Magyar Nemzet, 1995. március (58. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-16 / 63. szám
Hazai tudósítások CSÜTÖRTÖK, 1995. március 16. Ma£Sík Nemzet 5 Demszky Gábor a Petőfi-szobornál Pontosan tudjuk, mi a szabadság „Sok éve már, hogy mi pesti polgárok ilyentájt idegyűlünk a szobor köré, s egy kicsit csalunk. Petőfi Sándorról és Kossuth Lajosról beszélünk, de magunkra gondolunk. Nekik hozunk virágot, kokárdát tűzünk, de a szabadság szimbólumaival a saját vágyainkra emlékezünk, az ő pontjaikat citáljuk, de azok már a mi szívünkből szólnak. Beszéljünk akár sajtószabadságról, vagy a felelős kormányzásról, nem kell találgatnunk e szavak eredeti jelentését. Pontosan érezzük, hogy mit takarnak”. Ezekkel a gondolatokkal kezdte beszédét Budapest főpolgármestere tegnap délután a Petőfi szobornál megtartott koszorúzási ünnepségen. Demszky Gábor a Fővárosi Önkormányzat ünnepségén - ahol jelen voltak a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, valamint az V. kerület elöljárói is - megemlékezett a határon túli magyarságról is. A Március 15-e téren - ahol valakik előzőleg a következő felíratott helyezték el: „Az alapszerződés tervezetét közzé tenni!” -, Demszky Gábor így folytatta mondandóját: „Amíg Magyarországon szabadok vagyunk, addig minden magyarnak esélye van ugyanerre a szabadságra a határokon kívül is”. A főpolgármester szerint az kell legyen az óhajunk, hogy a szlovákiai, az ukrajnai, a románia és szerbiai magyarok - magyar nyelven - együtt ünnepelhessék ezt a napot. Beszédében kitért arra: politikusaink arra törekedtek, hogy a gazdaságot megszabadítsák az ideológiától. Gyors törvénykezésre készültek, teret és nagyobb biztonságot adni a vállalkozásoknak. Felesküdtek a korrupció ellen, és harcot hirdettek a szegénység visszaszorítására. Mire jutottunk eddig? - tette fel a kérdést a főpolgármester, majd így válaszolt: „Mind többen látjuk, hogy az állam keveset javíthat, de sokat ronthat. Mind többen tudjuk, hogy a mindenkori kormány azzal követi el a legnagyobb hibát, ha nem hajlik önkorlátozásra”. Demszky Gábor arról is szólt, hogy a kormány akkor cselekszik helyesen, amikor elkezdi végrehajtani azt a programot, amire megbízást kapott. Majd utalt arra, a mai gazdasági válságban a kormány nem képes másra, csak arra, hogy a legrászorultabbakat segítse. A megoldást Demszky a civil szféra erejének felszabadításában jelölte meg, azt hangsúlyozva, hogy az elmúlt öt év nem volt elegendő ahhoz, hogy felszabadítsuk a magyar társadalom eme mozgatórugóját. Időnként fütty és taps kísérte a főpolgármester gondolatait, mint ahogyan azon véleményét is, amelyben arra mutatott rá: a kormány nem csak saját szavazóinak, hanem a mást választóknak is felelősséggel tartozik. Mert abban - folytatta, hogy az ország eddig működött, az ő munkájuk is, valamennyiünk munkája is, valamennyiünk személyes áldozata benne van. Demszky úgy vélte, egy változatán étvágyú állam okozta csőd mindannyiunkat egyaránt fenyeget. Majd a megbékélésre felszólítva így folytatta: „Ez a mi márciusi dacos ünnepünk nem viselné el, hogy tévedéseinkért bűnbakot keressünk. És nem viseli el azt sem, hogy politikai ízlések szerint felparcellázzuk”. A főpolgármester visszaemlékezett a ’48-ban történtekre, amikor - mint mondta -, néhány izzó lelkű márciusi siheder nyomába szegődtek a higgadt pest és budai polgárok, és elsápasztották, megveszkedtették az akkori helytartótanácsot. ,J Én úgy gondolom — mondta -, az az egyszerű felismerés tette őket ehhez elég erőssé, hogy jobban teszik a dolgukat, mint az állam a magáét. S ebben nem volt közöttük különbség aszerint sem, hogy magyarnak, németnek vagy zsidónak születtek”. A békés megemlékezést követően Göncz Árpád, Horn Gyula, Gál Zoltán, Demszky Gásor és Vajda Pál Főpolgármester-helyettes helyezett el koszorút a szobornál. Végezetül félórás ünnepi műsor zárta a programot. (fazekas-rock) A Demokratikus Charta megemlékezése A hatalmon levő barátok is ellenőrizendők A Kossuth nóta hangjai mellett helyezte el a kegyelet gyertyáit a Demokratikus Charta 48 alapító tagja, Budapesten a Batthyány Örökmécsesnél a szervezet kedd esti rendezvényén. Az eseményen összegyűltek előtt Tamás Gáspár Miklós úgy fogalmazott: sajnálatos és egyben örömteli is, hogy a korábbiaknál kevesebben jöttek el a rendezvényre. Sajnálatos, mert hiányoznak a barátok, de örömteli azért, mert a távolmaradottak vélhetően úgy gondolják: nincs olyan baj, ami miatt el kellett volna jönniük. A szónok kiemelte: bár sok tekintetben nyugodtabb a hazai társadalmi-politikai helyzet annál, mint egy évvel ezelőtt volt, a hatalmon lévőket azonban akkor is ellenőrizni kell, ha azok a barátaink. Bodor Pál újságíró az öt évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres eseményekre emlékezett. Kijelentette: az az igazi tragédia, ha emberségünket és magyarságunkat veszik semmibe. Vitányi Iván az összegyűltekhez szólva arról beszélt, hogy március 15-e a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ez a nap a szabad magyar polgári nemzet születésnapja, az a nap, amely sok emberisen tartotta a lelket még a legnehezebb történelmi időkben is. . A nemzet ereje legyőzhetetlen - mondta ünnepi beszédében a köztársasági elnök (Folytatás az 1. oldalról) Göncz emlékeztet arra, hogy a nemesi értelmiség súlyos belső vívódás és nehéz szellemi érlelődés árán leszámolt előítéleteinek legtöbbjével annak ellenére, hogy tudta: a végső megoldás - a jobbágyfelszabadítás és a politikai jogok kiterjesztése - csak távlati javulást ígért. A végleges célt Kossuth Lajos jelölte ki: a jobbágyfelszabadítást, a polgárjogok kiterjesztését, az iparfejlesztést és a magyar középosztály megteremtését. Akkoriban a Petőfi és Vasvári köré csoportosult fiatalok már világosan felismerték a reformpolitika korlátait, és látták, hogy az átalakulást csak a néppel együtt lehet végrehajtani. Göncz Árpád elemezve a szabadságharc történéseit kifejtette: a drámai konfliktus szociális síkon nemzeti és hatalmi síkon egyaránt kibontakozott. Emlékeztetett arra, hogy Bécsben, március 13-án tört ki a forradalom, s Pesten március 15-én győztek a márciusi ifjak. A király kinevezte az első felelős kormány, amely az ország politikai erőit szinte hiánytalanul egyesítette. Berekesztette az utolsó rendi országgyűlést, szentesítette a törvényeket, amelyek szinte hiánytalanul felszámolták a rendiséget. A kormány megteremtette a polgári társadalom és a polgári szabadságjogok korszerű jogi keretét. Ugyanakkor igyekezett engedményekkel hatástalanítani a Pesten és faluhelyen fel-fellángoló szociális feszültségeket és a magyar államiság ellen irányuló nemzetiségi támadásokat. A köztársasági elnök leszögezte: hazánk harca a függetlenségért, az igzságos és korszerű társadalmi rendjéért, egyértelműen szabadságharc volt. 1848-49 egy vesztes háború és egy győztes forradalom története. 1849. augusztus 13- án nem a nemzet, hanem Görgey tette le a fegyvert a katonai, s nem az erkölcsi túlerő előtt, a múlt és nem a jövő előtt - fogalmazott az államfő. Végezetül Göncz Árpád arra hívta fel a figyelmet, hogy az idő ,miéhében” rejlő minden változást - ha meg érett is rá a társadalom - csak keserves küzdelem és áldozat árán lehet véghezvinni. Ha nem fegyveres harcban, de a jövőbe vetett hittel és elszántsággal. (őszy) A 70-es évekre emlékezett az SZDSZ A nemzeti ünnepen a szabaddemokraták azokra emlékeztek, akik már az 1970-es, 1980-as években sem feledték megünnepelni a szabad március 15-ét - jelentette az MTI. A budapesti Kossuth klubban összegyűlt vendégek — köztük Göncz Árpád köztársasági elnök és több SZDSZ-es kormánytag - előtt Pető Iván úgy fogalmazott, hogy az állami ünnepek sorában március 15-e engedi meg a legtöbb önfeledtséget, spontaneitást. Akik már a 70-es, 80-as években is ünnepeltek, azok a szabadságvágy, s nem politikai ideológiák jegyében tették azt, mint ezt a legfrisebb kutatások is bizonyítják. Fodor Gábor művelődési miniszter Petőhöz hasonlóan szintén a Kenedi János nevéhez fűződő kutatásokra hivatkozott, amikor megállapította: már a 70-es esztendőkben is a másság megjelenítői mentek az utcákra és váltak a március 15-i megemlékezések kárvallottjaivá. Ma is úgy tartja helyesnek a miniszter, ha különböző eszmék, megközelítési módok alapján, de a szabadság iránt elkötelezetten ünnepelnek az ország polgárai. Fodor Gábor adatok segítségével idézte fel a korai 90-es évek március 15-éi. Incidensekre sehol nem került sor Méltóságteljesen ünnepeltek a határon túli magyarok BUKAREST - A szélsőséges erők, mindenekelőtt a Román Nemzeti Egységpárt által keltett mesterséges feszültségek, a fenyegetésektől terhelt légkör ellenére szerte Erdély városaiban a magyarság méltóságteljesen, az előzetesen kialakított programnak megfelelően ünnepelte meg tegnap március idusát. A megemlékezések sorát háromszéki Kézdivásárhelyen indították, mégpedig az ágyúöntő szabadságharcos Gábor Áron szobránál, ahol Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott felemelő beszédet,s ahol jelen volt Rudas Ernő, a Magyar Köztársaság nagykövete is. A szónok hangsúlyozta: „Vissza-visszajöhet a tél, ólálkodhat a kertek alatt, kárt tehet bennünk, de igazi ereje nincsen már. Jó ébernek lenni, de félni már nem kell, hanem bízni lehet, bízni érdemes. És nemcsak a termézet márciusával van ez így, hanem a történelmével is. Lám, riogatnak minket idén is, hogy ne ünnepeljünk, húzódjunk visszafogadjuk el, hogy másoké a tavasz, miénk a tél. De mi azt gondoljuk, hogy a tavasz mindenkié. (...) Március 15-e megünneplése számunkra kivívott jog. Jog a nemzeti érzéshez, a nemzeti hagyományhoz, a nemzeti történelemhez." A Kézdivásárhelyen megemlékező sereg, köztük Markó Béla elnök délután már Marosvásárhelyen vett részt az ott megszervezett ünnepségeken, koszorúzáson, s útközben láthatták az előkészületeket, illetve már magukat az eseményeket Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Szovátán, s mindenütt azt tapasztalhatták, hogy nagy rendfenntartó erőket vonultatott fel a hatalom, de incidensre sehol sem került sor. A legtöbben a kolozsvári rendezvények megzavarásától tartottak, s joggal, hiszen Gheorghe Funar még tegnap reggel is közleményt adott ki, amelyben ez alkalommal a külföldi diplomatákat szólította fel a „törvénytelen tüntetésektől” való távolmaradásra. Elterjedt ugyanis az a hír, hogy több nyugati nagykövetség küld képviselőt a városba. Ennek ellenére, a tavalyinál jóval népesebb résztvétellek igaz laza rendfenntartói kordon mögött, számos romániai és külföldi újságíró, tévés, rádiós jelenlétében került sor Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu román forradalmár emléktábláinak megkoszorúzására. A megemlékezést semmiféle incidens nem zavarta meg, a prefektúra ígéretéhez híven biztosította az ünnep normális lebonyolítását, csupán a koroszakról maradt le a piros-fehér-zöld szalag, amelyet fehér színű pótolt. Az RMDSZ így eleget tett Grigore Zanc megyei kormánymegbízott egyetlen „óhajának”. (gyarmath) POZSONY - Dél-Szlovákia kisebb településein már vasárnap, kulturális műsorokkal emelve az ünnepi hangulatot, megemlékeztek a forradalom és szabadságharc évfordulójáról, amelyeket a szlovákiai magyarok legnagyobb szervezete, a Csemadok helyi csoportjai szerveztek, a hírek szerint több mint háromszázat. A központi ünnepségre - ahogy már évek óta - Pozsonyban került sor, ahol a Duna jobb partján lévő ligetben a megcsonkított Petőfiszoborhoz 300 magyarországi diák és ellátogatott a Rákóczi Szövetség szervezésében, s ahol Magyarország nevében a pozsonyi nagykövet, Boros Jenő is elhelyezte az emlékezés virágait. A legjelentősebb rendezvényre mégis Dunaszerdahelyen, a Csallóköz szívében került sor, ahol szerdán délután több száz ember és a szlovákiai magyar politikusok jelenlétében avatták fel Lipcsey György szlovákiai szobrász alkotását, egy turulmadarat, amelyet egy több mint négy méter magas, fekete gránitból készült oszlopra helyeztek el. Szlovákiában az elmúlt ötven évben nem avattak ilyen nagyméretű alkotást az 1848-1849-es események tiszteletére. N. S. ÚJVIDÉK - A Vajdaság magyarsága megünnepelte az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját. A nemzet ünnepe alkalmából kedden a bácskai ómoravicán, szerdán pedig a bánáti Magyarittaban koszorúzták meg Kossuth Lajos szobrát. A koszorúzási ünnepségeken, amelyeket a VMDK és a VMSZ szervezett, részt vett a Magyar Köztársaság küldöttsége is Tóth János helyettes államtitkár vezetésével, valamint a belgrádi magyar nagykövetség tagjai Vincze András ügyvivővel az élen. A megemékezés résztvevőit Horn Gyula levélben üdvözölte. A keddi ómoravicai rendezvényen Csubela Ferenc, az MVSZ elnöke kiemelte, hogy a vajdasági magyarság nemzeti identitásának megőrzését a belső önrendelkezésben, az autonómiában látja. Ezért harcolni kell. A rendezvény üzenete: megosztottan elveszünk. Ágoston András, a VMDK elnöke szerdán Magyrittaban mondott beszédében szintén az összefogás szükségességét hangoztatta. Az itteni magyarság csak az autonómiában tud megmaradni, mondta. Ki kell használni a történelmi esélyt és határmódosítás nélküli politikai integrációra. (Sebestyén) A forradalom erényeit számon kell kérni a mától — hangoztatta Für Lajos 1848. március 15-e, legnagyobb nemzeti ünnepünk azért lehetett sorsfordító nap a történelemben, mert kivételes találkozások történtek. A politika találkozott a nemzeti szellemmel, a népakarattal, a magyarság ügyével és az ifjúsággal - fogalmazott Für Lajos, az MDF elnöke tegnap este, a Bem téren megtartott ünnepségen. Úgy kell emlékeznünk az 1848-49-es forradalomra - folytatta a politikus -, hogy annak erényeit számon kell kérni a mától is. Für Lajos hangsúlyozta: március idusát mindig is az egyetemes magyarság nemzeti ünnepének tekintették, amelyet nem lehet pártpolitikai érdekeknek kiszolgáltatni. Ma is ezt valljuk, s ízlésünk is tiltakozik az ellen, hogy ezen a szent napon politikai pártügyekkel foglalkozunk - mondta - mégsem tehetünk mást. Für szerint a jelenlegi kormányzat szegte meg a nemzeti ünnep egyetemességét azzal, hogy az ünnep előtti napokban „a nemzet asztalára tette azokat a terveket, amelyek az egész ország idegrendszerét felborzolták”. Für Lajos úgy vélte, hogy az 1848-ban történtekkel ellentétben a jelenlegi kormánypolitika egyre inkább távolodik a nemzeti szellemtől, a népakarattól, szembefordul az ifjúsággal is. A tervezett gazdasági intézkedésekkel kapcsolatosan a politikus úgy fogalmazott, hogy azokkal százezreket taszít az ország vezetése a szegénységbe. Für kijelentette: úgy véli, a kormány szakértelmének nimbusza régen a porba hullott, s most porba hulltak a szociális érzékenységről hangoztatott szólamai is. (O.t.g.) Kisgazda fáklyás felvonulás Tízezres tömeg követte Torgyánt Vesszen Horn, vesszen a kormány, vesszenek a hazaárulók! - e szavakat skandálták március 14-én este azok a fáklyás felvonulók, akik Torgyán József és a Kisgazdapárt felhívására gyűltek össze a Petőfi szobornál. Torgyán József beszédét követően a 8-10 ezres tömeg a Lánchídon keresztül a Kapisztrán térre vonult, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak. A felvonulók útjukon időnként azt is kiabálták: munkát, kenyeret!. Morn Gyula nem átallotta szent ünnepünket meggyalázni, amikor felrúgta hazánk alapvető vívmányait. A kormányzat intézkedései elveszik a gyermekek elől a falatot, megakadályozzák, hogy a munkás, paraszt fiatalok, a nemzeti középosztály tagjai bejussanak az egyetemekre. Liberalizálják az országot, hogy bérrabszolgák legyünk” - mondta beszédében Torgyán József. „Hol a nép bátorsága, hogy eltűri, amit romániai, szlovákiai és vajdasági testvéreinkkel tesznek? Miként lehet, hogy az a nép, amelynek ősei egész Európát védelmezték, most nem tudja önmagát se megóvni? — kérdezte Torgyán. A szónok ezután leszögezte: „nem tűrhetjük el, hogy egyes vezetőink eltékozolják azt, amit őseink szereztek meg vérükkel. Ha másképp nem megy, el kell söpörni a Hornkormányt!" „Felül kell vizsgálni az államadósság kérdését, s azokat, akiknek tartozásaink köszönhetőek, börtönbe és kényszermunka-táborokba kell zárni, vagyonukat pedig el kell kobozni - hangoztatta. (csekek) A A MIÉP a televízió székháza előtt Csurka szerint hazánk végveszélyben van Rendkívül nagy érdeklődés mellett, 15-20 ezres tömeg előtt beszélt Csurka István, a MIÉP elnöke a párt és a Magyar Út Körök márciusi megemlékezésén a televízió székháza előtti téren. „Ma egy, a saját magyarellenességét immár egyre kevésbé rejtegető, korrupt és álnok hatalom uralkodik felettünk” - kezdte beszédét a szónok, majd leszögezte: ilyen nagy veszély még soha nem fenyegette a magyarságot, mint most. Létrejött egy olyan látszólag demokratikus uralmi rendszer, amely csak egy vékony felső réteg számára előnyös, a nép széles rétegei számára teher, és folyamatos elszegényedést, sorvadást eredményez. Csurka élesen támadta a kormányzó pártokat, amiért paktumok és egyezségek révén továbbra is ugyanaz a szűk kör maradt hatalmon és dönt a legfontosabb nemzeti vagyonról. „Életünk és sorsunk eldöntése mind a nemzetidegen elit kezében van” - mondta, s szerinte ezért a világ leglehangoltabb, jövőkép nélküli társadalma a magyar. Csurka István megállapította: az előző szovjet uralom szétverte a társadalom alapsejtjeit, szétverte a családot, a kis közösségeket, az érdekképviseleteket, így ma egyszerűen a pénzvilág írja meg a választási eredményt. A nekik nem tetsző szervezeteket szétverik és károsnak állítják be. „Ma hivatalosan még nem tiltanak semmit, minden civil kezdeményezés előtt szabad az út - csak éppen pénz nincs semmire. A pénzben dúskáló nomenklatúra-burzsoázia, az SZDSZ szűk magja dönti el, hogy nincs pénz az oktatásra, nincs pénz semmiféle, a nép kulturális szintentartását szolgáló intézmény fenntartására” - jelentette ki a tömeg nagy ovációja közepette a politikus, aki szerint mára Magyarország a „nincs pénz” országa lett. V.F. Gyér érdeklődés a Kossuth téren A szeles időjárás, a szállingózó hó és a nyomott közhangulat egyaránt közrejátszhatott abban,„ hogy mind az állami zászló délelőtti felvonásakor, mind a délutáni kulturális műsor idején negyedannyian voltak csupán a Parlament előtt, mint más esztendőkben vagy október 23-án. Pedig a szervezők kétféle díszes honvéd-csákóval és 48-as katonadalokat tartalmazó dalosfüzettel várták a gyermekes családokat, a fedett színpadon pedig néptáncegyüttesek és előadóművészek szórakoztatták az ünneplőket. Sokan azonban úgy döntöttek, hogy a szokatlan hidegre való tekintettel - illendően a magyar sajtó napjához — inkább a hazai és nemzetközi sajtófotókiállítást tekintik meg, a szemközti Néprajzi Múzeumban. Kinn a téren kora délután egyetlen magányos tüntető tartott a magasba házilag készített transzparenst, melyen néhány környékbeli állam vezető politikusát kárhoztatta állítólagos magyargyűlöletük miatt. A kései zimankóban egy maroknyi csoport számára az országházi kitüntetésről kiszállingózó újdonsült Kossuth- és Széchenyidíjasok felbukkanása jelentette a legérdekfeszítőbb látványosságot... (cs.j.) Népjóléti Szövetség Szélsőjobboldali demonstráció Mintegy százan - többségükben kopaszra nyírt fiatalok - vettek részt szerdán a Magyar Népjóléti Szövetség március 15-i megemlékezésén. Szabó Albertnek, az MNSZ vezetője a Batthyányi örökmécsesnél tartott beszédében elmondta: a jelenlegi helyzetből csak nemzeti összefogással lehet kitörni, azonban a magyarok „nemzeti és faji öntudatának” alacsony volta miatt ez csak hosszú távon történhet meg. Az ünnepség az „Ébredj magyar” című hungarista induló eléneklésével zárult