Magyar Nemzet, 1994. szeptember (57. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-22 / 222. szám

16 Magyar Nemzet Aligha érheti megrendítőbb élmény az életereje teljében lévő embert, mint az, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. A világon 6,2 millió sclerosis multiplexes (SM) beteg szembesül nap mint nap ezzel­ a ténnyel, anélkül, hogy állapotának javulására bármi remény lenne. A kórkép rendszerint érzésza­varokkal, izommerevséggel együttjáró gyengeséggel kezdődik, többnyire az ötvenedik életév előtt. A tünetek a be­tegség első támadása után részben visz­­szafej­lődnek, de hoszabb-rövidebb nyu­godt szakasz után ismét visszatérnek, és a beteg általános állapotának romlásá­hoz vezetnek. Annak ellenére, hogy a betegséget előidéző elváltozások a köz­ponti idegrendszerben találhatók, nem érintik az intellektust és az alapvető életfunkciók szabályozását. Az SM-es betegek tehát életre vannak ítélve. Ez az élet azonban nem csökkent értékű és nem reménytelen, hirdetik a világ szá­mos országában működő SM-egyesüle­­tek, amelyek a héten tartják találkozóju­kat Budapesten. - Mikor és milyen céllal szervező­dött az első magyarországi SM-társa­­ság? - kérdezem dr. Guseo Andrást, a székesfehérvári kórház neurológiai osz­tályának főorvosát, a Magyar SM Tár­saság elnökét. - Az első hazai SM-társaság magja tíz évvel ezelőtt született, azt követően, hogy Zürichben részt vettem a Nemzet­közi SM Társaságok Szövetségének konferenciáján, és az ott látott példán felbuzdulva városomban, Székesfehér­váron egyesületet kezdtem el szervezni a betegek számára. Az ötlet olyannyira népszerűnek bizonyult, hogy néhány hónapon belül az ország öt megyéjében alakult hasonló szervezet, és két év múl­va már hazánk minden megyéjében mű­ködött SM-társaság. A társaságok célja a betegek támogatása, a kezelés és a re­habilitáció összehangolása a nemzetkö­zi normákkal, valamint a betegek ne­velése a gyógyíthatatlan kórral való együttélés mikéntjére. Öt éve teljes jogú tagjai vagyunk a Nemeztközi SM Tár­saságok Szövetségének, amely lehető­séget nyújt a szorosabb együttműködés-­ re és a témával foglalkozó magyar szakorvosok külföldi képzésére. - Milyen témakörökben hangzanak el előadások a konferencián? - A tanácskozás több szekcióban fo­lyik, ezekben a szekciókban a betegek és a velük foglalkozó ápolók és orvosok vegyesen vesznek részt. A témák között szerepelnek az SM társaságok létreho­zásának és működtetésének kérdései, a betegek rehabilitációja, külön tudomá­nyos szimpózium foglalkozik a gyógy­kezelés legígéretesebb útjaival, az SM gyermekkori formáival és a pszichoneu­­ro-immunológiával. - Ez utóbbi témakörnek ön jó isme­rője. Miként befolyásolja a psziché a szervezet ellenálló képességét? - Ma már világos számunkra, hogy a stressz-szituációkat az SM-es betegek igen nehezen viselik, és hogy a stressz közvetve állapotuk romlásához vezet. Konferenciánkon a stresszhelyzetek ke­zeléséről adnak elő világhírű szaktekin­télyek. Az elmúlt években az SM kezelésé­ben rendkívül ígéretes gyógyszerek vol­tak a klinikai kipróbálás stádiumában, amelyeknek rövidesen várható a megje­lenése a nemzetközi gyógyszerpiacon. Az egyik sokat emlegeti készítmény a Copolymer-t (Cop-1). Michel Sella iz­raeli kutatót, a Cop-1-et kifejelsztő ku­tatócsoport vezetőjét a szer hatásme­chanizmusáról faggattam.­­ Az ál­tal­­unk­ kifejlesztett vegyület egy fehérje, amely hasonlít az agy alap­vető proteinjére, a mielinre. Ez azért lé­nyeges, mert thai tudásunk szerint az SM betegséget a mielin elleni immun­­támadás okozza, így ha Cop-1 -et jutta­tunk a szervezetbe, az leköti a mielin el­len termelődő antitesteket, és ezáltal megvédi az idegrendszert a pusztulástól.­­ Miért hatásosabb a Cop-1 az ed­dig használt szereknél? — Az eddig használt szerek a szerve­zet egészének az immunválaszát befo­lyásolták, és sok mellékhatással rendel­keztek. A Cop-1 viszont­­ szelektíven — csak a mielin ellen termelődött antites­teket köti le, ezáltal nem befolyásolja a védekező rendszer más reakcióit. - A Cop-1 engedélyeztetése már fo­lyamatban van. Mikor kerül gyógyszer formájában a világpiacra? - A készítmény a klinikai kipróbá­lás során több ezer ember kezelésében hatásosnak bizonyult, és a gyógyszer­­gyár már felkészült a gyártásra. Az en­gedélyeztetési procedúra azonban elhú­zódhat még másfél évig is. Nagy jövő áll a szervezet immunvá­laszát moduláló interferonok előtt a rák és a különböző vírusfertőzések gyógyí­tásában. A béta-interferon azonban hatásosnak bizonyult SM-es betegek ál­lapotának javítására is. Henry McFar­land, amerikai kutató a béta-interferon­nal kapcsolatos tapasztalatairól számolt be lapunknak. ve.­­ Gyógyszer formájában a béta-in­terferon 1993 júliusában készült el, és az első betegeket november óta kezel­jük ezzel a készítménnyel. A klinikai kipróbálás azt mutatja, hogy a szer öt­ven százalékkal csökkenti a betegség támadásainak számát, és ezzel össze­függésben az agyban újonnan keletke­ző elváltozások mennyisége is kisebb. A gyógyszer mindeddig biztonságos­nak tűnt, noha a kezelés kezdetén je­lentkezhetnek mellékhatások, amelyek azonban néhány héten belül elmúlnak. - Hogyan hat a béta-interferon? - Az SM akut támadásai során a vérben bizonyos fehérvérsejtek mennyi­sége és aktivitása megemelkedik, máso­ké csökken. A béta-interferon elsősor­ban a szupresszor fehérvérsejtek műkö­dését serkenti, amelyek a mielint károsí­tó antitesteket termelő fehérvérsejtek működését gátolják. Ez tehát azt jelenti, hogy a béta-interferon csak a betegséget okozó tényezők egyikére hat. Keressük a módját, hogy miként lehetne ezt a ha­tást kiterjeszteni. Az SM gyermekkorban viszonylag ritka. Ha mégis kialakul, akkor lefolyá­sa sok tekintetben különbözik a felnőtt­kori SM-től. Sokan megkülönböztetett figyelemmel fordulnak a gyermekkori megbetegedések felé, amelyeknek vizs­gálata választ adhat az eleddig ismeret­len kórokra. Dr. Veres Évát, a Heim Pál Gyermekkórház főorvosát arra kértük, beszéljen a kórkép gyermekkori megje­lenési formáiról. - A betegség gyermeknél annyira ritka, hogy még ma is vitatkoznak ró­la szakmai körökben: van-e egyálta­lán SM gyermekkorban. Ha szigorú klinikai kritériumoknak megfelelően állítjuk fel a diagnózist, akkor talá­lunk olyan eseteket, amelyek ezen szigorú kritériumok alapján is SM-nek nevezhetők. Fontos választóvonalat jelent azonban a kamaszkor. Míg ugyanis kamaszkor előtt extrém rit­kaságnak számít a betegség kiala­kulása, addig a serdülőkorban megnő az SM-es betegek száma. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy ka­maszkorban olyan vegyületek jelen­nek meg a szervezetben, amelyek szerepet játszanak a betegség kialaku­lásában. - Milyen prognózisú a korán kiala­kuló SM? - Tapasztalataink szerint az egészen fiatal korban kialakuló SM nem is biz­tos, hogy folytatódik, de mindenesetre a pubertás folyamán­­megváltozik a szer­vezet reakciókészsége. A kamaszkor­ban induló SM prognózisa nem rosz­­szabb a felnőttk­ori kórképnél,'sőt'a' be­tegség fellángolásai után a tünetek visz­­szafejlődése teljesebb, és nehezebben alakulnak ki visszafordíthatatlan káro­sodások. Szelényi Zoltán Életre ítélve A Nemzetközi Sclerosis Multiplex Társaságok Szövetségének találkozója Budapesten Sclerosis multiplexes betegek Barcelonában Tudomány CSÜTÖRTÖK, 1994. szeptember 22. Az endoszkópos vizsgálatok előnyei és hátrányai A vérzéscsillapítástól az epeműtétig Az orvostudománynak min­dig törekvése volt, hogy vala­milyen módon „belenézzen” az emberi szervezetbe. Külö­nösen felkínálták ezt a lehető­séget az üreges szervek, így a technika fejlődésével hamar elkészültek azok a műszerek, amelyekkel az orvos a saját szemével tekinthette meg, mondjuk, a gyomor vagy a húgyhólyag belsejét. Azt a vizsgálati módszert, ami ezen alapul, endoszkópiának ne­vezzük. Az endoszkópos vizs­gálat során apró üvegprizmá­kat, tükröket és világítóteste­ket juttatnak a testüregbe vagy szervüregbe, és így ta­nulmányozzák a vizsgált terü­letet. Belgyógyászok gyakran használt módszere egy-egy betegség pontos diagnózisá­hoz. Az endoszkópos vizsgá­latok során mindig újabb módszereket dolgoznak ki az orvosok, és tapasztalataikat időről időre átadják egymás­nak. Az természetes, hogy mint minden beavatkozásnak, ennek a módszernek is vannak kockázati tényezői. Erről tár­gyaltak Zalaegerszegen azok az orvosok, akik endoszkópiá­val foglalkoznak. Az endosz­kópos vizsgálatokról kérdez­tem egy harminc éve praktizá­ló belgyógyászt: — Az elnevezés — endosco­­pia - görög eredetű szóösszeté­tel, a test belsejébe való bete­kintést jelenti. Ezt különböző eszközökkel végzik. Egyrészt az üreges szervekbe­­ emésztő­csatorna (a szájüregtől a vég­bélig), húgycső, húgyhólyag, hüvely, méhszáj körül­­ tekint be az orvos, másrészt a has­üregbe, ami ugyan nem üreg, ezért először levegőt préselnek be, hogy a hashártya lemezeit eltávolítsák egymástól, és az így képződött üregbe beveze­tett eszközzel megtekinthessék a hasüregi szervek felszínét. Ma már olyan finom műszerek is léteznek, hogy az erek belse­jét is megvizsgálhatják ilyen módon, de ez még csak a kuta­tás szintjén áll, a napi gyakor­latban nem terjedt el. - Milyen indikációval java­sol vagy végez a belgyógyász endoszkópos vizsgálatot? - A beavatkozásnak két nagy csoportja van, diagnosz­tikus céllal végezzük, ha a szerv belső felszínét akarjuk megnézni, de egyúttal mintát is vehetünk a kérdéses terület­ről. Például anyagot szívunk le bakteriológiai vizsgálatra vagy levált sejteket veszünk ki mikroszkópos vizsgálat­hoz. A hörgőkből szabályos kis kefékkel veszik ki a levált sejteket. Arra alkalmas esz­közzel kis szövetdarabok is kivehetők az endoszkópon keresztül, amit aztán tovább küldünk hisztológiai elem­zésre. A beavatkozások másik nagy csoportját az interven­ciós endoszkópia képezi. Ek­kor különböző beavatkozáso­kat végeznek, mondhatjuk úgy is, hogy kisebb műtéteket haj­tanak végre. - Említene néhány példát? - Polipokat távolítanak el, mondjuk, a gyomorból vagy a hólyagból, sőt az eltávolítás helyén kialakult vérzés is csil­lapítható ezzel a módszerrel. Vérző fekélyek lézeres vér­zéscsillapítására is alkalmas az eljárás, vagy elektrokoagu­­lációra kerülhet sor (nagy­­frekvenciás árammal való szövetpusztításra), de arra is lehetőség van, hogy a fekély széleit injekcióban adott egy százalékos etoxi-szklerollal megkeményítsék. De említ­hetném a májzsugor betegség kísérőjeként kialakuló nyelő­cső-visszértágulatok megre­­pedésének megelőzését. Ilyen­kor egy finom tűvel szkleroti­­zálják a visszértágulatot, így elhárítják a megrepedés ve­szélyét. Műtéteket is végez­nek az endoszkópok segítsé­gével. Egy hagyományos mó­don végrehajtott epehólyagki­irtás 10-15 cm-es metszéssel jár, de ugyanez - megfelelő feltételek esetén - 1 cm-es metszéssel is elvégezhető egy laparoszkóp bevezetésével, és ezen keresztül távolítják el az epehólyagot.­­Az endoszkóp ezek szerint egy gyűjtőfogalom.­­ Igen, minden olyan esz­közt, amivel be lehet hatótni a test belsejébe, és meg lehet nézni valamit, endoszkópnak nevezünk. A lényegük, hogy fényt lehessen bejuttatni, és ké­pet kapjunk vissza. A legrégeb­bi műszerek merev csövek vol­tak, ezért adott esetben egy gyomortükrözés egyenértékű volt a kardnyeléssel. Ma szál­optikákat használnak, ahol a sok elemi üvegszál akár cso­móra kötve is képes továbbíta­ni a képet, emellett hihetetlen hajlékony eszközök készíthetők így. Az endoszkópok fejleszté­se is arra irányul, hogy a mű­szer minél hajlékonyabb, minél vékonyabb legyen, megfelelő kép- és fényátvitel biztosítása mellett, valamint minél több manipulációt lehessen végre­hajtani vele. - A beavatkozásnak lehet­nek szövődményei is? - Mint minden vizsgálat­nak, ennek is megvan a maga kockázata. Például a különböző perforációk (átfúródások). Ha behatolunk egy üregbe, előfor­dulhat, hogy hibás alkalmazás vagy anatómiai eltérés miatt át­lyukad a szerv fala. A dagana­tok például a legkisebb érin­tésre is könnyen­­kifordulnak­ a szervből. Fertőzések is bevi­hetők a műszerrel, akár a szerv, akár az ilyenkor óhatatlanul ki­alakuló mikroszkópikus sérülé­seken keresztül a vérkeringés­be. Az arra fokozottan érzé­keny embereknél ez szívbel­­hártya-gyulladáshoz vezethet. Ezért endoszkópos vizsgálatot szívbetegeknél csak antibioti­­kus védelemben végeznek. Kü­lönböző vérzések is előidézhe­­tők a műszerrel, mondjuk, ha megsérül egy ér, ez olykor igen súlyos, életveszélyes állapotot is előidézhet. Éppen ezért nem érdektelen elmondani azokat a tapasztalatokat, amelyeket en­­doszkópiás vizsgálatokat végző orvosok gyűjtöttek a gyakorlat során. (h. i.) Az emésztőrendszer endoszkópos vizsgálata Gyermekek hanta-vírus-fertőzése Ha egy gyermeknél isme­retlen eredetű akut agyvelő­­gyulladás lép fel, a belgyógyá­szok és a gyermekgyógyászok azonnal a hanta-vírusra gon­dolnak. A rostocki egyetemi gyermekklinika orvoscsoportja számos ilyen esettel találko­zott. Egy 15 éves fiú, nátha és fejfájás után igen magas lázt kapott. Ehhez erős hasi fájdal­mak párosultak. A rostocki klinikán akut agyvelőgyulla­­dást állapítottak meg. A hanta­vírus Közép-Európában igen ritkán fordul elő. A beteg szé­rumában valóban magas anti­test-koncentrációt találtak. Há­rom héttel a betegség kitörése után a gyermek ismét jól volt. Az orvosok megállapították, hogy a Balkánon és Ázsiában őshonos hanta-szerotípus okoz­ta a megbetegedést. Újabban e különös beteg­ség Berlin-Brandenburg terü­letén gyakori, míg Közép- Európa más részeire a Pauma­­la-szerotípus jellemző. A szak­­irodalom eddig csak felnőttek hanta-vírus fertőzéséről szá­molt be. Németországi előfor­dulása nemcsak a hely, hanem amiatt is egyedülálló, hogy a vírus fiatalkorúak körében for­dult elő. A hanta-vírus köztes­gazdái bizonyos rágcsálók. (­k­) Csontritkulásról mindenkinek Pusztít a „néma járvány” Fejlett társadalmakban „né­ma járványként” terjed a csont­­ritkulás (osteoporosis). Nevét onnan kapta, hogy amikor pa­naszokat okoz, akkor már igen nehéz a beavatkozás, a siker is kétséges. Mit is takar a csont­ritkulás fogalma és hogyan vé­dekezhetünk ellene? - erről be­szélgettünk dr. Poór Gyula fő­orvossal, a Magyar Osteoporo­sis és Osteoarthrológiai Tár­saság elnökével. - A szervezet csonttömege 30-35 éves korra alakul ki, majd ezt követően megindul egy fokozatos csontvesztés. Az egész csontrendszer tömegét genetikus program határozza meg, de különböző hormoná­lis, táplálkozási, életmódbeli tényezők elősegíthetik v­agy hátráltathatják az örökölt adottság kialakulását. A csont­­ritkulás a nőket gyakrabban veszélyezteti, mint a férfiakat, mivel eleve mintegy 30 száza­lékkal kisebb a csonttömegük, és a menopauzában gyakorla­tilag megszűnő petefészek hor­mon hiánya miatt jelentős csontvesztés kezdődik. Ennek következményeként a csontok fokozottan törékennyé válnak és törések következnek be. El­sősorban combnyaktörés, csi­golyatörés és csuklótörés ala­kulhat ki. A csontritkulás ma hazánkban a lakosság mintegy 10 százalékát érinti, körülbe­lül 800 000-1 000 000 embert. Elsősorban a nőket, az 50. életévük után. Ettől kezdve minden harmadik-negyedik nő veszélyeztetett. A törés már csak a betegség egyik tünete, ezt figyelmeztető jelek előzik meg: hátfájás, medencetáji fájdalom, a hát meggörbülése. A fájdalom - szemben a reu­matikus fájdalmakkal — moz­gás után nem javul, a fájó test­rész „nem járódik be”. A be­tegséget az észrevétlen kezdet és a lassú lefolyás jellemzi.­­ Ezek szerint létezik egy komolyan veszélyeztetett réteg, akiket ha időben kiszűrnek és kezelnek, akkor megelőzhető a nagyobb baj.­­ A diagnózis, a megelő­zés és a gyógyítás a korai sza­kaszban kell megtörténjen. Ezt felismerve az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a Népjóléti Minisz­tériummal karöltve felkérte a Magyar Osteoporosis Társa­ságot arra, hogy dolgozzanak ki egy nemzeti osteoporosis programot. Megbíztak, hogy vizsgáljuk meg, mekkora súlyú ez a kérdés a magyar társadalomban, hány embert érint és kiket. Megbíztak az­zal, hogy dolgozzuk ki a meg­előzés irányelveit, egészen gyermekkortól kezdve. Az is­kolai testnevelésen és az egészséges táplálkozáson át a nők speciális szűréséig. A program kidolgozása folya­matban van, az ősz folyamán tartunk egy nagy kongresszust Debrecenben, és az eredmény akkor lesz publikus. Mivel ez a betegség több szakterületet érint, a programba belgyógyá­szok, reumatológusok, nőgyó­gyászok, radiológusok is be­kapcsolódtak. Sokkal olcsóbb a betegség megelőzése, mint a már kialakult szövődmény ke­zelése. A nemzeti osteoporo­sis program társadalmivá téte­léhez és a közvélemény felké­szítéséhez egy alapítványt, szeretnénk létrehozi. Célja az lesz, hogy a program anyagi, társadalmi, közvélemény-for­máló ereje legyen. Mi mindig nagy tisztelettel viseltettünk a Magyar Nemzet napilap iránt, ezért kérjük önöket, hogy ve­gyenek részt az alapítvány­ban. Az év végére elkészül az említett program, és ekkor szeretnénk egy nagyobb pro­pagandát elindítani, de addig­ra kész kell legyen a Nemzeti Osteoporosis Alapítvány. - Külföldön hol állnak a betegség megelőzésében? - A magyar társadalom je­­­­lenleg ott tart, ahol egy fejlett nyugat-európai vagy tengeren­túli ország 15-20 évvel ezelőtt. •Akkor,az egészségügyet a szív­ás érrendszeri, valamint az on­kológiai betegségekkel azono­sították. Ez már ott „lecsen­gett” mint elsőrendű megol­dandó feladat, részben meg is oldották. Jelenleg a csontritku­lás áll az első helyen a megol­dandó népegészség­ügyi fel­adatok között. Hihetetlen, de combnyaktörés következtében ma több nő hal meg a világon, mint mell-, méhnyak-, és méh­­­testrákban együtt. Nemrég jöt­tem haza az Egyesült Államok­ból a Mayo Klinikáról, ahol egy ilyen projekten dolgoz­tunk. Kiderült, hogy a csontrit­kulás következtében bekövet­kezett combnyaktörés okozta halálozás mintegy 30 százalék. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik beteg meghal csak azért, mert eltört a combnyaka.­­ Megvan a módjuk arra, hogy megelőzzék, illetve gyó­gyítsák ezt a betegséget?­­ Kezünkben vannak azok a diagnosztikus és terápiás le­hetőségek, amivel a betegség idejében megállapítható, és a csonttömeg csökkenése meg­akadályozható. Sőt, szeren­csés esetben még növelhető is. A kálciumadagoláson kívül ma jó néhány olyan gyógy­szerrel rendelkezünk - az ak­tív D-vitamin-származékoktól kezdve a kalcitoninon át a kü­lönböző hormonkészítménye­kig - amelyekkel a csontritku­lás eredményesen kezelhető. Az egész program célja éppen az lesz, hogy kialakítsuk azt a diagnosztikus centrumhálóza­tot, amellyel a veszélyeztetett egyéneket kiszűrhetjük (15— 20 központra gondolunk, vi­dékeken is). Ezeket a helyeket megfelelően műszerekkel kell fölszerelni, mert ha röntgen­kép alapján diagnosztizálunk, az már kicsit késő. A csonttö­meg mérésére szolgáló mű­szerekre, biokémiai meghatá­rozásokat végző laboratóriu­mokra van szükség. A veszé­lyeztetett populáció kiszűrése után ezt a réteget­­kézben kell tartani­, gyógyítani és meg­előzni azt, hogy eljussanak a törésekig. (hankó)

Next