Magyar Nemzet, 1994. május (57. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-12 / 110. szám
Tudomány, Akadémiai közgyűlés 16 Magyar Nemzet CSÜTÖRTÖK, 1994. május 12. A törvénnyel élni kell Az akadémiai törvény elfogadása óta ezen a héten tartja első közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia. A tudóstestület köszönetét fejezte ki a parlamentnek, amiért olyan törvényt alkotott, amely méltó Széchenyi örökségéhez, és biztosítja a nemzeti értéket képviselő, önálló köztestület működését. Kosáry Domokos szerint az Akadémia a törvénnyel igen nagy lehetőséget kapott, rajtuk áll, hogy élni tudnak-e vele. A közgyűlés hetében a különböző tudományos osztályok is beszámolnak az elmúlt évben végzett kutatásaikról. Az érdekesebb előadásokból közlünk egy-egy rövid ismertetést. Aranyérmes történet Az akadémiai közgyűlés - hagyományaihoz híven - minden évben odaítéli rangos kitüntetését, az Akadémiai Aranyérmet, egy kimagasló eredményt elért kutatónak, tudósnak. Az idén Donhoffer Szilárd akadémikus munkásságát ismerték el a díjjal. Születési évszámát látva - 1902 - sokan azt hitték, valami „elírás” történt, hiszen a professzor úr ma is kiváló szellemi frissességnek örvend. Joggal tehetnénk föl a kérdést, miért csak most, 92 évesen kapta meg a tudóstársaság kitüntető elismerését Donhoffer Szilárd? Mivel foglalkozott hosszú évtizedeken át a gyakorló orvosnak indult, tudós kutatóvá vált pécsi professzor. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, majd Pécsre került, ahol belgyógyászként tevékenykedett. Az elméleti kutatás iránti érdeklődését egy angliai tanulmányút csak fokozta, és 1936-ban az anyagcsere-betegségekből habilitált. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetét vezette 30 éven át. Igaz, kisebb megszakításokkal, mivel 1946- ban a hírhedt B lista A pontja alapján állásvesztésre ítélték, és csak 1948-ban helyezték vissza állásába. Akadémiai tagsága sem „hullott az ölébe”, hiszen először már 1933-ban ajánlotta az orvosi tudományok osztálya levelező tagságra, ám külső tényezők sorozatos vétója miatt csak 1964-ben választották be, és 1973-ban lett rendes tag. Nemzetközi hírű kutatásai mellett kutatásszervező és iskolateremtő tevékenysége tette ismertté nevét. Kezdetben a tápanyagok felszívódásával és a táplálékfelvétel szabályozásával foglalkozott. Eredményei megkönnyítették a napjainkban sokat emlegetett, a népegészségügyben fontos szerepet játszó táplálkozástudományi-diatetikai problémák korszerű megközelítését. E témakörben végzett vizsgálatai vezették át a szervezet hőszabályozásának kutatásához. 1980- ban munkássága elismeréséül Pécsett rendeztek egy nemzetközi hőszabályozási szimpóziumot. Kísérletekkel igazolta az agyban lévő hypothalamikus hidegreceptorok és a nem izomeredetű hőszabályozáson alapuló hőtermelés létezését. Elsőként bizonyította be, hogy az úgynevezett barna zsír thermoregulációs hőtermelése függ a környezet hőmérsékletétől. Megállapításait a „The Homeothermia of the Brain" című monográfiájában foglalta össze. Magas kora ellenére ma is rendszeresen bejár a pécsi egyetem kórélettani intézetébe mint tudományos tanácsadó. Munkásságát eddig Semmelweis-, Jancsó Miklós- és Markusovszky-éremmel ismerték el, és még 1961-ben a Kossuth-díj Π. fokozatát adományozták a kiváló tudósnak. (h. i.) A daganatos betegségek elleni harc feltételei Megelőzés, korai felfedezés, gyógyítás A környezeti hatások és a daganatos megbetegedések közötti összefüggésről adott részletes tájékoztatást Eckhardt Sándor akadémikus. Tapasztalatai megszívlelendők, amennyiben előadásából világosan kiderül, hogy sokszor saját magunk vagyunk okozói e súlyos betegségnek. A daganatos betegségek okozta halálozás csaknem kétszeres emelkedése Magyarországot e téren a nemzetközi „élvonalba” emelte. E kétes értékű dicsőségben a tüdő, a légutak és a leukémia első helyezése érdemel kiemelést férfiakon, de olyan nagy gyakoriságú tumorok, mint a vastag- és a végbél daganatai, vagy a gyomorrák is sűrűn fordulnak elő (2., illetve 8. hely). Nőkön - ha a férfiaknál kisebb mértékben is, de - a daganatos halálozás szintén jelentős mértékű. Két esetben (vastag-, végbélrák, leukémia) a második és további két esetben (gyomor-, méhnyakrák) az 5., illetve a 7. helyen állunk az összrákhalálozásban. Ha megvizsgáljuk a daganatok megjelenésének gyakoriságát, akkor azt tapasztaljuk, hogy hazánkban legmeredekebben mindkét nemben a hörgők, légutak és a szájüreg daganatainak az incidenciája nő, de ugyanakkor valamennyi daganat előfordulása megszaporodott. Ez alól kivétel csak a gyomorrák, mely férfiakon és nőkön kb. 40 százalékkal csökkent, valamint a méhnyakrák, mely a szűrésre járó népesség körében kevesebb lett. Hasonló tendencia érvényesül más országokban is. Például szolgáljon egy japán statisztika, mely szintén a magas gyomorrák-halálozás és előfordulás jelentős csökkenését mutatja, jeléül a fejlődő gyógyítási eredményeknek és a változó táplálkozási szokásoknak. Ehhez járul a méhnyakrák kialakulásának csökkenése is, mely a szűrésnek köszönhető. Ha a daganatos halálozás korcsoportok szerinti megoszlását tesszük vizsgálat tárgyává, azt láthatjuk, hogy hazánk Ausztriával, Belgiummal és Svédországgal összehasonlítva a 35 év alatti korosztályban vezet a rákhalálozásban. A daganatos halálozás területi megoszlásával kapcsolatban Magyarországról csak legújabban rendelkezünk adatokkal. A mortalitás az elmúlt évtizedben tág határok között változott. A legmagasabb növekedési érték (31 százalékos, illetve 38 százalékos gyarapodás) Nógrád és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében észlelhető. A legalacsonyabb százalékos növekedés Csongrád és Győr-Sopron megyében fordult elő (0,3 százalék). Ez a szórás felveti annak a lehetőségét, hogy e megoszlást külső tényezők együttes hatása hozza létre. Ha a daganatos összhalálozásból a légúti és a szájüregi rákokat kivesszük, ez az összefüggés nem mindig egyértelmű. A légúti rákok esetében feltételezhető az iparosodás rákkeltő hatása, ám a szájüreg vonatkozásában inkább a nikotin hatására kell gondolni. Mai tudásunk szerint a rák keletkezésében külső (exogén) és belső (endogén) okok játszanak szerepet. A külső kórokokat fizikai, kémiai és biológiai eredetűeknek kell minősíteni. A belső kórokokra vezethetjük vissza az öröklődő daganatokat és a szintén alkattal összefüggő tumorellenes immunválaszt. A külső kórokok nagyon különböző eredetűek. Eszerint a fizikai kórokok kb. 3-4 százalékban szerepelnek a rák keletkezésben. Leginkább az ultraibolyafény túlzott abszorpcióját és a radioaktivitás jelentőségét kell kiemelni. Napjainkban számítani lehet az ilyen eredetű rákok szaporodására (pl. Csernobil). A kémiai kórokok a légutakon, a táplálkozással és a bőrön át juthatnak be a szervezetbe. Köztük legfontosabb rákkeltő ártalom a dohányzás, mely az összdaganatos halálozás kb. 30 százalékát okozza. Emellett szól az a körülmény, hogy hazánk, sajnos, a légutak és a szájüregi daganatok halálozásában világelső, és a nikotin más rákok gyakoriságát is fokozza (nyelőcső, hasnyálmirigy, húgyhólyag stb.). A sugárzó anyagok jelentős részét is a levegő segítségével fejezzük be, és nem elhanyagolható a kémiai rákkeltő vegyületek azon mennyisége sem, amely a kipufogógázokkal kerül szervezetünkbe. Kb. 4 százalékot tesznek ki a foglalkozási ártalmak. Mintegy 60-70, bizonyítottan vagy feltételezetten emberre ható rákkeltő anyagot tart nyilván az Egészségügyi Világszervezet egyik intézménye, és hány olyan anyag van, amelyről nem tudjuk, hogy az Ezek száma csak százas sorozatokban mérhető, és kiterjed az emberi tevékenység széles körére. A másik igen fontos rákkeltő tényező a helytelen táplálkozás. Ha ugyanis ennek sorén olyan mennyiségű karcinogén anyag kerül a szervezetünkbe, melyet ineaktiválni már nem tudunk, fokozatosan rák keletkezhet. A rákkeltő anyag lehet a folyadékban (pl. nitrozaminok, alkohol), vagy a táplálékban (pl. benzpirén-származékok), esetleg adalékanyagokban (pl. vajsárga), vagy gyógyszerekben (pl. szilbenszármazékok). Egyes szerzők 32-35 százalékra becsülik a táplálkozással szervezetünkbe jutó rákkeltő anyagok szerepét a daganat keletkezésben. A biológiai kórokok között a baktériumok, vírusok és egyéb parazita élőlények szerepét vizsgálják folyamatosan. Láthatjuk tehát, hogy a rák keletkezése sok összetevőjű, és környezetünk döntő befolyással bír valamely daganat kialakulására. Az egyén életstílusa szintén fontos tényező, belső adottságai pedig védetté, vagy többékevésbé védtelenné teszik a daganatos betegségekkel szemben. E három faktor: környezet, életstílus és alkat, egymásra hatással vannak, és ez a kölcsönhatás eredményezheti az egészséget vagy a daganatos betegséget. Miután tudjuk, hogy a daganatok keletkezésében a levegőszennyezés milyen nagy szerepet játszik, törekedni kell a szennyező anyagok fokozatos kiküszöbölésére. Első helyen a dohányzás elleni küzdelem említhető meg. Második helyen a közlekedés és az ipar rákkeltő anyagainak csökkentése a feladat. Harmadik helyen a kockázatnak kitett dolgozók (bányászok, azbeszttel dolgozó munkások, erős dohányosok) szűrése valósítandó meg. A második kérdéscsoport a táplálkozásban előforduló rákkeltő anyagok lehetséges csökkentése. Első helyen a tiszta víz és a mértékletes alkoholfogyasztás szerepel. Előbbiben a mezőgazdaság műtrágya-felhasználása, utóbbiban az egyéni életstílus megfelelő kialakítása lehet döntő tényező. Ugyanakkor a táplálkozási tanácsadás minden módszerét is az érdeklődés középpontjába kell állítani, s a zsírszegény, rostdús diéta helyes használatát kell hirdetni, a túlkalorizálás mellőzésével. A harmadik kérdéscsoport az életstílus helyes kialakításával foglalkozik. Ebben a szexuális szokások, a mozgásszegénység, a fény szerepe vagy az előbb említett étkezési hagyományok éppúgy szerepelnek, mint a felajánlott szűrésben való aktív részvétel. Tudatosítani kell, hogy a rákot megelőzni szükséges, s ha már kialakult, azt korán kell felfedezni ahhoz, hogy a teljes gyógyulás elérhető legyen. Ehhez hatékony egészségnevelési program tartozik, melynek lényege az okos felvilágosítás. A daganatkeletkezést befolyásoló tényezők Vékonyodó ózonréteg, kipusztuló fajok A fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés az ENSZ keretében folyó nemzetközi együttműködés egyik kiemelt témaköre lett a Rio de Janeiróban 1992-ben megtartott Környezet és fejlődés világkonferencia után. E konferencián átfogó programot fogadtak el „Feladatok a XXI. századra” címmel. Ez részletesen tárgyalja a társadalmak előtt álló főbb problémákat, amelyeket közösen kell megoldaniuk fejlődésük érdekében úgy, hogy közben elkerüljék a környezet maradandó károsodását. E program világosan tükrözi azt a felismerést, hogy az egyes társadalmak jóléte összefügg más társadalmak fejlődésével, és a társadalmakat összeköti a természeti erőforrásoktól és a környezet állapotváltozásaitól való függőségük. A földi környezetet fenyegető folyamatok felismerése vezetett el az ENSZ-konferencia megszervezéséhez, az említett program kidolgozásához. Annak megértése, hogy képessé váltunk „akaratlanul” módosítani a természeti környezetünk állapotát már akár földintéretekben is - azokra a megfigyelésekre és vizsgálatokra épült, amelyek segítségével kimutatták az ózonréteg vékonyodását, az üvegházhatású gázok mennyiségének gyarapodását a légkörben, vagy a biológiai fajok példátlan ütemű kipusztulását. Fontos jelzés ebből a szempontból, hogy a földi éghajlat és a biológiai sokféleség védelméről szóló egyezmények is éppen a riói konferenciára készültek el. A riói nyilatkozat általánosabb elveket fogalmazott meg ezekről az összefüggésekről, amelyek szerint a fejlődés nem okozhat kárt a jelenlegi és az eljövendő nemzedékek további fejlődési és környezeti feltételeiben, és a nemzetek szuverén joga az, hogy hasznosítsák saját erőforrásaikat, de eközben nem idézhetnek elő környezeti károkat a határaikon túl eső területeken. A környezetvédelmi és a fejlesztési tevékenységeket együtt, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell kezelni. Más szóval a nemzetek, a nemzedékek és az összes társadalmi-gazdasági tevékenység közötti kapcsolatok teljességének számításba vétele elengedhetetlen az emberiség jövője szempontjából. Nyilvánvaló, hogy e program annyit ér, amennyit abból megvalósítanak a további nemzetközi együttműködésben és a nemzeti fejlesztési programokban. A Környezet és fejlődés világkonferencián egyetértés alakult ki abban, hogy az ENSZ és szakosított szervezetei keretében e program végrehajtását kell a középpontba állítani. Az ENSZ-közgyűlés határozott a program végrehajtását elősegítő szervezet létrehozásáról is: megalakította a fenntartható fejlődés bizottságát, és egy új átfogó szervezeti egységet hozott létre az ENSZ-en belül, a fenntartható fejlődés szervezetközi bizottságát. Az 1993-ban megalakult új ENSZ-bizottságnak Magyarország is tagja lett. Erre is tekintettel a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hazai feladatokról külön kormányhatározat intézkedett, amely meghatározta a koordináció intézményes kereteit és főbb területeit. Az ENSZ 1992. évi Környezet és fejlődés konferenciáján aláírt egyezményekben és az elfogadott dokumentumokban foglaltak megvalósításának hazai feladatait tartalmazó programok kidolgozásásra és végrehajtásuk koordinálására tárcaközi állandó bizottság alakult, amelynek tagja a Magyar Tudományos Akadémia képviselője is. Hasonló céllal a világ számos országában hoztak már létre elnöki szintű, tárcaközi vagy a legszélesebb körű társadalmi részvételt biztosító nemzeti bizottságokat, és megkezdték az adott országra vonatkozó programok kidolgozását, illetve összehangolását. A program hazai kidolgozásának megkezdése szempontjából van jelentősége annak a már említett ténynek, hogy hazánkat beválasztották az ENSZ fenntartható fejlődés bizottságába. Afeladatok a XXI. századra kiváló útmutatást tartalmaznak, de ennek az átfogó programnak a lényege veszhet el, ha nem sikerül megvalósítani alapvető elemeinek hatékony végrehajtását. Ami a program hazai vonatkozását illeti, annak részei nem különböző feladatokként jelennek meg számunkra, hanem azok végrehajtása messzemenően a piacgazdaságra való áttérés összetett folyamatában megjelenő konkrét társadalmigazdasági problémák megoldásának függvénye. Ezt a helyzetet pedig még tovább bonyolítják a felhalmozódott környezeti problémák, amelyekre egyidejűleg kell megoldást találni. Dr. Faragó Tibor : A földtudományok osztálya és a környezettudományi elnökségi bizottság a téma fontosságának megfelelően ülésszakon tárgyalta meg a héten a fenntartható fejlődés tudományos kérdéseit. A számok tükrében Az akadémiai kutatóintézeti hálózat személyi feltételeinek változása érdekes képet ad. Az 1993. december 31-i állapot szerint a természettudományi főosztályhoz tartozó intézetekben összesen 4694 fő dolgozott, ami a korábbi évhez viszonyítva 473 fő csökkenést jelent. A társadalomtudományi főosztályhoz tartozó intézetekben 1164 fő volt a létszám, ami az elmúlt évhez viszonyítva 29 fővel nőtt. Ezen belül a kutatói létszám 29 százalékkal csökkent, amely 17 százalékkal több az 1992. évinél. A fenti teljes létszám (6868) 45,6 százaléka kutató, a tudományos vezetők aránya az összes kutatói létszámon belül 21 százalék. Az elmúlt évben az intézetek 105 pályakezdő fiatalt alkalmaztak, 70 férfit és 35 nőt. Az ehhez szükséges fedezetet a parlament által megszavazott 30 millió forint biztosította. Aggasztó nitrátterhelés Hosszú évek szokása szerint az akadémiai közgyűlést megelőzően és a közgyűlés hetében az egyes tudományos osztályok is beszámolnak eredményeikről. Egy-egy komplex témát több osztály kutatói tárgyalnak meg. Az idén Környezet és egészség címmel közös ülést tartott az agrártudományok, az orvosi tudományok és a biológiai tudományok osztálya. Aktuális témájuk Magyarország népegészségével foglalkozott, vizsgálva a környezeti tényezők egészségünkre gyakorolt hatását. Statisztikai kimutatások már rég figyelmeztetnek, hogy hazánk lakosságának lélekszáma csökken. Alacsony az élveszületési arány, és - ha csökken is - még mindig magas a csecsemőkori halandóság. A halálokok között a szívós érrendszeri megbetegedések (51,3 százalék) és a rosszindulatú daganatos megbetegedések (22 százalék) járnak az élen. A felmérések szerint az elmúlt 15 évben különösen az ipari vidékeken nőtt a daganatos betegségek száma. Ez utóbbi megfigyelés indokolttá teszi, hogy a szakemberek megvizsgálják a környezeti ártalmak hatását, hiszen a megelőzés mindig könnyebb, mint a már kialakult betegség gyógyítása. Az előidéző okok közül nagy jelentőséget tulajdonítanak a talaj, a víz és a levegő szennyezettségének. A minőségi élelmiszerek fontosságát jól érzékelteti, hogy az emberi szervezet életfolyamataihoz szükséges anyagok mintegy 70 százaléka a táplálékkal kerül a szervezetbe. A nemzetközi szakirodalom előrejelzése a jövő egyik katasztrófájaként a környezet nitrátterhelését emlegeti. A talaj elsavasodásával - azonos terhelési feltételek mellett -nő a növényi termékek nitráttartalma. Kovács Ferenc akadémikus Toxikus anyagok a táplálékláncban címmel tartott előadást. A nitrátterhelés hatását vizsgálva megállapította, hogy a nitrátok mozgása a talajban a kémhatástól és a talaj szerkezetétől függően több száz méter is lehet, így szennyezi a vizet. A nagy mennyiségű (500-4500 mg/kg) nitrátot tartalmazó víz és zöldségfélék okozói lehetnek a methaemoglobinaemia nevű betegségnek, amely nemcsak halált okozhat, hanem a méhen belül a magzatot is károsítja. (bankó) * Tiszta vizet a pohárba és a medencékbe A szennyezett ivóvíz által okozott megbetegedések száma hazánkban a múlthoz képest lényegesen csökkent, de azért az utóbbi hat évben nyolc alkalommal fordult elő ivóvíz okozta járvány, 1758 megbetegedést okozva. A szennyezett fürdővíz betegségterjesztő szerepe még lényegesebbé vált: 19 év alatt 48 járványt regisztráltak, 7451 megbetegedéssel. A betegek zöme gyermek volt, akik a víztisztító-forgató nélküli strandmedencékben fürödve vérhassal fertőződtek. A fürdők állapotának javítása sürgős beavatkozást igényelne, amire a közeljövőben nem sok remény van. A Balaton délnyugati részén az 1980-as évek elején az eutrofizáció felgyorsult. Toxintermelő cianobaktériumok (kékalgák) okozta bőrgyulladás és egyéb allergiás reakciók fordultak elő ebben az időben. Magánkutak vizének nitráttartalma 1976 óta 1714 methaemoglobinaemia megbetegedést okozott (28 halálesettel). A vízműfejlesztés és az egyéb megelőző intézkedések hatására az évi megbetegedések száma közel 300-ról 20 körülire csökkent. Másodlagos vízszennyeződésként a gáztalanított meleg vizet tartalmazó alföldi vízvezeték-hálózatokban nitrit fordult elő, amelynek veszélye a nitráténál nagyobb. Bevatkozásokkal a megbetegedéseket eddig sikerült megelőzni. A természetes eredetű arzén dél-alföldi települések vízellátó rendszerében a halva születések és a spontán abortuszok számának növekedése mellett egyéb kórformák gyakoribbá válását okozta. Igen jelentős vízműfejlesztéssel sikerült a további veszélyt kiküszöbölni. Helyi vízszennyezés alkalmával a kromátos kútvízzel való mosakodás kontakt ekcémát, szerves anyagok ivóvízbe jutása (vegyi üzemi hulladékból talajvízen keresztül) gyomor-bélrendszeri tüneteket okozott. A potenciálisan daganatkeltő klórozási melléktermékek koncentrációjának csökkentésére a felszíni vizek tisztítási technológiáját módosították, így a jól mérhető vegyületek (pl. kloroform) koncentrációját sikerült a határérték alá szorítani, de néhol még jelentős mutagén aktivitás mérhető, ami jelenthet kockázatot. Egy városi vízmű vizében diklór-etilén fordul elő, amely feltehetően a hulladékokkal szennyezett talajban keletkezik. Az egyéb szerves mikroszennyezők koncentrációjára kevés adat áll még rendelkezésre. Ezek alapján a veszély nem látszik jelentősnek, de csak további vizsgálatok eredménye alapján lehet majd a helyzetet értékelni és a kockázatot becsülni. A fenti érdekes összeállítást Csanády Mihály, a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetője előadásából állítottuk össze.· Az oldalt összeállította: Hankó Ildikó