztendővel ezelőtt Párizsban a legjobb színházi előadásokat jutalmazó Moliére díjosztó ünnepségen bejelentették: Madeleine Renaud és Jean-Louis Barrault életművének tisztelegve különdíj átadása következik, már fölzúgott a taps, s amikor a színpad bal oldali portálján a fejedelmiségében is törékeny, a századdal egyidős Renaud Baucis megjelent, állt és ünnepelt a művészek és közéletiek többezres serege. Aztán követte őt élete párja, a tíz esztendővel fiatalabb, s mégis időviseltebb Philemon-Carrault. „Ó, azok a szép napok!" Ebben a szívszorító emelkedettségben akaratlanul is Madeleine Renaud egykori nagy Beckett-szerepének monológtöredéke merült föl bennünk: „Micsoda madárijesztő, micsoda maskara! Hova lettek a virágok?" A virágok ezen az estén a szívekben nyíltak; színészek, rendezők, színházi emberek és nézők szívében, s melengető éltetésük a köszönet és a hódolat érzéséből fogant, hogy rendületlen művészi szolgálatukban Jean-Louis Barrault és Madeleine Renaud hitben el nem gyöngülve emberiesítették ezt a világot, ezt az elembertelenedett huszadik századot. „Hol a mosoly" - kérdezi Winnie, s egy fáradt, gyermeteg mosoly is előtűnt Barrault arcán, mely fölidézte azokat a régi nagy színházi előadásokat, a játék végén a közönség örömében elmerülő színházi ember boldogságát. Megfigyelhettem egyik utolsó szerepében, a Rond-Point-ban a Straussok életéről szóló darabban: föl-föltűnt, egyszer könyvkötőként, aztán katolikus atyaként italt kínált, de inkább maga ízlelte, s a tán több száz éves burgundi szőlőtermelő ősök természetét is fölvillantva színészi-rendezői ötlettel, majd elegáns totyakossággal táncolt, s végül mint karmester, az előadás zárópontjaként bejelentette: „Hölgyeim és uraim, Johann Strauss meghalt.” S amikor a fények kialudtak, a tapsrendhez készülődvén Barrault hátrább maradva, kezével mintegy maga előtt mutatta társulatát. Mosolygott hátul, hogy övéi a közönség szeretetében és ragaszkodásában erősödnek. Övéi, mondom, mert Barrault a műhely-, a közösségteremtő alkotó színházat mindig olyan folyamatos együttműködésben gondolta és gyakorolta, amihez a műszaki ember, az adminisztráció, de még a kritikus is hozzátartozott. Élete alkonyán ezért is emlegette olyan fájóan: egyre kevésbé mutatkozik az együttműködés hajlandósága. Valamikor alkotó együttműködésben áthatott figyelem és bírálat kísérte a színház munkáját, s mára hívságos idegenek, a kritikusok előítélettel vélekednek az előadásokról. Ideológusok és nem színházi emberek. Jean- Louis Barrault szenvedett attól, hogy a világban megfogyatkozik a szeretet. Közösségszervező erejének talán a legnagyobb titka ez volt: „Amikor megalakítottuk a társulatot, azt akartuk, hogy három egymásnak feszülő nemzedék fonódjon össze: a fiatalok a csemeték, a kész színészek a termő fák és az öregek, akik beolthatják, alakíthatják a fiatalokat. Híve vagyok a nemzedékek keveredésének, összecsapásának. ” Mert Jean-Louis Barrault emlékezett művészi csemete korára, amikor egy nagy színházkertben (Atelier) nevelkedett, amelyben Dullin volt az emberkertész, Jouvet a mérnök és Copeau volt a bíboros. E szellemi társaság ereje és hatalma abban állt, hogy havonta egyszer összeültek, s értékelték egymás munkáját. Kiki védte a maga ügyét. Senki nem akarta ráerőszakolni az elképzelését a másikra - emlékezett Barrault a Rond-Pointban egy 1983. február 28-i beszélgetésen. S aki Etienne Decroux-val oly elszántan kísérletezik a pantomimma, éjszakánként Artaud-val bolyong a párizsi éjszakában, hogyan lehetett a Comédie Française tagja, még ha Copeau hívta is az avíttnak mondott klasszikus intézménybe? A szellem étlapjáról mindent meg kell ismerni - vallotta Barrault. Talán megérjük és megértjük egyszer az anarchista Barrault döntését is; ha stílusmániáktól, előítéletektől megszabadultam valóban a színház, a szellemteremtés emberi és művészi feladatában mélyülünk el. Neki újabb lehetőséget és feltöltődést jelentett a Comédie Française-tagsága; itt tanulta meg tisztelni a hagyományt és a színházat. - Mit műveltél egész idő alatt? Átöltöztél? - kérdezi Winnie. - Igen, estéről estére átöltöztem; játszottam Hamletet, és Joseph K.-t Kafka Kastélyában, Béranger-t Ionesco Orrszarvújában. De hisz te is tudod, kilencszer kellett újrakezdeni; száműzetésben, örökös vándorlásban telt az életünk, míg a Marigny-ból a Montmartre-n és az Odéonon át a Gare D’ Orsay-ig, s onnan is tovább a Marignyval szembe a Rond-Point-ba vándoroltunk - válaszolhatna Willie Barrault. Ionesco-, Beckett-, Genet-bemutatók követték egymást, és újra és újra Claudel, s többször is: a Selyemcipő. A kosztümök és az épületek változhattak, de a szellem, Barrault színházeszménye nem változott. Ez pedig így szól: „A színháznak egyesíteni kell bennünket, s nem szétválasztani. Nem szeretem a politikai propagandát, ahol élethalál a tét." Winnie újabb kérdése tűnik elő: „Átöltöztél?” Barrault-Willie sose öltöztette át a lelkét. Az embernek az életét, tehát önmagát kell beépítenie a színházba, s ha a szellemi szuverenitás veszélybe kerül, a szellem embere nem adja magát. Barrault-nak - tulajdonából is kifosztva - távoznia kellett az Odéonból 1968-ban. Elmehetett volna külföldre. De nem: szeme előtt akart lenni a hatalomnak. „Ha az ember csökönyös, s kitartó, a sorscsapás is hasznára válhat". S újra színházat alapított a Gare d’ Orsay-n. Mert eszményeinket nem adhatjuk föl, mert „a színház az emberi lét lelkiismerete". Szerelem. Költészet. És nem ideológia. —Azt a keveset is elvesztetted, ami megmaradt belőle, Willie? - hallani véljük Winnie kérdését. De hiszen a legtöbbet tette, amit esendő porszemségében XX. századi művész tehet, mondhatjuk, látván az ernyedten integető, némány motyogó Willie-Barrault-t, aki művészként is ember maradt, s emberkertész mivoltában hitet adott az élethez, s a szabadság erejével töltötte meg szívünket. Ó, azok a szép napokig, azok a szép évek, amikor innen a távolból is érezhettük, hogy Párizsban Barrault él, játszik és színházat teremt! És háromévenként egyszer „sorompós századunk” kegyéből megtérhettünk hozzá a Gare d’ Orsayba vagy a Rond-Point-ba! Amikor már gyakrabban eljutottunk a Rond-Point-ba, többnyire üresek voltak az esték, már csak a színház homlokzata hirdette: Renaud Barrault. Halálának napján a Rond-Point a Tagankát ajánlotta; a Ljubimov rendezte Borisz Godunovot. „Idáig szép volt". Fin de Partie. Fin de siécle. Vége a játszmának. Vége a századnak. Jean-Louis Barrault halott. Mégis fény tölti be a szívünket. Ablonczy László (Beckett ), azok a szép napok című drámájának részleteit Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában idéztük. A Barrault-sorok A. Szabó Magda riportjából valók.) Emberkertész Jean-Louis Barrault emlékezete Louise Barrault az Orrszarvúban Diákok fesztiválja Országos fesztivált hirdet az SZDSZ oktatási műhelye a közép- és felsőfokú oktatási intézmények diákszínjátszó csoportjainak. Az érdeklődők szabadon választott színdarabokkal pályázhatnak az 1994. április 16-17-i rendezvényre. Az országos diákszínjátszó fesztivál legrangosabb produkcióit nívódíjjal jutalmazza majd a jeles művészekből álló zsűri. A nevezéseket március 15-ig kell eljuttatni az SZDSZ oktatási műhelyének (1051, Budapest, Mérleg utca 6.) címére. A rendezvény védnökei: Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, illetőleg Szabó Miklós, a ΧΠΙ. kerületi önkormányzat vezetője. A jelentkezési lapon fel kell tüntetni a társulat, az iskola nevét, címét. Közölni kell az előadandó mű címét, szerzője nevét, a produkció várható időtartamát. Miért olvassák ma is? Somerset Maugham titkai Nem tudni, mit tart az olvasó a Somerset Maughamnál két évvel korábban született Camille Maudainál, aki a Benedek Marcell által szerkesztett, 1927-ben kiadott Irodalmi lexikonban az angol szerzővel azonos terjedelmet kapott. Nyilván nem túlságosan sokat. Maugham, akit Babits Az európai irodalom történetében olyan kényszerűen mellőzött írók között emleget, mint Roger Martin du Card, s akit Szerb Antal A világirodalom történetében a legnépszerűbb kortárs szerzők között méltat, nemcsak a való időben élte túl kortársait (1965 decemberében halt meg), hanem műveivel is. Az angol felső tízezer életét élő író élete minden fontos élményét hasznosította, még akor is, ha mások sorsának titkait firtatta. A Gauginről szóló Az ördög sarkantyúja című életrajzi regénye - noha kritikusai szerint a polgári világból kivonult művész sorsában nem keresett mélyebb összefüggéseket - 1919-ben íródott, és ma is siker, mégpedig azért, amiért korholják. Maugham ugyanis irtózott a tézisregénytől, a lélek legmélyeinek kétes felmutatásától. Az Egy tiszta nő nagyszerű írójáról, Thomas Hardyról szóló Sör és perec (1930), majd az Akkor és most (1946) címmel megjelent Machiavel//-életrajz, a háború után született, a spanyol reneszánsz korát idéző Catalina (1947) sikerét is túlszárnyalta a jelenben játszódó Színház (1937), amely egy megöregedni nem tudó színésznő szerelmi vetélkedésének egyszerre kedvesen ironikus és drámai története. Ragyogóan megrajzolt figurái filmen és színpadon is meghódították a közönséget. Somerset Maugham írói erényei teljes fényükben ragyognak a novellákban, amelyek szereplői életüknek sorsdöntő pillanatait élik tudva vagy öntudatlan. A mindig hiteles, gyakran egzotikus környezet és a benne élő, jól megrajzolt figurák drámája fogva tartja az olvasót. Az irodalomtörténet szeret elfeledkezni megbízható mestereiről, a hagyományok folytatóiról és megújítóiról, ám az olvasók hűségesek, talán nem is érdekli őket, hogy adott esetben a „legjobb másodrendű író becsvágyának foglyai" (Sőtér István). (o. a.) Magyar Nemzet 11 NAPLÓ DON McCULLIN kiállításának megnyitója ma este hat órakor lesz az Ernst Múzeumban (Budapest VI.Aagymező u. 8.). A tárlatot Korniss Péter fotóművész nyitja meg. WOLFGANG WELSCH magdeburgi professzor a Goethe Intézet és a Magyar Esztétikai Társaság közös rendezésében előadást tart ma délután öt órakor az MTA koncerttermében (Bp. V. Roosevelt tér 9.1. 1.). Szikrontolmácsolás lesz. SZABÓ MAGDA Régimódi történet című színművének bemutató előadása január 29-én este hét órakor lesz a győri Nemzeti Színházban. SOMFAINÉ PADOS MÁRIA festményeiből nyílt meg kiállítás a győri Bartók Béla Megyei Művelődési Központban (Czuczor G. u. 17.). A tárlat február 5-ig tekinthető meg. A FESTETICS VONÓSNÉGYES Mozart-, Haydn-hangversenye január 31 -én, este hét órakor lesz az Óbudai Társaskörben (III. Kiskorona u. 7.). Közreműködik Devich Sándor (brácsa). A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR ad hangversenyt január 31-én este fél hétkor az Olasz Kultúrintézetben (Bp. Bródy Sándor u. 8.). Műsoron Corelli, Vivaldi, Donizetti, Rossini, Bartók és Liszt művei. MAG A HÓ ALATT címmel Ady Endre halálának 75. évfordulója alkalmából a Néppel a nemzetért szellemi mozgalom - az Irodalmi Társaságok Szövetségének közreműködésével - Ady-estet rendez január 31-én délután öt órakor a TESZ-székházban (Budapest XII., Szoboszlai utca 2-4.1. emelet). A műsorban közreműködik Faragó Laura és Tompa László. SZŐNYI ISTVÁN születésének 100. évfordulója tiszteletére tudományos emlékülést rendez a Szőnyi István Emlékmúzeum és a Szőnyi István Alapítvány január 29-én délelőtt tizenegy órától Zebegényben. ÉLETEM A SZÍNHÁZBAN címmel Ádám Ottó felolvasása és a magyar színikultúra múltjáról és jelenéről folytatandó beszélgetése január 31 -én este hat órakor lesz az Európa Intézet dísztermében (Budapest XIV., Ajtósi Dürer sor 19-21.). Az est házigazdája Nemeskürti István. BOLZA MARIETTE kiállításának megnyitója február 1-jén, este hat órakor lesz a Rátkai Márton Klubban (Budapest VI., Városligeti fasor 38.). A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ vendégjátékaként Arthur Miller Közjáték Vichyben című drámájának bemutató előadása február 1-én este hét órakor lesz a budapesti József Attila Színházban. VARGA GYŐZŐ grafikusművész kőrajzainak kiállítása február 1-én délután öt órakor nyílik meg a Fészek Művészklub Herman termében. Floridában luxus apartmanok TULAJDONJOGA ELADÓ! (Az apartmanok kompletten felszerelve kerülnek értékesítésre.) Jogi garanciák, devizahatósági engedély beszerzése. Érdeklődni: SUNNY HOLIDAY Amerikai-Magyar Kft. Budapest I., Zrínyi u. 16. Tel.: 111-7193